Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-26 / 72. szám
Péntek, 1965. március 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP A SZÖVETKEZETI DEMOKRÁCIA FÓRUMÁN (3) Emlékezés és emlékezetes LEGFIATALABB SZÖVET- KEZET FÁS fi is mar több zárszámadó közgyűlést tartottak. A régebben alakult közös gazdaságok pedig még hosszabb utat hagytak maguk mögött. Rendszer az, hogy nemcsak a lezárt évre, hanem az előzményekre is mindenütt és mindenképpen visszatekintenek. Most meg, szabadságunk jubileumi évében a. távolabbi időkre, a felszabadulás előtti életre is emlékeztetett számos közgyűlés. Immár történelme van a barcsi Vörös Csillagnak. Alakulása óta. tizenhat év alatt mindig az országos elsők közé tartozott, s hétszer nyerte el a vándorzászlót. A beszámolóban most Losonezi Mihály, a tsz elnöke ismét föltette a kérdést: »Miért szövetkeztünk? S felelt is rá: »Azért fogtunk össze, mert tudtuk, hogy a parasztságot csak a szocialista nagyüzemi gazdálkodás mentheti meg a létbizonytalanságtól, illetve teszi lehetővé jövedelmének folyamatos növelését.« Az ő tapasztalataik is bizonyítják ennek a marxista tanításnak az igazságát, Barcson észrevehetően könnyebb lett a paraszti munka. Gépek dolgoznak szerte a határban. Akad közöttük, amelyik öt- ven-hatvan vagy még több embert is helyettesít. Az aratást, a kaszálást és a burgonyaforgatást is gépesítették. Gabonafúvó viszi föl a magtárba a szemet, a kukoricát szállítószalag juttatja a góré- ba. Nem cipelik a vödröt az állatgondozók, vezetéken folyik az itatóvíz. A gazdaság majorjaiban nem kevesebb, mint száz villanymotor van az emberek keze ügyében. Régente a barcsiak közül is sokan virradat előtt gyalog indultak a mezőre, s késő estére tértek haza. Ma, illetve már régóta gépjármű viszi- hozza őket. Az anyagi befektetés, a gépesítés révén meg a korszerű eljárások eredményeként a munka nemcsak könnyebb, hanem hasznosabb is lett. Elizából például tavaly 16 mázsa 90 kilót, burgonyából 110, cukorrépából 249, szemes kukoricából 25 mázsát takarítottak be holdanként Tévedés ne essék: nem kísérleti parcellák terméseredményei ezek, hanem nagy táblák, a szövetkezet egész vetésterületének átlaghozamai. A termelés növelésének még további lehetőségeit tartogatja és biztosítja a nagyüzem. S a tagok személyes jövedelme? Már eddig is magas szintet ért el, tavaly pedig meghaladta a 25 000 fo. rintos évi átlagot, és a jövőben még nagyobb lesz. A 63 milliós tiszta vagyon a szilárd anyagi alapja ennek. Az emberekről való gondos- kodásban is példát mutat a jó hírű és gazdag szövetkezet. Házassági, szülési, betegségi, A Balatonboglári Állami Gazdaság több éves gyakorlattal rendelkező esztergályos szakmunkást vesz föl. Jelentkezés írásban. (4023) A Kaposvári Ingatlankezelő, Közvetítő és Felújító Vállalat állandó kaposvári munkahellyel épületbádogos szakmunkást vesz föL Jelentkezés a vállalat központjában, Kaposvár, Ady Endre utca 18. (4022) öregségi segélyt adnak a rászorulóknak; ha valakinek a nehéz helyzetéről nem szereztek volna tudomást, csak szólnia kell, mellé állnak, nem hagyják magára bajában. Buzdítottak erre a közgyűlésen is. Korszerű konyhát, étkezdét létesítettek, fürdőt csináltattak, s Keszthelyre küldtek üdülni 114 szövetkezeti gazdát. Talán fölösleges is a kérdés: mikor, hol volt ilyen az egyéni gazdálkodás idején? S szövetkezés nélkül élvezhetné-e munkájának ilyen bőséges gyümölcsét a barcsi paraszt- ember, s támaszkodhatna-e ilyen nyugodtan, magabiztosan társai, közössége segítségére? B.4BCS ELŐBB INDULT, messzebbre jutott a szövetkezés, a szövetkezeti élet útján. Más községek is lépdelnek a nyomában, az összes szövetkezetnek ez a jövője. S mi a múltjuk a parasztembereknek? Ki a cselédsorból jött, ki a maga kisbirtokán vagy tízegynéhány holdján egyénileg gazdálkodott. Az önálló kistulajdonosok, dolgozó parasztok az adott föltételekkel és körülmények között művelték földjüket. Nem, ma nem sokan mondhatják, hogy a szövetkezeti élet fenntartása keményebb munkát, nagyobb erőfeszítést követelne tőlük. Nemcsak Barcson, másutt is az ember szolgálatába szegődött a gép, a technika, s köny- nyít a helyzeten a szövetkezetben megvalósuló társadalmi munkamegosztás is. Akiknek meg talpalatnyi földjük sem volt valaha, azok pedig a napszámtól, a kepéstarlótó! menekültek meg valójában a felszabadulással. Milyen hitelesen idézte föl annak a régi világnak a keserveit Tápi József somogyvámosi elnök! Akkor az aratás az év legkeményebb próbatételének számított. Ment a tarlóra .öreg és fiatal egyaránt. Ha kezdett a szem peregni, éjszaka sem pihenhettek az araitok. Ma? Nem az a baj, hogy itt a kombájn — akkor mérgelődik a falu, ha elromlott vagy rósz szül dolgozik a gép. A vitát az élet eldöntötte: a kézikasza nem versenghet a kombájnnal. S a gép nem eszi el a parasztság kenyerét — ellenkezőleg: segít úgy betakarítani, hogy minél kevesebb hulljon az érett gabonából a tarlóra. Mindamellett néha még meg kell fogni a kasza nyelét. Nem mindenkinek és nem egész nyáron. Hanem ha a szükség úgy kívánja. Erre is érdemes emlékeztetni mind Somogyvámoson, mind másutt, mert némelyek igen hajlamosak arra, hogy most már mindent a gépre hárítsanak. Kell kaszálni aratásban — nem a földesúré, hanem a tagságé lesz az asztag. EHHEZ A GONDOLATHOZ kapcsolódik — ellenkező előjellel — az is, amit Balaton- szentgyörgyön a balatonberé- nyi Ángyán János mondott. »Az a legfájóbb sérelmünk, és erről mindenki hallgat, hogy két forinttal kevesebbet kaptunk a munkaegységre, mint amennyi a tervben van. Nálunk a munkásember anyagi megbecsülése szenvedett csorbát. Ilyen még a múltban sem fordult elő. Akár aszály volt, akár jégverés, a konvenciót az uraság a cselédségnek mindenképpen kimérette; ha nem termett elegendő, pénzért vette meg, hogy kielégíthesse őket.« Hát itt tartunk? Az emlékezés ennyire megszépítené azt a két évtizeddel ezelőtt letűnt, a nép számára nyomorúságos és gyűlölt világot? Megvette a földesúr a cselédnek járó gabonát. Annyi fizetséget adott neki, amennyi a cseléd munkájának teljes ellenértéke? Akkor az uraságnak mi. bői tellett vclna dőzsölésre, léha életre? Gondolkodjanak csak az egykori cselédek, ugyai. melyikük sírná vissza a közös konyhás, úrsüvegelő, cselédnyomorító rendszert? A mi világunk ezerszer kibírja az összehasonlítást azzal a tár-} sadalmi formával. Még a leggyengébben fizető szövetkezetek tagsága se visszafelé te. kinget, előre néz, a jövőt építi. Mert amit a cseléd kapott, csak annyi volt az övé és semmi több. A tsz-tag a részesedésén túl magáénak vallhatja mint társtulajdonos az egész gazdaságot; ami benn marad a közös alapban, abban is benne van a része. És a következő zárszámadáskor újabb nagyobb összeg vár rá. Nem, a Szent György-napot sem kell rettegnie. S Balatonszent- györgyön sem a megélhetésből hiányzik az az egységenkénti két forint. Egyébként az adatok tanúsága szerint több a jövedelmük, mint tavaly. Évről évre több. A prémiummal együtt a munkaegység most 48,14 forintot ér. Egy dolgozó tagra átlagosan évi 10 777 forint jut. S szövetkezetük szilárdan meg van alapozva. Konvenció, cselédsors? Még lid&rc°s é1 ’- 'S rossz. HIGGYCn. .BÍZZUNK abban, amit esi aiunk. Ez ad erkölcsi erőt további küzdelmeinkhez. Ne feledjük a múltat, becsüljük meg jelenünket, és dolgozzunk mindany- nyian vállvetve közös jövendőnkért. Szépen beszélt erről Gombaszögi Jenő bolhói elnök. Szólt arról is, hogy gazdatársait az évek során gyarapodó eredmények mind közelebb hozzák a szövetkezeti eszméhez, illetve egyre erősödik bennük az a tudat, hogy jól választottak, amikor a belépési nyilatkozatot aláírták. Pedig a megszokott régi életmódot adták föl az ismeretlen újért. Ezt választották, pedig a felszabadulás előtt az ellenforradalmi rendszer rémít- gette a parasztságot a kolhozrendszerrel, a csajkamesével. Igen, onnan indultunk, és ma már itt tartunk. A mai emlékezés sem rövid idő alatt járja be ezt a nagy történelmi utat. (Folytatjuk.) Kutas József Garancia — He csak részben?! A múlt év végén öt új UE 28-as traktort vásárolt az AGRO- KER-tol a karádi Búzakalász Tsz. A télen nemigen használták őket, most volna igazán szükség rájuk. Am közülük három jóformán meg sem indult, máris áll, részben meghibásodás, leginkább azonban a gumikerekek használhatatlansága miatt. A gépek új gumiköpenyei kitöredeznek, szétszakadnak. Érthetetlen ez éppúgy, mint az ez ügyben hosz- szabb idő óta tartó vita. Az AGROKER, illetve a Kaposvári Gépállomáson működő vevő- szolgálat vezetői ugyanis azt állítják, hogy az új gépekre adott garancia a gumikra nem terjed ki. Egy kissé furcsa ez! De nézzük a lehetőségeket. Ha a selejtgvmik helyett sehogy sem kaphat cseregumikat a szövetkezet, akkor próbálkozni kell újak vásárlásával. Csakhogy ebben a negyedévben nem kaphat a gazdaság erre kiutalást. S a kör bezárul. A meglehetősen meddő vitából eddig mindössze az az »eredménye született, hogy a szövetkezetnek megígérték: a helyszínen megvizsgálják a gumik állapotát. A selejtgumikkal »ellátott« új traktorok azóta is türelmesen várakoznak, P. F. MIÉRT VAN A VEFSENYTÁBLA? — kérdeztük a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában járva. Nem értjük, hogy miért üres a fonó IL dolgozóinak versenytáblája. Ha Sehef, okosan... Más városokban járva mindenki láíi odahaza Is hasznosítható, okos dolgot. Évekkel ezelőtt Pécsen és Veszprémben láttam először valóban minden igényt kielégítő bérháziakáso- kat. Lakóik természetesnek tartották, hogy a tervezők velük számoltak elsősorban. Velük, aki azokban a lakásokban élik le életük javát. Nem számlát akarok benyújtani ezekkel a sorokkal, de ismerve a kaposvári helyzetet, engedtessék meg, hogy szót emeljek. Miért bosszakondja- nak az emberek? Ha valamit okosan is lehet csinálni, miért csinálják mégis ellenkezőképpen? Hol legyen a kerékpár? Ezt az északnyugati városrész egyik új házának lakója kércélra Érdek Jegyzetek egy fegyelmi tárgyalásról Völgyi László, a Világítás- technikai Vállalat Kaposvári Gyárának csoportvezetője február 13-án engedély nélkül elhagyta az üzemet. Mivel már korábban is megsértette a fegyelmet, azonnali hatállyal elbocsátották állásábóL Völgyi fellebbezett. A vállalat egyeztető bizottsága nemrég tárgyalta az ügyét. Ismét fölelevenítették az eset részleteit. Völgyi műszakot akart cserélni váltótársával február 13-án, hogy elmehessen egy sportrendezvényre. A csere azonban nem sikerült. Nem sakkal később engedélyt kért a diszpécsertől a távozásra. Az engedélyt nem kapta meg. Völgyi ekkor elhagyta munkahelyét, & csak másnap tért visz- sza.- Mit csináltál az edzői tanfolyam után? — kérdezte Völgyitől az egyeztető bizottság egyik tagja. — Moziba mentem. — Nem gondoltál arra, hogy vissza kellene jönni az üzembe megnézni, vajon a gazdátlanul maradt tizenöt ember tud-e dolgozni, nincs-e valami baj? — Nem. — Arra sem gondoltál, hogy a korábban általad szervezett italozás miatt ezt a lépésedet szigorúbban bírálják el? — Nem. Nem, nem és nem. Völgyi László nem gondolt se az előzményekre, se a következményekre. Csak arra, hogy ha törik, ha szakad, kilóg a gyárból. Ám amikor védekező beszédét mondta, kitűnően gondolkozott és gondolkoztatott. Figyelme mindenre kiterjedt Többek között ezt mondta. — Kérem, változtassák meg a korábban hozott szigorú büntetést. Nagy szükségem lenne arra, hogy visszavegyenek ebbe az üzembe. Szeretnék beiratkozni az egyetemre. Ez pedig csak úgy fog sikerülni, ha az üzem is ajánl. Az a vállalat, ahol az elbocsátás után elhelyezkedtem, úgy érzem, nem mostanában fog engem az egyetemnek ajánlani. Figyeltem ezt a tárgyilagos helyzetértékelést. A fiú hangja egy kicsit bánatos volt. Sajnáltam. Milyen kár, hogy Völgyi, aki egyébként a rábízott feladatokat — február 13-át kivéve — mindig végrehajtotta, s akit sokan szerettek is az üzemben, nem azokban a percekben gondolt erre, amikor a fegyelemsértés módját kitervelte. Szavaiból arra lehetett következtetni, hogy tettét megbánta. Ám egy odavetett mondat mégis azt jelezte, hogy nem minden szempontból értékelte helyesen cselekedetét. Azt mondta: lássa be a tisztelt egyeztető bizottság, február 13-án oly nagy volt az egyéni érdeke, hogy engedély nélkül is el kellett hagynia az üzemet. Magyarán, nézzék el neki, hogy ez egyszer figyelmen kívül hagyta a társadalom érdekét. Kétségtelen, az utóbbit se tekintette, de tévedne, ha azt hinné, hogy egyedül a társadalom érdekére nem volt tekintettel. Fittyet hányt a saját érdekeire is. Hiszen neki is érdeke az, ami a társadalomnak. Az, hogy fegyelem legyen az üzemben, hogy jól menjen a munka, s hogy munkahelyéről ne bocsássák él, megbecsüljék, hogy egyetemre küldjék, és így tovább. És vajon ez-e a fontosabb egyéni érdek, vagy az, hogy ott legyen egy sportmegbeszélésen, és elmenjen a moziba? Az egyeztető bizottság igazságosnak találta a vállalat vezetőinek döntését, és nem helyezte vissza Völgyi Lászlót a Világítástechnikai Vállalat Kaposvári Gyárába. Szegedi Nándor dezte. A válasz lenne: — Hol? Hát az erre a épített helyiségben! Igen ám, de furcsa helyzet van ezekben a házakban. Az eredeti terv szerint (Kaposváron első ízben) számoltak ezzel a tervezők, és jót akartak tenmi. Így is építették a házakat. És most, az átadás után mégis hozzáláttak az átépítéshez. Ezekből a helyiségekből utólag lakást alakítanak ki. A lakók először örültek, most viszont mérgelődnek. Mit mondanak az illetékesek? Farkas Géza, a városi tanács építési osztályvezetője: — Mi is most értesültünk arról, hogy újabb építkezés folyik az átadott házakban. Erre tőlünk senki sem kért enge délyt... Az osztályvezető nem ért egyet az átépítéssel Györfi Endre, a Beruházási Iroda vezetője: — Utólag szabályosan módosították a terveket, s a minisztérium hagyta jóvá ... Az irodavezető egyetért a módosítással. — Mindenkinek úgysem jutott volna hely ... Volt, nincs. A babakocsik, a kerékpárok, a szánkók és még fei tudná felsorolni, mi minden, naponta utazik valakinek a jóvoltából fentről le és lentről fel. Igaz, egy lakást nyertünk. De milyen áron? Zsúfolttá tettük a többi tizenhatot. Pécsein például minden új állami és OTP-akciós ház földszintjén ott vannak a tárolóhelyiségek. Kaposváron sem lehet cél az, természetes | hogy egy életen át bosszúságot okozzunk családok tucatjainak. Égetett meszet és építőkövet — előzetes megrendelésre — minden mennyiségben szállít az UGODI Szabadság Tsz (Veszprém m.). Az ugodi mész osztályon felüli minőségét négyszeres vízfelvevő képessége, színe és egyéb kiváló tulajdonságai garantálják. (89883) '’röm az örömben A Füredi úton és a környékén levő sorházak lakóinak fele az első öröm után mindjárt belekóstolhatott az ürömbe is. Az emeleti lakók csak sajnálkozni tudnak földszinti társaikon. Az utóbbiak ugyanis a tervező elképesztő ötlete és a felülvizsgáló felületessége miatt évek óta az előszobán és a konyhán át kénytelenek a faházba hordani a tüzelőt. Legyünk őszinték: akinek 20—25 mázsa szénnel és a hozzávaló fával ilyen kacskaringós utat kell megtennie, nem éppen ok nélkül mérgelődik. Akadt volna más megoldás? Biztosan. Nincs törvény arra, hogy ostoba terveket el kell fogadni. De még menetközben is lehetett volna segíteni. Sőt, az újonnan épülő házaknál kell is! A kertek végéből el kell venni 4 métert, és bejáróutat kell nyitni. A régebbi házaknál a telekkönyvezés miatt ez nehezen oldható meg, a most épülőknél azonban még meg lehet tenni. Egész szívvel végzett munkát vár a társadalom mindenkitől. Azt, hogy ha valamit okoson lehet csinálni, akkor azt okosan kell csinálni. Ez alól a tervezők, az ellenőrzők, a beruházási irodák mérnökei és a felügyeletet gyakorló tanácsi osztályok sem kivételek. Németh Sándor Keresünk 200 cm-nél magasabb, Arnheim vagy Wertheim gyártmányú hosszú kulcsos PÁNCÉLSZEKRÉNYT, továbbá épületből — kártalanítás ellenében — kibontható páncél szobaajtót. Értesítést 4026. számra a kiadóba kérünk. (4026)
