Somogyi Néplap, 1965. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-19 / 42. szám

Péntek, 1965. február 19. 3 SOMOGYI NÉPLAT Jobban, okosabban Termelési tanácskozás a Siófoki Vízügyi Kirendeltségen A Siófoki Vízügyi Kirendelt­ségnél kettős tanácskozást tar­tottak a napokban. Délelőtt a szakszervezeti vezetőségválasz­tó küldöttértekezlet, délután, a termelési tanácskozás részve­vői népesítették be a székso­rokat. Mindkét alkalommal ar­ról esett a legtöbb szó, ho­gyan lehetne még jobban, oko­sabban dolgozni. Erről beszélt a hajós, a szakszervezeti tit­kár, a mérnök, a tervező, az építésvezető és a munkás. A gondos gazda szemével tettéli mérlegre a . múlt esz­tendőt. Szenvedélyesen bírál­tak, és ami legjobban megka­pott: könnyen megvalósítható, ésszerű javaslatokat tettek a hibák megszüntetésére. Mivel kevesen ismerik a ki­rendeltség munkáját, érdemes szólni róla. A »Balaton-szépí- tés mestered« — így becézik őket a magyar tenger mind­két oldalán, ök azok, akik for­málják a partot, kutatják a víz, a mélység titkait, merész ívű mólókat, kikötőket építe­nek, gátat emelnek a hullá­mok elé. Állandóan harcban állnak a vízzel. Megfékezik, ha haragos, megrendszabályoz- zák, ha területet aikar rabol­ni. Siófokon modem irodaház­ban székel a kirendeltség köz­pontja. A dolgozók kora ta­vasztól késő őszág korszerű, kényelmes tanyahajókon él­nek. Amíg jó az időjárás, ví­zi emberek. Gondban, bajban, tűzó napon és éjszaka — min­dig szíwel-lélekkel dolgoznak. Sajnos, tavaly jó néhány ván­dormadár is akadt. Őket a jó idő kötötte ehhez a tájhoz. Csak azt nézték, hogy hol, mi­kor lehet lógni. Munkájukra nem lehetett alapozni. Bom­lasztották a fegyelmet. Győzelem nek lehet nevezni A kirendeltség vezetője in­tézkedett ugyan, de félő volt, hogy későn. Ráadásul a hosz- i mellette leég egy ház, az bün- szú tél is Mesést okozott. A | tetést érdemel. Egyetértek az- hajók csali áprilisban futhat- zal a kéréssel, hogy jobb ter­veket készítsünk. Igyekszünk, de nem minden áll rajtunk. Nagyon sokszor előfordul, hogy május 1-én tervet kell adni, igen ám, de a megbízást csak április közepén kapjuk meg! — Borsos László azt javasolta, hogy a lehetőségekkel élve mi­nél előbb biztosítsanak elegen­dő tanyahajót. A »szárazföldi« munkásszállásokat csak uzso­raáron tudják bérbe venni. Kérte, hogy a dolgozók fordít­sanak nagyobb gondot a társa­dalmi tulajdon védelmére. Zieger Antal építő a pontos munkakezdésre hívta fel a fi­gyelmet. Azt tapasztalta, hogy nagyon sokan 7 órakor indul­nak el a szállásról, pedig ak­kor már dolgozni kellene. Pál József ezt mondta: — Ha az építésvezetőkkel jobb lesz a kapcsolatunk, je­lentős javulás érhető el a szállításban. Javaslom, hogy a rakodómunkásokat is tegyük érdekeltté a jobb munkában. Varga László építésvezető: — Az idei terv teljesítésé­hez elsősorban arra van szük­ség hogy tovább javítsuk a munkafegyelmet, s hogy az építésvezetők egy nyelven be­széljenek. Pálfi Gyula, Merkl János, Heinemann István, Fitos Gyu­la valamennyien jól látják a tennivalókat. Érzik, tudják, hogy felelősséggel tartoznak. Okulva a hibákból, az idén még jobban, - okosabban akar­nak dolgozni. Németh Sándor Az igazgatói irodában az üzem vezetője tanácstalanul tárta szét karját, ránézett a párt­titkárra meg a főmérnökre. Arra gondolt, hogy ők talál­nak valami megoldást. Talán fölfedeznek egy olyan munka­helyet, amely megfelel Hedre- helyiné igényelnek. De bizony a műszakiak parancsnoka és a pártszervezet titkára is mélyen hallgatott. Sőt, még az szb- titkár — aki a szakszervezeti iskolán kitűnőre felelt a dol­gozók jogaiból — sem tudott előállni valami új ötlettel. így hát az igazgató — látva, hogy csak a maga erejében bizhat — nagyon finoman meg­érintette Hedrehelyiné vállát, és még finomabban azt mond­ta, hogy próbálnak keresni va­lami megoldást. Addig — úgy­mond — Hedrehelyiné igyekez­zék ötven százaléknál jobban teljesíteni a normát, próbáljon az általa kegyetlenül nehéznek tartott munkahelyen (ahol minden ötödik másodpercben a mutatóujjával le kell nyomni egy kart) kitartani... Hedrehelyiné felállt a fotel­ból, csípőre tette a kezét, és úgy kiabált, mintha égne az igazgatói iroda. Mit, hogy 6 tartson ki? Az ő szívének árt az, ha mutatóujjával lehúzza azt a lyukasztókart. Berezonál a mellkasa, ő egy percig sem lyukaszt tovább — mondta. Megy a város, a megye veze­tőihez, sót, ha kell, a minisz­terhez is. Majd 5 megmutatja! Be fogja bizonyítani, hogy az előző génről azért vették le, mert kellett a hely a retyeru- tyának arra a gépre pedig, amely ott van a műhely sar­kában, azért nem tették, mert azt meg egy csinos lánynak tartogatták. Ide dobták hát öt, a magára maradt asszonyt a lyukasztóhoz, a büntetöhclyre, ahol a mutatóujját kell fárasz­tania naphosszat. Hát van igaz­ság a földön? Hát ez a szocia­lizmus? Az igazgatót elfutotta a mé­reg. — Idefigyeljen, asszonyom. Ilyesmiket ne v:' • ion a mi fe­jünkhöz. Ne vádoljon azzal, hogv nem törődünk a maga iigvévei, hogv szándékosan ki­szúrunk magával. Ez nem igaz. Vissrahel'-eztettem arra a gép­re ahonnan a művezető levet­te. Ezután is sok selejtet gyár­tott. Amikor a művezető ismét nana szkodul kezdett önre, úgv gondoltam. >de teszem, ahol most van. Könnvű mi.mka. hét óra alatt lehet teliesíteni a normát. E-r«tán I-gajd* *,*, húsz­szor beszéltem magával. és próbáltam megoldani a problé­máját. Amikor nemrég végül is tak ki a vízre. Mivel a rendkí­vüli időjárás az északi parton rengeteg kárt okozott, az első dolog volt az építőmunka. Mi­re beköszöntött a szép idő, a légpáncél okozta sebeket el­tüntették az építők, de késve láthattak hozzá a nagyobb munkálatokhoz. A törzsgárda segített. Eleget tettek vállalt kötelezettségük­nek. Évi tervüket 108 száza­lékra teljesítették. Dr. Fóris Gyula., az Országos Vízügyi Főigazgatóság főmérnöke így beszélt erről: — Örömmel, szívből gratu­lálok a kirendeltség dolgozói­nak. Minden dicséretet megér demelnek. Ez az eredmény a kollektív összetartás nagysze­rű gyümölcse. A kirendeltség csaknem két kilométer hosszú új partvédő­művet épített, és több mini 2500 méter hosszú szakasz jégkárait hozta helyre. Ehhez a munkához 28142 tonna — 1870 va.gonny: —, követ szál­lítottak vízen. Jelentősen csök­kentették a szállítási és az ön­költséget. Aligánál egy kilo­méter hosszú kísérleti jellegű vasbetonhéj csatornát építet­tek. Mikor aludjon az éjjeliőr? A kérdést Ligeti László fő­mérnök tette föl. Egy ellenőr­zéskor ugyanis egy kivételével minden éjjeliőrt alva találtak. Agyban aludtak az igazak ál­mát. És még meg is sértődtek az ébresztésért! A főmérnök azt javasolta, hogy gyakrab­ban kell ellenőrizni őket. Két­szeri József, a tervezőcsoport vezetője a minőség meg javítá­sának szükségességéről be­szélt. — Vonjuk felelősségre a »nem az én asztalom« szemle- Amikor elterjedt a híre, hogy ?*J\elZe\ larJ- 0k0JZer?be- szocialista verseny indul a reket. Aki el tudja nézni, hogy munkásőrségben, néhányan megvalósíIhatatlannak tartot­ták. Marosi József őrnagy, a nagyatádi Tóth Lajos munkás- őrszázad parancsnoka azonban másként vélekedett. Határozot­tan kifejezte előbb a törzs, majd a század előtt, hogy a munkásőrségben is megvan minden föltétele a szocialista versenynek. — Hogyan kezdték el a ver­seny szervezését? — Először a törzs feladatait határoztuk meg, majd század­gyűlésen beszéltünk a verseny­ről. Az irányelvek egy-egy fon­tosabb részéről feliratokat ké­szítettünk, és hogy állandóan szem előtt legyenek, a szolgá­lati helyiségben helyeztük el őket. Készítettünk egy tablót is, és bemutattuk a verseny győztesének járó zászlókat, jelvényeket, serleget. A törzs tagjaiból egy háromtagú ver­senybizottságot alakítottunk. — Kik segítettek? — Nagyon sokat fáradozott Nemes István kiképzési cso­portvezető, Gémesi Sándor, a járási pártbizottság titkára. Gémesi elvtárs politikai elő­adásokat, tájékoztatókat tar­tott. A honvédség külön sza­kaszt bocsátott rendelkezé­sünkre, így »Az atomfegyver hatása« című anyag bemuta­tása igen jól sikerült. Jól együttműködünk a határőrség­gel. A határőrség tisztjei fi­gyelemmel kísérték, hogy a munkásőrség hogyan vett részt a határőrizeti szolgálat megszervezésében, a feladatok elvégzésében, és segítettek a hibák megszüntetésében. — A versenybizottság tagjai rendszeresen látogatták a mun­kásörök munkahelyét, család­ját. Volt ennek eredménye? — Igen, mert ezzel nemcsak a szolgálat még jobb, lelkiis­meretesebb ellátására serken­tették őket, hanem arra is, hogy termelőbi'unkáj'ukban még többet, még Mválóbbat nyújtsanak. A versenybizott­ság nyolcvanöt munkásért lá­togatott meg üzemében, ter­melőszövetkezetében és ottho­nában. Azt tapasztalták, hogy a legtöbben példásan dolgoz­nak. — Terveik? — Tovább folytatjuk a ver­senyt, ezt határoztuk el a leg­utóbbi századavűlésen. Okul­Piírtinegiigzatás — NÉZZE MEG, hogy kik. Zoltán ennél is továbbmegy, maradtak itthon. A tehetsé­gesek mind elmentek a falu­ból; vagy tanulnak, vagy dol­goznak valahol. Nehéz az itt­honiakkal kezdeni valamit. Hiányoznak belőlük az adott­ságok. Nemcsak nálunk prob­léma ez, így van ez több más falusi alapszervezetben is. — Csakhogy ez nem jelent­heti, hogy ezekről a fiatalok­ról lemondjunk. Éppen velük kellene többet és jobban fog­lalkozni ... Kiss Zoltán igazgatóval be­szélgetünk a Réthelyi Általá­nos Iskola tanári szobájában a helyi KISZ-szervezetről. Pol- gárdi Lajos pedagógus, KISZ- titkár az imént tájékoztatott az alapszervezet munkájáról, életéről. Felsorolta, hogy mi mindent csináltak; láttam a munkatervet, amiből azonban meglehetősen kevés valósult meg Az alapszervezet hatvan­négy tagjának talán csak egy- harmada dolgozik; a politikai oktatáson húsz-huszonketten vesznek részt, a társadalmi munkában ugyanennyien. A taggyűléseken a fiatalok nagy része nem jelenik meg kifo­gásokat keresnek. Előfordult például, hogy azért hiányzott az egyik KISZ-es, mert a gyű­lés fizetési napra esett, s in­kább a kocsmában töltötte az estét. Szegényes a kulturális imunka, bár az igazgató és az egyik tanárnő jóvoltából mű­ködik egy honismereti és egy táncszakkör a KISZ-ben, más­ra nemigen telik erejükből. A KISZ-titkár szerint nem lehet összefogni a fiatalokat, mert passzívak, közönyösek. Van alapja a szocialista versenynek a munkásőrségben elhatároztam, hogy újra visz- szateszem arra a gépre, ame­lyen először azt a sok selejtet gyártotta, levelet kaptam ma­gától, amelyben közölte, hogy az a munka is erősen igénybe veszi a szervezetét. Most már minden lehetőséget sorra vet­tünk, egyik se tetszik. Mond­ja meg, mit csináljunk? — Minden lehetőséget?! — pattant fel Hedrehelyiné. — Es az öreg Ladiszlainé helye? Meg a Ferencné gépe? Miért nem mehetnék oda én?! — Igaza van, még nincs olyan munkakör nálunk, ahol az a legfőbb feladat, hogy el­sején föl kell venni a fizet JTt, s még nem kínáltam fel önnek a vállalatvezetői beosztást sem. De most már elég ebből a hercehurcából. Ha azonnal el nem hagyja az irodát, akkor, illetve, izé, bocsánat, kimegyek egy pillanatra. Kiszaladt a folyosóra, s a homlokát törölgetve járt fel- alá. — Mi az, igazgató elvtárs? — kérdezte Kislaki, a gépkocsi­vezető. — Csak nincs rosszul? — Nem vagyok rosszul. Szá­molok. Azt mondják, ha az ember nagyon dühös, számol­jon húszig. — És miért kell ehhez ki­jönni a folyosóra? — Azért, mert ott benn ket­tőig sem jutottam volna el. Hedrehelyiné annyira fölmér­gesített. Ismeri az ügyét? — Igazgató elvtárs, mit rá­gódnak ezen annyit? Csináltas­sanak arra a lyukasztőkarra egy pedált, hogy Hedrehelyi- nének ne a mutatóujjával, ha­nem a lábával kelljen lehúz­ni, így nem rezonál be a mell­kasa. — Ragi ogó ötlet! Hogy ez nem jutott nekünk eskünkbe) Holnap meg is csináltatom. Igaz, hogy növeli az önköltsé­get, sokba kerül, de sebaj. Fő az, hoey megoldjuk vele Hed- rehelviné .problémáját. Sót ezt az ötletet újításként is bead­juk a tröszthöz. Javasoljuk, hogv ezután minden lyukasz- tógéuet pedállal lássanak el — mondta, és örömtől sugárzó arccal ment vissza az irodába. — Elvtársak — mondta hatá­rozottan. — Nincs többé Hed- rehelviné-ügy. Holnaptól csi­náltatunk egv pedált a lvu- kasztókarra. A kart ezután nem kézzel, hanem lábbal kell lenyomni. — T”',tó elvtárs — mond­ta Hedrehelviné —, ne te­gyék! isiász van a lábamban. Erről jut eszembe, nem tudna szerezni egy kéthetes fürdője­gyet? Szegedi Nándor tunk a múlt évben elkövetett hibáikból. A parancsnokság hibájából két alkalommal rosszul osztottuk be a szolgá­latot, a határőrfeladatok vég­rehajtása előtt pedig nem vet­tük figyelembe a munkásörök fizikai adottságát, mindenM- vel szemben egyforma köve­telményt támasztottunk. Ez helytelen volt, az idén más­ként csináljuk. A verseny eredményét félévenként érté­keljük ki. Célul tűztük, hogy ebben az évben a nehézfegy­verszakasz és a második sza­kasz megszerzi a Mválócímet. — Hogyan fogadják a ver­senyt a munkásőrök? — Elmondhatom, hogy a verseny jobb, lelkiismerete­sebb munkára serkentett min­denkit. * * » A nagyatádi Tóth Bajos mun­kásőrszázad műit évi eredményei­vel elnyerte »A megyei parancs­nokság legjobb egysége« címet és a vándorserleget. Marosi .Tóz-ef és helyettese, Madosfai Ferenc »Ki­váló parancsnok«, t,ít munká-ör ncdig «Kiváló munkásör«-jelvényt kopott. Mindez azt bizonyítja, hogy van nien -‘a a szociálisig versenynek a munkásőrségben, és ahol ezt meg­értik, ott az eredmény nem ma­rad eL Szalai László szerinte semmi lelkesedés sincs bennük, csak a szórako­zásra gondolnak, s mindezek okát a nyugati filmek, regé­nyek hatásában látja. Onnan tanulják. RÖPKÖDNEK AZ ÉRVEK, ellenérvek, amikor valamelyik tanár megjegyzi: — Az az igazság, hogy több segítséget kellene adni a KISZ-vezetőségnek, hogy va­lami eredményt tudjanak el­érni. Néhány pedagóguson ki vül más nem nagyon törődik velük... — S a pártszervezet? Gon­dolom, ismerik a fiatalok ne­hézségeit ... — Hogyne — válaszol a KISZ-titkár. — De Kiss elv­társ kivételével senkire sem számíthatunk. Még a politikai oktatást sem vállalta el párt­tag. Markovics Ferencné tanár vezeti az oktatást, pártonkívü- li, s nagyon szívesen vállalta Régi pedagógus, megtalálta a módját annak, hogyan tegye színessé, érdekessé az anya­got. Előfordult, hogy politikai társasjátékot játszott a KISZ- esekkel, hogy élményszerűbbé tegye a foglalkozást. De még egyetlen párttag sem jött el valamelyik foglalkozásra, sem ellenőrző cétyal, sem érdeklő­désből. — Van a KlSZ-szervezet- nek patrónusa, aki összekötő kapocs a fiatalok és a kom­munisták között. Tőle nem kértek segítséget? — Nem számíthatunk rá. nl Taggyűlésre, vezetőségi ülésre Kiss nem hiába hívjuk. Ép­pen ezért nem is fordulunk hozzá. — Visszahúzódott ember lett Antal elvtárs — szól közbe az igazgató. — Pedig 1961-ig na­gyon aktívan vett részt min­denben. Még a színpadra is odaállt a gyerekek mellé. Ne­ki, úgy érzem, személyi prob­lémái vannak valaMvel. De erről nem vagyok hajlandó nyilatkozni... — Ha ez így van, akkor miért ő a KISZ-szervezet pat- ronálója? Esetleg alkalmasab­bat nem találtak volna? — Kit? Senki sem vállalta el. A pedagógus párttagok se­A héthelyi KISZ- szervezet gondjai gítenek, ahogy tudnak, de ne­künk is annyi az elfoglaltsá­gunk, hogy nincs egyetlen szabad esténk sem. ANTAL JÓZSEFET, a fiata­lok patronál óját a tsz-irodán találom meg. Elmondom neki, mit láttam, mit tapasztaltam a KISZ-szervezetben, s kérem a véleményét. Nem tud mit mondani. Nem ismeri a fiata­lok problémáit úgy, hogy hoz­zá tudjon szólni. Csöndes, szótlan ember. Elmondja, hogy nem fordultak hozzá a KISZ- esek, s ő sem ment soha ér­deklődni. — Hiába, nem tudok én már velük bánni, megtalálni a kel­lő hangot. Felkészültségem sem olyan, hogy bármiben is segítségükre lehetnék. Meg­vannak a magam gondjai, kevés az időm is. — Akkor miért vállalta el az alapszervezet patronálását? — Ez pártmegbízatás. Köte­lező volt... Közölték egyáltalán, hogy mit kell tennie, mi a feladata? Kapott valami út­mutatást, segítséget a járási KXSZ-bizottságtól ? — Nem. De őszintén mon­dom, ha ráérnék, s tudnám, hogy mi a teendőm, szívesen foglalkoznék a fiatalokkal. Nem egyedi példa a Réthe­lyieké. Több községben ha­sonló a helyzet. Pedig a kom­munisták felelősek a fiatalo­kért! Szorosabb kapcsolatot kellene tartani, többet foglal­kozni velük. Nem szabad, hogy formálissá váljék a pat- ronálás, ennek lelkiismereti kérdésnek kellene lennie, s ne csak azért vállalja el egy párttag, mert kötelező. Termé­szetesen az is szükséges, hogy a feladatokat pontosan megha­tározzák, eldöntsék, hogy al­kalmas-e a segítségadásra a megbízott. Jó volna megtalál­ni ennek módját minél előbb. HASZNOS LENNE össze­hívni a járásokban a KISZ- szel foglalkozó párttagokat, vagy egyenként kellene beszél­getni velük. A községi KISZ- alapszervezetek megerősítésé­ben elsősorban rájuk lehet számítani, hisz ők ismerik legjobban a helyi körülménye­ket. Strubl Márta Sokrétű kulturális élet a Dalos Ida Leányotthonban (Tudósítónktól.) Kétszáznyalcvam fonónőnek ad szállást a Füredi utcai Dal- los Ida Leányotthon. A három műszakban dolgozó lányok­nak nemcsak pihenést, hanem művelődési, ismeretszerzési le­hetőséget is nyújt ez az ott­hon. Lakói közül sokan tovább tanulnak. Tizenöten általános iskolába, tízem, gimnáziumba, négyen textiltechnikumba és többen a közgazdasági techni­kumba, illetve gyors- és gép­íróiskolába járnak. Az otthon nevelői korrepetálják, segítik KISZ szervezettel közösen klubdélutánokat, szellemi ve­télkedőket rendeznek. A terü­leti nőtanács kézimunka-tan- folyamot, egészségügyi előadá­sokat rendez, s hetente két­szer filmet is vetítenek az ott­honban. Nem feledkeznek meg a po­litikai ismeretek gyarapításá­ról sem az otthon lakód: min­dem harmadik héten részt vesznek a KISZ politikai ok­tatásán. A lányotthonban tisz­tasági verseny folyik. A leg­tisztább szoba minden lakója a továbbtanulókat. A lányok a ajándékot kap. TÉLI VÁSÁR Már csak 2 napig! Sokféle ruházati cikk 30—40 "e-os árengedménnyel a földműves- szövetkezetek kijelölt boltjaiban. A földművesszövetkezeti tagok év végén vásárlási visszatérítést kapnak. (3934)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents