Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-23 / 45. szám

Kedd, 1965. február 23, 3 SOMOGYI HÉ PL AJ* Parasztszülők felelőssége EGYES MEGYEK nagy me­zőgazdasági tájegységeinek la­kossága évről évre csökkent. E vidékekről a megye határain túlra, az ipari központokba és a nagy városokba vándorolt el a falvak lakóinak egy része, míg az iparilag fejlettebb te­rületeken a közeli üzemek, bá­nyák és városok vonzzák a fa­lusi fiatalokat. A megyei szék­helyekre hajnalonta ötven-hat- van kilométeres körzetből ez­rek és ezrek érkeznek, olya­nok, akik a városban már mun­kára találtak, de akiknek la­kása még a falvakban van. A közeli üzemekbe bejárók jó ré­sze nem is akar a városba köl­tözni: falusi lakóhelyén épít magának új házat, összetart a családdal, és így élvezi mind­azt az anyagi előnyt, melyet ez a kettősség a hajnali föl­kelés, az utazás fáradságáért cserébe ad. A városi üzem havi jövedelme és a szülők, az öre­gek szövetkezeti tagsága olyan anyagi lehetőségek forrása, amit a csak városban élő dol­gozó rendszerint nem érhet el. Az elmúlt évtizedek hazai iparfejlődésének szinte szük­ségszerű velejárójaként jelent­kezett a falusiak egy részének elvándorlása. Hiszen az iparo­sodás gyom ütemű fejlesztésé­hez több százezer új munka­erőre volt szükség. A földhöz mint a megélhetés egyetlen forrásához tapadó régi parasz­ti szemlélet is megváltozott: az elmaradott technikával dolgozó magyar kisparaszti gazdaságon belül azok a csalódok jártak anyagilag jobban, ahonnan egy vagy több tag a legközelebbi város vagy ipartelep üzemeiben rendszeres munkához jutott. EZ A SZEMLELET az 1960- as nagy mezőgazdasági átszer­vezés egyenes következménye­ként napjainkban újabb válto­záson megy keresztül. A me­zőgazdasági nagyüzemek alap­jainak megteremtésével szinte forradalmi erővel alakul más­sá a falun belüli társadalmi szerkezet is. A nagyarányú gé­pesítéssel új, ipari jellegű fog­lalkozások kerülhek előtérbe, és ezzel együtt jelentkezik a mezőgazdasági szakmunkás­hiány. Az a magyar mezőgaz­daság, amely évszázadokon ke­resztül képtelen volt munkát adni az évről évre felnövő fa­lusi fiatalságnak, amely a szá­zadforduló táján másfél millió amerikás kivándorlót dobott a nagyvilág országújára, ma mint részleges munkaerőhiány­nyal küszködő termelési ág je­lentkezik. Ez a tény egymagában is ar­ról a hatalmas társadalmi át­alakulásról beszél, amely a fal­vakban is végbement. És itt nemcsak azokról a változások­ról van szó — hogy villany, rádió, televízió, mosógép, új, egészséges lakóházak, gépesí­tett munka, vegyi anyagok, utak, autók ezrei a kísérői a mai falusi életnek —, hanem a fejlett mezőgazdaság megte­remtésének az egyénre gyako­rolt hatásáról is. A MEZŐGAZDASÁGI NAGY­ÜZEM egyre több szakképzett munkást követel, az ipar fel­vevőképessége átmenetileg te­lítődött, de egyes falvakban a régi — kettős előnyökre speku­láló — szemlélet még ma is él. Ám ahol a szövetkezetek már megerősödtek, jól gazdálkod­nak, oda a korábban üzemek­be ment fiatalok is kezdenek visszatérni. Ott azonban, ahol a szövetkezetek még gyengéb­bek, onnét a fiatalok elmennek, az öregek pedig képtelenek ar­ra, hogy nélkülük a korszerű követelményeknek megfelelően javítsanak a helyzeten. A napokban egy termelőszö­vetkezet zárszámadását hall­gattam végig. Amikor már a fehér asztal mellett beszélget­tünk, a körülöttem ülők eldi­csekedtek azzal is, amiről a közgyűlésen nem esett szó. Pe­dig ez legalább annyira lénye­ges az élet szempontjából, mint a mezőn végzett közös munka. Új mozi, művelődési ház, falu- hosszan betonjárda, törpe víz­mű, út, presszó, klub — és ter­mészetesen modem nagygazda­ság tizenkét traktorral, számos munkagéppel, százas istállók­kal épült meg az elmúlt négy év során. Naponta három autó- buszjárat. minden házban rá­dió, ötven mosógép, harminc televízió és öt személyautó eb­ben az »isten háta mögötti«, alig ezer lakosú kis község­ben ... És mi minden lehetne még, ha a »gyerekek nem men­nének el«! így mondták, mert a panasz alapja az volt, hogy a gépeket nem tudják kellően kihasználni. »Alig egy ember jut egy traktorra, és nincs ké­mikus« — mondták, mert so­kan még mindig úgy küldik ti­zennégy éves korban gyerme­keiket a városi iskolákba és az ipari tanintézetekbe, hogy ha végeznek, maradjanak is ott »Mégis biztosabb a havi ezer- négyszáz-ezerötszáz, mint az évi húszezer forint közös ré­szesedés« — mondogatják. Mintha a háztáji jövedelem, a részes művelés és egyéb pénz­forrás — újabb tíz-tizenötezer forint — nem is lenne. Az egyik szülő így indokolta, hogy miért küldte városba a fiát, holott az inkább traktoros szeretett volna lenni: »Itt olyan gépesedés kezdődött, hogy sok ember fölöslegessé válik.« Nem vette észre, hogy önmagának mondott ellent. Utána ugyanis, amikor a gazdálkodásról be­szélt, világosan fejtegette, ho­gyan lehetne belterjessé tenni szövetkezetüket, hogyan akar­ják elérni, hogy havi készpénz- fizetésre térjenek át. Nem vet­te észre, hogy ehhez a tervhez szükség van a fiatalokra, hi­szen egyre több hozzáértő szakmunkás kell a falunak, biológusok, gépészek, közgaz­dászok, állattenyésztők kelle­nek. És ebben a tekintetben rendkívül sokat tehetnek a pa- raszitezülők. A KORSZERŰEN FEJLŐDŐ mezőgazdaság lehetőségeit még korántsem merítettük ki. Mi­nél tökéletesebben gépesítjük, kemizáljuk a mezőgazdaságot, hogy a jelenleginél lényegesen nagyobb terméshozamokhoz, jövedelemhez jussunk, annál több fiatal falusi szakmunkás­ra lesz szükség. Csak az ő mun­kájuk révén valósíthatjuk meg azt a törekvést, hogy falu és város között a régi különbsé­gek végleg megszűnjenek. Szamos Rudolf Tizenhat évesek ünnepsége Tabon (Tudósítónktól.) Szombaton a tabi Zichy Mi­hály Művelődési Házban a gimnázium és a Mezőgazdasá­gi Gépszerelő Szakközépiskola száznyolc tizenhatodik élet­évét betöltött tanulójának a járási és a megyei rendőrfő­kapitányság képviselői ünne­pélyesen átadták az első sze­mélyi igazolványt. A kedves ünnepség a Him- , nussza] kezdődött, majd a köz-1 ségi tanács, a községi pártbi­zottság és a járási KISZ-bi- zottság vezetői köszöntötték az ünneped téket. A KISZ-bizottság egy-egy díszes emléklappal tette emlé­kezetessé a tizenhatévesek számára ezt a napot. Az ünnepség befejeztével a I tabi földművesszövetkezet né­pi zenekarának muzsikája mel­lett táncoltak, szórakoztak az ünnepelt fiatalok. most már úgysem csinálhat­nak, mert Biri megakadályoz­ná. Nem véletlen, hogy a fegy­vereseit mind ide csődítette. Sok mindent láttunk meg hallottunk — felelt diplomati­kusan Kicsi Biri kérdésére. Az elnök fölényesen elmo­solyodott. Feltápászkodott a fotelból, és megveregette a fiatal kormánybiztos vállát. — Na, mégis... csak el me­ri mondani, hogy mit hallot­tak? — Hosszadalmas lenne az. — Mondja csak bátran, ha valami kifogása van. Sipos magában nevetett. Mi lenne itt, ha mindent elsorol­na? A haját tépné mérgében az örökös elnök, vagy talán azonnal szitává lövetné mind­kettőjüket. Mindenesetre óva­tos volt, és újra kitért az egyenes válasz előL — Majd beszélgetünk még erről. Most egyelőre vissza­megyünk Debrecenbe. Kicsi Biri megelégedetten bólogatott. — Azt lehet. Nagyon is le­het ... Szabad érdeklődnöm, mivel mennek haza? — Kimegyünk az állomásra — mondta Nagy Dani. Majd csak jön valami vonat. Ha ide eljutottunk, vissza is megta­láljuk az utat. Biri alig tudott magán ural­kodni, annyira örült. Szinte fizikai fájdalmába került, hogy visszatartsa diadalmas felkiáltását. Hát érdemes volt ezektől megijedni? Máris visszamennek. — Fogjatok be! — paran­csolt Kérészre. — Vigye ki a hintó az állomásra a polgár­társakat. Biztosan elfáradtak az egész napi járkálásban — mondta határozottan, közben arra gondolt, hogy ezzel is ha­marabb megszabadul tőlük, s ráadásul azzal se érvelhetnek Debrecenben, hogy udvariat­lanul fogadták őket. Hiszen gyalog jöttek, de hintón tá­voznak. Kérész buzgón indult a pa­rancsot végrehajtani. Szaladt a községi istállóba, és maga is segített a lovakat felszer- számozni. Nem telt bele tíz perc, az elnöki hintó már ott állt a bejárattal szemközt. Akkor aztán megkezdődött a búcsúzkodás. A rendőrök nagy csodálkozására az elnök meg Kérész barátságosan, szinte örömmel szorongatták a két debreceni kezét a kar. bidlámpával kivilágított hintó mellett. Nem látszott ezeknek az arcán semmiféle harag vagy harciasság. Megvárták, amíg elindulnak a lovak, ad­dig egy tapodtat se tágítottak. Kérész még integetett is, mi­vel úgy látta, hogy az egyik debreceni kihajol a hintóból. Nagyot haladt a kocsi, már nem hallatszott a zörgés sem, amikor Biriék visszaballagtak az épületbe. Odabent egymás, ra néztek mosolyogva, azután Kicsi Biri így szólt Kérészhez: — Küldjed az embereket pihenni. Ezektől kár volt be- rezelnünk. Maga is szedelőzködni kez­dett, s csak most vette észre, milyen kegyetlenül megéhe­zett. XX. Kergette a gyomra, igyeke­zett hazafelé a legrövidebb úton. Gyalog ment, mert nem volt másik hintó, amelyikbe befoghatott volna. A sarkadi útnál a középső gyermeke keresztapját pillan­totta meg. Nemigen járnak össze, nem látta már legalább egy hónap ja. — Ez se tudott jobbkor az utamba akadni, az én iste­nem ... — átkozódott Biri, mert tudta, Szabó Áron ko­ma nagybeszédű ember. Ha azzal valaki összeakad, nem­igen szabadul meg egyhamar. Neki pedig majd kilyukadt már a gyomra az éhségtől. Miért is éhezik meg így az ember? Mintha egy hete nem evett volna. Mióta köztársasági elnök, még sohasem sajgott ennyire a belső része. És Sza­bó Áron, mintha a végzet küldte volna, éppen itt köze­ledik. Csodák csodájára azonban Szabó Áron csak megbökte a kalapja szélét, és a homály­ban el akart mellette suhan, ni észrevétlenül. Mintha nem tudná, kivel találkozott! — Álljál meg már. Áron polgártárs.' — szólította meg A BÉKE FEGYVERES ŐRE As emberiség törté­nelmének eranybetűkkel írott lapjai közé tartozik 1918. február 23-a, az első "szocialis­ta állam munkás-paraszt had­seregének születésnapja. A szovjet hadsereg a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom szülötte, felszabadítónk e na­pon aratta első győzelmét a fiatal szovjet államra törő né­met területrablók felett. I munkásosztály elismerését. Soraiban derekasan küzdöttek az internacionalista forradal­mi brigádok, közöttük mintegy százezernyi magyar, akiknek helytállására büszkén emlékez­nek a következő nemzedékei. Elévülhetetlen dicső­séget szereztek a szovjet fegyveres erők a második vi­lágháború éveiben, kezdetben szinte egyedül viselve a né­gét, s a fegyveres erők harcké­szültségét olyan fokra emelni, hogy — szövetségeseivel együttműködve — a leghatá­rozottabban szétzúzzon minden esetleges támadást. Ha az imperializmus a há­ború kirobbantására vetemed­ne, a szovjet hadsereg képes a világ bármely pontján, bár­mely agresszor megsemmisíté­sére. A legutóbbi évék alatt Rakétakilövés a Szovjetunióban. A kilövés pillanatában, előtérben egy helikopter. A föl­vétel a Krasznaja Zvjezda című szovjet katonai lapban jelent meg. met fasizmus elleni harc fő terhét. A német militaristák' korszerű haditechnikával föl­szerelt 5,5 milliós hadsereget szabadítottak a Szovjetunióra. A 3000—6200 kilométer széles fronton elkeseredett, nagy vérveszteségeket követelő, hosszadalmas harc bontako­zott ki. A történelem még nem ismert olyan szilárd egységet és kitartást, olyan tömeges hő­siességet, amilyent a szovjet emberek tanúsítottak a Nagy Honvédő Háború idején. A szovjet hadsereg nemcsak megvédte hazája szabadságát és függetlenségét, hanem fel­szabadította Közép-Európa né­peinek nagy részét a rabság­ból, megmentette a civilizá­ciót a fasizmustól. A szovjet hősök tették szabaddá azt az utat, amelyen ma haladunk, ők kezdték meg azt a művet, amelyet mi folytatunk, és el­tökéltük, hogy befejezzük. A szovjet hadsereg születésének első percétől a béke védelme­zője. Annak a társadalmi ^rendszernek a szülötte, amely ^fennállásának első napjától Efri, és már el is felejtette ('kezdve a békét, az igazságot, hogy tulajdonképpen ő sze- ('az emberi haladást tűate zász retett volna nagyon gyorsan fiájára. hazaérkezni. (, ,,. _ ,, Meg nem raló&ult meg Áron polgártárs, vagyis (|0 teasereiéit, az agresszív Szabó Áron keresztkoma meg-((imperialista körök nem. mond- állt. De olyan volt ez a meg- (' a szocialista országok ... , . , , . . (lelleni támadó *— mintha már - -- • Az intervenció és a polgár- háború éveiben a párt, a szov­jet kormány követve Lenin­nek azt az útmutatását, hogy minden forradalom csak any- nyit alkothat, amennyit meg tud védelmezni, igazságos, for­radalmi harcba szólította a dolgozókat. A munkások és a parasztok százezred léptek be önként a hadsereg kötelékébe. S a fiatal proletárhadsereg az intervenció és a polgárháború valamennyi frontján győzel­met aratott a túlerő fölött. A kegyetlen hábórú harci útjait olyan fegyvertények világítják meg, mint Petro grág védelme, Kai csak, Gyenikin, Judenics, Vrangel hadseregeinek szétzú­zása, a perekopi átkelés, az el­ső lovas hadsereg hadjárata. Tizennégy állam intervenciós haderőinek szétverésével a fia­tal szovjet állam hadserege hősiesen teljesítette hivatását, egyúttal kivívta a nemzetközi . ... • vii. Kuimuu terveikről. A indulni is ((szocialista tábort körülvették A fél lábát oldalvást ((támaszpontokkal, hadüzenet Biri nélküli háborút állás, akarna, rakosgatta, s nem nézett szemébe. folytatnak Délkelet-Ázsia térségében, és „ , . , ... _ ^mindenütt a zsandár szerepét Hova. Áron polgártárs. (itöltik be, ahol a népek sza- Szabó Áron úgy nézett rá, (Ibadságküzdelmei fellángolnak, mint aki azt gondolja, hogy # Különösen veszélyes a területi ____ - „oo-,, a ('igényekkel fellépő bonni re­^ _y fvansistáknak az a törekvése, koma. Még hogy polgártárs, ((hogy katonai elgondolásaik Hiszen ez idáig csak komá-('realizálása céljából hozzájus- szólították egymást, ([sanak az atomfegyverekhez. . ( Ilyen helyzetben a szovjet a" ( kormány kénytelen kellő szin­tien tartani védelmi képessé­kerékgyártók nak Azért még emberségesen laszolt: — Megyek a hoz. Rendbe hozatom a sze­keret — Szekeret? — csodálko-J zott Biri. Mert nem volt \ ezeknek szekerük soha. Igaz ^ ugyan, hogy van egy két # hold földjük, örökölték, és J Áron azzal kínlódik már egy J pár éve. Ez viszont az ő ba- i ja, mert majdnem teljesen ^ abbahagyta a jól jövedelmező J kőművesmesterséget. Na de ha valakinek ez a mániája: a föld, hát csinálja. — Szóval szekeret reperál- tatsz? Honnan vetted? —kér­dezte gyanakodva. (Folytatjuk.) fölszerelésében meghon«sod- tak a rakétanukleáris fegy­verek, és alapvető ütőerejévé vált a stratégiai rendeltetésű rakélafegyvemem. A Szovjet­unió megoldatta a rakéták re­pülés közbeni megsemmisíté­sét. A légierőknél az utóbbi években a harci repülőgépek sebessége és magassága más­fél—két és félszeresére növe­kedett. Mind szélesebb körben alkalmazzák a rakétahordozó légierőt, amely nagy távolsá­gokból képes nukleáris raké­tacsapást mérni az ellenségre. Megváltozott a haditengeré­szeti flotta is, fő erejét ma már a rakétákkal fölszerelt, különböző rendeltetésű tenger­alattjárók jelentik. A népek tisztában vannak azzal, hogy a szovjet hadsereg kezében a modern fegyverek is a béke védelmének eszközei. Erejük meggondolásra készte­ti a forrófejű, agresszív termé­szetű imperialista köröket. A szovjet hadsereg a szocialista országok hadseregeivel fontos része a haladás és a béke erői­nek. Eltökélt szándékunk. hogy a Szovjetunió és a többi szocialista testvémép oldalán mindenkor becsülettel teljesít­jük a Varsói Szerződésből ere­dő nemzeti és proletár nem­zetközi kötelezettségünket. Csakis a szocialista tábor or­szágainak egysége, fegyveres erőinek egybeforrottsága biz­tosítja függetlenségünket, te­rületi sérthetetlenségünket. Jól emlékezetünkbe kell vés­nünk a szovjet hadsereg 47 esztendős fejlődésének legfőbb tanulságát: ráolvasással nem lehet féken tartani az impe­rialista kalandor politikusokat. Megfékezésüknek csak egyet­len útja van: a szocialista ál­lamok gazdasági, politikai és katonai erejének fáradhatat­lan gyarapítása. n. f. Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat (Kaposvár, Május 1. u. 57. szám) ipari tanulókat fül kőműves, burkoló, ács-állványozó, szobafestő-mázoló, vízszigetelő és szakmákban. parkettás, épületbádogos A fölvételhez általános iskolai végzettség és 17. életéven aluli korhatár szükséges. Jelentkezni a vállalat személyzeti osztályán lehet. (3928)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents