Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-13 / 10. szám
világ PROLErArjai, egyesüljeteki ÄRA: 50 FILLÉR Mai számunk tartalmából AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGVEI TANÁCS LAPJ A XXII. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 1» SZERDA, 1965. JANUÁR 13. Ragaszkodás (3. O.) Olvasóink írják (5. o.) Kegyetlen vígjátékok — ezernyi kérdés (6. o.) II II Ismét előbbre A múlt év majd mindegyik napján elkészült valami új alkotás. Minden mű kisebb- nagyobb mérföldköve fölemelkedésünknek, a szocializmus felé vezető útnak. Régi szökési, hogy év elején visszapillantanak az emberek a megtett útra. Jólesik summázni az eredményeket, elidőzni egy kicsit az új alkotásoknál. Képriportunk a tavaly elkészült néhány üzemünkről ad pillanatképet Évi 850 000 tonna acélöntecset dolgoznak fel a 600 000 000 forint értékű felújítás után a Lenin Kohászati Művek durvahengerművében. Az idén már 3250 vagon konzerv készül az új Nyíregyházi Konzervgyárban. Egyetlen munkás irányítja az egyik automata üveggyártó gépsort az új Orosházi Üveggyárban. A napi termelés 2500 palack és üveg. Magyarországra látogat Couve de Murviile francia külügyminiszter /W'" ■ ( . IN i c, Péter János tárgyalásai Párizsbaíít ír O Péter János külügyminiszter Párizsban tegnap bejelentette, hogy Couve de Murviile francia külügyminiszter elfogadta meghívását és később megállapítandó időben ellátogat Magyarországra. O Az arab államok kormányfői tegnap befejezték kairói hivatalos tárgyalásaikat. Megegyeztek a Jordán-folyó vizének szabályozásában, s összesen 22 titkos határozatot fogadtak el, melyek közül nyolc katonai kérdésekkel foglalkozik. O Szato japán miniszterelnök az Egyesült Államokban Johnson elnökkel tárgyal. A tanácskozások központi témája — mint azt a hírügynökségek közük — az, hogy az USA szeretné lebeszélni a japán kormányfőt a Kínával való kereskedelemről, továbbá el szeretné érni, hogy Japán támogassa a dél-vietnami háborút. Szato elnök állítólag egyik kívánság teljesítésére sem hajlandó. Léderer Frigyes, az MTI tudósítója jelenti: Péter János külügyminiszter hivatalos párizsi látogatása során kedden délben a Quai d'Orsay-n megbeszélést folytatott Couve de Murviile francia külügyminiszterrel. Péter János a Quai d’Orsay elhagyásakor nyilatkozott az újságíróknak. Kijelentette: Couve de Murviile külügyminiszterrel folytatott megbeszélése nagyon hasznos volt, és a kölcsönös barátság légkörében folyt le. A békés egymás mellett élés politikájának szellemében megvizsgáltuk a nemzetközi politika egyes kérdéseit — mondotta. — Így tárgyaltunk Európa bizonyos problémáiról és beszéltünk az ENSZ jelenlegi helyzetéről. Tájékoztatást leapt am Couve de Murviile külügyminisztertől a francia kormánynak a független és »európai Európára« vonatkozó elképzeléseiről és kicseréltük nézeteinket erről a kérdésről. Ezenkívül természe. tesen megtárgyaltuk a két ország kapcsolatait Egyetértettünk abban, hogy ezeket ki kell szélesíteni. Elvben megállapodtunk, hogy a közeli jövőben hosszúlejáratú kereskedelmi szerződést és kulturális egyezményt dolgozunk ki, úgyszintén további egyezményeket a műszaki-tudományos együttműködésről és a konzuli kapcsolatokról. Péter János még elmondotta, hogy meghívta hivatalos magyarországi látogatásra Couve de Murviile külügyminisztert és kifejezte örömét, hogy a francia külügyminiszter a meghívást elfogadta. A látogatás időpontját később állapítják meg. Remélem — fűzte hozzá Péter János —, hogy a jövőben a két kormány közötti személyes kapcsolat folytatódik. Az újságírók kérdésére, hogy mi a véleménye a független és »európai« Európa koncepciójáról, a magyar külügyminiszter kijelentette: Ez olyan kérdés, amelyről folytatni lehet az eszmecserét, de — hangoztatta — bizonyos ellentmondásokat lát a Közös Piac egyes elvei és a franciíí kormánynak a kibővített Európáról vallott nézetei közölt. Péter János külügyminiszter a délutáni órákban látogatást tett a Francia Rádió és Televízió épületében. Itt Wladimir d’Ormesson, a Francia Rádió és Televízió Tanács elnöke és az intézet igazgatói fogadták. Az ő kíséretükben a magyar külügyminiszter megtekintette a Francia Rádió és Televízió berendezéseit, és többek között látogatást tett a francia rádió magyar szakosztályán. Látogatása alkalmával nyilatkozott a francia rádió francia és magyar nyelvű adásának. Az újságíróknak ezenkívül még kijelentette: Couve de Murville-lel folytatott megbeszélései során a nemzetközi politika számos kérdésében találkoztak a nézetek. Bizonyos problémáknál természetesen eltérések mutatkoztak, de mindkét fél kifejezte azt a reményét, hegy a békés együttélés politikájának folyamatos gyakorlati megvalósítása során további kérdésekben is közelednek a nézetek. (MTI) Huszonkét titkos határozatot fogadtak el az arab kormányfői értekezlet résztvevői Az arab kormányfők és külügyminiszterek kairói értekezletének érdemi munkája hétfőn este befejeződött — jelentik a nyugati hírügynökségek. A háromnapos konferencia részvevői teljes mértékben egyetértettek abban, hogy az arab országoknak azonos álláspontot kell elfoglalniuk minden Izraelt segítő külföldi hatalommal szemben, s ez különösképpen N.vugat-Németor- szágra vonatkozik. A miniszterelnökök abban is megegyeztek, hogy az Arab Liga minden tagállama csatlakozzék az arab közös piacot megteremtő gazdasági megállapodáshoz. Megoldották a napirenden szereplő kérdések legtöbbjét, közöttük azt, ami a Jordán- folyó vizének eltérítésére vonatkozik. A libanoni kormány beleegyezik: libanoni területen építsék föl azt a szivattyúművet, amellyel a Jordán szabályozásának munkájához hozzákezdhetnek. Mint ismeretes, Izrael tervet dolgozott ki, hogy a Jordán- folyó egyik mellékágát eltéríti, és ennek segítségével teszi termékennyé a sivatagot. Az arab országok ezt az érdekeiket sértő tervet akarják meghiúsítani. A probléma több katonai vonatkozású kérdést is fölvetett az értekezleten. Nasszer elnök személyes képviselője a kedd hajnali órákig tartó tanácskozást folytatott a jordá- niai vezetőkkel is, szintén a katonai vonatkozású kérdésekről. Az A1 Ahram című kairói napilap közlése szerint az arab miniszterelnökök 22 titkos határozatot fogadtak el, amelyek közül nyolc katonai kérdésekkel foglalkozik. (MTI) Amerika újabb segélyekkel táplálja a dél-vietnami háborút Tran Van Huong sajtóértekezlete — Folytatódnak a tüntetések Háromórás zártkörű ülést tartott az amerikai szenátus hadügyi bizottsága, s behatóan megvitatta a dél-vietnami eseményeket. Mint a DPA közli, Richard Russel demokrata párti szenátor a hadügyi bizottság tanácskozása után tömören a következő szavakkal jellemezte az Egyesült Államok szorult délkelet-ázsiai helyzetét: »Mindaddig képtelenek vagyunk a háborút megnyerni, amíg Dél-Vietnamban szilárd polgári kormány nem alakul«. Zárt ajtók mögött Rusk külügyminiszter két ízben is tájékoztatót adott kormánya törekvéseiről. E »fejtágító« után csak fokozódott a szenátorok és képviselők borúlátó hangulata — mutat rá a nyugatnémet hírügynökség. A külügyminiszternek az a hétfőd kijelentése, amely szerint ismét tárgyalni fognák a Saigonnak nyújtandó fokozott segítségről, mindez jelezni látszik Washington irányvonalát a közvetlen jövőben. Tran Van Huong dél-vietnami miniszterelnök kedden sajtóértekezletet tartott. A miniszterelnök első ízben találkozott az újságírókkal a polgári és katonai vezetők között múlt szombaton létrejött megállapodás nyilvánosságra hozatala óta. Tagadta, mintha az Ep^esült Államok a december 20-i puccsot követő kormány- válság során nyomást gyakorolt volna a dél-vietnami vezetőkre valamiféle »különleges megoldási mód« elfogadtatása céljából. Azt viszont elismerte, hogy a dél-vietnami és az amerikai hatóságok között »félreértések« merültek fel. Hueban az általános sztrájk második napján a tüntetők megszállták a repülőteret és az Air Vietnam légitársaság kénytelen volt leállítani a Saigonból Hue-ba induló repülőjáratokat. A város belső forgalma is megbénult, az iskolákban szünetelt a tanítás, a piacokat nem látták el áruval. A tüntetők a miniszterelnök lemondását követelő plakátokat ragasztottak ki a falakra. Az amerikai konzulátussal szemben ugyancsak plakátokat helyeztek el a következő szöveggel: »Bízzátok a vietnamiakra saját ügyeik intézéséi/« A londoni utazás A pársoros jelentés, amely tudatta, hogy Koszigin szovjet miniszterelnök — angol kollégájának meghívására — a tavasszal Angliába látogat, érthető érdeklődést keltett. A Szovjetunió világhatalom, a Földünk békéjéért elsősorban felelős két óriás egyike: vezetőinek látogatásai így természetszerűleg a közérdeklődés homlokterében állnak. Ám a hír nemcsak azért hatott nagy erővel, amikor csaknem egy hónapja az angol sajtó szellőztetni kezdte, hogy Koszikin meghívása küszöbön áll. Az adott pillanatban ugyanis szinte minden korábbinál élesebb fénybe állította a Wilson-kormány külpolitikájának ellentmondásait. A hír kiszivárgásának másnapján a konzervatív ellenzék lapja, a Daily Telegraph egyáltalán nem alaptalanul írta le: »Wilsonnak meg kell győznie a Munkáspárt balszárnyát, hogy legalább olyan sürgetőnek tartja az új békekezdeményezést a Szovjetunió irányában, mint a NATO nukleáris erejének kollektivizálását.« Ha ezt a mondatot »megfejtjük«, máris megkapjuk az angol külpolitika ellentmondásainak — finomabb szóhasználattal: »kényes kiegyensúlyozott diplomáciájának« — kulcsát. Harold Wilson éppen azokban a napokban tért haza Washingtonból, ahol Johnson elnökkel a közös atlanti haderő megteremtésének lehetséges változatairól tárgyalt. S máris tovább készült Bonnba — ahol a jövő héten folytatja majd az eszmecserét, ugyanebben a tárgykörben. Ugyanakkor azonban a Munkáspárt választási programjában az utca emberének szemében a legvonzóbb külpolitikai elem a kelet—nyugati kapcsolatok továbbépítésének, a leszerelés felé vezető útegyen- getésének ígérete volt. Ezért is érezhette szükségét Wilson, hogy a NATO-diplomá- ciának tett gesztusait némileg ellensúlyozni próbálja egy újabb kelet—nyugati párbeszéd lehetőségének felvillantásával. Nem véletlen, hogy a londoni lapok olyasmiket is pedzettek, hogy Johnson nem ellenezné, ha Wilson egy csúcstalálkozó lehetőségeit is kipuhatolná. Az angol külpolitika e sajátos kétarcúsága nem változtat azonban a tényen: a kapcsolatok továbbfejlesztése végső soron jótékony hatással lehet a nemzetközi helyzet egészére, amellett, hogy mindkét ország — mind a Szovjetunió, mind Anglia — számára előnyökkel járhat. Legföljebb arra figyelmeztet, hogy várakozásainkban vessünk számot a londoni utazás lehetőségeinek realitásaival. Ami pedig a Szovjetunió és Anglia közvetlen kapcsolatait illeti — gazdasági és kulturális küldöttségek cseréjéből, kölcsönös kiállítások tapasztalatából is tudhatjuk — az az egymás jobb megismerését célzó munkálkodásnak ez a formája láthatólag fejlődik. Az összképbe igen kedvezően illeszkedik be a minapi jelentés is, amely hírül adta, hogy a két ország igen magas színvonalú és mindeddig páratlan mezőgazdasági tudománvos együttműködési megállapodást kötött. Remélhető, Koszigin londoni és Wilson ezt követő moszkvai látogatása további elemekkel gyarapítja a szovjet—angol együttműködés eredményeit. Azt azonban csak az elkövetkező hetek, hónapok nyugati, s ezen belül a brit külpolitika — mutatja meg, hogy az érdeklődéssel várt Koszigin— Wilson párbeszéd hozhat-e majd legalább biztató előjeleket a világpolitika sorskérdéseinek további alakulásában. S. P.
