Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1965. február 28. Töíibs! keli lenni a kulturális terv teljesítéséért Kutason (Tudósítónktól.) A Kutasi Községi Tanács V. B. legutóbbi ülésén megállapították, hogy egy helyben topog a kultu­rális munka a faluban. A siker­telenséget némelyek a televízió térhódításával meg az emberek érdektelenségével magyarázzák. Megemlítik ugyan azt is, hogy a kulturális bizottság és a tömeg­szervezetek vezetői nem vették ki részüket a munkából olyan mértékben, mint vállalták. A továbbképző iskolának és a dolgozók est5 iskolájának hallga­tói rendszeresen járnak a fogl J- kozásokra, az alapismereti tan­folyamot ellenben nem tudták megszervezni. A mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyam meg­szűnt. Az állami gazdaságban mű­ködik egy szarvasmarha- és egy sertéstenyésztő szaktanfolyam, s harminc .növendéke van a gyü- mölcskertési éti iskolának. Erei- ményesek voltak az ismeretter­jesztő előadássorozatok; folynak az előkészületek a felszabadulási kiállításra és a kulturális szemle körzeti bemutatójára. A népi együttes és az irodalmi színpad új műsorral mutatkozik be. Saj­nos, nem javult az állami gazda­sági klub tevékenysége; hiányzik a program, a tervszerű klub­munka. A községi kulturális bizottság tagjainak jobban össze kell fog­niuk, hogy teljesíthessék a kul­turális tervet. Könyvben és katedráról Sűrű haját már szürkére festette az idő. Barnapiros ar­cán mély barázdák futnak. Ha maga készítette diapozitív föl­vételeit nézem, és a párolgó fekete melleit úti beszámolóit hallgatom, külföld tájait isme­rő, műkincseit értő embernek gondolom. Ha könyveit lapoz­gatom, a magyar állattenyész­tés jobbá tételén fáradozó em­ber képe rajzolódik ki előttem. A Mezőgazdasági Kiadó szakíróként tartja nyilván dr. Molnár Lászlót, a Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Tech­nikum állattenyésztési tanszé­kének vezetőjét. Három könyv. r r • /, t es egy újítás A szűk tanszékvezetői szobá­ban munkájáról kérdezem. Az íróasztalt levelek, szakfo­lyóiratok takarják. Az írógép­ben az >NDK társintézetébe szó­ló, félbehagyott levél áll. Az íróasztalon ott van legújabb munkája is. A címe: Hogyan lesz a tehenészből szakmunkás? Ezt a könyvet méltatva mond­ta dr. Lázár Vilmos, az Egye­temi Továbbképző Intézet igazgatója: »■... egyszerűen és mégis élvezetesen szól elsősor­ban ahhoz a mintegy 70 ezer főnyi szakmunkáshoz, akik me­zőgazdasági termelésünk ge­rincét alkotják«. A könyv alig egy hónapja jelent meg a bol­tokban, de már nemigen kapni belőle. — A tehenészmunka legége­tőbb kérdéseire szerettem vol­na felhívni a figyelmet — mondja. — Mert szerintem az állatttenyésztés a mezőgazda­ság nehézipara. A könyv a munka megkönnyítésére és a gazdasági eredmények fokozá­sának előmozdítására született. Régi probléma megoldásáért száll síkra ezzel a könyvvel az író. Ez már nem kezdet, ha­nem tulajdonképpen folytatás. Első könyve, a Korszerű állat­tartás 1962-ben jelent meg. Egy évvel később elnyerte a kiadó nívódíját. Második könyve, amelyben a nagyüzemi állatte­is. Amikor megalakult az Ál­lami Gazdaságok Főigazgató­ságának Kísérleti és Propagan­da Osztálya, őt nevezték ki ve­zetőjének. Itt indult meg a tu­lajdonképpeni elemző munka. Rengeteg kísérleti adatból szűrte le az első általános kö­vetkeztetéseket, ezek azután szakfolyóiratokban kerültek az olvasó elé. Elve mindig az volt, hogy nem elvonatkoztatva kell kezelni a kísérleteket, hanem az élet adta kérdésekre kell megkeresni a helyes választ. Ez alatt az idő alatt vált az ál­lattenyésztés szakértőjévé. Tudományos munkásságának híre eljutott a határon túlra is. Tavaly meghívott előadó- j ként részt vett Reggio-Emiliá- i ban az Európai -Állattenyésztő i Egyesület közgyűlésén. Itt is­mertette először a most ké­szülő állattenyésztési szak­könyv anyagát. A debreceni diákévektől hosszú és nehéz volt az út a Felsőfokú Mezőgazdasági Tech­nikum katedrájáig, de azt mondta, megérte. Azt a tudo­mányos ismeretanyagot, ame­lyet közben összegyűjtött, most Társadalmi összefogás a mezei pocok irtására Díjtalanul adja az állam az Arvalint — Kötelező közmunkát rendelnek el országszerte — Fokozott gondot az óvó rendszabályok megtartására A múlt évben a mezei po­cok országos méretben töme­gesen elszaporodott. Az enyhe tél következtében a kártevő áttelelt, s a fertőzés súlyosan veszélyezteti a vetéseket és a fiatal ültetvényeket. A veszély és a - kártétel teljes felszámo­lására a füldművelésügyi mi­niszter az ország egész terüle­tén társadalmi védekezést ren­delt el. A miniszter rendeletét a Magyar Közlöny 14. száma közli. Eszerint a védekezést a mező- és erdőgazdasági terme­lőüzemekben, az egyéni gaz­dálkodók földterületén, a fer­tőzött erdőszegélyeken, a ter­mények tárolását végző üze­meknél, a raktárak körül, va­lamint az utak, vasutak, csa­tornák, töltések füves és fásí­tott részein az időjárástól függően március 5-től legké­sőbb április 15-ig kell végre­hajtani. A védekezést a megyei taná­csok végrehajtó bizottságai a mezőgazdasági osztályok út­ján szervezik és irányítják a társadalmi szervek bevonásá­val. A Földművelésügyi Mi­nisztérium Növényvédelmi Szolgálata a cinkfoszfid ha­tóanyag tartalmú Arvalint a megyei tanácsok útján díjtala­nul bocsátja rendelkezésre. A védekezés megkezdésének időpontját a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai állapít­ják meg. A helybeli védekezé­si munkák szervezése és végre­hajtása a községi taná­csok feladata. /I társa- dalmi védekezésbe a la. kosságot a községi tanácsok­nak a Munka Törvénykönyve 139—140. paragrafusai szerint kell bevonniuk. Ennek értel­mében a megvédendő terüle­tekhez szükséges számban a 14—50 éves korú nőket és a 14—60 éves korú férfiakat le­het pocokirtás céljából köz­munkára kirendelni. A méreg kiszórására csak 16 éven felüli személyek vehetők igénybe. Mentesek a kötelezettség alól a terhes és szoptatós anyák, azok, akiknek hat éven aluli gyermekük van, és gyermekük­nek más gondozójuk nincs, to­vábbá a rokkantak és a bete­gek. A védekezésre szervezett munkacsapatoknak az arvali- nozást a számukra kijelölt ha- tárrászen csatárláncban halad­va, valamennyi útjukba eső területen (vetés, szántás, par­lag, rét, legelő, gyümölcsös, ftűlőút, part, árok, töltés stb.l ed kell végezni. Mivel az Atrvalin erős mé­reg, kézzel érinteni, illetve ki­szórni nem szabad, hanem az erre a célra készített eszközök­kel kell a járatokba elhelyezni, lyukanként 4—5 szemet. Utá­na a járatot betaposni nem szabad. Mived a pocoklyukak­nak csak 20—30 századéka la­kott, ezért — takarékosságból — célszerű az arvalinozást megelőzően 2—3 nappal a lyu­kakat betaposni. A kártevők csak a lakott járatokat fogják újra kiásni. A pocoklyukak be- taposására a tavaszi szünetben a 16 éven aluli diákok is be­vonhatók. Az arvalinozásnál a munka- védelmi és baleset-elhárítási óvó rendszabályokat szigorúan meg kell tartani. A községi ta­nács feladata a tárolt szer gon­dos elraktározása száraz, ned­vességmentes helyiségben, ahol sem élelmiszert, sem ta­karmányt, sem más anyagot nem tárolhatnak. A társadalmi munkában részt vevőknek az Arvalint csak megfelelő fel­irattal és »méreg« jelzéssel el­látott dupla falú papírzacskó­ban szabad kiadni. Az arvali- nozást végző dolgozók munka közben nem étkezhetnek és nem dohányozhatnak. A mun­ka befejezése után meleg víz­ben szappannal gondosan kezet kell mosni. A megmaradt nö­vényvédő szert minden alka­lommal vissza kell szolgáltat­ni. A munka teljes befejezése után a papírzacskókat és az adagolóeszközöket el kell éget­ni. Áz arvalinozást a megkez­dés előtt többször közhírré te­szik. A vegyszer kimérését úgy kell megoldani, hogy elkerül­hető legyen a porkévződés, il­letve a por belélegzése. Ezért ajánlatos légzésvédőt használ­ni. itt is fokozottan ügyelni kell, hogy a vegyszert nedves­ség ne érje. # Az Arvalint csak lakott te­rületen kívül szabad felhasz­nálni, s az Ilyen területekre a védekezéstől számított 14 na- nig 16 éven aluli gvermekek nem mehetnék. Ugyancsak gondoskodni kell. hogv a vegv- szerezett területekre legelő ál­lat vagv baromfi ne kerüljön. A vegyszerezés ideje alatt el­hullott háziállatok vagv vadak húsát *ozvasztani veszélyes és tilos. (MTI) nyésztés korszerű módszereit ismerteti, 1963-ban került az olvasók kezébe. Ez a könyv a termelőszövetkezeteknek ké­szült. Nyolc esztendő megfi­gyeléseinek eredményeit ösz- szegezi. Az állattenyésztés problémá­ja már régóta foglalkoztatja dr. Molnár Lászlót. A Molnár­féle félszabadtartásos borjúne­velő építésének terve is az ő gondolataiban született meg. Voltaképpen ezzel lépett elő­ször a nyilvánosság elé. A há­rom szakkönyv és közben a doktori disszertáció — mely summa cum laude minősítést kapott — ezután látott napvi­lágot. Most a negyedik köny­vén dolgozik. Címe: Hogyan lesz a kanászból szakmunkás? Ebben a sertéstenyésztéssel foglalkozik. Debrecentől a katedráig ötvenhat év suhant el fölöt­te. Harminc év telt el azóta, hogy a Debreceni Mezőgazda- sági Akadémián kezébe kapta az oklevelet. Ez a három évti­zed munkával és kísérletezés­sel volt tele. Első kísérleteit a felszabadulás után végezte. Az­előtt ő is gyakorlati szakember volt. A felszabadulást követő években megszervezte Ormány­pusztán a kísérleti gazdaságot. A kísérleteket, a hosszú évekig tartó megfigyeléseket kísérte szerencse is, de követte kudarc sarokba rendezi, hogy vala­mennyi köakinccsé váljon. A gépesítés nem cél, hanem eszköz — Hogyan ítéli meg a ma­gyar állattenyésztés gépesíté­sét? — Egyszerű, üzembiztos és olcsó gépekre van szükségünk. Az állattenyésztés gépesítése nem cél, hanem az állattartás eredményei növelésének eszkö­ze. — ön szerint milyen felada­tok várnak a kutatókra? — Az alkalmazott kutatás­nak az élet adta feladatokat kell megoldania. — Milyen gépekre van te­hát szükség? — Elsősorban olyanokra, amelyek az állattenyésztők munkáját könnyítik meg. Ez nagymértékű önköltségcsökke­néssel is jár. Mert a tapaszta­latok szerint például a tej ön­költségének 15—18 százalékát a munkabér adja. A gépi fejés bevezetése már régen megvaló­sításra érett. Ha ezt sikerül el­érni, nagyon sokat tettünk. Hi­szen a tehenészeket a legnehe­zebb munkától kíméljük meg. A gépek viszont szakértelmet követelnek. A fiatal állatgon­dozóknak erre is föl kell ké­szülniük. Kercza Imre--—---------­TAK ARÉKOSSÁG Hol volt, hol nem volt, he­tedhét országon is túl, volt egyszer egy nagy hivatal sok­sok szobával, a szobákban még több dolgozóval. Hallva a takarékossági mozgalomról, a hivatal vezetősége is elha­tározta, hogy csatlakozásra szólítja fel a dolgozókat. Nagy értekezletet tartottak. Aznap ügyfeleket sem fogadtak, sőt lezárták a hivatal kapuját is, hogy élő azon se ki, se be. Hogy a sok ember éhen és szomjan ne haljon, arról dél­előtt virslivel, hárslevelűvel, délben disznótoros ebéddel, délután feketével, szendvi­csekkel és ezerjóval gondos­kodott a vezetőség. A tizen­négy és fél óra alatt megál­lapodtak abban, hogy a taka­rékosság szellemében keve­sebbet telefonálnak, mint ed­dig, s a maszek telefonokért leteszik a forintokat. A következő napokban lá­zas tevékenységbe fogott a hivatal. Minden szobába piros üvegtáblát rendeltek arany felirattal, amely takarékos­ságra szólította fel a dolgozó­kat. A ktsz-szel politúrozott telefonállványokat csináltat­tak, s azokat egy közismert tervezővel igen elmés szerke­zetté varázsoltatták. Lényege a következő. A telefonállván- oldaláról egy fémkar öleli ár szorosan a készüléket. Az áll­vány oldalán két beépített gomb szabályozza a kart. A piros gomb a maszek, a feke­te a hivatalos beszélgetéskor használatos. A magánbeszél­getéskor be kell nyomni a pi­rosat, a hátul fölszerelt auto­mata perselybe kell hullatni a forintokat, erre az megindítja a gépezetet, s halk zenére fölemelkedik a kagylót leszo­rító kar. A hivatalos beszélge­tés lebonyolítása egyszerűbb. A fekete gombot nyomják meg, és a hívott számot belesúgják a falba szerelt mikrofonba. A mikrofon elektromos össze­köttetésben van egy automa­ta számológéppel, amely pil­lanatok alatt eldönti, hogy a bemondott szám rajta van-e a hivatalos telefonszámok listá­ján. Ha igen, akkor fölemel­kedik a kar, és lehet telefo­nálni. Ha nem, akkor előugrik egy beépített másik kar. s fü­gét mutat a csalni akarónak. A harminckét, új megoldá­sú készülék hamarosan mun­kába állt, s remekül bevált. Igaz, egy kicsit sokba került. Néhány alkatrészt Svájcból, Svédországból. Franciaország­ból és Japánból kellett ho­zatni, viszont a hivatal tele­fonszámlája a befizetett fo- An*ok ellen súlyozásával sok- \úl kevesebb lett. tehát taka­rékoskodtak. Több vállalat ér­deklődik a szerkezet iránt. Lehet, hogy másutt is beveze­tik. — sm ■— IGYETLEN NAPON TÖRTÉNT... Fényképezőgéppel fölszerelve kísértük el ellenőrző körútjukra a Somogy megyei Rendőr-főkápitányság közlekedési osztályának munkatársait. Egyetlen napon ennyi szabálytalanságot kaptunk lencsevégre. Alig halad el a gépkocsi Ka­posváron, a forgalmas Májas 1. utcában, ok már az úttesten vannak Nem zavarja őket az sem, hogy az ellenkező irány­ból jármű közeledik. Bár csak néhány méterre van a kijelölt átkelőhely, de inkább kockáz­tatják testi épségüket, életüket, mintsem megtartsák a szabályo­kat. — Van otthon két bukósisa­kom is, jöjjenek el, nézzék meg — magyarázkodott a siófoki Wirth Gyula, amikor a közleke­dési rendőrök felelősségre von­ták Elmondta, hogy nemrégen ő is oktatta a közlekedési sza­bályokat. • Illene tudnia: az új rendelet nem azt írja elő, hogy a bukó­sisakot otthon őrizzék, hanem, hogy vezetés közben viseljék! — Szórakozzanak csak az urak . . . Elmegyek maguk előtt akár ötször is — gúnyolódott Szorg Károly Balatonlelle, Sza­badság út 60. száih alatti lakos. S hozzáette: — Fényképezzenek csak le nyugodtan, majd elküldöm ma­gas beosztású sógoromnak. Ügyes ember: egy kerékpár­ból, egy kétkerekű targoncafé­léből olyan zörgő, billegő jár­művet szerkesztett, hogy a 7-es útvonalon alig győzték kerül­getni az autók, a motorok. íme a fénykép, talán hasznosíthatja. Egy kissé kényszere lelten lát >e a telephelyre, hozza vagy iUn. .áho*. kaposvári Uathíkfc rendbe a kocsit, és sz te’/. ácsijának vezető -gy vigye újból levizsgáztatni, je, Ruz> iván. Ugyanis az aába mérgelődött: hatástalan az utasít. capta, hogy sze- ,-kkel egyetlen gépjármű sem relje le a r.iszánu • i »kát, s a »ehet részt közúti forgalomban! legrövidebb útvonalon vonuljon Sz. L»

Next

/
Thumbnails
Contents