Somogyi Néplap, 1965. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-18 / 92. szám

Vasárnap, 1965. április 18. 5 SOMOGYI NÉPLAP 1800 forintos kölcsön az fmsz kasszájából - Rossz példát mutatott a csoportvezető A TEB gyakorlatából Négy munkaügyi vitát is­mertetünk mai összeállítá­sunkban. A Munka Törvény- könyvének módosítását a vál­lalatok alkalmazzák a min­dennapi munkában. Ez a négy fegyelmi ügy bizonyítja, hogy élnek az áthelyezéssel, a kár­térítéssel. Az egyeztető bizott­ságok határozottan és követ­kezetesen foglalnak állást a dolgozó és a vállalat munka­ügyi vitájában, tehát értik az új szabályokat. Helyes volt az áthelyezés T. F.-né felvásárlót a Bö- hönye és Vidéke Földműves­szövetkezet alacsonyabb mun­kakörbe, a nemeskisfaludi fel­vásárlóhelyre helyezte feb­ruár 4-én. Az fmsz azért hozott ilyen fegyelmi bün­tetést, mert T. F.-nének 399 forint leltárhiánya volt tavaly júniusban. Egy hónap múlva szigorú figyelmeztetést kapott, mert nem ellenőrizte kellő gondossággal a baromfiszer­ződéseket Olyan gazdákkal kötött szerződést például li­bára, akinek nem is volt. A Népi Ellenőrző Bizottság ta­valy decemberben megállapí­totta, hogy többször volt négyszáz, száz-, ötvenforintos hiány a böhönyei felvásárló­helyen. Ilyenkor diót tör/ek, s az ezért járó munkabérből fedezték a hiányt T. F.-né a múlt tavasszal kivett az fmsz kasszájából 1800 forintot, s kölcsönadta az apjának. Az fmsz a marcali ügyész­séghez fordult. Onnan vissza­kapta az ügyet azzal, hogy fegyelmi úton vonják felelős­ségre a felvásárlót. T. F.-né sérelmesnek tartotta az ala­csonyabb munkakörbe való át­helyezését, s az egyeztető bi­zottsághoz fordult, majd az el­utasítás után a TEB-hez. A Területi Egyeztető Bizott­ság egyetértett az fmsz fe­gyelmi döntésével. T. F.-né a községben is kerékpározott annyit, mintha kijár a három kilométerre levő Nemeskisfa­ludra. Az sem akadálya az alacsonyabb munkakörbe való helyezésnek, hogy a panaszos nő. Csoportvezetőből segédmunkás S. J.-t, a Világítástechnikai Vállalat csoportvezetőjét szi­gorúan megrótták, s alacso­nyabb munkakörbe, segéd­munkásnak helyezték február 19-én. A dolgozó a vállalat egyeztető bizottságához for­dult panasszal. A VEB meg­semmisítette a szigorú megro­vást, az áthelyezést viszont megerősítette. A Területi Egyeztető Bizott­ság egyetértett ezzel a döntés­sel. A csoportvezető többször megsértette a munkafegyel­met. Többszöri figyelmeztetés ellenére italozott a műhely­ben, máskor ittasan ment dől­Vizsgázott kazánfűtőt azonnal felveszünk. HÚSIPARI VÁLLALAT, Kaposvár, Vöröshadsereg u. 67/69. (4082) gozni. Nem változtatott a ma­gatartásán, sőt január 13-án bort hozatott Toponárról egy segédmunkással. A gyárvezető fegyelmi úton felelősségre vonta S. J.-t, hogy négy társá­val a műhelyben italozott. A TEB szerint az alacsonyabb munkakörbe való áthelyezés elegendő büntetés, nincs szük­ség még szigorú megrovásra is. Saját szakállára... W. J., az Épületszakipari Szolgáltató és Betonipari Vál­lalat telepvezetője a központ figyelmeztetése ellenére saját szakállára vállalt munkákat a megyeszékhelyen. A szerző­dést egyedül írta alá, sem az igazgató, sem a főkönyvelő, sem a tervosztály nem tudott róla, hogy elvállalta a cukor­gyár úsztatójának felújítását, a Cukorgyár köz 1. sz. lakóház tatarozását (az utóbbi nem is tartozik a vállalat profiljába). A központ akkor tudta meg, hogy a telepvezető szerződést kötött a gyárral, amikor meg­kapta az értesítést a Magyar Nemzeti Banktól. A vállalat kapacitás hiányában nem tud­ta határidőre befejezni a mun­kákat, ezért a Megyei Döntő- bizottság 7325 forint késedel­mi kötbért és 1125 forint ille­téket fizettetett vele. W. J. telepvezető máskor is vállalt munkát előzetes meg­beszélés nélkül, s ez felborí­totta a tervet, a költségvetést. Az igazgató írásban megrótta a telepvezetőt, s ötszáz forint kártérítésre kötelezte. A telepvezető az egyeztető bizottsághoz, majd az elutasí­tás után a TEB-hez fordult. Mind a két fórum egyetértett az igazgatóval, nem adott he­lyet a dolgozó panaszának. Igaza volt az egyeztető bizottságnak A 13. számú Autóközlekedé­si Vállalat nagyatádi főnöksé­gének vezetője fegyelmi úton felelősségre vonta F. I. _ gép­kocsivezetőt, s két hónapra áthelyezte rakodómunkásnak. A gépkocsivezető a nagyatádi járás közös egyeztető bizottsá­gához fordult panaszával. Ez nem értett egyet a főnökség­gel, s úgy döntött, hogy a dol­gozót segédvezetőnek kell át­helyezni. Az AKÖV a Terüle­ti Egyeztető Bizottsághoz föl- lebbezett. A TEB egyetértett az első fokon hozott határozattal. A Munka Törvénykönyve 171. paragrafusának 2. bekezdése ugyanis kimondja, hogy a dol­gozót fegyelmi büntetésként át lehet helyezni azonos vagy alacsonyabb munkakörbe, ugyanazon vagy más helység­be és más vállalathoz is. Nem szabad azonban olyan mun­kakörbe áthelyezni, ahol szak­tudását, illetve szakmai ta­pasztalatait nem hasznosíthat­ja. P. I. öt éve vezet gépkocsit. Ha rakodónak helyezik, nem hasznosíthatja szakmai ta­pasztalatait. Mint segédvezető igen. Ezért a TEB elutasítot­ta a 13. számú Autóközlekedé­si Vállalat föllebbezését. L. G. Csónakok a „vándorló országúton — Itt a batuc a leggyakoribb. — Más is akad? — Akad csuka is és ponty is meg néha süllő is. De a batuc a kenyérhal. Abból van a leg­több. Mi egymás között csak suszterhalnak nevezzük. Az ember, aki ezeket mond­ja, olyan, mint Hemingway öreg halásza. Lassú, kimért mozdu­latokkal húzza az evezőt, s a két csónak — mint a szerel­mesek — szorosain egymáshoz simulva siklik a vízen. Az elnevezést a legenda szülte. Azt beszélik, hogy a — Mindig itt volt a legjobb halászterület a Dráván — ke­zével körbe mutat a péterhidai szakaszon és az Erzsébet-szi- geten. — Most is ez a legjobb. — Hol tanulta a mestersé­get? — Az édesapámtól. — Ö? — Az is az apjától. Vissza lehetne ezt vezetni talán négy­száz esztendőre is. Volt föl­dem is, de én mindig a Drává­ból éltem. Bejárta a fél országot, ha­lászott tavakban is, de min­A háló partra tereli a halakat. suszter egyszer kiment a Drá­vára, tintát öntött a vízbe, ez fogta meg feketére a batuc belső részét is. Az öreg halászt Káló János­nak hívják, ötvenkét éve jár­ja a vizet, de a legendát egy­szer sem hitte el. — 1921-ben jöttem először a Drávára. Akkor hatvan kraj­cárt fizetett egy napra a bérlő. Most a barcsi Határőr Halá­szati Tsz tagja. Minden mázsa hal után egy munkaegységet írnak jóvá neki. Tavaly ötven forintot ért a munkaegység. dig visszatért ide. Ezért meg­kérdem: Jobb itt halászni, mint másutt? — Jobb. Ha itt ránézünk a vízre, akkor tiszta a kép. Mert a Dráva elárulja magát. Olyan ez a víz, mint a térkép. Csak tudni kell rajta olvasni.. En­gem el sem tudnának innen verni. — Mi szép ebben a folyó­ban? — kérdem. Ha nekem kellene válaszolni, biztosan a partmenti füzeseket meg a szi­getek vadregémyességét emlí­A SZÉPÜLŐ BUZSÁK PELOAJA Az ÉM Betonelem- gyártó Vállalat dombóvári telepe fölvételre kere­egy villanyszerelőt 8—10 éves gyakor­lattal. A fölvételhez szüksé­ges: munkakönyv, MIL-lap, személyi igazolvány, katona­könyv, szakmunkás­bizonyítvány, egy hó­napnál nem régebbi tanácsigazolás. Szál­lást tudunk biztosíta­ni. Üzemi konyhával rendelkezünk. (4069) Épül, szépül, fejlődik Bu- zsák. Ezt érzi az ember, ha a vasúti megálló felől vé­gigsétál a község utcáin. A falu legszélső házáig és beljebb is új sövény sze­gélyezi a kerteket. Ragyog­nak a tisztaságtól a járdák, az utcák. Sok helyütt meg­szépülnek a házak. A főut­cán újrafestették a mozi­helyiséget, és végig rövid­re nyesegették a juharfá­kat, egyenesre a járda men­ti sövények bozontos üstö­két. A múlt évben büfé épült, most pedig egy éppen el­készült, modern, lapos te­tős épületben kapott helyet az új önkiszolgáló élelmi­szerüzlet a falu közepén. Buzsákon szeretik a szé­pet, a lakosság örömmel gyarapítja, csinosítja a köz­séget. Nemcsak ki-ki a ma­ga háza táját, hanem együtt is — a közösségét. A köz- ségét, hiszen saját örömü­kön túl FI izsák másoknak is tetszik: egyre többen ke­resik föl minden évben a közeli fürdő gyógyvizét, és a falu népművészeti kin­csei is sok látogatót vonza­nak. Mindez — kötelez. Nem is húzódoznak a közös mun­kától a faluban. Tavaly a törpevízmű-hálózat kiépíté­sében és a tsz-majorhoz ve­zető 3,5 kilométeres be­kötő út földmunkáiban 600 000 forint értékű társa-1 dalmi munkát végeztek, s ebben az első helyen állnak a járásban a buzsákiak. Most a felszabadulási év­forduló tiszteletére a párt­szervezet és a tanács terve alapján és szervezésében újabb akcióhoz .fogtak hoz­zá. A tsz erőgépeivel és 1 mintegy hatszáz család két­kezi munkájával feltöltöt- ték, elegyengették az utcák gödreit; árkokat húztak, parkosítottak. Több naint ötszáz köbméter földet moz­gattak meg, és csaknem 4000 zöldjuhar-, japánakác- és platáncsemetét meg sö­vényeket ültettek el a párt­klub és a szabadtéri szín­pad környékén. Az ültetést a buzsáki erdészet tizenöt dolgozója végezte el ugyan­csak társadalmi munkában. Ezenkívül hét utcában két­oldali árokhúzással, egyen- getéssel mintegy tizenkét kilométeres útszakaszt hoz­tak rendbe a község lakói. Szabadtéri színpadukat az ősszel kezdték építeni, a felszabadulási ünnepséget már itt tartották. A to­vábbiakban egy tánchelyet és egy tekepályát építenek még társadalmi munkában, s a színpad köré nyársfa­sort telepítenek. A felszabadulás ünnepén összehívták a község volt tisztségviselőit és azokat, akik a társadalmi munká­sokat, vagyis a falut kép­viselték, összesen mintegy . sízázharminc dolgozót. A község jelenlegi veze­tői megköszönték a buzsá­kiak közösségi munkáját. Egyszerű szavakkal, őszin­tén. Nemcsak azért, mert így illik. Azért is, mert né­ha a kis figyelmesség is szárnyakat ad ... YV. E. teném. Mert a folyót nem is­merem. A halászok igen. — Az, hogy sohasem nyug­szik meg — mondja Abonyi Imre. A haja tiszta ősz. A ba­jusza is ezüstszínű. A fehér haj pirospozsgás arcot fog köz­re. Majdnem bokáig érő via­szosvászon-kötényt visel. A kö­tény nem sokat véd a víz el­len. Megszokásból hordja. — A Dráva mindig új területeket foglal. — És a halak? — Ez a folyó a halak para­dicsoma. Főleg ha árad. Az új árterületeikre mindig sok hal húzódik. A víz közepén válik el egy­mástól a két csónak, hogy a mélybe eresszék a százhetven méter hosszú hálót. Ez már a harmadik húzás lesz. Az első kettő jól sikerült. Egy tízkilós harcsa is a kosárban van már. A kora reggeli halászatok mindig jól sikerülnek. Ezért jönnek ki már hat órakor, sőt nyáron még korábban is. Az ebiedet legtöbbször magukkal hozzák. De az is előfordul, hogy halat sütnek nyárson. A nyárson sült hal nagyon fi­nom. Ha megszomjaznak, vi­zet mindig a Drávából merí­tenek. A szólást ők igy emle­getik: »Ki a Dráva vizét issza, vágyik annak szíve vissza.« Ha a hálót húzzák, mindig a vizet figyelik. Lassú mozdu­lattal szorítják a parthoz a halakat, s már a víz íodrozá- sából tudják, sikerült-e a hú­zás vagy sem. Tavasztól őszig megy ez a munka. Télen nem halásznak. — Nem lehet. Törvény van rá. Csak addig szabad kijönni, níg le nem esik a hó. Régen 'ehetett, most nem. A mai »nagy hal« és a legöregebb halász. intéznivalóm van Barcson. Né­hányszor kijön, aztán elfelejti a Drávát. — A halászok nem szólnak bele. Az evezők egy­hangúan csobbannak a vízben, s ahogy húzzák hátrafelé, kis örvény keletkezik a nyomuk­ban.— A kisebbik fiam már nem is szeret kijönni... Va­sasmesterséget tanult... Én másként voltam. Ha azt mond­ta az apám, hogy elküld inas­nak, tiltakoztam. Ha a Drává­ra küldött, akkor majd kiug­rattam a bőrömből, úgy sza­ladtam ... A varsa is fogott halat. A halászok nem értik a »torvényt«, de tiszteletben tartják. A harmadik húzás nem a legjobban sikerült. — Hal mindig van? — Előfordult már, hogy üres hálót húztunk. Valóságos ván­dorló országút ez a Dráva. Ma van, holnap nincs... Ki kell tapasztalni. Kékes pára úszik a levegő­ben. A halszaggal az a _ fajta illat keveredik, amit 'a föld ta­vaszi mozgatáskor bocsát ki magából. Nehéz munka a halászoké. Az ütemes, közömbösnek tet­sző mozdulatok nagy erőfeszí­tésre késztetik az embert. — Megszoktuk már. — Hát­tal ül nekem Csoór Vince. amikor ezt mondja, s bizonyí­tásként erősebbet lök az eve­zővel. — S a fiatalok? — Nem mutatós szakma a mienk — szól át a másik csó­nakból Horváth Mihály. — Meg aztán a fiatalok nem sze­retik a vizet. A szót Csizmák József bri­gádvezető veszi át. Szikár em­ber ő is, mint a többi halász. Nem várja a kérdéseket, a ví­zi emberek nyíltságával mesé­li: — A nagyobbik fiam néha kijön helyettem, ha nekem d­A csónakok nesztelenül sik- lanak a halásztanya felé, hogy kirakják terhüket. Ha egymás között vannak, majdnem min­dig ilyen hallgatagok. Csak né­ha ejtenek egy-egy csipkelődő szót. Gondolatukat leköti a gyorsan vágtató folyó. Csak a vizet figyelik,. hogy mit mutat a »térkép.« Mert ahol hal van, ott más a víz színe. Kercza Imre Értesítjük vevőinket, hogy a PIÉRT kapos­vári lerakata április 21-től 30-ig leltározás miatt zárva tart. Ez idő alatt az áruki­adás szünetel. PIÉRT, Kaposvár. 94606

Next

/
Thumbnails
Contents