Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-31 / 26. szám
Vasárnap, 1965. január 31. 5 SOMOGYI NEFLAl OS Próbál a Stúdió 64 TOMPA, BÁGYADT A FÉNY a színházteremoen, a színpadon bábjátékparaván; itt is próbához készülődnek, pedig én a Stúdió 64 tagjait várom ide, a Latinka Művelődési Házba délután fél ötre. Meg is érkeznek, ám foglalt a színpad, így az öltözőben próbálnak — egyelőre szerencsét ... Az öltöző azonban jéghideg, így visszatérünk a folyosóra. — Gőzfűtés ez, kérem, tíz perc, és bemelegszik az öltöző. Már nyomjuk is ... — biztat a fűtő. — Megvárjuk — rendelkezik Horváth Jenő, a Csiky Gergely Színház és egyben most a Stúdió 64. rendezője. Bizonyára sokan emlékeznek még az elmúlt évben »Szerelmem Párizs« című műsorával bemutatkozott együttesre. Tagjai most is egy-két kivétellel középiskolások: versmondók, színjátszók és táncosok, akik színházunk négy— öt művészével közösen mutatják be rövidesen új műsorukat. Amíg várakozunk, Horváth Jenő elmondja, hogy a terv változatlan: »Római randevú« című irodalmi színpadi műsoruk előadására készülnek. A keretjátékban és az irodalmi szemelvények nyomán az antik és a modem Róma ad randevút egymásnak a színpadon. Költemények, gyorsan pergő képek, táncok — s a többi között egy mai egyfel- vonásos olasz darab és egy magyar IBUSZ-csoport feltűnő érdeklődése több olasz »da_ rab« iránt — váltakoznak ebben a műsorban. Röpke fél óra után »hírnök jő«, s jelenti, hogy meleg az öltöző, megkezdődhet a próba. Igaz, elkél még a kabát is rajtunk. A RENDEZŐ a bevezető keret játék beállítását ismerteti: — A színpad: egy római tér. Zene szól: Respighi »Róma kút- jai« e. nyitánya. Amikor a függöny föl megy, a téren két fiú gitározik. Kirándulócsoport jön, látni róluk: csak magyarok lehetnek... Kellékek: Jón vagy megy? Találgattuk a minap este Bala- tonlelléről Kaposvárra hazatérőben, hogy mi az, a vasszörnyeteg, amely az egyik falu utcáján megy előttünk, vagy jön szembe velünk. Csak amikor közvetlen közelébe értünk, akkor ismertük föl: SZ—-100-as lánctalpas traktor ez az előre és hátra egyaránt két-két lámpával világító gépóriás. Nem kis fejtörést okoz ez a gépjárművezetőknek, ük a megmondhatói, hogy az este közúton haladó SZ—100-as könnyen súlyos balesetet idézhet elő. Lámpái ugyanis mindkét irányba fehér fényt szórnak. Találgatni kell, hogy az egyébként nem gyorsan haladó traktornak melyik az eleje, és melyik a hátulja. A megszólított traktorosnak abban igaza van, hogy nem vontató, hanem szántógép az SZ-—100-as. De ha forgalmas utcán mennek vele, akkor mégiscsak alkalmazkodni kell a közúti közlekedés világítására vonatkozó szabályaihoz. Esetleg úgy, hogy piros papírral letakarják hátsó lámpáit. Ezzel elérik, hogy a gépkocsivezetők a traktort is meg a balesetet is biztonságosan megelőzhetik. / K. J. Péternél..., Zsuzsánál... írjuk? Jó. Közben az idegenvezető magyaráz... A beállítás után egy szőke kislány Garai Gábor »Levél Rómából« című költeményét mondja el, majd Babits-verset hallunk. Még néhány rövid utasítás, és »mára befejeztük« ... Hiába, nem elég meleg a helyiség, nem érdemes kockáztatni. — Szerencsére ez az első ilyen alkalom. Egyébként a színpadon próbálunk, ott mindig megfelelő a hőmérséklet — mondják. Búcsúzóul még megkérdezem a szereplőktől, hogy hányán vesznek részt más irodalmi színpad munkájában is. öten jelentkeznek: iskolai keretek között, önképzőkörben szoktak szerepelni. Ide nagyon, szívesen járnak, és örömmel vállalnák a műsor esetleges vidéki bemutatásával járó fáradalmakat is szombat esténkén*-. SZÉP ÉS DICSÉRENDŐ ez az ügyszeretet, azonban az, hogy a dolgozó fiatalok menynyire távol maradnak a Stúdió 64 kollektívájától, egy kissé furcsa. — Voltak többen közülük is. De nyolcán—tízen lemorzsolódtak, miután észrevették, hogy itt keményen kell dolgozni és tanulni. Eltűntek ... A könyvvel együtt, amit vers- tanulás céljából adtam oda egyiküknek — tájékoztat Horváth Jenő. Vajon ennyire nem lennének Kaposváron jó előadókészségű dolgozó fiatalok? Vagy az a hat—hét más irodalmi színpad »felszívta« már őket? Vajon he’ves-e az erőknek ilyen mértékű differenciálása? És betöltheti-e ilyen módon a Stúdió 64 a bázis, a módszertani központ szeredét? Ezekíkel a gondolatokkal kopogtam be TJSwei Istvánhoz, a Latinka Művelődési Ház új igazgatójához. — Mi most szervezzük klubjainkat — mondta. — Szeretnénk az irodalmi érdeklődésű fiatalokból biztosítani a Stúdió 64 utánpótlását. Természetesen ez is idő kérdése ... Én bízom a Stúdió 64 jövőjébe*^ és munkásságának sikerében. REMÉLJÜK, NEM CSALATKOZUNK. A Stúdió 64 jelentős népművelő feladatokra hivatott. Űj utakat keres; legközelebbi műsoruk, a »Római randevú« is ezt példázza. Ennek tudatában fokozott érdeklődéssel tekintünk az együttes február 15-i bemutatója elé. Wallinger Endre A „TOLVAJ“ A kaposvári vasútállomás kijáratánál felállított bélyegautomaták már az első napokban közkedveltek lettek. A minap tanúja voltam egy esetnek. A várakozók közül úgyszólván mindenki kipróbálta őket. (Hiába, a felnőttek is szeretnek játszani.) A hatvanfilléres automata állta a rohamot. A húszfilléres automata azonban egymás után csapta be be a kísérletezőket. Tizenöt-húsz forintot fogadott el anélkül, hogy egyetlen darab bélyeget adott volna. A kíváncsiskodók bedobták a pénzt, megforgatták a kart, ■Vártak. Üjabb pénz, bedobás, karforgatás. És ez a művelet még nagyon sokszor. De a türelem nem fogyott. Az automata előtt már sor állt. Mindenki azt remélte, hogy neki szerencséje lesz. Senki sem gondolt arra, hogy a gép nem tud kivételt tenni. Nem is tett. »Szemrebbenés nélkül lopott.-« Igaz, hogy nem nagy összeget, de azért egy automatától mégsem szép dolog ez! . .. N. S. testületi felelőssé z a — túlzás nélküli szén- érezték, mit kell csinálniuk«, nyitó akaratát, másrészt az vedélyesnek mondható — vita, amely országszerte folyik párttagok és pártonkívüli- ek, munkások, műszakiak és tisztviselők körében, arra vall, hogy ezúttal valóban sokan és sokat törődnek a tervvel — a munkájukkal. Neves tervezőmérnökkel beszélgettem a napokban egyik nagy hidunk felépítéséről, őszintén azt vallotta, hogy különböző beruházó szervekkel, pénzügyi és műszaki kivitelezőkkel akadt vitája, de a munkásokkal mindig meg tudta értetni még nagy elképzeléseit is, mert ők »o kezükben Aki azonban ebből azt a kö- egész közösség javaslatait, ötleŐSZINTÉN Hányszor hallani: »Most őszintén mondom«... vagy: »Legyünk egy kicsit őszintébbek egymáshoz.« Nemegyszer előfordul, hogy érzem, tudom, akivel beszélek, nem egészen azt mondja, amit érez. Néha órák kellenek ahhoz, míg előjön az úgvnevezett igazi én, míg a mondott szó és az érzés fedi egymást... Ez jutott eszembe, amikor a közelmúltban meghallottam egy beszélgetést. Oda kellett figyelnem ... Csöndesen társalgót! egy tsz-elnök meg egy idősebb ember. Arra kaptam föl a fejem, amikor az idősebbik a maga megfontolt bölcsességével ezt mondta: — Tudod, Lajos, azért lehetne nálunk másképp is. És nemcsak arra gondolok, hogy több erő kellene ... — Mondja, Feri bátyám, mire céloz? — Az igaz, hogy az időjárás miatt sok termésünk elveszett. De azért azt mondom én neked, hogy naigyon sok miattunk ment kárba! Valahogy nem volt mindig úgy megszervezve a munka, mint kellett volna ... — No! Konkrétan, például... — Volt ilyen jó pár. De mondhatok neked egy esetet. Emlékezz vissza a silózásra. Kimentünk, ott töltöttünk egy fél napot semmittevéssel. Vártuk a gépet, nem jött.;. — Tudja, hogy ott romlott el az erdőszélen . .. — Az igaz! De volt másik gép is. — Igen, csak valami dolga akadt a traktorosnak, és nem mehetett.; Ha egyszer ott lenne este az eligazításon, Feri bátyám, meglátná, hogy micsoda gond az! Mert ide kell öt ember, oda nyolc. Név szerint megállapodunk. Aztán reggel az egyik ezért, a másik azért mondja le a munkát... — Látod, itt a hiba. Éppen ezért az a véleményem, hogy nem szabadna ilyen kesztyűs kézzel bánni a hanyagokkal. Mert ezeknek a mulasztásoknak a kárát valamennyien érezzük! Én bizony megbüntetném az ilyen embereket. Az elnök elhallgatott. Minden bizonnyal fontolóra vette a hallottakat. És azt hiszem, érdemes is fontolóra venni. Mert ezek a szavak őszinték voltak. De az elhangzottak kapcsán nemcsak az őszinteségről, hanem a felelősségről is lehetne beszélni. Hogy íme, a rendszerető emberek elítélik a hanyagokat... Hány meg hány ezer paraszt ember forgathat a fejében ilyen érdekes és hasznos gondolatokat! S mennyire fontos, hogy egy vezető se sajnálja a fáradságot, s beszéljen az emberekkel. Mert ezek a csöndes, sokszor talán céltalannak induló társalgások őszinték, és utánuk bizonyára van mit fontolóra venni.. s V. M. vetkeztetést vonná le, hogy ezek szerint például egy híd sorsa csak a tervezőmérnökön és a munkásokon dől el, tévedne. Mérhetetlen szil; ..... a. amelybe a nagy alkotások tervezői, szerzői és kimunkálói felsorakoznak, és elég egyikük kiesése vagy ellanyhulása, hogy késsünk és elmaradjunk. Mert lehet esetleg másodrendűnek tartani egy szállítási előadó szerepét egy nagy építkezésnél, de egyetlen tévedése napokkal vetheti vissza a legjobb mérnöki terv megvalósításától a legjobb építőmunkásokat. A legszebben elkészített előre gyártott elem is holt érték, ha a daru motorját »elfelejtették karbantartani«, és nincs, ami fölemelje a tíz vagy húsztonnás testet. l\/f indez természetesen csu■*-*-*■ pán hasonlat, de elvezet egyik kérdésünkig, amelyre felelni szeretnénk: kin múlik hát egy havi vagy félévi, egy évi terv, kin múlik mindaz, amiből élünk? Mert hogy termelésből élünk, azt még a legcsökönyösebben idealista szemléletűek sem tagadják. Kin múlik hát? A vezetőn és a vezetetteken — hangzik a megszokott válasz. A műhelynek jól kell dolgoznia, a vezetésnek jól kell irányítania — hallottuk, olvastuk, elmondták, tudjuk —, mondja most az olvasó is, hiszen a vezetésnek és a vezetetteknek ezek a kötelezettségei nem változnak. A mi társadalmunkban azonban a kötelezettségeknél többről van szó. Nem vezet jól nálunk például az a vezető, aki képtelen arra, hogy önállóan oldjon meg részletkérdéseket. És lehet nagyon szorgalmas és derék munkás az, aki a maga gépén és munkadarabjain túl még sohasem nézett, mégsem sorolhatnám az élgárdához mai szemmel, amikor reflektorfénybe az a munkástípus kerül, aki képes a műhely, sőt a gyár érdekeinek és távlatainak figyelembevételére, szélesebb összefüggések meglátására is. A vezetőnek »két vonalat kell egyeztetnie mindig, néha többet is« — fejtette ki a minap ezzel kapcsolatos gondolatait egy nagy vegyipari tervezőintézet igazgatója. Egyrészt iráNAGYÜZEM A GÉPMŰHELYBEN Teljes erővel dolgoznak a szerelők a Csokonyavisontai Gépállomáson. Az udvaron javításra váró traktorok sorakoznak. A műhelyekben szétszedett gépekkel találkozik a látogató. (1. kép.) Januárban és februárban hatvan traktor fő- és folyójavítása vár a szerelőkre. Itt javítják a barcsi, a csurgói és a nagyatádi járás termelőszövetkezeteinek és gépállomásainak T—28-as, RS—09-es és UE—28-as traktorait. A szakosított, szalagszerű javítást ebben az évben vezették be a gépállomáson. Előnye, hogy hosszú ideig ugyanazon a típusú gépen dolgoznak a szerelők. így jobban megismerik a meghibásodott szerkezeteket, gyorsabban megy a munka, és javul a minőség. A szalagrendszerű javítás eredményeképpen naponta átlag egy gépet adnak át üzembiztos állapotban. A felújításra kerülő traktorokon ellenőrzik és szabályozzák az elektromos fölszerelést. Erre a célra nemrég egy bemérőpadot vásárolt a gépállomás. (2. kép.) Ilyenkor azonban gyakran adódik alkatrészhiány. Ha csak lehet, akkor saját esztergagépeiken készítik el a hiányzó alkatrészt. (3. kép.) A beütemezés alapján naponta érkeznek a gépek a tsz- ektől és a gépállomásoktól Az elkészült traktorok pedig műszaki vizsgálat után kerülnek vissza gazdájukhoz. Gondoskodtak cseregépekről is. Addi g, amig a javítás folyik, a gépállomásnak egy tartalék traktorát viszik el a termelőszövetkezetek, hogy a munkákat ne akadályozza a gépkarbantartás. teit. Nem könnyű feladat. De soha nem is tettünk fogadalmat, hogy csak könnyű feladatokat fogunk megoldani. És nem is valószínű, hogy ilyesmire sor kerül valaha is. A »kin múlik?« kérdésének válaszát sem könnyű minden esetben azonnal rávágni. Vannak esetek, amikor kisebb műhelykollektivákon — termelésük kulcshelyzetben lévén — hatalmas gyáregységek cervteljesítése múlik. Máskor egyetlen rajzoló tévedése vethet vissza száz embert, és van, amikor esetleg a gyárirányítás mér föl tévesen lehetőségeket és adottságokat, kapacitást és technikai fejlettséget. Talán nem is lenne baj, ha a kérdésfeltevés helyét — amely sokszor inkább a »ki lesz a felelős?« kérdései körül forog — elfoglalná az »énrajtam múlik« gondolata. Az a felelősségvállaló érzés, amely eljuttatja az embert a fölismerésig: nekem kell jól végeznem — ha irányítok, ha engem irányítanak — a dolgomat; nekem kell elfogadnom, amit a beosztottjaim javasolnak, mert jó és hasznos >— vagy azt: nekem kell tudomásul vennem, amire a vezetőm utasít, mert értelme, oka és célja van. József Attila egy közismert és csodálatosan kifeiező versében, »A város pere' \ költeményében írja: "... Míg meg- világosul gyönyörű képességünk, a rend, az elme, mely tudomásul veszi a véges végtelent, a termelési erőket odakint és az ösztönöket idebent ■ ■« Szokatlan, hogy költőt idézünk az évi, »száraz« tervfeladatokról szóló írásban? Bizonysára az — de nem véletlenül tesszük. A rend az embernek olyan képessége, amely irányítás, vezetés nélkül, spontánul a kisebb-nagyobb munkásközpsj- ségekben sem képes igazán kibontakozni. Ttt lép előtérbe — az üzeA mek, gazdaságok munkáját illetően — a vezető felelőssége és szerepének jelentősége is. Mert lehet egy üzemben a legteljesebb és legszélesebb demokratizmus, o gazdaságosság gazdája, a termelési rend és az eredmények felelőse elsősorban és mindig az igazgató, a vezető marad hivatásánál és beosztásánál fogva. B. F. Klubfoglalkozások a tabi nőtanács programjában Megalakult a nők klubja Tabon. Elkészítették a két hetenként megtartandó klubfoglalkozások programját. Legközelebbi összejövetelükön Dr. Gál János, a szülőotthon főorvosa tart előadást. író—olvasó találkozókat is rendeznek, s közös kirándulásokat szerveznek. Meglátogatják a Fóti Gyermekvárost, a nágocsi gyermekotthonnal pedig fölelevenítik kapcsolataikat. A klubfoglalkozások előadássorozatára csaknem száz bérletet adtak el a községben.
