Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
rrrjc proletárjai, egyesüljeteki ÁRA: | FORINT Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM 90. SZÁM ♦ VISÁRHAP 1965. ÁPRILIS 4. Éljen április 4, hazánk felszabadulásának 20. évfordulója AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜNNEPI ÜLÉSE Hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából szombaton ünnepi ülést tartott az országgyűlés. Már jóval 11 óra előtt benépesültek a Parlament folyosói, az ülésterem körüli társalgók: megjelentek az ország- gyűlés tagjai és az ülésre meghívott vendégek — a munkás- mozgalom veterán harcosai, a 20 évvel ezelőtti képviselők, közéleti személyiségek, továbbá élenjáró fizikai dolgozók, szellemi munkások, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői. Részt vett az ülésen Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Bajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A földszinti páholyokban helyet foglaltak a felszabadulási ünnepségekre hazánkba érkezett párt- é: kormányküldöttségek. Az ülést Vass Istvánná, rí országgyűlés elnöke nyitottá meg,' majd Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke . mondott bestédet. * ' (Folytatás a i. oldalon.) Szovjet és magyar államférfiak táviraiváttása KADAR JANOS ELVTARSNAK, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének, DOBI ISTVÁN ELVTARSNAK, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, BUDAPEST A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa és valamennyi szovjet ember nevében szívből üdvözöljük önöket, kedves elvtársak, valamint az egész testvéri magyar népet nagy nemzeti ünnepükön — Magyarország felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából. Az eltelt húsz esztendő Magyarország sorsa szempontjából történelmi jelentőségű volt. A magyar nép, miután kezébe vette a hatalmat, szilárdan és visszavonhatatlanul az új, szocialista társadalom építésének útjára lépett, s rendkívül mélyreható és nagyarányú változtatásokat hajtott végre. A mai Magyarország — a fejlett szocialista ipar, a szövetkezetekben egyesített mezőgazdaság, s a magas fokú, sajátos vonásokkal rendelkező kultúra országai A Magyar Népköztársaság aktívan harcol a szocialista közösséghez tartozó országok egységének és összefogásának további megszilárdításáért, a békéért és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért, a gyarmatosítás szégyenletes maradványainak végleges felszámolásáért, s ezzel kivívta más népek jogos elismerését. A szocialista Magyarország eredményei eltéphetetlen kapcsolatban vannak a Magyar Szocialista Munkáspártnak — a magyar munkásosztály legjobb forradalmi hagyományai örökösének — tevékenységével. A Magyar Szocialista Munkáspárt alkotó módon alkalmazva a marxizmus—leninizmus tanítását Magyarország konkrét viszonyaira, a széles néptömegek tevékeny részvételével, magabiztosan valósítja meg a szocializmus építésének befejezését elhatározó vni. kongresszusának irányvonalát. A magyar kommunisták méltó módon hozzájárulnak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységéért, a béke és a szocializmus erőinek további összefogásáért vívott küzdelemhez. Az elmúlt húsz év alatt a Szovjetunió és a Magyar Népköz- társaság között, pártjaink és népeink között a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló őszinte barátság, kölcsönös segítségnyújtás és együttműködés alakult ki. Mély megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az utóbbi években ezek a kapcsolatok még inkább elmélyültek és megszilárdultak. Kedves elvtársak! Osztozva a Magyarország felszabadulásának 20. évfordulója alkalmával érzett örömükben, tiszta szívből kívánunk önöknek és minden magyar dolgozónak új, még nagyszerűbb győzelmeket a maguk választotta úton — a szocializmus építésének útján. Éljen a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság örök és megbonthatatlan barátsága! L. BREZSNYEV, A. MIKOJAN, a Szovjetunió Kommunis- a Szovjetunió Legfelsőbb fa Pártja Központi Bi- Tanácsa Elnökségének elzottságának első titkára nöke A. KOSZIGIN, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke Moszkva, 1905. április 3. * * * L. I. BREZSNYEV ELVTARSNAK, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, A. I. MIKOJAN ELVTARSNAK, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, A. N. KOSZIGIN ELVTARSNAK, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, MOSZKVA KEDVES ELVTARSAK! Népünk nagy nemzeti ünnepe, Magyarország felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás-paraszt kormány, az egész magyar nép és a* magunk nevében szívből köszönjük ünnepi jókívánságaikat, és elvtársi szeretettel küldjük üdvözletünket önöknek, a kommunizmust építő testvéri szovjet népnek. A Szovjetuniónak a második világháborúban aratott történelmi győzelme hozta meg a magyar nép szabadságát, nemzetünk függetlenségét. Népünk élni tudott a szabadsággal: áldozatos, alkotó munkával kiemelte hazáját az elmaradottságból, és eredményesen munkálkodik a szocialista társadalom teljes felépítésén. A két évtizedes küzdelmes, de sikerekben oly gazdag utunkon a szovjet nép mindig önzetlen segítségre kész, igaz barátunk volt. A jövőben is szent kötelességünknek tekintjük testvéri barátságiink erősítését, a szocialista közösség egységének védelmét és egybeforrottságának szilárdítását. „ __ Nemzeti ünnepünkön további nagy sikereket kívánunk önöknek, az egész szovjet népnek a kommunista társadalom építésében, a szocializmus erőinek összefogásáért, az emberi haladásért és a világbékéért vívott fáradhatatlan harcukban. DOBI ISTVÁN, KADAR JANOS, a Magyar Népköztársaság El- a Magyar Szocialista Munkas- nöki Tanácsának elnöke párt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Budapest, 1965. április 3. (MTI) DÍSZÜNNEPSÉG HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK HUSZADIK ÉVFORDULÓJÁN A Magyar Szociálisul Munkáspárt Somogy megyei és Kaposvár Városi■ Bizottsága, valamint a megyei és a városi tanács tegnap este díszünnepséget rendezett a Csi- ky Gergely Színházban hazánk felszabadulásának huszadik évfordulója alkalmából. A díszünnepség elnökségében foglalt helyet Németh Ferenc, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkára, Szirmai Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a SZÖVOSZ elnöke, A. I. Koldunov vezérőrnagy, a megyénkben tartózkodó szovjet Icatonai küldöttség vezetője, I. P. Jarcsenko alezredes, a Kaposvár felszabadításáért harcoló szovjet csapatok egykori katonája és Sztrasimir Hiev, a Bolgár Nép- köztársaság magyarországi nagykövetségének első titkára is. Ott voltak Böhm József, Dombóvári László, Illés Dezső, dr. Nagy Lajos, Róna Imre, dr. Sólyom Gábor, Somogyi József, Szigeti István és Szőke Pál, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagjai; Bánkúti Sándorné, a megyei nőtanács aktivistája, Bezzegh Piroska, a Kaposvári Ruhagyár szocialista brigádvezetője, Biró Zoltán, a Tervezőiroda mérnöke, Encsik József né, a Kaposvári Cukorgyár dolgozója, Dezső József, a munkás- mozgalom veteránja, Fábos Rózsa, a Pamutfonó-ipari Vállalat szocialista brigádvezetője, Győrffi Antal, a munkásmozgalom veteránja, dr. Ignácz Pál, a megyei bíróság elnöke, Kocsis László, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Kovács László, a Húsüzem pártitkára, dr. Nánási Imréné, a■ Megyei Nőtanács elnöke, Nyári Pál tsz-elnök, Müller László, a Kaposvári Ruhagyár igazgatója, Oravecz Ferenc, a munkásőrség megyei parancsnoka, Retek József kapospulai tsz-elnök, Rostás Károly, a Somogyi Néplap olvasószerkesztője, Rózsa Andrásné pedagógus, Sási János, a megyei tanács vb-el- nökhelyettese, Seres József, a TRANSZVILL szocialista brigádvezetője, Szepesi Lajosné, a 13. sz. AKÖV dolgozója, dr. Szilágyi Bajos, a városi tanács vb-elnöke, dr. Tarján László főorvos, Tobak István, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Tóth János, a megyei KISZ-bizottság első titkára, Varga Erzsébet, a Pamutfonó-ipari Vállalat dolgozója, Vigh Pálné, a Kaposvári Járási Tanács dolgozója és Völgyi Lajos, a munkás- mozgalom veteránja. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Böhm József, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke köszöntötte a diszünnepségen megjelenteket, majd Németh Ferenc emelkedett szólásra. Mémetli Ferene elvtárs ünnepi beszéde Kedves Elvtársnők’ Kedves Elvtársak! Tisztelt ünneplő közönség! Húsz esztendeje annak, hogy felszabadult szeretett hazánk. A Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadserege óriási véráldozatok árán, szívás harcban kiűzte hazánk területéről a hitlerista német megszállókat. Velük együtt szétverte és elkergette magyar cinkostársaikat. a német fasizmus legutolsó csatlósait, a Horthy- és Szá- Lasi-rezsim nemzetgyilkos hordáit. 1945. április 4-én a TASZSZ szovjet hírügynökség győzelmi jelentésében tudtára adja a világnak: »A Harmadik Ukrán Hadsereg Tolbuchin marsall vezénylete alatt folytatva a támadását, az utolsó német erőcsoportot is kiverte Magyarország területéről.« váltak nyomorékká. Családok tízezrei mentek tönkre. Mindez miért és kinek az érdekedért? Emlékezzünk a múltra, amelyet soha nem szabad elfelejteni. Nem lehet elhallgatni, hogy mindez a feudáltőkések, a földesurak érdekeiért, népel- nyomó uralmuk fenntartásáért, mohó imgerialista vágyaik kielégítéséért történt. A magyar nép ellen elkövetett bűneik soha nein évülhetnek el, és nem merülhetnek a feledés homályába. ' Ma büszkén elmondhatjuk, hogy Magyarország nem a háború és a reakció erődnek a szövetségese, a magyar nép ma már nem kiszolgáltatott, mint volt a második világháború előtt. A felszabadulás tette lehetővé az 1848—49-es magyar szabadságharc eszméinek kiteljesedését és azt, hogy 1945-ben hozzákezdhettünk a brutálisan vérbe fojtott, dicső emlékű 1919-es Magyar Tanácsköztársaság ügyének meg- vö|!.ásításához, továbbfolytatásához Amikor a régi harcokra emlékezünk, elmondjuk azt is, hogy büszkék vagyunk forradalmi hagyományainkra, a magyar kommunisták bátor, önfeláldozó harcára, amelyet a felszabadulás előtt folytattak a fasizmus, az elnyomás, a kizsákmányolás és a háború erőivel szemben. őszintén örülünk annak, hogy dolgozó népünk a Szovjetunióban megtalálta igaz, internacionalista barátját. Felszabadulásunk első percétől fogva érezzük testvéri támogatását és segítségét. Évszázadokon keresztül nem volt egy igaz barátunk. Emiatt a magyar nép legjobbjai sokat keseregtek. Az elmúlt húsz év bebizonyította, hogy népünk, a Szovjetunióra jóban, rosszban számíthat. Számíthatunk továbbá a testvéri szocialista országok népeinek támogatására. 1945. április 4-e a magyar újjászületés aranybetűs dátuma. Elmondhatjuk^ hogy népünk a kommunisták vezetésével élni tudott a szabadsággal, egyre nagyobb ütemben épül és szépül szocialista hazánk, s benne napról napra javul az emberek élete, optimistán, bizakodva tekintünk a jövőbe. 1945. április 4-e a mag/ar újjászületés aranybetűs dátuma Hosszú, nagyon hosszú volt az az út, amelyen sokat szenvedett népünk eljutott a fel- saabadulásig. Tengernyi bánat, kin és szenvedés jutott neki osztályrészül a történelem során. A szüntelen harc, a hősi küzdelem a belső bitangokkal, a kívülről jövő gyakori támadások emésztették erejét. De megtörni soha senki sem tudta. Legyünk büszkék elődeinkre, akik soha nem adták lei kezükből a szabadság zászlaját, akik mindig ott voltak a népek szabadságának fáklyavivői között. Mégis sorra-rend- re elbuktak elődeink harcai. Sajnos, önerőből véglegesen sojia nem tudták lerázni magukról a szolgaság és az elnyomás rabláncát. A Szovjetunió nemcsak minket szabadított föl: megmentette Európa többi népét is a fasiszta barbárság uralma alól. Ezzel eloszlottak hazánk egéről Is azok a sötét és vész- iósló felhők, amelyek hosszú ideig elborították nemzetünk elől a látóhatárt. Április 4-én, népünk legnagyobb nemzeti ünnepén hálatelt szívvel és őszinte szeretettel köszöntjük a hős szovjet népet, a magyar nép felszabadítóját. Kegyelettel és szomorú szívvel emlékezünk azokra a hős szovjet katonákra, akik a legdrágábbat: életüket áldozták a hazánk felszabadításáért vívott harcokban. E napon köszöntjük azokat az életben maradt szovjet hősöket • és katonákat is, akik részt vettek a hazánk felszabadításáért vívott kemény harcokban. Külön öröm számunkra, hogy együtt ünnepelhetünk olyan szovjet elvtársakkal, akik maguk is részt vettek Magyarország, Kaposvár város és Somogy megye felszabadításában. Felszabadulásunk ünnepén köszöntjük azokat a bolgár ka- tamákat is, akik a Szovjetunió oldalán részt vettek a Magyarország felszabadításáért vívott hősi harcokban. A megyénkben folyó harcokban sok bolgár katona áldozta a legdrágábbat, az életét. Meghajtjuk előttük a kegyelet és az emlékezés zászlaját, dicső tettüket soha nem felejti el a felszabadult magyar nép. Horthy Magyarországának urad a második világháború vágóhídjára kergették a magyar népet. A háború poklában elpusztult népünk színé-java, több mint 600 000 honfitársunk lelte halálát a frontokon, több tízezer magyar pusztult el a koncentrációs táborokban, ás halt meg a háború országútjain. Ezrek és tízezrek rokkantak meg, és Kedves Elvtársak! A felszabadulás utáni rnadik évtized küszöbén az emberekben felmerül a gondolat, meddig jutottunk el, hol tartunk a fejlődésben. Kérdezhetné valaki, miért van szükség a múlt felidézésére. Erre azt válaszolhatjuk, azért, hogy reálisan tudjuk értékelni a jelent és az eddig megtett utat. S azért is, hogy erőt meríthessünk a szocialista jövőért vívott harchoz. Igaz, nem volna helyes a múltba merülni és megfeledkezni jelenlegi tennivalóinkról, mai életünk örömeiről és gondjairól, viszont kötelessége az idősebb nemzedéknek, hogy a felszabadulás után felnőtt és ezután felnövő ifjúságot hűen tájékoztassa a népellenes múltról. Jó dolog, hogy a fiatal generáció nem ismeri a kizsákmányolást, a népelnyomást, a tömegnyomprt és a csendőrszuronyokat, s hogy minderről csak szüleitől és az idősebbektől hallott, a tankönyvekből olvasott. Ezért sokan nem is akarják elhinni, hogyan éltek régen a munkások és a szegényparasztok, Márpedig a felszabadulás lényegét enélkül nem lehet megérteni. Mit hagyott ránk örökségbe a földesúri, tőkés Magyarország? Háború által feldúlt, szétrombolt, lelkileg és szellemileg megnyomorított országot. A súlyos emberveszteségen túl gazdasági életünk is romhalmazzá vált. A háború következtében a dolgozók négy-öt évi munkájának eredményei mentek veszendőbe, ami a becslések szerint 250 milliárd forintnak felel meg. A háború előtti nemzeti vagyon negyven százaléka megsemmisült. Megyénket sem .kímélte meg a második világháború vérzivatara. Somogy jelentős része hónapokig hadszíntérré vált. A nagy emberveszteségen kívül tetemes anyagi kár keletkezett épületekben, gépekben. A megye állatállományának 60 százaléka elpusztult, illetve elrabolták a németek. 1945. április 9-i levelében így emlékezik erre az időre a Nagyatádi Járási Nemzeti Bizottság elnöke: »Amikor hazaértem, szörnyű látvány tárult szemem elé ... Talán egyetlen (Folytatás a 3. oldalon.) A kommunisták álltak nemzetépítő munka élére har-
