Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-27 / 73. szám
Szombat, 1965. március 27. 3 SOMOGYI NÉPLAP A SZÖVETKEZETI DEMOKRÁCIA FÓRUMÁS (4) A SZÖVETKEZETI ÉLETBE jó bepillantást enged a közgyűlés. Értékét, jelentőségét elsősorban tartalma határozza meg, de sokat mond az emberek gondolkodásáról, magatartásáról, állásfoglalásáról a ta, nácskozás rendje, hangulata, légköre is. Végül erről az oldalról vegyük szemügyre az említett hét szövetkezet zárszámadó közgyűlését. A szövetkezeti vezető nemcsak irányítója, hanem nevelője is a tagságnak. Egész élete a nyilvánosság előtt zajlik, viselkedését megannyi kritikus szempár figyeli. Számon tartják, mikor, kinek, mit mondott, s közgyűlési szereplése az adott esemény élményszerűsége miatt nagymértékben formálhatja a közhangulatot. A balatonszentgyörgyi küldöttgyűlésen ezt írtam föl jegyzetembe: »Weinhoffer István elnök beszélget a tagsággal.« A tanácskozás mentes volt mindenféle hivataloskodástól, meghitten, természete, sen, szinte párbeszédszerű köz vétlenséggel beszélgettek egymással. Nem is kellett különösebben biztatni senkit sem, tizennégyen szólaltak föl. S az elnök két-három hozzászólás után felállt, válaszolt a föltett kérdésekre, aztán folytatódott tovább az eszmecsere. Tévedés azt hinni, hogy csupa dicsérő szó hangzott el a vitában. Esszéitek a fölszólalók hibákról is. Miért engedi a vezetőség, hogy az alkalmazottak több mint két és fél milliót elvigyenek munkabér címén a közös jövedelemből? A válaszból kiderült, hogy fizikai dolgozók — zömmel szakmunkások — is részesednek ebből; szükség van rájuk, más javadalmazási föltételekkel nem maradnának itt, mert előnyösebb számukra az ipari biztosítás; mindenesetre igyekeznek közülük minél többet tagnak beszervezni az idén. Vagy a fogatosokra szóló panasz: túl sok takarmányt megetetnek. — Ebben én is hibás vagyok — felelte az elnök. — Egyszeriben mondtam nekik, hogy nem jó kocsis az, aki nem lop a lovának pótlásul egy kis szénát meg kukoricát. Ügy látszik, értettek szavaimból. Jól van, ez volt eddig, de köztünk legyen mondva, én továbbra ilyenre nem buzdítok senkit sem. Fontos, hogy a vezetőnek legyen türelme végighallgatni panaszokat, a rossz értesülés fölvetését se szakítsa félbe, s még a rosszindulatú vádaskodásra se vágjon hatalmi szóval vissza, hanem érveljen, magyarázzon, vitatkozzon higgadtan, megfontoltan. Barcson például Somogyi József már- már kivételezéssel vádolta a Vörös Csillag némely vezetőit, mert lánya helyett mást vettek föl irodai munkára Mi az igazság ebben a dologban? Losonczi Mihály elnök az összefoglalóban részletesen ki fejtette, hogy félreértésről van szó. Amikor Somogyi Ilonka a tsz-ben dolgozott, nem volt üres állás az adminisztrációban. Miután eltávozott, akkor kellett helyettesítőt ideiglenesen fölvenni, egy asszony szülési szabadságának idejére. Bol- hón Harasztia György mondanivalóját jól becsomagolva ugyan, de észrevehetően buktató szándékkal Gombaszögi Jenő elnököt támadta. Válaszában az elnök nem ragadtatta el magát, s igazának tudatában állt a nép előtt. A góncsoskodót emberi önérzetében nem sértette meg, s ha maradt is tisztázatlan kérdés, ígérte, hogy a következő közgyűlésen visszatérnek rá. ŐSZINTESÉGET, NYÍLTSÁGOT vár a tagság vezetőitől. Nem elégíti ki mellébeszélés, a dolgok csűrése-esavarása — egyenes a kérdés, legyen ilyen a felelet is. Szóba került a gabonaprobléma Inkén. Még a zárszámadás tövében is vita volt arról, hogy oszthatnak-e és mennyit. A közgyűlésen kirobbant a vita Novogradecz György, Varga János, Berkes Pál sorban követelték az egyértelmű és pontos tájékoztaJ köre tást. »Mi lesz a kenyérrel? ... Az este már döntöttek, mondják meg az őszinteséget... Ha nem osztanak, estére nem megyünk etetni a jószághoz ...« Az elnök a beszámolóban nem kerülte meg ezt a témát, hanem a kiosztandó mennyiséget egy tételben említette. Most helyettese próbálta a felszólalások közben magyarázni, hogy ki, milyen alapon, mennyit várhat. Ilyen kérdést nem lehet bőbeszédűséggel elhúzni — a válaszadónak a tények érthető közlésére kell szorítkoznia. Más illetékesek szerencsére idejében szóhoz jutottak, s megnyugodtak a kedélyek. Köntörfalazó kerteléssel sen. ki nem mehet semmire a szövetkezeti utat járó, politikailag mind iskolázottabbá váló parasztsággal. A párt az egyenes beszéd híve, erre tanította a népet, ennek a tanításnak kell érvényt szerezni mindenütt, valamennyi szövetkezet közgyűlésén is. Az őszinteséggel járjon együtt az a fölismerés is, hogy az emberek érzékenyek. Ugyancsak Inkén történt. Peti János állatgondozó elpanaszolta: »Sokat kell hallgatnom a gumicsizma miatt, amit a tsz-től kaptam. En nem szívelem el tovább ezt, inkább visszaadom a csizmát.« Futó János elnök okos közbelépésére volt szükség, hogy ez az apróságnak tetsző dolog is elrendeződjön. Szuiokban meg sommásan elmarasztalta Szabó Lajos, az ellenőrző bizottság elnöke a traktorosokat, amiért nem végezték el az őszi mélyszántást. Utána mindjárt szót kért Kor- nai István, a szövetkezet egyik traktorosa, és emlékeztetett arra, hogy kedvezőtlen volt az időjárás, mindaddig mentek az ekék, amíg a földre rá lehetett menni. Igen, nemcsak a tényt, hanem az okot is meg kell mondani. Így nem lesz megalapozatlan és sértő a még oly enyhe bírálat sem. A nik. laiak meg a fogatosokat hibáztatták. Ebből is nézeteltérés támadt. Másutt bizonyos fe-1 ketefuvarok emlegetése majd hogy nem verekedést váltott ki. A becsületsértés határát egészen megközelítették az egymás fejéhez vagdosott megjegyzések, Viszont az is megtörtént, hogy egy munkakerülőbe a tagság belefojtotta a szót. »Gyere velünk dolgozni, ne csak itt jártasd a szádat« — s emiatt nem is volt oka megsértődni. A SZÖVETKEZETI DEMOKRÁCIA FOREMAN a gazdáké a szó; a közgyűlés jó nevelőiskola; a vezetők és a tagok kapcsolatára észrevehetően utal a tanácskozás tartalma, hangneme, légköre. Az új paraszti élet tükre is minden közgyűlés. Mit látunk, ha beletekintünk? Természetesen hét szövetkezetben szerzett közvetlen tapasztalatokból egy-egy járásra vagy kivált a megye tsz-mozgalmára általánosítható következtetéseket nem vonhatunk le. Ennyi személyes megfigyelés azonban bizonyos részösszegezésre módot ad. Barcstól Balatonszent- györgyig, Bolhótól, Inkétől, Niklától és Somogyvámostól Szülőkig járva az a meggyőződése erősödik meg az embernek, hogy megint előbbre jutottunk. A termelés, a gazdálkodás javulásával szépül a szövetkezeti parasztok élete. Még a viharos jelenetekkel időlegesen megzavart közgyűléseken is győzedelmeskedett végül is a gazdák józan belátása, megfontoltsága. Tudják, sorsuk egy a közösségével, egyéni ösvényeik a nagy útba torkollanék, amely előbbre és előbbre vezet. Fogy a kétkedés, gyarapszik a bizakodás. Hogyan is mondta Somogyvá- moson Róka György, aki azelőtt a módosabb egyéni gazdák közé tartozott? Így: »Eleinte nagyon féltem a szövetkezettől. Most már érzem, saját tapasztalatomból tudom, meg lehet benne élni.« És hogy még jobb legyen ez a paraszti élet, ennek megalapozásához adtak újabb indítékot a néha szenvedélyes vitáktól sem mentes zárszámadó közgyűlések. Kutas József Érzékeny jelzőrendszer — Jól látjuk a hibákat, beszélünk is róluk, jelezzük őket felsőbb szerveinknek, miért késlekedik akkor az intézkedés? __ — Hogyan foglaljunk állást azokkal szemben, akik mindennapi életünkben csali a negatív jelenségeket veszik észre?... — Helyes-e, ha esti egyetemet végzett pártonkívüli vezeti a pártoktatást a faluban; ideológiailag szilárdak-e ezek az emberek...? Balatonaligán jegyeztem föl ezeket a kérdéseket az új párttitkárok egyhónapos tanfolyamán. Somogyból száznegyvenen érkeztek a továbbképzésre, telve tudásvággyal, tanulni akarással. Fiatalok és idősebbek, akik eljegyezték magukat a kommunista eszmékkel, s vezetői lettek egy kisebb vagy nagyobb közösségnek. Ideológiai munka a gyakorlatban A tanfolyam legizgalmasabb órái az előadások után következnek: a konzultációkon, csoportfoglalkozásokon nagyon őszintén, minden kertelés nélkül kérdeznek és válaszolnak egymásnak a titkárok. Tisztulnak a gondolatok, könnyebb lesz majd a munka a gyakorlati életben, hiszen egy közösség alakítja ki véleményét a fölvetett kérdések- rőL Mi foglalkoztatja a párttitkárokat leginkább? Erre kerestem választ, amikor végighallgattam a fonyódi és a marcali járás alapszervezeti vezetőinek összevont csoportfoglalkozását. Jakabfi Ferenc gyugyi párttitkár azt boncolgatta, hogy amikor egy termelőszövetkezet negyven forintot tervez egy munkaegységre, és csak huszonötöt fizet, mit mondhat egy vezető. A választ nem is a foglalkozást vezető Kovács Béla adja meg, hanem Vörös István, a fonyódi rendőrség párttitkára: — Az első és legfontosabb, hogy megtudjuk: mi okozta a nagy lemaradást Oda kell állni az emberek elé, és kertelés nélkül beszámolni róla, hogy a szervezetlenség, a vezetés hibája avagy a tagság fegyelmezetlensége miatt következett be a baj. És ha a munkafegyelem lazasága miatt nem mentek rendjén a dolgok, akkor a nevelőmun kának nagy szerepe lesz. — Talán a párttagok személyes példamutatása sem megfelelő ilyen esetekben szól közbe Simon Erzsébet marcali pedagógustitkár. — Régóta hangoztatjuk, hogy a párttagok magánélete, példa ja az emberek érdeklődésének középpontjában áll. Ne künk tudatosan kell nevelnünk a jövő generációját nem elégedhetünk meg azzal, hogy némelyek spontán kerüljenek a pártba Csicskár Imre ugyancsak a tagjelöltfelvélel fontosságát, a tudatos nevelőmunkát tartja az egyik legfontosabb feladatnak, azonban hozzáteszi, hogy némely esetben az ellenőrző szervek nem igénylik a párttitkárok véleményét. — Az ember zsebében sokszor kinyílik a bicska, ha jelzünk valamit felsőbb szerveinknek, mégsem intézkednek. És egy másik dolog: miért teszik mindenért a párttitkárokat felelőssé a falvakban? Mintha nem volnának gazdasági vezetők. A luxa normák és ux időszerű kérdések Gazdasági életünk minden jelensége élénken foglalkoztatja a párttitkárokat. Nagyon határozottan kijelentik, hogy egyetértenek a párt és a kormány takarékossági intézkedéseivel, tisztában van- nsk szükségességükkel. Sólyom József marcali vasutas azonban felhívja a titkárok figyelmét egy jelenségre: — A MAV-nál most folynak a fölmérések, hogy túl sok dolgozó van némely munkahelyen. Mindenki tudja, hogy egy-egy bizonyos munkát kevesebb ember is elvégezhet. A leépítés fájdalmas dolog, ezzel mindenki tisztában van. És fizzál is. hogy nem valami népszerű feladat kimondani az á-t vagy a b-t. Fölfigyeltünk rá, hogy egyik-másik gazdasági vezető szeretné ezt a leépítést a pártszervezetekre bízni. Ez ellen nagyon határozottan föl kell lépnünk. A pártszervezetnek is tudnia kell, hogy kiknek a munkájára nincs szükség, de azt nem tűrjük el. hogy a gazdasági vezetők ne merjenek dönteni. Nekünk azt kell megmagyarázni az embereknek, hogy a nyolcórai munkaidőt munkával kell eltölteni, nem téblábolással. Wolf János balatonmáriai titkár a pártoktatás fontosságát fejtegeti. — Olyan témákról kell beszélnünk, ami foglalkoztatja az embereket. Ideológiai munkánknak ez a legfontosabb része. És úgy érzem, hogy a fiatalság politikai nevelése sem megy teljesen rendben. — Egy dologgal persze tisztában kell lennünk, ha a politikai oktatásról beszélünk — jegyzi meg Tapol- czai Ferenc, a fonyódi ktsz párttitkára. — Az időszerű kérdésekből lehet élénk és mozgalmas politikai oktatást rendezni. Az élet fölvet egy sor nagyon érdekes és izgalmas problémát. Ha nem foglalkozunk velük, az emberek az utcán beszélik meg, ki hozzátesz, ki elvesz belőle. Nyíltan, őszintén kell mindennapjaink gondjairól beszélni, hiszen szóból ért az ember. És folyik tovább a vita, az eszmecsere. Mit lehet tenni, ha néhol közömbösség tapasztalható a párttagság soraiban? Hogyan lehet kiérdemelni a fiatalok bizalmát? Hogyan állunk a közélet tisztaságával kicsiben és nagyban? Az egyhónapos tanfolyam eredménye máris megmutatkozik. A végső eredmény persze az alapszervezetek munkájában mérhető majd le. Polesz György ZTOR MR A rca szobormerev. A szél fényesre csiszolta a bőrét. Előveszi töredezett szélű, csorba pipáját, s tömni kezdi a bőrzacskóból. Rá is gyújt azon nyomban, és a bodorodó füstpamacsok mögül nézi bizalmatlanul a fényképezőgépet — Aztán mi jót akarnak, emberek? Rekedt a hangja. — Beszélgetni szeretnénk. — Azt lehet — feleli csöndesen. — Azt most éppen lehet ... A pipázó öregember Somogy legidősebb pásztora. Kereken hetven éve őrzi a teheneket. Darányban lakik, a Petőfi utcában. Neve Fülöp János. Azt mondják a faluban, hogy János bácsi a megtestesült pontosság. Még sohasem veszettel állat a keze alól. És azt, hogy az öreg pásztor egyszer örült igazán életében. Napokig nó- tázott akkor. Ez az öröm érdekel, mert azóta azt a bizonyos ' napot mindig megünnepli. — Régen volt ám az! Ha pontosat akarnak tudni, nézzék meg azt a pergament... A »pergamen« díszes oklevél. Fényes, keményfa keretben függ a falon. A szövege: Elismerésemet fejezem ki több mint fél évszázados becsületes pásztormunkásságáért. Budapest, 1948. Dobi István földművelésügyi miniszter.« — Városi emberek hozták. Kijöttek utánam az erdő alá. Szélesedő versenymozgalom megyénk erdőgazdaságaiban Megyénk két erdőgazdaságé- . játosságök szerint alakították ban, az észak-somogyiban és a ki a legmegfelelőbb verseny- dél-somogyiban +iiKVl El is diskuráltunk egy ideig. Azt mondták, a miniszter megbízásából keresnek. A pergamen mellé ezerötszáz forintot is küldött a miniszter, s azt üzente, hogy használjam fel jó egészséggel... Egy pillanatra elhallgat, és a falon levő oklevelet nézi. — Hát én felhasználtam .. . Akkor már ötvenhárom esztendeje őriztem a másét. És mindig, az egész ötvenhárom év alatt arra gyűjtöttem, hogy egyszer nekem is legyen egy tehenem. Sohase tellett rá. Vettem hát egy szép jószágot, és fonásból meg sárból építettem neki istállót. Akkor örültem én igazán életemben. De úgy ám, hogy annál jobban már nem is lehet. A Dundi kutyám az én udvaromból is jószágot hajtott a csordába... Az emlékezést a két unoka is hallgatja. Nézik nagyapjuk arcát, és nem értik, hogy miért könnyes a szeme... Németh Sándor több éves múltja van a különféle versenymozgalmaknak. Az elmúlt két évtizedben évről évre emelkedett a szocialista munkaversenyben részt vevő brigádok száma. A MEDOSZ megyebizottsága szerint a szocialista brigád címért folyó küzdelemben az erdőgazdaságok járnak az élen, noha a mezőgazdasági nagyüzemek formákat. Az erdészetek közötti vetélkedésen kívül elismerésre méltó a szocialista brigád cím elnyeréséért folyó mozgalom. Két évvel ezelőtt kilenc erdészetben huszonhat brigád kétszázötvenöt dolgozója tűzte maga elé ezt a célt, ebből huszonhárom brigádnak ítélték oda a megtisztelő címet. Tavaly már harminc brigád indult, s huszonnégy teljemeg közül éppen itt a legnehezebb! sítette vállalását. A gazdaság- a dolgozók összevonása, a ver- ban főként ezt a mozgalmat senyfaltételek teljesítése. j fejlesztik tovább. Tervük, Az Észak-somogyi Állami! hogy ne csak egyes brigádok, Erdőgazdaság dolgozói tavalyi hanem egész erdészetek ve- februárban termelési tanács-\gyenek részt benne. Az 1964/ a ! 65-ös gazdasági évre most kötik a szerződéseket a brigádok. A terveket kisebb egységekre bontják, s termelési tanácskozásokon beszélik meg a személyenkénti és a csoportos feladatokat. A felszabadulási munkaversenybe az országos feladatokon kívül a lá- bodi erdészet külön felhívását is beiktatták a gazdaság dolgozói. Ebben is az a szándék vezérli őket, hogy a gazdaság kozásokon határozták versenycélokat, majd egyéni és csapatvállalásokat tettek. A hatvanhat munkacsapat és a dolgozók egyéni felajánlásai alapján készítették ed a gazdaság vállalási tervét. Célul tűzték, hogy félmillió forinttal túlszárnyalják az előirányzott eredményt. Megszabták a »Kiváló dolgozó«-cím és a céljutalmak elnyerésének föltéteA vetélkedés nem maradt évi tervteljesitesen kívül no- eredmény nélkül. Harminc- véljék az exportot, fokozzák a •»Kiváló egyen vényt, harminckilencen oklevelet kaptak, s több mint félmillió forintot fizetett ki a gazdaság jutalmazásra. Ezen felül hét napi keresetének megfelelő nyereségrészesedést kapott mindenki. A múlt gazdasági évben 39 brigád határozta el, hogy megszerzi a szocialista címet. Ez | 27 brigádnak sikerült. Közülük a marcali fagyártmányte- lep kiérdemelte a szocialista munkahely címet. Az idei gazdasági tervek megvalósításáért, felszabadulásunk huszadik évfordulójának tiszteletére munkaversenyt szerveztek, s csaknem félmillió forintos eredményjavulást vállaltak. A Dél-somogyi Állami Erdőgazdaságban a területi sadolgozó«-jel- j termelékenységet, szilárdítsák a munkafegyelmet, így elégítsék ki évről évre jobban a népgazdaság igényeit. H. F. Vili ínyszerelő szakmunkásokat SOMOGY MEGYE területére külszolgálatos munkákra felveszünk. Órabér megegyezés szerint. Jelentkezés a NAGYATÁDI GÉPÁLLOMÁS főmérnökénél. (3994)
