Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-05 / 3. szám

Kedd, 1965. január 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP 58 000 öltönyt exportál az idén a Kaposvári Ruhagyár A Kaposvári Ruhagyár a múlt évben körülbelül negyven­ezer gyermekruhát szállított külföldre. 6000 öltönnyel készí­tett többet a tervezettnél. Tér mékei többek között Afrikába, a Közel-Keletre^ Észak-Euró- pába, Kelet-Európába, Dél- Amerikába is eljutottak. Az idén több terméket szál­lítanak külföldre, mint ta­valy: ötvennyolcezer öltönyt kell exportra készíteniük. Eb­ből negyvenötezret a Szov­jetunió, tizenháromezret ka­pitalista országok fognak megvásárolni. Igen nagy gondot fordíta­nak a kártolt műszálszövet­ből, a Teas elnevezésű alap­anyagból és a fésűsszövetből készülő nagy és kis kamasz­öltönyök gyártására. Az ex­portra szánt öltönyök készí­téséhez minden anyag ren­delkezésükre áll. öt somogyi lottózónak volt négyes találata az óév utolsó húzásán (Tudósítónktól.) Üjabb nagy nyereményeket ho­zott a somogyiaknak a lottó. Az óév utolsó húzásán két marcali, egy segesdi, egy fonyócti és egy kaposvári fogadó ért el négyes ta­lálatot. A szerencsés nyertesek ezen a héten veszik föl a több mint harmincnégyezer forintot. A legutóbbi tárgynyeremény­sorsoláson egy kutasi lottózó Moszkvics gépkocsit nyert. Jelentős műszaki beruházásokkal gazdagodik a Daránypusztai Állami Gazdaság (Tudósítónktól.) Illóolaj- és gyógynövény termesztésével, illetve -lepár­lásával a Daránypusztai Ál­lami Gazdaság egyedülálló az országban. Éveken át gondot okozott, hogy a növények te­lepítéséhez, ápolásához és be­takarításához szükséges gé­pek közül hiányzott néhány. A műszaki fejlesztés elha­nyagolásának az volt a leg­főbb oka, hogy a gazdaság csaknem minden évben más és más felügyeleti szervhez tartozott. Tavaly a Földműve­lésügyi Minisztériumhoz ke­rült, és azóta beruházási programja is megváltozott. 1964-ben több mint 2 700 000 forintot fordítottak gépekre. Négy Zetort, két komlóműve­lő traktort, egy-egy tehergép­kocsit és gabonakombájnt, két silókombájnt, pótkocsit, valamint különféle munkagé­peket kaptak. Gyarapították a szerelőműhely fölszerelését is. A megyei igazgatóság 530 000 forintot adott erre a célra. Ezekkel a berendezésekkel tökéletesebben és gazdaságo­sabban végezhetik a karban­tartást és a javítást. A kar­bantartásra például éjszaka kerítenek sort, ezzel csökken­tik a gépek kiesési idejét. A gazdaság idei műszaki fejlesztési terve előrelátó gon­doskodásról tanúskodik. A múlt évben mintegy félmillió forint kárt okozott a betaka­rítógépek hiánya. A levendu­lát például nem tudták kéz­zel learatni. A probléma megoldására Teleki Sándor főmérnök vontatható leven­dulaarató gépet szerkesztett. Bíznak benne, hogy a két aratógéppel megbirkóznak a feladatokkal. Az idei év első negyedének végére tervezik a központi javítóműhely és az üzemanyagtároló fölépítését, valamint a lepárló- és más üzem bővítését. Nagy gon­dot fordítanak a traktorállo­mány korszerűsítésére is. NAPJAINK ROMANTIKAJA Alapszervezeti tag­gyűléseken, elvtársi, bará­ti beszélgetésekben a pártmur.- kát érintve némelykor elhang­zanak ilyen vélemények is: — Van valami nyugtalanító abban, hogy mostanában látvá­nyos események nélkül, csön­des munkával telnek napja­ink ... Hol vannak azok az emlékezetes, harcos idők, ami­kor agitáló szóval, röplappal vagy éppen fegyverrel kellett verekedni a munkáshatalo­mért? Azt érezni ki az ilyen gondo­latokból, hogy egyes élvtársek párttaghoz illő, igazi mozgal­mi munkának csak azt tekin­tik, ami konkrét akciókhoz, a Túteljesítette tervét a tabi szövetkezeti áruház (Tudósítónktól.) A tabi földműveszövetkezet áruháza a múlt évben 107 százalékra teljesítette tervét, összesen 25 141 000 forint for­galmat bonyolított le. Ez a tervezettnél 1 641 000, az elő­ző évinél pedig 3 635 000 fo­rinttal több. 1964-ben ruházati cikkekből 1 006 000, cipőből 1 130 000, műszaki cikkekből pedig 1 499 000 forinttal adtak el többet, mint 1963-ban. Különösen nagy forgalmuk volt karácsony előtt. A járás lakossága textil-ruházati cik­nagy értékű műszaki árukból pedig — televízió, rádió, le­mezjátszó, kávéfőző, mosógép, porszívó, NDK gyártmányú hajszárító — 323 000 forinttal többet vásárolt, mint az előző karácsonyra. Az áruház dolgozói a kará­csonyi ajándékként vásárolt holmikból ízléses csomagokat készítettek. Bundákból, bőrkabátokból és főleg meleg kesztyűkből jó­val nagyobb készletre és vá lasztékra lenne szüksége a ta­bi fmsz-áruháznak, mint ami kékből 74 000, cipőből 68 000, rendelkezésére áll. Állattenyésztési Bemutatjuk Kaposvár új felsőfokú technikumát SZAK Kaposvár határában, Topo- nár előtt egy vadonatúj épü­lettömb magasodik: a Felsőfo­kú Mezőgazdasági Technikum. Bejáratának egyik szárnyrészé­ben még építkezés, előtte par- kosítás, . tereprendezés nyomai láthatók, de benn már hóna­pok óta folyik az oktatómun­ka: a jövő állattenyésztő szak­emberei tanulnak itt. ISKOLAPALOTA Méretei­____________________vei le­nyűgöző, csupaüveg-falak kö­zött járunk. Szép ez az intéz­mény belül is: az előadó- és gyakorlóhelyiségek legkorsze­rűbb berendezése, műszerei és szemléltető tárgyai között sok­sok dísznövény szívja magába a beáradó fényt Könyvtárá­ban a kényelmes olvasószoba polcai, huszonhétféle folyóira­ta és csöndje kellemes időtöl­tést ígérnek. S ha véget ért az iskolai munka, tágas, otthonos, modem bútorú szobák várják a fiatalokat az épület másik szárnyában. Itt kapott helyet a középfokú technikum is; ez az épület 240 diák otthona és tanintézete. T ANULÁS / ______________xninchat óra a f elsőiokúak iskolai munkája: tizennyolc óra előadás, tizen­nyolc meg gyakorlat. A hallga­tók két évet töltenek az inté­zetben. Az első évben szerves­és biokémiát, boncéleltant, mezőgazdasági építészetet, nö­vénytermelést, általános állat- tenyésztést, takarmányozástant és géptant tanulnak. Az elmé­letet lehetőség szerint még az­nap gyakorolják is. A máso­dik éviién az állatfajok te­nyésztési ismereteit sajátít­ják el. Államvizsgát tesznek, és állattenyésztési szaktechnikus- oklevelet nyernek. A tanulmányi eredmények­ről Vörös Imrétől, az intézet igazgatóhelyettesétől érdek­lődtünk: — Érettségivel vagy szak­munkás-bizonyítvánnyal jö­hetnek a hallgatók ide. Az utóbbiak közül akadnak, akik abbahagyják a tanulást az el­ső évben, mert nem tudnak lépést tartani a követelmé­nyekkel. A többség azonban nagy szorgalommal törekszik, s meg is állja a helyét. Az ^lö- ző években hatvan hallgatóból átlag negyvenötén államvizs­gáztak. mennek, és állattenyésztési be­mutató gyakorlatokon vesznek részt. Ezenkívül az első évben nyolc alkalommal három-há­rom napot állatgondozó mel­lett dolgoznak (pl. tehenészet­ben, borjúnevelőben, hízóistál­lóban stb.). A második évben ugyanezeken a helyeken már a telepvezető mellett gyakorol­nak. Az intézeti gyakorlati órá­kon a legkorszerűbb növény- termesztési szertár és gyakor­lóhelyiség, takarmányozástani és külön állattenyésztési gya­korlóhelyiség meg egy labora­tórium (a gyakorlatok és a kutatómunka céljára) várja a hallgatókat. Sziklai Iván, az intézet egyik tanára elmondta, hogy hat szakkörük — sertés-, juh-, ló- és szarvasmarha-tenyésztő, il­letve géptani es takarmányo- zástani — is van. A foglalko­zásokon tanár irányításával önálló kutatómunkát végeznek a hallgatók. így szereznek alapfokú kézséget az új mód­szerek, utak keresésére. Az előadóteremben Sziklai Iván órát tart. tanár tejgazdaságtan­A HALLGATÓK Kilenc megyé­ből száz fiú — és egy lány..; Napköziben csoportbeosztás szerint vesznek részt az elmé­leti, illetve a gyakorlati mun­kában. Délután, aki nincs gya­korlaton, a tanulószobákban lapozgatja a tankönyvejt Va­csora után általában a képer­nyő előtt és a klubhelyiségek­ben találni a hallgatókat. Kiss Ernő KISZ-titkár szo­bájában négyen-ötenj foglala­toskodnak, amikor bekopogok. Ök az esti KISZ-taggyűlésre, mások a városba, moziba ké­szülnek. Á szabad idő felől ér­GYAKORLAT Hetenként egy napot állattenyésztő üzemben, üzem­egységben töltenek a hallga­tók, illetve félévenként egy­szer országjáró tanulmányútra Kellemes időtöltést biztosit a könyvtár olvasói». deklődöm. Egyöntetű a megál­lapításuk: az bizony nagyon kevés. A gyakorlatok miatt sokszor az egyéni tanulásra is csak este jut idő, másfél-két óra. A klubrendezvények szá­ma is kevés: havonta átlag egyszer a középfokú tanulók­kal közösen tartanak tánccal egybekötött klubestet. Közben — Kérésünkre — megérkezik Fichter Erzsébet, a felsőfokú technikum egyszem lány hallgatója. A tanárok szerint nőket az állattenyész­tésben,— a baromfi-, a malac-, a borjúnevelő telepeken — gondozónak szívesen elfogad­nak, de vezetőnek annál ke­vésbé. Sajnos, ez az uralkodó szemlélet termelőszövetkeze­teinkben is. A vékony alkatú kislány megerősíti, mert ő is tapasz­talta ezt, miután szarvas.nar- ha-lenyésztő szakmunkásvizs­gát tett a Bikali (Baranya me­gyei) Állami Gazdaságban. De nem hagyja magát: — Ha végzek, szeretnék visz- szakerülni az állami gazdaság­ba. Azonban azt mondták, in­kább fiúra lenne szükség... A téli szünetben igyekszem el­érni, hogy szerződést kössenek velem. Eddig még nem sike­rült. A fiatal intézmény fontos küldetést teljesít: évente fél­száz jól képzett szakembert ad állattenyésztő üzemeinknek. W. E. barikád, másik oldalán álló el­lenséggel szembeni támadás­hoz szólítja tettre a kommu­nistákat. És véleményükben ennek kapcsán íölsejlik a bi­zonytalanság is: vajon a békés, nyugodt fejlődés nem jelenti-e az osztályharc feladását? Nos, ami a politikai élet hul­lámverését illeti, az kétségtele­nül elcsöndesedett a múlthoz képiest. Azokban az időkben, amikor a volt kizsákmányoló osztályok még számottevő erőt képeztek, és nyíltan szembe­szálltak a tervezett forradalmi változásokkal, amikor a népi demokrácia ellenfelei politikai pártokba tömörültek, vagy amikor — mint 1956-ban — fegyverrel kellett harcolni munkásfiatalom védelmében, a pártmunka a mozgalmasságot, a lobogós-röplapios falujárást, az osztályharc pedig a bátor kiállást, a tenyerek ökölbe szo­rítását is jelentette. Kétségte­len, hogy hősi idők voltak azok, s romantikájuk a jelen be is elkísérte párttagságunk derékhadát. A cél ma is ugyanaz, mint ami volt kilenc vagy tizenki lene esztendővel ezelőtt: föl kívánjuk építeni a szabad em­berek virágzó, szocialista álla­mát. Időközben azonban vál­toztak a körülmények, módo­sultak a frontok, és így mások az eszközök, a módszerek is, amelyekkel változatlan cél­jaink elérésére törekszünk. Mégis hiba volna azt állítani, hogy elmúlt a forradalom idő­szaka. s jelenünkre csupán az előrehaladás békéje jellemző. Valójában forradalmi időket élünk ma is, de a harcot néni partizánöltözékben. hanem qverallbaíi vagy fehér köpeny­ben, s nem is géppisztollyal, hanem traktoron, esztergapad­nál, műszerekkel a kézben vívjuk. És vajon a lelkesedésből szőtt feli rátok, _táblák elmara dása, az erőt demonstráló fel­vonulások, nagygyűlések rit­kulása azt jelentené, hogy napjainkban nincs osztályharc se már? Helytelen ez a nézet is: Az osztályharc nem szüne­tel ma sem, csupán súlypontja tolódott át a gazdasági építő­munka, a tudatformálás, az eszmei-ideológiai térhódítás síkjára. Az osztályellenség 'ma nem szemtől szembe támadja rendszerünket, ahhoz már se ereje, se muníciója nincsen. De hatnak még a polgári ideológia maradványai, az emberek gon­dolkodásában megcsontosodott, avult szokások, s megérintik társadalmunkat a burzsoá áramlatok is. Mindezek nyo­mán fölléphetnek a visszahúzó erők nemcsak az ideológia, ha­nem a termelés, a gazdasági építőmunka területén is. Itt, ezeken a frontokon — s nem a már győztesen megvívott üt­közetek mezeién — kell foly­tatni a harcot. A küzdelem fő,fegyve­reinek ma már a felvilágosí­tást és a meggyőzést, a nevelést, a hatékony szervező munkát te­kintjük. Ebben a harcban igyekvő, eredményt hozó min­dennapi tettek sokaságára van szükség. Bátran kimondhatjuk: az eredményes pártmunka fo­galma ma jószerével egybe­esik az eredményes gazdasági munka fogalmával. A régi. harcos időkre egyre csak hátratekingetők azt haj­togatják, hogy a múlt — ese­ményekkel megtűzdelt — moz­galmi munkájának romantiká­ját nem találják meg nap­jainkban. Nos, az ilyen ese­mények valóban elmaradtak a tovaszállt évekkel, mint aho­gyan nem fodrozzák ma a köz­véleményt a kapkodó, káros kitérőkkel együtt járó gazda­ságvezetési módszerek és a személyi kultuszból fakadt tör­vénysértő eljárások sem. Rit­kán van ma alkalom zajos vagy látványos akciókra, s aki tanúbizonyságát akarja adni annak, hogy osztályharcos kommunista, annak ezt első­sorban a munkában való min­dennapos helytállással kell bi­zonyítania. Ám ez a változás korántsem jelenti azt, hogy elszürkült volna az életünk, hiányozna belőle a romantika. Ahogy azonban az osztályharc a nyílt politikai küzdelmek területé­ről az építő-, a termelő- a kul­turális munka vágányaira he­lyeződött át, úgy napjaink re­gényességét is az idővel és a világszínvonallal versenyt fu­tó termelés, a szellemi gyara­podás és a tudat formálódás te­rületén találhatjuk meg. A dialektikus szemlélet óko­ri előfutára, Hérakleitosz gö­rög filozófus azt mondta: »Nem lehet kétszer ugyanabba a fo­lyóba lépni.« Korszerűsítve egy kissé ezt a gondolatot, így fogalmazhatjuk meg életűnk gyors változásának tételét: nincs két olyan nap, amelyik­nek reggelén ugyanarra ébre­dünk. Fejlődésünk szüntelen áramlásában naponként válto­zik az arculata falunak vagy városnak, amelyben élünk; itt új épületek alapozásához kez­denek hozzá, ott magasodik egy-egy emelettel az épülő bér­ház; emitt új vezetékkel bővül a vízrendszer érhálózata, amott kaput nyit a most létesült óvo­da, könyvtár vagy egészségház; itt korszerű eljájrást vezetnek be a termelés fokozására, ott szárba szökik a vetés, emilt te­le lóantennát szerelnek a háztetőre, amott variabütorral rendezik be a szobát. Változik minden körülöttünk, s ennek a változásnak izgalmasságát nem csak az űr meghódítására induló rakéták száguldása ad­ja meg. Ugyanennyi szépséges izgalom van a szocialista útra kanyarodott falvak eszmélésé- ben, az emberek látókörének tágulásában, az anyaggal, az idővel, a korszerűséggel csatá­zok sikereiben: mindabban a fejlődésben, változást hozó ne­kilendülésben, amelynek mo­zaikkockáiból jelenünk össze­áll. Aki nemcsak nyűgös te­hernek, hanem becsületbeli kötelességnek és egy kicsit már életszükségletnek is tekin­ti a munkát, azt nem csak a politikai vagy tudományos szenzáció hozza lázba. Az ilyen ember önfeledten kalandozik képzeletével a munkapadjára, tervezöasztalára helyezett fel­adatok labirintusában; nyugta­lanító érdekességre bukkan a száraz száimoszlopok sorai kp- zött, s nem csupán a hétvér kirándulásokról álmodozik, ha­nem arról is, hogy kisebb-na- gyobb javításokkal, módosítá­sokkal hogyan tudná eredmé­nyesebbé tenni a köz javára végzett tevékenységét. Igen, az alkotó munka romantikájára gondolunk, amikor napjaink romantikájáról beszélünk. Eb­ből hiányzik ugyan a fegyver- ropogás és a kalandok fordu­lata, de tele van az előrehala­dást siettető, alkotó tettek le­hetőségével, a szüntelen fejlő­dés meglepő fordulataival, a jellemet nemesítő, az embersé­gen igazító cselekedetekkeL S ami meglódítja fan­táziánkat saját munkánk­kal kapcsolatban, az felna­gyítva, a népgazdaság, a tár­sadalom viszonylatában ugyan­csak türelmetlen érdeklődésre tarthat számot. Elég, ha végig­futtatjuk szemünket az elmúlt hét-nyolc esztendőn, s nyom­ban felmérhetjük: micsoda változásoknak vagyunk korta­núi. Hát nincs ezekben roman­tika, regényesség? Hát hiány­zik újkori történetünk egyet­len lapjáról is az élménysze- rű változatosság, az újra való rácsodálkozás szédülete, a föl- emelkedés bódító-izgalmas ér­zése? Ha egyáltalán romanti­kusnak nevezhetünk egy tár­sadalmi-történelmi korszakot, hát mi igazán ilyen időkben élünk. Visszakanyarodva az első so­rokban idézett véleményhez: nincs oka senkinek se arra, hogy mai nyugodt életünk miatt nyugtalankodjék. A múlt biztatást adhat a jelenhez, ta­nulságait és tapasztalatait hasznosítani kell — de a nosz­talgia helyett inkább a soron levő tennivalókra összponto­sítsuk figyelmünket. A szocia­lizmus teljes fölépítését tűz­tük célul magunk elé, s a nagyszerű feladatnak való ne- kigyürkőzés, a kijelölt távlatok elérésén való munkálkodás tartalommal töltheti meg mindannyiunk életét. A sike­rekben, az eredményeket hozó tettekben pedig rátalálhatunk napjaink nemes romantikájá­ra. B. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents