Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-06 / 4. szám

Tís nappal az átadás előtt SomoggiNéplap A Z M S'2 M P MEGVÉ! PI70TTSAGA ES A MEGYE! TANACS LAPJA A tárgyalóteremből Közpénz = közpréda? JELI ISTVANNÉ, amint ha­zaért, azonnal az asztalon fekvő vaskazettáért nyúlt. Megszokott mozdulattal vette föl a mellette levő kulcsot, s kezdte el számolgatni a pénzt. Megszámolta még egyszer, az­tán újból vagy ötször, de a pénz csak nem lett több. — Kilencszáz forint hiány­zik a termelőszövetkezet pén­zéből — mormolta elsápadva, majd töprengeni kezdett, hogy mire adott ki esetleg pénzt, amiről nincs számla, nyugta. De nem lett okosabb. A kaposszerdahelyi terme­lőszövetkezet pénztárosa jól tudta, hogy a hiányért neki kell' felelnie. Másnap Molnár , Lajosné főkönyvelőnek jelen-. tette a dolgot, s azt is, hogy a? hiányt saját pénzéből pótolta. J Ez május végén történt. £ JŰLIUSBAN egy alkalom-# mai 2100 forint hiányzott a la-# kásán »őrzött« vaskazettából.# Megint csak nem tudta mire# vélni a dolgot. Ismét saját ^ pénzét tette a hiányzó összeg helyére, és szólt a termelőszö-i vetkezet elnökének, Rócz Já-( nosnak. Az csak csóválta ajl fejét. Október elején 2430 forint tűnt el a vaskazettából. Ezt már a termelőszövetkezet ve­zetői is furcsának találták, lopásra gyanakodtak, s a, rendőrség segítségét kérték. A TETTES hamarosan meg­került, s a napokban vonta fe­lelősségre a Kaposvári Járás- bíróság dr. Balajthy Sándor tanácsa. Ifjú Gazda Istvánná Kaposszerdahely, Árpád utca 7. szám alatti lakos így val­lott: 1 — Férjem révén kerültem^ rokonságba Jeliékkel, s bejá­ratos lettem házukba. Tud-' tarn, hogy az asszony a szö­vetkezet pénztárosa, s azt is, hogy lakásán őrzi a tsz pén­zét. A vaskazetta rendszerint a konyhai asztalon volt, mel­lette tartották a kulcsot is. Jelinével többször dolgoztam együtt a mezőn, s néhányszor megkért: menjek el hozzájuk, főzzek vacsorát helyette. A kazetta, a mellette heverő kulcs csábított arra, hogy megnézzem, mennyi pénz van benne. Először csak kilencszáz forintot vettem el, de amikor! láttam, hogy nem keresik a) tolvajt, s a pénzt sem őrzik gondosabban, még kétszer lop­tam. A pénzt magamra költöt­tem, de megtérítem az utolsó# fillérig... A TERMELŐSZÖVETKE­ZET tanúként kihallgatott ve­zetői — Rácz János elnök és Molnár Lajosné főkönyvelő — elmondották, hogy már nincs követelésük, mert Gazdáné az ellopott pénzt visszafizette. A bíróság ennek ellenére — nem jogerősen — háromhóna­pi szabadságvesztésre ítélte a tolvajt. * * * Voltaképpen befejeződött az ügy, de azért nem lehet könnye­dén napirendre térni fölötte. Meg­engedhetetlen az a könnyelműség, felelőtlenség, ahogyan Kaposszer- dahelyen a közpénzt, a termelő- szövetkezet vagyonát kezelik! Vagy talán azt gondolják, hogy a közpénz közpréda? A termelőszö­vetkezet vezetőinek meg kellett volna győződniük arról, hogy a pénztáros hol és hogyan őrzi a reá bízott összeget. Ha ezt nem tették meg lopás előtt, meg kel­lett volna tenniük akkor, amikor a hiány tudomásukra jutott. Szalai László „Garanciális javítást nem vállalunk!“ A nagyatádiak és a kör­nyező községbeliek örömére végre megnyílt a Somogy me­gyei Finommechanikai Válla­lat nagyatádi telepe. Nem kell ezután a hibás háztartási kis­gépeket, írógépeket stb. Ka­posvárra vinni. Az örömbe azonban üröm vegyült, mert a telepen nem vállalják a ház­tartási kisgépek garanciális ja­vítását. Á mosógép-, centrifu­ga-, hűtőszekrény stb. tulajdo­nosoknak továbbra is Kapos­várra kell szállítaniuk a ga­ranciális javításra szoruló gé­peket. Vajon miért nem le­het helyben elvégezni ezeket a javításokat is? — ds — •• Összeomlott egy új istálló Bárdudvarnokon A kár egymillió forint — Haláleset nem történt Tegnap délelőtt 11 óra öt­ven perckor nagy robajjal összeomlott a bárdudvarnoki Munkásőr Tsz átadás előtt álló 108 férőhelyes -tehénistál­lója. Emberéletben nem esett kár. A korszerű, vákuumvezeté­kes istállót a Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat készítette. Az átadás eredeti határideje november 30-a óriási robajra figyelt föl, s az új istálló falai közül jajveszékelést, scgélykiál- tást hallott. A vállalat munkásainak több­sége az istállóban tartózko­dott, amikor eddig még isme­retlen okból összeomlott a te­tőszerkezet, s a hosszú épület egyik oldalfala kidőlt. Huszár József a tsz-irodához rohant, volt, a végső határidő január mentőkért, tűzoltókért tele­15. A vállalat az utóbbi na­pokban negyvenöt munkást küldött Bárdudvarnokra, s mától bevezették volna a ket­tős műszakot. Erre azonban már nem kerülhetett sor. A közelben tartózkodó Hu­szár József Nem értetted, hogy miért állok hosszú perceken át mozdulatlanul, a kályhának támaszkodva. Csodálkozva néztél rám, én pedig nagyon örültem, hogy nem szóltál egy szót sem. Láttam, hogy így volt, pedig nem téged néz­telek ... Az udvarról váratlanul za­jos hangossággal gyereksereg tódult az előszobába, aztán tágra nyílt szemmel, egymást előretuszkolva megálltak. Bá­multák a jókedvű zenészeket, a csillogó szaxofont. Valahol valaki ezt mondta: »Na, ak­kor most igyunk a fiatal pár egészségére...« Te nem értetted, hogy eb­ben a vidám forgatagban mi cövekelt hosszú percekre a kályha mellé. Aztán láttam, hogy tekintetem irányába for­dulsz, és elfelejted cigaret­tádról leverni a hamut. Olyan volt az egész, mint egy kép... Nem, nem is kép, inkább mint valami különös hangulat... Egy modern lámpa — kovácsoltvas lábak, sárga ernyő, alatta egy rán­cos, remegő öregasszony ... Körülötte mindenki beszél, koccint, nevet. Ö egyedül ül a sarokban, gyűrögeti fehér zsebkendőjét, hunyorgót az unokának adott nászajándék aranysárga fényében. Ide ül­tették le. A sürgő forgatag­ban talán egy kicsit el is fe­ledkeztek róla... Az én nagyanyám jutott eszembe. Ö is ilyen kicsi, ráncos, remegő öregasszony volt. És csöndes. Órákig el tudott üldögélni szótlanul, de a keze nem nyugodott. Ügy él emlékezetemben, hogy mindig stoppolt. Elszakadt, rongyos zoknijainkat varro- gatta. — Mama, nem érdemes ez­zel már kínlódni, annyira rossz — szokta mondani anyám. — Dehogynem! Jó lesz ez még itthonra ... Nem érte meg egyik, unoká­jának esküvőjét sem. Pedig lehet, hogy ö is ugyanígy ült volna, ünneplő feketében, zsebkendőt gyűrögetve, vala­hová messze-távolba nézőn— »Csak egy kislány van alvi­lágon . . . « Nem, ezt a millió érzéssel párosuló gondolatláncot nem szabad elszakítani. Sárga és fekete .. Nap­nyugta és napkelte. De a hangulatlámpát már eloltot­ták, és ő ott ült a táncotokat nézőn. Akkor tudtam meg, hogy kilenc gyereket hozott a világra . .. Három él. íonált, két társa, Bödő József és Bék János pedig a munká­sok segítségére sietett. Az építők egy része a betonjász­lak alá menekült, többen a nyílt részeken igyekeztek a szabad ég alá. Négy sebesültet azonnal kórházba szállítottak a mentők. — Tessék, egyetek, igya­tok! ... — Csak legalább három napig tartana ez a lakoda­lomJ... — Azon ne múljék! Bírjuk mi három nap ... — Melyik volt az én poha­ram? Nohát akkor sose iszunk?!... Magányosan ült a sarok­ban. ölébe ejtett kézzel. Egy kis sziget a sok ünneplő fia­tal tengerében. — Szegény mama, nagyon gyenge már. De elhoztuk, itt akart lenni, hadd örüljön velünk... Később, éjszaka, mikor már kipirultak az arcok, és minden pohár borban több lett a nóta, ott ült a táncoló- kat nézőn ... Már eloltották a sárga ernyös hangulatlám­pát, és ő is mintha más lett volna... Akkor nem mertem odamenni hozzá. Csak az a különös hangulat kapott meg. Olyan ellentétes volt az a sárga fény, a kissé absztrakt kovácsoltvas lábak és a szóf­ián, csupa ránc öregasszony. Bizonyos voltam abban, hogy egymást kergetik fejé­ben a gondolatok. A múlt, a jelen, a sok ragyogó kedvű fiatal, a maga elesett öregsé­ge, az egyetlen szeretett uno­ka, akinek lakodalmán már nemcsak a magyar nóta, ha­nem a tviszt is járja... (Rigó János és Torma János f könnyebb sérüléseket szenve­di dett, a késő délutáni órákban jelhagyták a kórházat, Hor- Iváth József és Kabát Ferenc ,— aki gerinctörést szenvedett (— még hosszabb ápolásra (szorul. ( A tragikus szerencsétlenség i fölbolygatta az egész falut. A — Nagyon szép, derék cin- ^lakosság a községtől egy kilo- ber volt a fiam... Ugyanab- i méterre levő majorhoz sza­bón a hónapban temettem el, ladt’ segítségükre azonban te- <mar ^m volt szükség. ( Romokban hever a csaknem (teljesen kész, hatalmas istálló, (amelytől a tsz-tagok régóta ^ várták jövedelmük gyarapo- / dását. Az épületen már csak , a belső vakolás, a padozat be- t, tonozása és a jászlak elkészí- j tése volt hátra. A beruházás (összege másfél millió forint. mint az uramat. A sok metés, az tett tönkre... Mondani akartam, hogy most nem, nem szabad erre gondolni, ne kutassa a feke­tét. Itt most csupa öröm minden, vegye észre a sárgát, a pirosat, a színeset!... De nem kellett szólni, valami csodálatos ösztönnel megérez­te ezt. — Örülök ennek az ünnep­nek. Legyen boldog a Mari kám. .. Csak úgy vagyok, hogy látom itt ezt a sok szép fiatalt, és akkor mindig eszembe jutnak az enyémek, azok, akik nem lehetnek itt... Ha akarjuk, ha nem, az öröm mellett mindig ott la­pul a bánat... És ő még hajnalban is ott ült a táncolókat nézőn. Ébren figyelve, hogy ne veszítsen el egyetlen dalt, egyetlen ne­vetést, egyetlen mozdulatot sem... Ha érdeklődtek, nem akar-e lepihenni, csak rázta a fejét. Pedig nemigen mentek hozzá megkérdezni, hogy mi­től olyan bütykös, ráncos a keze... ... Hát ezért álltam perce ken át a kályhának támasz­kodva. És ebből a buzogó­boldog hangulatból magam­mal hoztam ezt a képet... A Nagyanyáét, aki ott ült hu- nyorgatva az unokának adott nászajándék narancssárga fé­nyében. És örült annak, hogy itt lehet... Megfáradt, remegő öreg­asszony. Kilenc gyerek any­ja. Olyan jólesett, mikor a táncolókat nézőn elmosolyo­dott Vörös Márta­f Talpraesett titkárnő A szakemberek megállapí­tása szerint a beépített anyagból mindössze két- báromszázezer forint ér­tékűt lehet majd felhasz­nálni. A kár az előzetes becslések szerint több mint egymillió forint. És legalább még egy­évi várakozás, mire a szövet­kezet tizennyolc helyen lévő szarvasmarha-állományát ősz- szevonhatja, s áttérhet a korszerű állattenyésztésre. A kora délutáni órákban Bárdudvarnokra érkező szak­értő bizottság széles körű vizsgálatot indított a felelős­ség megállapítására. Az épü­let összeomlásának okai még ismeretlenek. J. B. Főnök: — Ügy szeretném megünnepelni a névnapo­mat, hogy a beosztottjaim jól szórakozzanak, nekem pedig ne kerüljön egy fillé­rembe se. Titkárnő: — Akkor föl kellene akasztania magát, főnök úr. Rendkívül érde­kes lenne, egy fillérjébe sem kerülne, s ráadásul a beosztottaik is jól szórakoz­nának! unonszoT A szarvastehén fölveti a fejét. Valami izgalmasat érez. Feszülten hallgatja a kopaszra vált erdő fáinak monoton zúgását, szemével a távolba kutat. Nem látja, nem hallja, de ösztönei azt súgják: emberek járnak a völgyben. Társai még békésen ro­pogtatják a gyérülő füvet. (1. kép.) Rezzenés. Eliramlanak. Lábuk sebesen röpíti őket. Testük megnyúlik, szinte re­pülnek. Menekülni! Ez tölti el egész valójukat. Dörrenés. A vadász nem hibázott. A száguldás véget ért. Halálos sebbel a testé­ben az állat a puha avarra zuhan. (2. kép.) Gyűlik a zsákmány. Sike­res a vadászat. Fernando Rodriguez spa­nyol állampolgár 16 évet töl­tött Argentínában, majd visszatért hazájába, és most Cordobában leérettségizett. A matúra után beiratkozott az egyetemre, az orvosi fa­kultásra. Fernando Rodri­guez úgy véli, hogy minden­hez még bőven van ideje, noha 75 éves. . * * A La Vie Militaire című folyóirat, a francia hadsereg lapja közli egy tiszt pana­szos levelét: »■A civilek egyenruhája egyre pompásabb, díszesebb lesz, főleg a saplcájuk. Az­előtt a portások, múzeum­őrök és egyéb ilyenfajta al­kalmazottak tiszti sapkát vi­seltek, manapság csak tábor­noki fejfedővel elégszenek meg. A legcifrább a börtön- örök egyenruhája, egy-egy fegyőr legalább sorhajóka- pitányi egyenruhát visel.-« * * * Találkozik két ismerős a kaposvári állomáson. — Honnan jössz? — Nászúiról. — És hol a kedves felesé­ged? — Nem jött velem, ö már sokszor volt nászútan. * * « Simonekné találkozik leg­jobb barátnőjével. — Ügy emlékszem — csi­csergi —, hogy mostanában lesz a születésnapod ... Há­nyadik is, aranybogaram? — A harmincötödik, édes­kém ... Simonekné egy pillanatra elgondolkozik: — Időszámításunk után, szívikém? * * * Morzsák A különc akkor szeret ki­rándulni a zöldbe, amikor minden fehér. * * * A fényes elméknek rend­szerint gyorsabban fényese- dik a nadrágjuk is. * * * Vannak pillanatok, ami­kor a ruhátlanság teszi az embert. * * * Még mindig nem találták fel azt a szivacsot, amellyel ki lehetne törölni a kellemet­len emlékeket. * * » A kilincset csak akkor ér­demes lenyomni, ha van raj­ta ajtó. * * * Az íróba többször belerúg­tak, többször kapott szívro­hamot, s ekkor kezdte fölis­merni, hogy az írást külső hatások és belső érzések de­terminálják. * * * Az ifjú költő, sajnos, gyor­sabban nőtte ki nadrágját, mint nyelvi hibáit. * * * Az emberiség idejét azok rabolják el, akik sok ezer szóval unos-untalan magya­rázzák, hogy kétszer kettő négy. * * * Mindenekelőtt azoknak kí­vánj boldog új évet, akiktől elvárod, hogy boldog új esz­tendőt biztosítsanak neked. B. S. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Taná«2i lapja. Főszerkesztő: WTRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor a. i Telefon 15-10. 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár Latinka 8. u. í. Telefon 15 16. Pelelö* kiadói Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem őr/. * u meg, és nem adunk vissza Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft index: 250tn. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, LatLnJka Sándor utca 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents