Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-15 / 89. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Csütörtök, 1965. április 15. Több mint 24 millió forint kártérítés - a TÁ\f-ra Négy esztendej.: vezette b az Állami Biztosító a termelő­szövetkezeti vagyonbiztosítást, amelyben összevonta az addig vcszélynemenként köthető biz­tosításokat. A négy év alatt több mint másfél milliárd fo­rintot fizettek ki erre a bizto­sítási formára. Népszerű a TAV-biztosítás a megyében, hiszen a kár kihat a tagok egyéni jövedelmére és a jövő évi gazdálkodásra is, va­lamint bebizonyosodott az is, hogy a tsz-ek nem tartalékol­hatnak akkora összeget, amellyel pótolhatnák az elemi csapások okozta kiesést. Megyénkben a termelőszö­vetkezetek 95,4 százaléka kö­tött TAV-biztosítást; a libic- kozmai, a pusztakovácsi, a ne­meseié'1; és a barcsi szövetke­zetek kitételével minden tsz rendelkezik vagyonbiztosítás­sal. 1904-ben megyénkben az Ál­lami Biztosító több mint hu­szonnégymillió forintot fizetett ki a károsultaknak, ezen be­lül csaknem tizennégymilhó forintot jégkárra. Az összevont vagyonbiztosí­tás keretében a termelőszövet­kezetek kedvezményes díjjal köthetnek nagyüzemi baromfi­tenyésztés! biztosítást, szántó­földi művelésű növényekre íagybiztosítást, száilítmány- és gépjármű-biztosítást is. Az Állami Biztosító a múlt évi adatok alapján veti ki az 1965. évi díjakat. A SELEJTEZÉS: a tenyésztői munka előmozdítója AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSI FELLGYELÖSÉG és az Állat­n..^, .. . diiaiat aeiolaaiú, de egy célt szolgáló feladat megoldásán munkálkodik eb­ben az évben. A közelmúlt­ban összevont értekezleten be­széltéit meg, hogyan lehetne megyénk mezőgazdasági nagy- és kisüzemeiben az állatte­nyésztési és -hizlalást munkát ■párhuzamosan javítani. Hogyan lehet egyidejűleg fokozni a tenyésztés meg a hizlalás eredményeit? Mind­kettőt úgy, hogy csak a tovább- tartásra érdemes állat marad­jon, illetve kerüljön tenyész­tésbe, a többi egyedet pedig fogják hizlalásra a gazdasá­gok. A tenyésztés számszerű javításával a szarvasmarháit új szaporulata a hízó alap­anyagot is gyarapítja, s hogy a minőség szempontjából is ki­elégítő legyen a tenyésztés, az alkalmatlan egyedeket kiselej­tezik, ezzel a vágómarha-állo­mányt növelik. MEGYÉNKBEN EZ A KET­TŐS IRÁNYZAT nagy fel­adat elé állítja a feiüg/dósá­gét, a vállalatot és a gazdasá­gokat. Az idei átvételi irány­szám szerint harmincezer vá­gómarhát vásárolnak fel az év végéig, a tehenek számának pedig több mint ötvenezerre kell emelkednie. Tehát itt is, ott is előrelépésre számítha­tunk — hacsak a selejtezés nem megy a tenyésztés rovásá­ra. Fenyeget ugyanis az a ve­szély, hogy a vágómarha-elő­irányzat teljesítése közben to- vábbtartásra alkalmas jószá­gok is a vágóhídra kerülnek takarmányozást, elhelyezési vagy egyéb gondok miatt. Az ilyen hibák azonban elkerül­hetők azzal, hogy csak a te­nyésztésre teljesen alkalmat­lan te^er'’két és üszőket se­lejtezik ki. Felbukkan viszont egy másik probléma is: a ki- selejtezésre váró teheneket nem mindig pótolhatják saját tenyésztésű üszővel. A BARCSI JÁRÁS termelő­szöveLKczetedóen is elkészültek az idei év termelési tervei, ezekben előirányozták a selej­tezést is. Mi a tapasztalat? Az egyik körzetben 206 tehén se­lejtezésére van keret, a gazda­ságokban azonban hiányzik az utánpótlás. A csurgói járásban feltűnően sok üsző hizlalását jelezték a tsz-ek. Tüzetesen meg kell vizsgálni ennek okát, s mindenkivel meg kell ér­tetni: az üsző mindenekelőtt tény észanyagnak és nem vá­gómarhának való. Elgondol­koztató tapasztalatokról szá­molnak be a kaposvári járás körzetfelügyelői is. A hajmási tsz például 60 tehenet akar tartani az év végén, jelenleg azonban csak 38 van, saját ne­velésű utánpótlásuk nincs, s venni sem akarnak üszőket. A tahi járásban Lullán 50 tehe­Mind több a háztartási gép a falvakban Csökken az érdeklődés a kerékpárok és a motorok iránt (Tudósítónktól.) A falusi vas-műszaiki szak­üzletekben egyre növekszik a nagy értékű fogyasztási cik­kek forgalma. Mind többen »•nyugdíjazzák" a mosótek- nőt; a nehéz háztartási mun­kákat a falusiak is gépesítik. Az év első negyedében 1300 mosógép talált gazdára a fal­vakban. Porszívóból 98, hűtő­szekrényből 89 darabot adtak el. Padlókefélőt, centrifugát is jócskán vásároltak. A kerékpárok és a motorok forgalma viszont csökkent. Kerékpárból 631, Pannóniából 79 darabot adtak el. Ennek oka, hogy mind többen vásá­rolnak személygépkocsit. Nagy a kereslet a televízió iránt. Januártól március vé­géig 377 készüléket adtak el a falusi boltokban. Rádióból 516, zsebórából 765 kelt el. Számot­tevő volt a bútorforgalom is: a három hónap alatt 11 millió forint értékű bútor került vi­dékre. Tíz napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedést fizetett ki a napokban dolgozóinak a Vi­lágítástechnikai Vállalat Ka­posvári Gyára. NE VARRJÁK A MÁS NVAK ... Amikor Tungli Istvánná levelét elküldtük a Helyi- ipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének me­gyebizottságára, nem gondoltuk, hogy mellőzzük a pa­naszos kérését, s levél helyett nyilvánosan válaszolunk kétségeire. Miért döntöttünk így? Azért, mert a levél­író a más nyakába szerette volna varrni a férje felelőt­lenségét. Az történt ugyanis, hogy a Finommechanikai Vál­lalat nem adott segélyt a marcali telepen dolgozó Tungli Istvánnak, mondván, hogy nincs meg a jogosult­sághoz szükséges száznyolcvan nap munkaviszonya. Tugli Istvánná levelén átsüt a düh, hogy hogyan lehet ez, hiszen férje nyolc hónapja dolgozik a telepen. Egy mondatban a szakszervezet ellen is kifakad: miért fi­zetik a tagsági díjat, ha nem adnak semmit? Ezek után nézzük a tényeket. Tungli István 1964. augusztus 25-én lépett munkába a Finommechanikai Vállalat marcali telepén. Folytatólagos munkakönywel jelentkezett, nem szerepelt benne más munkaviszony. A telepvezető nem kérte a régi munkakönyvét. Tungli István 1965. február 18-ám szülési segélyt kért. A válla­lat SZTK-ügyintézője elutasította, mivel a munkakönyv szerint csak százötvenhat napot dolgozott. Egyben felszólí­totta a kérelmezőt, hogy igazolja, ha esetleg egyéb mun­kaviszonya is van. Tungli István elküldte a régi mun­kakönyvét, a tanácsi igazolást azonban nem mellékelte a leveléhez. Emiatt újabb felszólítást kellett küldeni ne­ki. Végre április 9-én megérkezett a kért irat, az ügyin­téző kiutalt 620 forintot. A régi munkakönyvből kiderült, hogy a huszon­nyolc éves férfi csak huszonegyszer változtatta munka­helyét 1952. szeptember 16-a és 1964. augusztus 12-e kö­zött. Háromszor önkényesen, tizenötször hozzájárulással lépett ki, háromszor lejárt a szerződése. A panaszos levél március 18-i keltezésű. Két napra rá Tungli István »Felmondás a dolgozó részéről« bejegy­zéssel kilépett a vállalattól. Üjabb két nap múlva visz- szakönyörögte magát a telepre. Van-e hát erkölcsi alap­ja Tungli Istvánnak, hogy követelődzőn?! Aligha. Az új szabályok szerint megszakadt munkaviszonyának folya­matossága, szabadságot csak hat hónap múlva vehet ki, munkaruhát hat hónap múlva, nyereségrészesedést, ter­mészetbeli juttatást, üdülő jegyet egy év után kaphat, hat hónapig nem lehet magasabb a személyi bére, két évig 65 százalékos táppénzt fizetnek neki, a jutalomra két év után szerzi vissza a folyamatosságot. Tungli István meggondolatlanul, felelőtlenül mon­dott fel. A vállalat mérlegelte a panaszos családi körül­ményeit, s kifizette a segélyt. A szakszervezet is segít Tungliékon. Saját felelőtlenségét azonban nincs joga más nya­kába varrnia a vándormadár múltú dolgozónak, még ha a felesége fogott is tollat helyette! L. G. net irányoztak elő az év végé­re, ebből most 34 van. Meg négy üsző, amiből gondos tar­tással tehenet nevelhetnek. Hasonló a helyzet Fiadon is. Akadnak tsz-ak, ahol azért nem akarnak túladni a selejte­zésre való állatokon, mert csak a rossz egyedek megtar­tásával tudják növelni tehén- állományukat. Viszont arra is van példa, hogy a tenyésztésre alkalmas üszőket selejtezni akarja a tsz, mert kevés a ta­karmánya, és hizlalással előbb túladhat rajtuk. VITÁRA ÉRDEMES ÁL­LÁSPONTOK EZEK, alapos vizsgálódást igényelnek. A fel­ügyelőségnek, a vállalatnak, a járási és a községi tanácsok­nak a feladata, hogy megnéz­zék, mi van a dolgok hátteré­ben. A selejtezés a tenyésztői munka előmozdítója kell le­gyen mindenütt. A tehénállo­mány fejlesztése népgazdasági és termelői érdek egyaránt, fontos, hogy eszerint is törőd­jenek vele. A tehénállományt csak jó egyedekkel lehet fej­leszteni, ezért van nagy jelen­tősége a selejtezésnek a közös és a háztáji gazdaságokban. Tenyészállatot azonban mind­addig nem szabad átminősíte­ni, amíg nincs helyette után­pótlás. Ha ez saját anyagból nem éli rendelkezésre, a vál­lalat kihelyezési akciója útján vemhes üszőhöz juthatnak a gazdák. Az idei év első negye­dében 530 vemhes üszőt adtak ki, legtöbbjét háztájiba. Külö­nösen sokan kapcsolódnak az akcióba a kaposvári járásban. Ilyen esetben a selejtezés fia­tal, jó hozamú állomány ki­alakítását teszi lehetővé, s a gyenge egyedek hízóba állítása a tenyésztés javítására ad mó­dot. Hernesz Ferenc JlfrfUÖnŐJZOlj A Mecseki Szénbányászati Tröszt vájártanulókat vesz töl. Felvehetők azok a fiatalok, akiknek életkora 14 és 17 év között van, s általános iskolai végzettséggel rendelkeznek. Levélbeli jelentkezéskor a Mecseki Szénbányászati Tröszt személyzeti osztályára írjanak (Pécs, Déryné utca 9.) vagy az 501-es Vájártanuló Intézetnek, Komlóra. Személyes meg­jelenés ugyanott. (4055) Lesz elég tojás az ünnepekre Hozzávetőleges számítások sze* rint családonként körülbelül húsz tojás fogy el a húsvéti ünnepek­ben. A MÉK az ünnepek előtt na­ponta átlag ötszázezer tojást vá­sárol fel. Az állami üzletekben korlátlan mennyiségben kapható egységes áron, 1,10 forintért. Bár most van a házi keltetések ideje, s a falu szintén készül az ünne­pekre, a piacra is elég sok tojást hoznak fel. A piacon 1,20—1,30 fo­rint között ingadozik a tojás ára. Kétszáz évvel ezelőtt, 1765. áp­rilis 15-én távozott az élők sorá­ból Mihail Vasziljevics Lomono­szov orosz tudós, keltő és fel­fedező, aki számtalan tudomá­nyos munkájával megelőzte ko­rát. Olyan időben élt és alko­tott, amikor még világrésznyi hazáját a feudalizmus bilincsei kötötték gúzsba, s az emberek millióit az egyházi reakció sö­tét babonái még külön is sa­nyargatták. Lomonoszov zseni­jét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy képes volt kora szellemi nyomorúsága fölé emelkedni, Tizenkilenc éves koráig job­bágysorban tengődő édesapja se­gítőtársaként dolgozott. Határta­lan akaratereje és tudásszomja azonban kiemelte környezetéből. Életregényének minden sora le­bilincselő olvasmány. Sikerült elsajátítania a korabeli tudo­mány eredményeit, és a péter- vári egyetemen a kémia tanára lett. Az ő nevéhez fűződik a ki­netikai hőelmélet megalkotása. Megfogalmazta a gázelmélet alapjait. Már 1748-ban olyan tu­dományos eredményeket ért el, amelyekre a korabeli tudomá­nyos világközvélemény fölfi­gyelt. Alkotókedve és -ereje szaka­datlanul működött. Kísérletileg igazolta 1756-ban a tömeg meg­maradásának törvényét. Érteke­zett az abszolút 0 fok létezésé­ről. Megelőzte a világhírű Dal- tont a molekulák és az atom természetére vonatkozó elmélet megalapozásában. 1758-ban meg­fogalmazta az energia megmara­dásának törvényét, amelyet ké­sőbb* mások igazoltak. Kémiai kísérleteihez olyan mérlegét szerkesztett, amellyel megelőzte Lavoisier-t. Bebizonyította an­nak a korabeli föltételezésnek helytelenségét is, hogy a fémek súlya égés közben gyarapodik. Foglalkozott a fény és az elekt­romosság kapcsolataival, s a ka- lometria egyik kidolgozója lett. Azok a megfigj^elései, amelyek a légnyomás, a légkör hőmér­séklete, a légkör elektromossá­ga, az optika törvényszerűségei­re vonatkoztak, a nagy felfede­ző tehetség bizonyítékai. Érdek­lődési köre sokoldalú volt. Kez­deményezésére hozzákezdtek a nagy orosz birodalom területé­nek föltérképezéséhez. Geológiai publikációiban a földtani válto­zások állandóságát, a folyama­tok szakadatlanságát hirdette. Ami pedig a szerves élet földta­ni alakító szerepét illeti, annak megállapítása, hogy az olyan ős­maradványok, mint például a kőszén, élőlényektől származ­nak, olyanoktól, amelyek az ál­landóan érvényesülő földtani té­nyezők hatása közben haltak el. Materialista tudományos alap­állása következtében szembeke­rült a feudalizmus korlátoltságá­val és a vallásos világnézet ba­bonáival. Eszméinek hatása alól a XIX. század gondolkodói és az orosz forradalmi demokraták nem tudtak szabadulni. Megal­kotta az orosz tudományos nyelvtant, s az orosz klassziciz­mus egyik költője — a hazájá­ról írt ódái közismertek. 1755-ben alapította meg a moszkvai egye­temet, amelyet ő és tanítványai az orosz tudomány és a haladó társadalmi gondolkodás központ­jává fejlesztettek. Mint filozófus, költő, csilla­gász, geológus, kémikus, dráma­író, gyakorlati felfedező új ös­vényeket nyitott az emberi tu­domány széles síkján. A haladó emberiség mély tisztelettel tart­ja számon példamutató, gazdag életét. POLITIZÁLÓ ASSZONYOK — Nem nyugszanak azok az amerikaiak ott Dél-Vietnamban — fakadt ki a múltkoriban a marcali járás egyik községében egy paraszt- asszony. — Nem volt okos dolog megválasz­tani azt a Johnsont, a végén még háborút csinál..: Tíz-tizenöt évvel ezelőtt a hasonló megjegy­zés furcsának hatott volna egy falusi asszony szájából. Azóta azonban megváltoztak a kö­rülmények, alakult, fejlődött a parasztasszo­nyok gondolatvilága, kitágult érdeklődési kö­rük. Ezek az asszonyok politizálnak. Az idén megyénk tizenhét községében kérték az asz- szonyok, hogy szervezzenek külön politikai oktatást a nőknek, mert szeretnék tisztán lát­ni és megérteni, hogy mi történik a világban. Énről beszélgettünk Molnár Sándor karádi iskolaigazgatóval, aki már három éve vezeti az asszonyoknak az »Időszerű kérdések« tan­folyamát. Nagyon szívesen csinálja, pártmun­kának tartja. Egy-egy alkalommal húsz-hu- szonkét hallgatója van: tsz-tagok, óvónők, pe­dagógusok, egészségügyi dolgozók. Közülük a legidősebb Prohászka Istvánná. Már elkerülte az ötvenet, de minden előadáshoz hozzászól. — Milyen témák foglalkoztatják az asz- szonyokat? — Az idén főként termelőszövetkezeti prob­lémákról beszélgettünk. Ez váltja ki a legtöbb olyan kérdést, amire válaszolni kell. A múlt­kor például azt kérdezte valaki, hogy van-e jövője a termelőszövetkezeti mozgalomnak. Nagyon hasznos vita alakult ki. Az a foglalkozás is igen élénk volt, amikor a KISZ-kongresszusról és az ifjúság nevelé­séről beszélgettek. Sokáig vita tikoztak arról, hogy hova lesznek a faluból a fiatalok, mivel tudnák őket mind nagyobb számban a tsz-ben tartani. Az igazgató szerint nagyon vitaképe­sek a karádi nőik, s ha egyszer otthon érzik magukat a témában, alig lehet a foglalkozást lezárni, — Kell is a vita — mondja Prohászka néni —, legalább véleményt cserélünk. Mert ahány ember, annyiféleképpen látja a dolgot. Ha nincs igazam, mondják meg, győzzenek meg. Én megmondom, ami a szívemen van, mert abból ért az ember. Prohászka nénit minden érdekli. Rádiót hallgat, újságot olvas, figyelemmel kíséri az eseményeket. Mosolyogva mondja, hogy »vesz- szőparipája« a tsz, mindig ezt hozza szóba, ha van, aki meghallgatja. A tsz-ről beszól szomszédasszonya, László Pálné is. — Nagyon sokat dolgoztunk — mondja. — Tavaly a mi brigádunk volt az első a szö­vetkezetben. A Parafl-brigád... A negyven- három asszony úgy dolgozott, mintha testvé­rek lettek volna. — Most meg szocialista brigádot alakítot­tunk — büszkélkedik Prohászka néni. — Az Árva Józsinak, a párttitkámak az ötlete volt... Nagyon rendes fiatalember. Most huszon­egyen vagyunk, de már többen szóltak, hogy jönnének. Jól tudják, hogy mit jelent szocialista cí­mért küzdő brigádban dolgozni: többet kell vállalni, jobban kell elvégezni a munkái, de nem ijednek meg a feladatoktól. — Meg aztán van itt még valami — jegyzi meg Prohászka néni —, ami szintén a szo­cialista brigádra vér. Rádióban, újságban gyakran emlegetik a közvagyont. Hogy ne engedjük elherdálni, koppintsunk a tolvajok körmére. Beszéltünk erről az oktatáson is. El­határoztuk az asszonyokkal, hogy majd mi rendet teremtünk. Szólunk azonnal, ha vala­kit észreveszünk. Mert a saroglya is lát... a gyeplőnek meg füle van. Nem megy semmire az ország, ha nem vigyázunk a közösre..! Strubl Márta

Next

/
Thumbnails
Contents