Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 8. szám
▼Vasárnap, 1965. január 10. 5 SOMOGYI NÉPLAP Megj egységek egy megj egysé FONTOS FELADATUNK, hogy gazdaságosan termeljünk. Szakítanunk kell a káros mennyiségi szemlélettel arra kell törekednünk, hogy teljesítsük a minőségi mutatókat, emeljük a termelékenységet, csökkentsük a költségeket, jó minőségű termékeket állítsunk elő. Ezt a feladatot csak úgy lehet megvalósítani, ha a vállalatok vezetői elemző módon gazdálkodnak, előrelá- tóak és következetesek lesznek, emelik a műszaki színvonalat, továbbá, ha az üzemek dolgozói kihasználják a munkaidőt, nem gyártanak selej- tet, újítanak, vigyáznak a társadalom vagyonára, takarékoskodnak. A megyei tanács ipari osztályának vezetői egy nemrég tartott tanácskozáson minderre felhívták a vállalatok igazgatóinak, főmérnökeinek, főkönyvelőinek, párt- és szak- szervezeti titkárainak figyelmét. Világosan megmondták azt is, hogy azokat az üzemeket, amelyek nem működnek gazdaságosan, megszüntetik. A népgazdaságnak nincs szüksége az előrehaladást akadályozó koloncokra. E tanácskozás szünetében így reagált az elmondottakra az egyik főkönyvelő: »0, nem kell berezelni — mondta. — Év elején egy kicsit mindig megijesztenek bennünket...« Meghökkentett ez a megjegyzés. A főkönyvelő szavai körülbelül ezt jelentik: Dől gozzunk csak továbbra is úgy, ahogy eddig. Ha sikerül eredményt elérni, jó, ha nem sikerül, úgy is jó. Következményei úgysem lesznek. EZ A SZEMLÉLET, sajnos, nem új keletű. Az elmúlt években is találkoztunk vele. Kialakulását egy kissé — valljuk meg — előmozdította az is, hogy a vállalatok felügyeleti szervei — minisztériumok, iparigazgatóságok, megyei tanács stb. — jó néhányszor nem voltak következetesek. Év elején, félévkor stb. megkongatták a vészharangot, szankciókat helyeztek kilátásba. Senkit sem vontak felelősségre a rossz munkáért később; elfogadták az objektív nehézségekről szóló meséket, beletörődtek abba, hogy a vállalatok az év elején tett felajánlásukat nem teljesítették, hogy a nagy nekibuzdulás után lelohadt a kedv. Ez a szemlélet nyomta rá bélyegét az 1964-ben indított Évről évre több könyvet vásárolnak a falusiak (Tudósítónktól.) A Tab és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet könyvesboltja 104 százalékra teljesítette múlt évi tervét A tabi és a siófoki járás 76 kön yvbizo Hiányosának segítségével 1964-ben 791 000 forint — a tervezettnél 31 000 forinttal, az előző évinél pedig 40 000 forinttal több — értékű könyvet hoztak forgalomba. A bizományosok átlagosan 3800 forintnyi könyvet adtak el. Több bizományos kimagasló eredményt ért el. Hajsó Gusztiimé balatonföldvári tanárnő háromnegyed év alatt 15 300, Kováét Jenő, a Kisbárapáti Általános Iskola igazgatója 11621 forint értékű könyvet adott el. Eredményesen dolgoztak az ádándi, a nágocsi, a gamási és a nagyberényi könyvbizományosok is. Adándon Szabó István és Kátai Józsefné boltvezetők együttesen 20 162, Nágocson Szalai Lajos tanár és Farkas Pál boltvezető 18 704, Gamáson Fábián Ká- rolyné tanárnő és Horváth Lajos boltvezető 14 331, Nagy- berényben Porkoláb József és Németh lstvánné boltvezetők 12 022 forint értékű könyvet adtak el. A könyvesbolt dolgozói és a bizományosok 4000 darab Érdekes kalendáriumot adtak el. Ezzel az eredménnyel a tabi könyvesbolt országosan második helyezést ért el. A falusiak karácsonyra 17 500 forinttal több könyvet vásároltak, mint az előző évben. Emelkedett a y törpe családok“ száma megyénkben A Statisztikai Hivatal So- álló, úgynevezett »törpe csalámogy megyei Igazgatósaga a legutóbbi népszámlálás adatait figyelembe véve 105 900 családot tart nyilván, mintegy hatezerrel többet, mint tíz évvel korábban. A családtagok szám szerinti megoszlása azt mutatja, hogy a családok életében jelentős változások következtek be. Százalékos arányban még mindig a 3—5 tagú családok vannak túlsúlyban, de emelkedett a két személyből dók« száma. A legszembetűnőbb változás az öt tagon felüli családoiknál tapasztalható: feleannyian vannak, mint 1949- ben. Csökkent a gyermekek «earna is. Az adatok szerint száz családra 113 gyermek jut a r'zgyében (régebben 134 jutott). Körülbelül háromezerrel nőtt az egyedülállók száma is, főként az öregeké. Várható, hogy mindinkább előtérbe kerül a társadalmi gondozás. Januártól: füzet formátumban jelenik meg a TISZATÁJ A tizenkilencedik évfolyamába lépő irodalmi és kulturális lap, a Szegeden szerkesztett Tiszatáj januártól kezdődően füzet formátumban jelenik meg minden hónap 5-én, színes borítólappal, öt ív terjedelemben, példányonkénti 5 forintos ár- ban. • A lap szélesíteni kívánja olvasóinak korét, ezért nem csak irodalommal foglalkozik, hanem különböző rovataiban bő teret szentel általában a kulturális élet sőt ezen túlmenően a mai magyar valóság izgalmas, aktuális kérdéseinek. Ezért a versek, elbeszélések, regényrészletek, tanulmányok mellett riportok, szociográfiák, publicisztikai írások is helyet kapnak anyagában, melyet neves alkotóik illusztrációi egészítenek majd ki. A folyóirat előfizetési ára egész évre 60,—, fél évre 30,—, negyedévre 15,— Ft. önköltségcsökkentési versenyre is. Mint ismeretes, a múlt év elején szerkesztőségünk kezdeményezésére a vállalatok zöme vállalta, hogy önköltség- csökkentéssel huszonhárom- millió forintot takarít meg Ebből azonban vajmi kevés valósult meg. Azok a vállalatok (Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat, Dél-magyarországi Fűrészek, AKÖV, Finommechanikai Vállalat, Faipari Vállalat, Húsipari Vállalat, gabonafelvásárló, Nagyatádi Konzervgyár), amelyek a legnagyobb felajánlásokat tették, nem váltották valóra ígéretüket. (Csupán a Tejüzem, a Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalat, a Vas- és Fémipari Vállalat, a Gyógyszertár Vállalat, a V/íz- és Csatornaművek meg a Patyolat teljesítette vállalását.) Ebből az esetből is világosan látszik, hogy a »ha sikerül jó, ha nem sikerül, úgy is jó« szemlélet milyen óriási károkat okoz a népgazdaságnak. KAROS ÉS VESZÉLYES volt ez a szemlélet az elmúlt években, de különösen káros és veszélyes ma, 1965 küszöbén, a második ötéves terv utolsó esztendejében. Most már egy percet sem lehet várni a hibák kijavításával! Aki az idén is olyan nemtörődöm módon akar dolgozni, mint tavaly, aki a gazdaságosabb termelésre való felszólítást formaságnak minősíti, aki a korszerű termelés szükségességét nem érzi, s annak előmozdításáért semmit sem tesz, az képtelen megérteni azokat a problémákat, amelyekre a párt felhívta a figyelmet, s amelyeknek megoldását célul tűzte ki népünk elé. Az ilyen ember nem halad a korral, bármilyen hangzatos nyilatkozatot tesz is a kor technikai vívmányairól; az ilyen ember önmagának, családjának, munkatár. sainak legfőbb rosszakarója. Hiszen a fejlődésnek, az élet- színvonal emelésének legfőbb mozgatóját, az anyagi javak termelését hátráltatja. Pártszervezeteink lépjenek föl az ilyen szemlélet ellen, és fojtsák el csírájában, mert lehet, hogy holnap már késő lesz. Ez a kór nem heveny, nem jár nagy »lázzal«, alattomosan lopja be magát az emberekbe, de gyorsan terjed. S fájó sebeket, nehezen gyógyuló fekélyeket okoz. Rendszerint nem az/ellenség terjeszti. S talán azért is olyan nehéz ellene küzdeni. De lehet! Szegedi Nándor 99 Utolsó üdvözlet az együttes tagjaitól“ Amikor találkoztam vele, meglepett búskomorsága. Eltűnt szeméből a ragyogás, a megszokott életkedv. Tizenhét éves cigánylány. Az életéről meséit... — Apám, anyám cigány, én is az vagyok. Akkor úgy éreztem majdnem a mai napig, hogy mi a társadalom számkivetettjei, ötödik kerekei vagyunk. Hogy ezt megcáfoljuk, minden erőnkkel azon voltunk, hogy bebizonyítsuk: a cigány is ember, és ha akar, akkor beilleszkedhet, és hasznos tagjává válhat a társadalomnak. Sokáig sok keserűséget kellett lenyelnünk. Mikor megalakult a cigányegyüttes, a szülők először nem akartak engedni bennünket táncolni. Mi elszöktünk. Később rendszeresen jártunk próbára, és , itt éreztük először, hogy $ ránk is szükség van. Hogy mi is ugyanolyan embernek számítunk, mint a másik. Aztán, mint a villámcsapás, jött a tragédia. Anyám megbetegedett. Egyre nehezebben tudtunk járni próbára. Pár héttel később anyám meghalt. Aznap éppen próba volt. Mi nem voltunk ott... Néztem anyámat... mintha aludt volna ... Nem tudtam sírni.. . A temetésen nem voltak sokan, de az együttes velem kísérte el anyámat utolsó útjára. Ketten koszorút helyezlek a sírra. »Utolsó üdvözlet az együttes tagjaitól« — ez volt a szalagra írva. Nem tudja elképzelni, milyen jó érzés volt ez! Ami volt, az elmúlt. A miág megváltozott — és az érzés is az emberekben. Cs. S. Ahol ismeretlen a rákos megbetegedés A csendes-óceáni Húsvét- szigetek egyikén, amelynek 1100 lakosa van, nemzetközi orvoskutató csoport vizsgálja végig a lakosságot. Megállapították ugyanis, hogy ezen a szi geten, amely 4000 kilométernyire van a dél-amerikai kontinenstől, és alig van .kapcsolata a külvilággal, teljesen ismeretlenek a rákos megbetegedések. Kanadái, amerikai, norvég, angol és francia orvosok vizsgálják meg a lakosság vérének összetételét és más átöröklött biológiai sajátosságokat. JUqtH&a a öUálaUól Meglepő dolgon történtek mostanában a Kisgaigócai Zabelosztó Vállalatnál. Galambos igazgatót fölmentették beosztásából, és Kiss Hugót nevezték ki helyére. Ami meglepő: Galambos egy csöppet sem bosz- szankodott, sőt valósággal boldog volt. — Végre, leváltanak — újságolta a városban boldog-boldogtalannak. — Hiszen én úgyis csak a reprezentáláshoz értettem, meg rossz szellemet is alakítottam ki magam körül. Ideje volt, hogy megfelelő ember kerüljön a helyemre. Galambos kisebb sem csalatkozott a vállalatnál. Nemsokára fölfedezte, hogy az elosztást iktató hivatalban egész nap csak fecsegnek, és semmit nem dolgoznak az emberek. Összehívta őket vezetőstül, és kemény bírálatot gyakorolt. Az osztály munkatársai szívélyesen szorongatták Hugó kezét, és egymás szavába vágva magyarázták, hogy mennyire igaza van, és változtatnak magatartásukon, fecsegés helyett ezután dolgozni fognak. Az osztály vezetője pedig egyenesen sírva fakadt, átölelte, ríva fakadtak az emberek, részben az örömtől, részben a meghatottságtól, hogy végre valaki bírálja a munkájukat. Egy kövér, cvikkeres csoportvezető pedig valósággal felsikított a gyönyörűségtől: elmúlt tehát az elvtelen.di- esérgetés korszaka, hála istennek, hogy van egy Hugónk! Ezt kiáltotta, és azon mhiutában elment trafikosnak, mivel ő maga is érezte, hogy az égvilágon semmit nem ért a zab áruforgalmazásához, és csak azért lehetett csoportvezető, mert sógora az egyik kisbeosztást sem vál- arcán meg- gateócai főnöknek. Iáit el a »cégnél — Ha rólam bebizonyosodott, hogy mint vezető nem értek a zabelosztáshoz — mesélte ismerőseinek —, kisebb beosztásban miért értenék hozzá? Nem igaz? Inkább elmegyek szegkovácsnak — ezt már Hugónak mondta búcsúzáskor, majd kacagva átölelte utódját, és táncléptekkel hagy- ta el régi sikertelenségeinek színhelyét. — Ez igen — re- begte meghatottan Kiss Hugó —, egyenes, karakán gyerek ez. — De másokban csókolta Hugót, és kijelentette: ez a bírálat életének legszebb napja. Rájött, mtlven semmirekellő, hogy hagyta ígv a dolgokat az osztályán. majd leült, megírta lemondásit«, és elment egy zöld- séeíVietbe zabot árulni. Kiss Hugó később fölfedezte, hoev az áruforgalmi főosztályon nem értenek az áruforgalmazáshoz, sőt nemcsak ez o hibájuk, hanem ails. hogv srteor-kom*' alapon intézik a z»u' elosztását. őket is összehív*' Kiss, és elmondta, észrevételeit. Itt is Kiss nagyon boldog volt, hiszen munkáját elismerés és öröm vette körül. A Zabelosztó Vállalatnál mindenki el volt ragadtatva: végre személy szerint megbírálják, vésre rámutatnak a hibákra, végre-valahára befellegzett a lan«rv- meleg — én nem bántalak téged, te ne bánts eng^m — karcolatoknak. Szó szerint történt. Aki ne-n *>í- s*i. nézzen ntánn . . . Es gyerekek mesének vétTft. jatok jól. álme ? tok szépeket... Ordas Nánd^ NÉLKÜLI ZÖVIET A folyamatosan fejlődő ** magyar ipar új, érdekes kísérletei folynak a Lőrinci Vattagyárban. Hadat üzentek a regi technikának, azaz »szövés nélkül« készítik a szövetet. Az eredményes kísérletek bebizonyították, hogy az új technika sikerrel és gazdaságosan alkalmazható. Maguk a munkások nagy örömmel tanulják meg az új gyártási eljárást. A kellék egy részét nem a hagyományos szövéssel dolgozzák fel, mert ez túlságosan lassú. Ehelyett a lényegesen gyorsabb és termelékenyebb módszert alkalmazzák, vagyis az úgynevezett hurok- és bundavarrást. Ezzel az új eljárással frottíron és bélésanyagon kívül most már kitűnő minőségű kabát- és bútorszövet' is gyártanak. Ezeket a készítményeket l boratóriumokban gondos megvizsgálták. Minden próba t kiállottak. Szakítószilárdságuk vben már több százezer ért gyártott az új módszerrel. Maga íi váltás az NDK vártmán »\Lilimo« gépen varrva hurk úó módszerrel történik. Az újfajta, szövés néljobb, mint a régi technikával szőtt szöveteké, de a kötőanyag nem teszi nehezebbé. Előnyeik tehát nyilvánvalóak. Ezt állítja Harkai Ágnes technikus is, aki az új, szövés nélküli kelme szakítószilárdságát méri. (Első képünk.) A kísérletező gyár ebben a: küli szövést Szakács Bernadett túzőnő már kitűnően elsajátította: mesterien irányítja a gépet. (Második képünk.) Harmadik képünkön Fazekas Etelka, Harkai Ágnes és Páni Ferencné az új módszerrel készült bútorszövetet vizsgálja a gyár laboratóriumában. 70 000 pulyka „készül' Rekord: 103 200 000 darab tojás A Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyáregysége 132 százalékra teljesítette tavalyi tervét, a termelési érték meghaladta a 257 000 000 forintot, összesen 328 vagon feldolgozott baromfit szállított el a gyár. A csomagolt áru 76 százalékát exportálták. A népi demokratikus országokon kívül többek között Dánia, Svájc, Olaszország, Ausztria és Finnország tartozik az állandó vá- •rlók közé. A múlt év szép rekordot hozott: a felvásárlók 103 200 000 darab tojást gyűjtöttek össze. Ezekben a napokban javában tart a pulykaszezon. Január 15-ig előreláthatólag 70 000 pulykát dolgoznak fel. Folytatják az üzem bővítését. 1967-ig 42 000 000 forintos beruházással korszerűsítik, illetve bővítik a gyárat. Az idén új feldolgozóvonalat létesítenek, elkészítik a darabol ó-bontó csirkepályát. így exportminőségű, konyhakész, darabolt árut adhatnak a kereskedelemnek.
