Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-11 / 86. szám

SomogyiMéplap A I MSZMP MEGYEI RI7ÓTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA .j (Bamelmtplái idqbi A tárgyalóteremből Súlyos büntetést kaptak a kriptarongálók Hat napig tartó tárgyalás után ítéletet hirdetett a Ka­posvári Járásbíróság dr. Mó­zes Gábor- tanácsa a kripta­rongálók bűnügyében. * * * — KONOK, MEGÁTALKO­DOTT, veszélyes bűnöző Soly­mosi Miklós, az eisőrenuu v£ _­l őtt — mondotta a tanácsve­zető bíró. — Tizenöt rendbeli, a társadalmi tulajdon sérelmé­re elkövetett betöréses lopás, ötrendbeü betöréses kísérlet, lőszerrel és lőfegyverrel való visszaélés, a köznyugalmat nagymértékben zavaró garáz­daság terheli lelkiismeretét. Visszaeső bűnös, aki feleségét, testvérét, barátját és annak fe­leségét, sőt hetvenéves apósát is rákény szeri tette a bűnözés­re. Nem célja a bíróságnak, hogy nevelő jellegű ítélettel hasson rá, hanem az, hogy biztosítsa a társadalom védel­mét, és hosszú időre megaka­dályozza a bűnözésben. Mindezeket figyelembe véve Solymosi (Simicz) Miklóst o bíróság tíz év és hathónapi szabadságvesztésre, ötévi jog­vesztésre ítélte, s kimondta, hogy nem részesülhet kedvez­ményben, csak a teljes bünte­tés letöltése után bocsátható szabadon. * ♦ * MILYEN EMBER ez a ve­sz. vés, gátlás nemül. ui .o­)? Eddig több mint tíz évet töltött börtönben, s amikor ta­valy májusban letelt föl tételes szabadon bocsátásának határ­ideje, szinte azonnal elkezdte a kártevést. Nappal dolgozott, éjszaka betört. A pénz, az ital utáni vágy hajtotta. Solymosi ellen­sége mindenféle rendnek, nem tűri a kudarcot, s azt, hogy őt bárki is felelősségre vonja. Amikor a múlt év decemberé­nek egyik éjszakáján végigdu- hajkodta a várost, nem volt hajlandó magát igazolni, sőt bántalmazta az őt figyelmez­tető rendőrt. Szemben állt a társadalom­mal, úton-útfélen megszegte a törvényeket. Még a temető rendjét, nyugalmát sem kímél­te. Betörni akart egy közeli fűszerboltba, nem sikerült, hát a sírokat rongálta meg, arra kényszerítve társát, hogy a fel­tört kriptákba lemenjen, s ér­ték után kutrsson. * * * A TÁRGYALÁSOKON többször kérie, ngyeimeztette a bíró és az ügyész, hogy le­gyen őszinte, tegyen beismerő vallomást, ne fossza meg ön­magát a védekezés lehetőségé­től. Erre azonban csak úgy lett volna hajlandó, ha zárt tárgyalást rendelnek el. Fele­ségét pedig megfenyegette, hogy megjárja, ha vallomást mer tenni. A helyszíni szemlé­ken nem volt hajlandó fény­képezőgép elé állni, mondván: ez nem cirkusz, rajta senki ne nevessen. Az ítélet kihirdeté­sét is cinikusan fogadta. Csak ennyit mondott: — Nem volt alkalmam el­mondani védekezésemet, nem hallgatták meg vallomásomat, így az ítélettel kapcsolatban nincs mit mondanom ... * * * FARKAS ISTVÁN másod­rendű vádlott nem olyan meg­rögzött bűnöző, mint társa, bár ő is súlyosan vétett a törvé­nyek, a közrend és a köznyu­galom ellen. Legnagyobb hi bája az volt, hogy nem tudott szabadulni Solymosi meg az ital hatása alól, emiatt a bűn- cselekmények sorozatát követ­te el. Enyhítő körülménynek vette a bíróság, hogy beismer­te és őszintén megbánta cse­lekedeteit. Utólag maga is borzalommal gondolt vissza a Keleti temetőben elkövetett kegyeletsértésre, ö még nevel­hető, ezért reá enyhébb ítéle­tet szabott ki a bíróság. Hat­évi szabadságvesztésre, ötévi jogvesztésre ítélték, s ha bün­tetésének ideje alatt rendesen dolgozik, viselkedik, kedvez­ményben részesülhet Solymosi Miklósnét és Sas- vári (Simicz) Pétert hat-hat hónapi szabadságvesztéssel súj­tották, Farkas Istvánnét négy­hónapi — háromévi próbaidő­re felfüggesztett — szabadság- vesztésre ítélte a bíróság, a hatodrendű vádlottal, Bellái Antallal szemben pedig az el­járást megszüntette, és csak figyelmeztetésben részesítette. Az ítélet nem jogerős. Szalai László Nincsen még sehol se lomb, Csak virágkehely: Izzad még a levelek Vajúdó rügye, S a szirom már lepereg: Csókos szél vigye... (Tóth Árpád: Április) Városérdek Apró halak és szobanörénjek (Tudósítónktól.) Halk zsongás hallatszik a teremből. A neonfényekkel megvilágított medencékben aoró halak úszkálnak. A La­tinka Sándor Művelődési Ház biológiai szakkörének kiállítá­sán vagyunk. A munkákról, a dadátokról beszélgetnek a szakköri tagok. A medencékben a világ min­den részét képviselik a kis halak. Melléjük ugyanarról a helyről származó növénye.cet ültettek. így egy-egy medence teljes hűséggel mutatja be a távoli tájak folyóinak egy ki­ragadott részét. Szentmártoni Béla. a legré­gibb szakköri tag munkájukról ezt mondja: — Szakkörünk tevékenysége kétirányú: részben az akvari- zíiástoól. részben pedig a szo- hflnövéTivek és a délszaki nö- vénvek gondozásából, szaporí­tásából áll. Közben egy idősebb asszony lép az aszúihoz, ahol beszélge­tünk. Tanácsot kér az otthoni akvárium gondozásához. El­mondja, hogy nagyon elszapo­rodtak a növények, és a halak már nem szeretik. A szakköri tagok ellátják tanácsokkal, ja­vaslatokkal. Bárány János elmondja, mi­lyen sok munka kellett ahhoz, hogy ilyen szépek legyenek az akváriumok. — Igyekszünk megteremteni a halaiknak a legmegfelelőbb környezetet. A levegő, a nö­vények és a halak számának egyensúlya biztosítja a megfe­lelő növekedést és szaporodást. Megbetegedés esetére módunk­ban áll biológiai vizsgálatot végezni mikroszkóppal is. így megakadályozhatjuk a beteg­ségek továbbterjedését. A szakköri munkát filmve­títéssel és előadásokkal egé­szítik ki. A határidő április 20-a A Magyar Úttörők Szövetsége, a Népművelési Intézet, a Főváro­si Tanács és a Művelődésügyi Mi­nisztérium a múlt év végén pá­lyázatot hirdetett — a felszabadu­lás huszadik évfordulója alkalmá­ból — országos gyermek képző- és iparművészeti kiállításra. A pá­lyamunkák beküldésének határ­ideje április 20-án jár le. A pályá­zatokat az említett Időpontig az Iparművészeti Múzeum elmére (Budapest, IX. kerület, Üllői üt 33/37.) kell eljuttatni. (MTI) Ma tart nyitva utoljára a Belvárosi Eszpresszó. Holnap leszerelik a hűtővitrint, a kávéfőzőt, s elszállítják a többi berendezéssel együtt. Hogy hová, azt egyelőre sen­ki sem tudja. A Korona Szálló átalakí­tása tette szükségessé, hogy a presszót és a mellette levő kisvendéglőt bezárják. Mind­kettő akkor nyílik meg újra, ha az épület elkészül. Ez azonban a tervek szerint — ha nem késnek meg vele — csak 1966 végén valósul meg. Mi legyen addig? Kapos­várnak nincs olyan eszpresz- szója, amely megfelelne az igényeknek. A Kedves, a Corso, a Nefelejcs cukrász­da kicsi, szűk, alig néhány asztal van bennük. A Béke Eszpresszó pedig a város má­KISLÁNY mókussal A BIZALOMNAK ARA VAN Alázatosan áll az ajtóban. — Bocsánatot kérek az igazgató elvtárstól, de sür­gősen kell kétszáz forint... Aztán könyörögve még hoz­záteszi: — Tessék elhinni, nem ital­ra, hanem kenyérre költőm .. Az igazgató az asztalon le­vő szakadozott munkaköny­vét lapozgatja. — Hány napja van nálunk? — Már két hete. Éppen ez a tizennegyedik nap .. . A munkakönyvben minden rublika betelt. Már a pótla­pokon is alig akad hely. Az ember, aki könyörög, a mű­helyből szaladt be. — Én, kérem, mindenhol megállóm a helyem. Kassai Jánosról sehol sem mondhat­nak rosszat. — Az Útépítő Vállalatot miért hagyta ott? — Kevés volt az erőm a csákányozáshoz. .. — És a húsipart? — Erős volt a munka . .. — Az építőipart? — Keveset fizettek . .. — A vízműépítőket? — Nem volt ió cég ... — A Hídépítő Vállalatot? — Azt is azért. — A cukorgyárat? G vő röge ti a sapkáját, erre nem számított. — ^«ak kétszáz forintot ké­rek-Sv platt tizenhét válla- ’ rí'!'*-'-»-** Fz a Va«- ''z’iöjjr üpllalat — a evo’radik. — Itt megvagyok. Márkét hete. Hat forint az órabérem. — Itt meddig akar marad­ni? — Adnak segélyt? — A kérdésre válaszoljon. — Hát az attól függ... — Mitől? — Adnak? Az igazgató magyarázni kezd, végül megkérdezi: — Ha maga ülne a helye­men, és én állnék maga előtt ilyen munkákönyyvel, nyu­godt szívvel adna nekem se­gélyt az állam pénzéből? — Adnék. Hát persze, hogy adnék. — Mi a biztosíték "rra. hogy gyökeret ver nálunk? Hogy égy hét múlva nem ta­lál-e itt is kifogást? Az alázatos ember egy­szerre dacos lesz. Már-már gyűlölködő a hangja. — Szóval nem ad? — Nagyon sajnálom, de nem adhatok. — Hát ilyen ember maga is. A dolgozó kérhet, kö­nyöröghet, nem hallgatja meg ... Szünetet tart, és még emel­tebb hangon folyUtja: — Ezt érdemiem én, ezt érdemli egy melós, aki egész nap trógerol?! Most már hárman beszél­nek neki. Hiába. Kassai Já­nos nem akarja tudomásul venni, hogy ennél a vállalat­nál ára van a bizalomnak. Németh Sándor sík felében lakóknak voll in­kább kedvelt szórakozóhelye. Hiányozni fog a Belváro­si Eszpresszó. Nemcsak ezért, mert évente mintegy két­millió forint forgalmat bo­nyolított le, hanem főleg azért, mert a belvárosnak nincs egy megfelelő, tágas presszója. A járási székhe­lyek e téren előbbre áll­nak, mint Kaposvár, Tab, Marcali, Nagyatád, Csurgó községekben — de sok ki­sebb faluban is — kor­szerű, tágas, modern beren­dezéssel ellátott eszpresszó­kat talál a vendég. Meg kell keresni annak módját, hogy amíg a Korona Szálló el nem készül, pótol­ják a Belvárosi Eszpresszót. Többféle megoldás is kínál­kozik. A Hangszerbolt elsősorban reprezentatív célokat szolgál: vannak olyan napok, hogy vevő alig fordul meg benne. Pedig árusítanak a hangsze­reken kívül rádiót, órát is. De minek van akkor a többi szaküzlet? A Rádió- és Vil­lamossági Bolt, az Óra- és Ékszerüzlet? A forgalmat fi­gyelembe véve elegendő len­ne, ha az igen mutatós, de kihasználatlan Hangszerbolt helyett valamelyik szaküz­letben hangszerosztályt léte­sítenének. A Korona Szálló elkészültéig pedig átadnák a Hangszerboltot eszpresszó céljára — különösebb átala­kításra sem lenne szükség —, utána pedig kialakíthat­nának itt egy állandó kiál- litási termet. De lenne más megoldás is: a FÜSZÉRT hamarosan elköltözik a megyei tanács épülete mellett levő irodák­ból. Itt régen is cukrászda volt. Ezt is minden nagyobb átalakítás nélkül berendez­hetnék eszpresszónak. Meg­oldhatnák tehát, hogy a bel­város ne maradjon presszó nélkül addig sem, amíg az új elkészül. Sz. L. A MAHART közli, }gy a tihany-révi n. ló á-a’akí- i munkálatai m alt s ‘2-én idézőéitől _ "ze átig a kis 6 £3, égű komphajó közlekedik . n.any-rév —Szántód-rév között. (MTI) T, ml. _ l-j \ SOROK Az olvasók írták... A La Provence című francia lapban jelent meg a következő közlemény: *Rovid betegség után el­hunyt Paul Gerard úr, aki munkás életében hatszor nősült. Isten kegyesen meg­váltotta szenvedéseitől.« * « * »Hogyan lehet kígyóma­rásnál megállapítani, hogy a kígyó mérges volt-e vagy sem?« — érdeklődött a Wild Life című lap egyik olvasója. A szerkesztő üze­nete így hangzott: »Vi­szonylag biztonságosan csak a következőkből: ha a megmart személy három nap elteltével még életben van, a kígyó valószínűleg nem volt mérges.« * * * Macskajaj - kutyabaj Egy londoni kutya való­ságos »alkoholista« lett. Legalábbis ezt állapította meg az állatorvos Patsyról, a juhászkutyáról, amely naponta több mint két li­ter sört iszik. Tulajdonosa elmondotta, hogy reggelen­ként a kutya valóságos »macskajajban« szenved, és másnaposságát csak két tabletta aszpirinnel tud­ja leküzdeni. Az állatorvos gyógyszert írt a kutyának, hogy csökkentse a sör irán­ti vágyakozását. * * * Igényes.., Tom Smith okldhomai lakos végrendeletében 150 000 dollárt hagyott ar­ra a célra, hogy miután megindul a Föld és a Hold között a rendszeres repü­lőjárat, a Holdon mauzó­leumot építsenek felesége és az ő számára. , * * A szemfüles megtaláló Femamdel a cannes-i filmfesztiválon megdöbbe­néssel állapította meg, hogy elveszített egy ezer­frankos bankjegyet. Csak­hamar megjelent nála a szálloda egyik livtrés kis- inasa, és ragyogó arccal közölte, hogy megtalálta a pénzt. Elővett a zsebéből tíz darab százfrankost, és átnyújtotta. Femandel csalódottan nézett rá: »Ezt nem én vesztettem el, az enyém egy darab ezer- frankos volt.« »Tudom én azt — válaszolta a kísinas —, de az a helyzet, hogy amikor legutóbb ilyen nagy bankjegyet találtam, a tulajdonos kijelentette, hogy éppen nincsen apró­pénze.« « * * — Mondja, szomszéd- asszony, hogyan tudja a férjét arra kényszeríteni, hogy a kertben dolgozzék? — Állandóan azt hajto­gatom neki, ne csinálja, mert már öreg. Somogyi Néplap MSZIYTP sopi-M megye* bizottsága «*s n < \ megye* Tana es» lapja. Főszerkesztő! WTRTB LAJOS. Szerkesztő« ég? Kaposvár. Latinka «ándor a. Z. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja *» Somogy megyei Lapkiadó vállalat. Kapus* ár Latinka u. L Telefon 15 1b Feleld« kiadói Szabó Gábor TekOMöf* kéziratot nem őrziit«- meg, és oera adunk vissza i erjeszti: a IWagvar Posta. Hí űzethető a helyi postahüvataloun-■ és postáskézbesitőknél. előfizetési díj egy hónapra 12 Fi Inden ? 2506T »111 . S \ Ny -M . .pan Vállalat kaposvári üzem ébert Kaposvár, Latinka Sándor utca ft

Next

/
Thumbnails
Contents