Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-04 / 80. szám

SOMOGYI NÉPLAP 11 Vasárnap, 1965. április 1. A községi tanácsok kulturális iránvító munkájáról A Magyar Szocialista Mun­káspárt művelődéspoli­tikájának irányelvei hangsú­lyozzák: »A‘ kulturális forrada­lom, véghezvitele, a szocialista kultúra megteremtésének fel­adata elvszerű, következetes párt- és állami irányítást köve­tel meg a kulturális életben.-’-' Tanácsaink irányító munkájá­nak tehát nélkülözhetetlen al­kotóeleme a művelődésügyi te­vékenység, a kultúrpolitikai munka. Milyen feladatok hárulnak ebből eredően községi taná­csainkra? Ezt vizsgáljuk. A lakosság nevelése — az óvodától a felnőttkorig —, az ismeretterjesztés, a művészeti előadások, rendezvények, a kulturális jellegű pénzügyi tervezés, a tárgyi föltételek megteremtése — mind a közsé­gi tanácsok feladata. Helyi ta­nácsaink felelősségét a köve­telmények nagyságán kívül nö­veli az is, hogy voltaképpen itt realizálják az elveket, itt ültetik át a község minden egyes lakosának gondolkodás- módjába, magatartásába, csele­kedetébe. A helyi tanácsok kulturális irányítása csali akkor értékel­hető, az állami feladatok helyi végrehajtására, a lakosság mozgósítására ez a testület csak aki:or képes, ha saját te­vékenységét is a magasfokú szervezettség, a megalapozott­ság, az egységes cselekvési kézség, az irányítás Színvona- Iassága jellemzi. A gazdasági szervező mun­ka és a kulturális nevelés egyik forrása, hogy a helyi állam­hatalmi szerv minden tagja megismerje,, magáénak vallja, s választói előtt következete­sen törekedjék az országos fel­adatok helyi jellegű megvaló­sítására. Számolnunk kell az­zal, hogy a testületnek nem minden tagja »-kész« képvise­lője választókörzetének, nem rendelkezik a szükséges gya­korlottsággal. Hogy a közösség bizalmából rárótt kötelezettsé­güknek eleget tehessenek, ah­hoz a végrehajtó testület ál­landó nevelő-, felvilágosító munkája szükséges. Megyénk­ben a helyi államhatalmi szer­vek dolgozói egyre inkább ren­delkeznek a munkájukhoz szükséges ismeretekkel. Meg­növekedett az érdeklődésük a kulturális kérdések iránt, s lassan a község művelődési, feladatai megoldásának aktív elősegítőivé válnak. Az előző évekhez viszonyít­va községeink többségére jel» lemző, hogy a gazdasági és a kulturális terület közötti túl­zott aránytalanságok megszűn­tek, s az időszerűség elve alap­ján kezdenek a kultúrpolitikai kérdésekkel foglalkozni, ör­vendetes, hogv a művelődési témák szélesebb körűek, a ki­emelés szempontjából diffe­renciáltabbak. A megszokott éves művelődési tervben az iskolai tanév értékelésén kívül olyan kérdések is szerepelnek, mint a felnőttoktatás problé­mája, az iskolában folvó vi­lágnézeti nevelés, a szakmai is­meretek terjesztése stb. Egv- egy ilyen részterület tárgyalá­sa alkalmat ad a részletesebb, elemzőbb vizsgálatra, a felada­tok konkrétabb meghatározá­sára. Kár, hogy ezt a munkát gyakran formalizmus jellem­zi, s meghatározó jellege a község életében nem érzékel­hető. Éppen ezért a mennyisé­gi következtetések Önmaguk­ban nem adnak elég alapot ah­hoz, hogy az irányítás, a vég­rehajtás színvonalát, hatékony­ságát reálisan értékelhessük. Mert például a mennyiségben kevesebb művelődési téma tár­gyalása, elemzése még nem zárja ki hatásfokának jobb érvényesülését, viszont a gya­koribb napirendre tűzés még nem biztosítéka az eredményes irányításnak. ¥7 gy-egy művelődési kér- dés, terület mini; 1 v'i- ... 1 vagy beszámoló ’ válik élővé, milyen az. i lődést felkeltő hatása, s mi­ként tudja megteremteni a cse­v lekvés teljes egységét? S eb­ben a folyamatban hogyan ala­kul a testületi kollektíva veze­tő erővé? A tanácsi irányítás egyik próbakövét jelentik ezek a kérdések. Ezzel kapcsolatos megyei tapasztalataink — a ta­gadhatatlan fejlődés elismeré­se mellett — még elég nagy­fokú színvonalbeli különbsége­ket mutatnak, s bár ritkán, de szélsőséges megnyilvánulások­kal is találkoztunk. A fejlő­dést bizonyítja például, hogy számos községünkben a beszá­molók kellő felkészültséget tükröznek, megfelelő az ülések előkészítése, levezetése, a rész­vevők aktivitása, s a megoldás érdekében konkrét határoza­tok születnek. A fonyódi járás több községében tapasztaltuk, hogy a testületi üléseknek ér­iékelő, feladatmeghatározó sze­repüknél fogva lényeges be­folyásuk van az adott község művelődésügyének egy-egy te­rületére. Sajnos, ez a jelenség még nem vonatkozik a megye valamennyi községére. Bizo­nyos mértékig községi taná­csainknál fellelhető ugyan az előkészítés szélesebbkörűsége (pl. az állandó bizottság rész­vétele az előkészítésben), ha­tásfoka azonban az aktív rész­vételt a végrehajtásban még nem tudja biztosítani. Az ál­lamhatalmi szerv tagjaival folytatott — napirendi ponttal kapcsolatos . — beszélgetésben a téma mélyebb megismerésé­nek lehetőségét kell látni. Ez a »hivatalon kívüli« eszmecse­re a nagyobb érdeklődés föl­keltésének is hatásos eszköze. ÍZ özségi tanácsüléseink napirendi sorozatában visszatérő téma az iskolai mun­ka értékelése. Az iskolareform irányelveinek folyamatos meg­valósításáról lényegében csak akkor beszélhetünk, ha biztosí­tani tudjuk valamennyi tankö­teles gyermek beiskolázását, ha gondoskodni tudunk azokról a tárgyi és személyi feltételek­ről, amelyek alapjai a pedagó­giai munka eredményességé­nek. Ugyanakkor még van is­kolába rendszertelenül járó ta­nuló, s van a tanácsi vezetés részéről adminisztratív intéz­kedés. Gondunk van a tanulók szállításával, is. Hihetetlen erő­forrás, ha ez a kérdés, a meg­oldás lehetőségeinek keresése a helyi államhatalmi szerv min­den egyes tagjának szívügyévé válik, Így nem közömbös szá­mára, keresi, kutatja a lehe­tőségeket, mindennek közös összefogás lesz az eredménye. A fizikai munka bevonult az iskolába, hatékony elemévé vált ifjúságunk nevelésének. Hatásfokában csak akkor lesz azonban eredményes, ha meg­teremtjük a képzési, nevelési feladatok teljesítéséhez szük­séges műhelytermi, gyakorla­ti, egyéb tárgyi föltételeket, megadjuk annak lehetőségét, bogy egy-egy nagyüzem terme­lési fólyamatát végigkísérhes­sék, abban aktívan részt ve­hessenek a gyerekek. Ez a tanácsok számára nem csupán a költségvetésben fel­sorolt hitelek mechanikus biz­tosítását jelenti, hanem az irányításnak azt a fokát is, amely több az adminisztratív tevékenységnél. Hasonló a ten­nivalójuk akkor is, ha a tanu­lók munkakörülményeinek, a pedagógusok lakáshelyzetének megjavítását hozzuk példa­ként. Ez nem egyszerűen gaz­dasági oldala az irányításnak, hanem politikai, kultúrpoliti­kai kérdése is. Állandóan fog­lalkozni a község lakosságával, felvilágosítani, nevelni egészen addig, míg meg nem értették, hogy bizonyos gazdasági be­fektetések, ha közvetlenül nem s, de mindenképpen a közös­ségnek gyümölcsöznek. A művelődési intézmények pedagógiai munkája sem »ide­gen» területe a tanácsi veze­tésnek. Nevelési funkcióját csak úgy teljesítheti az iskola, hr. ' ' nógatja a család, a tár- «• ", s ha ez utóbbiak nő­éi járásai harm' kor. o k az intézmény peda­gógiai eljárásaival. Ehhez nem elég a testület — de több, ha ott van mögötte az állami irá­nyítás is. A beszélgetés a szü­lőkkel (beiskolázásról, pálya- választásról, magatartásról Stb.), a tantestületi, a szülői értekezleten a megjelenés és véleménynyilvánítás, állásfog­lalás szinte kötelesség. Az előterjesztett kulturális kérdések most már általában vitát váltanak ki, azonban a viták színvonala sokszor nem üti meg a kívánt mértéket. A községek jegyzőkönyvei több­ségükben nam adnak alapot olyan k'öveikeztetésre, amely fémjelezné az aktivitást, az ülések élénkségét. Nem tükrö­zik az elmélyült érdeklődést. Kevés a kezdeményezés, s gyakran kiegészítések, módo­sítások, egészséges javaslatok megtétele nélkül fogadják el az előterjesztéseket. Sajnos, előfordul felszínesen és elna­gyoltan elkészített beszámoló is. Itt a végrehajtó testület igé­nyessége nélkülözhetetlen, amely nem enged meg felüle­tesen készített programot az államhatalom helyi szerve elé tenni. ]%J éhány gondolatban em­1 ’ lítést teszünk az irányí­tásnak arról a szakaszáról, amely a határozattá emelt fel­adat gyakorlati realizálását je­lenti. A megvalósítás szakasza kezdődik ezzel, amelynek mennyiségi, minőségi végre­hajtása azt is jelzi, hogy az érdeklődés olyan fokát keltet- :e-e föl, amely a cselekvés ösz­tönzője tud lenni. Itt eldől az is, hogy a hozott határozatok megfelelnek-e a tartalmasság, a konkrétság, az időszerűség kívánalmának. Vannak jó ta­pasztalataink, de még nem rit­kaság a semmitmondó, irreális határozat. Sajnos, az olyan határozatok, mint »a tömeg­szervezetek vezetői többet fog­lalkozzanak a felnőttek tovább­tanulásával«, vagy »biztosítani kell a hátralevő időben a mű­velődési tervben foglalt felada­tok végrehajtását«, vagy »gyermekeink új, épülő isko­lájához megnyerjük a közvé­leményt« — nem adnak lehe­tőséget annak föltételezésére, hogy eredményes is lesz vég­rehajtásuk. Születik határozat a tárgyi föltételek megterem­téséről is. Ezt azonban nem hajtják végre, mert az ott szé­kelő közület elhelyezésére nincs lehetőség. Tehát a hatá­rozat némileg irreális célkitű­zés, amely lejárathatja a ha­tározatok, a »törvényhozás« te­kintélyét. Ilyen és más esetek­ben is a végrehajtás föltételeit már a határozatok meghozata­la előtt meg kell vizsgálni. A határozat legyen konkrét, vi­lágos, érthető; tudják, hogy ki­nek mit és mikor kell elvégez­ni, és legyen végrehajtható. Nem elég az anyag »tanulmá­nyozása«, az ülésekre szűkített és hozzászólás formájában adott segítség. Egyet lehet az­zal érteni, hogy: »A vezetés értéke, munkájának hatékony­sága nem a szervezet mozgá­sában van, hanem az általa irányított terület eredményei­nek alakulásában.« S ezeknek az eredményeknek az alakulá­sához mi is — mint a felsőbb szervek dolgozói — kötelesek vagyunk hozzájárulni. Kálmán Ferenc SEQESDY KATALIN: ILLL/SZTRACIÓ KÉT EMBER VISSZAPILLANT Eléggé hihetetlen, de tyúkólban is volt iskola... A vése—martonpusztaiak még jól emélkeznek erre. És mennyire örültek ennek a tyúkólnak tizenöt évvel eze­lőtt! Mert a régi iskola valami fészerfélében volt, beázottv bar­mikor összedőlhetett volna. A puszta tulajdonosa pedig isko­la helyett csirkefarmot létesí­tett. Csirkepalotát éptetett. Az ablakok a berekre néztek, s a tollas sokadalom vidáman ka- pirgált, csipkelődött, szalad­gált a füves részen. Nemsoká­ra a csirkefarmot meglepte a kullancs meg a tetű. Az egészségtelen berekpartról el­költöztették a megtizedelt csirkeállományt, s beköltöz­tették a puszta száz gyerekét. Alacsony mennyezet, a berek rossz lehelete, szúnyoghadse­reg fogadta a gyerekeket. A gazdatiszt pedig távolabb a (mocsártól, emeletes épületben Lakott... — Javasoltuk, hogy államo­sítsuk ezt a gazdatiszti lakást, két tanterem és a pedagógus- lakás is elfér benne. A gyere­keket sürgősen el kellett on­nan vinni... Meg is kaplák iskolának azt az emeletes épü­letet — mondja Bakoss Gyu­la, a Petőfi utcai iskola igaz­gatója. 1950-ben Bojtay Bélá­val, a gyógypedagógiai kisegí­tő intézet igazgatójával együtt Kezdték Somogybán az isko­lák államosítását. Eure&a emlékek me­rülnek fel tizenöt év távlatá­ból ... — Nem volt könnyű dol­gunk — mondja Bojtay Bé- xa —, hóban, sárban ( gyalog vagy szekéren jártuk1 a me­gyéi. néha nem ettünk, más­kor nem adtak szállást. Ket­tesével jártunk, cipeltük az ír gépet. A hírünk min g elénk vágott... Az egyik fa­luba késő délután érkeztünk. K rrtó harangzúgás fogadott. ~m tréfásan megjegyezte, künk harangoznak... beértünk a templom elé, nagy tömeg fogadott... Valóban nekünk harangoztak. Hogy elvesszük az egyház va­gyonát. Kévésén múlt, hogy nem vertek meg minket... — Az is nehezítette a hely­zetünket, hogy nagyon sok­szor a falu párttitkárát kel­lett először meggyőzni, hogy segítségünkre legyen. Volt olyan község, ahová csak rendőri kísérettel mehettünk be. Néha ugyan megkockáz­tattuk nékülük is ... — mond­ja Bakoss Gyula, s mindjárt föleleveníti az egvik kis zár­da. átvételét. — Éjjelenként pedig tanul­tunk ... Meg kellett tanulni kívülről a falu javadalmi jegyzőkönyvét. Hány öl fa, milyen lakás, mennyi búza­egység javadalma van a taní­tónak, a kántornak, a plébános nak. Nem lehetett bizonyta­lankodni — mondja Bojtay Béla. — Velem megtörtént, hogy hamis javadalpii jegyzőkönyv­vel bizonyította igazát a hely­beli plébános. Nagy vitánk volt, végül megmutatta az eredetit. Azt mond.a, ő nem írja alá a jegyzőkönyvet, ő nem járul hozzá semmihez ... Az államosító bizottság nélkü­le is határozatképes volt. Mégis később visszajött és aláírta — veszi át a szót Ba­koss Gyula. Vitákat okozott a harmoni­um is ... Iskolai célt szolgál vagy pedig egyházit? Mert nagyon sok iskolában volt ol­tár is a szobában, ahol isten­tiszteleteket tartottak ... — Az ellenségeskedésre csak egy példát — folytatja Bojtay Béla. — Taranyba igyekeztünk, és sikerült sze­keret keríteni. Sötétedett már, és siettünk, hogy lehetőleg még aznap megtárgyaljuk az iskola átvételét. A faluhoz kö­zel egy árkon mentünk ké­rész*’’!, a kocsis megugratta a alig bírtunk megka­Rinyabesenyőben. Ennivalót nem kaptunk, pénzért sem ad­tak. A helybeli tanító szerzett szállást. Egy szob.it. Micsoda szoba volt az! Jéghideg, a fa­lon pedig folyt a víz, az ágy­neműből is csavarni lehetett volna. Volt kályha, de befűte­ni nem lehetett... Nagyon éhesek voltunk. Az ágy alja, a szekrény teteje teli almával. Mégsem ettünk egy falatot sem belőle. Egy év alatt úgy meg­ismerték a megyét, mint a te­nyerüket. Száz-száz iskolát államosítottak. Apró ablakos, földbe süllyedt épületekben jártak, ahol fahasábra fekte­tett deszkákon tanultak a gye­rekek. Elhanyagoltsúg... — Egyetlen olyan iskolát sem találtunk a megyében, ami­re azt lehetett volna mondani az akkori fogalmak szerint, hogy el van látva... Egy térkép — vagy az sem. A kémiai szem­léltetőeszköz például egy kémcső, egy lombik és egy borszeszégő volt. És ez nem a háborús viszonyok miatt volt így ... Hiszen az oltárok csillogtak, villogtak... — mondja Bakoss Gyula. Ö ott volt az iskolák álla­mosításának a bölcsőjénél is. Erről így emlékezik: — 1948 júniusé ') ircson a pedagógus- .vezet gyűlést tartott, hog,> feleke­zeti tanítók fogla j« áüást az államosítás mellett. Sokan eljöttek, de a tornaterembe nem mertek bejönni. Féltek. Mondták, hogy a plébános ki- átkozással fenyegette meg őket... És akkor kellett je­lentkezni a küldöttségbe is. Az országgyűlés június 18-án tárgyalta az iskolák államo­sítását, és a szakszervezet négyezer felekezeti tanító tüntető felvonulását tervezte a Parlament előtt Én is je­lentkeztem ebbe a küldött­ségbe ... Felutaztunk Pestre, a Sportcsarnokban tartottunk nagygyűlést, a jelzésre vár­tunk, hogy felvonuljunk a Parlament elé. Megérkezett a hír, hogy Ortutay Gyula tart­ja a beszédét... A szakszer­vezet kibérelte nekünk az Er­kel Színházat. A felvonulás elmaradt, de tudott a négy­ezer tanítóról az országgyű­lés. A színházba kaptuk az üzenetet, hogy várjunk az előadás kezdésével, mert Or- tutáy Gyula bejelentést akar tenni... Akkor már tudtuk, hogy jó hírt hoz... Aztán a díszpáholyban megjelent Or­tutay Gyula, és ezt mondta: »Örömmel jelentem, hogy az országgyűlés elfogadta az is­kolák államosítását.« Tombo­ló tapsorkánnal fogadtuk a bejelentését. Sole régi képet, hangu­latot elevenített föl a két em­ber visszapillantása, az emlé­kezés. Hogy igazán értékelhessük a mát, ahhoz emlékezni kell... S. Nagy Gabriella Hja SsM*lvin-r* ’i FOHÁSZ — Janlcovich Istvánnal öt-i íépem! ósd emlékezetedbe e pár sort: .’enkit sem istenít dicshimnusza, költöd hozzád sem azért könyörög, ;retezd be a kepét. iupán hadd legyen mindig u kezed ügyében! Mint a — gyufa. Fordította: Papp Árpád venegy j&nuúi jábíin voltunk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents