Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-20 / 43. szám

Szombat, 1965. február 30. 3 SOMOGYI NÉPLAP Egy hónappal asz induló® előtt JEGYZETEK A SOMOGY ÉS A ZALA MEGYEI TÉGLAGYÁRAK VEZETŐINEK TANÁCSKOZÁSÁRÓL BALATONSZEMESEN a Somogy és a Zala megyei tég­lagyárak vezetői, párt-, szb- és KISZ-titkárai az idei fel­adatokról tanácskoztak ked­den és szerdán. Az első na­pon Fehér József, a Somogy— Zala megyei Tégla- és use- répipari Vállalat igazgatója elemezte a múlt évi munkát, és ismertette a tennivalókat, majd felszólalások következ­tek. — Helyesnek tartom, hogy az év elején vállalatunk köz­pontjába hívják az üzemek vezetőit, és megbeszélik ve­lük az egész évi feladatokat — jegyezte meg az egyik fel­szólaló. — Ezeknek a megbe­széléseknek köszönhető, hogy az üzemek vezetői már egy hónappal a nyerstégla-gyártás megkezdése előtt tisztán lát­ják teendőiket — tette hoz­zá. A TANÁCSKOZÁS vala­mennyi gyár munkáját érté­kelte, s a közös feladatot je­lölte meg. A beszámoló tehát nem tért ki egy-egy üzem ap­ró-cseprő dolgaira. A felszóla­ló említette megbeszéléseknek és a szemesi tanácskozásnak volt egy közös vonása: alapos elemző munka előzte meg őket így a vállalat vezetői ki tudták szűrni azokat a típus­hibákat, amelyek tavaly hát­ráltatták a termelést, és hasz­nos útravalóval láthatták el a gyárak vezetőit Hogy ez mennyire mozdítja elő a mun­kát, . az egy harmadik megbe­szélés, a termelési tanácsko­zás színvonalától is függ. A Baranya megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat vezetője elmondotta, hogy egy időben agyonbürokratizálták a ve­zetést. A termelést nem tud­ták növelni. Akkor a munká­sokhoz fordultak, s vélemé­nyüket, javaslatukat, segítsé­güket kérték. Nagyszerű ered­ményeket értek el. Az egyik gyárban például a munkások bevezették a harmadik mű­szakot. — Mit gondolnak az elvtársak, milyen támogatást kértek ehhez? — kérdezte. — Négy lámpát csupán a gyár négy sarkára, hogy lássanak. A közeljövőben sorra kerü­lő termelési tanácskozásokon is lehetőség nyílik a munká­sok véleményének, javaslatai­nak meghallgatására Nem kétséges, hogy a dolgozók megteszik a magukét. Csak kérni kell őket, s a tanácsko- záson be kell kapcsolni a fel­világosítás, tájékoztatás ref­lektorait, hogy mindenki tisz­tán lásson. Hat gyár munkájával nem voltak megelégedve a Tégla- és Cserépipari Vállalat veze­tői. (Sajnos, ezek közé négy somogyi üzem tartozik: a tüskevári, a bőszénfai, a tabi, a zákányi.) Ha ők is jól dol­goznak, nyerstégla-gyártási tervét az Egyesülés 106,2, az égetett tégla gyártási • tervét pedig 118,1 százaléknál job- ban is teljesíthette volna. A lemaradt üzemeknek az idén okvetlenül ki kell javítaniuk a hibákat. AKAD, AKI KÉTELKEDIK ABBAN, hogy lehetséges meg­szüntetni a hiányosságokat, teljesíteni a minőségi mutató, kát. Ezeknek jó lenne fölfi­gyelniük Horn Jenőnek, a marcali téglagyár vezetőjének esetére. Horn Jenő — mond­ták a tanácskozáson — a leg­rosszabb gyárvezetők közé tartozott. Többször figyelmez­tették, nem használt. Végül közölték vele, hogy kap két hét haladékot, s ha ezalatt sem változtat munkáján, me­nesztik. A leváltásra nem ke­rült sor. Az üzem jól műkö­dik, Horn Jenő munkájával azóta meg vannak elégedve. Csoda történt? Nem. Az üzem vezetője egyszer végre alapo­san elmélyedt a munkában, számba vette a termelékeny­ség növelésének lehetőségeit. Rájött, hogy vannak ilyen le­hetőségek. Ezekből most sincs hiány. A tanácskozáson elmondták, hogy a gépállást lényegesen lehet csökkenteni. Tavaly a gépek a munkaidő 25 százalé­kát nem dolgozták ki. (Saj­nos, megyénk üzemei élen­járnak ebben.) Ha nem áll­nak ilyen sokat a gépek, öt­venmillió darab téglával töb­bet készíthettek volna. Ha az idén csak ezer órával csök­kentik a gépállás idejét, leszo­ríthatják az önköltséget. Mert ez helyenként még nagyon magas. Jobban kell dol­gozni! Sok volt a múlt év­ben a túlóra. Nem egy gyár­ban tizenkét órát is dolgoz­tak naponta. Kiszámították, hogy csupán a túlórák meg­szüntetésével négyszázezer fo­rint takarítható meg az idén. Jobb munkaszervezéssel, kor­szerűbb munkamódszerek al­kalmazásával, a gépek telje­sítményének növelésével je­lentékenyen csökkenthetik a túlórák számát. Somogybán például a gépek óránként öt­ezer téglát készítenek, Bara­nyában 5600 db-ot. Megyénk üzemei nem gyárthatnának ennyit? Dehogynem! Csak jobban, folyamatosabban kel­lene kihasználni a gépeket. AZ EGYIK GYÁRVEZETŐ a tanácskozás szünetében többször kijelentette, hogy tö­kéletesen megértette és ma­gáévá tette a párt decemberi határozatait. Azt hiszem, eb­ben senki sem kételkedett egészen addig, amíg az illető föl nem szólalt. A közben elhangzott megjegyzésekből arra következtettem, hogy mélységesen csalódtak benne. Ez az ember felállt, és meg­magyarázta — ezt is gyengén — a múlt évi hibák okait, de szinte semmit sem mondott arról, hogyan akarja a hiá­nyosságokat megszüntetni, ho­gyan fogja előmozdítani a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Váilal_at tervé- ben előirányzott 225 millió nyers és 197 millió égetett tégla gyártását. Sajnos, akad­tak még néhányan, akik ha­sonlóan beszéltek, akik a hi­bákért másokra igyekeztek hárítani a felelősséget. Az előbb említett gyárvezetőről később elmondták, hogy ed­dig akárhányszor figyelmez­tették, mindig megfogadta, hogy változtat munkáján, s akármilyen nagy feladat vég­rehajtására kérték, megígért mindent. ígéretét persze so­hasem teljesítette. Ez az a típusú vezető, akit a világon semmi sem izgat, akinek leg­főbb gondja, hogy mások hi­báira hivatkozva megmagya­rázza a bizonyítványt. Figyel­tem arcát, amikor az Építés­ügyi Minisztérium párttitkára arról beszélt, hogy kénytele­nek lesznek megválni azoktól a vezetőktől, akiknek üzeme nem hajtja végre feladatát, nem működik gazdaságosan. Ügy láttam, nem nagyon fi­gyelt oda. Vajon egyáltalán elgondolkozik-e néha azon, hogy ma már nem lehet a régi, elavult módszerekkel dolgozni? Érzi-e, hogy an­nak, aki jól akar vezetni, nem a bizonyítvány megma­gyarázására kell felkészülnie! Remélem, hogy legalább a tanácskozás végére rádöbbent erre. Különben kellemetlen meglepetés fogja érni... Előbbre egy lépéssel Egyikük szombat délután, amikor a többiek hazaindui- tak, átment a másik brigád­hoz. Egész vasárnap ott dol­gozott. Hétfőre öss-zedaraboltak minden kidöntött fát. — Kötelezte erre valaki? — Nem. — Akkor miért áldozta fel a vasárnapját? — Segíteni akartam rajtuk. Náluk nem volt ki a létszám. A zöld kabátos fiatalember, Orsós László a legtermészete­sebb dologinak tartja ezt. Tervek és tények Az Észak-somogyi Állami Erdőgazdaság marcali erdésze­tében akad ehhez hasonló tör-, tériét több is. Apróbb, nagyobb segítségek, amelyekre mar nem is emlékeznek talán, de az eredményeket jól szemlélte­tik a számok. Az 5947 hektár sok munkát ad a 153 állandó dolgozónak. Múlt évi tervük 12 443 köbméter fa kitermelé­sét írta elő. Ezzel szemben 13 293 köbméter fát termeltek ki. A tervezett 40 hektár he­lyett 44,1 hektárt erdősítettek. A fagyártmánytermelő üzem a múlt évben munkaigénye­sebb termékek készítésére állt át. Az embereknek nagyon meg kellett fogniuk a munkát, hogy a tervet tartani tudják. Egy köbméter készáru előállí­tása így is 19 forinttal drágább lett a tervezettnél. A jó mun­kát leginkább a 63 700 forintos nyereségrészesedés meg a ti­zenegy kiválódolgozó-jelvény mutatja. gazdasági van teli. év új feladatokkal Felelősség, jó munka A szakszervezeti vezetőség­választó taggyűlésen Mezöfi József munkahely-bizottsági titkár beszámolóját és a hoz­zászólások áradatát figyelem. A beszámoló a hétköznapok eredményeit összegezi, a hoz­zászólók munkahelyük, bri­gádjuk gondjairól beszélnek. Bakai József azt teszi szóvá, miért keresnek kevesebbet egyik munkahelyen, mint a másikon. — A szerelők gyakran ide­gesek, és ilyenkor durvák — mondja Kurentás János —, pe- di mi is a munka miatt sürget­jük őket. Szeretnénk nagyobb értékű munkát végezni. Eh­hez azonban kevesen vagyunk, a föltételek megteremtése nem csak tőlünk függ. — Ha valamire azt mond­juk, nem jó, akkor nézzük meg azt is, hogy miért — véleke­dett Heisen János. — Orsós nem véletlenül lett a legjobb dolgozók egyike. Ö sárvári szakmunkás. — A sárvári szakmunka s- bizonyítvány márka — érvelt Zelnik István, az erdőgazda­ság igazgatója. — S nekünk nagyon sok jó szakmunkásra van szükségünk. A gépeknél súlyos tandíjat fizettünk a hozzá nem értésért. Ezt kerül­ni kell, különben nagyon drá­gán dolgozunk. Sok szó esett a szakszerve­zeti taggyűlésen az erdészet gondjairól, eredményeiről. Nem csoda, hiszen a szakszer­vezeti munka hatékonysága a termelés elősegítőjévé válik. A jó munkához felelősségre van szükség, csak így lehet előbb­re lépni. K. I. mijiden vezető ember. Ha pedig sikerül megtartania az önálló köztársaságot, akkor meg éppen fenékig tejfel. Természetesen az lenne a leg­jobb, az önállóság, csakhogy ez nehéz ügy, látja nagyon jól. A földreform nem sike­rült, hiába dolgozott ki nagy­szerű terveket, nem tudja a szegényparasztokat maga mel­lé állítani. A fene se érti, mi lelte őket, de nem akartak a nagygazdaságról haliam sem, különösen a régebbi földtti- laidonosok. Már tízholdan- ként sem ke'l a föld. Majd ötven család hasított ugvan magának a Liestheln-birtók- ból, de jutna még vagv há­romszáznak. s nincs jelentke­ző. Azt mondják, nem bíznak Btri földiében, mert ha nem is jönnek már vissza az urak, meg a németek. akkor is visz- szaveszik a békésházlak a bir- mert tsndav szerint az s +t>rtnzik. Vinci TU-* rnlrn. az ócska 1töHo-mi. ’•■-lArrml Az ese­—í'." ipi .-.izVi-iT azon— ynérf -r knvetkez­♦o-t-ési vcns+ 1« Art hngv nem Tehet m-sT^'mi a. lakosságban. csuDán abban a pár ember­ben. aki éieo,o_h,pláTra mellé Mecmrn+atták az események, hogy aki nincs vele, az ellene van. Ezeket persze legjobb lenne kiirtani, de az lehetetlen, mert akkor nagyon megfogyatkozna a köztársaság. Nincs tehát más kiút, erősíteni kell a közbiz­tonsági alakulatot, illetve most már a rendőrséget. Ha tavaszig sikerül elfojtani minden megmozdulást, akkor nyert ügye van. msírt ha megjön a tavasz, és megindul a munka, akkor nem érdekli az embereket a politika. Ezért hajtotta végre Kicsi Bari a Köztársaság átszerve­zését, s határozta el a fegy­veres testület erősítését. Hogv mennyire előrelátó volt, azt az eseménvek rövid időn be­lül igazolták. XVIII Pár nappal a nagy átszer­vezés után, Debrecenből két fiatalember érkezett. Sipos Imre kormánybiztos, egy Nagy Dániel nevű ifjúval. A jövevények r.em sokat teketó­riáztak, megérkezésük után mindjárt közölték, hogy az Ideiglenes Kormány megbízá­sából jöttek, és szét akarnak nézni a faluban, mert a bel­ügyminiszter jelentése alap­ján tűrhetetlen állapot van itt. Kicsi Biri először arra gon­Szegedi Nándor dőlt, le kellene csukni őket a pincébe, a többiek közé. Ott aztán vizsgálódhatnának, meg parancsolhatnának kedvükre. Még mielőtt azonban meg­gondolatlanul cselekedett vol­na, a jobbik eszére hallgatott, és letartóztatás helyett szék­kel kínálta a látogatókat. Utána pedig nyájasan meg­kérdezte: — Mi hát a kifogás elle­nünk? Halljuk, ki feketített be bennünket? A fiatal kormánybiztos har­ciasán közelebb húzta a szé­ket Kicsi Birihez, és az ujjain sorolni kezdte: — Először is ez a Köztársa­ság. Az ideiglenes Kormány nem ért egyet semmiféle ilyen kezdeményezéssel. Most a feladat: minden demokrati­kus erő összefogása a fasiz­mus ellen, az ország talpraál- lítása, nem pedig iljen apró köztársaságok alakítása. Ez csak anarchiát szül. Másod­szor: a diktatúrának az a for­mája, amit maguk bevezettek. Becsületes, dolgozó embere, két terrorizálnak ahelyett, hogy a fasisztákkal számolná­nak le. Békésházáról panasz érkezett maguk ellen. Ott Is erőszakoskodtak. További ki­fogásunk: nem alakult még A hármas jelszó jegyében A munka mostanában köny- nyebb, mint évekkel ezelőtt. A gépek sokat segítettek az em­beren, s még nagyobb ered­ményeket értek el. A hármas jelszó — szocialista módon él­ni, dolgozni és tanulni — elő­ször 1962-ben hangzott el az erdészetnél. Nyomában kibon­takozott a szocialista brigád- mozgalom. Nem harsogó sike­rekkel, csak szerény eredmé­nyekkel Az emberek kezdet­ben nem sókat vártak tőle. Az­tán öt brigád 82 tagja mégis benevezett. Év végén négy bri­gád hatvannyolc taggal nyerte el a szocialista címet. Kezdet­nek szép eredmény volt! A kö­vetkező évben már hét brigád száztizenhárom tagja indult versenyre. A múlt évben nagyot lépett előre a fagyártmánytermelő üzem. Megindult a harc a szo­cialista munkahely címért. A kilencven dolgozó törekvése eredménnyel járt. Míg idáig eljutottak, újítások, ésszerűsí­tések könnyítették meg az em­berek munkáját, s közben gyarapították tudásukat, töb­bet kerestek, mert jobban dol­goztak, s többet adtak a tár­sadalomnak is. A küzdelem nem ért véget, hiszen az új Fiatal szakemberek falun LÁNY A MAJORBAN Lágyan a váltra omló, sötét­barna haj, hosszúkás, almapi­ros arc. Nyílt tekintetű, kék szemű lány. Öltözéke jó ízlés­ről tanúskodik. Akkor született, amikor az új társadalom for­málódni kezdett. Most húsz­éves. Egyik tagja annak a fia­tal agr á rszakemberr-gárdán a K, amely megtalálta helyét a meg­változott falu társadalmi vi­szonyai között. A Kaposvári Mezőgazdasági Technikum 1963-ban bocsátot­ta útnak Czár Rózsát. Amikor érettségire készült, még biztos munkahelyet ígértek neki, de amikor oklevéllel jelentkezett a tsz-ben, azt mondtak, a tag­ság leszavazta. — Nagyon fájt a csalódás. Agronómus akartam lenni. Először ez sem sikerült. Föl­vettek a technikumiba, a kollé­giumba azonban nem. El tud képzelni egy diákot, aki ilyen messziről jár be Kaposvárra? Én sem vállaltam. Aztán egy váratlan fordulat mégis sikert hozott. Az egyik falubeli lánv nem ment be a kollégiumba. A helye az enyém lett. — Hogyan , helyezkedett el végül is? — Két hónapig nem talál­tam munkát. Akkor jöttem Szöllőskislakra bérszámfejtő­nek. Két hét múlva állatte­nyésztési brigádvezető lettem. Bizonyítani akartam. Szeret­tem volna, ha megértik, hogy nem csupán fiatalos hóbort, hanem határozott életcélom, aminek nekivágtam. — Most elégedett? — Ezt nem lehet csupán pénzért csinálni. Akkor az ember hamar beleunna a di­csőségbe. Szeretem a munká­mat Az állattenyésztés irányítá­sán kívül most is ő végzi a bérszámfejtést. Segít a növény- termesztésben is. Az állatte­nyésztés eredményei nem rosz- szak. A múlt évben például a tervezett 175 helyett 204 ser­tést értékesítettek. A 19 tehén 26 hektoliterrel több tejet adott, mint tervezték. _ Az eredmények mögött sok küzdelem van. Az emberek nem mindig értik meg a bri­gádvezető intézkedéseit. — A legrosszabb, hogy azzal fenyegetőznek: itt hagyják a helyüket. — Volt már ilyen? — Egyszer előfordult. Nem akadt, aki fejjen. Az volt a szerencsém, hogy nem marad­tam magamra: a kocsisok se­gítettek fejni... — Miért az állattenyésztést választotta? — Ezt szeretem. A növény- termesztés talán könnyebb, az állattenyésztés azonban köze­lebb áll hozzám. — De a növénytermesztés­ben előbb megmutatkoznak az eredmények. — Ha az ember szíwel-lé- lefckel dolgozik, akkor ered­ménynek mindenütt kell mu­tatkoznia. — Sírt már, mióta itt van? A kérdés váratlanul érte. Csönd szakad közénk. Csak hosszú hallgatás után válaszol: — Igen ... Egyszer. — Az ok? — Még a kezdet kezdetén történt. Valakinek azt mond­tam, hogy jobban dolgozon, s ezen nagyon felindult. Gye­reknek nézett, s gorombán válaszolt... Nem szeretem a rendetlenséget. Ha ilyent lá­tok, mindig szólok. — Még nem akarták lebe­szélni foglalkozásáról? — Mondták már, hogy hagy­jam itt. De az a véleményem, ha valaki elkezdi, akkor foly­tassa is... Itt dolgoztam más­aiéi évig. Hát azt hiszi, könnyű meg egyetlen demokratikus zeti Bizottság pedig az első párt sem, illetve, amelyik pillanattól kezdve működött, megalakult, azt szétszórták. És sorolta a pártokat, azok Márpedig demokratikus pár- vezetőivel együtt. Nem feled­tük nélkül, különösen a Kom- kezett meg a pártvezetők ér- munista Párt nélkül lehetet- demeiről sem. Viszont a bé­lén az ország újjáteremtése. börtönzöttekről ügyesen hall- Nem működik a Nemzeti Bi- gatott, majd befejezésül nagyi volna elmor.ni innen? Az em- zottság sem, sorolhatnám es- hangon így szónokolt: iber munka közben megszereti tig a kifogásokat. — Íme, így élünk itt mi, az Ja falut is, ahol dolgozik. Kicsi Et'ri jól mulatott ma- ország keleti végvárában. A5 — Sokan azt állítják, hogy gában, amíg a kormánybiztos sors ezt mérte ki ránk, és mi f ^, agronómusszakma nem nő­beszélt. Megállj csak, kisko- elfogadtuk jajszó nélkül. El-£ k yaló mám, mindjárt lecsendesedsz tünk, ahogy tudtunk. Mi* 1 te, hiszen előrelátó voltam én talpraálltunk már akkor, gondolta, és alig várta, amikor a Debreceni Kor- hogy megcáfolhassa a kor- , . . , , . , ’ti'i.' • • tr ' many még n©m is manybiztos állításait. Keme- j ,, ,, nyen, megfontoltan kezdte: tezett. Mi voltunk az törők. Verejtékkel és szenve- ~ SaÁ"t déssel fizettünk ezért. Ügy jön. Mintha érveit megvédenie, úgy be­lé-, út-S múltkor nem találkoztam a belügyminiszterreL Egyik látszik, az élet most mást pa- rendőrünk hebehurgyasága rancsol, az ország többi ré- miatt nem tudtuk tisztázni a SZ)&ben nem akarnak proletár­félreértéseket. Le is váltottam ... . ,. ,, , .. ... , ,i , , . diktatúrát. Amit onok ei­erte az illetőt. Ha akkor mi találkozhatunk, nem kellett mondtak, abból is ez derül volna maguknak idefáradni Debrecenből... Na, de lás­ki. Mi tehát nem ragaszko­dunk tovább az önálló köz­társasághoz. Kicsi Biri mondta volna suk csak azokat a vádakat sorjában. Kezdjük visszafelé, mert így jobban eszembe jut. A Nemzeti Bizottságot, meg még tovább, de akkor Sípos a pártokat említette utoljára, kormánybiztos félbeszakítot- Hát kérem, erről csak any- ta nyit mondhatok, hogy négy párt alakult nálunk. A Nem- (Folytatjuk) Tűzbe kellene szél: — A munka dönti eL hogy kinek mi való. Ha szeretjük a foglalkozásunkat, cikkor a ne­hézségeket háttérbe szorítják a munka szépségei... Ez az el­ső, sőt egyetlen szempont. Hi­vatásáért mindent megtesz az ember... Nyaranta háromnegyed öt­kor indul hazulról. Télen hat óra tájban. Szöllősgyörökön — ahol lakik — a korán kelő em­berek közé sorolják. Aztán naphosszat az istállókat járja. Tavaszfakadtával meg a határ egy részét is. Szívesen teszi ... Kercza Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents