Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-09 / 84. szám

Péntek, 1965. április 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP HIHflPOTT TBPSOT? A taps: a tetszésnyilvání­tás jele a színházi nézőté­ren — a gyűlésen pedig egyetértést, elismerést fejez ki. Azt mondja Benczik Jó­zsef, a marcali Vörös Csillag Tsz elnöke, hogy a két utób­bi közgyűlésükön nagyba: sokszor felcsattant a taps. Mert olyan dolgokról volt szó a beszámolóban meg a felszólalásokban is, amik he­lyeslésének kifejezésére késztették a hallgatóságot. Két adat elöljáróban, csu­pán összehasonlításként. Ta­valy egy munkanapra átlago­san 43 forint 85 fillér értékű személyes jövedelem jutott, s ehhez még hozzájött a szá- zíüékos javadalom. Most azt tervezik, hogy ötven forint­jával számolják el az idén a munkanormát. Javulás, ha­ladás ez, lehet neki örülni. De miből is jön a forint? Az ember munkájából. Ki ér­demli a részesedésből is, az erkölcsi megbecsülésből is a legtöbbet? Aki legtöbbet dol­gozott. S az elnök bejelen­tette: a hatszázhúszból száz­tizenhét az olyan családok száma, amelyeknek tagjai együttvéve tavaly három­száznál több napot töltöttek a közös munkában. Erre ki­tört a tapsvihar.;. Szót kért Korponai József, a Latinka-brigád vezetője. Számot adott arról, hogy a kukoricakapálásban ki-ki jól megtalálta számítását. A télen ugyan még nem akadt gazdája valamennyi kapáste- rületnék, de éppen a múlt évi jövedelem adataival ér­velve bizonyosan meggyőz­nek mindenkit arról, hogy ereje szerint vállaljon részt ebből a közös tennivalóból. A háztáji jószágnak szálas takarmány is kell? A kaszá­ló elosztásakor ne a pénz legyen a mérce, hanem a munka — javasolta nagy tetszés közepette. Hagony Ferenc a szőlészeti brigádot vezeti. Gondolatai, elképzelései és indítványai is éppen ezért a szőlészet eredményének ___ növelését V_______ s zolgálják. A talaj termőere­jének pótlására tett javasla­tot. S elmondta, kedvére van az a kínálkozó lehetőség, hogy elmehet más szőlőter­melő gazdaságba szakmai ta­pasztalatokat gyűjteni. Kiá­rts József jószággondozó meg a takarmány gondosabb betakarításáért emelt szót. Hallgatta, csak hallgatta az eszmecserét Tüttő István, a gyótai brigádvezető, aztán ő is felállt. — Nálunk nincs már gazdátlan kapásterület. Egyetlen nap elég volt arra, hogy a pusztaiak az összesét elvállalják. — Vigyázott ar­ra, nehogy dicsekvésnek ve­gyék szavait. A taps azt je­lezte: érti a tagság, milyen •szép dologról van szó, és ér­tékeli is ezt a roppant igye­kezetei, tettvágyat, szorgal­mat. Igen, igen, a faluban csupán néhány, Gyótán pe­dig körülbelül kétszerié több, mintegy hét hold kapálni- való a családi feladat... Így tanácskozgaitak, így hányták-vetették meg közös dolgaikat a marcaliak a zár­számadáskor is és a tervis­mertető közgyűlésen is. Min­den okos gondola1', közérde­kű indítvány s a szorgalom és akarás valamennyi meg­nyilvánulása tapsot kapott. Bevonult hát a tetszésnyil­vánításnak ez a formája a gyűlést erembe. De várjunk csak! Tapsolták ám koráb­ban, évekkel ezelőtt is a marcaliak. Megtapsoltak mindenkit, aki a vezetéstől elvi engedményeket próbált kicsikarni, aki az «-adjanak, osszanak többet« jelszót kö­vetelőzve harsogta... Ma nem az ilyen hangulat- keltőket éljenezik meg. Ma az a gondolat és cselekedet érdemel és kap is méltán el­ismerést, amely az egyéni boldogulást úgy keresi és alapozza meg, hogy a tagság egyetemes érdekét állítja a középpontba. Ennek a szel­lemnek a meghonosodását és a belőle fakadó tetteket va­lóban megilleti a helyeslés és tetszés fel-felcs'>*v'oő tpnco.. Kutas József _____ J K észül a szezonra a Nagyatádi Konzervgyár A Nagyatádi Konzervgyár­ban az idény megindulására végeznek a javítással és a felújítással. Az idén is nagy gondot fordítanak a gépesítés­re és az önköltség csökkenté­sére. Többek között egy nagy teljesítményű automata üveg­mosó géppel, automata üveg­záróval, babhegylevágóval, automata sűrűanyag-töltő géppel és két emelővillás tar­goncával gyarapszik az üzem. Megkezdték a 4 800 000 forin­tos költséggel készülő kazán­ház építését. A műszakiak vállalták, hogy a beruházás- j bői ésszerűsítésekkel 228 000 : forintot takarítanak meg. Idei tervük 120 millió fo­rint termelési érték előállítá­sát írja elő. Mintegy kétszáz vagon zöldborsót, száz vagon zöldbabot, háromszáz vagon paradicsomfélét, négyszáz va­gon savanyúságot és három­száz vagon dzsemet készíte­nek. A gyár dolgozói felaján­lották, hogy a tervezettnél hárommillióval több termelé­si értéket produkálnak. Katonák és munkásfiatalok közös programja Nagyatádon Több éves kapcsolat fűzi össze a fonalgyár és a hely­őrség KISZ-eseit Nagyatádon. A honvédeket gyakran meg- hívják és végigkalauzolják a ' gyárban a KISZ-szervezet tag- I jai, s nemegyszer közös klub- j esten találkoznak, szórakoz­nak. Tartósabb és szorosabb barátság azonban az alakulat ; és a gyár közös művészeti ' csoportjai között jött létre. Farkas László, a gyár rak­tárosa már tíz éve foglalkozik | népi tánccal. Hosszabb ideje vezeti, tanítja a közös művé­szeti csoportot. Ez nem köny- nyü feladat, hiszen a fiúk honvédek: velük minden két évben újra kell kezdeni a munkát, s a lányok is gyak­ran váltakoznak. Jelenleg tizenhat tagú a csoport. Az ősszel kezdték meg a munkát, és márciusban léptek föl elő­ször. Legutóbb a körzeti kul­turális szemlén és a felszaba­dulási ünnepségen szerepel- 1 tek. Ezután is szorgalmasan gyakorolják a Hortobágyi tánckép című játékot meg egy verbunkos v- ■> szeretnének jól helytállni az április 25-i lábodi járási kul­turális szemlén. Részt vesz­nek a honvédségi színvonal­versenyen és a május I-i ün­nepségen is. Addig egy fiú-, egy párnás lány- meg egy so­mogyi páros táncot is meg akarnak tanulni. A nyári hónapokban a tánc­csoport a színjátszókkal és a honvédség tánczenekarával közösen vesz részt a járás községeinek műsorellátásá­ban. Küldöttközgyűlés a Dél-balatoni Háziipari Szövetkezetben (Tudósítónktól.) Siófokon tartotta meg küldött­közgyűlését a Dél-balatoni Házi­ipari Szövetkezet. Részt vett a gyűlésen Méhész Géza, a HISZOV elnökhelyettese, valamint több, a háziipari szövetkezettel kapcsola­tot tartó vállalat vezetője, meg­bízottja. A htsz 525 tagja meghallgatta Farkas Józsefnek, a szövetkezet el­nökének beszámolóját. E szerint a szövetkezet 10 620 000 forint ér­tékű árut termelt tavaly. Ennek több mint felét exportálta. A gyűlés végén a szövetkezet elnöke tizenkét kiváló dolgozónak és másoknak 16 950 forint jutalmat osztott ki. Huszonegyen kaptak tízéves törzs gárda jel vényt, száz- hatvanheten pedig az ötéves törzs- gárdajelvényt tűzhették mellükre. A küldöttközgyűlés után a sió­foki fmsz Balaton Táncegyüttese szórakoztatta a szövetkezeti ta­gokat és a vendégeket, majd kö­zös vacsora és tánc következett. — Egy kislányt keresek. Molnár Ilonkának hívják. — Hogy néz ki? — Kerek arcú, szép, hosz- szú hajú lány. — Hol dolgozik? — A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. — Ott kell bemenni — mutatja az utat a kérdezett. Rátalálok. Betessékelnek egy kis szobába, és borral kínálnak. Ilonka az asztalhoz, any­ja az egyik sarokba ül le. Az apa az ajtó­ban áll. Egy kicsit merev a testtartása. Hosszabb idő óta nem bír dolgozni. Ilonka a családfenntartó. Milyen teendői vannak Ilonkának? Be kell készítenie a tüzelőt; műszakba kell mennie; meg kell jelennie a gimnázium esti tanórá­in; meg kell látogatnia vasárnaponként a laktanyában katonabátyját (nem szabad megfeledkeznie arról, hogy a bátyus szereti a csokit.) És néha el kell mennie ötórai teá­ra is a grillbe; meg kell néznie néhány fil­met és színdarabot; részt kell vennie a kö­zös kirándulásokon is. Nemcsak azért nem szabad az utóbbiról elfeledkeznie, mert a brigádnaplóban (Ilonka ugyanis egy szo­cialista brigád vezetője) a vállalások között szerepel a közös művelődés, hanem azért sem, mert húszéves. A szülők szerint Ilonka kitűnően látja el feladatát. Különösen az üzemben áll helyt derekasan. Ha nem így volna, akkor nem hozna állandóan átlagon felüli fizetést haza. Ez a megállapítás azonos Veres Zoltán üzemvezető véleményével. Ű néhány órával előbb arról tájékoztatott, hogy Ilonka m múlt hónapban 101 százalék­ra teljesítette tervét, kötözési ideje 0,051, kötözési minősí­tése 4,5. Ez átlagon felüli tel­jesítmény. — Mi esik jobban: az, hogy Ilonka sok pénzt hoz haza, vagy az, hogy az apjától elveszi a szenesvödröt? — Az utóbbi — mondja az apa. Ilonka feladatai most megszaporodtak. A napokban ugyanis egy ünnepélyes taggyűlé­sen fölvették a pártba. Amikor arról be­széltek, hogy milyen sokat, milyen példa­mutatóan dolgozik, könnyezett. Jelentős állomás ez egy ember életében. Ilonka nem érkezett felkészületlenül eh­hez az állomáshoz. Hosszabb idő óta titkára volt az egyik KISZ-alapszervezetnek; poli­tikailag képezte magát. Ügy érezte, hogy a pártban még többet tudna tenni ezért a rendszerért, mint a KISZ-ben. Ezért kérte fölvételét a pártba. Megkérdeztem tőle, honnan tudja, milyen volt a régi rendszer, hiszen akkor született, 'imikor felszabadult az ország. Ránéz az apjára, aztán az anyjára. — Mesélték. Az egyszerű munkáslakás ablakán bera­gyog a nap, s átvilágítja a kristálytiszta bort 'Z üvegben. Késő délután van már, amikor elbúcsú­zom Molnáréktól. Ilonka kikísér a kapuig. •Cezet nyújt, azt mondja, hogy siet vissza. Nem csodálkozom, hiszen minden perc drá- :a számára. Ma még tanulnia kell. S egy kicsit aludni is akar, hogy pihenten menjen íz éjszakai műszakba. Ma sem akar fá­radtnak látszani a brigád tagjái előtt. Itegedi Nándor 3lankiL A „LEPKE" MESTERE — Szép? Rám néz, aztán a negyven­egy méter magas tornyot szem­léli hunyorogva, mert a nap éppen del élőn áll. — Ezen a világon ez a leg­szebb ... A folyópart itt van közel, hallani a vízcsobogást. Ezt a helyet három héttel ezelőtt je­lölték be a térképre. A kör mellé ez' írták; VÍZ 34. Né­hány napja még ibolyamező kéklett itt. De egyszer csak ha­talmas autók jöttek, vastraver­zeket, oszlopokat, gépeket hoz­tak. A szerelők kiépítették a telefonhuzalt, és a munkave­zető délelőtt tízkor jelentette: — A VÍZ 34-es fúrási pon­ton megkezdtük az építést... A torony tövében állunk. A motorok úgy dübörögnek, hogy belereszket a levegő. — Mi a szép ebben? A sisakos ember felindultan néz rám — mintha csak azt kérdezné, hogyan lehet ilyen ostobaságot kérdezni —, és szó nélkül otthagy. A parton kavi­csot mos a víz. Odébb egy szu- rokfeket himba olajat pum­pál. A sisakos ember fúrta azt a kutat is. Meg a mellette le­vőt is, ahonnan éppen vízsugár szökik a magasba. Abban gáz van. Kétezer-hatszáz méter után a sisakos ember ezt írta a naplóba: Gáz. Azt mondják, nem örült. Arcán mindig egy­kedvű szigor van. A negyvenegy méteres «lepke­Mielőtt a terepjáróval elin­dultunk a rázós útra, a mérnök így búcsúzott; — Nehéz lesz. Az az ember nem beszél... Nézem a vizet. A sisakos rekedt, érces hangon túlkiabál­ja a motorok mennydörgéssze­rű robaját. — Előre! Most! — Két centit balra! Most! A hang ismerős. A folyó közepén sziget van. A földnyelv majd odáig be­nyúlik. Szemben a túlsó par­ton öten horgásznak. — Szép? Észrevétlenül jött a partra, füstölgő cigaretta lóg a szája sarkában. A kérdés gúnyoros, választ nem vár. — Tulajdon­képpen mit akar? A mér­nök mondta te­lefonon, de nem érdekes. Ha akar, elül­dögélhet ... — Ott volt a GB 1-esen? — Ott. — Mikor volt az? — Tíz éve... — És azóta itt van? — Azóta itt vagyok. A cigarettát a folyóba hajít« ja. Zsebre te­szi a kezét. — Nyolc éve ott volt a tűz­nél? — Ott vol­tam. Akkor is re­kedten kiabált. Túlharsogta a lobogást. Arcából semmit se láttam, mert vastag korom ta­karta az egész embert. Pár órával utóbb egy kocsmában láttam újra. Egyetlen hajtásra itta a korsó söröket. A többiek tisztelettel nézték. — Régen volt az ... Harminc éve olajbányász. Zalából indult, és végigvándo­rolta az országot. Azért, mert az öt holdhoz sok volt a há­rom gyerek. Mindenesként kezdte. Ma főfúrómester, többszörös kiváló dolgozó, te­mérdek újítása van. — Azért jött? A tűz végett? — Azért. Meg a tíz évért... Beleköp a sárba. — Akkor menjen a köz­pontba ... — Megint otthagy. Két órával később visszajön. — Látom, nem ment el. — Nem. A maga tíz éve ér­dekel. Hátratolja a sisakot, és ne­vetni kezd. — Az enyém? És még szélesebben nevet. Malomkerék kezével akkorát csap a vállamra, hogy alig bírok kiegyenesedni. — Akkor írja. Ez alatt a tíz év alatt Fekete Károly dolgo­zott ... t És nem mond többet... Németh Sándor Túlteljesítették a tervet (Tudósítónktól.) A Tabi Építő- és Vegyes­ipari Ktsz mérlegzáró köz­gyűlésén Vajtai Imre, a szö­vetkezet elnöke számolt be a múlt évi munkáról. Elmon­dotta. hogy 1964. évi tervét a szövetkezet 108,3 százalékra teljesítette, azaz 1 425 000 fo­rint értékű áruval termelt többet, mint 1963-ban. Fokozódott az építőipari részleg termelése. A szövetke­zet elnöke dicséretben része­sítette Mészáros Sándor és Gutheil János brigádját. Ez a két brigád dolgozott legjob­ban. — A múlt évben akadt hi­ba is — mondotta az előadó. — A legsúlyosabb, hogy a ktsz nem teljesítette szolgál­tatási tervét. A vezetőség hat­hatós intézkedéseket tett a szolgáltatás megjavítására. Az elnök ezután a beru­házásokkal foglalkozott. El­mondta, hogy épületbővítés­re 102 000, gépkocsi vásárlás­ra 57 000, faipari marógép vá­sárlására 8000. irodagép be­szerzésére 15 000 forintot for­dítottak. 175 000 forintot köl­töttek az üzemház, a kultúr­terem bővítésére, átalakítá­sára. A beszámoló után a ktsz tizenöt tagjának törzsgárda- j el vényt adtak át, majd ötven­két dolgozónak 21 000 forint jutalmat osztottak szét. Ez alkalommal mutatkozott be a szövetkezet irodalmi színpada: Petőfi Apostol cí­mű művét adta elá A szomszédos gázos kát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents