Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-21 / 17. szám

SamoggiNéplap MS'ZMP MEGVET fel7G'TT$ftG A ES Á' MEGYEI TANÁCS- í. APJ A1­F 1L M $ ZlN HAZAINK MŰSORÁBÓL RITMUS 1965 Egyenletes, pergő műsor — Jót sikerült utánzatok Vörös Csillag i b H n o ■ 0 , ÍGY JÖTTEM A filmben egy fiatal ma­gyar fiú meséli el hazatér­tét. A háború közepébe visz el a történet, mindezt a fiú szemével látjuk. Ka­landjait éppúgy végigéljük, mint ő. Gondolatok, érzé­sek vad összevisszasága kavarog benne, amikor ma­gára hagyva elindul az or­szágúton: a pannonhalmi gimnázium, Kolja, a szob­rok, a csíkos ruhások, a fiúk a vonat tetején, akik azt kiabálták, ne hagyd magad!; megint Kolja, az öregasszony, aki »orosz* lé­temre étellel kínált, a vad arcú, aki magyar létemre rám tiport, az út mögöt­tem, az út előttem • • • így jöttem. • . A magyar film szerepei­ben szovjet filmszínészek­kel is találkozunk. HARAKIRI Megdöbbentő, félelmetesen kegyetlen japán film a Hara­kiri. Hanshiro Tsugumo sza­muráj harcos családjának bor­zalmas pusztulását meséli el. Az 1600-as évek közepén já­runk, sötét időszak ez a bátor, erős és hős japán harcosok számára. Békés korszak volt: a japán harcosokat megfosz­totta az életlehetőségtől. A hü- bérurak sem tudták foglalkoz­tatni harcosaikat, így kényte­lenek voltak szélnek ereszte­ni őket. Életük fenntartása egyre nehezebbé vált, s ne­hogy nyomorban és megaláz­tatásban éljenek, sokan közü­lük inkább a halált választót- ; ták, hogy a harakiri rituális j szertartásának elvégzésével i szamurájhoz méltóan halja- i nak meg. Szokássá vált, hogy i a tiszteletre méltó aktus elkö­vetése előtt fölkeresték vala­melyik előkelő ősi nemzetség udvarházát, és a család fejé­nek engedelmét kérték, hogy a ház egyik helyiségében vagy kertjében a nyilvánosság előtt hajthassák végre a szent szer. tartást. A lenyűgöző japán film szá­munkra csak hírből hallott történelmi időszakot elevenít föl. Nagy sikerrel mutatkozott be a kaposvári közönségnek hat táncdalénekes és a Rádió No- visad Combo-zenekara kedden a Latinka Sándor Művelődési Házban. \ A dzsessz vonzó műfaj, s ha L művelői ötletes mesterek, akkor La közönséget nem fokozatosan L oldja fel. hanem magával ra- Lgadja már az első percben, Lmint ahogy a Combo-zenekar Llüktetö ritmusú, áradó zenéjű ]>első számát is vastaps követte. f Az öttagú együttes — Bog­idon Dimitrievic szaxofonos vé­gzetesével — lelkes művelője és mestere a műfajnak. Szellemes zenei ötletekben bővelkedő, magabiztos és szabad előadá­suk mindvégig biztosította a sikert, s néhol feledtette a szó­listák hibáit is. Játékuk dina­mikus, színházteremben azon­ban harsány. Bogdan Dimitrie­vic szaxofonszóiói mesterségbe­li! tudásról tanúskodtak. \ Cubik Mir a, Stefan Boros és \ Mir java Boros a Novisadi Rá- \dió állandó szólistái. Gubik Mi- Jra kedves hangjával, szerény J előadásmódjával aratott sikert. Stefan Boros rekedt hangját, Akissé bizonytalan intonációját La zen clear, a közismert táncda- 'lok feledtették — és a szólista ?jó előadókészsége, magabiztos­sága. Mirjana Boros hanganya- {ga sem tökéletes, egyenletlen- íségeit azonban jó formaérzék- tkel egyensúlyozza ki. A három J jugoszláv szólista erénye — (magyar szereplőtársaikkal < szemben —,■ hogy az egy-két anyanyelvű tánedálon kívül $ magyarul énekeltek. <* Vámosi János és Záray Már- f ta a tőlük megszokott színvo­nalon produkáltak. Kiművelt hangjuk — Záray Mártáé a szólószámokban, Vámosi Jani­sé a duettben — csaknem tel­jesen elveszett a zenekar har­sogásában. A legfiatalabb szólista, Amb­rus Kyri csupa ideg énekes (bár ez néha fölösleges és fur­csa), kellemes csalódást oko­zott. Rádióból ismert számait egyforma nyers gyerekhangon énekli. Most bebizonyította, hogy hangja szép árnyalások­ra, más hangulatok keltésére is képes. Remek utánzókészségről tet­tek tanúságot hazai éneke­seink: éppen olyan hanpámya- lással, kiejtéssel énekelték a külföldi számokat, mint erede­ti előadóik. A jugoszláv szólis­ták új magyar fordításban, hangulatos szöveggel tolmá­csolták más országok na-n- si­kerű énekszámait. Tehették volna ezt a hazaiak is, s akkor egyéni előadói ötletekkel szí­nesítve nem csak a jól sikerült utánzatot tapsolta volna meg a közönség. Svetislav Milenkovic kon- feransza bizonytalan, akadozó volt. Egy begyakorlottabb, sze­repléshez szokott előadó job­ban összekötötte volna a szá­mokat. Zökkenő, bizonytalanság a műsorban nem volt. A Comfco- együttes és a szólisták ’ régi, összeszokott partnerek hatásai keltették. A műsort ötletesen rendez­ték. A zenekar tagjainak be­mutatása, a befejező nonstop és a szereplők búcsúbemutatá­sa pergővé tette az előadást. S. N. G. Művelődési otthon nélkül (Tudósítónktól.) Örtilos lakosainak régi va­gya egy művelődési otthon. Építésére a községi tanács már három év óta tartalékolja a pénzt. Az anyag és 400 000 fo­rint már együtt van, de ehhez még gyűjteni kell. Addig is mozgalmas kultúra­„JlapJlz&'keJíztö — ílzlöaj'- nMJkü£‘... TIZENHAT ÉVES FŐSZER­KESZTŐVEL — aki mellesleg költő is — ritkán találkozik az ember. Ezért most az egész magyaróra időtartamára »el­rabolom« Gábort, a fekete, nagy szemű másodikos gimna­zistát. a barcsi gimnázium Drávavölgye című folyóiratá­nak költő-főszerkesztőjét. — Hogyan áll a következő lap? — érdeklődöm. — Jól. Megvannak a versek, á pályaválasztási vitanovella folytatása, a sport. Még egy kritikát kell írnom hétfőig ... — És mit kritizál? — Még nem tudom. _ ?__ — Az úgy történt, hogy ami­kor a laptervet állítottuk ösz- sze, akkor én vállaltam egy kritikát. Most vagyok a baj­ban. Nincsen kritizálnivaló. De majd kitalálok valamit, mert jövő héten, szombaton már kézbe szeretnénk adni az idei első számot. — Egy kicsit nehezen megy most az újság, mert a szakkör, vezető szabadságon van, és magunkra maradtunk — men­tegeti a közös ügyet Krausz Zorica, az egyik szerkesztő. A másik szerkesztő, Kovács József is közbeszól, (őt így mutatta be a gimnázium gond­noka: »Jóska megjelenése a menza jóságát hirdeti.« Való­ban, jó húsban van.) — Most már a negyedikesek sem olyan aktívak. Közeleg az érettségi, érthető ... — Nem vagyunk hajlandók írni, rengeteg a tanülnivaló — bólogat helyeslőn Zorica. — Nem akarom mentegetni ma­gunkat, de az átlagunk sem olyan ragyogó. Én most négy egész ötre állok, és az orvosira szeretnék menni. Nem bízha­tom el magam egy csöppet sem ... EZT A VITÁT LEZÁRJUK. Az tény. hogy az iskolaújság nem érettségi tárgy. Sülé Gá­bor főszerkesztő-költő követ­kezik. Hogyan vall eddigi pá­lyafutásáról? — Régebben egyáltalán nem szerettem a magyart. Aztán meghirdette a rádió az »így írunk mi« pályázatot, gondol­tam, írok oda egy-két verset, írtam, de nem küldtem el. Közben annyira megtetszett a verselés, hogy tovább csinál­tam. Hogy mennyit írtam már? Nem tudom. Rengeteget. És ezzel együtt megszerettem a magyart is. Kedvenc tan­tárgyam. Tekintélyéről érdeklődöm ilyen hátsó gondolatokkal: El­fogadják-e a negyedikesek azt, hogy az iskolaújság szerkesz­tője csak egy másodikos? — Tekintély? Ilyen kérdés nálunk nincs. Egyáltalán nincs ilyen hangulat a mi iskolánk­ban — felel Gábor helyett Zo­rica. s egyúttal bizonyítja is azt, amit mond. — Jól van ez így. Mert ha például egy ne­gyedikes volna a főszerkesztő, az most már alig-alig érne rá, meg fél év múlva elmegy az iskolából — mondja további érveit, és kifejti az elsősök helyzetét is, hogy most még nem lehet rajuk építeni, hiszen alig fél éve, hogy itt vannak. Majd megszokják az iskola rendjét, életét, és jövőre már be lehet fogni őket is. ÁTLAPOZOM a Drávavöl­gye iegutóboi számát. Szerény, stencilezetl újság. (Beszélget­tünk arról is, hogyan lehetne szebbé tenni a külsejét is.) Önkritikus bevezető sorain jót derültem: »A gimnázium iro. dalomkedvelő fiataljainak kéz. deményezése ez, s csakugyan olyan, mint egy igazi. Lapszer­kesztő (igaz, szivar nélkül), cenzor (Rózsaszín szemüveggel) s írók, költők (a hivatás óvo­dájából) mind vannak.« A kis bevezetőt így zárják: »S ha la­punkat olvassátok, gondolja­tok a költő Juhász Gyula hang­jaira: »Szavak, csodálatos szavak, Dalolnak és dadognak ők.« Az újság beszámol a szak­kör munkájáról; Pákolitz Ist­ván költő gimnáziumbeli láto­gatásáról, és közli egyik szo­nettjét is. Ezután Gábor há­rom versel következik. Ezer­nyi apró megfigyelés, hangu­lat — igazi kamaszos-fiatal versek. A Nagypéntek-bői idé­zek; Csak mennek. Templorp elé érve vízbe toccsan egy bá’. Mordul: »Az istenit!«, s elszáll a mérge. Belépne?: Isten szárnya alá. Áhítat üli meg szívüket, s Istennek ajánlva lelkűket kacsingatnak a finomlelkű lányok dús karára. Vagy alusznak, s áldás végeztével gyorsulnak lépteik: kocsmában öblítik kiszáradt torkaik. Érdekes a diákújság pálya- választási vitaindító novellája. Gábor elmondja, hogy három részletből áll — a szerző tit­kolja a nevét, nekem sem árul­ták el —, befejezetlen novel­lák, amikre az olvasóinak kell választ keresnie, tanácsot ad­nia. EDDIG ÉN KÉRDEZTEM, de most átveszik a szerkesz­tők. Sok gondjuk van, szeret­tek volna már tanácsot kérni egy »öregebbe és »valódi« új­ságírótól. Hogyan lehetne szí­nesebbé tenni lapjukat? Sok­ba kerül-e a színes borító nyomtatása? Rajzolni lehet-e stenciles újságba? Jobb len­ne-e rovatokra osztani a szer­kesztést? És a humor... va­lami mozaik oldal is kellene. Jóska közli, hogy a követke­ző számba már összeállított egy ilyen oldalt. Hármuk kö­zül ő készül egyedül »valódi« újságírónak. Lenne még beszélgetnivaló, de becsöngettek, és Zoricáék németből dolgozatot írnak. S. Nagy Gabriella Kiállítás, mopresszó Barcson (Tudósilónktól.) Fennállásának tizedik évfor­dulójához közeledik a barcsi járási művelődési ház. 1955. február 12-én — az első ötéves terv egyik jelentős kulturális beruházásaként — adták át rendeltetésének. A művelődési ház egyhetes programmal készül az évfordu­lóra. A rendezvénysorozat» a Pécsi Nemzeti Színház venWig- szereplése vezeti be, Csehov »Három nővér« című négyfel­vonásos színművét mutatják be. A névadó Móricz Zsíy- mondról irodalmi esten emlé­keznek meg. A tizedik évfor­duló alkalmával nyílik meg a felújított zenés mopresszó klubhelyiség is, nagy választé­kú hírlapolvasóval, tv-vel, já­tékfelszerelésekkel. Kiállításon mutatják be Mó­ricz Zsigmond életét, munkás­ságát és a müvelődésTnáz éle­tének tíz esztendejét. lis munka folyik a faluban Ta­vaszi Lászlóné népművelési ügyvezető irányításával. A KISZ-szer vezet huszonnyolc tagja Ivánc.sics Mária titkárral együtt segít neki. A művelődés és szórakozás helye az általá­nos iskola. Délelőtt a gyerekek tanulnak, délután az alapisme­reti tanfolyamon tizenkét fel­nőtt ismerkedik az írással, ol­vasással és a számolással. Este mozielőadásra mennek, vagy a televízió adásait nézik sokan. Mások pingpongoznak, sakkoz­nak. Az esti órákat úgy osztották be, hogy jutott idő Ságodi Jó­zsef Hínár című darabjának megtanulására is. A KISZ-esek Őrtilosban és Szentmihályhe- gyen mutatták be a közelmúlt­ban. Az őrtilosi előadásra az osztálytermet művelődési ott honná alakították át. A szín­pad beépítése nem kis gondot és munkát adott Tavaszi Lász­lóné és Varga Ibolya tanító­nőknek. Most Zákányban sze­retnék bemutatni a darabot. A bevételből színpadi körfüg gönyt és klubfelszerelést akar­nak venni. Szombat és vasárnap estén ként eleven klubélet folyik az iskolában. Most tervezik az if­júsági klub megalakítását. Szervezik a kézimunka-tanfo- lyamot, az anyák iskoláját és a mezőgazdasági szakmunkás- képzőt is. Korszerűsítik a szárszói Véndiófa Éttermet A déli Balaton-part kedvelt szórakozóhelye a szárszói Vén­diófa Étterem. A Belvárosi Üzemi Vendéglátó Vállalat, az idén korszerűsíti, bővíti a ven­déglőt. Egymillió-kétszázezer forintból egy minden igényt ki; elégítő konyhát, raktárakat és szociális helyiségeket építenek. A nagyteremben gerendás bok­szokat alakítanak ki. A kerthe- h-iséget is felújítják. Az autó­val érkezők sem bosszankod­nak az idén. A korszerűsítéssel egy időben egy kétszáz férőhe­lyes parkolót létesítenek. Az átépítést május elejére befeje­zik. OK Forgács A CÉL SZENTESÍT... Barátom, az amatőr festő és műgyűjtő panaszkodik, hogy olykor húsz giccset is el kell sütnie, mire megve­het egy műértéket. A LEGJOBB SEHOL Ha falun él az ember, az elnépiesedés ellen ágál, ha városon — az elgépiesedés ellen. JAVASLAT Ha pincéreket alkalmaz­nánk az irodalomban, sen­kit sem fenyegetne a ve­szély, hogy aprópénzre váltja tehetségét. EXPRESSZ BARÁTSÁG Két vadidegen embert semmi sem tud úgy össze­hozni, mint egy közös ócsá- rolnivaló. OPTIKAI CSALÓDÁS Vigasztalja-e a fegyencet az a tudat, hogy a látható dolgokat ő is szabad szem­mel látja? ILLÚZIÓROMBOLÁS A legtöbb nő nem is sej­ti, hogy amikor megkérik a kezét, elsősorban tényleg a két kezére gondolnak... NAIVITÁS Az újsághirdetés révén férjhez menni szándékozó nők igen jó véleménnyel le­hetnek a kalandorokról, ha azt hiszik, hogy puszta fel­szólításukra kímélni fogják őket. Mi a legnagyobb j érték ? A londoni légikikötőben 1 egy utas biztosítása 4 schil- | Vnobe, a. v>ggyászé 5 schil- j ling e kerül. * * A külföld humorából Egy francia vidéki gazda a városban megszállt egy szál­lodában. Mikor átvette a szo­ba kulcsát, érdeklődött, mi­kor van az étkezés. — Nálunk — felelte a por­tás — reggel 7-től 11-ig wn a reggeli, 12-től délután 3-ig van az ebéd és este 5-től S-iy van a vacsora. — Nono — riadt fel a vidé­ki gazda —, hát mikor vég­zem el a teendőimet, és mi­kor tekintem meg a várost ? — Hogy hívnak? — kérde­zi a tanító az új növendéket. — Charles — feleli a fiúcs­ka. — Charles? És a másik ne­ved? — Tessék csak nyugodtan Charles-nek hívni, otthon is csak így szólítanák. * * * —Nem értem — mondja a tanító, miután átnézte a gye­rek házi dolgozatát. — Ho­gyan tud valaki ennyi hibát csinó.lni! — Apám is segített — sza­badkozik a nyerek. * * * — Mary, te jó barátnőm vagy, rád bíztam agy titkot, és te elfecsegted. — Jane, ez nem igaz. Én nem fecsegtem el. Kicsérél- tem egy másikkal. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megy«»i bizottsága é« a Somogy megyei Tanáé® lapja. Főszerkesztő ? WIRTH CA.IOS. Szerkesztőség: f?Laposvár. Katinka Sándor u. Z. Telefon 15-10. 13-11. Kiadja » Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár Latinka s. uu 2, Telefon 15 10 Felelős kiadó; s^abó Gábor Beküldött kéziratot nem őrzitlftb meg. és nem adunk vissza. Terjeszti; a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál os postáskézbesltöknél. Előfizetés* díj egy hónapra 12 P* index; 25mrj. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár, LatUika Sándor «Ml &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents