Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-09 / 57. szám
Á Z MSZMP MEG Vgt BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYE! TANÁCS LÁPJA A felszabadulás után épült Látogatás a Tabi Zsák- és Ponyvaüzemben Gondolatok egy értékes könyvről P ő api ünnepség a Kaposvári Texíiíruházati Ktsz-hen (Tudósítónktól.) Szombaton délután ót órakor már gyülekeztek a Kaposvári Textilruházati Ktsz dolgozói. Sürgött-íorgott a sok asszony és leány, mert a hagyományoktól eltérően nem szendviccsel fogadták a vendégeket. hanem frissen sült fánkkal és palacsintával. Csakhamar elkezdődött a nőnapi megemlékezés. . Elek Istvánná, a ktsz párt- szervezetének titkára üdvözölte a dolgozókat és a megjelent két szovjet elvtársnőt. Megnyitója jután Hergovics János műszaki vezető köszöntötte a nő- dolgozókat. Az egyik szovjet vendég sok szerencsét és jó egészséget kívánt a további munkához. Beszédét tört magyarsággal fejezte be: »Éljen a szovjet—magyar barátság!« Az ünnepély után Hergovics János az eredményeket ismertette. Elmondta, hogy 1964-ben a Törekvés-brigád is elnyerte a szocialista címet. A Haladásbrigád 117 százalékra, a másik két brigád 108, illetve 104 százalékra teljesítette januári tervét. A brigádmozgalomba nemrég bekapcsolódott az ifjúsági brigád is. Csanti Ferencné, a Törekvésbrigád vezetője ezt mondta: — Brigádunk szinte családdá forrt össze. Jól megértjük egymást, valamennyien fiatalok vagyunk, igyekszünk az idősebbek tapasztalatait elsajátítani. A mi családunk talán nem is volna teljes, ha nem tartozna hozzánk Nagy Editke, a Zója Gyermekotthon harmadik osztályos kisleánya, atdt családtaggá fogadtunk. Minden hónap első vasárnapján egy- egy brigádtagnál van vendégségben. Editke otthon érzi magát nálunk, hiszen mindenki szeretettel fogadja. Földközi-tengeri hajóút az IBUSZ-szal Tsz-tagok utaznak a Szovjetunióba (Tudósítónktól.) Az IBUSZ kaposvári kirendeltségének tavalyi adatai azt mutatják, hegy a somogyiak szeretnek Világot látni: csaknem kétmillió forintot »utaztak el« megyénk lakói a múlt évben. Az idén is szép utak között válogathatunk. Május közepén ötnapos abbáziai autóbusztúra indul; részvételi díja a költőpénzzel együtt 1800 forint. Több szlovákiai és tátrai utat is szerveznek. Már jelentkeztek kaposváriak a májusi és szeptemberi olaszországi körutazásra, valamint a Róma— Halasi Andor: A JÖVŐ FELÉ Az immár 82. életévébe lépő irodalomtudós és publicista életművének színe-javát tartalmazza ez a gyűjtemény 1905-től 1963-ig. Írója egyike volt azoknak a ritka egyéniségeknek, akik érintetlenül őrizték meg közéleti becsületüket a forgandó idők változásai között. Halasi Andor tanúja és bábája volt a század eleji irodalmi fellendülés korszakának, a háború alatt pedig eljutott Nápoly útra. Áprilisban és májusban két harmincas létszámú, nagyrészt tsz-tagokból álló csoport utazik Somogyból a Szovjetunióba. A legszebbnek a Constanta —Isztambul—Athén—Velence—Rijeka városokat érintő kirándulás ígérkezik. November végén és december elején indul ez a csoport. Budapesttől vonattal utaznak Constanzáig, onnan hajóval Isztambulig, aztán Athénba, majd a földközi- tengeri hajózás után Rijeká- ba mennek, s onnan vonaton térnek haza. a társadalmi forradalom igenléséig. A felszabadulás után is ifjonti erővel lépett újra porondra. Oroszul is megtanult, s az elsők között jelentkezett műfordításaival. Haladó humanizmus, irodalom és emberszeretet jellemzi írásait, melyekben végigkíséri a modern magyar irodalom fejlődését, hanyatlását és feltámadását egészein napjainkig. A Tabi Zsák- és Ponyvaüzem 1964. július 15-éin kezdte meg a termelést. Az indulásra így emlékezik vissza Ko- lonics Gyula üzemvezető: — Két hetet kaptunk a tanulásra. Hat szakmunkásunknak, Németh Jánosnak, Vendli Mátyásnak, Szíjártó Jánosnak, Pavlényi Sándornak, Farkas Istvánnak, Marton Lajosnak ezalatt kellett megtanítani a munkásokat a panyvakészítés mesterségére. Sikerült. Egy hónap múlva hétmillió, kéthónap múlva már tizenhatmillió forint értékű árut készítettek. Októberben Az egyik legszorgalmasabb dolgozó: Szaniszló Imréné. huszonötről harmincmillióra kellett emelni félévi tervüket. A gyár kolletkívája az év végéig ötmillió forint értékű áruval többet termelt a tervezettnél. Közbeni az üzem dolgozói megtanulták a campingsátor készítését is. Ezt exportra gyártották. Az üzemnek aiz idén 90 000 000 forint értékű terméket kell előállítania. A számok tehát rohamos fejlődésről tanúskodnak. Nincs még egy olyan gyár a megyében, amely ilyen rövid idő alatt ilyen nagy mértékben növelte a termelési értéket. A minőséget is javították. Eddig egyetlen kifogás sem volt termékeikre. Doró Mária, a Budapesti Minőségi Ellenőrző Rt. Tabán tartózkodó dolgozója ezt mondta: — A zsák- és ponyvaüzem áruinak minőségével meg vagyunk elégedve. Az üzem vezetői és dolgozói sokat adnak a jó minőségre. Ügyelnek arra, hogy a gyárból csak kifogástalan termék kerüljön ki. A néha-néha előforduló hibákat, amelyekre egy-egy ellenőrzéskor felhívjuk a figyelmüket, azonnal megszüntetik. Amit mondtam, persze titok — tette hozzá nevetve a pesti ellenőr. — Nem szeretném, ha a tabi- ak elbíznák magukat. — Az eibizakodás távol áll mind a vezetőktől, mind a dolgozóktól, mind pedig az anya- vállalat, a Kaposvári Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalat vezetődtől. Inkább valamiféle elégedetlenség, egészséges nyugtalanság jellemző rájuk. Amikor Tahra utaztunk, Bíró Lajos, az anyavállalat igazgatója ezt mondta: — A Tabi Zsák- és Ponyvaüzem a hasonló profilú gyárak között még nem foglal el előkelő helyet, még nincs neve, még nem támaszkodnak rá úgy, ahogy kellene. Még nem dolgozta be magát, mint mondani szokták. Tovább kell javítaniuk a termékek minőségét, még gördülékenyebbé kell tenniük _ a termelést ahhoz, hogy még jobb hírnevük legyen. Azt szeretnénk, ha a kereskedelmi vállalatok a TEXTÉRT, a HUNGRARO- TEX. az AGROKER, amelyekkel kapcsolatban állunk, azt mondanák, hogy a tabi üzemre lehet építeni, számítani, hogy termékeit kül- és belfölMarton Lajos szabász. Egyike azoknak, akik az új munkásokat betanítják. döh egyaránt szívesen vásárolják ... Az, hogy sikerül-e ezt a célt elérni, nagyrészt az üzem 130 dolgozójától függ. Az utóbbi hét hónapban, derekasan helytálltak. Rendbontás, fegyelmezetlenkedés, lógás nem fordult elő. A munkások a legjobbakat, Pesti Sándort, Oláh Jánost, Torma Jánost, Szaniszló Imrénét, Albert Péter- nét, Szita Józsefnét, Huszár Györgynét igyekeztek követni. Azt ígérik, hogy a jövőben is így lesz ez. A munkások mindent megtesznek üzemükért. Építik az ABC-áruházat Naponta húszezer vendégre számítanak Balatonlellén Erőteljesen készülnek a nyárra a Balaton-parton. Lel- lén is hozzáláttak a munkához, hogy az üdülési idény kezdetére minden rendben várja a vendégeket. Központi beruházásból egy kétezer személyes önki- szolgáló éttérem és egy ABC-áruház épül. Százhatvanezer forintot fordítanak a parkok csinosítására, rövidesen öt mázsa fűmagot ültetnek el. Az üdülőhelyi munkások már befejezték a padok festését, és ha az időjárás kedvezőbbre fordul, fölszerelik őket. Naponta húszezer emberre számítanak BaJatonlellón a nyáron. Csak a SZOT-üdülőkben négyezren lesznek, a fizetővendég-szolgalat újabb négyezer embernek biztosít elhelyezést. Ez nem kis felelősséget ró a község vezetőire. Egyelőre még megoldatlan a csatornázás, a szemétszállítás (ha Lelte és Boglár közösen' használhatna egy szemétgyűjtő gépkocsit, akkor ez a gond megszűnne), és sajnos, igen kicsi a strand is. Negyvenezer négyzetméteres területet kellene visszahódítani a Balatontól, hogy új, korszerű, minden igényt kielégítő strandot építhessenek. Ez benne is van a tervekben, de a feltöltés határidejét még nem szabták meg. SZÉPIRODALMI KÖNYVET is ritkán olvasok el két- szer-háromszor, habár nagyon szeretek olvasni. Még ritkább eset, hogy egy szakkönyvet rövid időn belül kétszer végigolvassak. Nemrég kézbe vettem Kemenesy Ernő Talajművelés című munkáját, és nem tudtam letenni, amíg a végére nem értem. Nemsokára újból elővettem, és elemezve-bon- colgatva megint átolvastam. A könyv olvasása közben Úgy éreztem, hogy Kemenesy Ernő nemcsak értője, hanem szerelmese is hivatásának. A termőtalaj sorsáért, jövőjéért — ha szabad ezt a hasonlatot alkalmazni — úgy aggódik, mint orvos a betegéért. (Jellemző, hogy a mezőgazdát a talaj »belgyógyászának« nevezi!) A szerzőt nem kell népszerűsíteni — Kossuth-díjas professzor, elismert szaktekintély a mezőgazdaságban. Könyve hasznos olvasmánya lesz mindazoknak, akiknek kezébe keiül. Véleményem szerint ott kellene tennie minden mezőgazdász, tsz-elnök, brigádvezető, sőt traktoros kezében. Mindazoknak, akik a talaj életébe naponta beavatkoznak, hasznos segítője, tanácsadója lehet ez a könyv. Sajnálatos tenne, ha nem figyelnének föl rá, és nem jutna e] mindenkihez, aki szívén viseli a termőtalaj sorsát, azaz a terméshozamok növelését, népünk jobb ellátását. Kemenesy — mint jó orvos — megmondja, mi a baj, s megmutatja az orvoslás módját is. Könyvében vezérfonalként vonul végig két alapvető tétel: 1. A talajban élet folyik, minden beavatkozásunk ehhez igazodjék. 2. Olcsón, gazdaságosan érjük el a legnagyobb eredményeket. Kíméletlenül ostorozza a sablonokat, a »divatos jelszavakat« és a lélektelen, hozzá nem értő »mezőgazdák« dilettáns, káros munkáját. Könyve elején nyomatékosan hangsúlyozza a talajélet ismeretének fontosságát. »Háziállatainkat gondosan etetjük, a talaj élőlényeitől gyakran azt is elvesszük, ami előttük van.« Hányszor láthatjuk, hogy a tarlóhántás vagy a nyári mélyszántást (amit az esetek többségében külön is elítél) hetekig nyitva hagyják kitéve a szél és a nap szárító hatásának? Leghasznosabb segítőtársainkat, a talajélőlényeket éheztetjük ilyenkor, mert víz híján nem tudják az előttük lévő táplálékot feltárni, nagy részük el is pusztul ilyenkor. RÁMUTAT, hogy ezzel tulajdonképpen kettős kárt okozunk magunknak. A csonttá száradt talaj beérni sem tud — mert nincs tápanyagfeltá- rás —, ráadásul sokkal drágábban és nehezebben művelhető. Mivel a vetőágynak »formát« kell adni, megkezdődik az immár beteg talaj további tönkretétele. Amit elmulasztottunk — a biológiai talajműve- lést —, azt most mechanikai úton px-óbáljuk pótolni. Erről mondja a szerző: »Az ilyen, mechanikusan agyonkinzott talaj külsőleg ugyan jól néz ki, rögmentessé, simává lehet tenni, el lehet kendőzni, de nincs benne kellő élet, nincs ellátva a szükséges vízzel, levegővel, nem folyik benne tápanyagfeltárás. Ezt a nem kívánatos állapotot is csak nagy költséggel drágán lehet elérni. Ez a »kendőző-«, mechanikus talajmüvelés híven tükrözi egyes mezőgazdák tudatlanságát és kártevő tevékenységét!« Ugyanilyen éles hangon ítéli ©1 azt a talajrombolást is, melyet az előbbi hibák következményeként a megkésett őszi betakarítás és »őszi« szántás sorás követünk el: a nedves, sáros talajon folyó tip- rást, kerékcsúszást és a kenő- esős szántásokat. Szó sincs arról — mint sokan vélik —, hogy a téli fagy mindent »rendbe hoz«. Arról nem is beszélve, hogy drágább is az ilyen elkésett munka, több a géptörés, több üzemanyag fogy, az emberi és állati munkaerő pazarol ódik él. A szerző többször is rámutat annak fontosságára, hogy a mezőgazdász üzemi összefüggésekben gondolkozzék és ne egyes részproblémákban. A jó vetésszerkezet, a korábbi fajták termesztése, ha csak egy kiragadott növénynél vizsgáljuk, hozamkieséssel járhat. Ha azonlban az üzem egészét, a talajerő-gazdálkodást, a megfelelő időben való és veszteségmentes betakarítást, a gépek és az emberi munkaerő ésszerű felhasználását, végső soron az összeredményt és a gazdaságosságot vizsgáljuk, akkor feltétlenül pozitív eredményt kapunk. Részletesen foglalkozik a könyv a trágyázás rendszerének okszerűbbé tételével is. Jó néhány előítélet ledöntése szükséges ebben a kérdésben is. Ma még igen gyakran nem azok a kultúrák kapják a trágyát, amelyek távlatban is megiiálálnák éppen azzal, hogy a talajélőlényeiknek értékes szervesanyag-tömeget hagynak vissza. Rendkívül világosain magyarázza meg a talajban folyó trágyalebontás körülményeit, s hasznos útmutatást ad a könyv a különböző talaptípusokon és lidőipontban végzett trágyázás végrehaltására. SOROLHATNÁNK fejezetről fejezetre a könyv értékeit, de nincs rá helyünk. Semmiféle ismertetés nem pótolhatja a könyv rendszeres tanulmányozását. Sem receptet, sem sablont nem ad a szerző, de gondolkodásra tanít, és ez a legnagyobb érdeme a közérthetően megírt műnek. i Torma István Ez aztán a zenekar! Egy londoni eszlradzene- kar a szokott hangszereken kívül egy 1926-ban gyártott motorkerékpárt, több ventillátort, egy légkalapácsot és egy speciális magnószalagot használt »muzsikálás« közben. Majdnem elfelejtettük: a magnószalagról egy víziló szuszogása festi alá a zenét * * * Joao Ferreira 37 éves portugáliai, San Cristobal-i férfi oltárhoz vezette Deo- linda de Suosa 79 éves ha- jadont. A menyasszony hófehér ruhában, hosszú fátyollal a fején járult az eskető pap elé. Előzőleg a násznépnek eldicsekedett vele. hogy vőlegénye kéthavi mátkaságuk alatt egyetlenegyszer sem lépte át háza küszöbét. * * * Válasz Az egyik San Franciscó-i újsághoz a következő kérdéssel fordult egy olvasó: »Hull a hajam, könyörgök, adjanak tanácsot, miképp őrizhetem meg.« A válasz így hangzott: »Próbálja meg egy dobozban összegyűjteni, de néhány tincset félretehet esetleg egy dossziéban is.« * * * Tömör kritika Egy külföldi lap színházi rovatában jelent meg az alábbi kritika: »A bemutató alkalmával a nézőteret olyan mély csend ülte meg, hogy még a tapsot sem- lehetett hallani.« * * * Gyerekszáj Barátomék hároméves kislánya a legkülönbözőbb dolgokat produkálja. Ha látom vagy hallom, csak állok, és tátva marad a szám. Valamelyik nap nagyon rossz volt Már nem emlékszem rá, mit csinált no de ez nem is lényeges. Szóval a papa nagyon megszidta volna. Miért csak volna? Mert alig kezdte el, a kislány ráemelte szemét, fejét odadörzsölte kezéhez és ártatlan arccal kérdezte meg: — Apu, szeretsz te engem? Hát emiatt a négy szó miatt maradt el a fejmosás. — vs — * * • Morzsák A szerelmet leginkább a lázzal hasonlíthatnánk össze: egyiken sincs semmi hatalmunk — már ami a hevességüket és tartósságukat illeti. (La Rochefauld) » * * Az a férfi, aki konokul megőrzi nőtlenségét, tartós reklámot biztosít magának. (O. Wilde) Somogyi Néplap Az MSZMP Somogv megyei bizottsága ps a Somogy megye» Tanán» lapja. Főszerkesztő: WIRTB LAJOS. Szerkesztőség- Kaposvár. Latinka Sándor n. í Telefon 15-tO. 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár Latinka 8 u. j. Telefon 15- ÍR. Felelős kiadó? Szabó Gábor Rekfildott kéziratot nem őrztlnk meg. és nem adunk vissza, l erjeszti- a Magvar Posta. Előfizethető a helyt postahvatalokná) és postáskézbesltöknél. Előfizetést dl) egy hónapra 12 Fi Index: 2506?. Készült a Somogy megyei Nyomda ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka Sándor utca & Szegedi Nándor Az üzem tizenötféle campingsátrat gyárt. Zsédely Erika technikusgyakornok az Óceán II. elnevezésű sá.trat ellenőrzi.
