Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-05 / 54. szám

Péntek, 1965. március 5.

3

SOMOGYI NÉPE.AP

Elveszejt milliók nifontában (Hl-)

fi imkáüzemmel

Három munkást kértem meg, mondják el, ők miben látják a hibát: Gondek Károly csoportvezetőt, Sinkovicz Pál szerelőt és Juhász Károlyt a festőműhelyből.

Bürokrácia

— Szerintem ott van a baj, hogy borzasztóan nagy a bürokrácia — kezdi Sinkovicz.

— Pontosabban mire gondol?

— Arra, hogy már a kimutatásokról is kimutatást kell készíteni. Ha bemegyek egy irodába, mindig csak azt látom, hogy kimutatást körmölnek. Mire jó ez?

Egy kicsit töpreng, aztán így folytatja:

— Ha szabad elmondanom, azzal sem értek egyet, hogy nálunk minden öt munkásra jut egy adminisztrátor és kisegítő. Szerintem tizenöt-húsz munkásra elég lenne egy. Állítom, úgy sokkal jobban menne a munka. Ha enyém volna ez a gyár, én bizony nem szórnám a pénzt. Alaposan megnézném, hogy mire adom ki.

A gyárigazgató tapasztalt mérnök. Szemben öl a szerelővel. Sinkovicz most tőle kérdez:

— Ha Tóth elvtársé volna ez a gyár, hogyan intéztehné el az irodai dolgokat?

A válasz határozott és komoly;

— A létszám egy részét leépíteném. De a jelenlegi bürokrácia mellett még ez a létszám is kevés.

— A leépítés után nyilván megszűnne a bürokrácia. Jobban menne úgy a munka?

— Biztosan.

— Na, ugye? — folytatja a szerelő. — De hát mivel miénk a gyár, az enyém, az igazgató elvtársé meg a többieké, nem törődünk ezzel. Luxusbürokráciát csinálunk. Külön-külön takarékoskodnánk, de közösen pocsékolunk.

— Mit tud mondani az anyagellátásról ?

— Elkeserítő dolog ez. Tarthatatlan, hogy szakmunkások söprögetnek. Ha idejében lenne anyag, tíz százalékkal emelkedne a termelés.

Fegyelem

Gondek Károly közbeszól:

— Ha van anyag, mi úgy dolgozunk, hogy öröm nézni. Egy példát veszek a sok közül. A pesti gyárban száznyolcvan percig szereltek egy szakaszolót, nálunk ugyanez a munka

rosszabb körülmények között ötven perc alatt készül el.

Juhász Károly is szót kér:

— A szakmunkás dolgozzon. Abban van a pénz. Ha mi csellengünk, airra ráfizet a gyár. És még valamit: a meó ne csak a végszerelésnél ellenőrizzen. Ha megfogadják a tanácsomat, mindannyian hasznát látjuk.

— Hogyan lehetne segíteni?

A csoportvezető válaszol először:

— Az országgyűlés óta a mi műhelyünkben is sokat beszélgetnek az ott elmondottakról. Persze átültettük a dolgokat a mi körülményeink közé. Elolvastuk a beszédeket. Állítom, jó dolgokat mondtak. És most Kádár János elvtárs szavaihoz csatlakoznék. Arról is beszélt, hogy rendet kell tenni lent is, középen is, fent is. Elmondom, nálunk hogyan van ez. Mi, kommunisták már sokszor körülnéztünk, mert amióta villamossági cikkeket gyártunk, állandó bajunk van az anyagellátással. A mi esetünkben fönt kéne kezdeni a rend- teremtést.

— Lent nincs javítanivaló?

— Biztosan van. De példával bizonyítok. Nézzük a munkafegyelmet. A hónap elején tervszerű a lógás, a vakarózás. Az utolsó napokban aztán úgy dolgozunk, mint az őrülték. Tessék elképzelni a csoportvezető helyzetét. Hónap elején muszáj tekeregni, lázas semmittevéssel telik az idő. Hónap végén pedig álljon ki, és tartson felelősségrevonást. Furcsa dolog ez...

Juhász Károly a szervezésről beszél:

— Örökös az átcsoportosítás. Félmunkákat végzünk. Mindig azt csináljuk, amihez éppen van anyag, azaz csinálgatjuk, mert ha más munkába kezdünk, azt be is kell tanulni. Ez pedig általában hat-nyolc napot elrabol. Többségében ezek is olyan munkák, amelyekre a harmadik vagy negyedik negyedévben lenne szükség. Elveszik az idő, fölöslegesen terheljük a raktárakat.

— Csak egy példa. A festőműhelyben a hajrák idején drága festéket kell használni, mert száradásra már alig jut idő...

Egy másik példa. Ez is elgondolkodtató.

— Van egy teherkocsink, de olyan, hogy a Baba nevű lovunkra jobban lehet számítani. Erre a kocsira annyit költöttünk, hogy négy újat is vehettünk volna azon a pénzen.

— Igaz ez?

Az igazgató azt mondja, igaz. A festő folytatja:

—Kinek jó ez? Ha kaptunk volna e°y másik kocsit, kétszázezer forintot megtakarítunk. . Egy-egy rossz rendelet százezreket dobáltat ki az ablakon. És a vezetőknek kötve van a kezük. Ha megszegnék a paragrafusokat, és okosan cselekednének, még meg is büntetnék őket.

Indulatos válaszok. Jól látják ezek a munkások a bürokrácia és a rossz szervezés ckozta hibákat. Azt is tudják, hogy mit kellene tenni, Gondek Károly szavait idézem.

— Ebben a gyárban minden személyi föltétele megvan a jó munkának. De hiába van mérnökünk, közgazdászunk. ha az anyag örökké hiányzik. Ha egyszer beszélhetnénk a miniszterünkkel, ezt mondanám neki: Ránk számíthatnak, mi megtesszük a magunkét, de legalább így tegyék meg oda- fönt is.

Németh Sándor

(Folytatjuk)

és

Minőségi mutatók mennyiségi szemlélet

A korábbi években érvé- nyesült mennyiségi szemlélet egyik negatív következménye volt, hogy ipari termelésünk bizonyos mértékben elszakadt a kereslettől. Az ötvenes években számos példa volt arra, hogy az amúgy is szűkösen levő (nem egy esetben import-) anyagból sok szellemi és fizikai munkaráfordítással, olykor magas prémiummal díjazva olyan termékeket is előállítottunk, amelyekre a népgazdaságnak akkor olyan mennyiségben nem volt szüksége. Ä termelésnek ez a része nem 'a népgazdaság jobb ellátását, a fogyasztói igények hiánytalan kielégítését, az életszínvonal emelését segítette elő, hanem növelte az eladhatatlan vagy nehezen eladható raktárkészletet. S minthogy az anyag és munkaerő tekintélyes hányadát nem azok. ra a termékekre fordították, amelyek iránt kereslet volt, hanem azokra, amelyekből gyorsan, nagyobb termelési értéket produkálhattak, a fölösleges termeléssel együtt növekedett a hiánycikkek száma is.

Az ellentmondás fölismerését követő erőfeszítések a termelés öncélú mennyiségi növelését mellőzve a konkrét társadalmi szükségletek kielégítését célozzák. Természetesen a szükségletre való termelést nem helyes és nem is szabad szembeállítani a termelés nő.

vekedésével. A szocialista államban a szükségletre való termelés nem kizárja, hanem föltételezi a termelés növekedését. Hiszen a szükségletek egyre nőnek, s így növekedni kell a termékmennyiségnek is.

De világosan kell látnunk: a termelés növekedésének üteme nem cél, hanem eszköz, amely alá van rendelve a legfőbb gazdasági feladatnak, a társadalom szükségletei maximális kielégítésének. Minthogy azonban a korábbi években az új termékek kifejlesztése és a régi gyártmányok korszerűsítése nem tartott lépést a termelői és a fogyasztói igények változásával, korszerűsödésével, a jelenleginél gyorsabb ütemű általános mennyiségi fejlődés együtt járna azzal, hogy a termelés eltávolodna a szükségletektől. Éppen ezért a jelenlegi termelési struktúra korszerűbbé tétele, a műszaki- technikai haladás meggyorsítása a fejlődési ütem további növelésének legfőbb föltétele. Ez természetszerűen azt is jelenti. hogy azokban az iparágakban és vállalatoknál, melyeknek termékei iránt jelenleg is nagyfokú a hazai vagy külföldi kereslet, az igényeknek megfelelő méretű fejlődés kívánatos.

[Vf iért kell hangsúlyozni az 1965. évi népgazdasági

terv

évi

végrehajtása

közben is,

hogy elsőrendű feladat a minőségi mutatók teljesítése? Az egyik ok, ami miatt még mindig a termelés mennyiségi feladatainak túlteljesítése a »szimpatikus«: a szocializmus építésének első időszakában ez volt az elsődleges feladat, s a gazdasági vezetők ezt a »leckét tanulták meg«. Továbbá az anyagi és erkölcsi ösztönzők közül is elsősorban azok voltak a legeredményesebbek, amelyek a termelés mennyiségi feladataira ösztönöztek. 1957 óta már számos, a minőségi mutatók, a gazdaságosabb termelés teljesítésére serkentő intézkedés született. (A nyereségrészesedés, az árkiegészítő és lefölöző forgalmiadó-rendszer bevezetése stb.) Mindezek az intézkedések és az elért eredmények ellenére a mennyiségi szemlélet még mindig erősen tartja magát.

A mennyiségi szemlélet másik oka: A minőségi mutatószámok egy része — ilyen a termelékenység és az önköltség — jelenleg még meglehetősen szorosan kapcsolódik a terv mennyiségi előírásaihoz. A termelékenységi mutató ugyanis olyan törtnek a hányadosa, amelynek számlálója, ban a termelési érték, nevezőjében pedig a munkáslétszám van. E tört értéke növelhető úgy, hogy csökkentik a nevezőt, a munkáslétszámot vagy a termelésre fordított munkát, de növelhető úgy is, hogy nöMSnőség

— Maguk szerint miért romlott a minőség?

— Ennék a kapkodás az oka. Szinte úgy kell összelapátolni mindent. Nyugodtan állítom, hogy rosszabbul dolgozunk, mint évekkel ezelőtt. És ráadásul drágábban is.

— Ez hogy lehet?

A SOMOGY VÁM OSI ALAPOK

MILLIÓS ÉS MILLIÓS TÉTELEK, a közös anyagi javak számottevő gyarapodása. a tagság személyes jövedelmének növekedése — ezt mutatja a gazdálkodás múlt évi mérlege Somogyvámoson. Nem is tekinthető egyszerűen csupán lépésnek, hanem szinte ugrásnak számít a Törekvés Tsz előbbre jutása. Minden tekintetben felülmúlta néhány évvel ezelőtti önmagát, sok vonatkozásban a fonyódi járás legjobbjának rangjára emelkedett. Ügy haladt a jelenben előbbre, hogy közben gondos gazdához illően bebiztosította jövőjét: szilárd alapokat épített, megteremtette. kialakította a még jövedelmezőbb gazdálkodás nagyüzemi kereteit. Máris van értékes tartalom ezekben a keretekben, s a holnap még többet ígér szinte teljes biztonsággal.

A Zárszámadó közgyűlésen szerzett ismeretek íratják le ezeket a gondolatokat. Ez ma a somogyvámosi valóság. Jól érezhetik, jól érzik magukat az emberek az ilyen szövetkezetben, amelynek nemcsak múltját és jelenét ismerik, hanem jövőjében is mind szilárdabban tudnak bízni. Van mire alapozniuk bizodalmu- kat, mert látják, hogy összefogással mi mindent előteremtettek. Az alapok közül éppen ez a bizakodás a legértékesebb.

NEM MELLŐZHETJÜK A SZAMOKAT, azok bizonyítanak. A két és fél ezer holdas szövetkezet gazdáinak a közös vagyona több mint 22,5 milliót ér. Növényeik terméshozamáJZMfíigMncfc,

IRTA: HUNYADY JÓZSEF RAJZOLTA: FRIEDRICH GABOR

val nincs mit szégyenkezniük; építkeztek, gépeket vettek, s ami alapvetően meghatározza

OOOOCOOOOOOOOOOOOOCXDOOOOOOOOOOOOOOOOCOOGOOCXXXXJOOOOOOOOOOOOCOOOOOOO szövetkezetük jellegét: olyan

szintre emelték állattenyésztésüket, ami párját ritkítja a járásban. Erre külön is szükséges részletesebben kitérni. Annyi a jószáguk, hogy a területegységre vonatkoztatott Gállátsűrűség körülbelül kétsze- Qrese a járási átlagnak. Az állattenyésztésben a tehenészet la legszámottevőbb. tJgy gyarapították a létszámot, hogy a 150 tehén között mindössze tíz-egynéhány áll több év óta tenyésztésben. Fiatal, első borzas egyedekből tevődik össze a tehénállomány. S így is 2200 literes tejhozammal zárták a Imúlt évet. Ez a tehenészet majd csák ezután ontja a tejet is, a pénzt is. A sertéste- 'nyésztést ugyancsak nagymértékben fejlesztették.

Okkal kérdezhetné bárki: >A tenyésztési érdek elsődle- Ggessége miatt Somogyvámos ptavaly nem is igen adott húst közfogyasztásra?« De adott, és nem is keveset. Az előirányozott 890 helyett több mint Ö1100 sertést hizlaltak meg. :jSüldőt az idei hizlaláshoz sem jkell venniük. Vágómarhát ^ugyancsak terven felül is — ^összesen százharmincötöt — ) értékesítettek. Erre az évre j szintén megvan a hizlalnivaló- ; iuk. Sőt tehenészetük létszá- ; mának csökkentése nélkül el« adnak az idén több mint nyolcvan üszőt is. Ezek értéISzívében egyre magasabbra csapott a bosszúállás 'vágya. Ott ártott Hitler magyar csatlósainak és a német fasisztáknak, ahol tudott.

kesítését 1964-re tervezték mégis majd ebben az évben kapják meg a százezreket értük.

A gazdaember jól tudja: ha tele az istálló meg a pajta, akkor jöhet az új év. Ez a megfigyelésen alapuló paraszti tapasztalat ad a vámosiaknak létbiztonságot, ez változtatta a jövőtől való aggodalmukat bizakodó reménységgé. Az már biztos, ami megvan; a meglevőből még többet várhatunk — így vélekednek a mostani 17 600 forintos személyenkénti jövedelem meg az idei gazdálkodás megalapozásának ismeretében.

EGYENESBE JUTOTT a somogyvámosi Törekvés, s bekerült a jó szövetkezetek sorába. Bíztak ebben, számítottak erre a tsz-gazdáik, amikor két évvel ezelőtt új vezetőket választottak, s a megyei párt- bizottságról hazahívták Táp i József helyettes osztályvezetőt elnöknek. A pártmunkásból lett tsz-elnök nem maradt magára falujában; munkájukkal támogatták munkájában. Ez az összefogás és a bizalom kölcsönössége termelési, gazdasági eredményekben öltött testet. A közgyűlésen senki nem dicsekedett a sikerekkel, tárgyilagosan vetettek számot helyzetükkel. Az eredményekért érzett öröm ott vibrált a felszólalók hangjában. A vezetés és a tagság meghitt, közvetlen beszélgetésének benyomását keltette a zárszámadási eszmecsere. A legtöbb szót arra fordították, hogy mit lehet és kell az idén a tavalyinál jobban csinálni. Erről beszélt Visnyei Lajos, az ellenőrző bizottság elnöke, Kerekes Károly főagronómus, Róka György foga tos, Kovács János állatgondozó meg a többi felszólaló is. Óvták egymást a tévedéstől, a jó javaslatok meghallgatását és megfogadását szorgalmazták, az összefogás további erősítéséről, a hanyagok, a kötelességmulasztók megrendsza- bályozásáról és a kisebb hibák kijavításáról is határoztak.

Ez is olyan alap Somogyvámoson, amire szilárdan építhetnek.

Kutas József

a számlálót, tehát a tér. melési értéket. A termelékeny, ség alakulását jelző mutatószám teljesítése tehát önmagában még nem szüntette meg a mennyiségre való törekvést, hiszen adott létszám mellett a termelékenység legkönnyebben úgy növelhető, ha növelik a termelési értéket.

Hasonló a helyzet az önköltségi mutatóval is. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a vállalatoknál igen sok úgynevezett állandó költség a termeléstől füg. getlenül is jelentkezik, és ezek a költségek akkor oszlanak meg legkedvezőbben, viszonylag akkor a legalacsonyabbak, ha minél nagyobb termelési értékre vetítik őket. Eszerint tehát az önköltséget jelző mutatószám kedvező alakulása is bizonyos mértékben a termelés mennyiségének függvénye, toppén ezért még távolról sem számoltuk fel a mennyiségi szemléletet azáltal, ha most a korábbinál nagyobb figyelmet fordítunk a termeié kenységi, önköltségcsökkentési mutatószámok teljesítésére. Hogy a szükségletre való termelés, a gazdasági hatékonyság szemlélete kerüljön a vállalati munka előterébe, szükséges e — különben fontos — mutatószámok vizsgálatával egy időben szem előtt tartani azt is: a termékek valóban a szükségletnek megfelelően készültek-e, és megfelelő eredménnyel lehet-e értékesíteni őket. Ezért a szállítási szerződések pontos megtartása, a külkereskedelmi gazdaságosság állandó és folyamatos elemzése a mennyiségi szem. lélet visszaszorításának egyik leghatékonyabb eszköze.

A legkedvezőbb közgazda- sági módszerek kutatása és érvényesítése, a gazdasági kapcsolatok finomítása és kitér, jedtebb alkalmazása, a termelés és a társadalom valóságos szükségleteinek szinkronban tartása — ezek ma a gazdasági irányítás minőségi mutatói. A korábbi követelményekhez mérten kétségtelenül nehezebbek, de a népgazdaság számára egyértelműen hasznosabbak. G. J.

A Gyár- és Gépszerelő Vállalat keres dunaújvárosi munkahelyére

csőszerelő, hegesztő szakmunkásokat,

továbbá lakatosokat csőszerelő gyakorlattal; vezető műszaki beosztásba vidék5 területre gépészmérnököket és szerelésvezetőket több éves technikusi gyakorlattal; budapesti munkahelyre gyors- és gépírónőket és anyagkönyvelőt. Jelentkezés: Budapest, VI., Paulay Ede utca 52., személyzeti osztály.

(5838)