Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-27 / 98. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1965. április 2T. Puccskísérlet Dominikában A zendiilőket repülőgépekről bombázták A dominikai hadsereg zen- dülő tisztjei vasárnap bejelen­tették, hogy megdöntötték a Donald Keid Cabral vezette polgári juntát. Hírügynökségi jelentések szerint a felkelő erők — ame­lyek minden jel szerint az 1963-ban megbuktatott, Ame* rikabarát Juan D. Boscht akarják ismét hatalomra se­gíteni —i ellenőrzik az orszá­got. Juan Bosch Puerto Ricó- ban valósággal bőröndjén ül­ve tájékoztatta az újságírókat arról a szándékáról, hogy re­pülőgépre száll és hazatér. A puccsista tisztikar azon­ban szembetalálta magát a Bosch visszatérését el­lenző katonai klikkel. Ennek élén egy Elias Wessin Y Wessin nevű repülőtábor­nok áll, aki 1500 embernek parancsol, s a korábbi hírek­kel ellentétben vele tart az egész légierő is. A hétfőre virradó éjjel — amint erről az angol ügyvivő kormányá­nak telefonon beszámolt — a puccsellenes légierő négy gépe bombázta és fedélzeti fegyverekkel lőt­te a zendülők ellenőrzése alatt álló elnöki palotát, majd a fővárostól északnyu­gatra, egy katonai tábort tá­madott. Az egyik gépet lelőtt ték. Az elnöki palotában a tá­madás ideje alatt bent tartóz­kodott az egész felkelő veze­tőség. valamint Donald Reid Cabral, a megbuktatott junta vezér is. Ugyancsak itt, az el­nöki palotában jelentette be Jósé Rafael Molina Vrena, a képviselőház volt elnöke, hogy ellátja az elnöki teendőket mindaddig, amíg Juan Bosch meg nem érkezik. Közölte, hogy helyreállítják az 1963-as (tehát a Bosch ideje alatt ér­vényben volt) alkotmányt. A hatalomért való marako­dásban a lelőtt gép pilótáján kívül eddig három katona vesztette életét. (MTI) SZELEKTA SZOVJET VÁLTOZÁS. A Szovjetuniónak kétszázhu- szonkilencmillió lakosa volt január 1-én. Előrelátható­lag 1970 végére a lakosság száma eléri a kétszázötven­millió főt, s száznegyven­négymillió ember lakik vá­rosban. A Szovjetunió lakos­ságának túlnyomó része — százhetvenkétmillió sze­mély — az Októberi Szo­cialista Forradalom után született. ŰJ EGYETEMI VÁROS ÉPÜL. Bratislavában 1970- ig tízezer főiskolai hallgató és egyetemista részére új egyetemi város épül. Az egyetemi város lakótelepe öt komplexumból, egyenként 15—18 emeletes épületből fog állni. Külön központi stadiont, fedett úszodát kap. ÉPÍTIK AZ ELSŐ RO­MÁN JÉGTÖRŐT Az Ol- tenitai Hajógyárban meg­kezdték az első román gyártmányú jégtörő építé­sét. A 2200 lóerős Diesel- villanymotorokkal hajtott jégtörő óránként huszonöt kilométeres sebességgel ha­lad és fél méter vastagságú jeget is át tud majd vágni, sőt zajló jégtáblák között is közlekedhet majd. A VILÁG VÁROSI LAKOS­SÁGA. Az ENSZ adatai szerint a föld lakosságának csaknem egynegyede él legalább húsz­ezer lakosú városokban. A leg­jobban városiasodott övezete­ket Észak-Amerikában, a Szov­jetunióban és Európában ta­láljuk. Az utóbbi időben a vá­rosi lakosság száma a leggyor­sabban a fejlődésben levő or­szágokban emelkedik, évente 3,5—4,5 százalékkal, míg az iparosított területeken mind­össze két százalékkal növek­szik a városi lakosság. BALESETI STATISZTI­KA. Az ENSZ Európai Gaz­dasági Bizottságának közle­kedési statisztikai évkönyve szerint 1963-ban Európa út­jain 80 000, az Egyesült Ál­lamok útjain pedig 43 400 személv halt meg gépkocsi­baleset következtében. Ez a szám évről évre növekvő tendenciát mutat. VIRÁGPOSTA. A svájci posta megkezdte virágkül­demények továbbítását kül­földre, miután sikerült megoldani a csomagolás vroblémáját. A virágot hermetikusan zárt, gázke­verékkel töltött polietilén zacskóba helyezik. A gáz­keverék összetételét szaba­dalmaztatták. Az alapgáz a nitrogén, amelyhez tíz szá­zalék oxigént és öt száza­lék széndioxidot kevernek. Ebben a konzerváló közeg­ben a virág egy hónapig sem hervad el, megtartja illatát és nedvességtartal­mát. ÜJ GÁZVEZETÉK. Há­romszáznyolcvan kilométer hosszú lesz az a gázvezeték, amely a csehszlovák—szov­jet halártól a Dél-Szlová- kiában lévő Saláig vezet. Ezen a vezetéken kaD majd Csehszlovákia a Szovjet­uniótól gázt. Feszült a helyzet India és Pakisztán között India készültségbe helyezte fegyveres erőit — Pakisztán mozgósít Csáván indiai hadügyminisz­ter hétfőn a parlamentben be­jelentette, hogy nagyobb ará­nyú pakisztáni erők vasárnap éjszaka újabb támadást intéz­tek India nyugati határa ellen Biarbet térségében, és beha­toltak indiai területre. A mi­niszter a pakisztáni tiltakozás ellenére fenntartotta azt az ál­lítását, hogy Pakisztán mozgó­sítást rendelt el. Csáván közölte, hogy emiatt meg kellett tenni a szükséges óvintézkedéseket, és India ké­szültségbe helyezte fegyveres erőit. A katonák szabadságo­lását fölfüggesztették. Sasztri indiai miniszterel­nök, aki vasárnap érkezett ha­za háromnapos nepáli útjáról, egybehívta legközelebbi mun­katársait, valamint a kormány tagjait, hogy megvitassa az in­diai—pakisztáni határterüle­ten kialakult feszült helyzetet. A Kutch-öböl térségében áp­rilis eleje óta sorozatos össze­tűzésekre került sor. Az emlí­tett térség az Indiát Nyugat- Pakisztántól elválasztó határ legdélibb része. A pakisztáni kormány va­sárnap jegyzéket nyújtott át India karacsi főmegbízottjá­nak. A jegyzék azzal vádolja Indiát, hogy tüzérségi erőket vont össze a határ előretolt ál­lásaiba, és az indiai légierő gé­pei megsértették Pakisztán lé- giterét A pakisztáni kormány a jegyzékben végül megismét­li a haladéktalan tűzszünetre tett korábbi javaslatát. Az indiai kormány azt ter­vezi, hogy minisztereket és ma­gas rangú diplomáciai szemé­lyeket küld több országba — az EAK-Ba, Algériába, Fran­ciaországba, Tunéziába —, hogy kifejtsék India álláspont­ját. (MTI) Tito elnök Kairóban Az Algírból érkező Tito ju­goszláv elnököt hétfő délután Nasszer, az EAK elnöke fo­gadta a kairói repülőtéren. A háromnapos hivatalos látoga­tásra érkezett vendég és Nasz- szer elnök tanácskozásai még az este megkezdődtek. Kairói sajtóértesülések szerint a ta­lálkozó központjában a viet­nami válság áll. Hír szerint mind a jugoszláv, mind az egyiptomi elnök az el nem kö­telezett országok újabb lépé­sét sürgeti a vietnami konflik­tus békés rendezése érdekében. (MTI) A Kállay Gyula vezette magyar parlamenti küldöttség vasárnap Opatijába, a ju­goszláv tengerpart híres für­dőhelyére látogatott el, majd hétfő reggel a szomszédos Ri- jekába utaztak. Délután visz- szaindultak Belgrádba. Több ezer kambodzsai tün­tető — köztük számos diák — vonult hétfőn a Phnom Penh-i amerikai követség elé. A tüntetők Amerika-ellenes jelszavakat hangoztattak, kö­vekkel és paradicsommal do­bálták az épület ablakait. Az egyik tüntető a tömeg ujjon- gása közepette felkúszott a második emeleti erkélyre, és leszakította az amerikai zász­lót. Az izraeli minisztertanács vasárnap ülést tartott és megtárgyalta Burgiba tuné­ziai elnöknek a palesztinai kérdés rendezésére vonatkozó legutóbbi javaslatát. Abdullah Asz Szalal jemeni elnök rendeletileg jóváhagyta a köztársaság új, 15 tagú kormányának összetételét. A miniszterelnök Ahmed Mo­hammed Noman lett. Damaszkuszban véget ért a Jordán folyó vízének hasznosí­tására alakult pánarab szer­vezet adminisztratív tanácsá­nak 12. ülésszaka. A ki­adott közlemény szerint a ta­nács megtette a szükséges in­tézkedéseket a munkálatok folytatására. U Thant főtitkár elnökleté­vel ma kezdődik Bécsben az ENSZ adminisztratív koordi­nációs bizottságának három­napos ülése. A tanácskozáson az ENSZ igazgatási kérdései­vel, valamint munkaprogra­mok kidolgozásával foglalko­zik. A szudáni külügyminiszté­rium elhatározta, hogy nagy­követséget létesít Algériában. Az algíri nagykövetség fogja Szudánt képviselni Marokkó­ban, Tunéziában és Líbiában is. A szovjet honvédelmi mi­nisztérium kiadója megjelen­tette »A Szovjetunió Nagy Honvédő Háborújának törté­nete, 1941—1945.« című alap­vető mű zárókötetét. Dr. Mohammed Juszuf af­gán miniszterelnök hétfőn egynapos látogatásra Kijevbe utazott. EGY RiiGÜLOM KULISSZATITKAI P olitikai merényletek, átlátszó, de rágal­mazó fényképha­misítások után az afrikai antant újabb bombát rob­bantott: ezúttal összeeskü­vés szervezésével vádolta meg Nkrumah ghanai elnö­köt. Azt hihetnénk persze, hogy a Nkrumah elleni tá­madásoknak talán szemé­lyes éle van. Tudjuk, a po­litikusok között — akárcsak a világ más részein, Afriká­ban sem ritka a súrlódás. Ám ezúttal ennél jóval többről van szó, amit már csak az a sokat mondó adalék is jelez, hogy ugyan­az a nigeri elnök (Diori), aki Nkrumahot azzal rágalmaz­ta meg, hogy az ő életére tör, a legteljesebb egyetér­tésben lép fel azzal a Da­homey Köztársasággal, amellyel néhány hónappal ezelőtt még elkeseredett ha­tárvitában állt. .. Miről van tehát szó? A londoni rádiótól a párizsi Monde kommentátoráig a nyugati megfigyelők egész légiója megállapítja szinte egybe­hangzóan, hogy itt egy szer­vezett akcióval állunk szem­ben, amelynek jól körvona­lazható célja Nkrumah el­nök és Ghana lejáratása. Mégpedig korántsem holmi személyes okokból. Nkru­mah és hazája fontos sze­repet tölt be az Afrikai Egység Szervezetében. A Ghana elleni támadások tu­lajdonképpeni célpontja te­hát maga az afrikai egység és annak szervezete. Nem véletlen, hogy a nigeri el­nök máris kijelentette, nem hajlandó részt venni a szep­temberben esedékes afrikai csúcstalálkozón, ha azt — mint tervezik — Ghánában rendezik. Amit elmond­tunk, nem egy elméleti té­tel igazolása. A vonal olyan pontok összességéből alakul ki, amelyek mindegyike könnyűszerrel nyomon kö­vethető. Lássuk ezeket nap­tári rendben szedve. 1965. FEBRUÁR. Nouakchott- ban értekezletet tartanak a volt francia gyarmatok vezetői. A tanácskozáson) feltámasztják korábbi politikai uniójukat. Az unió feloszlatását egyébként akkor mondták ki, amikor majd két esztendővel koráb­ban a közös nagy Afrikai Egy­ség Szervezete megalakult. .. 1965. MÁRCIUS. Az Afrikai Egység Szervezetének külügy­miniszteri értekezletén a ti­zenhármak egységes blokkban lépnek föl minden lényeges kérdésben, így például — Csőmbe kormánya mellett. A tizenhármakkal együtt szavaz egy volt brit gyarmat, Nigéria is (Fekete-Afrika legnagyobb lélekszámú országa, amelyet a Nyugat saját képére formált mintának szán ezen a földré­szen) .. . 1965. ÁPRILIS. Elefántcsont­parton összeül az afrikai an­tant (Elefántcsontpart, Niger, Felső-Volta és Dahomey) ve­zetőinek tanácskozása. A szer­vezet neve hivatalosan Consoil de L’Entente (Az Egyetértés Tanácsa). Az értekezletre meg­hívják Togo és Szenegál kép­viselőit is. Az érdekeltek lázas diplomáciai tevékenysége (uta­zások, delegációk) kiterjed Ka­merunra és Nigériára is. Ez után az értekezlet után szüle­tik meg a döntés, hogy az an­tant tagjai — Ghana miatt — nem vesznek részt sem a szeptemberi csúcsértekezleten, sem az algíri afroázsiai értekez­leten. Nyilvánvaló tehát, hogv az egységbontó törekvése'- szervezettek. Hogy kik és kiknek az érdekében szer­vezik ezt az aknamunkát, arra pedig a következő két adalék vet fényt. A noua- chotti értekezleten megfi­gyelői minőségben a belga kormány megbízottjaként részt vett Rothschild, aki korábban Spaak külügymi­niszter közvetlen munkatár­sa volt. Az antant áprilisi értekezlete előtti napokon pedig a Fehér Házban Johnson elnök kitüntető szí­vélyességgel fogadta azt a politikust, aki az Egyetér­tés Tanácsában néhány hu­szonnégy órával később az ervik hangadó volt, Felső- Volta államfőjét... S. P. fi kongói felkelők kezében van Stanleyville egy része Thomas Kama, a kongói népi kormány külügyminiszte­re és Nicholas Olenga, a for­radalmi erők főparancsnoka vasárnap Kairóba érkezett, HITLER VÉGNAPJAI DOKUMENTUMKARCOLAT A HITLERI BIRODALOM ÉS A KANCELLÁRI BUNKER UTOLSÓ NAPJAIRÓL (2) AZ UTOLSÖ TERVEK A háború utáni években Nyugaton sok könyv jelent meg a birodalmi kancellária utolsó napjairól. E művekben a szerzők figyelme leginkább Hitler és Éva Braun házassá­gára, vagy az SS-orgiákra összpontosul. Helytelen lenne azonban úgy vélni, hogy a birodalmi kancellária lakói csupán részegeskedéssel töl­tötték idejüket. Bármilyen paradoxonnak tűnik is, a Harmadik Birodalom vezetői még uralmuk utolsó napjai­ban és óráiban is terveket építettek a jövőre vonatkozó­lag. 1945. április 6-án Hitler azt mondta, hogy biztos a Harmadik Birodalom győzel­mében! Őrültség? Nem. inkább a náci klikk gondolkodásmódjá­nak törvényszerű következ­ménye. A német imperializ­mus egész politikája saját erejének elfogult túlbecsülé­sére épült. Hitler és tábor­nokai biztosak voltak a győ­zelemben, j amikor 1941. június 22-én hozzáláttak a Barbaros- sa-terv megvalósításához. Hitler a Moszkva alatt elszen­vedett kudarc után is biztos volt a győzelemben. A volgai kudarc után is győzelemre számított. Nincs semmi meg­lepő abban, hogy a vérszom­jas Führer az utolsó napig abban reménykedett, hogy el­kerüli az elkerülhetetlent, a vereséget. Manapság nehéz lenne megmondani, hogy ép­penséggel mire is számított Hitler. Aligha gondolt hadmű­veletekre. Inkább a politikai kombinációkban reményke­dett. A háború befejezése után húsz . esztendővel elég sok adattal rendelkezünk ar­ról, hogy a Harmadik Biroda­lom vezetői milyen eszközöket készültek bevetni 1945 elején. Arról van szó, hogy április 13-m kezdve, amikor a biro­dalmi kancelláriában tudo­mást szereztek Roosevelt el­nök haláláról, szinte kábulat­ban éltek: mindenki abban reménykedett, hogy most majd sikerül viszályt szítani a nyugati szövetségesek és a Szovjetunió között, és elodáz­ni a közeledő véget. Ismeretes. hogy akkoriban Nyugat felé a «-legszélesebb ösvényt« Himmler és cinko­sai taposták ki. Közvetlen kapcsolatot teremtettek az amerikai stratégiai hírszerzés svájci, svédországi és spa­nyolországi központjaival, ahol Allan Dulles és mások tárt karokkal fogadták őket. Vajon Himmler saját felelős­ségére és kockázatára csele­kedett? Mostanában ismere­tessé váltak bizonyos tények, amelyek amellett szólnak, hogy uralmának utolsó hónap­jaiban Hitler is reménykedni kezdett a nyugati hatalmak­kal való megegyezésben. Keitel vezértábornagy rö­viddel azelőtt, hogy Nürn- bergben kivégezték. elmon­dotta, hogy utoljára 1945. áp­rilis 23-án látta Hitlert a bi­rodalmi kancellária bunke­rében, ahova a Berlintől nyu­gatra fekvő Kramunizt város­kából érkezett. A vezértábor­nagy rendkívül rossz hangu­latban volt, s rendkívül meg­lepődött, amikor látta, hogy a Führer viszonylag nyugodt. A beszélgetés sokáig tartott. A vezértábornagy először je­lentést tett a fronton kiala­kult reménytelen helyzetről, majd arra kérte Hitlert, hogy hagyja el Berlint. Hitler ezt katgorikusan visszautasította. Mi • mást tehetett volna Kei­tel, mint azt, hogy összeüti a bokáját, még egyszer utol­jára elkiáltja, hogy «Heil« és távozik. Ez alkalommal a gyáva és urát mindig félve tisztelő Keitel néhány perc múlva visszatért Hitler dolgozószobá­jába ás egyenesen föltette a kérdést: — Tudni szeretném, kez­dődtek-e tárgyalások az ellen­séggel, és ki folytatja azo­kat? Hitler azt válaszolta. hon” a kapitulációval nem kell sietni, az ellenséggel a tár­gyalásokat pedig »valamilyen győzelem után«, például a berlini győzelem után kell elkezdeni. Keitel, aki mindenkinél jobban tudta, hogy semmiféle győzelemről nem lehet szó, nem nyugodott meg. Ezenkí­vül nem felejtette el, hogy a Führertől kapott megbízás alapján 1945 januárjában ő maga küldött levelet Eisenhi- wer tábornoknak különtár- gyalások megkezdésére tett javaslattal. A vezértábornagy elhatározta, hogy határozot­tabb választ csikar ki, és meg­ismételte a kérdést. Ekkor Hitler így válaszolt: — Már régen úgy rendelkeztem, hogy Olaszországon keresztül tár­gyalásokat folytassunk Ang­liával. Ribbentrop ma kapja meg a további utasításokat. Vagyis a háború vége felé mind Himmler, mind pedig maga Hitler az egységes anti­fasiszta front felrobbantásá­nak kísérleteiben reményke­dett. Mindennél jobban féltek ettől az egységtől és utolsó erőfeszítéseik arra irányultak, hogy a szövetségesek között viszál- ' szítsanak. Így pél­dául a Bormannal folytatott éjszakai beszélgetéseiben Hit­ler azt bizonygatta, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között küszöbönálló elkerülhetetlen összecsapás­ban az amerikaiak »feltétle­nül óhajtani fogják Németor­szág támogat" sát.« (Hitler ezt 1945. április 2-án mond­ta.) Ami Himmlert illeti, ő nem akarta kivárni azt az összecsapást. Himmler már 1945 áprilisában azt javasolta Montgomerynek és Eisenho- vernek, hogy fordítsák meg a frontot és kezdjenek közös harcot a Szovjetunió ellen! (Foly,í.ijuk) ahol beszámolnak a legutóbbi kongói fejleményekről az Egyesült Arab Köztársaság több vezetőjének — jelenti a MEN hírügynökség. Amikor úton az EAK felé gépük leszállt a khartoumi re­pülőtéren, Ölenga sajtónyilat­kozatot adott. Elmondta, hogy a forradalmi haderők kezük­ben tartják a szudáni—kongói határövezetet és környékét, Stanleyville egy részét is el­lenőrzik, és a megfelelő idő­ben újabb támadást kezdemé­nyeznek a város teljes elfog­lalására. A nyugati hírügynökségek közük, hogy Csőmbe legújab­ban szerdára tűzte ki a léo- poldville-i körzeti választásait (MTI) A Kőolajvezeték Vállalat siófoki és vidéki munka­helyekre FÖLVESZ víz- és központi­fűtés-szerelő, kemény és lágy tetőfedő, hideg-meleg burkoló szakmunkásokat. Jelentkezés ese­tén részletes tájé­koztatást küldünk a munkafeltéte­lekről. (4091)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents