Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-13 / 87. szám

Somogyi Néplap AZ. MS'ZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA A GYERMEKEK ÖRÖMÉRE BESZÁMOLÓINK A VASÁRNAPI KULTURÁLIS SZEMLÉKRŐL Szenvedélyes bizonyítás örömmel néztem végig két fárasztó és mégis felemelő kul­turális rendezvényt vasárnap. Érdekes íze, zamata volt mindkettő­nek. öt év alatt számtalanszor figyeltem a szemlék forgatagát, a kép változó volt mindig — az adottságoknak, a felkészülésnek és a szakmai vezetés színvonalának megfelelően. De valóban szemle volt: egy megye műkedvelő mozgalmának összehasonlító tükörké­pe. És most elérkeztünk az utolsóhoz: meggyőződésem, lesz ez­után is. Valami más, valami jobb, célravezetőbb, mert kell lennie. Ezt bizonyította az utolsó aktus két egymástól elütő, mégis oly kö­zel álló rész-»búcsúztatója«, a barcsi és a kaposvári járás szemlé­je. A mérce természetesen mindkettőnél más, a cél azonban azo­nos. Az összefoglaló értékelést a címben kiemelt két szó jelzi: szenvedélyes bizonyítás. Igen, az volt mindkettő. A kulturális szemle mai formájának búcsúztatásán mindkét járás műkedvelő mozgalma az bizonyította, hogy a vitáktól függetlenül él és teret követel magának az ének, a zene és a tánc, az irodalom, tágabb te­ret, jobb formákat s még szakavatottabb vezetést... BARCS S zázkilencven fiatal ju­tott el Barcson a já­rási szemléig, s a vá­logatás nem volt rossz. A hoz­záértés és a gyors reagálás ki­tűnő példája volt, hogy a köl­tészet napján A költészet nap­jára című irodalmi színpadi összeállítással kezdődött a szemle. Méltó indítás volt, jó gondolat. József Attila, nagy proletárköltőnk születésének 60. évfordulójára emlékeztünk, aztán Radnóti Miklós, Szimo- nov, Simon István, Váci Mi­hály verse csengett, jó össze­kötő szöveggel, zenés indítás­sal, befejezéssel. S ha kissé hosszúnak tetszett is az össze­állító« h” eev"- " ■ - ­előadása kapcsán lehettek is fenn tar u.>c.uí... — . ,-..o neplés volt. A művelődési ház irodalmi színpada további kí­sérletekkel, több fiatal szere­peltetésével még nagyobb si­kerekre számíthat. Simon Lajos Kantáta egy gyermekről című művének át­élt, szép tolmácsolását hallot­tam Bátorfi Rózsa gimnáziu­mi tanulótól. S éppen ez adta a gondolatot: miért találkoz­tunk oly kevés versmondóval Barcson? Igaz, hogy a táncnak sokkal nagyobb hagyományai vannak itt, de azt hiszem, ér­demes felhívni magyar szakos pedagógusaink figyelmét: ke­ressék, kutassák elmélyülteb­ben a versmondás készségét magukban hordozó fiatalokat. A zenében a barcsi gimná­zium kórusa kellemes megle­petést szerzett. Műsor választá­suk, felkészültségük jó, bár úgy éreztem, nagyobb a hang­anyag, mint amennyivel meg­örvendeztették közönségüket. A Tardos-mű sikerült legjob ban. Ennél is föl kell szabadí­tani még az énekkar tagjait, s akkor több szenvedély, sod­ró erő, lendület jellemzi majd előadásukat. Számomra meg­lepetés volt a ladi kórus sze­replése is. Különösképpen a Népdalcsokor és a Lengyel népdal ragadott meg. Kodály Jeligéje szépen szólt, de még korai választás. Ezeken kívül énekszámok, hangszerszólók gazdagították a zenei műsort. Gondos előkészítés, elmé­lyült munka jellemezte a tán­cokat. Ebben a művészeti ág­ban szembetűnő a szakmai ve­zetés gazdagodása: a színpad­ra állítás készsége, a változa­tos térformák alkalmazása, a kidolgozás lelkiismeretessége. A drávaszentesiek Fehér li- liom-a bizonyít mindenekelőtt, jóllehet inkább gyerekeknek való táncot választottak. Ked­ves, kiegyenlített előadás volt, egy nagy fejlődés előtt álló együttes szárnypróbálgatása. (A zenével még baj van, a bő­gő dallamtól, harmóniától füg­getlenül brummogl) Elismerés­re méltó a bolhóiak korcsai és vitnyédi párosa is. s a szuloki német táncok báját, kecsessé­gét, hangulatát csak az öltö­zék zavarta. Semmiképp sem fogadhatjuk el a férfiak utcai ruháját a lányok szép népvi­selete mellett. Hangulatos já­ték a tótújfaluiak Este Tótúj­faluban című összeállítása. A tánc egy kissé hosszú ugyan, a lányok természetessége, ottho­nos mozgása azonban figye­lemreméltó. A színjátszóktól két művet láttam, mindkettő­nél inkább a vállalkozást il­leti elismerés. A Tavaszi má­mor és a Sorrentói emlék nem a legjobb választás. Talán ez a művészeti ág volt a leggyen­gébb a szemlén, jóllehet kép­viselői sok munkát fektettek be. Kár, hogy a bíráló bizottság értékelését nem vá- hittana még, ekkor már javában folyt a vetélkedés a kaposvári já­rásban is. KADARKÚT A részvevő csoportok számában, a műfajok változatosságában és a műsor színvonalában is tel­jesebb volt a kadarkúti be­mutató. Ez természetes is: a járás adottságaiból, méretei­ből, városközelségéból, a szak­mai irányítás intenzitásából fakad. Előremutató a zsűri ál­lásfoglalása, mely igen hatá­rozottan ezekhez az adottsá­gokhoz állította a mércét. És mégis nehéz helyzetben volt. A legnépesebb művészeti ág itt is a tánc. A fiatal kadar­kúti csoport fölénye vitatha­tatlan. A Somogyi pásztor elő­adása hallatlan nagy vállalko­zás még régi, összeforrott együttesek számára is. És jól oldották meg, lendületesen, még akkor is, ha a csoportve­zető helyenként a képességek­hez alakította a koreográfiát. A gölleiek Matyó leánytánca s a toponáriak Kapuvári ver­tünk ja sorolható a kiemelke­dők közé. A maguk nemében azonban mind a hét csoport képességei javát adta. A zsűri mintegy figyelmeztetésként je­gyezte meg — és joggal —, hogy a hajviseletre, az öltözék­re, az óra, a nylonharisnya és a népi ruha diszharmóniájára érdemes jobban figyelni... Gazdag műsort hoztak az énekkarok. Kadarkút, Gölle, Somogyszil és az igali gimná­zium vetélkedőjén ugyancsak Kadarkúté volt a pálma. Ki­egyenlített, szép kórushangzás­ra emlékezünk, műsorpolitikai buktatóktól mentes összeáll! tásra. A bírálat ösztönző ha­tását fejezte ki, hogy a bizott­ság a legjobb kórust is csak ezüst oklevéllel jutalmazta. Pontszámban ugyan lemaradt egy kissé, mégis ezüst okleve­let érdemelt a göllei igen jó képességű kórus. A hangszer­szólisták, zenekari együttesek halványabban szerepeltek, de így is részük volt a bemutató sikerében. Nagyobb vitát váltott ki — és joggal — az irodalmi szín­padok műsora. Négy csoport jutott el a járási vetélkedőig, s közülük kétségkívül a so- mogyjádiak Emberként élni című összeállítása volt a leg­egységesebb, mondanivalóját illetően a legmagvasabb, s itt hallhattuk a legjobb versmon­dókat is. A nagyberki irodal­mi színpad Mesél a múlt című műsora is elismerést váltott ki. A többieknél csak jó szándékú kísérletről beszélhetünk. A ta- szári honvédség Egyetlen ki- áltás-a komor hangulatú, hosszú és unalmas, hozzáértő vezetőt hiányoló összeállítás volt, s az igali gimnázium is csak próbálkozott. Ebben a művészeti ágban tehát nem le­hettünk elégedettek a váloga­tással. Annál meglepőbb volt a színjátszás magas színvona­la. Igaz, hogy a nagybajomi előadás jobbára egyetlen sze­replőre — Gyöcsi József játé­kára — épült (a Lampionok ünnepé-bői láttunk egy rész­letet). A hencseiek előadása viszont — mondhatom: me­gyei szinten is — magasan ki­emelkedő és örvendetes pro­dukció volt. Ságodi így fizet­tek című művét tolmácsolták kitűnő felfogásban, a drámai feszültség tökéletes visszaadá­sával. A főhős figuráját Hor­váth Sándor formálta meg szenvedéllyel és — ami a szín­játszóknál ritkaság — kivéte­les beszédkultúrával. Partnerei is kitűnő teljesítményt nyúj­tottak. Tehát a rendezést is dicsérhetjük az elmélyült sze­replőválasztásért, s. 1 úegyer lyozott előadásért. Igazán jó, megkapó elóaclas vojt, erue- mes figyelni rá ... A szavalok közül ugyancsak a hencsei Horváth Sándor tűnt ki leginkább Tóth Árpád Üj isten című versével. Igen szép teljesítményt nyújtott a nagy bajomi Kálecz Ilona és a ka­darkút! Vass Izabella is. A műsorban egyetlen népi játék szerepelt, a Szennai aratás. Jó szándékú, de kiegyenlítetlen előadás volt ez, azt bizonyít­va, hogy kár ily en korán meg­vonni a külső szakmai segít­séget egy alapjaiban jó képes­ségű együttestől. A Műanyag- és Fémfeldolgozó Ktsz-ben igen sok ízlé­ses, kézzel festett gyermekjáték és használati tárgy készül. Húsz év történelme Kiállítás a Rippl-Rónai Múzeumban A szemlélőt emlékezésre, fölmérésre és számvetésre készteti ez a kiállítás. Négy kis teremben húsz év törté­nelmével találkozunk. S ez a történelem emberi arcokra, friss barázdákra, betonépüle­tek falára és gyerekek önfe­ledt mozdulatára van írva. Zöld ás kék papírbombék hullanak az egyik tablón, a pusztulás jelképei. Széthasí­tott épületek, behorpadt házol­dalak, törött téglák ... Innen indultunk A félelembe dermedt embe­reket felhívások, röplapok és rendeletek rázták föl. A pla­kátokon nemzeuszin csík tut keresztbe. »Elrendelem, hogy mindenki foglalja el munka­helyét.-» '■'■Dolgozz, paraszt, és ne politizálj! Ezt szokták mon­dani azok, akik sohasem dol­goztak, de mindig jól éltek. Ez a világ megszűnt. A dolgozó parasztság földet, szabadságot követel. Ezért küzd a Nemzeti Parasztpárt.« A kezdődő életet egy fatörzs­ből sarjadt ág jelképezi. Nagyméretű fotó a földosz- tásdoi. A cowKet /új vüiucr mozdulata boldog, felszabadult cselekvésről tanúskodik. A földosztó bizottság másik tag­ja a cédulát tölti ki. Nevetve tartja hátát asztal gyanánt a harmadik. A föld új tulajdo­nosai hitetlen csodálkozással nézik ezt. Csak az egyik kis­lány mosolyog ... Szülei fél­szegen állnak. Már tudják, hogy övék a föld, valahogy mégis hihetetlen számukra. Nagyszerűen megragadott pil­lanat, többet mond, mint bármennyi beszéd. Fényképek és néhány szám­adat. A számok összehasonlí­tási alapot adnak, a fotók pe­dig a máról számolnak be. Szűkszavúak, csak tényeket közölnek — és elgondolkodtat­nak. 1945 előtt Somogybán 34 településnek volt villany vilá­gítása. 1955—61 között 253 fa­lu kapott villanyt — a megye minden települése. Ehhez nem kell magyarázat... Háromszázöt traktor helyett most 3494 szántja a földet. 1930-ban hetvennyalcezer analfabéta volt a megyében, a lakosság huszonnégy százalé­ka. Ma már elenyésző az írás- tudatlanok száma. 1938-ban a megye 211 könyvtárából 40 195 kötetet kölcsönözitek, tavaly pedig a 361 könyvtárból 1 507 000 kötetet. Harminckét óvoda volt — most százhar- minckilenc van. Általános isko­lai tanár 801 — most 2057. Ezek a számok mindent el­mondanak. A képek pedig hoz­záteszik a cáfolhatatlan bizo­nyítékot: a villogó fehér épü­leteket, a felvirágozott traktor­sort, a Balaton vizének szik­rázó csillogását, a melegháza­kat, a textilművek pergő orsó- sorát, a gyermekek mosolyát. Hitvallás, optimista életlátás árad ezekről a tablókról. A visszapillantás és a megtett út föltérképezése mellett előre mutat, további munkára és ha­ladásra ösztönöz. Húsz év történelmét ilyen tömören és sokatmondóan ösz- szefoglalni nem kis feladat, és ez a Somogy népe a szocializ- mut útján (1945—1965) című kiállítás rendezőinek és össze­állítóinak kitűnően sikerült Mellőzték a magyarázkodást, a bizonyítgatásokait, s egyértel­műen, őszinte tényközlésisel ér­tékes képet állítottak össze megyénk húsz évéről. Érdemes megnézni ezt a ki­állítást, mert gondolatokat ad, s mindenki érezheti, hogy ré­szese az itt bemutatott törté­nelemnek. S. N. G. Tornádó pusztít az Egyesült Államok középső részében Azt írtam az előbb: szenvedélyes bizonyítás. Valóban az volt mindkét járási szemle. És nem hallgathatom el, hogy Barcson is, Kadarkúton is — a felszabadulás és a szemle alkalmából rendezett — színvonalas kiállítás egészítette ki a műkedvelő csoportok vetélkedőjét. Különösen a Kapós- völgye településtörténeti dokumentumkiállítás (Varga Sz. Sándor munkája) figyelemreméltó, és alkalmas arra, hogy a megye más részében is bemutassák. Az ünnepélyes »búcsúzokon» kitűnő munkát végeztek a rendezők, a községi párt- és tömegszervezetek, a tanác ok. Ennyi akarást, ennyi ügybuzgalmat, ennyi önvallomás! . ■: mozgalom szeretetéről. Igen, ezt várják a népművelők t&vori Béla Tegnap óta heves szélviha­rok pusztítanak Amerika kö­zép-nyugati államaiban. A hétfőn reggel közölt adatok szerint a súlyos természeti ka­tasztrófa következtében állító­lag 180 ember életét vesztette, a sebesültek száma több ezer. Indiana államban például az ádáz erejű forgószél házakat, üzletházákat döntött romba, fákat csavart ki, gépkocsikat, autóbuszt fordított fel az utón. Egyedül ebben az egy állam­ban 71 embert írtak a veszie- séglistára. A Wisconsin állambeli Mon­roe .téli kit' a tott a legtöbbet az óránként 130 kilométer seotsseggel Ka­vargó forgószél. Nyolcvan-száz bázat romba döntött, egész gép kocsi sorokat sodort le az útról. (MTI) Hirdetmény A Pénzügy minisztérium könyv­viteli tanulmányi felügyelőségé­nek rendezésében az 1965—66. tan­évben általános ipari, kereskedel­mi, állami gazdasági szakon mér­legképes és államháztartási, fel­sőfokú államháztartási könyvelői tanfolyamok, indulnak meg. Je­lentkezni lehet 1965. május 5- g. A jelentkezést a níinisztéri m vállalatok esetében az irányító szerv' tanulmányi osztályára, ta­nácsi vállalatoknál pedig a me­gyei tanács pénzügyi osztályának szakoktatási előadójánál kell le­adni. Jelentkezési lapot is itt kell kérni. A jelentkezés előfeltételei a múlt évivel azonosak. A Felső­fokú Pénzügyi és Számviteli Szak­iskolára április 20-ig lehet jelent­kezni. Jelentkezési föltételek a tavalyival azonosak. Jelentkezési lapot és bővebb felvilágosítást a megyei pénzügyi osztály szakok­tatási előadója ad. Dr. Rábai Ist­ván megyei számviteli felelős. 04*10) l k « « L i • • * • • SO/ZOK Morzsák Ha egy nő .úi hangosan mond nemet, a beiső igent szeretné túlkiabélni. * * * Akinek sok gondolata van, az hallgat, akinek egy van, mindin azt meséli. * * * Aki önmagával nincs megelégedve, másokat is folyton kifogásol. * * * Csak akkor döbbenünk rá, hogy valamit nem tud­tunk, amikor megtanul­juk. Aki semmit sen in­nal meg, abban a boldog hitben él, hogy mindent tud. * » • A túlvilágon csak an­gyal van és Lucifer. Az egyik örök bólogató, a má­sik örök ellenzéki. A földi élet színesebb, itt vannak ingadozók is. Moziműsor Tíz éven aluliaknak nem ajánlott. (Tizenegy évesek­nek szól, ajánlatos, hogy megnézzék.) Tizennégy éven aluliaknak nem aján­lott. (Tizenöt éveseknek ajánlatos megnézni.) Ti­zennyolc éven felülieknek! Na, ezt én is megnézem, harmincéves vagyok. Az­tán mégsem, mert a ffim- nazisták minden jegyet megvettek. Mehetek haza Jókait olvasni... — gp — Felelet Mikszáth Kálmán no­vellájáról magyaráz a ta­nár. Az óra végén meg­kérdezi, hogy ki A pénz­ügyminiszter reggelijének a főszereplője. — Az asztal — vágja ki az egyik diák. — S kik a mellékszerep­lői? — érdeklődik a tanár. — Hát a székek... — mondja a felelő angyali ártatlansággal. Félreértés — Mindenem fáj, doktor úr — panaszkodik egy asz- szony az orvosnál. — Nézze, itt van ez a lázmérő. Vigye haza, s mérje meg a lázát. Holnap jöjjön vissza, s mondja el, hogy mennyit mért... Az asszonyka másnap sopánkodva állít be a ren­delőbe: — Doktor úr, kérem, egész éjjel bent tartottam a hőmérőt, mégsem javult az állapotom. — mi — * • * Annyira közismert volt füllenléseiről, hogy nem­csak állításait, hanem kér­désit is fenntartással kel­lett fogadni. * * * Két gyermek diskurzu­sából: — öregem, hogy te mennyire buta vagy! — Kikérem magamnak, én nem vagyok öreg! — kb — Somogyi Néplap \i MSZMP Somogy megyei 'ottságra és a Somogy megyei Tanáé» lapja. Főszerkesztőt WIRTB Í.AI08. Szerkesztőség? Kaposvár. Latinka Sándor a. 2. Telefon 15-10 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat.. Kaposvár Latinka s n. 2. Telefon !5 1». Felelő« kiadó: Szabó Gábor ’^küldött kéziratot nem örztiifib meg. es nem adunk vissza, »erjeszti: a Magyar Posta. Elő- r»zethető a helyt postahivataloknál és postáskézbesftőknét • lőftzetesi díj egy hónapra 12 Ft index • 25067. tveszui: a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári Üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca l

Next

/
Thumbnails
Contents