Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-06 / 55. szám

Külföldre akartak szökni - a bíróságon kötöttek k AZ MSZMP MEGVEI BIZOTTSÁGA E,S A MEGYEI TANACS LAPJA A kiművelt emberfők 5) M sokaságáért ''den kifejlődés, előmenetel, erő, érték és szeren­csének legmélyebb sarkalatja a kiművelt ember­fő« — írta a Hitel-ben Széchenyi. Több mint egy évszázad kellett ahhoz, hogy e fölismerést igazi cselekvés kövesse. A reformokért küzdő nagy magyar poli­tikus meglátta: a műveltség ellensége az ósdinak, az elavult­nak. Az ész tiltakozik az ésszerűtlen ellen, ezért akarta olyannyira a kiművelt emberfők sokaságát. A haladás ellen­ségei is érezték, sőt esetenként burkoltan be is vallották a műveltségnek számukra veszedelmes erejét. Kornis Gyula, a két világháború közti ellenforradalmi rendszer hírhedt ideológusa például így fogaim?' ezt meg 1931-ben: »Amint a gazdasági és társadalmi politika a gaz­dasági javak megfelelő termelése és igazságos elosztása fe­lett őrködik, a kultúrpolitikának az a feladata, hogy a mű­velődési javak helyes termeléséről és elosztásáról gondoskod­jék, és ezzel a társadalmi egyensúlyt biztosítsa...« Nyíltan kimondta a Horthy-korszak kultúrpolitikájának lényegét: a társadalmi javak elosztása szerint kell részesíteni mindenkit a művelődési javakból is. Az »alsóbb« néposztályokat tehát alacsony műveltségi szinten kell tartam, mert csak így le­het a »társadalmi egyensúlyt" biztosítani, pontosabban: az ellenforradalmi rendszer így próbálta a munkások és a pa­rasztok elnyomását, alávetett helyzetét fenntartani. A Komis-féle koncepciót — és a hozzá hasonlókat — persze sokain bírálták. Köteteket tennének ki a demokratiku­sabb kultúrpolitikára törekvők megnyilatkozásai, a népfőis­koláikat követelő Móricz Zsigmondiéi a kommunista Földes Fercncig, aki kimondta, hogy a kulturális kérdéseket is csak társadalmi úton lehet megoldani. A megoldás lehetőségét a felszabadulás hozta magával. Ha most visszatekintünk a két évtized alatt megtett útra, el­mondhatjuk, valóban sokat tettünk a kiművelt emberfők so­kasodásáért. Például az oktatással. 1937—38-ban, az utolsó békeévben a tanköteles korú gyerekeknek csupán három­negyed része járt iskolába, napjainkban pedig alig néhány tized százalékkal kevesebb, mint máz százalékuk. Szinte földindulás volt a középiskolai Oktatásban is, hiszen 1937— 38-ban alig több mint ötvenkét ezren juthattak be a közép­iskolába, az idén pedig 231 000 fiatal jár gimnáziumba, tech­nikumba és szakközépiskolába. És ugyanebben az időben ti­zenegy ezerről negyvenkilenc ezerre növekedett az egyetemi és főiskolai hallgatók száma. Pedig eddig csupán a nappali tagozatosokról szóltunk! Igazán akkor mutatkoznak meg eredményeink, ha mindehhez hozzászámítjuk: jóval több mint százezren járnak a dolgozók általános iskolájába, szóz- nyolcvanhat ezren a középiskolák esti és levelező tagozatá­ra, s mintegy negyvenhárom ezren folytatják munka közben a felsőfokú tanulmányukat. L ássuk a népművelés adatait: 1950-ben 2 246 000 kö­tet könyvvel rendelkeztek a közművelődési könyv­tárak, 1963-ban csaknem tizenötmillióval, s egyet­len év alatt 41 és fél millió kötet könyvet kölcsö­nözitek. 1937—38-ban 9 160 000 példányban jelentettek meg könyvet, 1964-ben negyvennégymilliót. A lakosság 1963-ban 722 000 000 forintot költött könyvre. A régebben jobbára ka­lendáriumokat olvasó falusiak is 139 000 000 forintért vásá­roltak szépirodalmi, ismeretterjesztő és politikai könyveket. A rádió-előfizetők száma 650 százalékkal emelkedett 1937 óta. A tv-előfizetők száma 1964 év végén 675 000 volt Ma már minden községben van mozi, s két esztendeje ötmillió- nyolcszázharminckétezren látogatták a színházi előadásokat. 1935-ben hétszázkilenevenezren voltak múzeumban, látogat­tak meg kiállításokat, 1963-ban pedig négymillió-háromszáz- hatvanhatezren,... Még sorolhatnánk az önmagukban is szép, biztató szá­mokat Legalább ennyire jelentősek azonban a műveltség tartalmi változásai is. Iskoláinkban az egyoldalú humán mű­veltséget a huszadik század követelményeinek megfelelő ter- mésziettudományos-humán műveltséggel váltjuk fel, mégpe­dig a marxizmus—leninizmus tudományos talaján állva. Számunkra az igazi műveltséget nem csupán az adatokat is­merők képviselik, hanem a tudás birtokában alkotni is tu­dó emberek. Fölismertük azt is, hogy a műveltséget nemcsak a kul­turális kérdésekben való jártasság jelenti, hanem a termelés­hez és a politikai élethez való hozzáértés is. A műveltség terjedéséhez szorosan hozzátartozik a szakmai ismeretek bő­vülése, a politikai—ideológiai tájékozottság javulása, a szo­cialista világnézet térhódítása is. »A suszter maradjon a kaptafánál, a paraszt a földnél" — mondogatták régen. Mi túlléptünk e szemléleten, s a munkások és a parasztok szé­les rétegeit tettük a műveltség részeseivé, mégpedig alkotó részeseivé. A felszabadulás óta a kétkezi dolgozók százezrei és milliói fejezték be az általános iskolai tanulmányokat, kerültek a középiskolákba vagy az egyetemekre, főiskolákra, részesültek szakmai képzésben, jártak politikai és ismeret- terjesztő előadásokra, tanfolyamokra. A műveltség csatornáinak még szélesebb megnyitásán napjainkban tovább fáradozunk. Nem is olyan régen szüle­tett például határozat arra, hogy a hároméves szakmunkás- képző iskolát végzett dolgozók továbbtanulásának, tovább­képzésének megkönnyítésére be nem fejezett középiskolákká kell nyilvánítani az ipari és a mezőgazdasági szakmunkás- képző iskolákat, s jelentős tanulmányi idő beszámításával kell ösztönözni a fizikai munkásakat műveltségük gyarapí­tására. A z emberfők sokaságának kiművelése a még boldo­gabb holnapért küzdő szocialista társadalmat se­gíti. Miként Lenin mondotta: »Azelőtt az emberi el­me, az emberi géniusz csak azért alkotott, hogy egyeseknek juttassa a technika és a kultúra minden áldását, a többieket pedig megfossza a legszükségesebbtől — a mű­velődéstől és a fejlődéstől. Most ellenben a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya a nép közkincsévé vá­lik, és mostantól fogva az emberi elme és géniusz sohasem lesz az erőszak eszközévé, a kizsákmányolás eszközévé.« így lett a valóságban is a Széchenyi által megsejtett és a Lenin szavaival pontosan megfogalmazott műveltség és haladás el­választhatatlanul összetartozóvá. T. L. Orosz nyelvi versenyek Kaposváron Az orosz nyelv kiejtési ver­senyét csütörtökön délelőtt bo­nyolították le a kaposvári Táncsics Gimnáziumban, illet­ve az MSZBT megyei elnök­ségén. A megyei döntőn a ka­posvári Táncsics és Munkácsy Gimnázium, a barcsi a csur­gói, a marcali, a fonyódi, a ta­hi és a siófoki általános gim­názium képviseletében tizen­négy tanuló vett részt. Első feladatként egy válasz­tott költeményt vagy prózai szöveget kellett elmondaniuk, majd a felszabadulás jelentő­ségéről, a Nagy Honvédő Há­ború hőseiről, a pályaválasz­tásról, a KlSZ-munkáról kap­tak kérdéseket. A harmadik feladat egy szemléltető kép elemzése volt. A bíráló bizottság döntése alapján két negyedik osztá­lyos tanuló: Dömötörfi József (Csurgó) és Nagy László (Ka­posvár, Táncsics Gimnázium) jutott tovább az országos ver­senyre. Ugyancsak csütörtökön zaj­lott le az általános iskolai ta­nulók megyei döntője. Az MSZBT megyei elnökségén megtartott versenyen Kapos­várról és a nyolc járásból ösz- szesen tizennyolc 7—8. osztá­lyos tanuló vett részt. Első he­lyezést hárman értek el: Hor­váth Edit (Csurgó) és két nyol­cadikos: Zavilla Norbert (Ka­posvár, Tóth Lajos Általános Iskola) és Papp Lilla (Balaton- földvár). — MÉG EGY SÖRT — in­tett az erőteljes fiatalember a felszolgálónak, majd közel hajolt újdonsült barátjához, ecsetelni kezdte előtte a i gyogó kilátásokat. — Ez itt nem élet. . . Az ember csak gürcöl, bele is szakadhat... De Nyugaton! Kocsi, nő, korlátlan lehető­ség ... — Aztán hogyan képzeled? — kérdezi az ámuldozva hall­gató fiatal fiú. — Nézd — húz elő zsebéből egy térképet az idősebbik - ez itt a határ ... Csak odáig nehéz eljutni. De én már ezt is kiterveztem ... Lopunk egy külföldi rendszámú gépkocsit, azzal könnyen eljutunk a ha­tárövezetbe. Onnan már gye­rekjáték lesz átjutni... Aztán pedig ... Nem jövünk haza, majd csak akkor, ha már sa­ját kocsink lesz, zsebünk pe­dig dagad a dollártól. .. A NYÍREGYHÁZI SZÁR­MAZÁSÚ, huszonhárom éves Orosz Imre volt a »remény­teljes« jövő festegetője. Arról persze bölcsen hallgatott, hogy mi lesz, ha a terv nem sikerül. Mert az a négy év, melyet börtönökben töltött, megtanította néhány dologra, főleg az óvatosságra. Ezért csak annyit mondott el a fiú­nak, amennyit szükségesnek tartott ahhoz, hogy részt ve­gyen a terv végrehajtásában. Elhallgatta, hogy nyíregyházi munlcahelyén nemrégen ello- pot egy javításra leadott ér­tékes motoralkatrészt, s ezért szökött Siófokra, bízva ab­ban, hogy nyomát vesztik. Ar­ról sem szólt, hogy hetek óta munka nélkül csavarog. De társa, a Budapesten la­kó. tizenhét éves Z. Gábor sem bizonyult bőbeszédűnek. Ö sem mondta el, hogy fize­téséből elkártyázott kétszá: forintot, emiatt nem mei szüleihez hazamenni, inkább Siófokra szökött hetekkel az­előtt. Hogy éljen valamiből, a siófoki pályaudvaron vago­nokat rakott ki. Nem akart ugyan külföldre szökni, de ar­ra gondolt, a határig elmegy. Bizonyára nagyszerű kalan­dokban, élményekben lesz majd részük. Így hát kemé­nyen belecsapott Orosz kezé­be s megszólalt: — Veled tartok ... * * * HALLGATTÁK MÉG EGY IDEIG a Balaton Eszpresszó zenekarának muzsikáját, majd átmentek a vasúti felüljárón, s hamarosan ott ballagtak a sötét Batthyány utcában. Kö­zel a Sió csatornához egy csaknem vadonatúj, osztrák rendszámú gépkocsi állt gaz­dátlanul. Kinyitni az ajtót gyerekjáték volt. Orosz azon­ban hiába kísérletezett a mo­tor beindításával, nem sike­rült. így aztán — néhány tár­gyat magukhoz véve — távoz­tak. Másnap éjjel a motel kö­zelében egy francia Citroen kocsit törtek fel. Beindítaniuk azonban ezt sem sikerült. In­nen is magukkal vittek né­hány holmit, köztük egy hat- száz forint értékű gyapjú taka­rót. A lopott tárgyakat Orosz ér­tékesítette. Azonban csakha­mar őrizetbe vették öklét, majd mindkettőjüket letartóz­tatták ... A Siófoki Járásbíróság elé kerültek. A büntetett előéletű Orosz Imrét két évi kéthónapi szabadságvesztésre ítélték, s három évre eltiltották a köz­ügyek gyakorlásától. Z. Gábor büntetése: nyolchónapi sza­badságvesztés. Szalai László Tanácskozik az OSZSZSZK írókongresszusa Moszkvában összeült az OSZSZSZK íróinak második kongresszusa. Képünkön Mihail Solohov, világhírű szovjet író mond beszédet Az elnökségben A. Mikojan és L. Brezs­nyev elvtársak. Korszerűsítés Volt egyszer egy juhte- nyésztelep, ahol két juhász dolgozott: Józsi bácsi és Pis­ta bácsi. Józsi bácsi volt az ügyesebbik. Az elhagyatott tenyésztelep már régen el­avult, nem felelt meg a kor­szerűség követelményeinek. Egy szép napon a két ju­hász arra ébredt, hogy a kutyák kegyetlenül csaholnak, a juhok fölött pedig már el­bontották az akolt. Kegyet­len csaholás, mekegés az egész telepen. Az állati ze­nébe autók, dömperek berre­gése vegyült. A két juhász nem tudta, hogy mi történik, megkérdezték hát az egyik sürgő-forgó embert: — Tessék mondani, mi tör­ténik itt? — Irodaházat építünk — mondta az idegen. A két juhász egymásra né­zett, aztán kiterelték a juho­kat a legelőre. Este, amikor hazafelé baktattak, egy ha­talmas épület alapjait talál­ták lerakva. SürgÖtt-forgott a sok kőműves, állványozó és betonkeverő. A juhokat kény­telenek voltak a raktárba hajtani, körülbelül a fele fért be. Az irodaházat éjszaka is építették. Zúgtak a gépek, zakatoltak a betonkeverők. Egy hónap alatt fölépült az új ház, óriásként emelkedett ki a kopár területből. Hom­lokzatára hatalmas felirat ke­rült: »Dél-magyarországi juh­tenyésztő Vállalat.« Megkezdődött a beköltözés. A két juhász csak csodálko­zott. Megkérdezték: — Hány telepből áll ez a vállalat? A vezetők röviden vála­szoltak: — Ebből az egyből. A két juhász tovább dol­gozott. Közben az épületben elhelyezkedett az igazgató, a főkönyvelő, a munkaügyes, a munkavédelmis, a normás, a terves és a többiek. A birkák a szabad ég alatt pihentek, a juhászok pedig a düledezö kis kunyhóban. A beköltözés után rövide­sen megjelent a faliújság a klubterem falán: »Június ló­én termelési értekezlet! Jú­nius 19-én balesetvédelmi ok­tatás.« A két juhász nem szokott hozzá az ilyesmihez. De azért megjelentek az értekezleten. Ebből következett, hogy a ju­hokat azon a napon nem haj­tották ki, ott legelgettek a betongerendák és a téglák között nőtt zöld gyepen. A termelési értekezlet után a főigazgatóságtól érkezett fő­osztályvezető félrehívta az igazgatót: — Kedves barátom! — szólt az igazgatóhoz. — Ti itt százhetvenötén vagytok, nem gondolod, hogy keveseb­ben is el tudnátok látni ezt a feladatot? — Nem! Mindenkinek meg­van a maga dolga! —De meg kell értened ... — Jó! Ám legyen! Ellátjuk százhetvennégyen. Az igazgató nem sokat gondolkozott azon, hogy kit üld jön el. Másnap reggel megkapta felmondását az ügyesebbik juhász ... K. F. A Dikobraz című cseh­szlovák vicclap így jellemez egy politikust: »Mindent és mindenkit szavakkal fize­tett ki, így hát senkinek sem maradt adósa.« * * * Helena George camberrai asszony férje rendkívül szűk­markú ember, aki évek óta egyetlen új ruhát sem vett élettlársánaik. A fiatal asz- szony különös tiltakozó sztrájkot rendezett: napokon áit meztelenül járt-kelt nem­csak a lakásban, hanem a ház udvarán is. A sztrájk véget ért, He­lena George ugyanis öt új ruhát kapott, de nem ám a férjétől, hanem a szomszéd­ságban lakó asszonyoktól, akiknek férjét az utóbbi napokban hat ökörrel sem lehelt elvonszolni az ablak­tól. * * * A fényűző New York-i es­küvők rendezői a legfantasz­tikusabb ötlettől sem riad­nak vissza, hogy új és új üz­letfeleket szerezzenek. A há­zasulandók számára kiadott prospektusokban műfelhő­ket kínálnak a menyasszo­nyoknak, hogy azon ülve lebegjenek az oltár elé, ahol azután bengáli tűz fogadja őket. Dan Patzer washingtoni fiatalember kétségtelenül és szokatlan mértékben szerel­mes. Szíve választottjának egy 150 méter hosszú szerel­mes levelet küldött Igaz, nem mutatkozott túl lelemé­nyesnek, a másfélszáz mé­ter hosszú sízámológép-sza- -lagra tízeaerszer csak ezt az egy szót írta: »Szeretlek!« « » * Amos Anderson firm gép­kocsivezető kénytelen volt a rendőrségen éjszakázni, a motoros rendőrjárőr ugyan­iselőállította, mert nem tu­dott elfogadható magyará­zatot adni arra vonatkozó­lag, mitől horpadt be gép­kocsijának hűtőháza. Amos Anderson váltig erősködött, hogy egy elefánttal ütközött össze, a rendőrök azonban a szemébe nevettek, és őrizet­be vették. Anderson csak másnap szabadult ki, ami­kor a városkában időző ván­dorcirkusz igazgatója tanú­vallomásában. kijelentette, hogy a cirkusz elefántja, amint valaki a hátsó felé­hez ér, leül.. Amikor Amos Anderson autója beleütődött a hatalmas állat hátsó fer­tályába, az ormányos ráte­lepedett a hűtőházra. * * * A wooäwitchi püspök az anglikán egyház pénzügyi ne­hézségeiről panaszkodva ki­jelentette: — Egyházaimnak az a fel­adata. hogy híveinek a túl­világ! élet örömeit ecsetel­je, ugyanakkor alig tud gon­doskodni a maiga e világi lé­téről. » * * Egy francia panaszkodik a barátjának: — Nem tudom, hova rejt­sem a zsebpénzemet; a fe­leségem mindenütt megta­lálja. — Az enyém sohasem ta-. lália meg — feleli a barát. — Én beteszem a pénzemet ahba a dobozba, ahol a fele­ségem a javításra váró lyu­kas zofmikat tar Da. Somogyi Néplap \z MSZMP Somogy meeve* bizottsága és a Somngv megye» Tanár* lapja. Főszerkesztő} WTRTH LAJOS. Szerkesztőségi Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. KaposT ár Latinka 8. u. 2. Telefon 15 la Felelős kiadó} Szabó Gábor RekOldott kéziratot nem őrztinb meg. és nem adunk vissza, terjeszti: a Magyar Posta. Elő fizethető a hely* postahfvatalokná' és postáskézbesftőlméL Előfizetés* díj egv hónapra 12 F* index: 2506?. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipart Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
Thumbnails
Contents