Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1965. április 18. TEVE VAN EGYPÚPÚ, VAN KÉTPÚPÚ BOLONDVÁR kis, v'oros sárfészek Allah papucsa alatt, a hitetlenek szerint alig egy miatyánknyira a Balaton­tól. Csudálatos élet folyik itt. Sátraik között van szép is, foltos is vegyesen. Kinek mi­lyenre telik. Egy-egy lesvetés, szétzavart portya után egyik­másik sátor díszesebbre cse­rélődik. A gyaurok azt mond­ják, hogy az illetőnek jó az összeköttetése. Akad azután anatóliai meg boszporuszi di­vatos is. Ezek a tehetősebbek sátrai. Az egyikhez éppen hit­vány szőrlazsnakból most épí­tenek toldást. Mint mondják, a tulajdonos kerevetre járók­nak adja majd bérbe. Bolond­várban ebből tisztes summa hasznot lehet húzni. Épül az­után néhány sátor törlesztés­re is. Harminc-negyven évig kell nyögni a részleteit. Az ilyenre kapható igazhitű az­után évekig szorosra húzott bugyogóban járhat! Mint mondottam, az élet itt csudálatos és békés. A gyaur királlyal fegyvernyug­vás vagyon, a janicsárok elké- nyelmesedtek. Az azábok, az ulufendsik is csak a há­rem kincseinek gyarapításán tülekednek egymás között. Meg kell vallani, előfordul enyelgés más asszonyával is. Hála azonban a Prófétának és a szent Koránnak, ahhoz, hogy egy hites asszonyt valaki há- zasságszegéssel vádoljon, legalább négy látó tanú kelL Akkor vétkéért a bűnös ha­lállal lakói. Márpedig ily- némű kihágást nem szokott igaz muzulmán négy tanú előtt cselekedni! HASSZÁN BEN ALI tisz­tes kereskedő az imént kötöt­te kétpúpúját a központi sá­torköz közepén a nagy kara- vánszeráj kerítéséhez. Rumé- liából jött, és valamiféle jo vásárt kíván csapni. Újszerű kenetet árusít, mely fölöttébb alkalmas üszkösödé sebek gyó­gyítására. Az új gyógyszernek mindig nagy keletje vagyon! — Hej, hogy az a kaporsza- kállú Mohamed pofozza da­gadtra ezt a koszfészket! — káromokdik keserveset és na­gyot Hasszán. Meg-megdör- zsöli izzadó ábrázatát, melyre vörös barázdákat szántott az út szele és pora. Csak áll és tűnődik. Ugyanis Bolondvámak csak egy karavánszerája vagyon. Annak pedig még a fürdőzőjét is pótkerevetekkel rakja teli az értelmes tulajdonos, ha sok idegen fordul meg a városban. Most éppen nagy a tülekedés, és pótkerevet nincs. Van ugyan Bolondvárban még né­hány szeráj, de ott nincs szál­lás, és csak kávét lehet hör- pöíni. És azután azokat igazi muzulmán nem is látogathat­ja, mert az előkelőségek ki- papucsoznák a társaságból, mindenféle parázna híreket terjesztve róla. A derék kétpúpú rusnya po­fáját rázogatja, és izzad a hőségtől. Szomorú bőrben van szegény. Csuda, hogy négy lábán érkezett ide. Vedlett a szőre, és bordáin xilofonozni lehetne. Nagy, vizenyős sze­mét körülhordja a sokaságon, amely körülötte ácsingózik. — Ájvé, Allah! Micsoda modern! — így az egyik né­zője. Merthogy minden mo­dern, amihez fnég nem szokott hozzá az igazhívők szeme. — És két púpja vagyon! Va­jon igazi-e? — tapogatja meg a másik hitetlenkedve. Az­után megnézi a kantárt, vizs­gálhatja a futóművet, és elé­gedetten csettint a nyelvével. Errefelé eddig csak egypú- pút lehetett látni, azt is csak ritkaságszámban. Ezért érde­kel mindenkit a jámbor há­tas. — Külföldi! — csuklik egyet az egyik aga. Merthogy a külföldi áruféleségnek, ha ital, ha jószág, nagyobb a becse. a bámészkodók tá­bora percről percre növek­szik. Mindenki tátott szájjal áll, mindenki vágyódva nézi. Az ácsorgók között néhány eunuch is akad. Így délutánra már a sok ráérő, egymást túl­licitálni vágyó asszony is ál­modozhat kétpúpúról! Jaj an­nak a derék férjnek, aki be merészelné tenni rembe a lábát! Hasszán ben Ali alig tud kitérni a sok érdeklődőtől, annyi vevő akadna egyszerre. — Effendi, hol szerezted? Ki ád el ilyet? Milyen az óránikéntá sebessége? Üzem­biztos? Nem okoz balesetet? Mennyit fogyaszt mérfölden­ként? — Ilyen és ezerféle kér­dés záporozik Hasszán ben Ali felé. Olyan néző is akad, estére a há- nél, és én mégis megosztom és megveregeti a kövérkés veled a hetedik mennyet. Ak- kétpúpú nyakát, kor, ha... — és suttogóra Csak néhá*iy hitetlen gyaur , .... , nézi az állatot összeráncolt veszi a hangját. - Akkor, ha homlokkal és vigyorgó száj­jal. Egyikük még kimondani is merészeli, hogy az állatnak ragasztott púpja van, és ügye­sen festették át a küllemét leszen kétpúpúd, és azon sé­tálni viszel! — Azután sokat sejtetően hirtelen elpirul, és újra összevonva fátyolét, sietve elszalad úgy, hogy csak a szél érhetné utoL Omámak felcsillan a sze­aki hirtelenjében határozza me. Szinte már érzi is a leg- el, hogy lemondván délutáni szebb mennyország gyönyörét, kávéjáról, addig töpögeti a rtl. „ . . , gurusokat, amíg vásárolhat ® yanxa gyullad az arca, mint egy ilyen hátast. Van, aki a Parázs. megvárja, míg szolgálati két- Elindul, és sorra járja az púpúja leszen. Nagy az or- ócskásokat. Bőrt vásárol, csl- szag, van a padisahnák eleg . . . „ piaszterje! Néhányan pedig uzt' teveszorb°l takarót, fes- azt a gondolatot forgatják el- féket, sok rongyot és kötelet, méjükben, hogy írást futtat- Hazamegy, és bezárkózik nak valamely örmény vagy sátrába, de magával bezárja a kurd atyjukfiához, hogy kül­dene egyet. Az eredeti, kül- luzásnak indult> öreg egypu- földi árut jobban megbámul- Puíát Szolgáinak meghagy­ják! De ki merne kételkedni az igazhivők közül Allah végte­len nagyságában és a Próféta csodatevő erejében? A soka­ság nagy dühösen és vérben forgó szemekkel esik neki a meggondolatlan hitetlennek. Majdnem agyonverik. Szegény alig tudja menteni előlük az irháját. És másnap hajnalban eltű­nik Omár. S eltűnik a kétpú- púja is. Ráadásul Ajeshámak is nyoma vész. Abmiud Ha­led csak most kap észbe, és (Stotz Mihály rajza) Hasszán ben AB végül is zá senkit, mert bűneitől meg­megunja a sok akvetetlenke- tisztulni éjszaka útra kél, hogy elzarándokoljon a szent Azé Gül Baba türbéjéhez. dót: — Effendik! ezen állat, aki szállást ad né­kem, ahol lakozzam, amíg vá- Ab§ kilencszer fordul nap­osotokban vagyok! pallá az éjszaka, amikor — Nosza, pillanatokon belül Omár előbúvík sátrából. Ar­olyan alkudozási zenebona ke- ca. beesett, poros és ragacsos, letkezik, hogy bármely bősz- kuszált. így min­poruszi vásár megirigyelhet- ...... . ___ d enkt azt hiheti, hogy messzi né. Egy foghíjas öregnek kité­pik a szakállát, egy hosszú, nyurga vörösnek összeszaggat­ják a kaftánját. A csauzoknak egész sereg verekedőt kell vízilókorbáccsal szétválaszta­niuk. Szegény kétpúpú állat csak áll és liheg. Zihál, tudná, hogy az ő bőréért lyik a nagy hajcihő. Hasszán ben Ali elégedet­ten dörzsöl geti tenyerét. Roz­zant hátasáért annyi piaszter ütötte a markát, amennyiért akár kisebb ménest vehetne ja. hogy ne eresszenek behoz- tóPve keservesen káromkodik. Tetejében min­denre, még délelőtt — ó, kegyetlen dzsinnek és ördö­gök! — nagy villámlás és ég­zengés közepette olyan ziva­tar támad, amilyen még nem volt talán a világ keletkezése óta. Ahimiud Haled áitkozódik, és szolgálóit korbácsolva ro­han letakarni az eladásra szánt, száradni napra akasz­tott jóféle dohánycsomókat. Az igazhitűek könyörgő imá­ja kíséri ideges kapkodását. Szeretik és tisztelik az öreg Ahmiudot, segítenének is raj­ta, de mit tehetnének? És ó, csodák csodája! Allah nagy és hatalmas! Délutánra eláll a zápor, és előkerül Ajesha is. Ruhája tépett és sáros, arca sápadt. Bizonyára valami ba­ja lehet, mert szikrát szór a szeme Sürgölődő, hízőlkedő eunuchja olyan csattanós po­font kap tőle, hogy hármat bukfencezik turbánja az ud­var pocsétájában. ÉS REQQELRE mindenki legnagyobb álmélkodására megkerül Omár elveszettnek hitt egypúpúja is. Szőre csi­riztől ragacsos, imitt-amott csillog rajta az elkentT festék. No meg a hátán van valami tevebőrféle nyúlós-ragadós ku- limász, de fontos, hogy nem veszett el, mint a kétpúpú! — örvendeznek Omár szolgálói széltében-hosszában. Csak Omár nem kerül elő sem az­nap, sem másnap. Nem is lát­ja senki többé Bolondvárban. Jó fél év is elmúlik, amikor egy jámbor dervis meséli, hogy találkozott véle a budai útról érkezett. HAMAR HÍRE MEQY Omár zarándokú tjának és szerencséjének is. Annak ugyanis, hogy megtisztulása ajándékaként Allah kicserél­te egypúpúját kétpúpúra. Legalábbis ezt terjesztik róla, £0_ és ő szemmel láthatólag nem is nagyon bánja. Bámulják, irigykedve kérdezgetik. Egy­szerre négy asszony küldi hozzá eunuchját szerelmes vá­gyódással. Ahmeiud Haded valóságos jó^íutó arabs paripákból. És vagyonkát helyez kilátás­fölötte még pompás kordo- ba> ^ netan eladná, deOmar várban. Egy kissé megkövére­ványsátort is kapott szállásul. nemet intve ingatja fejét, és- Oft hé. »ft kutyák, h. Nem szabad eltékozolni kedvem akarjátok! üvölti az ajánclékát, effendi! — örömmel az újdonsült tulajdo­nos, akiről az a hír járja, hogy nem iglaz úton szerzi gu­rusait és piaszterjeit. VÉQE A VÁSÁRI ZAJ­NAK. Mindenki indul, amer­re dolga várja. így Ahmiud Haled a dohányosztás felügye­lőjéhez igyekszik. Üzletet kí­ván vele kötni. Minek szál­lítsák messzi földről ide, amikor ez itt jó is, olcsó is, ami terem dohány. Addig Omár, aki mint ügyes eszü tevékenykedik a kádi mellett, teszi a szépet Ajeshá- nak, Ahmiud Haled legszeb- bik asszonyának. Igencsak titokban ám, mert kár lenne, ha négy tanú akadna. Akkor jaj a bontakozó szerelemnek. Omár ígér mindent, csak­hogy révbe evezzen, még ta­lán a csillagos eget is. Ajesha azonban hajthatatlan. De ma talán mintha más lenne? — Halljad, Omár! Bár tu­dod, hogy hűségem erősebb a karatováni kard acélpengéjé­dett, és a főkádi mellett szol­gál fő-ügyeseszüi minőségben. Győri D. Balázs SZERKESZTŐI ÜZENETEK M. Júlia, Somogy vár: Még na­gyon sok verset kell írnia ahhoz, hogy a nyilvánosság elé léphes­sen. Kedves és hangulatos mon­dandóját most még csak ügyetlen, zötyögő verssorokban tudja le­írni. ' C. Endre, Balatonboglár: Hála­ének 1965 tavaszán című verse nem éri el a közlés színvonalát. Témá­ja jó lenne, ha saiát szavaival mondaná el. Az erős József At- tila-utánérzés pedig gondolkodó­ba ejtett minket, ezért nem is biz­tatjuk a további írásra, csak ab­ban az esetben, ha versírás köz­ben mellőzni tudná a nagy köl­tők köteteit. L. József, Kaposvár: Javasoljuk, hogy verseivel keresse föl az Elet és Irodalom című hetilapot vagy az Üj írás szerkesztőségét. K. Józsefné, Nagykorpád: írá­sán látszik, hogy első próbálkozás, erénye egyedül az őszinteség, ez azonban kevés ahhoz, hogy iro­dalmi alkotás legyen. Sokat kell olvasnia, tanulnia és próbálkoz­nia ahhoz, hogy olyan verset tud­jon írni, ami megjelenhet. Saját kedvtelésére csak írjon tovább. V. Géza, Magyaregres: Néhány félreértést feltétlenül tisztáznunk kell: t. Ha egy vers megjelenik nyomtatásban, azért mi fizetünk, nem pedig a vers szerzője. Tehát rossz verset semmiféle pénzért nem közlünk. 2. Sürgősen nézzen utána az idegen szavak szótárá­ban minden idegen szónak, amit használ, így elkerülheti az olyan balfogásokat, mint például: »S ti is építitek a szocializmust/ s gyűlölitek majd az antifasiz- must.« Arról nem is beszélve, hogy egy költőembernek illene tudnia a fasizmus és az antifasizmus kö­zötti különbséget. H. Attila, Nagykanizsa: Versköz­léssel bátorítani nem tudjuk. De további írásra biztatjuk. Sokat javíthat írásai színvonalán, ha korszerű jelzőket használ. Túl patinássá teszi verseit a »langy sugár, érző szív, honi polgárok gyermeke’« s az ehhez hasonló, kissé divatjamúlt jelzők sora. ön fiatal ember, s hétköznapi beszé­dében biztosan nem használja eze­ket a jelzőket. Hagyja el a ver­sekben is. Sz. Károly (Somogy megye!): Április elseje elmúlt — mi egy ki­csit későn kaptuk meg versét —, ezért nem tudtuk közölhi az em­lített napon. Megnyugtatására: megnéztük a papír másik oldalát is, amelyen a »vers« (Ön tette macskakörömbe) található. A sai- goni események és egy elégtelen felelet összekapcsolása bizarr öt­let volt öntől. Ezek miatt az okok miatt nem tudjuk a honoráriumot, illetve az autogramkérő leveleket elküldeni az ön által megjelöli helyre: a Parnasszusra. Reflektorfény ben LAKATOS GABRIELLA Még 1946—47-ben úgy ha­x tároztak róla, hogy ka­raktertáncosnő lesz. Ez akko­riban történt, amikor Oláh Gusztáv fel akarta újítani a Háromszögletű kalapot, a Bo- lerót, és a Csodálatos manda­rin bemutatására készült. Lakatos Gabriella valóban kitűnő karaktertáncos-ígéret volt: kis termetű, vékony, de sok-sok temperamentummal és remek színjátszókészséggel. Éppen ilyen balerinára vök szüksége Oláh Gusztávnak a Háromszögletű kalaphoz. A budapesti együttesben nem ta­lált megfelelő táncosnőt, ezért visszahozta! Szegedről Laka­tos Gabriellát. Rövid idő alatt megkapta az első részszerepeket. Jem- nitz Sándor Divertimentójá- ban a dzsesszrészt, Strauss- Harangozó Térzenéjében a primadonnát, Schumann Kar­neváljában a Kokettet. Tán­colt a Boleróbán és a Három­szögletű kalapban. igaz, a Csodálatos mandarint Otru- bai Melindával mutatták be, de Otrubay nemsokára férj­hez ment, s ekkor Lakatos Gabriella vette át a Leány szerepét. Ez az alakítás egész jövőjének irányt szabott 1949 őszén eljött Magyaror­szágra Vajnonnen és Arma- sevszkája, hogy betanítsák a Diótöröt és a Párizs lángjait. Táncosnő kellett a Dióíörő harmadik szereposztásához. Vajnonnenék Lakatost válasz­tották. >K5 karaktertáncos, nem tud lírai darabot előad­ni« — hangzott az ellenvetés. »■Nem baj, majd megtanulja« — mondta Armasevszkaj a. És valóban megtanulta. A Párizs lángjait már második szerep, osztásban táncolta. Azután jött a Coppelia, a Hattyúk ta­va és a Gizelle. Lakatos Gab­riella bebizonyította: a jó ka­raktertáncos, ha megfelelő klasszikus balettmű vei tséggel rendelkezik, éppen színjátszó­képessége miatt jól előadhat minden romantikus táncdrá­mát 1955-ben a Magyar Állami Operaház felújította a Csodá­latos mandarint. Harangozó Gyula Bartók instrukciói alapján készítette el a koreo­gráfiát. A műnek ez a vál­tozata először visszariasztotta a táncosnőt, de a Mandarin, a Leány, a Csavargó alakjai mö­gött megérezte az embert. Azt az embert, aki tisztaságra és megértésre vágyik, és aki nem tud meghalni addig, amíg be nem teljesül a vágya A Cso­dálatos mandarin még azokat is megfogta, akik nem szere­tik a modem zenét. Ebben a balettban zene és koreográfia, szenvedély, élet és halál olyan egységet alkot, ami szinte egyedülálló a balettirodalom­ban. Lakatos Gabriella méltó in- terpretátora volt ennek a mű­nek. Páratlan sikerre vitte, s neki is páratlan sikere volt itthon és a nagyvilágban is. Budapesten több mint száz- hatvanszor lépett föl benne. Angliában és Párizsban úgy figyeltek föl rá, mint alti egy remekmű ismeretlen, igazi ar­cát mutatta meg. Mi a sikereinek titka? lzig- vérig modern táncosnő, aki korának érzésvilágát formál­ja meg a leghitelesebben. Természetes, egyszerű eszkö­zökkel alakítja szerepeit, minden mesterkéltség nélkül. Kitűnő beleélő-képességgel és színjátszóadottságokkal ren­delkezik, ami táncosnőnél nem gyakori. S hogy a Csodá­latos mandarinban senki sem tudta utolérni, annak oka: ezt a Leányt nehezebb életre kel­teni, mint a klasszikus repert toár lírai hősnőit. Legújabb szerepe Olga Le- pesinszkája kedvenc száma volt: a nagy »pas de deuz« a Don Quijote című balettból. Barcelonában mutatta be elő­ször, majd Helsinkiben és Kai­róban. Budapesten még alig ismerik ezit az alakítást, mindössze kétszer táncolta eL Legjobban szereti az olyan feladatot, ahol klasszikus ba­lett-technikával kell a mo­dern ember érzéseit kifejez­ni. Persze ilyen balett még na­gyon kevés van. Szívesen em­lékszik a egyik fiatal dél-ame­rikai zeneszerző egyfelvoná- sos táncdrámájára, amely Garda Lorca Vérná^zút dol­gozta fel. Nagyon szeretné el­táncolni. Meggyőződése, hogy a balett fejlődése a Mandarin és a Vérnász irányában talál­ja meg kibontakozását A rö­vid, kifejező balettek alkotá­sát szorgalmazza a klasszikus mozgáskultúra alapján, és föl kell használni a nemzeti tánc­kultúrák mozgáskincsét Most egy új magyar balett bemutatására készül. Karin­thy Frigyes Cirkusz című novellája alapján R inki György komponál egyfelvoná- sos balettet. A koreográfiát a fiatal Seregi László készíti. Bár a zeneszerző betegsege miatt a darab befejezése el­húzódik, mégis remélhető, hogy a táncosnő rövidesen ne­ki vaió, modern szerepben léD- het a közönség elé. Cs. Cs. Havas Ferenccel a Don Quijote-t>.m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents