Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-18 / 65. szám

Csütörtök, 1965. március 18. 3 SOMOGYI NÉPLAP Határozottabban, őszintébben KÉT NEMKÍVÁNATOS JE LENSÉGET tapasztalhatunk műkedvelő művészeti cso­portjaink műsorpolitiká iában. Az egyik a megfontolatlan, ötletszerű, elhibázott műsor­választásban, a másik e mű­sorok engedélyezésében nyil­vánul meg. Kultúrpolitikánkkal egyik sem egyeztethető össze. Nem jóvátehetetlen hibák­ról van szó, és távolról sem állítjuk, hogy a kifogásolt jelenségek általában jellemzik amatőr együtteseink műkö­dését A kulturális szemléli, a Ki mit tud?-vetélkedők, a Helikon-bemutatók jól pél­dázzák azt, hogy egyik-másik művészeti ágban szépen fej­lődtek műkedvelő csoportja' ink. De kellő politikai tisz­tánlátás vagy határozottság és — szükség esetében — kel­lő erély hiányában némely színjátszók erejüket meghálá­lod/) ■tvagy mondanivalójában paraszti álromantikát, kispol­gári életeszmét sugárzó da­rab vagy éppen jó szándékú, de dilettáns kezdeményezés előadására vállalkoznak. Két éve a csurgód járásiban az egyik színjátszó csoport Lessing Emilia Galotti című romantikus drámájámakegyik felvonásával jelentkezett a kulturális szemlén. Nem sike­rült drámai hatást kelteni­ük. Tavaly a barcsi járás­ban láttuk GáüMonyi Annus ka című poros, korszerűtlen és népszínmű hangvételű darabját A rossz példa szár­nyakon jár: a felszabadulá­si (!) kulturális szemlére az ’ idén már a kaposvári járás­ban, Simonién is ezt a dara­bot tervezték előadni. De hogyan kerülhet ma közönség elé időszerűtlen és ízlésromboló darab? Erre a siófoki járásból hoznánk egy példát. Balatonszárszón nemrégen a színjátszók betanulták a kis­polgárság egykori dédelgetett szerzőjének, Harsányt Zsolt­nak a harmincas években játszott egyik vígjátékát, a Bolond Ásvaynét. Előbb be­tanulták, s a bemutatás előtt néhány nappal — hivatkozva a lelkesedésre, a befektetett munkára stb. — kérték az elő­adáshoz a járási művelődés- ügyi osztály engedélyét. Az en­gedélyt némi fejcsóválás, »ej- nye-ejnye« kíséretében megkap­ták. Érdeklődésemre a helyi művelődési ház igazgatója a járási tanács jóváhagyására, az előadható színdarabok »-hiá­nyára« és bevételi tervére hi­vatkozott. Ez utóbbit teljesíte­ni kell. De miért éppen a Bo­lond Asvaynéval? Azért, mert »a faluban is meg a színját­szók is annyira akarták...« — mondta. NEM VITATHATÓ ezeknek a csoportoknak a jó szándé­ka. Arról van szó, hogy napi munkájuk után az emberek összejönnek, és sok fáradság­gal színdarabot próbálnak. De éppen ezért rendkívül nagy felelősség terheli a csoportok vezetőit és a népművelési fel­ügyelőket. Téves álláspont, önáltatás az, ha az ellenőrzés­kor, a kulturális szemlék ér­tékelésekor úgynevezett »kí­méletből« nem mondjuk el őszintén kifogásainkat. S elő­fordul olyan is, amikor az engedékeny »jó szándék« fe­lületességgel párosul. Legutóbb a szentbalázsi er­dészet egyik vezetője egy ze­nés vígjátékot írt az erdei emberek életéről, örömmel üdvözölnénk a kezdeményezést, hiszen jó az elképzelés. De örömünk nem lehet teljes. A darab jó háromórás anyagát betanulták, s — időközben — előadási engedélyért benyújtot­ták közvetlenül a megyei mű­velődésügyi osztályra. Itt a kö­vetkező lektori vélemény ala­kult ki: a darab ebben a for­májában nem jó; laza kom- pozíciójú, és vannak giccses elemei, de akadnak használha­tó részei is. (Ezekből össze lehetett volna állítani egy jó és hasznos egyfelvonásos zenés színdarabot!) Ha már azonban megtanulták, hát adják elő, de csak helyben. A lektori vé­leményt nyíltan és határozot­tan nem közölték a szerzőkkel, az átdolgozásra sem adták meg a szükséges javaslatot és szak­tanácsot. A megyei tanácshoz hason­ló volt a járási népművelési felügyelőnek és a Népművelési Tanácsadó szakreferensének véleménye is, aki három nap­pal a darab bemutatása előtt már nem sokat tudott változ­tatni rajta, ezért bíráló véle­ményét is későbbre halasztotta. Talán mondanunk sem kell: a darabot eredeti formájában nemcsak helyben adták elő több ízben, hanem Sántoson a »tájolását« is megkezdték... A HIBÁK OKA tehát egyfe­lől a műsorengedélyek késői kérelmében, másfelől a műve­lődésügyi szervek engedékeny­ségében, lezserségéfoen keres­hető. Pedig a minőség javítása, a színvonal emelése elsősorban a vezető népművelők számára nem lehet közömbös. Igaz, hogy ehhez határozottabb, őszintébb állásfoglalás szüksé­ges. Ez — elismerjük — néha kényelmetlen és népszerűtlen feladatokkal is jár. De nem szabadna meghátrálni..: Wallinger Endre Korszerű Galvanizáló a Világítástechnikai Vállalat Kaposvári Gyárában A Világítástechnikai Válla­lat Kaposvári Gyára termékei-' nek zömét különféle anyagok­kal — króm, nikkel stb. — kell bevonni. A galvanizáló tehát igen fontos része az üzemnek. A galvanizáló egy ideig igen mostoha körülmények között működött Dóka Veronika, az üzemrész vezetője és munka­társai csupán 1 kádban és 3 harangban végezték ezt az igen fontos, ám az egészségre ár­talmas munkát. Az üzem vezetői nem soká­ig nézték tétlenül a galvanizá­lóban uralkodó állapotokat Hozzáláttak az üzemrész kor­szerűsítéséhez. Segített a bu­dapesti anyavállalat is. Nagy kádakkal, egyenirányítóval, modern szárítóval szerelték fái a galvanizálót. Ennek kö­szönhető, hogy az üzemrész az eredeti 24 millió helyett 60 millió forint értékű terméket galvanizált Az idén tovább növekszik a termelés. Az év végéig előreláthatólag 90 mil­lió forint értékű terméket fog­nak bevonni különféle színes anyagokkal Szívleljék meg az észrevételeket! A különböző típusú, sokféle munkában használatos erő- és munkagépek száma évről év­re gyarapszik megyénkben, s ezzel egy időben csökkenek a kézi erőt igénylő teendők a mezőgazdaságban. A gép em­beri és állati munkát helyette­sít. A gép azonban nemcsak helyettesít, hanem — például a talajmunkáknál — eseten­ként megkönnyíti a további, kézi erővel végzendő tenniva­lókat is. Gondoljunk csak az őszi mélyszántásra: a jól elő­készített talajban könnyebben boldogulnak tavasszal a mag­vetők, nyáron a sarabolók. Rövidesen — helyenként máris — traktorok dübörög­nek a határban, ekék hasít­ják a földet: készül a magágy a tavaszi kalászosok és kapá­sok alá. A zárszámadó köz­gyűléseken szóvá tették a szö­vetkezeti gazdák több község­ben is: úgy dolgozzanak a traktorosok, hogy az őket kö­vető növénytermesztők kézi munkája lehetőleg minél könnyebb legyen. A kapospulaiak zárszámadó közgyűlésén hallottam. Gyur- kó Jenő, az Ezüstkalász Tsz tagja mondta: — Mi, gyalogmunkások an­nak örülünk, ha könnyen, tisz­ta földben kapálhatunk. Ehhez az kell, hogy a gépkezelők idejében és jól végezzék a dolgukat. Amit lehet, gépek­kel kell megcsinálni. Győr- sabban és gyakrabban ekézzék a kapások sorközét, úgy, hogy ne várjon sok a kézikapára. Így mi is előbb végezhetünk. Messze van még| a sarabolás ideje, hiszen előbb még vetni kell. Nem árt azonban, ha már most felfigyelünk ezekre a jelzésekre annál is inkább, mert a tavaszi munkák befo­lyásolják a nyáriakat, s kihat­nak a termésátlagokra is. Nem véletlen, hogy például a rák- si közgyűlésen nemcsak a szor­galmas asszonyokat, hanem a traktorosokat is megdicsérték, hiszek nekik és részük van többek között a holdanként! 24,8 mázsás májusi morzsolt kukoricahozamban. Zárszámadáskor mondták el Jután, hogy az egyik trakto­ros nem be, henem kitöltöget­te a burgonyasorokat. Vagy a taranyi Május 1. Tsz gazdál­kodásának egyik fogyatékos­sága az volt a sok közül, hogy a Horváth-brigád borsójában nem végezték el a szükséges ekézést. Zámárdiban két tsz- tag, Tóth Gergely és Nagy Já­nos említette a Magyar Ten­ger közgyűlésén: még szebb eredményeket érhetett volna el a termelőszövetkezet, ha a talajmunkákat gondosabban végzik. A kiesések oka itt is, másutt is a földnek rossz mű­velésében is kereshető. Ennek nem szabad megis­métlődnie az idén — hallot­tuk a szövetkezeti gazdák vé­leményét a közgyűléseken. Mint a példák bizonyítják, nem­csak a gyenge, hanem az erős, gazdálkodásukat tekintve biz­tos alapokon nyugvó termelő- szövetkezetekben is előfordult, hogy a gépi munkák nem mindig feleltek meg a köve­telményeknek. A traktorosok­nak tudniuk kell, hogy telje­sítményük mennyisége, a ma­guk mögött hagyott normál­holdak nagy száma még nem OOOOOOOOCXDC)COOOCOC)OOCOOOOOOCOOOOOO<XOCXD(X)OOOOOOOOC)OOOOOODOnnrv^ooOO jelenti a minőség kívánalmai­nak teljesítését, pontosabban azt, hogy kötelességüknek hiánytalanul eleget tettek. ONem szabad elfelejteniük a közgyűléseken elhangzott ész­revételeket, s már most gon­dolniuk kell arra, hogy a gon­dos gépi munka az emberek­nek segít, a feladatok felüle. tes megoldása viszont az egész közösséget károsítja. Ennek tudatában lássanak a tavaszi munkákhoz megyénk trakto­rosak Hemesz Ferenc &cUs izabaÁníg, Néhány perccel ezelőtt ért ben változtak meg a kórul haza a gyárból. Betessékelt a mények. Igaz, ezt sok munka konyhába. Fűtetlen volt a val értük el, sokat küzdöttünk lakás. érte. Naponta újabb és újabb — Ne haragudjon — mond- nehézségeket kellett legyűrni ta — a hideg miatt. Senki Dehát én ezt 1945-ben így is sem volt ma itthon. Nálunk képzeltem. Amikor a romos mindenki dolgozik meg tanul gvárbam éjt nappallá téve Estefelé fűtünk be, amikor négy vagon üveget szabtam, a gyerekek hazajönnek. szögeztem be a rámába, nem Azt is mindjárt megtudtam ringattam magam abban a Kispeti Lászlótól, a Nagyatá- hitben, hogy ezzel búcsút is di Fonalgyár munkásától, mondtam a küzdelemnek, hogy nyolc gyermeke közül Tudtam, hogy még sokat kel] csak a három legkisebb: Ka- dolgoznom, de egy pillanatra ti, Lali és Gyuszi jár minden- se torpantam meg. Éreztem, nap haza. A többiek már ki- hogy a nehézségeik csak repültek a családi fészekből, ideig-óráig vehetnék erőt raj- A fiúk katonáskodnak, a Iá- tam. Végül is nekem kell nyok férjhez mentek. A Baj- győzni. Az ötvenharmadik csy-Zsilinszky utcai kis pitva- évemet taposom, de sem- ros ház lassan útnak engedi mivel se dolgozom keve- a gyerekeket, s megüresedik, sebbet, mint tizenöt-húsz év- Csak a két öreg marad hű- vei ezelőtt. Sőt, ha a társa- séges hozzá. A két öreg, akik- dalmi megbízásokat is számí- nek keze munkájával lett tóm, több a munkám, mint ilyen otthonos ez a családi fé- tíatalabb koromban. De öröm- szék. mel csinálom, látom értel­Kispeti László felnyomta sil- mét, célját, észreveszem a des sapkáját. Kerek arca egy változásokat S ha azt akar- kissé megnagyobbodott, és juk, hogy még szebb legyen elővillant széles homloka. He- az életünk, akkor még töb- lyet foglalt a széken, aztán bet kell dolgozni. A múlt- mintha leakét mondana, első- kor panaszkodott nekem egyik rolta élete legfontosabb álló- ismerősöm- Ez sincs, az masait. sincs — mondta, s az ál­1938-ban kerültem az lamra igyekezett hárítani a 1911-ben alapított Nagyatádi felelősséget. Megkérdeztem Fonalgyárba. A gyár akkori- tőle: „Mondd, ki adta ne- ban angol érdekeltség volt. ked a házépítéshez a köl Mintegy kétszázötven embert csont, Ki biztosítja, hogy a foglalkoztatott. 1945-benrend- gyereked gimnáziumba jár- be hoztuk a megrongált üze- hasson?« Azt felelte: »Az met és dolgom! kezdtünk. Én áUam<< No> látodj nézz kö­az asztalosmuhely vezetője- rdj egy kicsit, miolőtt vá- toént vettem részt a hélyreal- dóinál, és kérdezd meg ma- litasban. Azóta is vezetem ezt gadtól mennyit adtál te az a műhelyt Tanácstag es az országnak a munkáddal, üzem tűzoltó parancsnokává- Mert még van mit tenni gyök. Gyárunk ma körülbelül JÓ1 jegyezd meg> barátom: em^ernek ad mun- az állam is csak abból tud kát Hat ennyit mondhatok - adni) amit mi a munkánk. be' •*, ,,, - • kai megteremtünk. Az a Láttám rajta kíváncsian gazdass tud változatos fürkész, arcomat hogy vajon főzniy tele van megvagyok^ elegedve ezzel éléskamrája.« a »beszámolo-val, így kepzeb E(,lemelege^ett a beszéd­tem-e amikor a gyárban azt . Hagytam. Már nem érez rvalrí V-ímcí-ir rlólntór» lViar nem ere/­mondtam neki, hogy délután beszélgetni szeretnék vele az elmúlt húsz évről. — Igazságszerető, szókimon­dó ember vagyok — adta még tudtomra. tem a hideget. Közben arra gondoltam, hogy mi, fiata­lok, akiknek nem volt vágy­álma néhány szem sült krumpli sohasem, akik nem _ ... ... . . . ,, éltünk abban a világban, Éneikül is bizonyos voltam amikor faJuban csakegy abban, hogy őszinte választ kerékpár volt> mi] ^ nem kérdőre láttuk> hogy a Kispeti on se-a Lászlók gyermekkarukban kapok arra a náncs-e lényeges aközött, amit a felszabadulás után indulókat énekelve el­képzelt a szocializmusról. as apjuk, nagybátyjuk által levetett, hónaljig érő nad­aközött, amit most lát, tapasz- f^an dolgo^k, jártak­tól ’ ’ keltek, vajon tudjak-e eleg­— Azt kapta-e ettől a rend­szertől, amit várt? — kérdez­tem. gé becsülni a mát, a sza­badságot? Udvarának betonjárdáján Kispeti elvtárs elkísért a — Azt — hangzott a válasz, kertajtóig. Ránéztem. Arca — Azon a húsz évvel ezelőtti most is nyugodt és komoly tavaszon azt kívántam, hogy volt, mint fél órával előbb, gyermekeimnek szebb le- amikor arról beszélt, hogy gyen az ifjúkoruk, mint az gyermekei néha tréfás meg- enyém volt. Teljesült Azt is jegyzéseket tesznek, ha ar- óhajtottam, hogy legyen egy ról szól nekik, mennyivel kis otthonom, ahol meg. más a ma, mint a tegnap húzódhatok. Itt van ez is. S volt. Mintha most is hallot- kívántam végül, hogy a gyár- tam volna az öreg szavait, ban emberhez méltóbb le- amelyekkel ilyenkor szokta Sycf1 a munka és a fizetés. Ez befejezni a diskurzust: »Én a kívánságom is teljesült. Ab- csak amondó vagyok, gyere- ban az asztalosműhelyben, kék, hogy ti erre a mára, ahol délelőtt találkoztunk, nagyon, de nagyon vigyáz- neooifényben dolgozunk. De zatok...« nemcsak ebben az üzemrész- Szegedi Nándor Építési kölcsönt kaphatnak a fizetővendég-szolgálatba bekapcsolódott Balaton-parti háztulajdonosok A Balaton déli partján majd minden fa­luban több tucat csúnya épület rontja az utcaképet. A tanácsok, úgy látszik, megfe­ledkeztek a kormányrendeletben biztosított kényszertatarozási lehetőségekről. Jó lenne, -■< ha a köz érdekeit tekintve nem tartanák népszerűtlennek ezt a feladatot. Az Országos Takarékpénztár segítséget nyújt e probléma megoldásához. 1965. ja­nuár 1-e óta minden olyan üdülőövezet­ben levő nyaraló és családi ház tulajdono­sának! adhat kölcsönt, aki bekapcsolódik az Idegenforgalmi Hivatal fizetővendég-szol- (Ogálatába. Az ilyen lakóház- és nyaralótulaj­donosok két, illetve öt évig törleszthető kölcsönt kaphatnak épületük helyreállításá­ra, felújítására* tatarozására, fürdőszoba j kialakítására, közművesítésére, víz- és gáz- j vezeték, villany bekötésére. Az intézkedés j lehetőséget nyújt arra is, hogy a tulajdono- „ D sok toldaléképítkezéssel gyarapítsák a szobák O számát Nincs fennakadás az építkezések anyagellátásában (Tudósítónktól.) Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat Berzsenyi utcai anyagtelepére éven­te 33-—35 millió forint értékű építőanyag érkezik. Innen szállítják aztán az észak- nyugati városrészbe, a Damjanich utcai la­kásoknál, a ruhaüzemncl és a baromfifel­dolgozónál folyó munkákhoz. Kivitték a fel­vonulási anyag egy részét az AKÖV telepé­hez is. 17 000 liter calciumcloridos oldatot készítettek az elmúlt két hónapban. (Az ezzel az oldattal kevert habarccsal még mí­nusz 10 fok hőmérsékleten is lehet dolgozni .) A telepre az év első két hónapjában 21 vagon faanyag érkezett. Nem sokáig rosté kol itt az építőanyag Eddig 106 köbméter deszkát, 40 köbméter fűrészelt faárut és 1197 mázsa betonacélt küldtek ki az építke­zésekre, többet, mint a múlt év megfelelő időszakában. Sajnos, a kéziszerszám- és csa­varellátás nem kielégítő. Lapátból, vödör­ből csak keveset kapnak, s ennek hiánya sok bosszúságot okoz az építkezéseken.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents