Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-18 / 41. szám
Csütörtök, 1965. február 18. 3 SOMOGYI NÉPLAP „Mindenki nem lehet motorszerelő,..“ Interjú a 13. sz. AKÖV igazgatójával Gyarapodó gépkocsiparkunk mind több jó szakembert kíván. Az autó- és motorszak- munkás-képzés megyei bázis- üzemében, a 13. sz. AKÖV-né) évente negyven-öt v en ilyen szakembert nevelnek. Ennek távlatairól és tapasztalatairól érdeklődtünk Hoffmann Sándortól, a 13. sz. Autóközlekedési Vállalat igazgatójától. — Milyen lehetőségei vannak a szakmunkásképzésnek a vállalatnál? — Négy szakmában oktatunk ipari tanulókat., a három osztályba mintegy hetvenen járnak az idén. A hároméves tanulmányi idő után autó- motarszerelő, karosszéria-lakatos, karosszéria-fényező, illetve autóvillamossági műszerész szakmunkásoklevelet kapnak. Szeretjük ezeket a fiatalokat; sokan közülük igen szépen dolgoznak; minden évben ketten-hármam, néha többen is vörös oklevéllel végeznek. A lehetőségek: tanműhelyekben. szakoktatók irányításával sajátítják el a szakma gyakorlati anyagát. A tanműhelyekben (az autóvillamossági szakma kivételével) minden tanuló saját szerszám fiókot, satupadot kap. Munkaruháról, tanulmányi segélyről pedig az ipari tanuló-iskola gondoskodik. Az első — és részben a második évben is — a tanműhelyben, a harmadik évben már a gépkocsikon, a termelésben dolgoznak. Felelősségre neveljük őket önmaguk, munkáiuk, a társadalom iránt, hiszen szakmun- kásoklevélleí a kezükben már teljes felelősséggel tartoznak. Ezért amíg ebben is egy kis gyakorlatot szereznek — rendszerint öt-hat hónapot —, vállalatunknál dolgoznak azok is, akik később másutt helyezkednek él. Általában ipari tanulóink áÓ—~-l0' százaléka héTVdzí- kedik el más vállalatoknál — Merre irányul a fiatalság érdeklődése. melyik szakmában mutatkozik túljelentkezés, aránytalanság? — Elég sok fiatal jön zánk évente. Több, amennyit foglalkoztatni dunk. A legtöbben az motorszerelő pályát választják. A gépkocsi, az autóvezetés varázsa ... Természetesen nem általánosíthatunk, hiszen a szakoktatók véleménye szerint is a többség komolvan és nem felszínesen érdeklődik a szakma iránt. Persze nem mindegyik fiatal gondolkozik így tizennégy éves korában: vannak, akik mindenáron és csak autószerelők akárnak lenni. Pedig a karosszéria-lakatos például lényegesen többet keres; azután fényezőnek, villamossági szerelőnek is kevesebben jelentkeznek. Keretszámaink kötöttek, így túljelentkezés esetén sok fiatalnak más szakmát kell választania; mindenki nem lehet motorszerelő... Egy bizonyos: a jó tanulmányi eredmény alapvető szempont a fölvételnél, különösen a szerelő- és az autóvillamossági szakmában. Itt tanulni kell, és nem is könnyű dolgokat. Elsősorban ezek a szakmák várják a jó képességű nvolcadikos tanulókat. — Ügy tudjuk, az autóvillamossági szakma elsajátításához érettségi szükséges .. — Valóban így volt, azonban kértük a minisztériumot, hogy tegyék lehetővé az autóvillamossági műszerészek képzését általános iskolai végzettséggel is. Az érettségizettek jelentős része ugyanis nem tekinti életcéljának ezt a szakmát, és tovább tanul, vag^ amikor éppen hasznosíthatnák szakmájukat a termelésben, bevonulnak. Ennék következtében autóvillamossági szakmunkátokban hiány mutatkozott az Utóbbi években (ieienleg mind- |ssze hárman dolgoznak a vállalatnál), és ez zavart okozott. Ezért veszünk fel elsősorban jól tanuló általános iskolásokat erre a pályára. — Milyen igény, lehetőség mutatkozik a vállalatnál iparitanuló-felvételre az 1965—66. oktatási évben? _— A szükségletnek megfelelően ebben az évben negyven- nyolc első éves tanulót szerződtetünk: autóvillamossági műszerész, karosszéria-lakatos és autó-motorszerelő tanulót tizenötöt-tizenötot; ezenkívül egy fényezőt és egy vulkanizáló meg egy esztergályos tanulót. A jelentkezés most folyik. Tanú Imán vi eredményeik alapján érkezési sorrendben előjegyezzük (vagy más szakmába eltanácsoljuk) őket. Bizonyos esetekben figyelembe vesszük a szociális helyzetet is. A tanév végén az iskola javaslatát is figyelembe véve egy fölvételi bizottság dönt véglegesen a tanuló felvételéről. Eddig mintegy húsz általános iskolás jelentkezett vállalatunknál. Előjegyeztük őket. A jelentkezéseket február 28-án zárjuk le — fejezte be nyilatkozatát Hoffmann elvtárs. Három szomszédos gépállomás együttműködéséről, munkamegosztásáról van szó. Csokonyavisontán javítják a T—28-as és az U— 28-as traktorokat, Nagyatádon a Beloruszokat és az UTOS-okat, Iharosberény- ben pedig a Zetorokat. Sok előnye van ennek az új rendszernek. Korábban mindenütt foglalkoztak valamennyi típussal. Rengeteg és sokféle alkatrészről kellett gondoskodni. Ezek beszerzése, előteremtése gyakran nagy nehézségekbe. ütközött, illletve hányszor meg hányszor előfordult, hogy nem is sikerült. Az is megesett, hogy egyik gépállomáson volt például fölösleges csapágy valamilyen traktorhoz, másutt meg égetően szükség lett volna rá. »Kell az majd nekünk is, nem adhatjuk oda« — a kérő szóra gyakran ezt válaszolták Most a munkamegosztás bevezetésekor a tartalékolt alkatrészek is oda kerültek, ahol az adott típusok javításával foglalkoznak. Ez egyszerűsíti az ellátást, könnyít a beszerzésen, és lehetőséget teremt a raktári készletek gazdaságosabb, ésszerűbb felhasználására. Jobb a típusonkénti javíA tavaszt várja ez az Orkán az iharoíberényl Üttörő Tsz kukoricatábláján. Körülötte halmokba szórt kukoricaszár- maradékok takarják a földet. A gépet időnként hó lepi el, aztán eső mossa. A/. Itt-ott le- pattogzott piros festék helyén sötétbarna rozsdafoltok látszanak. A gumikerekek bele- süllyedtek a talajba. Hol a fagy szívja a gumikat, hol a JOBB fást rendszer azért is, mert mindegyik gépállomás rátérhet a szalagszerű munkára. Korábban a szerelők valamennyi kisebb csoportja egyféle tennivalót végzett. Most — például Nagyatádon — már szakosítva, munka- folyamatokra osztva javítanak egy-egy gépet. Aprónak tetsző dolog, de érdemes megemlíteni: egy-egy fogaskerék vagy csapágy nem kerül egyik csoporttól a másikhoz, mert például a sebességváltót javító szerelő nem használhatja föl a gép egyéb tartozékait. A tipizálás, a szakosítás, az említett munkamegosztás mind a műhelymunkások begyakorlására, mind a gépállomások együttműködésére kedvező föltételeket teremtett. Ez a szervezeti intézkedés nem nehezíti a három körzet, tehát a barcsi, a nagyatádi és a csurgói járás tsz-einek dolgát, hiszen bármilyen típusú traktorukat bevihetik, ezután is járásúk gépállomására; az irányítja, küldi el oda, ahol megjavítják. Ennek előnye végső soron az lesz, hogy előbb és jobban megjavított gépek vonulhatnak ki a földekre. K. J. Az Orkán pedig csak áll, hosszú nyaka felkiáltójelként figyelmeztet a hanyagságra. Mert egész télen át senkinek sem jutott eszébe, hogy fedett helyre vigye, vagy legalább letakarja. Nem filléres dologról van szó, hanem egy olyan értékes gépről, amit nem lehet évente cserélni. S mégsem hiányzott a leltározások idején sem? Jő volna egy kicsit nagyobb gondot fordítani megóvására! Kardos József bácsinak az unokája szolgál az alegységnél. Kérte, adjanak lehetőséget, hogy a fiú eleget sportolhasson, ugyanis a Testnevelési Főiskolára szeretne menni. Berecskei István köszönetét mondott az értekezlet rendezőinek, s kérte, hogy a jövőben is szervezzenek hasonlót. Ez volt a kívánsága a nagybajom! Pinczés Zoltánnénak is. Az értekezlet második felében a katonák műsorral szórakoztatták a megjelenteket. S. M. Somonysárd is készül a kultuáls szemlére (Tudósítónktól.) A somogysárdi művelődési otthon művészeti csoportjai is készülnek a kulturális szemlére. A színjátszók Tóth Miklós Jegygyűrű a mellén.vzsebben« című darabját próbálják, egyik jelenetét akarják bemutatni a szemlén. A tánccsoport a Szüreti táncot tanulja esténként. — Nehéz a munkánk -- mondja Hegedűs József, a művelődési otthon igazgatója —, mert a színjátszók egy része a tánccsoportban is szerepel. így majdnem minden este igénybe vesszük a fiatalok idejét. Többet már nem tudnak vállalni, s emiatt nem dolgozik a hét éve alakult énekkar. Úttörőink is szorgalmasan készülnek a szemlére. Énekkaruk néndalokat, kanonokai, úttörö'ila'okat, Icétszó- larrui müveket tamil. A kisdobosok a Huszártánccal készülnek. W. E. sár marja. hozmint tuautóSzülői értekezlet a — katonaságnál Bizonyára sok szülőnek okozott meglepetést az MN 8354/1 alakulat párt- és KlSZ-szer- vezetének meghívója, amely katona szülői értekezlet összehívásáról értesítette őket. Várakozással és kíváncsisággal gyűltek össze február 14-én a kaposvári Fegyveres Erők Klubjában; Kis* százados köszöntötte őkét. — Gondolom, utoljára akkor voltak szülői értekezleten, amikor fiaik iskolába jártak — mondotta. — Mi a hadseregben hazaszeretetre, bátorságra, a kommunista embertípusra jellemző tulajdonságok fejlesztésére neveljük katonáinkat. Ebben a nevelésben a szülőkre is nagy feladat vár. Ezen az értekezleten elmondjuk tapasztalatainkat, s kérjük, hogy önök is mondják el véleményüket. Banda százados arról beszélt, hogy szeretnék elmélyíteni az alakulat vezetői és a szülők közötti kapcsolatot, s arról, hogy a katonai nevelésben miben várják a szülők segítségét. A fegvelmi vétségek elkövetésekor például megnézik a lélektani okokat is, mielőtt állást foglalnának. Hisz a katonákat nagyon befolyásolják a hazulról kapott hírei:. Az a véleményük, hogy a katonák túlnyomó többségének magatartása, gondolkodásmódja helyes. Alig akad olyan fiatal, akit ne dicsértek volna meg helytállásáért, munkájáért. Példaképül lehet áüita-j ni például Németh László honvédet, aki szolgálati feladatát becsülettel, ifjú kommunistához méltóan látja el, vagy Roik Imre őrvezetőt, aki bátorságra, igazmondásra neveli beosztottait. Több dicséretet kapott már Széplaki Tibor honvéd is. A hadseregben fontos szempont a munkára nevelés, hisz nem mindegy, hogy milyen munkaszeretettel tér haza a leszerelt fiatal. Felkészültek a tizennyolc évesek fogadására is. Tudják jól, hogy e fiatalok többségének nincs szakképzettsége, fizikailag fejletlenebbek, mint az előző korosztály. Vidámabbak, játékosabbak, kevesebb a gondjuk. S mivel ÍGY majdnem mindnyájan az iskolapadból kerültek a hadseregbe, kevésbé gyakorlatiasak. A parancsnokok mindezzel számoltak, s megértéssel közelednek hozzájuk. Ezután a szülők szólaltak fel. Dudák Lajosné, aki Bő- szénfáról utazott be az értekezletre, elmondta, nagyon örül annak, hogy beszélgethet fia parancsnokaival. A múltban ilyen nem volt, s örül, hogy fia olyan hadseregnek a katonája, ahol a fölötlesek a szülőkre is gondolnak, meghallgatják őket — Amikor én katona voltam — emlékezett vissza Dénes János —, gondolni sem mertünk arra, hogy a századosok leüljenek velünk beszélgetni. Nem is kell hangsúlyoz, ni a két hadsereg közötti különbséget ... Megnyugtató tudni, hogy a fiam más, lényegesebb jobb körülmények között katonáskodik, mint annak idején ón. — Véleménye szerint jó dolog az, hogy már tizennyolc éves korukban ka- tonakötélesek a fiúk. Így mire elérik a huszadik életévüket, jóval érettebbek, öntuda- tosabbak, komolyabbak lesznek. Hol a helye a parancsnoknak? frázisnak hatnak a szavak. PeINDULT EGY ÉRDEKESNEK. IZGALMASNAK ÍGÉRKEZŐ dokumentumműsor-sorozat a rádióban »A győzelem állomásai-« címmel; az első adás a híres sztálingrádi csatáról szólt, és időrendi sorrendben fölelevenítette a második világháborúban fordulópontot jelentő ütközet eseményeit. Megszólaltatta a riporter a csalta egyik veterán katonáját, és ekkor elhangzott egy nemkülönben érdekes és izgalmas párbeszéd. Arra a kérdésre, hogy a sztálingrádi hősök miért tudtak győzni, a katona a többi között ezeket mondotta: »Meri a parancsnokok itt voltak közöttünk. Es a jó katona azt szereti, ha a parancsnoka ott van mellette.« Ezekben a napokban, amikor oly sok szó esik a vezetésről, a vezetési stílusról, úgy érzem, különösen időszerű a veterán katona véleménye. Az emberek figyelme a vezetőkre terelődik, hiszen egy sor gazdasági vagy egyéb rendellenesség éppen a vezetés módszereinek hibáira, elégtelenségére mutat. Nem kell bizonygatni, hogy mi minden áll vagy bukik egy igazgatón, egy művezetőn vagy akár egy csoportvezetőn; mindenki azért kerül egy adott posztra, mert alkalmasnak tartják a munkakör betöltésére. És a vezető kinevezésének pillanatától a közvélemény érdeklődésének reflektorfényében áll: az emberek minden mozdulatát figyelik, élénken reagálnak hangulatváltozásaira; némelyeket nagyon tisztelnek és becsülnek, másokról meg a legnagyobb jóindulattal sem tudnak elismerő szavakat mondani. VEZETŐNEK LENNI nem könnyű feladat, és a követelmények mind nagyobbak lesznek. Jó vezetőnek lenni pedig egyenesen nehéz, hiszen nagyon sok buktató leselkedik az élet sűrűjében. Meg kell találni az utat, a hangot szinte minden emberhez, ugyanakkor egy pillanatig sem szabad kétséget hagyni afelől, hogy a vezető megköveteli a pontos, kifogástalan munkát beosz- tottaitól. Erről a témáról már tanulmányok születtek, állandó vita folyik róla különféle fórumokon is. A polgári élet parapcsnokai- ra, a vezetőkre nagy feladatok várnak hazánk szocialista építésében. Ezek a feladatok egész embert követelnek. És a parancsnok csak akkor képes a feladatokat megvalósítani, ha a »-közkatonák« egyöntetűen támogatják. Hogy ez megtörténjék, ahhoz viszont ismerni kell az emberek életét, mert senki sem szereti azt a narancsnokot, aki az »utánam« ielszó helyett az »előre« jelszót adja ki. Nem számíthat az egyszerű emberek, a kétkezi munkások támogatására egyetlen olyan vezető sem, aki csak parancsolni tud, aki csak akkor fordul a dolgozókhoz, ha tőlük vár seeítséget. Aki azonban egvütt él, együtt lélegzik munkatársaival — hiszen mi más lehetne az igazgató és az egyszerű segédmunkás; mindkettőiük a maga területén fontos személyiség —. az azt is tudta, hogy mivel' lehet az emberek munkakedvét, faielő^cágérzetét növelni. Sokszor beszélünk a vezetői tekintélyről, s némelykor már dig nagy igazság rejlik abban, hogy egy vezetőnek tekintélyt kell szereznie beosztottai előtt. Nem szeretik az emberek a »vizet prédikál, bort iszik« stílust, nem szeretik, ha némelyek — bármennyire jogos is — erkölcsi alap nélkül figyelmeztetik őket kisebb-nagyobb botlásaikra. És itt van a tanulás. Manapság az egyszerű munkások százai, ezrei tanulnak nemcsak az általános iskolákban, hane/n a gimnáziumokban, a technikumokban is. Ezek az emberek már észreveszik, ha vezetőjük megreked valahol, nem képezi tovább önmagát, ha csak lejárt lemezt forgat A vezetőknek — és itt nemcsak a gazdasági vezetőkre gondolunk — lépést kell tartaniuk a fejlődéssel, hiszen a tudomány és a technika szinte napról napra újabb meg újabb dolgokat produkál. S aki nem tart lépést az ütemmel, menthetetlenül elbukik. Ez törvényszerű. Akik hallgatták Kádár János elvtárs országgyűlési beszédét, azok bizonyára jól emlékeznek még a kijelentésre: »Pártunk gazdaságpolitikája helyes, csak a végrehajtás rossz. Lent is, középen is, fent is.« És bizony nagyon sok esetben a kor követelményeitől való elmaradás okozza mindezt, a képzetlenség, a hozzá nem értés. Még egy-két éve is azt mondták némelyek, hogy nem kell a vezetőket folyton piszkálni; bizonytalanságot okoz, ha fokozottan figyelik munkájukat. No de hát az, akinek nincs vaj a fején, miért fél a naptól? „ Nemrégen jelent meg a Népszabadságban egy rendkívül szellemes írás. »Ez most nem segítene« volt a címe. Frappáns keresztmetszetét ad- ia egy sajnos még élő közéleti visszásságnak, a rosszul értelmezett humanizmusnak. Vajon hányszor próbálkoznak még ma is a különféle szervek hibát hibára halmozó személyekkel, mert ■ hát kéz kezet mos, a korábbi apró szívességeket valamilyen formában meg kell hálálni? Félreértés ne essék: igazgatóink, művezetőink túlnyomó többsége, és mindazok, akik esrv kisebb vagy nagyobb kollektívát irányítanak, becsülettel helytáll. A SZTÁLINGRÁDI CSATA APROPÓJA azonban mindezeket a gondolatokat az ember eszébe juttatja. Természetesen sok mindenről lehetne még beszélni, hiszen a figyelő szemmel járó ember sok mindent lát, hall, tapasztal. Magyarázatok után kutat, ha valamilyen visszásságra hívják fel a figyelmét, intézkedést sürget. A társadalmi ellenőr csakúgv, mint a rendszertelen anyagellátás miatt zsörtölődő üzemi munkás. A vezető, ha az emberek között jár, sokkal gyorsabban tájékozódhat az élet grafikonjának alakulásáról, mintha irodába beküldött jelentéseket tanulmányozna. Ez régi igazság, csak némelyek megfeledkeznek róla. Pedig nem szabadna figyelmen kívül hagyni. Polesz György Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat (Kaposvár, Május 1. u. 57. szám) ipari tanulókat vesz fel kőműves, burkoló, ács -állványozó, parkettás, szobafestő-mázoló, vízszigetelő és épületbádogos szakmákban. A fölvételhez általános iskolai végzettség és 17. életéven aluli korhatár szükséges. Jelentkezni a vállalat személyzeti osztályán lehet. (3928)
