Somogyi Néplap, 1965. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-19 / 66. szám
Péntek, 1965. március 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP A MI IDŐNK RÖVID ? A HONDÁT KÉRDŐJEL NÉLKÜL határozottan csengett. A mi időnk rövid! A hangsúlyban volt valami elkeseredettség, s talán belenyugvás is — úgy érzem, indokolatlanul. Mert egy társadalmi rendszer fölépítéséhez valóban kevés egy emberöltő: de egy nemzedék is hallatlanul sokat tehet, s nálunk nem egy nemzedék épít! Közelítsük meg jobban a dolgot. Változatos, izgalmas volt a vita a Tabi Járási Pártbizottság épületében, ahol néhány környező község tsz-tagjaival beszélgettünk. S hogy milyen sokat tehettünk néhány év alatt? Ez a beszélgetés is bizonyította. Mint a lavina, szinte bevezetés nélkül indult a vita, szenvedélyesen — és belülről. Ügy belülről, hogy ha a felháborodás, a tiltakozás hangja csapott is fel néha, az is a tsz- tagok alkotó, őszinte, segíteni akaró felháborodása volt. Hogy rövid az időnk? Ez a paraszt- emberek tudatának átalakítására, gondolkodásának megváltoztatására vonatkozott. De hogyan jutottunk el idáig a gondolatsorral? Aprólékos tudatossággal és szenvedéllyel, az okokat kutatva nehézségeink mögött... Borza Vince nágocsi brigádvezető egyik általános gondunkat feszegette, érdemes volt figyelni rá. — A munka dandárjában kevés a munkaerő, higgyék el, sok gondot okoz. Számokkal bizonyítsak? Tizenöt traktoros és tizenöt fogatos mellett mindössze tizennyolc növénytermesztőnk dolgozik Az év nyolc hónapjában elég ennyi, máskor viszont megkésünk, kevés a kétkezi munkás. Mit csináljunk az asszonyokkal? Zúgolódnak sokszor, érthető! December 1- től április 1-ig nem tudjuk foglalkoztatni őket. Még csak nem is bennünk van a hiba. Megterveztük mi a seprűüzemet, tizenhat-húsz holdon is tehneltünfc. Jól ment az elején. De most már nincs rá kereslet, nem tud juk eladni ... MÁSOK ÍS SZÓLTAK ERRŐL, s miért érdemes figyelni rá? Mert ezek a tsz-tagok — többségük brigádvezető — valamiféle tervszerűséget igényeltek Terveket, ha úgy tetszőik járási, megyei szinten, és nemcsak az állattenyésztésre, a növénytermesztésre vonatkozóan! A téli foglalkoztatás nagy gond, tervezzük hát meg, hol mivel érdemes és kell foglalkozni, mire van szüksége a népgazdaságnak. Könnyebb ezt igényelni, mint megcsinálni — igaz! Mégis tennünk kell valamit, még akkor is, ha vannak olyan tsz-eink mint a bábonymegyeri, ahonnét Sipőcz Mihály így kontrázott: — Nálunk hiába lenne valami, úgyse jönnének el a tagok... De azért ő is érzi a téli foglalkoztatás hiányát, ha náluk valamivel előbb kellene is kezdeni ... Javaslat mindjárt volt Hor- váth József tabi állattenyésztő részéről, és okos javaslat: — A körülményekhez képest specializálódni kellene. Siralmas dolog — mondta —, hogy mennyire félnek a tabi járásban a baromfitenyésztéstől. Szinte egy jól sikerült, agi- tatív kiselőadást tartott hirte- lenében arról, hogy nagyobb anyagi erő hiányában négy-öt tsz teremthetné meg a kooperatív baromfitenyésztés alapjait Ez korszerű épületekben igen kifizetődő, és munkaalkalmat is ad. Az asszonyok foglalkoztatását persze nem oldhatná meg teljesen, de a javaslat, ahogy láttam, elgondolkoztatta a brigádvezetőket, akik a sajtó munkatársaival folytatott beszélgetést is elsősorban — és okosan — egymás közti tapasztalatcserének fogták föl. És ettől kezdve — Sipőcz Mihály szavai nyomán — újabb vita bontakozott ki a módszerekről, a jövedelemelosztás formáiról. — Hallgassanak rám, nagy bajok vannak. 1959 óta vagyunk együtt, de ez a bábonymegyeri, ahol ón brigádvezető vagyok, minden, csak nem szövetkezet. Itt nem iparkodik senki sem. Az első évben nagy beruházás volt, beszereztük a gépeket. Azóta mind tönkrement, nem gondozta senki. A munkaegység? Tíz forint harminc fillér volt. Van egy kevés tartalékunk takarmányra, vetőmagra. Csakhogy a pénz ráment a harmadosra. Mindent harmadosban termeltünk. Nem egészséges állapot ám ez! Nézzék csak: aki harmadosban dolgozott, annak nem tíz harmincat ért egy munkaegység, hanem hetven, hetvenöt forintot. Mi van nálunk? Az egyik készpénzre, a másik munkaegységre, a harmadik harmadosban dolgozik. Hol itt a szövetkezet? Egyenlőtlenséget marakodást okoz, egyáltalán nem segíti kialakítani a közösségi szellemet. A MAG TERMÉKENY TALAJRA HULLT, pozitív példával bizonyította Mireider Sándor nágocsi brigádvezető Sipőcz bácsi igazát. — Így van az, mert például a részes művelés mellett nincs olyan állatgondozó, aki lelkiismeretes munkát végezne. Vagy a közös, vagy az egyéni érdek szenved csorbát, s valljuk be, még azért sok helyen az egyénit tartják előbbre valónak. Nágocson mit csináltunk? Ki mit vállalt a munkából, azt kapta. A fennmaradó részt meg kiadtuk kötelezően a családoknak, mindegyiknek, amelyiknek háztáji földje van. Betakarítottunk mindent, mi még nem küzdöttünk abnakhiány- nyal. Ez jobb így, biztosan jobb... — Nálunk meg három éve a »pénzesítési forma« megy — a tagok akaratából. Jó dolog ez, megváltozott a munkaviszony is. Most tudják az emberek, hogy miért mit kapnak. Szívesebben dolgoznak — mondta Széplaki Sebestyén ka- polyi brigádvezető. Csak itt meg a bizalommal van baj. A brigádvezetőknek nincs norma- könyvük, azt mondják, azért, mert nem lehet kapni. Merevség ez, visszaéléstől félnek. Néha javítani kell a normán, ezzel egyetért a vezetőség. A brigádvezető megmondja a tagnak, hogy mennyit kap a munkáért, a javított normát azonban »-elfelejtik« bejegyezni a könyvbe. Ez bizony a tagok becsapása. Nem szabadna_így... És folyt a vita okosan, érvek, ellenérvek csatározfak, szinte képtelenség lenne valamennyit felsorakoztatni. A prémium azonban elvezetett a tudatformálás gondolatköréig. Több tsz-tag is elmondta a csaknem általános tapasztalatot, hogy például a cukorrépa egyelésekor nem hagyták meg a szükséges tőszámot, arra törekedtek, minél ritkább legyen a répa, mert akkor kevesebbet kell majd fölszedni. De mióta premizálják ezt a munkát, bizony nem fordul elő ilyen visz- szásság. És kimondták bátran: furcsa haszna ez a premizálásnak. Ha valóban anyagi ösztönzésről van szó. akkor a prémiummal vajon a kötelességteljesítésre vagy a termelés növelésére kell ösztönözni? Nem vitás, hogy az utóbbira. A kötelességteljesítéséért járna a munkaegység. De hogy ez hajtson, ösztönözzön valakit? Ez bizony a tudat dolga, s mi még nem tartunk itt, a mi időnk rövid... — Ha nem tévedek, akkor eljutottunk a munkafegyelemhez — mondta Horváth József. — Azt hiszem, gyakrabban kellene alkalmaznunk a felelősségre vonást. így lehet csak rendet teremteni. Most mari elég volt a szép szóból. Agitálnunk kell, de miért a kötelességteljesítésre, miért nem többre annál? Mindenkinek volt ideje már meggondolni, hogy miről van szó. Ha valaki nem dolgozik, munkaegységmegvonással vagy kártérítéssel próbáljuk »helyrebillenteni az egyensúlyát«. Elvégre nem járunk már gyerekcipőben ... — Fölösleges erőlködés — hallottam a kapolyiaktól. — Hányszor adtunk be ilyesfajta javaslatot a munkakerülőkkel szemben. Kinevettek érte. A közgyűlés? Csak nem szavaznak a tagok önmaguk ellen.;. Mireider Sándor így látta: — A becsületes dolgozók felháborodnak, mert látják, hogy más biliárdozik meg iszik a kocsmában, míg ők dolgoznak. A vezetőségitől várják a rend- teremtést, az ő kezükben van a fegwer, csak nem tudják használni... — Bizony sokszor megalkuvó a vezetés, játssza a szépfiút, senkit sem akar magára haragítani... Ez a falu átka, ezt az elvtelensóget kellene mindenekelőtt kiirtani az emberek tudatából. ÉS HOL A JELLEM, a határozottság, az őszinteség a tagokban? Ha az egyik brigádban van nyolcvan ember, abból tíz biztosan hangulatteremtő, a visszahúzó erőt képviseli — erről beszéltek a brigádvezetők. S mire következtetne ebből az ember? Arra, hogy semmi baj sincs, hisz ha egy közgyűlésen szemberül a hetven becsületesen, odaadóan dolgozó ember a tíz kerékkötővel, erőfeszítés nélkül legyűrhetik ferde nézeteiket, áskálódásai- kat Csakhogy nem így van. Mert a tíz hangoskodik, hangulatot kelt a közgyűlésen is, a hetven meg hallgat, s nem foglal állást. Ez a baj. S miért nem teszi? Mert nem akar haragost, mert ez így kényelmesebb, mert ebből semmi baj nem lehet. Ha aztán vége van a közgyűlésnek? Bezzeg az utcán van már véleménye mindenkinek ... Erre mondták a tsz-tagok, hogy a mi időnk rövid. Meg arra, hogy a vezetőség csak akkor hoz elmarasztaló határozatot, ha az illető vezetőségi tag nincs ott éppen. Nehéz kimondani, nem vitatom, de ezek a belső felháborodások azt tükrözik, hogy tsz- tag jaink egy része még nem nőtt föl társadalmunk demokratikus vonásaihoz, nem érzi még a közösség erejét, nem érez felelősséget sem mindenért, ami gazdaságában történik. Kérdeztük, mit kellene tenni. Ki segíti például a brigádIRTA: HUNYADY JÓZSEF RAJZOLTA:FRIEDRICH GÁBOR OCOCOCOOOCCOOOOOCOOC<XX)C)<X<XXXXXXXXXXXOCOCOCOOOClOOCOOrXDODOrv-: cyvsqooo vezetőt egy-egy feladat meg(.oldásában? Senki. A vezetőség 17 -----H----h------i_i ' .. c— i ___ _ _ Onem, mert úgymond, nem az ő O dolga. A pártszervezet sem, Üahogy Széplaki Sebestyén qmondta: sokszor a kommunis- Oták is inkább a visszahúzó erők 0oldalán állnak, mintsem hogy Osegítenének megértetni, elfo- Ogadtatni bizonyos dolgokat. q De ez nem szomorú, ezen nem keseregni kell, hanem változtatni! Faluhelyen még kevesebbet beszélnek róla, mint másutt, hogy a tudatformálás, az ideológiai munka, o közösségi szellem magvainak állandó hintegetése nélkül szinte lehetetlen előrejutni a gazdasági munkában, a termés eredmények növelésében. Ha nem beszélünk erről, akkor feltehetően még kevesebbet cselekszünk. A Ml IDŐNK RÖVID? Nem! A mi életünkben óriási dolgok történtek már ebben az országban faluhelyen is. S nekünk erőnk, akaratunk, lehetőségeink vannak ahhoz, hogy Pelőbbre jussunk. Elveinket fazonban sokkal elmélyülteb- Oben. céltudatosabban kellene jalkalmazni és megvalósítani a 0 mindennapi életben. Ez volt e .^tanácskozás legfőbb tanulsága, p Sok gondunk, bajunk lehet s 0még lesz is a tarmelőszövetke- pzetekben. De ha három-négy pember helyett három-négyszáz $vagy annál is több töri majd a 1 fejét, hogy mit hcpyan kellene, jhogyan irányítsuk, szervezzük e százak gondolkodásában is 3saját munkánkat és életünket, O gyökeres változás áll be, akkor ja mai nemzedékeknek nagyon Jsok idejük lesz még a társadé Xlom átalakításához O Jávori Béla 1 ÉPÜLŐ MEGYÉNK 1962-ben épült a legelső OTP-sorház a kaposvári Füredi úton. Azóta egy kis városrész alakult ki ezen a területen. Eddig hatvannégy család jutott lakáshoz a sorházakban. A tervek szerint az idén még további húsz lakást adnak át. 1964-ben adták át rendeltetésének a Palmiro Togliatti nevét vi^^,.meSyeÍ1kÖrlyytárt> ^Posvár egyik büszkeségét. Amióta * aZ , Hí éPulet> “gras szerűen megnövekedett az olvasók száma, akik szívesen keres ik föl a szabadpolcos kölcsönzőt, a legkulonoozobb hazai és külföldi képeslapokkal, folyóiratokkal ellátott olvasótermet. Vis Mintegy tizenkétmillió forintos beruházással készült el és kezdte meg üzemelését 196* májusában a kaposvári kenyérgyár. Az üzem két műszakban — tizenhat óra alatt — száz mázsa kenyeret süt. 1961-ben korszerűsíti * né’-magj r-ors-ági Fűrészek barcsi üzemét. Az irodaház >el nagv íí■,!I -okát végeztek az egész telepen. Ebben a.. n épült az új gattercsarnok is Harcson.
