Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-14 / 38. szám

Vasárnap, 1965. február 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP ÖNKISZOLGÁLÓ ÉTTEREM ÉPÜL FONYÓDON Aa ezerszemélyes vendéglátóhelyet a tervek szerint június elsején adják át rendeltetésé­nek. Segítséget is a bízatom mellé! A Kaposvári Fűtőház vezetőségválasztó szakszervezeti taggyűléséről A kaposvári vasútállomás hatalmas, új ebédlője zsúfo­lásig megtelt a fűtőház dol­gozóivad. Igen sokan — pihenő­napjuk lévén — otthonról jöt­tek be, de azok is megjelentek a taggyűlésen, akik még az es­te vagy éjszaka szolgálatba léptek. Széchenyi Zoltán, a szakszer­vezeti bizottság titkára beszá­molt az elmúlt két esztendő­ben végzett munkáról. 1964. évi tervüket, noha sokszor anyaghiány és egyéb nehézsé­gek akadályozták munkájukat, november 30-án teljesítették. A gőzmozdonyok kihasználási tervét 103,2, a motorokét 105,5 százalékra teljesítették. Szá­mottevő mennyiségű gázolajat takartíottak meg. Takarékosan gazdálkodtak a béralappal is. Széchenyi elvtárs ezután a negatívumokat ismertette. El­mondotta, hogy hatvankét dolgozójuk még mindig nem végezte el az általános iskolát. Aggasztó az üzemi balesetek számának emelkedése. 1963. ban tizenöt baleset történt, a múlt évben huszonegy. Ta­kács II. János azért szenve­dett súlyos sérüléseket, mert Ittasan ment fel a mozdonyra és leesett. 1964-ben huszonkét ember ellen indítottak fegyel­mi eljárást, a fűtőház főnöke há»-"nszázegy büntetést sza­bott ki. Elharapódzott a szín. lelt betegeskedés is. Emiatt nyolc munkástól megvonták a táppénzt. Haki Dezsőtől pél­dául azért, mert »-betegsége* idején másnál vállalt munkát. Nagy Zoltán, a fűtőház főnö­ke az idei feladatokra hívta fel a figyelmet. — Nehezebb lesz ez az év a tavalyinál, mert a terv három-négy szá­zalékkal magasabb. Ezért fo­kozni kell a munkaversenyt, és jobban együtt kell működni a szakszolgálatokkal. Nagyobb gondot kell fordítani egymás biztonságára. Erre int, hogy 1964-ben három embert kellett kártérítésre kötelezni, mert gondatlanságukkal balesetet okoztak. Felszólalt Varga Károly ál­lomásfőnök is. Elmondotta, hogy a nem megfelelő javítás, a rossz előkészítés miatt az egyik személyvonat Harminc­egy percet késett a napokban. Többször előfordul, hogy a szerelvényt későn állítják be, nem tudják befűteni, az uta­sok hideg kocsiban kénytele­nek utazni. Nagyobb segítsé­get kért a fűtőháztól az állo­más, a forgalom számára. Merkei Lajos párttitkár a fegyelem megszilárdításának, az intrika megszüntetésének fontosságáról szólt. Farkas Fa­jos, a Vasutas-szakszervezet megyebizottságának titkára azt kérte, hogy legyen minden fűtőházi vasutas munkásvédel­mi őr is, vigyázzon magára és munkatársaira. A fűtőház dolgozói közül többen szót kértek, jogos kí­vánságaiknak adtak hangot. Csokonya Jenő például arról beszélt, hogy a segélyeket kö­rültekintőbben osszák el. Sző­ke István a szombati munka­idő megváltoztatását javasol­ta. Bíró István kifogásolta, hogy a munkásszálláson kevés az ágy. Budai Sándor a kocsi­műhely kollektívájának nevé­ben szólalt fel. — A szabad­ban dolgozunk, van pufaj- kánk, esőköpenyünk; kapunk bakancsot, vagy nem? — kér­dezte. Igaz, a felszólalásokban más is elhangzott még: bírálták a vezetőséget, amiért több üdü­lőjegy elveszett, s azokat hasz. nálat nélkül ki kellett fizetni, ahelyett, hogy jutalomként oda adták volna a jól dolgo­zóknak; javasolták a munkás- akadémiák színvonalának emelését is. Hallgattak azon­ban a feladatokról. Nem be­széltek arról, hogy mit akar­nak tenni a fegyelem megszi­lárdításáért, a balesetek szá­mának csökkentéséért. Mert. lehet baleset nélkül is dolgoz­ni: a szertárnál például egyet­len üzemi baleket sem tör­tént tavaly. Ismét Széchenyi Zoltán tett a szakszervezet titkára. Ez azt mutatja, bíznak benne. Ez azonban kevés: segíteni kell munkájában őt és a szakszer, vezet vezetőségét Álljanak valamennyien az új szakszer­vezeti vezetőség mellé, fogja­nak össze vele, hiszen ez egyik fontos föltétele az ered­ményes munkának. Szalai László EGYETEMISTÁK FALUN KETTEN AZ „OROSZLÁNBARLANGIBÓL Hát hiszen nagy dolog volt ez, még sose érték meg, hogy az elnök személyesen vezényel­jen. Moccanás nélkül álltak; Biri pedig kibontotta a zacs­kót, és érmeket szedett ki be­lőle. Effélét a leventéknek osz­togattak annak idején, járási versenyek alkalmával. Puska, hosszan ugró alak, magyar cí­mer egy karddal meg ehhez hasonlók voltak az érmeken, attól függően, melyik milyen alkalomra készült. Még a sza­lagjuk is különbözött. Egyik színtiszta zöld volt, a másik­ban már fehér stráf is húzó- dott. Még olyan is akadt, ame­lyiknek zebracsíkos volt a sza­lagja. El ri a sokfajta éremmel ün. nepélyesen lépkedett a közbiz­tonságiak sorai közt. Az érme­ket leakasztotta, majd egy ügyes mozdulattal zsebre vág­ta, azután egyenként a harco­sok mellére tűzte a kitünte­tést jelentő szalagot, és gratu­lált mindegyiknek. — A köztársaság megna- gyobbításának emlékére — mondta, miközben hosszan rázta emberei kezét. Legvégül egy ezüst, ötpengős nagyságú érmet húzott elő a zacskóból. Tenyerébe fektette, csillogó szemmel nézegette, majd visszament a közbizton­ságiakkal szemközt, és saját kabátjára szúrta fel, de ezt már az éremmel együtt. Pisszenés sem hallatszott, amíg az elnök saját kabátján végezte a műveletet. Csak mi­után az ezüstkitüntetés is fel­került a rendeltetési helyére, használta ki Kérész a kedvező pillanatot. Felemelte kezét, in­tett a közbiztonságiaknak, és legelőször maga kezdett kiál­tani: — Éljen Biri! Éljen Biri! Visszahangzott a községháza udvara, Biri nevétől volt han­gos az egész Fő utca. Még a lovak is felhorkantak a han­gos ünneplésre. Mintha csak értették volna, miről van szó, végül ők is tele szájjal röhög­tek, s rúgdosták patájukkal a földet. Soha ilyen ünneplést nem látott még az öreg községháza épülete... XIV. Kicsi Biri elégedetten hagy­ta ott az ünneplő társaságot. Derűsen ballagott befelé a szobájába, és szeretettel simo­gatta kabátja hajtókáján a kitüntetést. Jókedve azonban abban a pillanatban elszállt, amint belépett az ajtón. Az asztalon ugyanis nagy halom röpcédula meg újság feküdt. Ujjnyi vastag betűk hirdették — nem is hirdették, hanem egyenesen a képébe kiabálták — az Ideiglenes Kormány ren­deletéit Az elnök fakó arccal nézte a rengeteg papírt és Bihari Sa­nyit, a legfiatalabb közbizton. ságit. — Ki hozta ezt? — ez volt az első mondat, ami felszakadt belőle. Az ügyeletes tisztességtu- dóan válaszolt: — Elnök polgártársnak alá­zatosan jelentem, az újságot két Szegedre való nemzetgyű­lési képviselő adta ide ezelőtt egy órával. De nemcsak nekem adtak, hanem osztottak a falu­ban mindenkinek, aki csak kérte. Kicsi Biri azt hitte, itt a vég, hogy menten megüti a csöndes guta. Ez a marha olyan fa arc­cal jelenti a felháborító ese­ményt, mintha ez lenne a vi­lág rendje:' itt jártak, terjesz­tették a röpcédulákat és slussz. Ebbe bele kell bolon­dulni! Nem mintha nem tud­tak volna már a kormány lé­tezéséről, de mégis. Ki hallott még olyat, hogy a Köztársaság területére érkezik valaki, röp­cédulákat terjeszt, azután nyu­godtan továbbáll. KÉT ÉVE MÁR, hogy egye­temeinkről, főiskoláinkról hallgatók százai járnak a fal­vakba, hogy a KlSZ-szerveze- tek mimikáját tanácsaikkal, javaslataikkal támogassák. Megyénkbe február elején Pécsről jötték egyetemisták, és egy hétig ismerkedtek az ifjúsági szövetség tevékenysé­gével. A siófoki járás »patrónusa- it« kerestük föl, hogy beszél­gessünk velük a tapasztala­tokról. Kiss Péter és Győrpál László joghallgatók két társukkal a járás »oroszt ángbarlan.gj óba«, Balatonszabadiba kerültek. —■ Tudtuk, hogy nagyon ne­héz dolgunk lesz — mondja Győrpál László. — Pintér La­jos járási KISZ-titkár kertelés nélkül felhívta figyelmünket a hibákra. Balatonszabadi két falu, bár egy neve van. Kü­lönválik még mindig a régi Siómaros és Szabadi. Ezt saj­nos, a fiatal generációba is belenevelték Két alapszerve­zet van a faluban, de egymás­tól teljesen függetlenül dol­goznak, nincsenek közös ren­dezvényeik Mégis Balatonsza badi — ismerve több falusi KISZ-szervezetet — kellemes meglepetés volt számunkra. Kiss Péter megmagyarázza: — Jó itt a KISZ-élet: aktí­vak, lelkesek a fiatalok, he­tente van valamilyen ^rendez­vény. Színdarabbal készülnek a seregszemlére, érdeklődéssel vesznek részt a politikai okta­tásokon. Elmondják, hogy igyekeztek jól megismerni a szabadi fia­talokat. S miután úgy érezték, hogy a szervezeti élettel nincs baj, a két alapszervezet össze- békítését tűzték ki célul. Két vezetőségi ülést hívtak össze, beszélgettek a fiatalokkal, megmagyarázták nekik, hogy jó az, ha egészséges verseny van a két alapszervezet között, de az egészen más, mint a »fa­lu eleje, falu vége* ellentét. — A vezetőség összetétele, aktivitása, úgy látom, megfe­lelő — mondja Kiss Péter —, baj azonban, hogy nem elég erélyesek, pedig erre is szük­ség van. ha valaíki nem telje­síti, amire vállalkozott. Nem szabad megengedni, hogy csak a táncos rendezvényekben lás­sák a KISZ-életet. Általában azt tapasztaltuk, hogy elké- nyelmesedtek a fiatalok, elké­nyeztetik őket A KÉT EGYETEMISTÁ­NAK FELTŰNT Szabadiban, hogy az idősebbek mennyire ismerik, mennyire a szívükön viselik a fiatalok problémáit Házigazdájuk, Matyikó bácsi például jobban tudja, »hal szo­rít a cipő* a KISZ-eseknél, mint néhány tag. A gyermekképű ügyeletesre < ordított: — Miért nem fogtátok el! őket? — Mert nem lehetett... — Hogyhogy nem lehetett?! Bihari Sanyi rángatta a vál­lát, és motyogott valamit — Meglepett bennünket az is, hogy a fiatalok végeznek ugyan társadalmi munkát, de pénzért — mondják. — Meg­fizetik nekik, ha valamit kö­zösen megcsinálnak. Anyagi­lag úgy áll ez az alapszervezet, annyi támogatást kap, hogy sokan irigyelnék, őszintén szól­va mi is. Jó pénzkeresésd lehe­tőség lenne számukra a tsz is, de nem élnek vele. Nagyon so­kat kirándultak, s ez úgyszól­ván semmibe sem került ne­kik. Ott tartanak, hogy a vo­nat már nem is jó, csak autó­busszal hajlandóak valahová elmenni. A téesz az idén öt KISZ-est küld a Szovjetunió­ba, a fiataloknak csak a köl­tőpénzt kell fizetniük. Vincze Imre párt titkár úgy kezeli őket, mintha saját gyermekei volnának. Azonnal segít, intéz­kedik, ha valamiért hozzáfor­dulnák. Talán ez is a baj. Lát­ják, hogy mindent megtesz ér­tük a falu, anélkül, hogy kü­lönösebben viszonozniuk kel­lene. Ezért kényelmesedtek el... Győrpál László megemlíti, hogy olyan otthonos, jól föl­szerelt KISZ-szobát rendeztek be a fiataloknak a pártházban, hoev szinte elcsodálkozott. Ke­vés alapszervezet dicsekedhet ilyennel, s az olyan lehetősé­gekkel, mint amilyenek Sza­badiban vannak. Mivél az ötven KISZ-tagból mindössze hét dolgozik a szö­vetkezetben, nagy az elván­dorlás. A pártszervezet azon­ban megtalálta a módját, hogy visszahozza a fiatalokat. A párttitkár javaslatára a szö­vetkezetben elhatározták, hogy ha elkészül a tsz melegháza, ott csak KISZ-eseket alkal­maznak — havi elszámolással. — HAMAROSAN LEJÁR A »MANDÁTUMUNK«, milyen­nek értékelik az elmúlt hetet? — Ügy érezzük, hogy mind­két oldalról nagyon hasznos volt. Ha tanácsainkat megfo­gadják, biztosan eredménye­sebb lesz a szabadi fiatalok munkája. Már meghagytuk »végrendeletünket«. Megbe­széltük a vezetőséggel, hogy alakítsanak a másik alapszer­vezettel közösen egy négy— öt tagból álló bizottságot a rendezvények lebonyolítására, s ők feleljenek a rendért is. Ide olyanokat is válasszanak be, akik leginkább ellenzik a közös programokat. Nem ár­tana egy kis átlakítás a ve­zetőségekben sem, meg kel­lene erősíteni őket egy-két erélyesebb fiatallal. Néme­lyek csak kritizálni tudnak, semmi mást nem hajlandók csinálni. Közülük is válassza­nak vezetőségi tagot, dolgozza­nak ők is. Megkértük a párt- szervezetet, hogy jobban ellen­őrizzék a KISZ-esek munká­ját, és vonják felelősségre a mulasztókat. — Tanultak valamit a sza­badiaktól? — Hát a pénzért végzett társadalmi munkát feltétlenül — mondják nevetve. — De félre a tréfával, nekünk is volt mit tanulná. Lelkesedést. összesen nyolc pécsi egye­temista dolgozott egy hétig a siófoki járásban. Pintér Lajos járást tttkár szerint sokat segítettek az if­júsági mozgalomnak. — Tavaly is, tavalyelőtt is azt tapasztaltuk, hogy föllen­dítették, pezsgőbbé tették az alapszervezeti életet az egye­temisták. Az idén is főként olvan aktív, tapasztalt fiata­lok jöttek, akik, úgy érzem, megfeleltek a várakozásnak. Munkájuk eredményét, remé­lem, hamarosan lemérhetjük. StrubI Márta Jó lenne még egy hónapot Somogybán tölteni.. (Tudósítónktól.) A kaposvári járási KISZ-bi- zottságon találkoztunk azok­kal a pécsi egyetemistákkal, akik ebben a járásban tanul­mányozták a községi KISZ- alapszervezetek életét. Eltelt a »kiküldetési-« idő, hazautazásuk előtt tapasztala­taikról érdeklődtünk. — Milyen elképzelésekkel indultak útnak?- A decemberi KlSZ-kong- resszus nagy feladatokat tű­zött az alapszervezetek elé. Az ekkor hozott határozatok vég­rehajtását készítettük elő — mondja Tóth Lajos, aki Kyns- burg Bélával a gölled KISZ- szervezetet patronálta. — A mezőgazdaságban dol­gozó fiatalok élet- és munka- körülményeinek megismerése végett sokirányú fölmérést vé­megrancrgalta *dő pedagógust elébe, dühében a fiú kabátját s ordított: — Mért nem lehetett? — Orosz katonai autóval jöttek. Azok vitték őket szí­vességből Békéscsabáig Az elnök tehetetlenül le­huppant a székre. Így csak­ugyan nem lehetett. Behúzta a nyakát, nézett maga elé két­ségbeesetten. Az ügyeletes pedig újra be­szédre nyitotta a száját: — Mondanék még valamit, elnök jpolgártárs! — Halljam... A fiú tekergette a nyakát, topogott, mint a kisgyerek szokta, ha ráérik a dolog. Látszott, nehezére esik kimon­dani, ami még hátravan. Ne­kifohászkodott vagy három­szor, amíg végre nagy nehezen kinyögte: — Mihályi, a kovács meg­szökött ... (Folytatjuk.) A pécsi egyetemi hallgatók [különféle módokon igyekeztek (előrelendíteni a KISZ-munfcát. !Ki mit tud?-vetélkedőket ren­deztek Nagyberkiben, Göllé- .ben, Nagybajomban. Fölkeres- (ték a helyi szerveket, megvi­tatták, megtervezték a teen­dőket. Molnár Éva és Küttel Péter a nagybaj omi tapasztalatokról beszél. Elmondják, hogy a mezőgazdaságban dolgozó ba­jomi fiatalok nem kívánkoz­nak el a faluból. — Énekkart szerveztünk, az első próbát szombaton tartot­tuk. Újvári Miklós Szabó Pállal Samogyjádon, Koósz Gizella és Tóth Éva Nagyberkiben töltöt­te az egy hetet, ök nem sok jót mondtak a KISZ-szervezet tevékenységéről. Kevés az ese­mény, a fiatalok a városba járnak szórakozni, nincs meg­felelő helyiségük. Javasolták, hogy kérjék a pártklub veze­tőinek segítségét a teremprob- lóma megoldásához. — Ügy összebarátkoztunk ji nagyberki fiatalokkal, hogy meghívtak bennünket a már­ciusi seregszemlére, és levelez­ni is fogunk — újságolja Tóth Éva. — Jó lenne még egy hónapot Somogybán tölteni — sóhajta­nak föl szinte egyszerre. Mindannyian megegyeznek abban, hogy sok hasznos ta­pasztalatot adott nekik ez a hét. Remélik, hogy munkájúi: gyümölcsözni fog a KISZ- szervezetak életében. A Fejér megyei Bauxitbányák Guttamási Üzeme fölvesz IS—10 év közötti dolgozókat föld alatti bányamunkára. A bérezés formája teljesítmény-időbér. A vál­lalat térítés ellenében a legényszállón szállást biztosít. A fölvételhez tanácsi igazolás és tüdö- szűrés-lelet szükséges. Székesfehérvárról autó­buszjárat van. (52170)

Next

/
Thumbnails
Contents