Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-26 / 72. szám

A 6yöniyösl9lcré!á!él a Latiaka széliéig ÉVFORDULÓK IDEJÉN visszanéz az ember, v i.>: zate- kint, és számot vet az eltelt idővel, mit adott, mit hozott. A huszadik szabad április kö­szönt ránk, és az emlékezés számunkra, népművelők szá­mára is időszerű. Népműve­lés-történetünknek csupán egy ágával szeretnék foglalkozni, a műkedvelő művészeti, élet fejlődésével, alakulásával. A mostani művészeti cso­portjaink munkájában részt evő fiatalok közül nem'sokan •'dják — a fi; ; okibbak nem is ■-.'Ihattak róla — hogy mi olt a Gyöngyösbokréta. A fa- ■si népművelés legtöbbet, •opagált ága volt. 1931-ben ózták létre, és egészen a fel- zabadulás utáni évekig, 1948- g létezett. Az országban 1935- 'en mintegy kétszáz csoport működött alig háromezer tag­ak Az első bemutatón Buda- .esten — 1931-ben — néhány araszt néptánccsoport szere­leit eredeti népi táncokkal. Izektől a bemutatóktól a fö- ■■áros idegenforgalmának nö- ekedését várták. Később izonban mindinkább megha­misították, »színpadra alkal­mazták« a népszokásokat. Egy- -e cifrábbak lettek a viseletek, egzotikusabbak« a mozgások, ■■angosabbak a bemutatók. Ez i mozgalom a felszabadulás előtti általános politikai Irány­vonalat is jól szolgálta. Hang- -úlyozta a magyarság »ősi ha­gyományai« alapján »ezeréves ’ogait« és felsőbbrendűségét a ■zomszédos népek kultúrájá- iak rovására. A táncokat csu­dán a bemutatók alkalmával árták, és a Gyöngyösbokréta ■-ak hamis csillogás maradt, dnyomóan a külföldiek szá­rára készült. Egyedüli érté­se, hogy az országnak mintegy záz községében ismertté tet- ék a helyi néptáncot. Talán ennyi elég is a bokré­ta történetéből ahhoz, hogy sszevessük a tartalmában, tö­megméreteiben is messze túl­haladó Latinka kulturális szemlével. A LATINRA SZEMLÉBEN a legkülönbözőbb érdeklődésű fiatalok találták meg a kultú­rának azt az ágát, amely leg­kedvesebb számukra. Az a kulturális program, melyet a szemle rendszerbe foglalt, fel­öleli az ifjúság körében folyó népművelés valamennyi terü­letét. A szemle tömegmozgal­mi jellegét mi sem bizonyítja jobban, mint az a néhány, számadat, amelyet az első szemle után tettek közzé az újságok. A szemlén részt vevő 3100 színjátszó csoport, 1350 énekkar, 2200 tánccsoport, 600 zenekar és számos más jellegű művészeti csoport, sok-sok ezer szólista arról tanúskodik, hogy a szemle egész fiatalsá­gunk fóruma lett. De nemcsak tömegméreteiben, hanem tar­talmában, eszmei mondaniva­lójában is különbözik a Gyön­gyösbokrétától. A csoportok zöme őszinte odaadással szó- < laltattu meg a mai életünkről? szóló, a mai embereknek való \ darabokat. A néphag.vomá- 5 nyekban gyökerező, de új for­manyelven beszélő magyar | tánckompozícick mellett a szomszédos, a baráti népek ' láncai is helyet kaptak a cso­portok műsorában. Elmond- hatjuk ugyanezt az ének- és zenekarokra, a többi művé j szeli ágra is. A szemle fő mondanivalója a népek közötti barátság kife­jezess, mely igazi tartalmat kölcsönzött \ alamcnnyi cső-; portunknak. Elet. pezsgés in-i dúlt el, mely eljutott a legki-j sebb faluba is. A művelődési« otthonok telt házas közönsége és a sokszor felcsattanó taps arról tanúskodik, hogy a cso­portok teljesítményének szín-; vonala is emelkedett A kul-: turális szemlék tartalmának igazi értékét a bemutatókon kívül az jelentette, hogy a cso­portok nemcsak a szemlére: készültek, hanem egész évben rendszeresen dolgoztak. Sok­sok helyi előadás, vidéki ven­dégszereplés, a csoportokban folyó belső nevelőmunka az igazi értékmérő. Az, hogy a fiatalok — tán­cosok és színjátszók, zenészek és kórustagok — nemcsak al produkció, a színpad, a sze­replés kedvéért álltak a cso­portokba, hogy az előadott műveken kívül megismerked­tek a szerző életével, munkás­ságával, a történelmi háttér­rel, hogy megtanultak szépen és tisztán beszélni, kultúrál-: tan viselkedni, ez mind sajá­tos jellemzője a szemlének. A szemle nem korlátozódott a művészeti csoportokra. Az olvasómozgalomban, a külön- j féle pályázatokon, a szellemi öttusákon, a kiállításokon és a tárlatlátogatásokon ugyan­csak tömegesen részt vettek a fiatalok. HAZÄNK FELSZABADU- | LASANAK huszadik évfordu-j lója az egész országban a nép- J művelési évadot átfogó ünnep- . ségsorozatok sokaságát jelenti. A programokban jelentős he­lyet foglalnak el a szemle he. lyi, körzeti és járási bemuta­tói. A műsorokban mindenütt helyet kaptak a húsz év alatt született, eszmei tartalmuk­ban és művészi megformálá­sukban egyaránt értékes mű­vészeti alkotások. Dorcsi Sándor Próbálják Az ember tragédiáját A Csiky Gergely Színházban a héten megkezdődtek az évad utol­só bemutatójának, Madách Imre főmüvének, Az ember tragédiájá­nak a próbái. Horváth Jenő ren­dezésében állítják színpadra a mo­numentális alkotást. Adám szere­pét Forgács Tibor, Évát Olsavszky Éva, Lucifert Kárpát,hy Zoltán ala­kítja. A mű bemutatásának előké­születei mintegy öfc hetet vesznek igénybe. ÉRTEKEZLET (A Quick karikatúrája) Tabost lehet? A vendégek hiába kere­sik a napilapokat, képes újságokat Kaposvár, a já­rási székhelyek meg a Ba!aton-part cukrászdái­ban, vendéglőiben. Pedig a várakozók szívesen töl­tenék idejüket olvasással. Forszé erre nincs minde­nütt lehetőség, és nem is igényük mindenhol. De az j Utasellátó éttermeiben, a vendéglátó vállalat na­gyobb szórakozóhelyein, Siófok, Lelle, Földvár, Boglár délelőtt is nyitva tartó eszpresszóiban, ven­déglőiben bizonyára szíve­sen vennék a vendégek, ha a régi újságtartókat is­mét elhelyeznék. A tahi füidmúvesszővét- kezet vezetői már gondol­tak erre. Az új eszpresszó­ban ízléses, alumíniumból készített újságtartókban két napilapot és több ké­pes újságot is kaphat a vendég. Nem lehetne ezt a pél­dát másutt is követni? Hol mossanak kezel? Fonyódon megnyílt a strandra vezető vasúti át­járó melletti halsütő. Dél­előttönként jó néhányan varnak sorukra, hogy a kedvelt csemegéhez hozzá­jussanak. A sorbaállás miatt senki sem hosszan- J kodik, amiatt azonban \ igen, hogy sem itt, sem a < környékben nincs kézmo- « sási lehetőség. Gyakorta 5 lehet látni, hogy néhá- > nyan — miután elfogyás/- ) tották a halat — jobb hí- s ján a halsütő előtt levő ? padok ülő-vagy támladesz- . kájába törlik olajos, zsí- j ros kezüket. A szezonnyitásig még • van idő arra, hogy fölsze­reljenek egy vízcsapot. Mert senki sem örül an­nak. ha zsíros, olajos pád­ra kell leülnie, vagy an­nak, hogy vízcsap hiján ruhájában vagy másban kell megtörölnie kezét. Sz. L. í A kórház folyosóján ülök, nem messze tőlem egy má­sik páciens Nem zavarjak egymást. Szemben ajtó nyílik. Fe­hér köpenyben, az orvosok nemzetközi sapkájában egy erős férfi lép elő. — Mit óhajtanak? — for- :lui hullánk. Szomszédom szemfülesebb nálam. — Mi a panasza? — Nem tudnám egy csa­páira megmondani. Több is van! — Ne, mit érez, mit fáj­va? — Rossz a közérzetem — igy a páciens. — Valami nyomja a gyomrom. Sőt, gyomoridegességet is tapasz­taltam. S az utóbbi, szóval a gyomoridegesség különösen tegnap óta gyötör. Mióta el­olvastam az újságban azt a kémtörténetet. — Újságot terít ki. — Ezt ni: »A pók­háló és a 74-es hajó.« Na­gyon felháborított a cselek­mény, de a gyomrom főként attól jött mozgásba, ahogy megírták ... ön is elolvas­ta? — Nem, nem olvastam! Tegnap zsúfolt napunk volt. Három műtétet csináltunk. De csak meséljen... A páciens mondta, mond­ta, majd hozzáfűzte: — Hát lehet ilyen ügyet­len kémtörténetet írni? Po­Ismét az „emblémagyűjtők" Tavaly márciusban irtunk arról az öt balatonlellei kisko­rúról, aki különös szenvedély­nek hódolt: leszerelték a szó­rakozóhelyek előtt álló sze­mélyikocsik emblémáját. Ha a »szükség« úgy hozta, betörték az autók ablakát is, hogy a kormányon levő emblémához hozzáférjenek. Megrongálták, gyakran tönkretették az autó karosszériáját. A cikkben felvetettük, hogy bár ezeket a fiatalokat bíróság elé állítják, elnyerik méltó büntetésüket, felelősek értük a szülők is, mert nem ügyeltek eléggé a gyerekekre. A napokban érdeklődtem a balatonlellei tanácson, hogy mi lett az üggyel. A Fonyódi Já­rási Tanács V. B. igazgatási osztályának egyik levelét mu­tatták: »A Somogy megyei Fő­ügyészség fk. B. E. és társai, balatonlellei lakosok ellen többrendbeli kisebb súlyú lo­pás miatt indított bűnügyében hozott nyomozást megszüntető határozatát csatoltan megkül­döm. Felkérem, hogy az 5 1903. MM számú rendelet második paragrafusának c pontja ér­telmében az állandó bizottság i bevonásával jiyyeltnezí^oe • u szülőket a helytelen szülői ma gatartás következményeire, és hívja fel őket a f.aiclzorúak eráekeit sejtő maga^artáso* megszüntetésére.« Különös Ítélet. Mindössze annyi történt, hogy beszélget tek az érintett szülőiekéi. Azo.. — a jegyzőkönyv szerint — na­gyon sajnálták a történteket, és megígérték: a jövőben megaka­dályozzák. hogy a gyerekek ha­sonló cselekményeket kövesse­nek el. Mindenesetre »kemény és nagyon tanulságos bünte­tést« kaptak a gépkocsirongá- lók, s bizonyára elment a ked­vük a »kisebb súlyú lopások­tól«. A »büntetés« hatása már­is lemérhető. A napokban az egyik »emblémás« feltört egy lellei üdülőhöz tartozó csónak­házat, és több száz forint érté­kű szerszámot emelt el. Az üdülő vezetői nem jelentették az esetet a rendőrségen, csu­pán visszavitették a fiúval az ellopott tárgyakat. Vajon meddig várunk a fele­lősségre vonással? Megvárjuk, míg esetleg nagyobb bűntette­ket hajtanak végre ezek a fiúk?! S. M. Napenergiával műUöíllcfe^t gc kocsi A képen egy 1912. cvben ké­szült személyautót látunk, amely érdekes módon egyben a jövő egyik lehetséges gép­kocsi-energiaforrását is . bemu­tatja. A régi modellt egy ame­rikai mérnök 10 640 cellából ál­ló napelemmel szerelte föl, s a napelemeket tartalmazó la­pot a gépkocsi tetején víz­szintesen helyezte el. A nap- elemek egy 72 voltos feszültsé­gű akkumulátort töltenek, s az akkumulátor egy napfényes napi töltés után 10 órás üze­meltetést tesz lehetővé. Az ilyen kocsiknak elsősorban napfényben gazdag vidékeken lehet jövőjük. csék, uram! Pocsék! Ha gyenge kifejezést akarok használni. Éppen olyan, mint amikor Mark Twain mező- gazdasági szaklapot szer­kesztett, és azt irta: Hasz. nos, ha a farmer augusztus helyett már júliusban elveti a kukoricaszárat, és kiülteti a hajdinakását! — Igen! — bólogatott a fehér köpenyes. — Na, lám, ez idézte elő a betegséget. Különben nem­csak a gyomrom, hanem a szívem, az is nyavalyás. _ yj — Ügy érzem, hogy a szí­vem és a gyomrom fájdal­mainak kapcsolata van. Mert ha fáj a gyomrom, akkor gyorsabban ver a szivem, s ha lassabban ver a szívem, jobban fáj a gyomrom. — Érdekes! — Valószínű, nemcsak a gyomrom és a szívem kö­zött van kapcsolat, hanem a szememmel együtt lánco­latot képez. Ma reggel pél­\ dául fájt a szivem, égett a gyomrom, és enyhén köny- nyeztem. Ha pedig könnye­zek, akkor nem fáj a szi­vem, csak a gyomrom remeg. De annyira, hogy a kezem is átveszi a rezonanciát, és a nevemet sem tudom leírni. — Ez valóban bonyolult — állapította meg a fehér köpenyes. — Tehát, ha a gyomra fáj, akkor fáj a szí­ve... — Nem! Akkor gyorsab­ban ver! — Igen! És, ha lassabban ver a szíve akkor nem fáj a gyo... — Nem! Akkor jobban fáj a gyomrom. — Igen! Na, most, ha fáj a szíve, akkor könnyezik, s ha jobban fáj, akkor való­sággal sír, igaz?! Végre kibogozták a szem, a szív és a gyomor összegu­bancolt láncát. S ekkor ki­nyílt az ajtó, ahonnan az imént a fehér köpenyes jött. A műtőst hívták: — Bocsá­nat, mennem kell! — mond­ta a fehér köpenyes, és fel­állt. — Nem ön az orvos? — kérdezte a faképnél hagyott. — Műtős vagyok, kérem — felelte a fehér köpenyes. Es kellő önérzettel hozzátette: — De én is írok kémtörté­netet. Vincze György-J era T, ■J i li—l I Sw OK „BJood-coIor" A Uiímzakemóerek és a mozinézők jól ismerik a színes fölvételek »technico­lor« elnevezésű módszerét. Nyugaton most egyre job­ban elterjed egy új kifeje­zés, a »blood-color«, ami annyit jelent, hogy »vérszi- nű«. így nevezik azokat a filmeket, amelyek tele vannak vérrel, és borzal­makkal, s amelyeknek gyártása kifizetődő üzlet­nek bizonyul. A lapok nemrégen kö­zölték, hogy négy francia »borzalomszakértő« új filmjeihez megszerezte a szövegkönyveket a tönkre­ment párizsi Grand Gig- nol színháztól, ahol úgyne­vezett »fekete« darabokat adtak. Az elsőséget azon­ban még mindig az ame­rikaiak tartják. Dave Friedmann egyik »alkotá­sa« (a cselekmény a régi Egyiptomban játszódik) például naturalista módon bemutatja, hogyan áldoz­nak fel az isteneknek fia­tal lányokat: levágját a fülüket, kezüket, lábukat, kivágják a nyelvüket. »Visszataszítóbb látvány­nak még nem volt tanúja a világ« — hirdeti cinikus nyíltsággal a film rek­lámja. A kétezer őrült című másik »műalkotásban« is­meretlen tettesek elrabol­nak egy nőt, alki férjével együtt utazik; levágják a karját, azután a férjet meghívják piknikre, és hit­vesének nyárson sült vég­tagjaival kínálják meg. Valóban, ennél undorí­tóbb látványt a legbete­gebb fantázia sem tud ki­agyalni. * * * — Horgászni szerettem volna menni, de az apám nem engedett. — Helyesen tette. Persze bizonyára meg is magya­rázta, hogy miért, iskolába kell menned és nem hor­gászni. — Igen. Azt mondta, hogy kevés a kukac. Ket­tőnknek nem lenne elég. » * . Tom Smith texasi állat- tenyésztő látogatást lett Hollandiában. Egy legelőn tehenek harapták a füvet mellettük egy szélmalom kerekei forogtak. — Mi nagyon elmarad­tunk önök mögött — mondta az amerikai. — Hogyhogy? — Nálunk még senkinek sem jutott eszébe, hogy a legelőn a tehenek számára ventillátort állítson fel. * * * — Professzor úr, híve ön a hamvasztásnak? — Télen igen, de nyáron kellemesebb lehet a hűvös sírban. * * • A tanító megkérdezi a kis Fritzet: — Ha azt mondod, »enni fogok«, ez milyen idő? — Ez nagyon bizonyta­lan idő, tanító úr, mert ná­lunk, hol 12 órakor, hol 1 órakor van az ebéd. Somogyi Néplap Az MSZMP somoe\ megyei bizottsága és a Somogy megye» Tanács (apja. Főszerkesztő? WIRTB LAJOS. Szerkesztőség; Kaposvár. Latinka Sándor a. 2. Telefon (5-t0. 15-lL Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár Latinka S. u. 2. Telefon 15 Ifi Felelős kiadói Szabó Gábor beküldött kéziratot nern őrsit ti* meg. és nem adunk visssa. terjeszti: a Magyar Posta. Elő fizethető a helyt postahivataloknál és postáskézbesítőfcnéL Előfizetést dij egy hónapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipart Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor ufcss &

Next

/
Thumbnails
Contents