Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-24 / 20. szám
Vasárnap, 1965. január 24. 3 SOMOGYI NÉPLAP Közös összefogással, nagyobb erőfeszítéssel, jobb munkával valósítsuk meg gazdasági feladatainkat Felszólalások a megyei pártbizottság ülésén Amint lapunk tegnapi számában közöltük, az MSZMP Somogy megyei Bizottsága január 22-i ülésén időszerű gazdasági kérdésekről tárgyalt. A beszámoló nyomán — amelyet Böhm József elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke terjesztett elő — széles körű vita bontakozott ki: tizenhármán nyilvánítottak véleményt a napirenden szereplő fontos témáról. Tapasztalataikkal, észrevételeikkel kiegészítették a tartalmas beszámolót, s mindezzel és javaslataikkal igyekeztek hozzájárulni a termelés és a gazdálkodás időszerű kérdéseinek nemcsak alaposabb fölméréséhez és teljesebb számbavételéhez, hanem az idei feladatok sikeresebb megoldásához is. Most ennek az eszmecserének ismertetésével folytatjuk a megyei pártbizottság üléséről szóló beszámolónkat. Tájékoztatunk a vitáról, és közöljük Németh Ferenc elvtársnak, a megyei pártbizottság első titkárának az ülésen elmondott zárszavát. A gazdasági vezetők szakítsanak az egyoldalú mennyiségi szemlélettel Elsőként Tihanyi Zoltán elvtárs, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságának vezetője kapott szót. Utalt arra, hogy nem elég csupán a termelési tervet teljesíteni: szükséges, hogy a mennyiségi szemlélettel szakítva a gazdasági vezetők az összes többi mutatót is vegyék figyelembe. Az exportlehetőségek megteremtéséért és hasznosításáért is többet kell tenni — folytatta. — Van erre mód, példa rá a Visínari termőtőszövetkezetek múlt évi tevékenysége. A tervezett ötmillióval szemben 21 millió forint értékű exportcikket készítettek tavaly. Szólt a vállalati készletsaz'kodás rendellenességeiről, a fizikai és a szellemi dolgozók munkafegyelmének javításáról : sürgette a szőlő- és gyü- mölcstelepefc járulékos beruházásait; beszélt arról, hogy túlzott mértékben növekszik a termelőszövetkezeti alkalmazottak száma, maid a takarékosság követelményeire figyelmeztetve ezt mondta: — Takarmányhiány van, külföldről hozunk be abrakot; a vállalat az átvett kukorica nagy részét viszont a szabad ég alatt, prizmában tárolja. Mennyi megy abból veszendőbe? Amit megmenthetnénk, annyival kevesebbért kellene valutát adnunk. Felszólalása végén Tihanyi elvtárs a gyenge szövetkezetek problémáival foglalkozott. A határozati javaslattal egyetértve kifejtette: — Valóban szükséges és helyes vetésszerkezetükön változtatni. Ez minden állami dotációnál többet ér. Bíró Zoltán elvtárs, a Tervező Iroda mérnöke intézményük gondjait, munkájuk nehézségeit tette szóvá. Főként azt kifogásolta, hogy késve kapják meg a termelőszövetkezeti létesítmények terveinek elkészítéséhez szükséges anyagot. Neki válaszolva Sugár Imre elvtárs, a megyei tanács vb- elnökhelyettese ismertette e problémák okait. A szakigazgatásnak tavaly két év beruházási terveit kellett lebontania. A termelőszövetkezeti beruházások előkészítésének rendje szerint közgyűlési határozatra van szükség Gyakori, hogy ebben az időszakban gazdát cserél egy-egy lé- tesímény; az is előfordul, hogy a távlati tervnek megfelelően módosítani kell eredeti elképzeléseiket. Vita, alkudozás, egyezkedés, módosítás, s közben az idő jár. Ez a huzavona már a múlté, az idén minden alapja megvan az ütemesebb előkészítésnek. Sugár élvtárs a továbbiakban a tanácsi ipar idei terve végrehajtásának főbb feladatait vette sorra. Dr. Halász János elvtárs, a Hazafias Népfront megyei titkára a pazarlás elleni határozottabb és társadalmi méretű fellépést sürgette; a vezetők személyes felelősségére utalva beszélt a szervezettség és a tervszerűség megvalósításáról. A szocialista brigádmozgalom terjesztése a tsz-ekben is fontos feladat — mondotta a tömegek alkotó kezdeményezésének kibontakoztatásával összefüggésben. Az elemzés és az ellenőrzés a vezetés alapvető módszere — Nagy feladatok várnak ránk ebben az évben, ezek a feszített tervek azonban megvalósíthatók — kezdte felszólalását Róna Imre elvtárs, a megyei párt-vb tagja, a Pa- mutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának igazgatója. Hozzászólásában a gazdasági vezetés munkamódszeréről beszélt. — Mindennapos feladat az elemzés és az ellenőrzés. A terveket a legkisebb egységig le kell bontani. Szükséges állandóan és együttesen vizsgálni a termelés, a létszám, a műszaki fejlesztés tervét, a normát, a technológiát. A termelési tervet például naponta mennyiségben, havonta pedig értékben ellenőrizzék. Kísérjék figyelemmel a kész termékek elszállítását, legyen gondjuk a szerződésben rögzített határidők megtartására. A termelékenység szempontjából a létszámgazdálkodást tartsák alapvetően fontosnak. A munkaszervezést vizsgálják a nagyobb egységtől az egyes gépig. Követeljék meg a gazdaságossági számítást, s mindenben annak alapján intézkedjenek. Havonta készítsenek nversmérleget, ez sok mindent megmutat. Ügy szervezze meg az igazgató a munkát, hogy a számviteli és a műszaki vezetés közösen elemezze a jövedelmezőség, az önköltség alakulását műhelyré- szenként vagy ahol lehet, brigádonként. A készletgazdálkodásra különösen nagy gondot fordítson; ha ellenállásba ütközik is, ne engedjen az indokolatlan kérésnek. *• — A dolog lényege az, hogy az igazgató követelje meg a műszaki és a számviteli vezetőktől a rendszeres elemzést és ellenőrzést. Legyen ez minden üzemben a napi munka szerves része. Így, ezek ismeretében a pártszervezet meg a szakszervezet tudja folyamatosan mire mozgósítani a dolgozókat. Sárosdi József elvtárs, a ba- latonendrédi Zöldmező Termelőszövetkezet főagronómusa közös gazdaságuk néhány gondját tette szóvá. A rétjavításhoz például nem elegendő önerejük. Alakult ugyan víz- rendezési társulat a siófoki járásban, de a munkához még nem fogott hozzá. A szarvasmarha-tenyésztésben a tehén- állomány növelésével számolnak, ám tartanak attól, hogy takarmányozási és egyéb nehézségek miatt a tejhozam nem emelkedik a kívánt mértékben. Megemlítette, hogy a tápellátást nem tartják kielégítőnek. Dr. Berend Ernő elvtárs, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője a közegészségügy személyi és tárgyi föltételeinek alakulásáról adott számot Rámutatott szakterülete és a termelés összefüggésedre; hangsúlyozta, hogy a gazdasági alap erősödésével megteremtődnek a gyógyítás céljait szolgáló újabb beruházások megvalósításának lehetőségei is. A kommunisták és a vezetők példamutatásával Részt vett a vitában Somogyi József elvtárs, a megyei párt- vb tagja, a városi pártbizottság első titkára is. A többi között hangsúlyozta: — Üzemeink tavalyi jó eredményei a pártszervezetek munkájának javulásáról is tanúskodnak. Erősödött a párt- és a gazdasági vezetés együttműködése, szilárdult munkakapcsolatuk. A szervezeti élet is rendszeresebb. Mindez biztonságosabb alapja az idei nagyobb, nehezebb feladatok megoldásának. Hogyan kezdjenek hozzá? Először részleteiben is ismerjék meg a tervet a pártszervezetek, vitassák meg taggyűlésen. Az üzemvezetés és a mozgalmi szervek termelési tanácskozáson tárják a dolgozók elé a helyi feladatokat. Év közben aztán — elsősorban a pártszervezet — rendszeresen értékelje a helyzetet. A kommunisták személyes példamutatásának nagy jelentősége van a munkában. Adjanak választ a dolgozók kérdéseire, alakítsák a közvéleményt, teremtsenek olyan közhangulatot, amelyben a példaadó munkások megértik, helyeslik, sőt követelik a lógósok, a fegyelmezetlenek megrend- szabályozását. Felhívta Somogyi elvtárs a figyelmet az anyagi ösztönzés és az erkölcsi megbecsülés helyes összekapcsolására, a versen ^mozgalomban rejlő erő kiaknázására s a társadalmi tulajdon gondosabb és szervezettebb védelmére, r Gál József elvtárs, a sávolyi Űj Élet Termelőszövetkezet elnöke a mezőgazdasági termelés növelésének beruházási, gépesítési és talajerő-utánpótlási föltételeiről szólt, majd megemlítette: — A zárszámadáskor valamennyi tsz-vezetőnek oda kell állnia a tagság elé. Ilyenkor derül ki, hogy az emberek mennyiért dolgoztak egy éven át. Az elnök a számadást csak így kezdheti: mit tettem én a terv sikeréért. Joggal elvárja a tagság, hogy a vezetők mutassanak példát. Erre van szükség az idei megnövekedett feladatok végrehajtáséiban is. A vezetők példamutatásának fontosságát hangsúlyozta hozzászólásában Fehér József elvtárs, a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat igazgatója is. Ezzel kapcsolatban beszélt a személyzeti munka követelményeiről. Biztosítani kell, hogy a legalkalmasabb emberek álljanak az alsóbb vezetői posztokon is. A politikai képzettség, a szakmai tudás, a példás emberi magatartás gazdasági erővé válik, mert az ilyen vezető irányításával oda- adóbban és eredményesebben dolgoznak a munkások. Javasolta Fehér elvtárs: a megye üzemed, vállalatai próbáljanak módot találni arra, hogy elfekvő készleteiket egymásnak átadva hasznosítsák. Óvakodjunk a káros nagyvonalúságtól Pankász Ferenc elvtárs, a Lábodi Állami Gazdaság igazgatója termelési, gazdálkodási tapasztalataikról, nehézségeikről és változást, fordulatot ígérő terveikről beszélt. — Elterjedt és még mindig nem szűnt meg az a szemlélet, hogy termeljünk, csak termeljünk, de ne nézzük, hogy mi mennyibe kerül, mert az nem számít. Az összevonással létrejött nagy gazdaságunk évről évre ismétlődő tetemes ráfizetését is jórészt ez a szemlélet és gyakorlat okozta. Bebizonyosodott, hogy ez az út tovább nem járható. Az idei év minden bizonnyal kijózanítja mindazokat, akik még ezt a nézetet vallják. Jóllehet 1964-ben csökkent veszteségünk az előző évihez mérten, mégsem jutottunk el a kívánt színvonalra. A költségek oly nagyra nőttek, hogy összegüket a termelés nem tudta elérni, a ráfordításokat megtéríteni. A káros nagyvonalúság, a tervezés hibái megbosszulták magukat. Ebben az évben a valóságos adottságokkal és az elérhető célokkal számolhatunk. A gazdálkodás javítására máris tettünk célszerű intézkedéseket. Szilárdabban megalapoztuk terveinket, s bízunk abban, hogy veszteség nélkül zárjuk ezt az évet. Szikszai László elvtárs, a megyei pártbizottság ipari osztályának helyettes vezetője a beruházások megvalósításának, az építőipar munkájának néhány problémáját tette szóvá. Utalt a kivitelezés közbeni tervmódosítások támasztotta nehézségekre, a belőlük származó tervszerűtlenség, szerve, zetlenség káros következményeire, az átadási határidők gyakori és többszöri eltolódására. Indítványozta a továbbiakban, hogy az illetékesek biztosítsák az alvállalkozók folyamatos, ütemes munkájának föltételeit, s ennek ellenében joggal megkövetelhetik tőlük a pontosságot és a kifogástalan minőséget. Jáger György elvtárs, a Somogy megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke a gazdasági élet bonyolultságából következő nagyobb körültekintésre figyelmeztetett. Előfordul — mondotta —, hogy igazgatók, mérnökök, főkönyvelők húz- zák-halasztják a döntést a megoldást sürgető részkérdésekben- Más esetben viszont elhamarkodottan intézkednek: döntenek olyan dologról is, amelyet még nem vitattak meg kellően, amelyet még gondosabban elő kellene készíteni. Németh Ferenc elvtárs zárszava — A megyei pártbizottság ülése teljesítette feladatát, elérte kitűzött célját. A beszámoló tárgyilagosan, a valóságnak megfelelően elemezte és értékelte a múlt évi gazdasági munkát, pontosan körvonalazta idei tennivalóinkat. Az itt kibontakozott, nyílt, őszinte és tartalmas vita ugyancsak reálisan értékelt, és — nagyon helyesen — előre mutatott. Mindez hozzásegíti a megyei pártvégrehajtóbizottságot ahhoz, hogy munkánkat még jobban megszervezzük. Az elhangzott vélemények egyszersmind arról is tanúskodnak, hogy egyetértünk a Központi Bizottság ez évre szóló, a gazdasági munka megjavítását célzó határozatával. Helyesen állapították meg többen is, hogy nehéz év lesz az idei. A már foganatosított vagy ezután várható intézkedésekből látják, hogy lesznek szükséges megszorítások, némelyek azonban mindebből azt állapítják meg, mintha változna a gazdaságpolitika. Egyértelműen hangsúlyozzuk: pártunk gazdaságpolitikája jónak bizonyult, azt nem kell megváltoztatni, de állhatatosabban kell dolgozni érte, következetesebben végre kell hajtani. Már eddig is meg kellett volna ezt tenni. Valóban — amint a vitában többen rámutattak — itt van a tettek ideje. Az emberek döntő többsége egyetért azzal, sőt jogosan követeli, hogy a közömbösséget, a nemtörődömséget mindenütt számolják fel. Ha bárhol is mulasztást, hanyagságot észlelünk, nem nyugodhatunk bele. A téves szemlélet meg kivált a hibás gyakorlat sehol sem nyerhet polgárjogot. Jó, hogy ezekben a kérdésekben is teljesen egységes a megyei pártbizottság. Az ülésen kifejezett egyetértés bennünket is határozottabb intézkedésekre jogosít fel, és következetesebb vezetésre kötelez. Hogyan fogjunk hozzá a hibák kijavításához, ki és hol kezdje a rendtermést? Mindenki a maga munkaterületén dolgozzék tudása legjavával, teljes felelősséggel. Ennek előfeltételeit ki kell alakítani, és általánossá kell tenni a helyes szemléletet. Nem jár jó úton az a gazdasági vezető, aki minden bajt valamelyik főhatóság nyakába akar varrni. Ez a helytelen felfogás eltereli a figyelmet a saját mulasztásról, fékezi, nehezíti a kibontakozást. Az első lépés a hibák őszinte, nyílt feltárása. De ez önmagában nem elég. Vajon kit nyugtat meg, mennyit segít az ügynek, ha valaki ezt hajtogatja: »Én szóltam, én megmondtam, mi a baj, hol a hiba.« Nem mondani, nem beszélni kell csupán, hanem ami a fő: tenni, cselekedni. Pártszervezeteink dolga elsősorban, hogy ilyen közvéleményt alakítsanak ki. Ügyeljenek arra, hogy üzemükben, vállalatuknál a józan mérlegelés legyen a helyzet értékelésének, a feladatok meghatározásának alapja. Egyoldalúság volna csak az eredményeket látni, de még nagyobb baj származna abból, ha arányérzéküket elveszítve mindent rossznak ítélnének meg, eltúloznák, felnagyítanák a nehézségeket. A rendellenességek és a gondok ellenére is világosan mondjuk meg: nem a hibák, hanem az eredmények jellemzik a gazdasági munkát megyénkben is. Ezt nem téveszthetjük szem elől akkor sem, ha a gyorsabb fejlődés akadályainak elhárításáról, a hibák kijavításáról, a munka jobb megszervezéséről, a takarékosabb gazdálkodás követelményeinek megvalósításáról van szó. Pártszervezeteink, kommunistáink részesei a gazdasági építés sikereinek is, kudarcainak is. A felelősséget vállalják a kialakult helyzetért, de nem vállalhatják, ne vállalják magukra senkinek a személyes mulasztását vagy hanyagságát sem. Támogassák a gazdasági vezetőket azért, hogy jobban menjen a munka. Azt azonban ne engedjék meg, hogy a rosszul dolgozó igazgatók, mérnökök, művezetők kisebbíteni próbálják személyes felelősségüket; mulasztásaikat ne nézzék el, hibáikkal ne alkudjanak meg. Szerezzenek érvényt következetesen a jó gazdaságpolitikának, s tanulságként szívleljék meg: javítsák a munka hatékonyságát. A megyei pártbizottság a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz a gazdasági feladatok , sikeresebb megvalósításának előmozdításáért. Értékeljük, elismerjük, nagyra becsüljük a párt- és gazdasági vezetők, a dolgozók áldozatos munkáját, az eredmények megjavítására irányuló erőfeszítéseit. Örömmel hallottuk például, hogy a Lábodi Állami Gazdaságban az idén bizton remélhetik, hogy sikerül végre fölfelé indulniuk a mély hullámvölgyből. Vagy itt vannak a gyenge szövetkezetek. Megerősítésük mindnyájunknak nagy gondja. Sajnos, egy-két év alatt nem várható gyökeres változás, hosszabb idő kell neki. Dolgozzunk ezért is állhatatosabban. A múlt évet eredményesen zárta megyénk. A gazdasági munkát a sikerek jellemzik. Ezért — a megyei pártbizottság nevében — erről a helyről is köszönetét mondok megyénk párt- és gazdasági vezetőinek, az üzemi munkásoknak, a mezőgazdasági dolgozóknak. A köszönethez és az elismeréshez kérés is párosul: az idei tervből reá jutó feladatok megvalósítását tekintse■ mindenki személyes ügyének. Járási pártbizottságaink tárgyalják meg érdemben a gazdasági tennivalókat. Az alapszervezetek körültekintően és pontosan határozzák meg a helyi feladatokat. A KISZ, a szakszervezet, a nőtanács, a Népfront — a pártszervezet segítségével — mozgósítson a jó munkára. Bizonyos, hogy így, összefogva, együttes erővel végrehajtjuk megyénk 1965. évi gazdasági tervét. Meleg otthonuk van Nágocson az árva és félárva gyermekeknek (Tudósítónktól.) Egy huszonhét holdas park közepén, hatalmas fák között áll Nágocson a volt urasági kastély, amelyet 1962-ben kétmillió forintos költséggel állami gyermekotthonná alakítottak át és rendezték be. A százszemélyes otthont az ország városaiból, falvaiból érkezett árva és félárva fiúk 1962. szeptember 1-én népesítették be. Az itt élő kilenc- venhét gyermek ellátása, gondozása és nevelésé szinte teljesen kifogástalan. A cserépkályhákkal jól fűtött, ízlésesen festett parkettás szobák, a hófehér sodronyos és matracos ágyak, a szép társalgó, a könyvtár, a televízió, a sokféle játék és a nevelők szerető gondoskodása meleg otthont nyújt a gyermekeknek. Egy-egy gyermeknek három öltönye, hat melegítője, nyolc inge, tizenhárom i alsónadrágja, négy pár cipője,! és egy-egy pár szandálja, tornacipője, papucsa van. Az orvosi és gyógyszerellátás megfelelő, a rend és a tisztaság kifogástalan. Az otthonban szakképzett ápolónő is dolgozik. A nevelők az iskolai anyag számonkérésére, a nehezebben tanuló gyermekek segítségére, korrepetálására nagy gondot fordítanak. Főként ennek köszönhető, hogy az otthon lakóinak tanulmányi átlaga csaknem azonos az általános iskolai tanulókéval. Kezdetben jó kapcsolat alakult ki a gyermekotthon és több általános iskolai tanuló között. A járási nőtanács pedig patronálómozgalmat indított. Sajnos, mindez rövid idő alatt elhalt. Jó lenne, ha ezeket a kapcsolatokat és a patronálómozgalmat ismét fölelevenítenék, és maradandóvá tennék.
