Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-16 / 39. szám

Á? M32MP hÁ'ÉGVÉt FH7ÖTTSACA ÉS A MEGYE! TANÁCS l A PJ A ' Ki mit tud? — 1965 Megye/ vetélkedő Kaposváron — Emelkedett a színvonal — Hat somogyi esélyes K. f . A tárgyalóteremből Elítélték a táskarablót HÓVIRÁG OK Ezek a szerény, szép és annyira kedves kis virágok az idén talán a szokottnál is korábban kibontották szirmu­kat hirdetve, hogy már nem soká tart a tél... Pillana­tok alatt kiürül a virágárus néni kosara, és minden szál fehér virág mosolyt varázsol elő ... Magyar—szovjet barátsági estKaposfüreden Kedves esemény zajlott le Kaposfüreden szombaton es­te. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó egyik szovjet ala­kulat művészeti csoportja a községbe látogatott, és a helyi műkedvelőkkel közös műsort adott. A művelődési házat zsúfolásig megtöltötte a kö­zönség. A vendégeiket Koletár Józsefné, a község párttitká­ra üdvözölte, majd megemlé­kezett a falu felszabadulásáról és Kaposfüred húszéves fejlő­déséről. Az üdvözlésre Sztyepán Mi­Pöttifos bál A ,gyógyszerészek hagyo­mányos bálját február 13-án, szombaton rendezték meg a BM-klubban. A vendégeket a ruhatári zsúfoltság után a nagyteremben is hasonló kö­rülmény fogadta. A meghívók kibocsátásakor valószínűleg nem vették figyelembe a te­rem befogadóképességét. Így a fiatalok közül többen a pöttyös báli meghívóval kény­telenek voltak máshová men­ni szórakozni. Ha pedig ott maradtak, akkor a táncszü­netekben a folyosóra kény­szerültek. háilovics Ozinszki százados, a szovjet kultúrcsoport vezetője válaszolt, majd a helyiek mű­sora után a szovjet együttes lépett a színpadra. Hazájuk dalaiból, táncaiból és zenéjé­ből nyújtottak át egy színes csokrot a közönségnek. Az előadás után a helybe­liek és a vendégek hosszabb ideig együtt szórakoztak, be­szélgettek, s e rövid idő alatt is őszinte barátság szövődött közöttük. Láttunk a bálon szebbnél szebb ruhákat bársonyból és tüllből; frizurafantáziákat a dauertól a kontyig, de pöty- työt sehol sem, illetve csak a rendezők karszalagján lát­tunk. A jó hangulat a zenekar­nak köszönhető. Ök megtették a magukét. Kár, hogy erre a jó hangulatra rányomta bé­lyegét a szűkösködés. Egy na­gyobb helyiségben jobb, szín­vonalasabb lehetett volna a kedves hagyományokat őrző pöttyös bál. KÉT ÉV UTÁN a KISZ és a Magyar Televízió ismét meg­hirdette és a IX. Világifjúsági Találkozó tiszteletére újra megrendezi a népszerűségben szinte páratlan Ki mit tud?- vetélkedőjét. A sorozat előz­ményeként az előző hónapok­ban és hetekben lebonyolított helyi, járási és városi verse­nyek után szombaton délután és vasárnap délelőtt Kaposvá­ron is megrendezték a vetél, kedő megyei döntőjét. December óta több ezer so­mogyi fiatal állt pódiumra, hogy bemutassa és másokkal összemérje képességeit a mű­kedvelő művészet valamelyik ágában. A vetélkedők iránt nagy volt az érdeklődés min­denütt; a Ki mit tud? eszmei sikere már most sejteti, hogy ez a mozgalom — méreteiben, rangjában — túlnő a két évvel ezelőtti eseményeken. A bemutatott 73 műsorszám­nak csaknem a felét gyönge színvonala miatt nem lett vol­na szabad beleerőltetni a dön­tőbe. A vetélkedés emiatt hú­zódott el ké\ napig, összesen tíz óra hosszán át. A műsorszámok másik fele azonban arról tanúskodik, hogy — örvendetes módon — az ifjúsági műkedvelő művé­szet egyes ágaiban előbbre léptünk. Több színvonalas, ki­emelkedő műsorszámmal ta­lálkoztunk, mint két évvel ez­előtt. De sajnos az is igaz, hogy kevesebb olyan — szinte biztos — tv-siker várható, mint 1963-ban. HAT KATEGÓRIÁBAN és számos művészeti ágban folyt a vetélkedés. Közülük hármat emelnénk ki: ezekben leg­szembetűnőbb a fejlődés. Körültekintő témaválasz­tás, szövegtudás, szuggesztív előadásmód, belső, érzelmi és gondolati azonosulás jellemez­te Kónya Emilia (Ordacsehi), Takács Vera (Karád), Mórocz Edit (Fonyód) versmondását, s kívülük is halottunk több fi­gyelemreméltó előadást, pl. Müller Lívia (Somogyszil) jól megválasztott prózai szövegét és az Ifjúsági Ház irodalmi színpadának »Emberke tragé­diája« című művét. Néha azon­ban még kísért a versek rossz értelmezése, a deklamáló, is­kolás szövegmondás. Örömmel tapasztaltuk a leg­népszerűbb műfaj, a tánczene és a táncdaléneklés színvonal­beli emelkedését. Ezt egy kis­sé elhanyagoltuk, pedig érde­mes figyelni ezekre a fiatalok­ra! Ilyen kellemes meglepetés volt friss, színes hangszerelé­sével a nagyatádi helyőrség, a taszári honvédség és a siófoki gimnázium tánczenekara, s rendkívül muzikális, árnyalt táncdaléneklésével Túli Zsu­zsanna (Fonyód, gimnázium), ígéretes, de nyers és kiforrat­lan még a kaposvári Táncsics Gimnázium gitáregyüttese. Kár, hogy másolni akarják egy közismert magyar együttes elő­adásmódját. A marcali alaku­lat zenekara megérdemelten jutott tovább. Tőlük hallottuk remek stílusérzékkel és hang- szerelésben a legjobb dzsessz- számokat, Stan Kanton és Glenn Miller egy-egy szerze­ményét. Kellemes csalódásaink mel­lett sajnos, a tánczenénél ta­pasztalhattuk a legtöbb gyön- geséget és visszatetsző jelensé­get is. Jobbára elektromos hangszerekkel játszottak ezek aj együttesek (igen mostoha technikai föltételekkel), har­sogó (gyakran fülsértő) elő­adásmóddal. Akár indokolta ezt az összetétel és a szám hangulata, stílusa, akár nem. Kezdő együtteseink gyermek- betegsége ez. Viszont alapvető zeneelméleti, stílusbeli ismere­tek nélkül muzsika helyett így csak hangzavart csinálunk!... S még valami: fiatal táncdal- éneklőknél gyakori póz a »na­gyok« utánzása. Emiatt sajnos, nemegyszer láttunk önhitt, nyegle előadásmódot is. Sze­rencsére a zsűri, igen helye­sen, leléptette őket. A komoly zene mostoha kö­rülményei ellenére az ének- és a zenekategóriában hallottunk emlékezetes, szép, átlagon fe­lüli produkciókat is. A Mun- kácsy-kamarakórus finoman árnyalt műsorszámaira, a Tán- csics-kamarazenekar elmélyült, de még nem teljesen érett já­tékára, Horváth Erzsébet ki­fejező zongora,- illetve Szilárd Éva hangulatteremtő hegedű­szólójára szívesen emlékszünk vissza. A népitánc-kategóriában Horváth József dinamikus és szépen kimunkált szólója mel­lett nagy sikert aratott a bu- zsáki népi együttes csárdása, a BM-utánpótlás legényese és a Latinka Művelődési Ház tánc­csoportja. A szennai népi együttes teljesítményét erősen visszavetette a szűk tér és a rossz kíséret. MÉG SOKAT ÉS SOKAK­RÓL lehetne szólni ebben a beszámolóban. Lehetőségünk azonban egy megjegyzésre fut­ja még, tanulságképpen! Több figyelemmel, igényesebben bú ráljunk a járási bemutatókon! Engedékenységünk a minőség felhígulását okozza. A zsűri — tagjai Szellő Ti­bor (KISZ központi bizottság) elnöklevével: Karácsondi Mik­lós (Magyar Televízió), Dévé­nyi Róbert (Népművelési Inté­zet) és öt megyei hivatásos szakember — egy-két esettől eltekintve határozottan és jól töltötte be a feladatát. Több ízben igen nehéz volt dönte­nie két-három, nagyjából azo­nos értékű produkciónál. Az összesített pontszámok és a televízió javaslatai szerint a végeredmény: a Munkácsy-ka- marakórus, a Táncsics-kama- razenekar, a marcali alakulat tánczenekara, Mórocz Edit II. oszt. gimnáziumi tanuló, Ta­kács Vera óvónő és Horváth József nyomdai szakmunkás jutott be a selejtezőbe. A szín­játszás és az egyéb kategóriá­ban nem akadt megfelelő pro­dukció. Ez a továbbjutás természe­tesen még nem jelent televí­ziós fellépést. A továbbiakat a márciusi területi selejtező­kön döntik el. Mindenesetre addig is — reménykedünk ... Wallinger Endre Három megye képzőművészeinek tárlata Megnyitották a Rippl-Rónai Múzeum új kiállítását Vasárnap délelőtt a mú­zeum és a Magyar Képzőmű­vészeik Dél-dunántúli Szer­vezetének rendezésében meg­nyitották a dél-dunántúli kép­zőművészek kiállítását. A Rippl-Rónai Múzeum képtárában teikintélyes számú érdeklődő gyűlt össze ebből az alkalomból. A kiállítást Kálmán Ferenc, a Somogy megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának helyettes veze­tője nyitotta meg. A tárlat a Magyar Képző­művészek (nemrég megala­kult) Dél-dunántúli Szerveze­tének első közös rendezvénye. A csaknem félszáz, többségé­ben olajfestményből és grafi­kából, néhány kerámiából és gobelin tervből álló anyag Szekszárd és Székesfehérvár után került Kaposvárra. Há rom megye, Tolna, Baranya és Somogy képzőművészeinek alkotásai között több ismert pécsi művész: Krizsa János, Martyn Ferenc, Lantos Fe­renc, Soltra Elemér újabb képe látható. A somogyi képzőművészeiét Szabados János, Szekeres Emil, Ungvári Károly, Gerő Kázmér, Lóránt János, Ruisz György festményei, grafikái és Honti Márta gobelin-terve képviseli a tárlaton. Dr. Mózes Gábor tanácsve­zető a vádirat ismertetése után a bíróság előtt álló férfihoz fordult: — Megértette, mivel gyanú­sítják? Bűnösnek érzi magát? Gyors, határozott a válasz: — Tagadom... Levágnám a kezem ilyen bűnért! Kápics Pál a vádlott. Haj­lott tartású, sovány, harminc­öt éves ember. Szeme fürgén jár körbe, a bíróról az ügyész­re, majd a fegy őrökre tekint. Hátra-hátra pislog a tárgyaló- termet zsúfolásig megtöltő hallgatóságra is. S miközben a sértettek, a tanúk vallanak, megpróbál derűsen mosolyog­ni, hogy rokonszenvet keltsen. Mint már ismertettük, őt vá­dolták a Kaposváron tavaly el­követett öt táskarablással. * » * — Megismerem... Árnyék­ban állt ugyan, de felém for­dult, s jól megjegyeztem az ar­cát ... — Tartásából ítélve csak ő lehetett az... — Szeméről, sovány arcáról, nagy orráról fölismerem... A sértettek, a tanúk egymás után a szemébe mondják, hogy ő volt a tettes. — Tagadom, tagadom! Soha nem láttam őket — állítja Ká­pics. Amikor azt hallja, hogy hajlott hátáról ismerték föl, kihúzza magát, szálfaegyene­sen próbál állni, ez azonban csak néhány percre sikerült neki • * * • Konokul tagad. Szerinte azért váltogatta munkahelyét, hogy beteg feleségének, két gyermekének jobb megélhetést biztosíthasson. Azt már elfe­lejti mondani, hogy felesége a múlt év őszén bontópert indí­tott ellene kérve a bíróságot, hogy válasszák el, mert férje elissza keresetét, családjához durva. A bíróság előtt kibékül­tek, de csak azért, mert Ká­pics vállalta, hogy havi nyolc­száz forintot ad családjának. S még azon a napon, október 28-án kilépett cukorgyári munkahelyéről. Tagadja azt is, hogy iszákos volt. Pedig bírósági ítélet alap­ján kétszer volt elvonókúrán. Erre azonban így válaszol: — Nem volt rá szükség ... Csak azért mentein, mert a bíróság így döntött... Amikor dr. Lukács Tibor ügyész ismerteti a 13-as AKÖV, majd a Somogy me­gyei Tanácsi Építőipari Válla­lat Kápicsról küldött jellem­zését — mely szerint gyakran ittasan jelent meg munkahe­lyén, s többször igazolatlanul hiányzott —, erre sem mond mást: — Tagadom, nem igaz... S ha lehetne, még büntetett előéletét is letagadná: azt, hogy 1953-ban betöréses lopás miatt ötévi szabadságvesztésre ítélték, s hogy csalás miatt később három hónapra le­csukták. 1958-ban rablás miatt indult ellene bűnügyi eljárás, de bizonyíték hiányában ak­kor fölmentették. * « « — Nagy veszélyt jelent az ilyen ember a közbiztonságra, a társadalomra. Csavarog, iszik; munkáját, családját el­hanyagolja, rablásból, lopásból él, ezért olyan büntetést kell kiszabni rá, ami másokat is visszatart az ilyen életmódtól — hangoztatta dr. Lukács Ti­bor ügyész a vádbeszédében. Ezt mérlegelte a bíróság is, súlyosbító körülménynek te­kintve Kápics büntetett elő­életét, iszákosságát, munkake­rülését, családjával szembeni durva magatartását, konok ta­gadását. Ezért egyrendbeli rablás és négyrendbeli lopás miatt bűnösnek mondta ki és hétévi szabadságvesztésre meg hétévi jogvesztésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. Az ajándék (A Magazin című német folyóiratból) Egy fiatal író, akinek első regénye nagy sikert aratott, egyik lelkes vidéki olvasó­jától egy üveg háromcsilla­gos konyakot kapott aján­dékba. Néhány nap múlva az ajándékozó a következő le­velet kapta: »Igen tisztelt uram! Aján­déka rendkívül nagy örömet- szerzett nekem. Azonnal író­géphez ültem, hogy megír­jam önnek ezeket a sorokat, és közben kortyonként él­vezzem a csodálatos nedűt. Meg kell vallanom önnek, még soha nem ittam ilyen finomat. Ez a konyak a ter­mészet ritka ajándéka, és minél többet kortyol belőle az ember, annál jobban szo-o-oom-ja-zik. Nem is képzeli, mi-milyen óooriási űrömet sezrtetz vlee nkeme. És bár a fjejejem gyergyre vizizemből zghséghg ramm., =%/!666.« * » * A külföld humora Egy skót Londonba érke­zik, és szobát keres. A szál­loda vezetője elmondja, hogy egy szoba az 1. emeleten 20 shilling, a II. emeleten 15, a harmadik 10 shilling egy napra. Utasunk egy kicsit gondolkozik, aztán veszi a bőröndjét, mondván: — Sajnálom, a szálloda jó, de kevés benne az emelet! * * • — Pincér, a kotlett, amit hozott, ehetetlen. — Kérem. Szolgálhatok helyette egy bécsi szelettel? — Helyes. De már ettem a kotlettből. — Sebaj, uram! A bécsi szeletből is evett már vala­ki • * * A feleség: — Mit szólnál hozzá, ha holnap levágnánk egy libát? A férj: — Miért? Feleség: — Holnap van a tizedik házassági évfordu­lónk. Férj: — És mit vétett eb­ben a liba? • * * Egy középkorú agglegény gyakran meglátogatja szom­szédnőjét, egy özvegyasz- szonyt. A barátja ezt mond­ja neki: — Te Paul, ha így állnak a dolgok, miért nem veszed feleségül? Neked megfelelő feleség lenne. — Én is gondoltam már rá. de mit fogdk akkor csi­nálni a hosszú estéken? • • • Tanító: — Ki tudná meg­mondani, mi a szinonima? Robert: — Én. A szinoni­ma az a szó, amelyet olyan másik szó helyett haszná­lunk, amit nem tudunk he­lyesen leírni. * * * Gépkocsivezető: — Ügye, uram, gyors a kocsim? Azt tetszett mondani, mennél előbb a Charité kórházba akar menni. — Igen, de nem szeretnék ott maradni. Somogyi Néplap Ai MSZMP Somogy megyei bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTB LAJOS. Szerkesztősig: Kaposvár. Latinka Sándor a í. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kapos* ár Latinka 8. u. 2. Telefon is in. Felelős kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem Orztii.n meg. és nem adunk vissza, lerjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesltSknél. Előfizetést díj egy hónapra U Ft Index: 25061. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, La Unka Sándor utó* 6. Munka után jól esik az ebéd — még padlóbontó lapáttal is. (L’Europe karikatúrája) Szalai László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents