Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

A DEL-DL/NANTVJÜ KÉPZŐMŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSÁRÓL A MÚLT ÉV NYARÁN alakultak meg a Magyar Kép­zőművészek Szövetségének te­rületi csoportjai, s a tél volt a tanúja a csoportosulások első bemutatkozásának. A Rippl- Rónai Múzeum ezúttal a dél­dunántúli — Baranya, Somogy és Tolna megye művészeiből alakult — területi kiállításnak ad helyet. Régi igazság, hogy az egész nem több a részek összegénél: ezt a kiállítás is tanúsítja. A tárlat arculata rendkívül heterogén, egyenet­len: a mondanivalók és a stí­lusok sokfélesége jellemzi. Az előszó ennek magyarázatára a Dunántúl sajátos művészi hangjának kialakulatlanságá­ról beszél. Noha a Tihanyi-fél­sziget a magyar történelem és kultúra egyik legrégibb emlé­kének hordozója és szemtanú­ja, Füred a reformkori magyar színjátszás és irodalom kiemel­kedő színhelye, a Balaton sok művésznek adott ihletet — ma­ga a Dunántúl mint tájegység mint problémahordozó egység korántsem játszik olyan szere­pet a magyar művészet törté­netében, mint pL az Alföld. Ennek kétségtelenül megvan­nak a maga történelmi okai; fejtegetése messze vezetne. Az olyan óriások, mint Kaposvár büszkesége, Rippl-Rónai Jó- zsef vagy a Elüaton zalai part­ján Egry József, nem teremtet­tek maguk köré iskolát, művé­szetük nem hagyományozódott — az utódok nem kapcsolód­hattak ebbe a művészetbe, mert ez nem is volt erre alkal­mas; mindkettő lezárás volt, valaminek a befejezése, egy­fajta válasz egy adott kor problémádra —, s nem olyan jellegű, mint Tornyaiék művé­szete, ennek fölvetett és meg­válaszolatlan problémái a for­ma-stílus-hagyományokkal együtt maradtak az utódokra. Ez az oka annak, hogy az itt élő művészeknek ismét és újból elölről kellett kezdeni, a természeti formákból kellett elindulniuk és e formákból gyúrni nyelvet a maguk szá­mára s e nyelven kifejezni sa­ját és közös gondokat — ha egyáltalán fölértek eddig. Mert a művészet mindenkor természet + ember, s csak azt nevezhetjük művészetnek, ami sajátosan emberi; ami nem csu­pán természetmásolás, hanem ami szakít evvel. Éppen ezért a művészet sajátosan emberi tör­vények szerinti alkotás, mely a kor igényei szerint, a kor nyel­vén kell szóljon közönségéhez. * * * A KIÁLLÍTÁS KIEMEL­KEDŐ ALKOTÁSA Martyn Ferenc Kádár szer számok cí­mű festménye. Martyn Ferenc nem tartozik a sűrűn szereplő művészek közé; az utóbbi évek­ben csak illusztrációi szerepel­tek a kiállításokon, s adtak hírt e nagyszerű művészről. A kép igazolja a várakozást. Szerkezete gondosan rendezett: klasszikus háromszög-kompo­zíció biztosítja a tökéletes zártságot, s ez jelzi egyben a teljességre törekvést is. E mikrokozmosszá alakított vi­lágban a (szerszámok jelké­pezte) munkában egyesül do­log és ember, s ebből áll össze a valóság komplexitása. A mű­vészet egyik legősibb élő gyö­kere a munka (a másik a má­gia). Martyn Ferenc alkotásá­ban a formák klasszikus rend­jével — s ezen belül a vonalak harmonikus áramlásával — idézi ez ősi alkotóelemet, s vall az emberré válás és az emberi fölemelkedés igazi mozgató- erejéről, az egyetlen dologról, mely e világon értéket te­remt: az emberi munkáról. A képből harmónia csendül: a színek rendkívüli visszafogott­sága, a tér jelzése biztosítja a vonalas formák uralkodását, ezek pedig a teljességről szól­nak, melyet a munka az ember világában képvisel, a tökéle­tességről, melyet a jól végzett munka teremt maga körüL Martyn Ferencnek két ta­nítványa is szerepel a kiállítá­son: Bizse János Tánc-szvitjé­ben a mozgás megragadására tör, ennek ritmusait keresi. A vonalak nem figurák kontúrjai, nem körvonalak: e mozgás pá­lyáját jelzik. A sárgák-feketék visszatérő ritmusai tömeg ér­zetét keltik, összefonódó figu­rákat jeleznek, akik a táncot járják. Az artisztikus formai megoldások, vonal és szín kel­lemes harmóniái teszik vonzó­barnás padló. A két megdöb­bent, magára hagyott öreg emóciója gáttalanul, tisztán ér­vényesül: a kompozíció min­den egyszerűsége ezt szolgálja, s ebben van hatásának titka A Koratavasz hasonlón né­hány színre épített: az alacsony ég alatt a fölfelé futó föld li- lásbarnája, az elválasztó út zöldje, a fák kopár meztelen­sége kelti föl bennünk a ta- vaszvárás képzetét. Szabados János és Szekeres Emil művei már ismeretesek kiállításon szereplő képénél <1 sokkal jobbakat láttunk műter­mében; a bemutatott Leány feji elég semmitmondó, és semmit! sem árul el a művész újabb tö-! rekvéseiből. Ruisz György mű-! vei a két évvel ezelőtti kiállí- ! tásának színvonaláról nemigen! mozdultak tovább, s nem mu-J tátják a művészi elmélyülés ! jeleit. Ungvári Károly Hajnaldi színben szépen megoldott mű. Hiányoltunk néhány művészt J a kiállításról, így Bors István ! és Sz. Weber Klára plasztikáit, ‘ CSEH LÁSZLÓ: BALATONI TÁJ (A dél-dunántúli képzőművészek tárlatának anyagából.)! vá az alkotást. A Házfalak napsütésben non-figuratív kompozíciója viszont inkább murális díszítésre, semmint táblaképbe kívánkozik. Lan­tos Ferenc Naplementéje for­mai és színelemekre épített dekoratív kompozíció a jelen­téstartalom teljesen szubjek­tív értelmezésével. A mű rit­mikus megfelelésekre épül: a nap fekete körére a vitorlás testének félköre válaszol, a domb hosszúkás, fekvő, zöld háromszögére a vitorla álló zöld háromszöge — a víz na­rancs- és citromsárgáira, az ég narancsszíne felel. E túlzott precizitásukban számított rit­musok kellemes hatásuk elle­nére sem bizonyulnak túl in- venciós alkotásnak, s inkább falra kívánkoznak díszítésnek. A kiállítás másik kiemelke­dő műve Lóránt János Szü­leim című festménye. A fiatal művész 1962-ben tűnt fel ön­álló kaposvári kiállításával; rögtön szembeötlött kétségte­len tehetsége. Ugyanezen év­ben az őszi tárlaton Rippl-Ró- nai-díjjal tüntették ki. Később elbizonytalankodott — grafi­kával próbálkozott; tavaly dí­jat nyert a Kiadói Főigazgató­ság könyvillusztrációs pályáza­tán. Mostani képei jelzik, hogy ismét magára talált, elbizony- talankodáSából kilábalt. E két alkotása a vásárhelyi piktúrá- val rokonítja. E művészetre a paraszti létezés látszólagos egy­szerűsége, nyugalma nyomja rá bélyegét, s társadalmi élmé­nyének ebből az egyoldalúsá­gából általánosít. Az alkotás ereje a látszólagos mindenna- piságban rejlik: az olasz neo- realizmus, a francia cinéma- verité módszerei kelnek új életre a festészetben. Hatásá­nak titka az őszinteségben, a formák szépségében, a líra magával ragadó, magasröptű tisztaságában rejlik, s ez egy­ben etikai állásfoglalást is tar­talmaz. A Szüleim kompozíció­ja végtelenül egyszerű, a füg­gőlegesek és vízszintesek egyensúlyára épülnek a szí­nek: a terítő nagy fehér tétele, a figurák feketéje, s ezekkel harmonizál a szürkés fal és a budapesti bemutatkozásukról. Szabados művészetének erénye színeiben és a szép faktúrában rejlik, ez mindkét képén jól érvényesül. Szekeres Emil al­kotásai nem táblaképek. Kom­pozíciója egyébként a Ke- resztrefeszités klasszikus kom­pozíciójának nem túl indokolt és zavaros átköltése; őszi tája szépen megoldott textilterv. Honthy Márta kiállított kom­pozíciói nem sokat érzékeltet­nek a nagyméretű gobelin színvilágából, monumentali­tásából. Helyesebb lett volna a műtermében látható fejekből szerepeltetni e bemutatkozá­son. Baranya is, Somogy is egy sor színvonalas alkotással sze­repel még a fentieken kívül. Soltra Elemér Tanyája a túl­nyomóan hideg színekre épülő konstruktivitásával, Kelle Sán­dor Bascsarsija című műve és rajzai. Simon Béla meleg szín­hatású alkotásai keltik föl a néző figyelmét. Gerö Kázmér a marcali Szabó Béla képeit,J a lellei Stotz Mihály grafikáit.) Valószínűleg a hely szűkössé-4 ge kényszerítette a rendezőt# néhány, a katalógusban jel-! zett, sőt reprodukált alkotási kihagyására. * * * AHACJYOMÁNY — vágyj mindennapjainkban a megszo-! kás — óriási hatalom életünk-! ben, s az az ember által te-! remtett művészetben is. Ko-! runk azonban alapvetően más, mint a megelőző század volt:! ennek a művészetben is han-! got kell kapnia. A közönség! nem könnyen fogadja el azj újat, a művésznek mégis ál-! landóan e felé kell törnie,! hogy megértve, meg is magya-J rázza korát. Ez a kor művé-! szének nagyszerű kötelessége:! e felelősségérzet azonban e te-! rületi kiállítás alkotóinak csak) néhányát hatja át. J Láncz Sándor! Várnai Zseni: CSINOS A KISLÁNY Csinos a kislány, minden a helyén! De mi az a púp a feje tetején?! Szénabogíya, méhkas, avagy talán kis csibéket rejt alatta a lány? Szegényke, ó, hogy mennyit dolgozott, míg ily fura frizurát tornyozott sima hajából, szinte gyötrelem, tupírozza, bodrozza szüntelen, s éjjel sincs nyugta, a sok hajcsavar álmot, nyugalmat, mindent megzavar, s ha elalszik, lidércek gyötrik őt, szegény kis feje nem lel pihenőt. Miért csinálja? Mert így divatos! Hogy elcsúfítja, az egyszer bizonyos: vékony nyakán nagy kócfej imbolyog, térde fölött kis pendely kucorog, de oly rövid, hogy semmit sem takar... azt sem tudja szegényke: mit akar? Hogy megbámulják? Kis bolond leány, csak nevetnek ily fura figurán. Pákolitz István: TENGERPARTON A hold a tenger fövenyén olvadozik. Mint Magdolna, ki épp azért nem lett enyém, mert könnyen lehetett volna. A hold ledobja felhőköpenyét, s szembe velem a tükrös vízbe lép mezítelen. Ami ölembe hull. hogy kezem se kell érte nyújtanom: mit ér? Hát ne is élje túl megérdemelt sorsát az alkalom. A tenger végtelen — ezüstje, mint ezernyi más: ha már elérhetem, volt-nincs a fényes látomás. A ritmus gyönge hús fövenyre pereg. Szép bánafom avítt flótája panaszol perelve: mért nem vagy itt? Mi van a fejben? Az az érdekes! Homlokod mögött valami érdemes szép gondolat, tudás, mi fölemel.. ■ Kislány, ez az, mi belőled érdekel, s ha tudsz valami szépet, okosat, akkor nem árt a változó divat bármily bolondos, bármily ostoba! Az ifjúság, e legnagyobb csoda kibírja ezt is... szép, aki fiatal! Fejed búbjáról aá a kis kazal majd elrepül, mert elfújja a szél.... de te tanulj, hogy vénen is szép legyél! Kerék Imre: ELMEGYEK MAJD Elmegyek majd hozzátok egyszer télen csattogó gyorsvonattal nálatok mindig vár reám egy szék egy fehér terített asztal anyád csak kivenné kezemből a cuccot mit magammal hoztam ülj már le mondaná apád s a pincébe menne titokban te meg csak állnál kis riadt őz hosszan meredten hallgatag s mint ki hosszú álomból ébred nyújtanád csöpp kis ajkadat s míg odakünt havat kavarva szűkölne kutyaként a szél tigris-szemű vörös bort innánk hallgatva mit vérünk zenél majd anyád szólna gyerekek bemehettek már a szobába megraktam bent is a tüzet te intenél s én mint a kába lépnék utánad részegen, a rám zuhanó boldogságtól érezve bennünk eljövő tavaszok tiszta fénye lángol. Nagyon jól tette, nagypapa, hogy fölutazott, legalább egy kicsit kikapcsolódik. Csak pi­henjen, szórakozzék, itt ké­nyelmesen meglehet. Nem kell segítenie, azért van nekünk gépesített háztartásunk a technika minden áldásával, hogy az ember csak ülhessen, a gép dolgozzék helyette. Nem, köszönöm, legföljebb a létrát tartsa- egy kicsit, amíg ezt a csengőt megreperálom, mert zárlatos lett. Tetszik látni, itt van ez a csengő. Nem nagy dolog, ugye, mégis milyen más, mint maguknál a ta­nyán, Ott kiabálni kell meg verni a kaput, amikor be akar jutni valaki. Ugatnak a ku­tyák, az ember a saját szavát se hallja. Itt, csak meg kell nyomni a gombot, és mindjárt tudom, akármelyik szobában, hogy vendég érkezett... Ki­verte a biztosítékot. Na, nem baj, mindjárt azt is kicserél­jük. Fogjuk meg a létrát, oda a villanyórához, nagypapa ... Hát itt nem kell vakoskodni, nem fogy ki a lámpából a pet- ró, meg nem füstöl... Így ni! Na, dugja csak be oda a kon­TECHNIKA vektorba azt a vasalózsinórt, hadd lássuk! Füstöl?... Ej­nye! No, néha előfordul, hogy meghibásodik, na de egykettő­re helyreütjük, micsoda beszéd az ... Addig töltsön magának egy pohárral, nagypapa, ott van a szifon is, ha akar hoz­zá szódát. Nem mondom, ugye néha rázni kell, na de maguk­nál kilométereket biciklizhet egy üveg szódáért, itt viszont pillanatok alatt megvan ... Ügy látszik, nincs benne víz... Sebaj, lecsavarjuk a fedelét, eresszen bele másikat a csap­ból, rögvest csinálok szódát. Itt, kérem, nem kell a kútról hordani vizet. Csak megcsa­varja az ember és kész. Nem jön? Tudja, egy kissé maga­san lakunk itt a félemeleten, néha kicsi a nyomás ... Any- nyi baj legyen, legföljebb iszik egy teát, nagypapa, ott a boj­lerben a forró víz. Nincs tűz­rakás, sparhelt meg üstcipe- lés, ott a kész forró víz a für­dőszobában. Balra tessék csa­varni, csak bátran! Nocsak, elfelejtettem az este bekap­csolni, most várhatunk regge­lig, mire megmelegszik, az ör­dögbe is ... Nagypapa, ugor­jon le ide a sarki boltba, amíg én megcsinálom ezt a nyava­lyás vasalót, hozzon egy üveg szódát meg egy csomag har­madosztályú kávét! írja föl, nehogy elfelejtse, ott a go­lyóstoliam az asztalon, össze­kente az ingét! Golyóstoll, csak folyik egy kissé. Hogy a fene !.... Azért sose bán­kódjék, nagypapa, bedobjuk ide a mosógépbe, kitisztítjuk az ingét, addigra a vasaló is meglesz. Bújjon bele a kön­tösömbe. Ott a kapcsoló, lenn, oldalt. Három perc alatt olyan inge lesz, mint az új. A tanyán ennyi idő alatt a tek- nőt se hozzák elő a fészerből, igaz-e? Most láthatja, mennyi­vel jobb itt nálunk, sokkal kényelmesebb... Mi ez az égett szag? Hű, a hétfűzfán- f ütyülőjét... leégett a teker­cselés .. Persze víz nélkül nem mos a gép, az meg nincs, ugyebár, erről megfeledkez­tünk... Ezt is szerelhetem, a ragyogóját... Csak ez a nyü- ves vasaló lenne meg már, az­tán kapjuk magunkat, és el­megyünk körülnézni, elvégre szombat van, vagy mi.., Na, szóval... Csengő, vasaló, mo­sógép, szifon, és még bekap­csolom a gépet, mert az asz- szony megkért, hogy hámoz­zam meg a krumplit... Saj­nos, előbb meg kell nézzem ezt itt, mert hámozás helyett passzírozza a krumplit... Mindjárt leülünk szusszanta­ni, csak bekapcsolom a szi­font, megtekercselem a go­lyóstollat, kivasalom a mosó­gépet, és megdarálom a boj­lert . .. Hogy mondja? Föl­robbant a porszívó? Azonnal, csak kimosom a csengőt... Ez ráz! ... Na, tessék, ' most sötét lett!.... Alighanem a hálózati transzformátor.... Hogy azt a szánkózó, jégen ko­pogó rézangyalát!... Látja, nagypapa, mennyivel köny- nyebb maguknál otthon!... Kaposy Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents