Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-30 / 75. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Keid, 1965. március 3fl. Brezsnyev vezetésével párt-és kormányküldöttség utazik Lengyelországba A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága és a lengyel minisztertanács meghívására április elején Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága első titkárának a vezetésével szovjet párt- és kormányküldött­ség utazik Lengyelországba. A látogatás ideje alatt aláírják a két ország barát­sági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmé­nyét, amely az 1945. április 21-én 20 évre megkötött szovjet—lengyel barátsági, kölcsönös segélynyújtási és há­ború utáni együttműködési szerződés megújított változata lesz. (TASZSZ) Újabb államosítások Algériában Az Algériai Dolgozók Álta­lános Szövetségének második kongresszusa vasárnap befe­jezte munkáját. A záróülésen Ben Bella algériai államfő be­jelentette, hogy még az év vége előtt az iparban újabb államosításokat hajtanak vég­re. Rámutatott: jóllehet jelen­leg az iparban még a magán- szektor az uralkodó, de az év végére már a szocialista szek­tor javára billen a mérleg. A kongresszus vasárnap megválasztotta aa UGTA új vezetőségét. Adenauer és Erliard egyetért a hidegháború felélesztésében Düsseldorfban hétfőn meg­kezdődött a CDU 13. kongresz- szusa. A kongresszus hivatalos megnyitása előtt vasárnap este tartott nagygyűlésen Adenauer, a CDU elnöke megkísérelte, hogy régi hidegháborús szóla­mok előtérbe állításával és a »kommunista veszély« kihang­súlyozásával terelje el a fi­gyelmet a bonni külpolitika ku­darcairól és a párton belüli fe­szültségekről. Adenauer hangoztatta, ag­gasztó fejleménynek tartja, hogy De Gaulle elnök a távo­zó szovjet nagykövet búcsúz­tatásakor rendezett ünnepsé­gen személyesen vett részt, és pohárköszöntöjében a »hagyo­mányos francia—orosz barát­ságról« beszélt. Adenauer ar­ra szólította fel a kormányt, hogy tegyen meg mindent a Bonn és Párizs közötti szoros együttműködés helyreállítása és a közelmúltban megmutat­kozott »sajnálatos és veszélyes fejlődés« elhárítása érdekében. Adenauer De Gaulle címére is »figyelmeztetést« intézett, hangoztatva, hogy a francia— nyugatnémet paktum nélkül »széthull majd Európa«, és »Franciaországra is ugyanaz a sors vár majd, mint Németor­szágra«. Erhard kancellár felszólalá­sában hűvösen reagált Ade­nauer felszólítására és szkep­tikusan nyilatkozott De Gaul­le koncepciójáról. Erhard azt hangoztatta, hogy Bonn sem­mi esetre sem elégedhet meg azzal a koncepcióval, amely szerint csak hosszúlejáratú fo­lyamat keretében képzelhető el a német újraegyesítés. »Mi nem várhatunk húsz-harminc évet« — kiáltott fel Erhard. A kongresszus hétfői meg­nyitó ülésén Dufhues, a CDU ügyvezető elnöke referátumá­ban felszólította a keresztény- demokrata politikusokat, hogy külpolitikai kérdésekről ne vi­tatkozzanak a nyilvánosság előtt, mert ez csak a szociál­demokraták malmára hajtja a vizet. A CDU-kongresszus delegá­tusai hétfő délelőtt tüntető tapssal üdvözölték Strausst, aki a CSU nevében üdvözölte a kongresszust. Strauss üdvöz­lő beszédében ismét bírálta a szabad demokrata pártot ossz­Lázadás a laoszi-thaiföldi határon (Folytatás az 1. oldalról.) Értesülések szerint a volt külügyminiszter, akinek az angol sajtó máris a »Wilson békekövete« címet előlegezi, április második hetében in­dul el két-háromhetesre ter­vezett kőrútjára. A hivatalos közlemény szándékosan homályban hagyja, hogy Délkelét-Ázsia mely országai szerepelnek az útitervben, de »kiszivárgott« értesülésekre hivatkozva a sajtó közli: a brit kormány »erősen reméli«, hogy Gor­don Walker Hanoiba és Pe- kingbe is ellátogathat, to­vábbá, hogy hazatérőben eset­leg »Moszkvába is benézhet«. A kormányforrásokra tá­maszkodó hírmagyarázók nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy Gordon Walker küldeté­se a vietnami válságövezetbe Wilson »igazán független kezdeményezése«, amelyről egyébként előre tájékoztatták Washingtont és az amerikai kormány »nem emelt kifogást ellene«. Londonban ú?v tud­ják, hogy a kormány — ugyancsak Washington jóvá­hagyásával — további »füg­német bizottságok létesítéséről szóló frankfurti javaslata miatt. (MTI) A Balatonboglári Állami Gazdaság több éves gyakor­lattal rendelkező esztergályos szakmunkást vesz föl. Jelentke­zés írásban. (4023) AZ IGALI FÖLD- MÜVESSZÖVET- KEZET több éves fmsz-i gyakorlattal rendelkező KÉPESÍTETT KÖNYVELŐT keres számviteli csoportvezetőnek azonnali belépésre. (4033) getlen kezdeményezésre ké­szül: 48 órán belül jegyzék­ben kéri föl az érdekelt ha­talmakat, hogy »fejtsék ki nézeteiket« a vietnami hely­zetről. Wilson állítólag erre a két »kezdeményezésre« utalt, amikor a múlt heti in- terpellációs vitában kijelen­tette: ez idő szerint nincs le­hetőség a genfi értekezlet szovjet és brit társelnökének közös föllépésére, »ezért a brit kormányra hárul az a kötelesség, hogy maga tegyen kezdeményezést«. A konzervatív lapok tapin­tatlanul rávilágítanak: Wil­son tervezett lépése csupán arra szolgál, hogy »szóval tartsa a feleket és elhallgat­tassa a munkáspárti balszár­nyat«. Nyugati hírügynökségek jól értesült vientiane-i diplomá­ciai körökre hivatkozva jelen tették, hogy a laoszi hadsereg néhány egysége Khamsy ezre­des vezetésével fellázadt, és hatalmába kerítette a laoszi— thaiföldi határon, a Mekong- folyó partján fekvő Tha Khek városát. Egyes jelentések szerint a Souvanna Phouma-kormány ellen fellázadt csapatok Nosa- van tábornokot, a volt minisz­terelnök-helyettest, a laoszi jobboldal vezetőjét támogat­ják, aki a február 3-i sikerte­len puccskísérlet után Thai­földre menekült. Phoumi Nosavan állítólag jelenleg is a thaiföldi főváros­ban, Bangkokban tartózkodik. Fia, a laoszi hadsereg száza­dosa, akit a vientiane-i ható ságok túszként tartottak őri­zetben, hogy ezzel kényszerít­sék Nosavan tábornokot a po­litikai tevékenységtől való tar­tózkodásra, két nappal ezelőtt megszökött egy katonai tábor ból, és állítólag átjutott a thaiföldi határon. Khamsy ezredest, az újabb katonai lázadás vezetőjét a múlt hónapban a laoszi kor­mány fölmentette parancsnoki tisztétől, mert a nosavanistá- kat támogatta. (MTI) Nürnbergben a Német Szö­vetségi Köztársaság állam­rendjének veszélyeztetése vádjával letartóztatták Mike Henry 22 éves angol állam­polgárt. Náci propaganda­anyagot koboztak el tőle. Gürsel török elnök hétfőn újságírók előtt síkraszállt amellett, hogy országa is­merje el a Kínai Népköztár­saságot. Borisz Jegorov szovjet or­vos-űrhajós hétfőn egyhetes látogatásra Iprlinbe érkezett. A France—Hongrie az UNESCO párizsi székházában ünnepelte meg hazánk felsza­badulásának 20. évfordulóját. Az ünnepi vacsorán a Fran­cia—Magyar Baráti Társaság mintegy 200 tagja vett részt. Joszip Broz Tito, a Jugosz­láv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke Zágor Györgyöt, hazánk belgrádi nagykövetét a szalaggal éke­sített jugoszláv Zászlórenddel, Oláh Józsefet, a nagykövet­ség tanácsosát pedig arany­csillaggal ékesített jugoszláv Zászlórenddel tüntette ki. VI. Pál pápa, a Szent Pé­ter bazilika előtti téren be­szédet intézett az egybegyűlt hívőkhöz. Kijelentette: »Sze­retnénk, ha megszűnne a vi­lágon uralkodó feszültség és félelem, megszűnnének az egyre veszélyesebbé és fenye­getőbbé váló katonai művele­tek«. Megnyílt tegnap a lengyel szejmnek az új választások előtti utolsó ülésszaka. A ta­nácskozás napirendjén kilenc törvényjavaslat megvitatása szerepel. ÁZSIA FORRÓ FÖLDJÉN (2) A „folyón innen” városa A „forró föld“ itt, Észak- Vietnamban, természetesen csak képletesen, időjáFási vo­natkozásban értendő. Későbbi találkozásaim bizonyították, hogy a mai forró föld odaát van, az országot kettészelő 17. szélességi foktól délre. Nekem azonban, az esti sétá­nál is eszembe jutnak a Buda­pesten hallott szavak: »Kitűnő időben érkezik, az október— november Vietnam legkelleme­sebb időjárású hónapja«. Na­gyon vártam az első vacsora végét, hogy végre kioldjam magamat a nyakkendő fullasz- tó béklyójából, s kimehessek a szabad ég alá, ahol ugyan nin­csenek mennyezeten forgó ven­tillátorok, de feltehetően " fel­üdülést jelent majd a séta. Minden pórusomon folyt a víz. De folyt akkor is, amikor végre az első este ígéretes ti­tokzatosságában, -egyedül pró­báltam ismerkedni a főváros­sal, amely egy hónapig ottho­nom lesz majd. Elindultam te­hát a szállodától, gondosan ügyelve a visszavonulás za­vartalan biztosítására, azaz számon tartottam, hol, merre fordultam. A fűszeres, nehézil­latú trópusi este mámorában hajlamos az ember, hogy az egzotikumért, a jelen természe­ti pompájáért mellőzze a tör­ténelmet — de aztán a nagyon- is mai tereptárgyak rádöb­bentik Vietnam mai arcára. Elérkeztem a város közepén levő Kis Tóhoz, a »folyón in­nen« városában, — mert ezt je­lenti a Hanoi név — vagy más­képpen a megtalált Kard Ta­vához. Sötét folt a víz, benne egy kis pagoda unatkozik egyesegyedül, teljes fénypom­pájában, és zavartalanul nézi magát a víztükörben. A csak­nem ezeréves városnak oly gazdag mondavilágához tarto­zik ez is, mint a tó északi ré­szén levő Ngoc-son, buddhista templom, amelyhez a Sóhajok Hídján lehet bejutni. Különböző fajtájú trópusi fák övezik a tópartot, alattuk kis kétszemélyes padok talál­hatók, azon túl pedig sétány veszi körül a vizet. A tónak legendája van az egyszer volt hol nem volt időkből, a part­ján levő, körös-körül megásott lövészárkoknak és bunkerek­nek pedig nagyon is mai az eredete. Az augusztus 5-i ame­rikai bombázások után így is készülnek az újabb agresszió­ra, s azt hiszem, ezeréves lé­tükből elsősorban az újkor ta­nította meg őket arra, hogy a város legszebb tereit és part­jait is gondolkozás nélkül fel­áldozzák a biztonság érdeké­ben. A késő e9te ellenére elég sokan vannak az utcákon, sétálgatnak a tópart valóban csábító útjain. A túloldalról, egy étterem teraszáról hívoga­tó fények nyúlnak a víz fölé. Mellette a déli menekültek klubjának hangszóró-bömbölé- se adja a haladási irányt. Olasz számot játszanak: O sole mio... Meghallgatom a dalt, és arra kell gondolnom, hogy ez az eu­rópai dal talán az egyik pó­lusát jelenti annak a minden áldozatra kész érzelemvilág­nak, amelynek a másik sark­pontját az a tény alkotja, hogy az országot kettészakították. Mert akik a zenét a klubban hallgatják, semmit, vagy na­gyon keveset tudnak Délen ma­radt hozzátartozóikról. Az igazi arcot természetesen csak nappal lehet megismerni. Ilyenkor Hanoi rendkívül ked­ves városnak tűnik. Okkersár­ga házai között százával suhan­nak a kerékpárosok, a férfiak szinte kivétel nélkül trópusi sisakban, könnyű vászon ruhá­a sétány — nemrég építették társadalmi munkában — a múlt egyik csodálatos szépségű műemlékéhez vezet: a Nagy Pagodához. A templomot egy hatalmas Buddha szobor tisz­teletére emelték. Beléptünk, és csakúgy, mint később vala­hány templomlátogatáskor, a keleti ember képzeletvilágának olyan beszédes megnyilvánulá­sa lepett meg, melyet olvasmá­nyaiban képtelen bárki is el­képzelni. Ez itt, a nagy Budd­ha például sárga selyembe van öltöztetve, a félhomályban is látni, hogy néger feje van, agyagból égetett csizmáját vi­szont külön, a templom előte­rében helyezték el, mintha csak éppen addig ült le az ol­Kerékpárosok és riksák a hanoi utcán. ban, fehér ingben, a nők pedig hosszú, bőszárú fekete selyem­nadrágban, lábukon a zilofon hangjára emlékeztető fapa­puccsal, sajátságosán egyéni képet kölcsönöznek az utcának. Árusak guggolnak kis ládikó- juk mellett, a tóparti virágüz­letben pedig megtalálni Dél- Ázsia minden virágát, a zöldes­sárga narancsot, banánt, man­darint, déligyümblcsöket is. Két tó. A város északnyu­gati sarkában két tó is találha­tó, mondta kísérőm az első be­szélgetéskor. Ezek sokkal na­gyobbak, mint az első este lá­tott kis tó. A kettőt az Ifjúság Sétánya választja el egymás­tól, s azért kapta ezt a képletes nevet, mert a sétány — lénye­gében töltés — a fiatalok se­gítőkészségének a példája. Ez Egy percig rengeti a főid Ciliiében TŰZ, VÍZ, OMLÁS A KATASZTRÓFA KÖVETKEZTÉBEN Katasztrofális földrengés rázta meg Chilét vasárnap, magyar idő szerint 17.38 perc­kor. Az egyperces földrengést, amely a skála szerint egyes helyeken 6—7, más helyeken pedig 9-es erősségű volt, to­vábbi föld alatti mozgások követték. Hírügynökségi jelentések szerint napok, esetleg hetek kel­lenek még a károk pon­tos fölméréséhez és a végleges veszteséglista összeállításához. Az eddigi részadatok azonban arra vallanak, hogy a ka­tasztrófa sújtotta terület kö­rülbelül 44 000 négyzetkilo­méteres, s a halálesetek szá­ma elérheti a több százat is. A legtöbbet az ország kö­zépső része szenvedett. A belügyminisztérium szóvivője közölte, hogy a földrengés következtében Santiagótól 100 kilomé­terre északnyugatra ösz­szeomlott a Los Bronces vízduzzasztógát és óriási víz- és sártömeg zúdult az ottani munkástelepü­lésre. Hatszáz ember sor­sa ismeretlen. Attól tartanak, hogy közü­lük több mint száz életét vesztette. A kutatásra kikül­dött katonai repülőgépek órákkal a szerencsétlenség után semmi jelét nem látták az életnek. A földrengés megrázta Santiagói és Chile legnagyobb részét. Az ország középső vidé­kein egymástól távol eső városokban és falvakban tűz ütött ki. Az emberek rémületük­ben az utcákra tódultak. Santiago külvárosában, egy kőbánya bejárata beomlott és 100 munkást elvágott a kül­világtól. Santiagóban — mint az ország többi részén is — órákra megszakadt a villany­és vízszolgáltatás, nem mű­ködik a telefon. Santiagótól 100 kilométerre északnyugatra, Valparaiso nyomornegyedének sok vis­kója összeomlott, összedőlt a vásárcsarnok is. A földrengés méreteire jellemző, hogy azt még több mint 1000 kilométer­nyire a chilei határtól keletre, Argentínában is érezték. Epicentruma valószínűleg San Felipében volt, Santiagó­tól 100 kilométerre északnyu­gatra. A főváros környéki Llay-Llay helységből is szá­mos halálesetet és sebesülést jelentenek. A chilei rádió véradókat toboroz. A segítséget azonban késlelteti, hogy a leginkább szenvedő területekhez vezető utak járhatatlanok. Eduardo Frei köztársasági elnök és több miniszter helikopteren a katasztrófasúitotta városokba utazott. (MTI) tárra az istenség, amíg elég­nek előtte a szantálfa-füstölők és a hívek áldozataként fel­ajánlott gyümölcs és rizs eltű­nik az áldozati edényekről. Miután a második templom­ban is hasonló külsőségeket iáttam, megkérdeztem a kísé­rőt, hogy mi lesz azzal a sok áldozati gyümölccsel, amit oly különös gonddal hordanak az oltárra az asszonyok, ö némi malíciával súgta: »A papok megeszik ...« Ezek után egyet­len kívánságom volt, minél előbb találkozni egy bonccal, valamelyik pagodában. Sor ke­rül erre is, kaptam a választ. De ez már az Egyoszlopos Pa­godánál történt, amelyet mél­tán emlegetnek az ősi Hanoi egyik építészeti szépségeként. Pálmafák oltalmában, lótusz­virágok gyűrűjében egyetlen oszlop emelkedik ki a víztü­körből. Ezen helyezkedik el az oltár, amelyhez lépcsőn kell fölmenni, a rendkívül gazda­gon díszített miniatűr fatemp­lomhoz. Lebegő könnyedségű vízililiom — ez az Egyoszlopos Fagoda. Amikor a franciáknak menekülniük kellett Hanoiból, ezt a templomot is felrobban­tották — »stratégiai« okokból. 'A Demokratikus Köztársaság állította helyre, eredeti formá­jában és szépségében. A templomok városában érthetően fölkerestem a kon- fuciusz emlékét hirdető Iroda­lom templomát is. Régen min­den harmadik esztendőben iro­dalmi versenyeket rendeztek itt, ma estéről estére tanul az egész ország. Az utazások vagy csak az egyszerű séták közben többször is megálltam az isko­lák előtt vagy a műhelyek ab­lakánál — ahol a felnőttek ta­nultak. Vagyis az Irodalmi templom országos sugarúvá bővült, amióta kinyitották a tudás előtt a buddhista és a katolikus kolostorok ajtajait. Ahhoz azonban, hogy a mai diákokkal közelebbről megis- merkediek, ismeretséget kelle­ne kötnöm a régi tanítókkal Is. Vasárnap tehát buddhista szertartásra megyek. (Folytatjuk.) Király Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents