Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-24 / 20. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1965. január 24. Két sporthír Nagyatádról Dombóvári András a Nagyatádi Kinizsi „új edzője“ Az alma nem esett messze... Nagyatádon a labdarúgás ba­rátait általában nem nagyon kényeztette el a Kinizsi csapa­ta 1964-ben. Nem, ment az atá- di labdarúgóknak. Valahogy megbomlott a csapategység, az öregek kikoptak, • a fiatalok nem tudták átvenni a staféta­botot, ezért volt rapszodikus a csapat teljesítménye. Év köz­ben edzőcsere következett. Bi- csáJci Sándort Posta Ferenc váltotta fel. Posta azonban csak ideiglenesen vállalta az edzői tisztet. Ezután akar ugyanis minősítést szerezni, no meg egyelőre futballozik a me­gye egyik legeredményesebb csatára. A Kinizsi vezetői éppen ezért megnyugtató módon szerették volna rendezni az edzőkérdést. Annál inkább sürgetett az idő, mert amíg más sportköröknél már régebben megkezdődött a felkészülés, Atádon még min­dig téli álmát alussza a labda­rúgás. Elsősorban azért, mert 1965-re nem volt még edzője a csapatnák. Most a sportköri vezetők — remélhetően hosszú időre — megoldották a problémát. Visz- szahívták az együttesnél T957— 58-ban az NB III-as bajnokság­ban eredményesen működő Dombóvári Andrást. A Nagy­atádi Konzervgyár segítségévei megoldódott az edző állásprob­lémája is, így Dombóvári most már megkezdheti a munkát a sportpályán is. Atádon azt remélik, hogy a visszatért edző keze alatt ered­ményesebben működik majd a labdairúgócsapat, mint az előző esztendőkben. Újabb tizenöt futbalbíróra számítanak Nemcsak a megyében, hanem az országban is aligha van olyan járás, mint a nagyatádi a labdarúgó-játékvezetők szá­mát illetően. Míg országszerte »■hiánycikk« a futballbíró, a nagyatádi járásban kereken harminc játékvezető működött a múlt évben is. Ha szükség lett volna többre, jnég több is akadt volna. Mindez nem véletlen. Nagy­atádon évek óta rendszeresen folyik a játékvezetők szervezé­se, tanítása, képzése. Prefek Béla, a Játékvezető Bizottság nagyatádi csoportjának vezető­je sokadmagával esztendőn át' kutatja azokat a fiatalokat, akikből véleményük szerint futballbíró lehet. Minden év­ben sikerült a létszámot gyara­pítani, így aztán a kiöregedők, a visszavonulók helyett minden évben akad új bíró. Jelenleg tizenöt hallgatója van a most folyó tanfolyamnak, s március Végén — úgy számítják Atádon — tizenöt újabb bíróval lesz több. Nem okoz tehát gondot a já­rási labdarúgó-szövetségnek a megyei II. osztály meg a járási bajnokság bíróküldése. Mind­emellett futja az atádi erőből_a megyei meg az NB III-as keret megsegítésére is. Prefek Béla, Csizi József, Kiss Lajos, Szabó Vendel já­tékvezetők oktató-nevelő mun­káját nem ártana másutt is ta­nulmányozni. Általában nem törvényszerű, hogy a kiváló énekes, muzsi­kus vagy festő gyermekéből ugyanolyan nagy művész lesz, mint az apa. Az sem szabály, hogy a kitűnő atléta, labdarúgó, vagy ököl­vívó fia ugyanolyan si­kereket arasson a vörös sala­kon, a zöld gyepen vagy a szo- rítóban, mint a nagy előd. Az alma bizony gyakran messze esik a fájától. Néha azonban nem. Az alábbi két történet leg­alábbis ezt példázza. Az idős és az ifjú dr. Bőd ősi Korábban, ha leírtuk ezt a ne­vet: dr. Bodosi Mihály, a somo­gyi atlétabarátok — de nemcsak ők, hanem más sportágbeliek is — rögtön maguk elé képzelték a még ma is magas, szikár, fiatalos iárásű kaposvári kórházi főorvost. Ügy mondják, nem sokat változott. Termete ma is éppoly délceg, mint annak idején, amikor egye­temista volt. Járása is ruganyos, persze nem annyira, mint a har­mincas évek derekán, amikor a fiatal dr. Bodosi volt Magyaror­szág legruganyosabb embere. Egy- egy nekirugaszkodás után hiába volt jóval 190 cm fölött a magas­ugró léc, biztosan szállt át fölöt­te. A 196 cm-es magyar magasugró csúcsnak kereken huszonkét évig volt a gazdája. Ez volt az egyik leghosszabb életű atlétikai rekord hazánkban. Csak most, alig pár éve sikerült Bodó Árpádnak meg­javítania a Bodosi-rekordot. Így ismerik a somogyi sportem­berek az idősebb Bodosi doktort. Igen, a doktori jelző most már nem elég a neve mellé, ha kü­lönbséget akarunk tenni közte és a fia között. Ez esetben dukál az idősb megkülönböztetés is, mert a kis Bodosi Miska, a nagy somogyi atléta fia azóta ugyancsak orvos­doktor lett. A fiú tehát követte édesapját szakmai téren. Most a fiatalabbik dr. Bodosi sportpályafutását vetjük össze az édesapáéval. Amikor az apa egy ízben nyilat­kozott — mert az akkor első éves egyetemista fia túljutott a 190 cm-en —, így vélekedett: «-Miska valójában nem magasugró. Nem erre predesztinálja termete. Ruga­nyossága azonban kitűnő hármas­ugróvá teheti.-« A jóslás — úgy látszott — bevá­lik. A fiatalabbik Bodosi valóban inkább a hármasugrásban ért el országos szinten is nagyszerű ered­ményeket. De buzgott benne a ma­gasugró vér is. Nem is lett hűtlen a magasugráshoz, s tavaly a PEAC színeiben versenyző atléta, az utolsó éves orvostanhallgató túl­jutott a 193 qm-es magasságon. A szakemberek véleménye sze­rint ez nem jelent végleges csú­csot az ifjabb Bodosinál. Az egye­temi évek után ugyanis mintha egy kissé megnyúlt volna. Mint orvos­nak tanulnívalója bizonyára egész életén át akad, de azt mondja, ez már nem azonos az utolsó egye­temi évekkel, amikor a sok-sok szigorlat miatt a sport csak má­sodlagos szerepet kapott életében. — Most úgy érzem, új fejezet kezdődik. A pécsi klinikán dol­gozom, de megtelelő szabad idő áll rendelkezésemre az edzésekre, s remélem, a versenyzésre is. Vé­leményem szerint a fehér orvosi köpeny és a fekete atlétamez jól megfér egymás mellett. Nem tit­kolom, szeretném lepipálni aput. 1965-ben el akarom érni az ő hi­vatalos csúcseredményét, a 196-ot, aztán azt a bizonyos két métert, amit édesapám »nem hivatalosan-« ugrott át egy kollégiumi verse­nyen — így a fiatalabbik Bodosi doktor az idei tervekről. Az alma tehát nem esett mesz- sze . . . A kis és o nagy Légrádi Amikor a múlt ősszel Kaposvá­ron járt a Pécsi Dózsa NB I-es labdarúgócsapata, a kaposvári szurkolók közül sokan nem akar­tak hinni a szemüknek. — Az a vörösesszőke sörényű fiú szakasztott olyan, mint a Rá­kóczi egykori hátvédje, Légrádi volt — hallottuk a Kinizsi-pályán több helyről is a véleményt. Mit részletezzük? Az összeha­sonlítás nagyon vágott. A még if­júsági sorban levő Pécsi Dózsa- labdarúgó nemcsak nevében azo­nos az említett volt kaposvári hát­véddel. A »kis Leka« a nagy Lég- rádinak azóta már felserdült gyer­meke. A fiatalabb Jabaarúgóbarátok ta­lán nem emlékeznek az *<>reg« Lekára. Diákkorában Légrádi Teri csatár akart lenni. Szélső. Minden vágya az volt ugyanis, hogy gó:t rúghasson. Gyorsasága is azt sej­tette, hogy ez a poszt felel meg neki leginkább. Avar István edző szeme azon­ban mást látott a csupa er S, di- namiKa, lendület Légrádiban. — Szélső légyj.i a 'alpAr., »M e mellett a hátvéd mellett el fog majd futni — mondotta Avar Ricsi. Légrádi balhátvéd lett a Rákóczi csaknem NB I-be jutott csapatá­ban. A háború vérzivatara elsodorta Kaposvárról. Láttuk, hallottuk, hogy Pécsen még kergeti a kerek bőrlabdát, aztán végleg abbahagy­ta. Pécsi lakos lett. Ott él család­jával. Ha a kaposvári csapatok Pécsen szerepelnek, akkor rendre ott van a nézők között az »öreg« Légrádi, aki külsőre vajmi keve­set változott, annak ellenére, hogy túl van már az ötödik ikszen. — A fiam orvostanhallgató. No és természetesen labdarúgó — mondotta a volt Rákóczi-játékos. Igen, a fiú nevével mind gyak­rabban találkozunk. Tavaly ősz­szel, úgy látszik, végleg beját- szotta magát a Pécsi Dózsa NB I-es csapatába. Jelen pillanatban az UEFA-kerettel, a magyar ifjú­sági válogatottakkal Tatán alapoz, mert az UEFA-csapatnak is egyik biztos pontja. Ha olyan szerény ember marad a kis Légrádi, mint amilyen az apa volt, akkor sport- pályafutásán talán még messzebb jut el, mint sok dicsőséget megért édesapja. Kovács Sándor Bízik a bennmaradásban a K. Petőfi sakkcsapata Hírül adtuk, hogy a sakkozók NB II. osztályában megkezdő­dött a »második félidő«. A mieinknek az idei rajt nem a legjobban sikerült. A Postás­tól a vártnál nagyobb arányú vereséget szenvedett az erősen tartalékos kaposvári együttes. Csak Dobor, Gál és Horváth M. tudott győzni, dr. Máiké döntetlent ért el, a többiek ki­kaptak. A bajnoki táblázaton a se­reghajtók között találjuk a K. Petőfi csapatát. Az együttest a kiesés veszélye fenyegeti. Sza­bó Gyulával, a Petőfi sakk- szakosztályának vezetőjével beszélgettünk az együttes vár­ható eredményeiről, jövőjéről. — Bármilyen rosszul áll is e pillanatban a bajnoki tabella, ahol az utolsó helyezettől mindössze egy pont választ el bennünket, én nem látom re­ménytelennek a jövőt. Három mérkőzést játszunk idehaza, kettőt idegenben. Hazai ellen­feleink a Pedagógusok, a Győr és a Ságvári csapata. Idegenbe megyünk a Veszprémhez és a Tatabányai Bányászhoz. Anél­kül, hogy lebecsülném soron következő ellenfeleinket, úgy érzem, hogy a nehezén már túl­jutottunk. Szerencsés dolognak tartom, hogy a táblázat köze­pén helyet foglaló Csapatokkal játszunk még. A három hazai meccsen bőségesen nyílik al­kalmunk a javításra. Annál in­kább, mert az első számú ki­esőjelöltek, az Elektronikus és az Elzett, általában nehezebb ellenfeleket kap, mint mi. Nagy hátrány a mieink számá­ra, hogy oktató nélkül készül­nek versenyzőink az NB U-es mérkőzésekre. Ennek ellenére bízom a mieinkben, s talán már a január 31-i forduló után. amikor itthon játszunk a Peda­gógusok csapatával, valamit si­kerül javítanunk helyzetünkön, s közelebb kerülünk ahhoz, hogy elkerüljük a kiesést — mondotta Szabó Gyula. SAKK Ez történt eddig a megyei sakk CSB-n Két fordulót bonyolítottak le a Somogy megyei sakkcsapatbajnok­ság küzdelmeiből. Eddig a követ­kező eredmények születtek: K. Ruhagyár—Táncsics Gimn. 8:2. K. Spartacus—K. Vasutas 7,5:2,5. Barcsi SC—Gyékényesi Vasutas 9,5:0,5. K. Ruhagyár—K. Spartacus 5:5. K. Vasutas—Táncsics Gimn. 8:2. Barcsi SC—Csurgói Spartacus 6:4. r TVirággal és zenekarral ' fogadtak, A játékoskeret nevesebb futballistái feleségükkel, gyer­mekeikkel és rokonaikkal vártak. Óvatosan leemeltek a vonatról, és szinte a vállukon vittek a pályaudvar előtti tér­re, ott tiszteletemre rögtön­zött gyűlést tartottak. Az egybegyült tömeg fölött ha­talmas, rikító transzparens feszült: »Üdvözöljük az új ed­zőt!« A város legismertebb sportmecénása jókora, piros­ra sült kenyeret és egy do­bozka sót, a helyettese egy lakáskiutalást, a helyettes he­lyettese pedig egy lepecsételt, kövér borítékot nyomott a ke­zembe. Az asszonyok kendői­ket lengették, a leánykák ke­zecskéiket nyújtogatták, a fel­nőtt szurkolók pedig üteme­sen kiabálták: »Meg-jött vég­re!« Tapintatosan mosolyogva röviden válaszoltam az üd­vözlő beszédekre, majd be­rántottam a Volga ajtaját, és töprengve hátradűltem az ülésen. Az efféle fogadtatás ugyanis már nem volt újság számomra, engem már nehe­zen lehetett ilyesmivel bámu­latba ejteni. Nem vagyok már fiatal, tapasztalatlan, megtanított az élet. Másnap reggel meglátogat­tam a város vezetőit. Határo­zottan nyilatkoztak arról, hogy magas fizetésre és ha­tártalan bizalomra számítha­tok. Napközben összehívtam a futballistákat, és vázoltam nekik az élen járó fővárosi csapat elleni döntő mérkőzés­re való felkészülés tervét. Majd munkához láttam. Dol­M. Zahavor: ÚJ goztam, dolgoztam, dolgoz­tam. Rettenetesen megizzasz­tották a játékosok. Minden tapasztalatomat, tudásomat, energiámat, találékonyságo­mat igyekeztem a lábukba varázsolni. A modern labda­rúgás legújabb taktikai elvei szerint. Fokoztam az általános erőnléti felkészülést. Arra ugyancsak tanítottam a fiú­kat, hogy ne csak a lábukat, hanem az eszüket is használ­ják. Tekintélyem a hét folya­mán hihetetlen mértékben megnőtt, és a mérkőzés előes­téjén elérte a tetőpontját. A találkozó előtt fél órával még egyszer elismételtem a játékosoknak a taktikai uta­sításokat, lelket öntöttem be­léjük, és — a szállásomra mentem. Most vásároljon A kaposvári Lakberendezési Áruházban már 2000 Ft-tól OTP hitellevélre minden típusú fény ezett és konyhabútor nagy választékban! 3 ajtós fényezett szekrény 2 ajtós szekrény és asztal 2 ajtós szekrény és tv-asztal 2 ajtós szekrény és könyvszekrény, Varia Konyhagarnitúra 15 típusban Ezenkívül modern kárpitozott bútorok 5000 Et-tól hitellevélre vásárolhatók. 2300 Ft-tól 2060 „ 3030 „ 2614 „ 2000-3500 Ft-ig T eültem a televízió elé ^ és vártam. Az első nyolc perc alatt mozdulatlanul terpeszkedtem a fotelben. Elöérzetekkel gaz­dagon megáldott ember va­gyok. A kilencedik percben felálltam. Kihúztam az ágy alól a bőröndömet, és a meg­szokott mozdulattal nyitottam fel födelét. Ugyanakkor az egyik fővárosi csatár hirtelen kiugrott. Lövés! A pulóvere­met és két ingemet a bőrönd­be dobtam. A sok ezer szur­koló felszisszent. Kapufa! A pulóvert és az egyik inget visszavettem a bőröndből. Üjabb lövés! Visszaejtettem a pulóvert. Gól! Elpakoltam a villanyborotvát, a papucsot és a pizsamát. Amíg a mieink ellentámadásba lendültek, összeszedtem a többi holmi­mat is. Majd felhívtam tele­fonon a postát, s kértem, kap­csolják a lakásomat — a má­sik városból. Csavatunk elkeseredetten támadott. A két szélső ügye­sen helyet cserélt, s kicselez­ték a védőket. Villámgyors leadás! Lövés! Gól! A tribü­nön fülsiketítő üvöltés. Oda­mentem a csomagomhoz, és tétován megálltam. Váltakozó sikerrel folytató­dott a játék. A második félidő első per­ceiben izgatottan mászkáltam a bőrönd és a tv-készülék kö­zött. Az ellenfél viharos tá­madást indított. S a labda máris ott táncolt a mi ka­punkban. Pontosan akkor szólalt meg a telefon. Kap­csolták a lakásomat. — Muszja — szóltam nyu­godtan a kagylóba —, üdvö­zöllek, drágám! Itt minden rendben. A munkát befe­jeztem. Ma este hazautazom. A jegyet egy hete megrendel­tem. Te ne törődj semmivel! A holnapi napot odahaza töltöm — átutazóban! __ — Nem értelek — szólt a feleségem —, meddig dolgo­zol még abban a városban?... — A mérkőzés már a nyolc­vanegyedik percnél tart — pillantottam az órámra —, tehát még körülbelül tíz per­cig. Csókollak drágám!... A játékvezető tizenegyest ítélt fiilenünk. Felhúztam a sárcipőmet, fogtam a felöl­tőmet és a kalapomat. Lövés! A kapus hihetetlen ügyesség­gel hárított. Határozottan rúg­tam le a sárcipőt. A- közönség tapsolt, de a labda már me­gint a mi térfelünkön patto­gott. Jóvá akarták tenni a tizenegyes kihagyását. A sárcipö újra a lábamra került. Hátvédünk előrevágta a labdát — s én természetesen már megint sárcipö nélkül álltam. Űj ellentámadás — újra fel a cipőt! Középcsatárunk előretör. Ragyogó kiugrás! Leveszem a kalapomat. Gyönyörű csal! Ledobom a felöltőmet. A center kicselezi az egyik hát­védet — ledobom az egyik ka­locsait. Kicselezi a másik hát­védet — ledobom a másik kalocsait. Hatalmas lövés! Gól! Vége a mérkőzésnek. Füttyszó. 2:2! Tárcsáztam a városi föme- cénás titkárnőjét. — Bocsánat — mondtam —. milyen irányelv volt döntet­len esetére? — Egy pillanat! — intett türelemre a titkárnő. — Föl­jegyeztem, azonnal utánané­zek ... Baljós szünet következett. Számolgattam a pulzusom ve­rését. Hallottam, hogy a tit­kárnő papírok között lapoz­gat. — No, megvan! — kiáltott boldogan. — Hall engem? Ál­talában nekünk egyetlen edző sem felel meg. Győzelem kell bármilyen áron. — Nagyon köszönöm — fe­leltem —, és felhúztam a sár­cipőmet. Y /Csodálatos este köszön- tött rám ezerszínű fé­nyeivel. Lassan indultam el a pályaudvar felé. Lelkes tömeg várakozott a pályaudvar előt­ti téren, legelöl a kenyér a sóval, a virágok, a zenekar és a rikító transzparens. De nem a tiszteletemre. Az új edzőt fogadták. (A Krokodilból fordította: Baraté Rozália)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents