Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-13 / 10. szám

Esedékes a kötelező gépj ármű-Mzf osítá s Kártérítés, életjáradék — az Állami Biztosítótól • AZ.' MS'ZMP MEG VEI filZ©Tf?A<?Á fS A MEGYE! TANACS LAPJA Kegyetlen vígjátékok-EZERNYI KÉRDÉS Ősbemutató a Csiky Gergely Színházban Nem, lehet egykönnyen meg­nyugodni a Csiky Gergely Színház legutóbbi bemutatója után. Napok múlva is vitázik az ember, föltevéseket latolgat, és rájön, hogy elmélete nani helytálló; minduntalan olyan dolgokat fedez föl, amelyekről eddig elfeledkezett, s ez újra meg újra romba dönt minden maga gyártotta elméletet. És minden ilyen romba dőlés után tucatnyi »-miért?-« bukkan elő. Mrozsek érdekes íróegyéni­ség. Ezer arca közül, áttételes jelzésrendszeréből, több síkú mondanivalójából nehéz kivá­lasztani az egyértelmű igazit. Olykor még szándékát sem le­het tudni: meghökkenti a né­zőt, de megnyugtatást nem ad, ezernyi kérdésével magára hagyja. Mrozsek nem gondta­lanul és felszabadultan nevet­tető. Egyéni műfaj ötvözete: a dráma-vígjáték inkább meg­döbbent, és kínzó bizonytalan­ságot okoz. Három vígjátéka közül a Bűbájos éj a közérthetőbb és szórakoztató. Általános emberi gyöngeséget, az alakoskodást figurázza ki. Kedves Kartárs és a Kartárs közös álmukban mutatják meg igazi arcúkat. A legtöbb vitára a Károly című vígjáték ad okot. A tör­ténet a jelképek halmazából kihámozva röviden ennyi: egy ember áruló lesz, hogy mentse a bőrét; erőszakkal, halálfenye­getéssel kényszerítik. De kik? Örültek? Megszállottak? Fa­sisztáik? És ki Károly? A szem­orvos is — akinek valódi neve nem Károly —, és az is, aki véletlenül ezt a nevet kapta? Mindenki Károly, aki nem őrült? Vétkesek és ártatlanok egyaránt? És lehetne kendőz­ni tovább, vég nélkül. Mrozsek irodalomtörténész értékelői is bizonytalanok. Az Európa Könyvkiadó föltevése­ket sorol róla kötetének utó­szavában. Idézem: »...újabb műveiben mintha saját rette­gését vetítené ki a külvilágba, de bízzunk benne, hogy nem így van. A Sasfészek alkonya írójáról joggal feltételezhetjük, hogy maga nem retteg, hanem tudja: a mi világunkban az embertelenség nem végzetsze­rűen uralkodik az ember fe­lett, immár a kapitalizmusban sem..»Nem mondjuk, hogy rossz úton jár: ellenkezőleg, nagyon jó, de veszélyes úton halad. A veszély elsősorban sa­ját művészi pályáját fenyege­ti: ha megreked az emberte­lenség ábrázolásában, akkor Kafka-epigonná válik, és tar­talmilag is messze kerülhet eredeti szándékaitól. De ha továbbjut, a rettegés feloldá­sáig, azaz az embertelenség le­küzdésének ábrázolásáig, ak­kor remekműveket írhat.« A nyílt tengeren című víg­játék groteszk helyzetei egy ideig szórakoztatónk, s kétke­désekkel vegyes mosolyt, neve­tést váltanak ki. A néző mind­végig biztos abban, hogy vala­mi módon élelemhez jut a há­rom hajótörött, hiszen ha a postás egészen természetes mó­don bukkan föl a tenger kö­zepén táviratot hozva a Kicsi­nek, ugyanaz megtörténhet en­nivalóügyben is. Meg is törté­nik — kevésbé meglepő mó­don. A ládából előkerül a bor­sos borjúhús, s megkönnyeb­bülten sóhajt fel a szemlélő, de a nevetést tarkára fojtja a Kövér utolsó mondata, amely eldönti, hogy mégsem kegyel­meznek. Ez a bohózat állítólag Mrozsek amerikai élményeit mutatja be, azt, hogy az erő­sebb felfalja a gyöngébbet. Teljesen szabályosan, az eti­kett előírásai szerint, kés, vil­la rendben, sőt, a virágváza sem hiányzik az asztalról. Ke gyetlen bohózat... A darabok bonyolultsága, jelképrendszere nehéz feladat •ké állította Giricz Mátyás ren­dezőt. Nem sok lehetőséget kí­nált a körülhatárolt kis tér­ben mozgatható két-három ember sem. Hiányt éreztünk a Károly légy jelenetéiben, job­ban ki lehetett volna játszani. Kevés segítséget kapott a né­ző ebben a darabban a meg­értéshez. Karikírozással töb­bet kellett volna sejtetni. Leg­alább a rendező értelmezését. Ügyes megoldás volt a Bű­bájos éj indítása, a sötét szo­bában az ajtó nyitására meg­villanó tükör. Megadta a da­rab mottóját: tükröt tartok elé­tek, ismerjétek meg magato­kat. Szellemes zajösszeállítás kísérte a bohózat néhány jele­netét. Jó ötlet volt A nyílt ten­geren című darabban a szerep­lőket félig bohócnak, illetve a Kicsit Pierrot-nak maszkíroz­ni. A szereplők teljesítményén lelkesedést éreztünk, az újdon­ság varázsa mégsem hozott ki­emelkedő színészi alakítást. Feladatukat jó szándékkal, be­csületesen oldották meg. Máriáss József a Szemorvos szerepében egyenletesen, hite­lesen ábrázolta az árulóvá vá­lást, a fent említett légyjele­nettel maradt adósunk. A Kö­vér hajótöröttet jóindulatú- gonoszra formázta, ezzel is növelve a kétség-eket és a meg­döbbenést. Horváth Jenő, a Ki­csi hajótörött az előadás egyik erőssége volt. Kun Vilmos a Kedves Kartárs és az Unoka szerepét játszotta. Egyébként jó alakítását kár volt az Uno­ka szerepében apró túlzásoiucal tűzdelni. Így néhol gonoszság helyett megbocsátható értelmi fogyatékosságot éreztünk. Ga­ray József karakterfigurája jól sikerült. Gáti György az ala- koskodó kicsinyes Kartárs sze­repét hitelesen játszotta. Mile- tics Mária dekoratív jelenség volt, szerepe másra nem adott lehetőséget. Homokay Pál az érdelvből helyeslő, bólogató, készséges figurát jelenítette meg. Kiss László vegyes hatást keltett maszkja miatt. Holl Já­nos rövid szerepében a darab egyik fordulójához járul hoz­zá. Tarr Béla díszletei közül öt­letes A nyílt tengeren színpad­képe. A Károlyban kilógott a környezetből a túl magasra akasztott, modern szemvizsgá­lati tábla. Hűvösen fogadta a közönség Mrozsek kaposvári ősbemuta­tóját. Elsietett vállalkozás volt bemutatni ezeket a vígjátéko­kat. A közönség nem kaphatott választ ezernyi kérdésére. Mro­zsek kétségtelenül izgalmas, de sok problémát okozó szerző. Éppen ezért nagy kockázat — és nem csak anyagi kockázat — volt őt bemutatni. Ezt nem menti a színház jó szándéka sem. S. Nagy Gabriella A múlt évi statisztika a köz­lekedési balesetek emelkedésé­ről számol be. Egy kis figyel­metlenség, köd, síkos út, s a leggyakorlottabb, legóvatosabb vezetőt is érheti baleset. Sok ezer forintot fizet ki évente az Állami Biztosító, amikor a kö­telező szavatossági biztosítás alapján vállalja az üzemben tartó kártérítési kötelezettsé­gét. A balesetet szenvedett ugyanis nemcsak gyógykezelé­se költségeinek megtérítését kérheti, hanem felgyógyulásáig ■jogosan igényelheti a kereseté­ből kiesett összegei is. S ha a sérülés miatt rokkanttá válik, csökken munkaképessége, megfelelő életjáradekot ítélnek meg számára. A balatoni or­szágúton egy Trabant karam­bolozott egy szabályosan ha­ladó Wartburggal. A balesetet okozó helyett az Állami Fí.z- tosító fizetett 70 000 forintot gyógykezelési költség és kere­setkiesés címén. Az egyik sé­rültnek pedig, aki egész életé­re megrokkant, élethossziglan 1070 forint havi járadékot fo­lyósít, ezenkívül megtérítették a tönkrement Wartburg érté­két is. Nemritkán fizet az Állami Biztosító megyei igazgatósága nagy összegű kártérítést. B. S. kaposvári lakos helyett 20 000, S. D. somogyszili lakos helyett 18 000, P. J. kaposvári lakos helyett szintén 18 000 forintot fizettek ki 1964-ben. Az I960, évi biztosítási iga­zolást a szövetkezeti és a ma­gángépjármű vek tulajdonosai- nak ki kell váltaniuk. Helyes, ha ezt a gépjármű iratai kö­zött tartják, ugyanis a rendőr- hatóság felszólítására fel kell mutatni. Bár a biztosítás a nem állami tulajdonban levő gépjárművekre kötelező, az állami kocsik okozta károkat is — kivéve a célfuvarozási vállalatokét — a biztosítóhoz kell bejelenteni. Sok hízott sertés talált gazdára tegnap a disznó^iacon (Tudósítónktól.) Egymást érték a hízott ser­tést szállító kocsik a tegnapi piacon. Vevőben sem volt hiány. Az eladók a múlt évi­hez hasonló árakat kértek ál­lataikért. A 140—180 kg-os zsírsertések hamar gazdára ta­láltak, a két mázsán felüli hí­zókat azonban már nehezeb­ben tudták eladni. Viszonylag kevés volt a 110—140 kg-os sertés, bár sok vásárló ilyent szeretett volna venni. A kora délelőtti órákban az eladók 19—19,50 forintot kérteik egy- egy szebb hízó kilójáért, ké­sőbb általában kilónként 18— 19 forint közötti áron cserélt gazdát egy-egy hízott sertés. Üzemi baleset a cukorgyárban A múlt héten az a hír járta Kaposváron, hogy a cukor­gyárban halálos kimenetelű baleset történt. A hír nem fe­lelt meg a valóságnak. Történt ugyan baleset, de nem végző­dött halállal. Orsós Imre csu­pán zúzódást szenvedett. A se­gédmunkás csillét tolt társai­val. A csille lezuhant a sínről, s amikor vissza akarták tenni helyére, ráesett Orsós lábára. A segédmunkást kórházba szál­lították, azonban csakhamar hazaküldték, mert nem szorult kórházi ápolásra. A balesetről jegyzőkönyvet vettek föl. Méig nem tudták pontosan megállapítani, hogy a sérülésért ki a felelős. Fel­tehetően Orsósnak és társainak figyelmetlensége idézte elő a bajt. — A könnyebb sérülés is ar­ra kell figyelmeztesse a gyár dolgozóit, hogy legyenek elő­vigyázatosabbak — mondotta a gyár balesetvédelmi felelőse. Az a tény, hogy az üzem kor­szerűtlen, s hogy sok dolgozó­nak nincs meg a kellő gyakor­lata, szakképzettsége (gyakran cserélődnek a munkások), sok veszélyt rejt magában. Emiatt 1962-ben, 1963-ban és 1864-ben is történt halálos baleset. Ha a munkások megtartják az uta­sításokat, jobban vigyáznak a maguk és társaik testi épségé­re, nem fordul elő többet ha­lálos baleset, sőt a könnyebb sérüléseket is elkerülhetik. Csak ketten élték túl a jugoszláviai bányaszerencsétlenséget Mint ismeretes, súlyos sze­rencsétlenség történt Jugoszlá­viában a Kraljevo környéki szénbányában. A tragédiát va­lószínűleg az okozta, hogy fel­robbant egy kompresszor, és a légnyomástól beomlott a bá­nya egyik föld alatti járata. Ezen a szakaszon 16 bányász és szerelő dolgozott, közülük csak kettőnek sikerült a fel­színre jutnia. Habár a mentőcsapatok tag­jai szinte emberfölötti munkát végeztek, munkájuk hétfő éj­félig nem járt eredménnyel. A gomolygó füst- és gázfelhőben csak nagyon nehezen halad­nak előre, és a munkát több­ször félbe kellett szakítani. A késő éjszakai órákban a men­tőosztag két tagja a füsttől és a mérges gáztól eszméletlenül esett össze. SZOMBAT ISTI ff OLES'-BAN — Lányok, egy látogató jött Fürsth Jutkával! Percek alatt elterjedt a hír a Kállai Éva Leánykollégium titkos láncrendszerén, hogy idegen érkezett. Jutka meg­magyarázza, hogy azért van ez, mert szokatlan időpontot választottam, ilyenkor nem­igen jön látogató a lányok­hoz. Ahogy lépkedünk a folyo­són, hallom a társalgóból ki­szűrődő zajokból, hogy valaki a világűrben bolyong. Az előbb Aznavour, Tirini Lo­pez, most meg Manfred Mann számait hallom a rádióból. Már vége a kimenőnek, min­denki úgy tölti a szombat es­tét, ahogy akarja, illetve, ahogy lehet. A negyedikes tanulóban — a jelekből ítélve — lázas munka folyik. Bár mindössze tíz-tizenkét lány ül a padok­ban, mindenütt kipakolva a könyvek, a füzetek. — Rengeteg a tanulnivaló, hidegrázást kapunk, ha az érettségire gondolunk — mondják. — A tanárok már hónapok óta ezzel ijesztget­nek bennünket... — Melyik tárggyal van a legtöbb baj? — A matematikával — vá­laszolják egyszerre, csak egy szürke pulóveres, rövid hajú lány rázza a fejét. — Inkább a statisztikával. Közben Jutka kipakolja tás­kája tartalmát a padra. Nyolc könyvvel tért vissza a könyvtárból. — Ilyen sok idő marad az olvasásra? Tiltakoznak. Dehogy, épp csak a kötelezőt tudják elol­vasni. — Persze, a Fürsth, az más — jegyzi meg Szabolcs Zsu­zsa. — Soha nem tanul, még­is tud. Elmondják, hogy jut azért idejük a tanuláson kívül másra is, hisz kell egy kis kikapcsolódás. — Például levélírásra — szólal meg az egyik szőke lány, aki eddig elbarikádozta magát egy tankönyvvel. Nagy nevetés. Rögtön azt kezdik számolni, hogy ki hány helyre ír hetente. — Szülők, nővér, »unoka- báty«, jobb oldali, bal oldali. — Párhuzamosan? — Ajaj... Ács Ilonka, Ulreich Mária, Harsányi Rózsa a politikai kö­rüket említi. Figyelemmel kí­sérik, megbeszélik a politikai eseményeket. — A mi körünk második óta híres a kollégiumban. S rögtön rátérnek a legfris­sebb belpolitikai eseményre, az árváltozásra. Peregnek a kérdések; az egyik a benzin áráról érdeklődik azzal az in­dokkal, hogy csak lesz valaha kocsija. A másiknak az a problémája, hogy mit jelent a pénzügyi zárlat. — Nem vagyunk híján az érdeklődésnek, ugye? — kér­dezi mosolyogva Jutka. — Néha olyan kérdésekkel ál­lunk elő, hogy csodálkoznak a tanáraink. Hét órakor vacso­rázni mennek, ilyenkorra már megtelik a társalgó is. Főként ma este, amikor a Szelistyei asszonyokat sugározza a tele­vízió. — Nem mindenki néz tévét — közli Jutka —, akadnak, akiket egyáltalán nem érdekel az operett, még akkor sem, ha Latabárt láthatják ... Akkor látom, hogy igaza van, amikor felmegyünk a ne­gyedikes hálóba. Az egyik lány a szekrényt rendezgeti, a másik a haját szárítja a cse­répkályhánál, mások takaróba burkolózva ülnek az ágyakon, hímeznek, olvasnak. Kiderül, hogy itt is a ta­nulás, a közelgő érettségi a központi kérdés. Ök azonban inkább azon törik a fejüket, hogy mi lesz azután, sikerül-e a fölvételi. Hajnalka az egyik emeletes ágy tetejéről szól le. — Szerintem protekció nél­kül nem megy ... Többen bólogatnak. Egy piros pulóveres kislány azt fejtegeti, hogy az ember­wm SOf£Oi< nek előbb tisztába kell jön­nie magával, utána dönt­sön a »hogyan tovább?« kér­désben. Szerinte az érettségi alkalmas arra, hogy eldöntse, kiben mi van, mennyit ér. Vita kerekedik, pattognak az ellenérvek. — Tizennyolc éves korodban azért illik már tisztában len­ned magaddal... — Az érettségi teljesen a szerencsén fordul meg, millió példa van rá. — Kell, hogy elképzelései legyenek az embernek. Persze ügyeljünk arra, hogy reálisak legyenek. Valaki egyszerre más vá­gányra tereli a beszélgetést. — Legrosszabb esetben férj­hez megyünk! Harsány derültséget kelt a házasság mint »legrosszabb eset«. — A témánál vagyunk — jegyzi meg az egyik —, bár­miről beszélünk, mindig itt kötünk ki... Egyre többen leszünk a há­lóban, a hosszú hét után pi­henni akarnak a lányok. A sötétben tovább folytatják a beszélgetést, amihez az egyik paplan alatt megbúvó táska­rádió zenéje adja az aláfes­tést. Strubl Márta Hogyan biztosítják a békés egymás mellett élést Noé bárkájában ? Dino de Laurentiis mosta­nában forgatja a nagyszabá­sú bibliafilm özönvíz fejeze­tét. Meglehetős fejtörést okoz Noé bárkájának »hite­les« fölvétele a sok különfé­le állattal. A biztonság okáért néhány trükkel biz­tosítják, hogy az állatok bé­késen megmaradjanak egy­más mellett a viszonylag szűk hajótérben. Az állato­kat, kétszáz párt, köztük ja­guárokat, elefántokat, csim­pánzokat, zebrákat, egzoti­kus madarakat, kígyókat lámákat és kengurukat, egy német cirkusz segített be­szerezni. Már hónapok óta együtt tartják őket, hogy megszokják egymást, de azért — biztos, ami biztos — a vérengzőket a közönség számára láthatatlan golyó­álló üvegfallal veszik körül, az elefántok lábát vaslán­cokkal rögzítik a földhöz, és rendkívül vékony nylonhá­lókkal akadályozzák meg a madarakat a rendszertelen röpködésben. Noé bárkáját Dino de Lau­rentiis 300 munkással 12 hét alatt építtette meg mintegy 300 000 dollárért. Jobb későn... Az amerikai Illinois ál­lamban nagy pompával ülte meg lakodalmát Charles Wern és Olivia Brown. Az eljegyzést még 1898-ban tar­tották, de azután 66 éven keresztül nem szánták rá magukat a »döntő lépésre«. Végül a 94 éves vőlegény kezdeményezte a házasság- kötést. * * * Ismeri a helyzetet — Sajnálom, de ebben a városban nem találok ven­déglőt. — Van egy, de ha ott ét­kezik, még jobban fogja saj­nálni, hogy talált. Emlékezőtehetség — Roppant jó az emléke­zőtehetségem — mondta va­laki a napokban. — Evekig eszemben tartom az embe­rek nevét és arcát. Csak azt felejtem el, hogy melyik archoz tartozik egy-egy név. * * * Almok — Haj, hány agglegény ál­modik megértő feleségről! — És hány férj! Bűbájosok Párizsban 50 000 különféle bűbájost tartanak nyilván. A jövendőmondók, igazlálók, tenyérjósok stb. száma ál­landóan emelkedik. A Figa­ro közölte, hogy ebben a te­kintetben Párizs minden re­kordot megdönt: száz lakos­ra jut egy sarlatán. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megye» Tanáén lapja. Főszerkesztő» WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. I5-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. o. 2. Telefon 15 18. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg. és oem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a be!y» postahfvatalokná* és postáskézbesftőknéL Előfizetési díj egy hónapra 12 Fi Index: 25067. Készült a Somogy megye: Nyomda­ipart Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca L

Next

/
Thumbnails
Contents