Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-17 / 40. szám

Szerda, 1965. február 17. 3 SOMOGYI NÉPLA! Olvad a hó, asikkad a sár, amíg percekre ide-oda lopja magát a tavasz a Szé­chenyi tér fél évszázados vad­gesztenyefái közé. Kinyás Sán­dorral, a község párttitkárá­val kerülgetjük a pocsolyákat, az útba eső tócsákat. Lassan haladunk, mert közben a há­zak homlokzatát, a tereket, a parkokat nézegetjük. Óhatat­lanul a tavaszról és a sok-sok tennivalóról jön elő a szó. Nagyatádon sokáig állt a front húsz évvel ezelőtt, és ennek nyomát még ma is na­gyon sóik épület viseli magán. — Az idei tavaszpn, a fel- szabadulás óta a huszadikon, szeretnénk mindent eltüntetni, ami még a háborúra emlékez­tet. A golyó verte tűzfalakat bevakoltáljuk, a romos, már húsz éve lakhatatlan épülete­ket lebontjuk, és ahogy enged egy kicsit a hideg, hozzákez­dünk a parkosításhoz is. A részleteket a járási tanács építési osztályán Jano- ta Józseftől tudom meg. — Nemrég vertek szét a fa- luvégen, a Rinya-patak mel­lett egy salakbeton bognár- műhelyt. Helyzeténél fogva szinte erődnek számított húsz évvel ezelőtt Háromszor cse­rélt gazdát három hónap alatt. Konokul védekező német gép­puskaegységek próbálták visz- szatartand a szovjet csapato­kat Nagy áldozatok árán mégiscsak eljutottak a pata­kig a vöröskatonák, és az utol­só németet is elnémították a hírhedt géppuskafészekben. Idedg-óráig még egyszer sike­rült ugyan a németeknek visz- szafoglalniuk a betonerődít­ményt, de azitán hamarosan újra hurcolkodniuk kellett. A hónapokig tartó állandó lövöl­dözés megviselte a környék há­zait a Rinya mindkét oldalán. Ezek közül az utóbbi két év­ben negyven magántulajdon­ban levő épületet tataroztak. Állami házak rendbe hozásá­ra 1957-től egymillió forintot fordítottunk. A harcok köz­ben legtöbbet szenvedett terü­leteken, a Hunyadi, a Zrínyi utcában és a Széchenyi téren még sok dolga lesz a rövide­sen munkába lépő műszaki alkcióbizottságnak. Ellátogattam egy csa­ládhoz. Az egyébként jó állapotban levő téglaház ugyancsak himlőhelyes a ren­geteg becsapódott lövedéktől. A tulajdonost nem találtam otthon, de a szomszédok, mi­után megtudták, hogy mi já­ratban vagyok, mind elmond­ták véleményüket. — Bántja az ember szemét — mondja Knapp La jós né. — Ha az enyém lenne, már ré­gen helyrehozattam volna — így egy másik asszony. Körül­vesznek, beszélgetünk. Szóba kerül a parkosítás terve is. — Nagyatádon, ha egyszer azt mondják, hogy a főbb út­vonalak mellett végig virágok nyílnak a tavasszal, akkor az ügy is lesz. — És a házak? — Azok is megszépülnek ebben az évben, hiszen városi formája lesz a mi községünk­nek — mondják, mintha csak Pól Istvántól hallanám, a vb- elnöktől. Nagyatád, ez a fejlődő járá­si székhely a nagy évforduló­ra készül. A központban hi­ganygőzlámpák karcsú ostor- nyelei várják felállításukat; a tervek szerint szinte egymás­ba érnek majd a virágágyak a főbb útvonalakon, ahol fris­sen vakolt házak sorakoznak majd. így készül az évfor­dulóra az egész község. Kör­nyezetűikből húsz év után vég­re eltüntetik az azóta is kísér­tő mementókat. Legalább ezek­től szeretnének megszabadul­ni, hiszen a szomorú emlékek­től úgysem tudnak, mert ah­hoz kétszer húsiz esztendő sem elég... N. J. Közérdek és személyes kötelesség A termelékenység emelé- se, a termelési költsé­gek csökkentése, a meglevő beruházások fokozottabb ki­használása, a termelés gazda­ságosságának növelése, a ter­melési feladatok teljesítése — mind olyan követelmény, amely nemcsak a jól végzett munka örömét adja az ember­nek, hanem kinek-kinek sze­mélyes érdeke és kötelessége is. A parlamentben mondta ezt országos vezető a mező- gazdaság ez évi feladatairól szólva. Ez a megállapítás az idei program tömör kivonata. Célt jelöl meg, eligazít, erő­feszítésekre ösztönöz, köteles­ségteljesítésre buzdít, és megmutatja az eredményesebb munka értelmét Ebben a szel­lemben tanácskozott az egész társadalmat érintő oly sok fontos kérdés között mezőgaz­daságunk helyzetéről, fejlesz­tésének tennivalóiról. is az or­szággyűlés legutóbbi üléssza­ka. Az országos és a megyei ál­lapotok összefüggése közis­mert. A helyzetünkre alapve­tően jellemző megyei eredmé­nyek ugyanarról a tőről fa­kadnak, mint hazánk más vi­dékein. A nehézségek, a gon­dok és a feladatok is országo­san nagyrészt azonosak. Ezért ami a parlamenti ülésterem­ben e témával kapcsolatban szóba került, az megyénk szö­vetkezeti parasztjaira, Somogy mezőgazdaságára is vonatko­zik. A költségvetés a tsz-ek állami támogatására és egyéb kedvezményekre csaknem négymilliárdot irányoz elő. A közép és hosszú lejáratú hi­telek összege meghaladja az előző évit. A megnövelt beru­házási előirányzatból megyénk szövetkezetei építkezésre 87,1 millió forintot kapnak. Az idei költségvetés tehát — amint az országgyűlési be­számolóból kitűnik — számot­tevő összeget irányoz elő a mezőgazdaság, a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás fejlesz­tésére. Ezek a befektetések biztosítják az anyagi-műszaki ellátás további javítását. Vagy vegyük a népgazdaság egyéb beruházásait. Azt látjuk, hogy a terv előtérbe állítja, kiemelt feladatnak nyilvánítja pél­dául a műtrágyagyártás fej­lesztését szolgáló üzembővíté­seket is. A népképviselet leg­magasabb fórumán, az or­szág színe előtt felhívták a felszólalók az érdekeltek fi­A Pécsi Zeneművészeti Szakiskola tanárainak hangversenye Tegnap este a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola hang­versenytermében a pécsi Ze­neművészeti Szakiskola taná­rai vendégszerepeitek. M. Bal­ia Mária (ének); Sz. Polgár Marianne (zongora), Paláncz Tamás (klarinét) és Neményi Klára (zongora) szerepelt a hangversenyen. Műsorukban Cornelius, Chopin, Weber, Liszt, Schubert, Rachmaninov, Csajkovszkij és Verdi műve­ket mutattak be. AKI MINDIG KOMOLYAN VESZI FELADAIAT — A tsz-könyvelőknek egész éven át sok a munkájuk, de ilyenkor, zárszámadás- és terv- készítés idején a szokásosnál is többet kell dolgozniuk — mondta Balogh Lajos, a mar­cali járás tsz-főkönyvelője. — Hogy járásunkban kik a leg­jobbak? Olyan megbízható, hozzáértő számviteli szakem­ber, mint amilyen a bizei Rá­diós IAszló és mások, több ter­melőszövetkezetben is van. A somogysámsoni Kovács József például azóta főkönyvelő, ami­óta megalakult falujában a tsz. Elégedettek vagyunk a munkájával. — A pénzügyi fegyelmet megtartja; munkáját mindig határidőre elvégzi — tette hoz­zá Balogh József, a járási bankfiók helyettes vezetője. — A mostani zárszámadást is ki­fogástalanul készítette el. Ezekkel a szavakkal mutat­ták be a főkönyvelőt. Szemé­lyesen a sámsoni tsz irodájá­ban ismerkedtünk meg vele. Kovács Józsefnek ez volt az ötödik zárszámadása Sámson­ban, noha... — Amikor ide jöttem, nem hittem, hogy öt év gazdálko­dásának számadatait összesí­teni ebben a gazdaságban — mondta. — Miért volt olyan borúlá­tó? — Egyetlen olyan épület sem volt a szövetkezet meg­alakulásakor, ami alapja lehe­tett volna a nagyüzemi gaz­dálkodásnak. Malacok érkez­tek. nem várta sertésól őket, s az elnök vissza akarta kül­deni a szállítmányt. Én azt mondtam: kellenek az állatok, ne szalasszuk el őket. Szükség­szállást kerestünk nekik. Olyan épületünk sem volt, ahol na­gyobb mennyiségű közös ter­ményt tárolhattunk volna'. Ma korszerű majorban van a jó­szág, — Hogyan került a tsz-be? — Hosszú volt az út a ter­melőszövetkezetig. Tizenegy évig fötdművesszövetkezetben dolgoztam. Annak idején még minden falunak önálló föld­művesszövetkezete volt. Ügy­vitelükben akadtak néha hiá­nyosságok is. Ezeket a járási központ úgynevezett vándor- könyvelői szüntették meg. Ilyen vándorkönyvelő voltam én is, majd az fmsz-ek össze­vonása után járási főellenőr lettem. A földművesszövetke­zetek járási központjától kér­tek ki. a somogysámsoniak 1960 januárjában. Így jöttem ha­za..; — Hogyan sikerült megér­tetnie magát a vezetőkkel? — Az összeszokásra kevés idő jutott, ugyanis gyakran változtak a vezetők. Most van a harmadaik elnöke és a negye­dik agronómusa a szövetke­zetnek, s a brigádvezetők kö­zül csak egy található eredeti tisztségében a megalakulás óta. Engem nem váltottak le. — Nem is érték támadások? — Dehogynem! Akadtak ér- tetlenek — igaz kevesen —, akik haragudtak rám, amiért a közösségért fáradozom. Ha rajtuk áll, akkor például ta­lán még ma sem volna trakto­runk. De én mindig komolyan vettem feladatomat, nem tágí­tottam az igazamtól. Meg­mondtam nekik, hogy nemcsak a részesedésre kell gondolni, nem lehet az egész jövedel­met felosztani, hanem a gaz­daság megalapozására kell tö­rekedni. A többség megértett. Két beosztott könyvelővel dolgozik: Laskai Klárával és Lantos Ibolyával. Beszélgettem velük is. Emberségesebb, kö­telességtudóbb főkönyvelőt so­sem kívánnak — mondták. A szövetkezet tagsága sem kívánhatna jobb szakembert Kovács Józsefnél. Személyében olyan ember irányítja a so- mogygsámsoni termelőszövet­kezet számviteli munkáit, aki mindig komolyan veszi felada­tát, s amit tesz, azt az egész közösségért teszi. Hernesz Ferenc Három és fél millió forintot fordítanak az idén a kaposvári házak tatarozására A múlt esztendő eredmé­nyeiről, az idei tervekről, a soron következő felújítási, ta­tarozása és karbantartási mun­kálatokról érdeklődtünk Inke Sándortól, a Kaposvári Ingat­lankezelő Vállalat igazgatójá­tól. Elmondotta, hogy tavalyi építőipari tervüket 119 száza­lékra teljesítették. Többek kö­zött csaknem négyezer négy­zetméter új parkettát raktak le, háromezer méter esőcsator­nát újítottak fel, és kétszáz- kilenc új cserépkályhát épí­tettek Kaposváron. Ebben az évben ugyancsak sok munka vár a vállalat dol­gozóira. Három és fél millió forintot fordítanak felújításra. Sok házat kívül-belül tataroz­nak, s aihol szükséges, ott fö­démet cserélnek vagy javíta­nak. Emeletráépítés csupán a Kossuth Lajos utca 13. szám alatt lesz ebben az évben. Már hozzá is kezdtek ehhez a mun­kához. A vállalat szakemberei hét házat hoznak rendbe a város­ban, és egy újat építenek a Veszprém és a Virág utca ta­lálkozásánál gyeimét a gépalkatrész-ellátás javítására meg a majortelepí­tések és építkezések teljes rendjének megteremtésére. Joggal állapította meg mind­ezek ismeretében az egyik képviselő: a mezőgazdaság fej­lesztése az egész ország kö­zös ügye. f'' ondos előkészítést, ala- pos szervezettséget és nagy körültekintést követel meg a beruházási előirányza­tok célirányos felhasználása. Csakis így biztosítható, hogy eredményesen hasznosulja­nak, több kenyér, burgonya és hús formájában visszatérül je­nek a mezőgazdaságra áldo­zott milliárdok. Ami a megté­rülést illeti, nem csupán az új beruházások iránt támasz­tandó követelmény ez. Vala­mennyi szövetkezetnek, az egész országnak fontos érde­ke fűződik ahhoz, hogv a már meglevő anyagi eszközök és technikai berendezések a le­hető legnagyobb hatásfokkal szolgálják az embert, mozdít­sák elő a többlettermelést. Gondoljunk csak a traktorok­ra. Dolgoztunk velük tavaly annyit, amennyit kellett és lehetett volna? Megyénkben is kevés szövetkezetben válaszol- . hatnának igennel erre a kér­désre. A mulasztás, a lemara­dás fő okát mindenki ismeri: a kelleténél kevesebb a gép­hez értő ember. Most van az ideje, hogy tömegesen képez­zenek ki új traktorosokat. Vagy szalasszuk el a trakto­rosképzés kiváló téli lehetősé­geit? Akkor a nyáron meg az ősszel megint csak azt, hajto­gathatjuk: »Szántatnánk éjsza­ka is, de nincs, aki este a gép­re üljön ...« A termelési és üzemszerve­zési kérdések tág teret kap­tak a parlamenti vitában. Me­zőgazdaságunk elsődleges fel­adata a kenyérgabona meg­termelése — hangsúlyozták. Ebből fakad a közvetlen teen­dő: megyénkben is gondosan ápolni kell a 114 500 hold ga­bonavetést. Burgonyát évek óta kénytelen az ország kül­földről behozni. Nem jól van ez így, ebbe nem törődhetnek bele a gyakorlott, hozzáértő, sőt hírneves somogyi termelők sem. Úgy készüljenek az idei burgonyaellátási gondok meg­oldásának előmozdítására, hogy az előirányzott 5400 va­gonnál okvetlenül átadhassák a népgazdaságnak. A szarvas­marha-tenyésztést egy orszá­gos hírű szakember felszólalá­sában a mezőgazdaság nagy­iparának nevezte. Ennek fej­lesztésére kellene összpontosí­tani az erőket — javasolta. Szavai bizonyosan Somogybán is nagy érdeklődésre találtak. Hiszen a nagvüzemi termelés útkeresése közben nálunk is hangzott el hol ilyen, hol olyan, jó szándékú bár, de kellően meg nem alapozott, éppen ezért megvalósításra nem érdemes indítvány. Sze­rencsére az állattenyésztés nem került ki eddig sem a fi­gyelem középpontjából. Most az országgyűlési emelvényről hallottakból újabb erőt merít­ve ismét mondjuk ki: * Ma­radjon, illetve még inkább le­gyen Somogy a szarvasmarha­tenyésztés hazája.« Ezzel függ össze a takar­mányellátás még meg nem oldott, de a megoldást egyre jobban sürgető gondja. Az idén valamelyest növekszik, s eléri a 235 730 holdat a ta­karmánytermő terület. Ezen belül kukoricát a tavalyi 1X0 500 helyett 1X4 700 holdra Irányzott elő a megye. Nem a terület növelése, hanem a hozamok nagyobb arányú emelése a kellő mennyiségű abrak előteremtésének a fő módja. A termelőszövetkeze­tek ezután véglegesítendő ter­veikben ezzel okvetlenül szá­moljanak. S a rét meg a le­gelő gondozása? Annyira or­szágos problémává nőtt már, hogy íme, az országgyűlés is foglalkozott vele. Beszélt er­ről például megyénk képvise­letében Hegedűs Lajos, az öreglaki Kertészeti Tsz elnö­ke is. Űtmutatás, elgondolás, terv úgyszólván már minde­nütt van; munka kell, gya­korlati tettek kellenek: így lesz nyomukban és az intéz­kedések eredményeként gaz­dagabb fűtermés. vjuk a jó gazda gondos- ságával, védjük a leg- erdekeltebb őr éberségével, és becsüljük meg az alkotók lel­kiismeretességével megtermelt értékeinket. Rothadó szénapet- reneék, későig a mezőn ha­gyott répahalmok árulkodnak mulasztásiról, felelőtlenségről. S a sárban, vízben sárgálló, napról napra jobban penésze­sedé, fedetlen kukoricapriz- mák? Tévedésből sokán a tsz-efcnek tudajdonítják az így tárolt terményt. Pedig orszá­gosan bizonyítják a tények: a felvásárló vállalat tartja a drága kincset a szabad ég alatt. Mindnyájunk kára ez. Nincs elegendő góré. Hát szük­ségmegoldás? Kell valamit csinálni, mert nem hagyhatjuk veszni a szorgalmas paraszt- asszonyok keze munkájának gyümölcsét! Nem Fejér megye problémája ez csupán, hanem a miénk is, az egész országé. A tápforgalmazás vállalati rendszerének módosítása, a +sz-ek egy részének keverőbe­rendezéssel és koncentrátum- mal való ellátása bizonyára iavítána a helyzeten, enyhí­tene a tárolási gondokon. Anyagi esziközöík, termelési célok és az ember — nem ér­demi, hanem csupán csoporto- sítási rangsor ez. Az ember áll az első helyen, ö dolgozik a giéptoel, ő váltja valóra a termelési célokat. Róla az idei költségvetés minden eddiginél jobban gondoskodik. Védd egészségét, könnyíti szociális gondjait, előmozdítja művelő­dését. Mindebből a szakmai képzésre utalunk most. A szaikma szeretedére való neve­lés sürgetése csendül ki szá­mos képviselő szavaiból. Az aigronómusok beszéljenek a fiataloknak a mezőgazdasági munka szépségéről — indítvá­nyozta egyikük. Más pedig rá­mutatott: a szakmai képzés fejlesztése nemcsak azt jelen­ti, hogy valamennyi tsz-ben legyen néhány agrármérnök, technikus és szakmunkás, ha­nem azt is, hogy mindenütt nagy számban, tömegesen ért- senefc a mezőgazdasági terme­lőmunkához. Gyorsan megté­rülő, jó befektetés a szaktu­dás — ez az alapgondolat vál­jék nálunk is, megyeszerte a mezőgazdasági ismeretszerzés haj tóerejévé. egnyugtatással vehette tudomásul megyénk szövetkezeti parasztsága is, hogy az országgyűlésen elfoga­dott állami költségvetés bizto­sítja a mező gazdaság 1965. évi termelési feladatainak pénz- üpví föltételeit. Az anyagi ja­vakból munkája arányában részesülő, a társadalom iránti felelősségtől áthatott ember mindennapos helytállása, hét­köznapi tettei változtatják va­lósággá a kitűzött célokat. Me­gyénk mezőgazdasági dolgozói­nak idei munkájában is szi­lárdan építhetünk a közérdek és a személyes kötelesség ösz- szefüggéseinek fölismerésére. \ szövetkezeti gazdák és ve­zetők, az asszonyok, a trakto­rosok, az állatgondozók és gépszerelők egységes, össze­hangolt erőfeszítéseihez — bizton reméliük — az ország- gyűlés tanácskozása újabb. hatékony ösztönzést adott. Nö­vekvő termelési eredmény, az életkörülmények további ja­vulása lesz idei példás helyt­állásuk elmaradhatatlan ju­talma. Kutas József Mezőgazdasági könyvliónap február 28-ig Vásároljon mezőgazdasági szak könyveket a földművessxövetkeseti könyvesboltokban és bizományosoknál. (3912)

Next

/
Thumbnails
Contents