Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-06 / 4. szám
Szerda, 1965. január 6. 3 SOMOGYI NÉPLAP »Kedves Tsnár Ül'! Ezt a levelet én írom, illetve gépelem. Amikor elindultunk, akkor is volt nagy izgalom, de ahogy ide értünk, még nagyobb lett. Balatonszárszótól hat kilométerre van Kötésé. Már vártak bennünket. Én egy nagyon kedves családhoz kerültem. Már az első nap megtanított gépelni Orbán Mihály bácsi, aki a tanácsnál gazdálkodási előadó .. . « S olvasom tovább a sorokat a zamárdi Fővárosi Gyermek- otthon egyik irodájában. Komon yi Béla igazgató és Cseke Lajos helyettes az arcomat figyeli. Nem akarom mutatni, hogy mennyire meghal a kis Antalik Ilonka levele, amelyben beszámol arról, hogy gumicsizmával vártík Kötcsében az autóbusznál, hogy mit csinálnak az »intézettek«, hogy már megismerkedett a kötéséi nevezetességekkel: a postával, a művelődési házzal, s hogy* milyen jól érzi magát Orbánéknál. — Ez az első alkalom, hogy állami gondozottakat adtunk ki a szünetre — mondja az igazgató. — Nálunk mindenük megvan a gyerekeknek, mindent megkapnak, csak a családi környezetet nem. A mi kétszázhetven gyermekünk mindegyike valamilyen lelki sebbel került ide, olyan környezetből, amire nem szívesen emlékezik vissza. Most pártfogó szülőkhöz adtuk ki őket, és azt szeretnénk, ha megismernék az otthon melegét ezeknél a családoknál. — Kötcse önként jelentkező község volt — veszi át a szót Cseke Lajos —, tizenkét gyerekünket vittek ki. A patronáló szülők kedvességét természetesen szeretnénk viszonozni. Azokból a családokból, ahol a mi gyerekeinket elfogadták a szünetben, mi is szívesen látunk vendéget az intézetbe. Strandunk, motorcsónakunk van, vendégszobánk is rendelkezésükre áll. Köszönettel tartozunk a kötcsei szülőknek, hogy ezzel is megkönnyítették a nevelömunkát. m A leltáradatok feldolgozásával folytatódnak a zárszámadási előkészületek Amikor elvitték a tizenkét gyereket, Cseke Lajos igazgatóhelyettes megígérte, hogy meglátogatja őket. Elindulunk hát Kötésére, mindketten nagyon kíváncsian, vajon hogyan érzik magukat a gyerekek. Böjté Sándor iskolaigazgatóval a falu elején találkozunk. ö is családlátogatóban volt. — Nem volt szükség telefonálásra — mondja Cseke Lajosnak —, nagyon jól viselkedett mindegyik gyerek. Abban állapodtak meg ugyanis még Zamárdiban, hogy ha valakivel baj lesz, telefonál, s jönnek azonnal a rendetlenkedőért. De erre nem került sor. Richterék »ideiglenes« gyerekét nem találjuk otthon, átment a testvéréhez játszani. — Ügy nézem, hízott is a kislány — mondja büszkén Richter nagymama. — Nagyon szeretjük a kis Annát. Ejírcsak a mieink volnának úgy rendre szoktatva, mint ő... May Lászlóné nagymosást tart, a férje hátul az udvarban foglalatoskodik. A három gyerek — az intézeti testvérpár, Anna és Erzsi — a háziak kislányával gyöngyöt fűz egy szépen föidíszített karácsonyfa tövében. Amikor meglátják Cseke Lajost, nagy az öröm. — Hát el tetszett jönni!... — simulnak hozzá, s már mesélik is élményeiket. — Fosztottam tollat, csuda érdekes volt... — Disznóölés volt Richte- réknél, segítettem kötözni ... Pesti gyerekek... Mayné szeretettel nézi őket. A három gyerek mellé szívesen elfogadta az intézetből a negyediket. — A tavasszal meg a nyáron szeretném meglátogatni a kislányt — mondja —, a szívünkhöz nőtt e rövid idő alatt is. Orbán Mihályt a községi tanácson találjuk. Felcsillan a szeme, amikor Antalik Ilonkáról érdeklődünk. Abból, amit elmond, érezhető, hogy nagy megértéssel, szeretettel, tapintattal közeledett a kislányhoz; ez a nyitja, hogy Ilonka is nagyon ragaszkodik hozzá, s már beleilleszkedett a családba is. Hogy mivel nyerték meg Ilonka szívét, az ajándék nylonharisnyával-e (első az életében!), az Ági lányuk készítette báliruhával-e, az esténkénti családias beszélgetésekkel-e, nehéz volna eldönteni. — Kellemesebb volt így a szünidő nekünk is — mondja Orbán Mihály —, jóleső érzés, hogy örömet szerezhettünk a gyereknek. Meglátogatjuk Fehér Mikló- séknál Sajtos Ágit is. Éppen azon tanakodtak a szomszédék Pistijével, hogy menjenek-e ródlizni. — Mi tetszett legjobban Fehéréknél? — kérdezi Cseke Lajos. A kislány azonnal válaszol. — A karácsony... Tölgyesiek ajtajából egy melegítés valaki repül felénk, s kiköt Cseke Lajos nyakában. — Tanár úr, hogyan tetszett ide találni? Ez a Pap Évás temperamentum. A kislány nem is lenne hű önmagához, ha nem így repült volna. Ö az intézet egyik kedvence, talpraesett, bátor, nagyon értelmes gyerek. A haja most rövid, a helyi fodrász vágta le a legújabb divat szerint. Éva nem várja a kérdéseket. Kezében kézimunka, pattogós, élénk hangja betölti a kis helyiséget. — Tanár úr, annyit híztam, harminchat kilóval jöttem, és most negyvenegy vagyok... — Tanár úr, délben kelhettem föl hétfőn... — Tessék elképzelni, véletlenül elégett a cipőm talpa... Tölgyesi néni mosolyogva hallgatja fel-felpillantva szemüvege mögül. Éva életet vitt az egész házba. Megtudjuk, hogy négyszer volt moziban Valival — Tölgyesiék kislányával —, és még pattogatott kukoricát meg kiflit is sütöttek. Mind-mind élmény ez egy intézeti gyereknek. Amikor elbúcsúzunk, Éva megkérdi: — Tanár űr, ide máskor is el lehet jönni? ... © Horváthékkal az utcán találkozunk. Az asszony megáll. — Csak nem a lányomért jöttek? Nem adom ám olyan könnyen! Megnyugtatjuk, hogy csak látogatók vagyunk. — Nem tudom, melyikünk sír majd jobban, ha él kell vinni... A ragyogó tiszta konyhában beszélgetünk. Csorba Marika Hjorváthné ölében ül, mackót, kaucsukbabát szorongat a kezében. Az asszony úgy átfogja, mintha sohasem akarná elengedni. — Legszívesebben vissza sem adnám. Nem azért, mert a mi gyerekünk, de nagyon aranyos kislány. Olyan elfogultan beszél Marikáról, cselekedeteiről, mintha sajátja volna a kislány. Amikor a gyerek családi körülményeire terelődik a szó, elsírja magát. — Hogy lehet egy ilyen kislányt elhagyni! Bármikor elfogadnám örökbe. Horváth Lajos azt mondja, hogy ilyen boldog karácsonyuk még nem volt. Nincs gyermekük, most tudják csak igazán, mit jelent a gyerek a családban. — Már megbeszéltük Marikával, hogy minden látogatáskor megkeressük, és minden szünidőt nálunk tölt A többieket nincs időnk meglátogatni. De az ő szünidejük is biztosan olyan élménydús, mint Éváé és Marikáé. * * * Kötcsei látogatásunkkor még pár nap volt hátra a téli szünidő végéig. Mikor riportunk megjelenik, a tizenkét »kölcsönzött« gyerek ismét az intézetben tanul. Nagyon emlékezetes volt számukra ez a karácsonyi szünet. Bizonyára megnő majd a postaforgalom Kötcse és Zamárdi között... Minden terem foglalt. Innen zongoraszó, lábdobogás hallatszik, onnan gyerekhangok, furulyaszó. Benyitunk. Üres a nagyterem, csak a színpad mozgalmas. Próbál a népi- tánc-szakkör. Somogyi leánytáncot tanulnak. A klubszobában már áll a paraván, mögötte a gyerekek bábokkal. A Furulyatáncot próbálják. Akik nem szerepelnek, segítenek Szabó Gyulá- nénak a bábkészítésben. Újfajta bábokkal gyarapodott a Hétfőn zárszámadási munka - értekezletet tartottak a megyei pártbizottságon. Ezen a járási pártbizottságok, tanácsok és bankfiókok illetékesei — a megalakuló felülvizsgáló és megerősítő bizottságok tagja: — vettek részt. A tanácskozás célja az volt, hogy egyrészt értékelje a termelőszövetkezeti, leltározások főbb tapasztalatait, másrészt az egyöntetű értelmezés biztosítása végett az összes érdekelt járási ügyintézővel ismertesse a földművelésügyi miniszter és a pénzügyminiszter együttes zár- számadási utasítását. szakkör — fakanálból, köcsögökből készítik ügyes kezek. Már a »premier«-re kész a darab. Először a kaposvári úttörőknek, óvodásoknak mutatják be, majd »tájol« vele a szakkör. Sok kézügyességet kíván a modellezés. Ügy látszik, a lányokat nem érdekli ez a szakkör, csak fiú tagjai vannak. Repülőgép-modelleken kívül hajókat, vitorlásokat is készítenek a gyerekek. A munkaértekezleten Kovács Károly, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának tsz- főkönyvelője és Dékány Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának főcsoportvezetője tartott előadást a tapasztalatokról és a feladatokról. Mint megállapították, a leltározás gyakorlatilag me- gyeszerte rendben befejeződött. A helyszíni ellenőrzés kirívó szabálytalanságot vagy felületességet, mulasztást nem talált. Ez a jó, gondos előkészítésnek az eredménye, továbbá annak, hogy a leltározó bizottságok nagyon komolyan vették fontos megbízatásukat... A leltározás befejeztével most az adatok feldolgozása, aztán elkészítése, a szövetkezet 1964. évi gazdálkodásának értékelése következik. A zár- számadási munka mindeddig kellő ütemben haladt, s a kilátások szerint a határidőin belül elkészül a többi további tennivaló is. Ä tanácskozáson a pontosságra, a szépítés és torzítás nélküli számszaki munkára ismételten és hangsúlyozottan (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság 1963-ban a járás több tsz-ében megvizsgálta az építőbrigádok munkáját. Azt tapasztalták, hogy nem volt gazdájuk ezeknek a brigádoknak. Több helyen a tsz tudta nélkül vállaltak munkát. Hiányosságok voltak az anyaggazdálkodásban is. Ezért a múlt hónapban visszatértek erre a problémára, és a járás hat termelőszövetkezetében Utóvizsgálatot tartottak. A jegyzőkönyvekbe most már jóval kevesebb hiányosságot kellett beírni. Megállapították, hogy a korábbi hibákat általában megszüntették. Minden tsz-ben egy szakember irányítja az építőipari tevékenységet. Megszűntek a magánjellegű munkavállalások. Az építőbrigádok jelentősen hozzájárultak a községfejAz idén több mint 300 millió forint értékű géppel segítik az építkezéseket. A kotrógépek helyett fokozatosan áttérnek a földnyeső és a földtoló gépek felhasználására, mert ezek a berendezések magukkal viszik a földet, s nincs szükség külön szállítóA Kaposvári Kefeanyag-kiké- szítő Vállalatnál nemrég bensőséges ünnepségen köszöntötték azt az öt munkásnőt, aki tizenöt éve — az államosítás óta — dolgozik az üzemben. Fenyő Sándor né szb-titkár díszoklevelet és ajándéktárgyat adott át Greguricz Gyulánénak, Pauker Zoltán- nénak, Zemankó Gyulánénak, Totka Sárinak és Márki Fe- rencnének. Az üzem legrégibb dolgozói családias összejövetelen idézték föl az elmúlt tizenöt év érdekesebb eseményeit. Elmondták, hogy milyen nagy fejlődésen ment át az üzem e másfél évtized alatt. Őse egy, az akkori Szent Imre utcában levő, inkább istállónak, mint gyárnak beillő kefeüzem volt. Innen költöztek az államosítás felhívták a figyelmet. Az előadások és a kérdésekre adott válaszok megfelelő útmutatásul szolgálnak az érdekelteknek. Kifejeződött az a gondolat is, hogy a termelőszövetkezeti zárszámadásokat — meg az idei terveket — az ország gazdasági körülményeivel ösz- szefüggésben kell készíteni és vizsgálni. A fokozott, szigorú takarékosság, a gondos, alapos, fegyelmezett munka biztosítása elengedhetetlen követelmény. Mulasztás, hanyagság megfizetésére sem most nincs, sem ezután nem lesz állami pénz. A szövetkezetek — kivált a gyengék — állami támogatása lefektetett irányelveinek mindenütt érvényt kell szerezni. Fábri István, a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osztályának helyettes vezetője mutatott rá összefoglalójában nyomatékosan ezekre a tudnivalókra. Beszélt továbbá a zárszámadó közgyűlések szervezett előkészítésének fontosságáról és ebben a pártszervezetek feladatairól. lesztési feladatok teljesítéséhez, ezenkívül szolgáltatásokat végeztek a lakosságnak is. A Somogy szobi tsz brigádja például több lakást újított fel, pedagóguslakást épített, és jó níiiány kilométer járdát készített el tavaly. A szövetkezetnek mintegy 40 000 forint tiszta hasznot hozott a brigád egy év alatt. Szabáson a gazdaság építkezésein kívül több mint százezer forintos munkát végeztek a lakosságnak. A lá- bodi Lenin Tsz építőbrigádja a múlt évben mintegy félmillió forint értékű munkát végzett. A járási NEB mindenütt rendben találta az anyagszámadásokat is. Ä bizottság az utóvizsgálat tapasztalatait («szegezve javasolta, hogy egyesítsék a járásban működő tsz-építőbrigádo- kat, így közös erővel, jobb szakirányítással még eredményesebben dolgozhatnának. gépre. Az anyagmozgatást, illetve a rakodást gumikerekes kis kotrókkal gépesítik. A Szovjetunió 75 kis kotrót küld az idén. Tíz új központi betonkeverő telepet is felállítanak. A keverőgépeket Lengyelország szállítja. (MTI) után jelenlegi helyükre, a Szigetvári utcába. 1954-ben indult fejlődésnek az üzem, akkor exportált először. Az árut Amerikába szállították. A vállalat 1957-ben tett újabb nagy lépést előre, amikor kereskedelmi kapcsolatot teremtett Hollandiával. A gyár, amely 1954-ben még csak hatmillió forintnyi árut termelt, ma negyvenegy millió forint értékű terméket állít elő. A dolgozók száma meghússzorozó- dott. A munkások ma sokkal jobb körülmények között dolgoznak, mint tizenöt évvel ezelőtt. A munkásnők, akik tizenöt éven át hűek voltak üzemükhöz, megígérték, a jövőben is azon lesznek, hogy előmozdítsák a fejlődést, és a vállalatot átsegítsék a nehézségeken. Strubl Márta Szakkörök a Kilián Házban Javulóban a isz-építőbrigádok munkája a nagyatádi járásban Gépesítéssel enyhítik a munkaerő* problémákat az építőiparban Tizenöt év óta egy helyen Megjutalmazták az „öreg” dolgozókat a kefeüzemben
