Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-07 / 32. szám
SOMOGYI NÉPLAP 10 Vasárnap, 1965. február 7. Nagyon tudományosan hangzik a geotermikus gradiens kifejezés, pedig egyszerű fogalmat takar. Köztudomású, hogy ha a Föld középpontja felé haladunk — mondjuk egy függőleges aknában ereszkedünk alá —, a hőmérséklet egyre emelkedik. A földkéregnek abban a néhány kilométeres héjában, amelybe eddig sikerült behatolnunk, az emelkedés minden 33 méter után 1 Celsius foknyi, avaz 100 méterenként három fok. Ez a geotermikus gradiens, a talajhőmérsékleti fokozódás, pontosabban, ez a földi átlag. Hazánk nem hegyi vidékein azonban már átlagosan 20—22 méternyi »merülés« után emelkedik egy fokot a hőmérséklet. A magyarázat a viszonylag .vékonyabb szilárd kéregben rejlik. Nos, ez a kedvező geotermikus gradiens magyarázza, hogy Magyarország területén aránylag sok a hőforrás. A mélyből felfakadó, vagy fúrással felszínre hozott meleg vagy éppen forró víz nagyon értékes. Hőjét számos célra lehet hasznosítani, amellett az alsóbb rétegekből feltörő víz rendszerint értékes gyógyászati anyagokat is tartalmaz. Nem kimeríthetetlen kincs Nem új a szakemberek közti vita: mi értékesebb, a hévizek hője, vagy gyógyanyag- tartalma? A régi vita mostanáA hajdúszoboszlói példa Nagyon sok hévizet tárnak fel a geológiai kutatófúrások, különösen az olajvidékeken. Eddig a »csak« gyógyvizet, hévizet felhozó, az olajbányászok szempontjából »meddő« furatokat berobbantották, szállóépület melegvíz-hálózatába juttatják. A tiszakécskei anomália A nemrégiben megindult feltáró munka egyik jelentős eredménye a tiszakécskei anomália — rendellenesség — föl Téli gyógyfürdőzés szabad ég alatt a hévízi tóban. újabban már csak lezárják, hogy később esetleg hévízkútként hasznosíthatók legyenek. Sajnos, az ilyen kutak legtöbbje lakott településektől távol található, így fordulhat A téli szezonban is sok gyógyulni kívánó keresi föl a húszholdnyi területen fekvő 38 C fokos hőmérsékletű hévízi tavat és az ottani létesítményeket. Képünkön: A hévízi bányász gyógyház fedett gyógymedencéje. ban, a hévizek fokozott feltárásával ismét felújult. Sokan azt vallják, minden eszközzel meg kell gyorsítani a hévizek feltárását, mert a sík vidékeink alatti rétegekben kimeríthetetlen hévízkincs rejlik. Az óvatosabbak viszont úgy vélik, csak kellő gondossággal és mértéktartással fogyasszuk hévizeinket, mert máris sok jel int: a ritka kincs távolról sem kimeríthetetlen. Közismert, hogy a világhírű budapesti hő- és gyógyforrások hozama, hőmérséklete és gyógyanyag-tartalma — a víznek fúrásokkal felhozatala és nagy tömegben fűtésre használata következtében — jelentősen c »'jkkent. Némely források — például a római-fürdői — egészen elapadtak. Legutóbb a miskolc-tapolcai barlangfürdő for.ásai apadtak el, mert gy néhány kilométerrel ar- •bbi mélyfúrás »eltalálta« a mélybeli víztartó réteget. Az új kút eldugaszolása után a barlangba visszatért a víz. A hévizeknek fűtésre használata különben sem gazdaságos, mert gazdag ásványanyag tartalmuk miatt a csővezetékek rohamosan elvízkövesed- nek. Sokkal jobban értékesíthetők gyógyvizekként, vagy a források közelébe épített fürdők vízellátására. elő, hogy a településtől néhány kilométerre lezárt hévízkút van, a község vezetői viszont ottani kút fúrásáért ostromolják az illetékeseket. Mi hát a megoldás? Elsősorban a meglevő kutak vizének hasznosítása, mert nem egy helyütt csak a libák örülnek a kellemes, langyos csurgalék- víznek, ami hasznosítatlanul folydogál a hévízkútból. A következő lépés hévízkincsünk tudományos feltárása. Ez már folyik is az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság vezetésével. Ha elkészül a feltárás, megelőzhetőek a budapestihez és miskolcihoz hasonló hibák. A hévízkincs hasznosításának eddigi legjobb példája látható Hajdúszoboszlón. Az ottani három kút vize először a gázleválasztóba jut. A belőle kivont gázzal a helyszínen fű- tenek, világítanak, motorokat hajtanak, illetve a gázt palackokban szállítják máshova. A még mindig 75 fokos vízzel fürdő-, szállő- és irodaépületeket, valamint melegházakat fűtenek. A még ezután is 50 —55 fokos víz egy részét gyógyvízként palackozzák, a többit a gyógyfürdő medencéibe vezetik, illetve a fürdő- és fedezése. Ott még kedvezőbb a geotermikus gradiens, csupán fele a földi átlagnak. Hasonló jelenséget eddig csak vulkanikus vidékeken tapasztaltak. Miután Tiszakécskén 100 méterenként hat fokkal emelkedik a hőmérséklet, a használatos fúróberendezésekkel elérhető mélységben már nem forró víz, hanem gőz található. Most azt vizsgálják: ha a Föld hőjével termelt gőzt felszínre vezetik, nyílik-e gazdaságos mód egy geotermikus erőmű létesítésére. 1 ■ Még egy érdekesség: hazánkban a 20—22 fokos hőmérsékleti gradienst nem a hévízkutatók, hanem a bányászok fedezték föl. A pécsi bányavidéken — ahol jó minőségű szenet bányásznak, de a terület sújtólégveszélyes — az átlagosnál erősebb hőmérsékletnövekedés akadályozta a bánya- művelést. A jelenség vizsgálata közben fedezték föl, hogy nemcsak ott, de a Dunántúlon és az Alföldön is fennáll ez az értékes, az országot hévízországgá tevő rendellenesség. (Sz. J). Páratlan tudományos értékű régészeti lelet Dunaújvárosban Jelentették az újságok, hogy Dunaújváros mellett, az egykori Intercisa nevű római katonai táborban a régészek niegtalálták egy római írnok sírját, a foglalkozását jelképező tárgyi leletekkel. A hír nagy érdeklődést váltott ki nemcsak az olvasóközönség körében, hanem a tudományos világban is, hiszen az évszázadok óta Európa különböző vidékein végzett ásatások során római írószer számmal még nem találkoztak a régészek. (Amint időközben megtudtuk, már több külföldi tudományos intézet is érdeklődik a ritka s felbecsülhetetlen kultúrtörténeti értékű lelet iránt.) Dr. Makkay János régésszel, a dunaújvárosi ásatások egyik vezetőjével, beszélgettünk az érdekes fölfedezésről. — Intercisa rendkívül gazdag római kori lelőhely — mondotta Makkay János —, mert Róma virágkorában, a U. és a ÍV. század között állt itt a katonai tábor. Intercisa szorosan körül volt tekerve papirusszal, rajta írásjeleket fedeztek föl. A régészek rendkívül óvatosan tisztogatták meg az eddig még nem ismert formájú tárgyat, s legnagyobb meglepetésükre bukkant elő a tollszár és a toll(amelynek emlékeiből egyébként a közelmúltban kiállítás is nyílt a dunaújvárosi múzeumban) Pannónia legkeletibb szélének római »végvára« volt, az ide vezényelt egységek — cohorsok, légiók — vigyáztak a birodalom biztonságára. Megszoktuk tehát, hogy a gazdag katonai település a legkülönfélébb tárgyi emlékeket rejti sírjaiban. Találtunk már díszes kivitelű szarkofágokat, ékszerek_ egész garmadáját, nagy értékű szobrokat, freskótöredékeket, sőt fölfedeztük egy bazilika romjait is. írótollat, tolltartót azonban még nem látott régész — nemcsak Intercisában, de tudomásunk szerint sehol a világon. Azért van különös jelentősége ennek a leletnek. A halott mellett feküdt a sírban a nádból kiképzett tollszár a tollheggyel, a tolltartó és egy bronzból készült tintatartó beszáradt tinta nyomaival. Az egész ■ lelet háromtartó. (Természetesen nem valamiféle manapság használatos iskolai tolltartóra kell gondolni, amint az első képünkön is látható, kis fatáU cácska tollszárnak kivájt fél- henger alakú üreggel. A dunaújvárosi lelet a régészetnek régi feltételezését igazolja — folytatta Makkay dr. — Korábban is tudtuk, hogy a rómaiak a maihoz hasonló írószerszámmal írlak, hiszen a papirusztekercsekre másként nem is nagyon lehetett volna. Az írószerszám anyagáról, alakjáról, kiképzéséről azonban fogalmunk sem volt. Még a leggazdagabb lelőhelyeken sem találtak eddig ilyet. Hirbet-Qumramban például, ahol 1949-ben fölfedezték a híres Holt-tengeri tekercseket, amelyek az időszámítás előtti 1. és II. századból származtak, megtalálták a római írnokok írószobáit, a másolópadokat, amelyekben írtak, az íráshoz szükséges vonalzókat és a — feltehetőleg bogyók levéből sajtolt — tintát, íróeszköznek azonban nyoma sem volt. Angol régészek 1964-ben tárták fel a görögországi Thébában a mondabeli Kadmos király palotájának egyik szobáját, éppen az írnokok helyiségét, de íróeszközt itt sem találtak. Ezért van kivételes jelentősége a dunaújvárosi leletnek, mert a világon ma ez az egyetlen rendelkezésünkre álló ókori írószerszám. Hogy ki volt a férfi (csontváza a második képünkön), aki mellett megtalálták? E tekintetben egészen pontos választ nem lehet adni. Majdnem biztos, hogy katonai írnok volt a foglalkozása, l szén a római temetkezési szokás szerint mindig a halott mellé temették foglalkozásának néhány eszközét. A papírusztekercset jelenleg a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem ókortörténeti tanszékének tudósai, vizsgálják; néhány hónap múlva feltehetőleg megfejtik a rajta levő írásjeleket. T. I. Miért élnek tovább a nők? Miért hosszabb életűek a nők, mint a férfiak? A tudomány még nem ismeri a pontos választ erre a kérdésre. Régebben a különbség csupán 2—3 év volt, de azután növekedni kezdett, és az utóbbi időben már 5—7 év a »gyengébb« nem javára. A legszembetűnőbb a különbség a Szovjetunióban, ahol a nők átlag 8 évvel hosszabb életűek, mint a férfiak. Angliában és Ausztriában a különbség átlag öt év. Egészen más a helyzet Ázsióban, ahol a nők rövi- debb életűek. Ehhez a nők hátrányos társadalmi helyzete is hozzájárul. A német tudósok a világháborúkra utalnak, amelyek több férfit követeltek áldozatul, mint nőt. Ámde a nők a háborús eseményektől nem sújtott országokban is hosszabb életűek. A francia tudósok szerint a férfiak alacsonyabb átlagos életkorának fő oka az, hogy a férfiak között több az alkoholista. RECENZIÓ A technika története A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Termesze ttu do mány- és Technika-történeti Intézete hatalmas munkát végzett az első összefoglaló, marxista szemléletű technikatörténet összeállításával. A munkát A. A. Zvorikin professzor, az intézet igazgatója irányította, és szerzőtársai N. I. Oszmova, V. I. Csernisov és Sz. V. Suhardin voltak. A 65 íves könyv magyar fordításban a napokban jelenik meg a Kossuth Kiadó gondozásában. Annak ellenére, hogy az anyagi kultúrák kialakulása, a termelő erők fejlődése a történelem egész menetét meghatározza, történelemoktatásunk csak igen kis mértékben tárja fel a termelő erők fejlődése és a társadalmi rendszerek fejlődése közötti összefüggéseket. Az oktatók is nélkülözték a megfelelő segédkönyvet, amelynek anyagából a történelemórák anyagát bővítő érdekesebbé tevő ismereteket meríthettek volna. Az első ilyen technikatörténeti mű szerzőit az a cél vezette, hogv feltárták a termelő eszközök, termelési módok fejlődését, kölcsönhatásukat, a műszaki fejlődés és fejlesztés alapvető mozzanatait és szem! pontjait. A könyv az egész világ technikájának fejlődését ismerteti társadalmi koronként. Rövid bevezetésében a technika természettudományi és társadalmi alapjairól beszél, a technikát fejlesztő ember szerepéről, valamint a technika szerepéről a modern társadalomban. Az első rész a kapitalizmus előtti idők technikájának ösz- szefoglalója. Bemutatja az ősember termelő eszközeit, szerszámait. A rabszolgatársadalom technikájából kiemeli az emberiség egyik legnagyobb eredményét, a vasolvasztás feltalálását. Helyesen mutat rá a régiek tudománya és a gyakorlati élet szükségletei közötti összefüggésre (pl. a ma elvontnak tűnő geometria és matematika a leghétkőznanibb mérési és elosztási szükségletek kielégítésére feilődött ki.) Viszonylag te^iede’m^sebb fedezetek foglalkoznak a hőbéri társadalom termelési médiaival és eszközeivel, valamint a korai tőkés termelés ágainak technológiájával. A második rész a nagy kapitalista ipari forradalom korával és az ezt követő időkkel foglalkozik, egészen a múlt század második harmadának végéig. Részletesen elemzi a nagy ipari forradalom technikai eredményeit: a textilipar első munkagépeit, majd az erőgépek (gőzgép) megalkotását, a szerszámgépek fokozódó kialakulását, a kohászat és bányászat fejlődését, a mező- gazdasági technikát, a közlekedés, híradástechnika, hadi- technika első nagyobb találmányait. A monopolkapitalizmus korának technikáját értékeli a harmadik rész. Sok példával ábrázolja a közlekedés, építés és haditechnika szerepét a gépipar kialakulásában, valamint a gépipar fejlődéséhez szükséges egyéb iparágak, így a kohászat, veayinar. bányászat rohamos átalakulását jellemzi. Mindemellett beszámol az energiaipar és az elektrotechnika feilődéséről, új iparágak kialakulásáról, s az új haditechnikai eredményekről. A könyv legjelentősebb része a Nagy Októberi Szocialista Forradalom utáni technikai fejlődés értékelése Itt a modern technika eljárásainak, eszközeinek a nem szakember igényeit is teljesen kielégítő leírását kapjuk. Politikai gazdaságtan! bevezetés után a villamos energia fejlesztésének és elosztásának módszereivel, a belső égésű motornak a közlekedés, repülés, rakétatechnika terén elért átütő sikereivel és általában az elektronika fejlődésével ismertet meg. Bemutatja a gépipari gyártás- technológia tökéletesedését és egy hatalmas fejezetben az ipari anyagól« gyártástechnológiájának megújításával kapcsolatosan a kohászati, bányászati, kémiai technológia osz- szefoglaló értékelését adja. Egy kisebb fejezetben az atomenergetika kialakulásának rövid történetére tér át, végül a kommunizmus anyagi—műszaki bázisának technikai fejlesztési előfeltételeit foglalja össze. A könyv a művelt modern ember számára — és a mai ifjúság számára is — megadja a politechnikai ismereteket, amelyek segítségével az emberi történelem korábbi fejezeteit is jobban megérthetiük s amelyek valóban nélkülözhetetlenek korunk politikai— rtazdasági eseirrtnveinek megértéséhez. Mindezt a könyv m’entős szemléPe+ő anyaggal Esem^pi’táMázat és névmutató "tj a v«(.r,irr,-s köthet, ,M.r „ egyedülálló a társadalmi és a réchoji-al fellő^ós őccv7/»függé- seinek bemutatás~u~n. Nagy Ernő HÉVÍZORSZÁG A RÓMAI ÍRNOK SÍRJA
