Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-06 / 81. szám
SOMOGYI NÉPLAP Kedd. 1965. április 1 A YDK kormányának ülése Vasárnap 37 amerikai gépet lőttek le A partizánok felrobbantottak egy vasútvonalat Újabb USA. légitámadás a VDK ellen A Vietnami Tájékoztató Iroda jelentése szerint április első napjaiban Ho Si Minh elnökletével ülést tartott a VDK minisztertanácsa. Ho Si Minh elnök ismertette az általános politikai helyzetet. A minisztertanács megtárgyalta azokat az új feladatokat, amelyek az amerikaiak agressziója következtében a VDK gazdasági élete és honvédelme előtt állanak. Több intézkedést fo gadtak el a VDK védelmének fokozására és Dél-Vietnam népének megsegítésére. A minisztertanács jókivánatait fejezte ki a támadó amerikai repülőgépek ellen sikerrel harcoló légelhárító egységeknek. Mint az Űj Kína közli, vasárnap a Vietnami Demokratikus Köztársaság légelhárító egységei, légi, haditengerészeti és szárazföldi erői Thanh Hoa. Nghe An, Vinh Linh és Quang Ef nh térségében 37 ellenséges gépet lőttek le, egy pilótát foglyul ejtettek. Tizenöt gép Thanh Hoa tartományban zuhant le. A Dél-Vietnamban állomásozó amerikai’haderők szóvivője közölte, hogy hétfő délelőtt tíz F—105 Thunderchief típusú amerikai harci repülőgép hat vadászgép kíséretében »fegyveres földerítést« végzett 190 kilométerre Hanoitól délre. Az amerikai repülőgépek rakétákkal és ágyúkkal lőtték a 7. és 8. főutat és több vasútvonalat, felrobbant egy Diesel-mozdony. Az amerikai szóvivő szerint a támadó gépek ezúttal nem kerültek harci érintkezésbe észak-vietnami repülőgépekkel. A légvédelem helyenként erősen tüzelt. Egy amerikai gépet lelőttek. Dél-vietnami partizánok hétfőn reggel Saigontól 16 kilométerrel északkeletre felrobbantottak egy vasútvonalat, amikor azon egy vonat éppen áthaladóban volt. A mozdony és két kocsi kisiklott, a vasútvonal 225 méteres szakaszon megrongálódott. A támadásra 24 órával azután került sor, hogy egy korábbi támadást követően a vasútvonalat helyreállították. A dél-vietnami vasutak szóvivője szerint a partizánok hét hidat robbantottak fel az említett vasútvonalnak a támadás színhelyétől északra levő, mintegy 100 kilométeres szakaszán. Az amerikaiak Da Nang-i támaszpontján vasárnap letartóztattak egy vietnami férfit, aki állítólag a Viet Kong megbízásából fel akarta robbantani az egyik szállodát amelyben sok amerikai tiszt lakik. A dél-vietnami hatóságok azt állítják, hogy a letartóztatott férfi hordozható rádiójában nagyerejű robbanóanyagot találtak. Da Nang-ban bejelentették, hogy a férfit kedden a város főterén nyilvánosan kivégzik. (MTI) Az NDK ellenlépései Benn provokációira Az NDK kormánya nyilvánosságra hozta, hogy a Nyu- gat-Németországból Nyugat- Berlinbe irányuló országutakon és vasutakon nem enged be a frontvárosba« egyetlen nyugatnémet képviselőt és egyetlen más olyan személyt sem, aki a Bundestag ülésével kapcsolatban akar NyugatBerlinbe utazni. Az egyik legelső hivatalos személyiség, akivel szemben ezt az intézkedést alkalmazták, éppen Willy Brandt nyugat-berlini polgár- mester volt. Brandt vasárnap este autóval akart Nyugat-Németor- szágból Nyugat-Berlinbe utazni. Az NDK illetékes szervei azonban a határon közölték vele, hogy jelenleg nincs módjukban átengedni őt. Brandt erre visszafordult, és Hamburgból repülőgépen tért vissza Nyugat-Berlinbe. Az NDIJj részéről bevezetett ideiglenes intézkedés a határ lezárására nyilvánvalóan nem azt a célt szolgálja, hogy megakadályozza a Bundestag április 7-i ülésének megtartását, mert a képviselők és a hivatalnokok — úgy, amint azt Brandt tette — repülőgépen bejuthatnak Nyugat-Berlinbe. Az NDK kormánya ezzel a lépéssel is fel akarja hívni barát és ellenség figyelmét egyaránt, hogy a nyugati megszálló hatalmak, elsősorban az amerikaiak és az angolok segítségével milyen veszedelmes lépésre ragadtatta magát a bonni kormány, amikor az állam felségterületén kfvüleső helyen, éppen Nyugat-Berlinben. amely semmi más állammal nem határos, csakis a Német Demokratikus Köztársasággal — provokatív napirenddel egybegyűlő parlamenti ülést tart. Nyugat-Berlinben »-az utca emberét« rQost az érdekli elsősorban: fölkeresheti-e hús- vétkor és pünkösdkor az NDK fővárosában élő rokonait A nyugat-berliniek egyre nagyobb számban kinyilvánítják azt a véleményüket hogy a Bundestag provokatív nyugatberlini ülése veszedelembe sodorta a Passierschein-egyez- ménv zavartalan végrehajtását. (MTI) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Központi Bizottság nevében táviratban üdvözölte Waldeck Rochet, a Francia Kommunista Párt főtitkárát 60. születésnapja alkalmából. Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese hétfő délután Moszkvába utazott a KGST végrehajtó bi zottságának XVII. ülésére. Levi Eskol izraeli miniszter- elnök vasárnap este hazautazott tíznapos külföldi útjáról, amelynek során hatnapos hivatalos látogatást tett Angliában, tárgyalt Wilson miniszter- elnökkel, majd négy napot magánemberként Franciaországban töltött. Ajub Khan pakisztáni elnök hétfőn a Kremlben fölkereste Anasztáz Mikojant, és megbeszélést folytatott vele. Narita, a Japán Szocialista Párt főtitkára sajtóértekezleten kijelentette: pártja mindent elkövet annak érdekében, hogy a parlamentben megakadályozza a japán—dél-koreai megállapodás aláírását és ratifikálását. Vasárnap Brioniban jugoszláv—tunéziai közös közleményt írtak alá Habib Burgiba tunéziai elnök Jugoszláviában tett látogatásával kapcsolatban. Ernst Kirchwegerről, akit a múlt heti bécsi antifasiszta tüntetésben meggyilkolt egy újnáci egyetemi hallgató, hétfőn ötperces általános munkabeszüntetéssel emlékeztek meg Ausztria valamennyi üzemében. Bolognában befejezte munkáját az Olasz Általános Szak- szervezeti Szövetség (CGIL) hatodik országos kongresszusa. A főtanács megerősítette főtitkári tisztségében Agostino Novellát. (2 íaiát&k között [fegyverrel érkezett, de . * igaz barátként húsz évvel ezelőtt M. Ny. Sa.ro- hin vezérezredes, a megyénket is felszabadító 57. szovjet hadsereg parancsnoka. S ez a barátság vezette őt most ismét, hogy hazánkba érkezett a felszabadulási ünnepekre. Kérte, hadd jöhessen Somogyba. Budapesten kellett maradnia, de nem tudott úgy hazautazni, hogy ne látogasson el a régi harcok színhelyére. Elkísérte őt Kaposvárra V. M. Lajkov altábornagy, aki húsz évvel ezelőtt a 3. Ukrán Front haditanácsának volt a tagja, s Otta István vezérőrnagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka is. A megyei pártbizottságon Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Böhm József, a megyei tanács vb-el- nöke és Somogyi József, a városi pártbizottság első titkára fogadta, majd kalauzolta városnéző sétájukon a vendégeket... * * • — Itt tanácskoztak 1945- ben a hadsereg vezető tisztjei egy fontos támadási feladat előtt — mutat Sarohin elvtárs a Táncsics Gimnázium épületére. * * * Beszélgetés közben egy szakadozott, agyonhajtogatott térképet húz elő zsebéből Sarohin vezérezredes: Somogy területét ábrázolja. A térképen piros színessel írt számok, a beavatatlanok előtt furcsa, értelmetlen ábrák. — Toponár, Fonó, Mosdós, Kadarkút, Marcali, Mesz- tegnyő — sorolja csaknem tökéletes magyarsággal a községek nevét, és ismerteti hol, mikor, mennyi ideig tartózkodott a hadseregparancsnokság. S amikor Németh Ferenc és Somogyi József elvtársak megjegyzik, hogy ők akkor Taszáron éltek és segítettek a szovjet katonáknak egy repülőtér építésében, őszinte örömmel mondja: — Köszönet az akkori segítségért. * * * Mielőtt Kaposvárra jött. a Parlamentbe hívták: magas kitüntetést adtak át Sarohin vezérezredesnek. Hogy mi tetszik legjobban hazánkban, a párt és az állam vezetőinek is így felelt: — A sok szép eredmény. Az. hogy jól élnek az emberek, mások lettek, vidámabbak, s őszinte barátként szeretni, tisztelik a szovjet népet. Ezt hangoztatta ő és V. M. Lajkov altábornagy most is. Igen jóleső érzés volt látni mindenütt az országban, Siófokon és Nagybajomban. Kaposváron és másutt is a virággal, koszorúkkal elhal- mázott szovjet hősi emlékműveket — mondották. * * * — Nagyon jó ...! Nagyon örülök ...! — Egyre ezt hangoztatták a vendégek, amikor a megye vezetői eredményeinkről, a húsz gazdag esztendőről számoltak be. Ezt mondották akkor is. amikor a virágokkal teleszórt emlékműtől eltávozó- ban Németh és Böhm elvtársak elmondották, hogy itt Kaposváron és szerte a megyében úttörők és KlSZ-is- ták ápolják a szovjet hősök emlékműveit, hogy azokon soha ne hervadjon el a virág. Nem halványul el soha népeink barátsága sem ...! Sz. L. Ájfy választanak Kongóban Kairóban hivatalosan bejelentették, hogy a kongói probléma megtárgyalására összehívott magas szintű értekezle tét a hadműveletek jelenlegi állására való tekintettel elhalasztották. Kongóban — nyugati hír- ügynökségi jelentések szerint — hétfőn az ország negyedik legnagyobb városában, Coquilhatville-ben akarták folytatni a, »»lépcsőzetes« választási komédiát. A választásokat azonban itt is el kellett halasztani, mert jóval a választások megkezdése előtt számos szavazókörzet urnáit teletömték előre kitöltött szavazólapokkal. Hogy melyik párt szavazólapjairól van szó, azt nem közölték. (MTI) A szovjet küldöttség megérkezett Varsóba baráti látogatást tesz Lengyel- országban. A szovjet küldöttséget Go- mulka, Cyrankiewicz, Kliszko, Hétfő délelőtt megérkezett Varsóba, .a szovjet párt- és kormányküldöttség, amely Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével a LEMP és a lengyel miniszter- tanács meghívására hivatalos Rapacki, valamint a népi Lengyelország más párt- és állami vezetői fogadták. (MTI) Mikojan visszaérkezett Moszkvába Budapestről visszaérkezett Moszkvába a szovjet, párt- és kormányküldöttség, amely Mi- kojannak, az SZKP Központi Bizottsága elnökségi tagjának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének vezetésével részt vett a magyar felszabadulás 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. (MTI) ÁlSIA FORRO FÖLDJEI (6) * HOP TAC XA VIET HUNG A cím, igaz, kissé szokatlanul hangzik, én mégis vártam, hogy közelebbről ismerkedjek meg vele. A Vietnami—Magyar Barátság Termelőszövetkezetről van szó, ezt jelenti a cím £ én nem is a távoli haza ismeretének vagy nemismerésének leméréséért vártam a látogatás napját, hanem inkább azért, hogy beszélgető közelségbe kerüljek egy vietnami faluval, közelebbről ismerkedjek meg a mezőgazdasággal. November 6-án indultunk Vu-Lába. A kis falu nem messze van a fővárostól, a haiphongi kikötőbe vezető út mentén. Maga az út is tanulságos: kétoldalt még állnak a kisebb-nagyobb francia erődök, amelyekkel a gyarmatosítók a kikötőbe való zavartalan áruszállítást — majd pedig menekülésüket — biztosították. A »Magyar« szövetkezetbe is egy ilyen időfeketitette erőd mellett kell befordulni, ’de rögtön utána leadja jegyét a jelen is: az út két oldalán beszámozott kísérleti parcellákban várja a rizs az aratást. Kőkerítéssel körülvett volt pagodába megyünk, ahol rögtön a bejárat fölött piros-fe- hér-zöld selyemzászló fogadja á* elkezdi, benne a címben is idézett felirattal. Itt van már a szövetkezet vezetősége is, akik jegyzetekkel is fölkészülve várják, hogy kielégítsék a távoli vendég kérdésözönét. Megtudom, hogy a tsz 1958. március 15-én alakult, 33 családdal 62 hektár földön. Egy év múlva már 108 családot, 1960-ban pedig 132 családot tartottak ^számon. Fő.termé- nyük természetesen a rizs, de termelnek ipari növényeket is. Az utóbbiak azonban kevésbé jelentősek, mert Vietnam helyzetét elsősorban a népélelmezés javítása érdekében tett erőfeszítések jellemezték. Egyszerűen arról van szó, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak a kisebb teyületú megművelt földön több embert kell eltartani, mint Dél-Vietnamnak. Ez a törekvés Vu-Lában így jelentkezik: 1962-ben 21 mázsa, 63-ban 22,9 mázsa, 64-ben pedig 23,39 mázsa volt a rizs holdankénti átlagtermése. Mivel november a második rizsaratás hónapja, kértem, hogy a beszélgetést odakint folytassuk, ahol éppen aratnak. Érett rizstáblák közölt haladtunk végig, a bambusz- és pálmafáit között elterülő falu széléig. Azt hiszem, egyetlen dologban azonos az európai — vagy szűkítsük le: a magyar paraszt viselkedése aratás idején a földkerekség bármely parasztjának viselkedésével. Ez az aratás izgalma. De csak ebben, mert az ottani munka sokkal fárasztóbb a mi aratásunknál. Abban a táblában, ahova mi megérkeztünk szárazról lehetett a marokra fogott rizsszálakat levágni, de másutt, ahol vízben áll a növény, csónakból kell végezni ezt a műveletet, s aztán, ha magas a víz, a. kévéket a gátra is ki kell hordani. Az elnök — Phi Van Bam a neve — külön is felhívja a figyelmémet a kemény munkára, amit a rizsért végezni kell. Dehát vegyük sorra, mit és hogyan dolgoznak Ázsia kenyeréért? A rizsföldek általában állandóan víz alatt állnak, csak a vetés idejére eresztik le róla a vizet. Láttam száraz területen végzett szántást, de eltűnődtem a féllábszárig érő vízben az egyszarvú ekével cammogó bivalyon. Ha szárazon szántottak, akkor ezután a kézimunka következik: barázdáról barázdára járva asz- szonyok és fiatalok ütögetik a földet sulyokszerű fakalapácsokkal. Törik a rögöt. Ezután következik az elárasztás. Modern szivattyúval — vendéglátóim birtokéban kettő is van, egyik a körösladányi testvér tsz ajándéka — vagy pedig a széltében-hosszában alkalmazott legősibb vízátemelő berendezésekkel: három lábon álló kanállal, vagy taposókerékkel juttatják a táblára a vizet. Az elárasztott területen természetesen másképpen alakul a munka. A kicsiráztatott rizst később palántázzák az előkészített területre. De csak akkor, ha a növény már a 30 centi- méteres magasságot elérte. Fényképészeknek is hálás téma, amint a sekély vizet megszállják az asszonyok, és naphosszat hajladozva palántázzák az üdezöld növényt, egy ősi rend kialakult mozdulataival. Lépésről lépésre ültetik a rizst — s ebből a ki tudja hány hajladozásból nemsokkal később már szárba szökken a valóban mindennapi kenyér. Vietnamban kétszer aratnak. Én a második, az ű«vnevezett téli aratásnál tanúskodhattam. Az első termés januártól júniusig, a második júniustól decemberig érik be. Ahol ennyi munkát igényel a kenyér megtermelése, ott könnyen megérthető, hogy meséknek, daloknak, legendás történeteknek miért vált állandó részévé, tárgyává és főszereplőjévé a rizs. Ezért nem lepődtem meg akkor sem, amikor az aratókat elhagyva a faluba mentünk, s az egyik szövetkezeti tag házában teával és zöld bambuszlevelekbe csavart, kókusszal ízesített édes rizsgöngyöleggel vendégeltek meg. Két lakásba is behívtak, nagy vendégszeretettel az asztal mellé ültettek — ahonnan jól szemügyre vehettem a vietnami parasztház belső berendezését. Mindkét lakás takaros kis téglaház volt, az udvart arékapálma szegélyezte. Egy szoba és kis kamraszerű helység alkotta a lakást. A szobában az ázsiai berendezés jellegzetes darabjai voltak fellelhetők: nagy asztal, gyékénnyel leterített heverő, néhány szék és a falon képek. A fő helyről Ho-Si Minh nézett le és ezen, de leginkább a barátságos fogadtatáson felbuzdulva kérdezni kezdtem a háznépet a jövedelem felől is. Doon Van Bai brigádvezető havonta 23 dong előleget kap (kb. 160 forint) és a szövetkezetben dolgozó mindenegyes családtag után 54 négyzetméter háztájit. Tekintve, hogy a vietnami családtagok sok tagúak, meghatározták a háztáji felső határát is: ez 100 mant, azaz 360 négyzetmétert tesz ki. Azt tartják, hogy ez elég, ekkora területen már minden család megtermelheti a szükséges zöldségféléket, a szárnyasoknak, disznónak való eleséget. Havonta 25 napot kell dolgozniuk, s a napi 8 óra munka után írnak jóvá 10 pontot. Ez a 10 pont felel meg a mi egy munkaegységünknek. Amikor ismét az irodává átalakított pagodához tartunk, arról a változásról beszél az elnök, ami a faluban történt A legdöntőbb, mondja, hogy ma már mindenkinek egész esztendőre elég a rizs és nem éheznek az emberek. Korábban mindössze 3—6 hónapra volt csak elég. Ugyanakkor nem feledkeztek meg a szellemi szükségletről sem: ebben a faluban, ahol nem is olyan régen még mindössze 20 ember tudott írni, olvasni, ma már nincsenek analfabéták. Egészségházat építettek, bölcsődét és óvodát. A régi Vietnam örökségét úgy vállalták, hogy nem elégedtek meg csupán a minimális szükségletek kielégítésével, hanem azokat a szociális létesítményeket is megteremtették, amelyek éppen a minőségi különbséget jelenük a szocialista falutípus kialakítására. .Vagyis hogy érezzék: a szövetkezet nemcsak azt jelenti, hogy haladottabb módon termeld a rizst, hanem azt is, hogy kulturáltabb módon élj... Sajnáltam, hogy tovább kellett menni. Meghívtak ugyanis, hogy költ» sünk el együtt egy falusi vacsorát a vietnami—magyar barátság jegyében. Sajnáltam, hogy itt Vu-Lában, fehér asztalnál nem találkozhattam éppen aratás idején az ízesen elkészített rizzsel. Annál is inkább, mert szerettem volna avatott közönség előtt is vizsgázni szorgalmas kézimunkámból: ’ megtanultam pálcikával enni... Menni kell, mert holnap reggel a Tonkini-öböl hőseivel találkozom. (Folytatjuk.) Király Érné
