Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
SOMOGYI NÉPLAP 10 Vasárnap, 1965. január 10. túl n meGüeHnTÚRon IflJDU-BÜMR RJJRSZÜLGTGSB Tizenkét éve kezdte meg a termelést a debreceni nagyerdő homokján a penicillingyár. A mai BIO GÁL Gyógyszergyár már exportra is dolgozik és most 400 milliós beruházással bővitik. Veszprém mellett ez lesz az ország egyik legnagyobb vcgy^komblndt^a. A Hortobágy szélén, Nagyhegyesen gázfeldolgozó üzem épül. Az országban csak itt tudják a propán-butángázt a földgázból leválasztani* A feldolgozó üzem lepárló tornyai már állnak és — holland szakemberek irányításával szerelik a nagyteljesítményű kompresszorokat. 1965-ben befejezik a munkákat. 1944. október első napjaiban a szovjet hadsereg első alakulatai elérték Hajdú-Bihar megye legdélibb csücskét, a Sebes Körös partján fekvő Dohai pusztát. Ezzel megkezdődött a harc megyénk felszabadításáért. Az évforduló alkalmából szeretnénk néhány képpel — csak felvillantásszerű- en — bemutatni az elmúlt húsz év alatt elért néhány fontosabb eredményt. Mint ismeretes, a megye székhelyének, a 130 000 lakosú Debrecennek jutott az a megtiszteltetés (száz esztendő alatt immár másodszor), hogy ideiglenesen betöltse a főváros szerepét és bölcsője legyen a magyar szabadságnak. 1849. április 14-én a debreceni Nagytemplomban hirdette ki Kossuth Lajos a Habsburg ház trónfosztását, ami egyben az ország függetlenségének kikiáltását is jelentette. 1944. november 30-án pedig a Debreceni Néplap, hazánk első legális kommunista lapja a Magyar Kommunista Pártnak a demokratikus újjáépítés programját tartalmazó felhívását közölte. A program fő jelszava volt: Lesz magyar újjászületés! És alig egy hónap múlva, 1944. december 23-án az Ideiglenes Nemzeti Kormány névsorát ismertette már a Néplap. Karácsonyi számában pedig az Ideiglenes Nemzet- gyűlés szózatát a magyar néphez. így kezdődtek meg Debrecenben Magyarország demokratikus újjáépítésének első lépései. Még egy történelmi jelentőségű okmányt kell megemlíteni, amely 1915. március 15-én, szintén a Debreceni Néplapban látott napvilágot: a nagybirtokrendszer megszüntetéséről, a földosztásról szóló rendelet. E nagyjelentőségű törvénnyel végleg eldőlt a nagy per: a föld azoké lett, akjk megművelik. S ha most húsz év távlatából visszatekintünk a megtett útra, bizony kevésnek bizonyul egy újságoldal, hogy csak megközelítően is hű képet adhassunk Hajdú-Bihar megye, s benne Debrecen fejlődéséről. Sem a város, sem a megye nem rendelkezett iparral. Debrecen volt talán a világ legnagyobb területű városa, hiszen a Hortobágy is ide tartozott akkor, annak a széle pedig a várostól 80 kilométerre van. De egy vasúti javítóműhelyen kívül — amit némi túlzással vagongyárnak neveztek — semmilyen lényeges ipari üzem nem volt. Most pedig úgy emlegetik, mint a magyar górdülőcsapágy- és gyógyszergyártás fellegvárát, a könyvnyomtatás jelentős bázisát. A megyének a Hortobágy folyócskát nem számítva, nem volt folyója. Tíz év óta húzódik hazánk térképén a Keleti Főcsatorna, melynek 100 kilométeres hosszából 80 kilométer a megyét szeli. De nemsokára szintén új folyót jelez maid a térkép, mert hamarosan elkészül az épülő Nyugati Főcsatorna is. Hogy mit jelent ezen a vidéken a víz, azt talán azok el sem tudják képzelni, akik még nem látták a Hortobágyot, a darvasi és zsákai határt, kiszáradva, esőre áhítozva. A felszabadulás előtt itt ismeretlen volt az öntözés. Most pedig 80 000 holdat öntözünk évente. A nádudvari V örös Csillag Termelőszövetkezet öntözött területén 350 mázsa terem cukorrépából holdanként. A debreceni régi két egyetemhez még egy új létesült, az Agrártudományi Főiskola. Alig egy évtizedes »»múltja« van ennek a fiatal felső- oktatási intézménynek, de már országos hírű. Az elmúlt húsz esztendő eredményei bizonyítják, hogy az egykor innen meghirdetett program: »»Lesz magyar újjászületés!« valóra vált. A megye és benne Debrecen nemcsak újjászületett, hanem új megye, új város is született és benne új emberek, akik a szocializmus útját járják. Pallás Imre Hortobágy... Néhányan még manapság is — a Hortobágy nevét hallva — a bőgatyás csikósokra, széles- karimájú kalapban baktató pásztorokra és sarkából mindent kiforgató délibábra gondolnak. Pedig messze van már a romantikus képzelet a mai valóságtól. A felszabadulás előtti esztendőkben a pásztorok Szentgyörgynapkor kihajtották a jószágokat és míg le nem esett a hó, terelgették a pusztán, mert a kiégett legelőkön kevés harapnivaló akadt. Akkortájt évente alig 500 holdat forgattak meg az ekék. Ma? Több mint 25 000 holdat hódítottak el a pusztától s az elepi, borsói, árkusi, szásztelki és ohati részen kis falvak nőttek ki. Állandó lakói a pusztának, itt élnek télen nyáron, itt járnak a gyerekek iskolába, itt van a kultúrházuk, mozi, könyvtár s villany mindenütt. S a híres csikósok és számadók fiai és unokái szakmát változtattak: többségük gépre ült, kombájnvezető, traktoros és szerelő. Csak ez év őszén több mint 8000 holdon vetettek kalászost, elsősorban búzát a Hortobágyi Állami, Gazdaságban. Eljött a víz, megöntözi, buja zölddé varázsolja a rétet és legelőt: 15 000 hold kapott mesterséges esőt a nyári forróságban. Ezeken a helyeken a korábbi 3—4 mázsa széna helyett 25—30 mázsát takarítottak be. Az alig termő ősgyepek egyik legjobb hasznosítási módja a haltenyésztés. Csaknem 7000 hold a hortobágyi halastavak víztükre s 240 vagon körüli az egy esztendei termés. Egész esztendőben — télen-nyáron — szállítják hazai és külföldi piacokra a friss halat. Ahol tavat létesítettek, halból ugyanennyi a holdankénti termés, mint valamikor a gyenge sziki szénából. De nagyméretű a juhtenyésztés is. Több mint 55 000 juhot őriznek a pásztorok a hortobágyi juhászatokban, s a tejet itt dolgozzák fel ízletes sajttá. A híres hortobágyi csárda a turisták, látogatók ezreinek ad ízletes ebédet, s Burai Zsiga prímás pedig dalaival idézi a régi Hortobágyot. A debreceni romos, volt huszár laktanyában épült föl szovjet segítséggel a csapágygyár. Több mint tíz esztendeje indult a sorozatgyártás. Azóta új, korszerű nagyüzem épült a város keleti részén, ahol milliós tétiek készülnek a több száz fajta csapágyból. Es egy esztendő óta Magyar Gördülőcsapágy Müvek néven Debr cen lett a csapágygyártás központja. Termékei szép sikert arattak belföldön és külföldön is. A csapágyművek ma már tíz tőkés államba exportál. Nádudvaron van az ország leg nagyobb termelőszövetkezete. 23 000 hold a földterülete. Az Összvagyou uk 150 millió forint. Esztendők óta 42 forintot fizetn k egy mum.aegy ségre. Nincsen olyan hét, hogy haza; és külföldi látogatók ne keresnék fel a termelőszövetkezetet. Többször járt náluk Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke is. Éppen 100 esztendeje, hogy a hónapokig tartó aszály miatt ezrével pusztultak el a jószágok az Alföldön, sínylődött a növény s ezrek maradtak kenyér nélkül. Ekkor vetődött fel annak a gondolata, hogy Tiszalöktől kinduló nagy vizvezető csatornát kellene ásm Orosháza felé, amely elhozná erre a tájra a Tisza vizét. A tervből 10 esztendővel ezelőtt valóság lett. Akkor adott először: öntözővizet az ország csapadékban legszegényebb vidékének a csaknem 100 kilométer hosszú Keleti Mcsatoma. Libakertnek nevezték Deb* ecetnek azt a részét, ahol ma az új lakótelep épül. Né- nany esztendeje itt még zöldsé- geskerteK sora húzódott, gémes- kutak bólogattak, és elavult, csaknem egv évszázadai szblgáío kis házacskák. A libaúsztatók, a zoldsegesKertek helyén eddig 1561 lakás épült. Gyönyörű sug^r- Sít fut át a lakótelepen, modern bérházak húzód-j nak egcszeu a j Kossuth Lajos Tudományág tómig. Itt készült el Debrecen el ő i magasépülete, egy Kiíencemeietes laKónáz. Pb thá- zak magasadnak a kertek helyén, de elkészüli már az első nagybiok- kos bérház is. Az új lakótelep több mint 8 000 embernek nyújt mo* dern lakást. Két oldalt Öntöző rendszerek kísérik a víz útját. Üj életet hozott az ország legnagyobb mesterséges folyója, a Keleti Főcsatorna. A nagy forróságban naponta több mint 2,5 millió köbméter vizet öntöznek ki. Ennek javarésze a hajdúsági tsz-ek és állami gazdaságok területén emeli a terméseredményeket. Ebben az esztendőben 110 000 hold öntözését biztosították a Főcsatornából. 50 000 hold tartozik a Hajdu-Bihar megyei tez-ek- bez.
