Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-17 / 14. szám
Vasárnap, 1965. január 17. 5 SOMOGYI NÉPLAP SZÁJBARÁGÓS I ’ sunya szó ez, önmaga- ban hordozza a tehetetlenség és a közöny, a kényelmesség és az alkalmatlanság fogalmát is. De valóban ezekről van-e szó, amikor még 1965-ben is beszélnünk kell róla mint közéletünk és az irányítás egyik káros velejárójáról? Szükség van-e rá, s ha igen, mi teszi szükségszerűvé? Kialakult és általánosan elfogadott módszerről van-e szó, vagy éppen olyanról, amitől szabadulnunk kell? Kinek jó a szájbarágós? Felsőbb állami és pártvezetésünknek nem volna más, hasznosabb dolga? És szakembereink, az alsóbb szervek vezetői jónéven veszik-e, hogy minduntalan bábáskodunk felettük? A kérdéshalmazt folytatni lehetne tovább, lényegét azonban ez a néhány is tükrözi. Régóta foglalkoztat ez a dolog, s azért próbálom boncolgatni, mert bármerre járok a megyében, szinte minden járás párt- és állami vezetői példák özönét sorolják, és keresik a megoldást, hogy a felnőtt ember most már felnőtt módjára éljen és dolgozzék. Az első és fő következtetést már most ideírhatom: nem a felsőbb vezetés igénye bábáskodni és szájába rágni külön- külön minden embernek, hogy mikor mi a feladata, mit vár tőle a népgazdaság, mit és hogyan kell elvégeznie ... De hát akkor hogyan állunk ezzel a dologgal? A bábáskodásnak bizonyos helyen van létjogosultsága, jóllehet ahol alkalmazni kell, nem mindig nevezzük így. Jól tudom, két- szer-háromszor is elmondja az ember a gyermekének, hogy , mikor és miért kell fogat mosni, azt is, hogy mit hozzon a boltból, s hogy most pedig itt az alvás ideje. Kétszer-három- szor meg kell magyarázni az új munkaerőnek, hogy a számára ismeretlen környezetben mit és hogyan kell csinálni. De a gyermek is felnő, a felnőtt is fogékony, s ha jó szándékkal fogadja a tanácsot, többször aligha kell emlékeztetni rá. És mi mégás szájbarágunk. Azt hiszem, ez már egy kicsit népbetegség nálunk. Olyan népbetegség, ami gátolja fejlődésünket, s be kell vallanunk: nem csökken, inkább növekszik a »-betegek« száma. \ lkényelmeskedtünk, vagy túlságosan hozzászoktunk a bábáskodáshoz? Azt hiszem, mindkéttő igaz. S mert mezőgazdasági jellegű a megyénk, főképp itt érdemes viasgálódni, hogy milyen nehézségeket okoz ez a megcsontosodott módszer. Gondoljunk csak arra, hány járási és megyei vezető foglalkozik egy-egy időszakban a mezőgazdasági munkák szervezésével. Hányán utaznak vidékre megmondani a törvényt, hogy tudniillik a tervet teljesíteni kell. és most kell teljesíteni, az időjárás is most teszi lehetővé. Vetésre, aratásra, betakarításra és más időszaki munkára gondolok, amit természetesen szervezni kell, ez társadalmi rendszerünk lényegéből fakad. De nem ilyen módszerrel! Még csak nem is arról van szó, hogy miért mondjuk meg újságban és gyűléseken a parasztembereknek, hogy »elvtársak, ősz van, vetni kell!«. Ezt tudják maguktól is, legföljebb tudatváltozásuk még nem jutott odáig, hogy ezt a közösség érdekében előrelátóan, felelősséggel tudják. Nem szóltunk erről négy-öt évvel ezelőtt. Akkor még gyermekbetegségekkel küzdöttünk, nem volt szakemberünk, a mezőgazdaság irányítása alsóbb szinten még gyenge lábon állt. Csakhogy azóta mezőgazdasági mérnökök, technikusok, szakemberek hada állt munkába, akiktől nem csak azt várjuk, E1 hogy ott legyenek. Szaktudásuk önmagában nem nyugtathat meg minket. Az időszerű feladatokat ma már úgy kellene végrehajtani, hogy a megyei, a járási vezető testület kampányindítója után az alsóbb vezetők és szakemberek maguk gondoskodjanak a munkafegyelem, a tervtörvény megtartásáról. Nem módszer ma már, hogy a járási apparátus szinte valamennyi tagja »vet és arat«. Jöjjenek a szakemberek, és számoljanak be róla, hogy mit végeztek, teljesítették-e hivatásukat. Egyik járási vezető, amikor erről beszélgettünk, azt mondta: Mi volna akkor, ha mezőgazdászaink például nem kapnák meg a fizetésüket, amíg lemaradás van a termelőszövetkezetben? Gondolom, fokozódna felelősségérzetük, s még csak erőszakos móJszernek sem nevezhetnék ezt, hisz csupán a kötelesség teljesítéséről van szó. És az önállóságról, arról, hogy minden ember a maga helyén — hozzáértésén túl — most már felelősséggel munkálkodjék. Ezt 1965 ben már joggal elvárhatja államunk. p éldák özönét sorolhat- nám bizonyítékként: voltaképpen alsóbb vezetőink jói tudják, hogy mi a kötelességük. Mégis megvárják a noszogatást, önérzetükből fakadóan sohasem tiltakoznak a bábáskodás ellen, s elnézik, bogy a járási, a megyei vezető szervek saját, magasabb- szintű munkájuk rovására — az ő gyengeségeiket igyekezzenek ellensúlyozni. Nem, ezt az akadályt egyszer már le kell döntenünk... Az elmondottak persze nem csak mezőgazdasági üzemeinkre jellemzőek. Találkozunk vele az iparban, a kereskedelemben, a művelődési életben, szinte mindenütt. Pedig a terv törvény, végrehajtása valamennyiünk kötelessége. És mi mégis udvarolunk? A szájbarágós tudniillik az »udvarlás« egyik formája. Magyarul azt jelenti, kérünk, udvarolunk, könyörgünk azért, hogy valaki nem is rossz fizetéséért cserébe végrehajtsa és végre hajtassa terveinket. No de hát felnőttünk már, mindenki ismeri a szocialista bérezés lényegét... Nem vitatom, tetszetősebb dolog, s hu- mánusabbnak is látszik öntudatra hivatkozni, ha a kötelességtudást kérjük számon. A jelenlegi helyzeten azonban mindenképpen változtatni kell. Igaz, ha változtatni szeretnénk módszereinken, akkor fokozni kellene a tettrekészsé- get, a felelősséget, sőt, jobban meg kellene dolgozni a fizetésünkért. De hát ez a cél! Miért akarjuk bebizonyítani magunkról', hogy tehetetlenek és közönyösek vagyunk, hogy nagyfokú kényelmesség uralkodott el rajtunk, hogy máx- már alkalmatlanok vagyunk azon a poszton, ahová joggal, anyagi és erkölcsi megbecsülés közepette nőttünk fel? Miért bizonyítsuk ezt, ha nem így van? Miért ne mutatnánk meg, hogy felnőttek vagyunk, önállóak, és tudjuk, hogy mi a kötelesség! Óriási energiát szabadíthatnánk fel csupán azzal, hogy egyetlen intézkedés nyomán, lökdösés, biztatgatás nélkül megtesszük mindazt, am.it beosztásunk föltételez. Gondoljunk a járási pártbizottságok, a tanácsok, a megyei vezető testületek munkatársaira, akik végre saját hivatásuknak élhetnének. Több idejük és energiájuk maradna arra, hogy magasabb szinten irányítsanak, korszerűbb módszerekkel. Hogy elmélyült vizsgálódás nyomán megalapozottabban, előrelátóbban tervezzenek, még jobban lássák az összefüggéseket, idejében tegyék lehetetlenné a káros, fejlődést gátló jelenségek elburjánzását. Ne féljünk kimondani: ez meggyorsítaná, egyenletesebbé len* né a szocializmus építését. I-I s mi mégis szájbará-* gunk? Igényeljük ezt a kinőtt, elavult módszert? Kis- korúsításra kárhoztatjuk magunkat? Nem. ezt a "csúnya szót most már ki kell i'ct í- nunk a közélet szótárából. S helyébe kettőt írni, azt, hogy önállóság, s a közösségi mellé, hogy egyéni felelősség... Jávori Béla Tsz-közi zöldségüzlet megnyitását tervezik Siófokon A siófoki járás hét kertészkedő termelőszövetkezetének vezetői a közelmúltban tapasztalatcserére utaztak Keszthelyre. Balatonszabadi, Ságvár, Balatonkiliti, Kareki, Kőröshegy, Nagycsepely és Balaton- őszöd vezetői — elnökök, ag- ronómusok, főkönyvelők — a Keszthelyen két évvel ezelőtt létesített tsz-köfei zöldségüzletet tekintették meg. A tapasztalatcserét azzal a gondolattal szervezték meg, hogy érdemes lenne Somogybán is — a lakosság jobb ellátása végett — néhány kertészkedő tsz-nek közösen egy, esetleg két üzletet nyitni. A tanulmányút részvevőinek tetszését igen megnyerte a keszthelyi kezdeményezés. A megtekintett bolt 1963-ban 20 000 forint tiszta bevétellel zárta az évet, 1964-ben mintegy 250 000 forinttal. Az adatok azt bizonyítják, hogy számításukat is megtalálják a szövetkezetek, s a lakosság ellátását is javítják. A vásárlók egykettőre megszerették a mindig jó, friss árat adó tsz-közi boltot. A tapasztalatcsere részvevői már megegyeztek abban, hogy szükség van egy ilyen üzletre. A közeljövőben azt vitatják meg, hogy milyen úton-módon valósítsák meg terveiket. Az idő sürget, s azon vannak, hogy a hasznos elképzelés mielőbb valóra váljon. Az idei tervekről tanácskoztak a siófoki fmsz dolgozói (Tudósítónktól.) A siófoki íöldmŰvess7Övetkezet kiskereskedcleme 4,5 százalékkal, vendéglátóipara pedig 10 százalékkal teljesítette túl múlt évi tervét — állapították meg tervtárgyaló értekezletükön a töldmüvesszövet- kezet egységvezetői és dolgozói. Ebben az évben a kiskereskedelemre 51,8 millió, a vendéglátóiparra pedig 18 millió forintos forgalom lebonyolítása vár. A felvásárlásban is szép eredményeket ért el az fmsz: a tervezettnél 1 800 000 forinttal több árut vásárolt fel. Az idén kétmillió darab tojást, 180 mázsa baromfit, 4450 nyulat, 12 vagon zöldséget, 750 mázsa babot, 27 vagon gyümölcsöt kell felvásárolniuk. A KŐOLAJVEZETÉK VÄLLALAT azonnali belépésre keres siófoki és vidéki munkahelyre gyengeáramú elektromérnököket, technikusokat, átviteltechnikái, automatikai szerelésben jártas gyengeáramú M ÍJ SZER ESZEKET, KÁBELSZER ÉLŐKÉT. A bér- és lakáskérdéseket személyes tárgyaláson tisztázzuk. Jelentkezés személyesen vagy írásban a vállalat személyzeti osztályán, Siófok, Kálmán Imre sétány 4. (3846> TÁLÁN NINCS FIATALABB VAROS a 700 éves Varsónál. 700 éves és fiatal? Nem ellentmondás ez? Varsó esetében nem. A lengyel főváros valóban 700 esztendős, a XIII. század derekán alapították, őr XIV. században már az egyik nagy hercegség székhelye, 1596-ban pedig III. Zsigmond, király az ország fővárosává emeli. De nemcsak az évek, hanem a történelmi nyomok sokasága, az óváros, a barokk paloták, a gótikus templomok, Varsó jelenlegi belvárosának csaknem 800 műemléke is bizonyítja, hogy a város régi. S mégis mindössze 20 esztendős. Fiatal, mert az épületek 75 százalékát az elmúlt 20 évben építették, 25 szazai<Mra Varsó Óvárosának piactere ma. zetesen végrehajtott akciókkal teljesen elpusztítottak. Ez volt a harmadik felvonás, s 1945. január 17-én, amikor a szovje. és a lengyel csapatok bevonultak Varsóba, a hős város felszabadításáról csak jelképesen lehetett szó. A város helyén romhalmaz sötétlett. VARSÓ FELSZABADULÄS UTÄNI TÖRTÉNELME derűt sugároz. A népi hatalom az első rendeletek között kimondta, hogy Lengyelország fővárosa és a kormány székhelye ismét Varsó. Ez sok embert meghökkentett, hiszen a váA varsói Óváros piactere 1945 januárjában. pedig a romokból épült újjá. Fiatal, mert valamennyi híd, & közlekedési útvonalak 80 százaléka, a víz- és a csatornavezeték 80 százaléka a felszabadulás után épült. Fiatal, mert a jelenlegi lakosság nagy része mindössze 15—20 éve él Varsóban. A NAGY MŰLTÜ LENGYEL fővárosról egy-egy időszakban úgy beszéltek, mint a politikai eszmék és forradalmi mozgalmak forrásáról, Lengyelország szívéről, agyáról, kincsestáráról; a világ egyik legnagyobb temetőjéről; a hős városról; romjaiból újjáéledt Főnix-madárról; a modern nagyvárosról, a következő évtized egyik világvárosáról. Ezekben a felemelő, drámai, büszke meghatározásokban Varsó egy-egy korszaka elevenedik meg. Tükröződik egyebek között a XVII. század, amelyben Varsó vezette a harcot a függetlenségért és a társadalmi haladásért, ébren tartotta a hazaszeretetei, a harci elszántságot és a hősiességet Szót kér 1918, amikor Varsó a lengyel állam önálló létének első pillanatában visszanyerte fővárosi rangját, és gyors fejlődésnek indult. Elszomorít 1945, amikor az egykor virágzó város kihalt, romba dőlt, a világ egyik legnagyobb temetője lett. Talán kevesen tudják, hogy 1939 és 1945 között Varsó háromszor pusztult el. Erre a városra hullottak először Európában a náci orvtámadók bombái, s ez volt a pusztítás első felvonásé. Itt ragadtak fegyvert a teljes megsemmisítésre ítélt varsói gettó foglyai, amit a nácik irtózatos rombolással to. roltak meg, s ez volt a második felvonás. Varsóban robbant ki a 63 napos hősi felke- lés, amelynek leverése érdeké- ben a hitleristák történelmi példát produkáltak: a történelemben először fordult elő, hogy egy nagy várost tudatosan, előre kitervelt és követkerosban egyetlen ép ház sem állt, nem volt villany, víz, telefon, közlekedés. A határozat azonban szimbolisztikus és erkölcsi jelentőségű volt, a fel- -zabadult ember derűlátását bizonyította. Ekkor született a jelszó, amelyet azóta márványba véstek a főváros legforgalmasabb pontján, a pesti Váci utcához hasonló Nowy Swiat és a Körutat idéző Aleje Jero- zolimskie sarkán, a Nemzetközi Sajtóklub homlokzatán: »Az egész nép építi fővárosát.« Ez a néhány szó a teljes igazságot mondja. Varsó építése társadalmi ügy lett, és az állam óriási anyagi erőfeszítéseit naponta megsokszorozta a nép áldozatvállalása. Még ma is gyakori látvány a fővárosban az építő, diszítő önkéntes munkáscsoport. Varsó él, mert lakói élni akarnak. Ma 200 000-rel több munkahely és 150 000-rel több lakószoba szolgálja a lakosságot, mint a háború előtt! Tizennégy főiskoláján 50 százalékkal több fiatal tanul. Mindennél többet mond azonban egy rövid séta a városban. INDULJUNK EL A VAROS SZIVÉTŐL, az égbe nyúló Kultúra és Tudomány Palotájától. Szemben vele már állnak a 12 emeletes lakóházak, s mellette a város egyik új látványossága, a henger aiakú irodaépület. Innen a város legszínesebb és legvilágosabb útvonalán, a fényes neon- reklámokka! ékesített Aleje Jerozolimskien jutunk el a Nowy Swiatig. amelyen új 'etek tucatjai jelzik a szüntelen építést. Egyenesen haladva elérkezünk Varsó »é‘ zeresde- bozához«. az óvárosba, amelyet a korabeli rajzok és fényképek alapján eredeti stílusban, de modern belső oer="d". :éssel (távruí'> beépített torok stb.) építettek újjá. ide látszik az egykori gettó területén épített N iwot ki-'a kőtélén. ahová igyekezve elhaladunk a monumentális' Opera és Nagyszínház épülete előtt. Az egykor földig rombolt gettó te-ületén ma színes, korszerű i-oületek magns’anakt amelyek mintegy 4ü 000 em“ bernek adnak otthont. Nem messze innen a Varsót körülvevő lakótelepek egyike, a »Bielany«, amely szellős, ízléses házaival a városiak egyik kedvence. A mai Varsó széles utcáival, korszerű lakásaival modern város, amely hangülatosan olvasztja egybe a féltve őrzött hagyományt és a bátran alkalmazott, újat. S habár mindez nagyon tetszett, hosszú ott- tartózkodásom legmélyebb és legszebb emlékei nem a kövekhez, hanem az emberekhez, a mindig siető és mosolygó, büszke és szorgos, élni vágyó és élni tudó lakókhoz fűződnek. A főváros felszabadulásának 20. évfordulóján őket — e két évtized hőseit, a népi Lengyelország egyik legnagyobb művének végrehajtóit, Varsó építőit, gazdáit — köszöntse e szerény írás. Pálos Tamás Telekátalakítási eljárás megindítása Baiatüiiszabadi község határában! A Siófoki Járási Tanács V. B. 537/1963, számú határozatával a telekátalakítási eljárást Balatonszabadi község Sóstó-felső—Páskum területének egy részére közérdekből elrendelte. Felvilágosítást a Siófoki Járási Tanács V. B. Építési és K özlekedési Csoportja ad.
