Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-26 / 21. szám

Kedd, 1965. január 26. 3 SOMOGYI NÉPLAC GONDOLATOK a keresetről és a munkáról AZ ÉJJEL itthon lesz a papa? — Nem, kisfiam. Az erdőről egyenesen a majorba megy ... Majd holnap éjjel alszik ... A gyerek bólint. Nem gon­dol arra, hogyan lehet bírni, hogy valaki csak minden má­sodik éjjel alszik. Már meg­szokta, hogy nagyapja keveset van otthon, és akkor is csak néhány órára éjszaka ... — Ne kérdezősködj most, kisfiam. Beszélgetünk... — A fiatalasszony, Horváth Gábor- né kezet mos. Zsíros a dohány — így mondja, barnára festi a kezét. Simítják, nem sok van már hátra. Itt Segesden mind­össze öt hold volt belőle, de milyen nehezen találták meg azt a nyolc személyt, aki vál­lalta a vele járó munkát! Ha valamire nehezen akad jelentkező, akkor azt szokták mondani a brigádvezetőnek, menjen csak Horváthékhoz, közülük biztosan vállalkozik valaki. HORVÁTH IMRÉNÉ, a fia­talasszony anyósa félreteszi a varrogatnivalót. Csupán kettő­jüket találtam otthon, illetve Horváth Gáborné csak úgy ha­zaszaladt a munkából. Pedig tél van, és ilyenkor nemigen akad munka falun. — Az uram anyagraktáros. Éppen az előbb hallottam az elnöktől, hogy elment Kapos­várra ... — Nem is tudja, merre jár? — Nemigen. Biztosan köz­bejött valami, és hirtelen men­ni kellett. A papa meg az er­dőn van. — Nincs ilyen hű szolga, mint az én öregem... Ha min­denki így csinálná, aki belé­pett közénk, biztosan másképp állnánk. — Az bizonyos — hagyja jó­vá a fiatalasszony —, de any- nyira különbözőek az embe­rek! Ahol az iroda van, az a központi rész igen szorgalmas. Ez a külső már nem annyira, itt nehezebb munkást talál­ni... — Szóval négyük közül hár­man dolgoznak. — Hárman? A legtöbbször mind a négyen! Én is. Igaz, a menyem nevére írattam, de száz-valahány egységet össze­szedtem... Igen sokat dolgoz­tunk. — No és a kereset? — Nehéz azt így összeszá­molni. Az előleg havi ezer fo­rint körül volt mindig. Még nem számítottuk ki, mennyi lesz az összes egységünk. Elég sok volt a részes. Aztán most rosszul sikerültek a kukori­cák ... Hét mázsa gabonát kaptunk eddig, de még jön hozzá a zárszámadáskor. Egy­ségenként két kiló krumpli jár. Ebből olyan két mázsa körül van itthon. S itt a dohány is. Talán négy-ötezer forintot je­lent a családnak, amit ezért kapok. NEM KÖNNYŰ AZ ÖSZ- SZEGEZÉS. A kis családi zárszámadás még nem alakult ki. Még nem értek rá arra, hogy számba vegyék a kerese­tet. Azt sem tudják pontosan, hogy mennyi lesz az egység értéke... Az irodán azt hallottam, a tavalyi év jobb volt, mint a korábbi. Nem húzódtak el a munkák, odaadóbban dolgoz­tak az emberek. A részletek­be persze bele-beleesúszott valami hiba. Nincs elég abrak, A PUSZTASZABOLCSI GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS Elektromos Üzeme egyhavi Átfutással, egyhónapos garanciával vállalja hálózati villanymotorok tekercselését 20 kW-ig. (3865) a tervezettnél kevesebb lett a krumpli, a cukorrépa. — Annyi bizonyos, hogy ne­künk mindenünk megvan. De sokat is dolgozunk. Csakhogy mi nemigen szeretünk erről beszélni... — Irigyek az emberek. Azt nem veszik észre, hogy az én menyem hajnalban ötkor már a dohányban hajladozik, meg hogy mire más munkába ment, addigra összegyűjtjük a szénát. Ezt nem látják meg. De mikor vastagabb a boríték, vagy kétszer fordul a fogat, ak­kor már mondogatják: hát ezeknek mennyit hordanak?! — Fiatalember lévén az én uram is elmehetett volna más­hova. Mert innen sokan eljár­nak. De ő azt mondja, hogy szereti a földet, ebben nőtt fel, itt marad ... Ezért dolgozunk mi mindannyian. — Igen, és ha az ember jól forgatja azt a kis pénzt, amit keres, akkor nem lehet pa­nasza. Márciusban adjuk le a hízómarhánkat... A GYEREK tágra nyílt szemmel nézi őket. Nem érti és nem is nagyon érdekli, ami­ről szó esik. Csak azt fájlalja, hogy a papát — de a szüleit is — ritkán látja. Még télen is. De azt tudja, hogy mindent megkap, amire csak szüksége van. Vörös Márta FéEszázan tettek félévi vizsgát a tabi járás marxizmus-femnizmus középiskolájában (Tudósítónktól.) A múlt ősszel az előző évi egy helyett három körzetben — Tab, Karád és Bonnya szék­hellyel — szervezték meg a marxizmus—leninizmus kö­zépiskolát, hetvenegy hallgató kezdte meg a tanévet. Az is­kola hallgatói a napokban ad­tak számot arról, hogyan sa­játították el az első félévi anyagot. Kővágó Gyula, a járási ta­nács vb-elnöke, a középiskola igazgatója elmondotta, hogy az iskolába tanácsi, földműves­szövetkezeti dolgozók, ügyvé­dek, gyógyszerészek járnak. Főként a Tabra járó hallgatók tanulnak eredményesen. A félévi vizsgán a tabi körzet­ben nyolc, a karádiban négy, a bonnyaiban pedig három ta­nuló vizsgázott jó eredmény­nyel. Az iskola igazgatója még­sem elégedett. A beiratkozott tanulók közül ugyanis csak negyvenkilencen tették le a félévi vizsgát. Főként azok nem vizsgáztak, akik nem vet­tek részt rendszeresen a fog­lalkozásokon. Ezért a távol- maradások okát alaposabban fogják megvizsgálni a jövő­ben. Az iskola vezetői és ta­nárai lehetővé teszik, hogy a legközelebbi foglalkozáson mindenki letegye a félévi vizsgát. Munkájuk eredménye szerint javadalmazzák a tehenészeket Babócsán A szövetkezeti és a népgaz­dasági érdek azonosságát és követelményeit figyelembe véve a tehenészetre megkü­lönböztetett gondot fordíta­nak a babócsai Üj Világ Tsz- ben. Azért teszik ezt, mert az állattenyésztésnek ez az ága­zata egyrészt megjavíthatja vagy leronthatja az egész gaz­dálkodást, tehát eredményes­ségétől döntően függ a jövede­lem alakulása; másrészt azért törődnek vele ilyen nagy gonddal, mert a fordulat elő­idézéséhez, az elfogadható színvonal eléréséhez rövid idő nem elég, több év kell hozzá. E meggondolások alapján fogtak hozzá például az ál­landó gondozói gárda kialakí­tásához a tehenészek anyagi érdekeltségének biztosításá­val is. Javadalmazásukra olyan módszert dolgoztak ki, amely szinte valamennyi rész­feladattal számolva eredmé­nyesen ösztönöz a lelkiisme­retes munkára. Egy-egy jó­szág havi gondozásáért 1,2 munkaegységet írnak jóvá. A tehén vemhesülése után há­rom hónappal négy, elléskor egy munkaegység jár. Ha a borjú elérte az ötnapos kort, három egység a járandóság, leválasztáskor pedig öt mun­kaegység illeti meg a gondo­zót. Az állomány gondozása és utánpótlása mellett a tejter­melés növelése ugyancsak ki­emelt feladat. Az alapdíjazás 100 literenként egy munka­egység, s a terven felül kifejt tej minden literjére 50 fillér prémiumot kapnak. Ez arra sarkallja őket, hogy a tej utol­só cseppjét is kifejjék, mert a zsírtartalmát leginkább ez határozza meg. Mindezek eredményeként a szövetkezetben évről évre fej­lődik a tehenészet, növekszik a tejhozam. Ebben megtalálja számítását a közös gazdaság is, valamennyi tehenész is. Javítják a gépeket Lengyeltótiban Nagyüzem van a Lengyeltó­ti Gépállomás javítóműhelyei­ben. Itt végzik el a fonyódi já­rás valamennyi tsz-e MTZ, Utos és RS—09-es traktorai­nak fő- és folyó javítását. A télen 80—85 erőgép rendbeté­tele vár a gépállomás szere­lőire. Emellett munkagépeket is javítanak. Januárban eddig tizennyolc erőgépnek fő- és tizenötnek a folyó javítását végezték eL A gépállomás A Tapsonyl Gépjavító Állomás adminisztratív munka­körben jártas, gyakorlott gép­es gyorsírót azonnali belépésre fölvesz. Jelentkezés a gépjavító állomás irodájában. (3878) harminc ekéje és tizenöt pót­kocsija már készen áll. A gépjavítást szalagszerűen végzik. így nemcsak gyorsabb a munka, hanem jobb minősé­gű is. Még gyorsabban is dol­gozhatnának, ha nem fékezné a munkát a gyakori alkatrész- hiány. Az alkatrészek egy ré­szét elkészítik ugyan a gép­állomás műhelyeiben, de van­nak olyanok, amiket sehon­nan sem tudnak előteremteni. Emiatt áll például a buzsáki tsz DT traktora. A lengyel tárcsákhoz nem sikerült sze­rezniük tárcsalapokat. Hiány­zik több villamossági fölszere­lés is. 32000 liter gyógyvíz óránként Nagyváradon, a Sebes-Körös jobb partján több mint 2800 méter mélységben gyógyvízforrást fedez­tek föl. A 78 fokos melegvíz-for­rás óránkénti hozama meghaladja a 32 000 litert. Megállapították, hogy a víz radioaktív, s így reumatikus betegségek kezelésére is alkalmas. A városi hatóságok a víz haszno­sítása érdekében strandot és csak­nem 5 hektáros parkot létesítenek. Szer négyzetméter Magas kéményével, szaporo­dó épületeivel olyan a kerté­szet, . mint egy kis gyártelep a kaposvári Mátyás király utcai dombtetőn. Koromtól mákos a hó, embert kinn sehol sem lát­ni. Télen az élet itt az üveg­házakba szorul. A szemnek kel­lemes az ellentét a behavazott táj és az új üvegház tábláin ki­kandikáló sokszínű ciklámenek, szegfűk között. Az üvegház egy darabja a ta­vasznak. Termoventi Bátorok biztosítanak meleget, cserélik a levegőt. Megkapó a színorgia, a jobb oldalon valóságos ciklá­menszőnyeg húzódik. A ház túlsó végén álló nagy pálma mintha őrködne a virágok fö­lött. Kiss Lajos telepvezető büsz­kén mutatja a növényeket. — Naponta kétezer, kétezer­háromszáz forint értékű virá­got szállítanak el tőlünk — mondja. — Innen látjuk el a vi­rágüzletet, a vásárcsarnoki vi­rágboltot és a kötészetet. — Hányféle viráguk van? — A szabadföldivel együtt körülbelül százhúszféle. Saj­nos, újak nincsenek, pedig az igények állandóan nőnek... Amikor megemlítem, hogy tavaly sokszor akadozott a vi­rágellátás, elmondja, hogy en­nek nagyrészt az átköltözés, az építkezés volt az oka. A szeg­fűblokk és a kisebb házak már tavaly őszre elkészültek, ezek­be mentették át a virágokat. Amíg nem készült el az új fű­tés, koksszal tüzeltek, s ez na­gyon megviselte a leveleket, a lombozatot Ciklámenerdő. Furcsa, hogy amikor hiány van szakképzett szőlő- és gyü­mölcskertészben, a megyében sehol sem talál helyet a szak­májában Haris Teréz. Elmond­ja, hogy bár gyakorlatot szerez a virágoknál, elméleti képzés­re nem gondolhat, mert az erős fizikai munka mellett az egyetemet nem meri elkezdeni. Jekli Péterné ritkítja a szegfűpalántákat. — Ez a blokkház a szegfű haj tatásához ezer négyzetmé­teres. Amíg el nem készül a mellettünk levő ház üvegtető­zése, más virágokat is tartunk itt. Egyelőre most ezért olyan »vegyes felvágott«. Dicséri a ventillátorokat, or­szágszerte ez a legmodernebb fűtőiberendezés. Negyedóra alatt tíz fokkal lehet emelni velük a hőmérsékletet. Az üvegházban 12—16 fok az ál­landó hőmérséklet, ennyit kí­vánnak a szegfűk. — Ha jól megy a munka, egy ilyen üvegházban négyzet- méterenként ezer forint a be­vétel évente. Megjött a fogat, a mai virág­szállítmányt válogatják a lá­nyok, asszonyok. A telepveze­tő rámutat egy alacsony, vé­kony lányra. — Beszélgessen vele egy ki­csit. Haris Teréznek hívják — mondja. Teréz a Kecskeméti Felsőfo­kú Kertészeti Technikumban végzett. Szőlő és gyümölcsker­tészetet tanult, most mégis a virágoknál dolgozik. — Ide helyezett a megye. De örülök ennek is, hisz négy hó­napig voltam munka nélkül. A Szekszárdi Állami Gazdaság­ban voltam egyéves gyakorla­ton. Az egy év leteltével nem alkalmaztak tovább. Sok huza­vona után kerültem végre ide. Kényszermegoldás ez, de nem volt más választásom. Nem so­kat értek a virágokhoz, így azt a munkát végzem, amit a se­gédmunkások. Bár most már kezdek beleilleszkedni a mun­kába, de nagyon kilátástalan­nak érzem a helyzetem. — Gondot okoz például a vi­rágok vízigénye. Van olyan, amelyiket — bár száraz — nem szabad öntözni. Egyiknek töb­bet, a másiknak kevesebbet kell adni. A jó kertész csak rá­néz a virágra, s már tud róla mindent. Nekem mindezt meg kell tanulnom. Sárdy Lászlóval, tér vissza a telepvezető, s lemegyünk a földbe ásott régi házakba. Sár­dy bácsi több mint negyven éve kertész. Csaknem a teljes cserepes kultúrát 6 vezeti, 6 gondoskodik a jövőről is, azaz arról, hogy a következő évek­ben is legyen elegendő virág. Az egyik házban a kiváloga­tott magvirágokat mutatja, a másikban a fikusz- és a hor­tenziaszaporítást. — Ezt a Juliannák kapják — mutat a bimbós jácintokra. — A ciklámenpalánták, a pálmák már a jövő évre növekednek. Amikor kertészmúltjáról be­szél, elmondja, hogy régebben szebb virágok voltak. — Sok kertésznél megfordultam, so­kat láttam. Higgye el, hiányzik az importvirág, az új... Kovács Mária a muskátlibuj- tásokat ültetgeti. Másodéves tanulója a kertészetnek. Azt mondja, azért lett kertész, mert nagyon szereti a virágo­kat. — Mindegyiket egyformán, de azért a kedvencem mégis a ciklámen. Itt dolgozik mellette Lancsek Hajnal. Szintén tanulónak szerződött, de később felbon­totta a szerződést, és most se­gédmunkás a kertészetben. — Nem ment a tanulás. Igaz, segítettek a többiek, de a számtannal mindig baj volt. Ha nem leszek is szakmunkás, a virágok között maradok. V i ssza megy ün k az irodaépü­letbe. Itt még folyik az épít­kezés, most készült el a lépcső, nemsokára befejezik az öltöző építését. Ebben a részben ka­pott helyet a kötőrészleg. Bencs Vilmos, a részleg veze­tője a kész koszorúkat mutat­ja. — Sajnos, az anyagbeszerzés nem tudja biztosítani az ízlése­sebb művirágokat. Csúnyák, merevek, nehéz ezekkel dolgoz­ni. — S a vágott virágok? — Azokra nincs különösebb panasz, kapunk eleget. — A legnehezebb időben vet­tem át a telepet — mondja Kiss Lajos, amikor kikísér. — Akkor azt mondtam az embe­reknek, hogy ha most nincs is minden rendjén, két év múlva öröm lesz itt dolgozni. Ez a vé­leményem meg is maradt. Ak­kor is látogasson meg bennün­ket, ha minden elkészült... Strahl Mérte Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások és vállalatok részére ponyvakészítést és javítást vállal a kaposvári Mértékutáni és Vegyesruházati Váillalat Tabi Ponyva- és Sátorüzeme (3877)

Next

/
Thumbnails
Contents