Somogyi Néplap, 1965. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-20 / 16. szám
Szakmunkásképző tanfolyamon Fehér Klára vígjátékát mutatja be a Csiky Gergely Színház (Tudósítónktól.) Fényképek kerülnek kezembe a somogysámsoni iskolában: a községhez tartozó Marót- pusztán készültek a tavalyi szakmunkásképző tanfolyam foglalkozásairól és záróvizsgájáról. Az egyik képen figyelő parasztarcok. Az új ismeretek világa tartja fogva gondolkodásukat — Ezek a tekintetek minden fáradságunkért kárpótolnak bennünket — mondja pátosz nélkül a tanfolyam egyik oktatója, Vörös Istvánná, a helyi tantestület nevelője. A csoport tagjai tavaly kiemelkedő sikerrel fejezték be az első évfolyamot, az idén pedig szeretnék úgy sűríteni a foglalkozásokat, és megnyújtani a tanulmányi időt, hogy a tavasszal a harmadik év anyagából is vizsgázhassanak. Szorgalmasak, fegyelmezettek, tanulni, tudni akarnak. Egy név hangzik el, amit a legnagyobb elismeréssel említenek oktatótársai is: Kiss Tarr Gyuláé, a Keszthelyi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum docenséé. Hetenként jár le kocsijával húsz kilométerről, és ha a hófúvás nem akadályozta meg, soha nem maradt el, nem késett. Beszélgetésszerű, közérthető előadásai mindig élményt jelentenek a tizenkilenc hallgatónak. A hallgatók kecskelábú, papírral letakart asztalok mellett, támlátlan padokon ülnek, előttük füzet, ceruza. A sarokban tábla. A tanterem tulajdonképpen az egyik felnőtt tanulónak erre a célra átengedett szobája, más alkalmas helyiség nem lévén a pusztán. Amíg Vörös Istvánné fölveszi fehér köpenyét, beszélgetünk, hogy ki milyen beosztásban dolgozik. — Gyalogmunkás ... — Fogatos ... — Segédmunkás a termelő- szövetkezetben. Így ismétlődnek a munkakörök. Vezető beosztású nincs közöttük. — Hasznát veszik-e a tanultaknak? A kérdésre élénk és őszinte helyeslés a válasz. — Hát kérem, az itt szerzett tudassál jobban hozzá tudunk szólni a téesz dolgaihoz. — Meg tudjuk mondani, ugye, miért nem így kell csinálni valamit, és azt is, hogy hogyan. — Megismerjük a szakkifejezéseket, bátrabban szólunk hozzá a termelési kérdésekhez, inkább meg merjük mondani a véleményünket. Egymástól véve át a szót, bizonygatják, milyen sokat jelent számukra a tanfolyam. Az ötvenhét éves Gál Lajos a hangadó, de bekapcsolódik a fiatalabb Börczi József és a községi nőtanács elnöke, Puskás Jánosnó is. Példák, esetek kerülnek elő, hogyan vette figyelembe javaslatukat a tsz vezetősége, de nem maradnak rejtve a közös és egyéni sérelmek, az észlelt hibák, rendellenességek sem. Soká folytatódna még a beszélgetés, de későre jár, és két órában még számtannal kell foglalkozniuk. Tárgy: a százalékszámítás. Elcsöndesedve hajolnak füzeteik fölé. Fehér Klára Kevés a férfi című vígjátékának bemutatóját a múlt héten Balatonbog- láron tartotta a Csiky Gergely Színház, azóta játszották So- mogytúron és Nagybajomban is. A kaposvári bemutató előtt, ma este tartanak egy javítómegbeszélő próbát az eddigi tapasztalatok alapján. A darab főhőse Ferenc Gábor — Forgács Tibor alakítja — egy nők által szeretett negyvenéves férfi, aki abból a gyengeségéből fakadóan, hogy nem tud nemet mondani, sok nőnek udvarol. Filozófiája az, hogy a házasság elavult, sokkal jobb, ha az ember annyit találkozik azzal, akit szeret, amennyi kellemes. Egy veszekedés után rájön, hogy többre vágyik — s végül megnősül. — Ez a darab mottója: kevés a férfi és azok sem igen akarnak házasodni. De rájönnek, hogy mégsem olyan rossz dolog a házasság, csak ne a papír, hanem az őszinte kapcsolat kösse össze őket — mondja Bagó László, a darab rendezője. — Fehér Klárát darabjai után riporteri erényekkel rendelkező színpadi írónak tartom. Mai témát ír meg, népszerű formában. Vígjátékai a Nem vagyunk angyalok, a Teremtés koronája külföldön is sikerrel szerepelnek a színházaik műsorán. A Kevés a férfi figurái tipikusak, sokan magukra ismerhetnek. Orlay Ágnes — Olsavszky Éva — fiatal értelmiségi, modem gondolkodású. Huszonkilencedik születésnapján döbben rá, hogy csak múlnak az évek, és nem jó az ő gondolkodása szerint élni. Ze- ley figurája — Lengyel János alakítja — látszólag tipikusan férj-anyag, mégis ugyanazt az elvet vallja, mint Ferenc Gábor. Csak veszélyesebb, mert ő látszólag komolyan veszi a kapcsolatot — csak a valóságban nem. Vera — Szabó Ibi — csalódott ember, tíz év után hagyták egyedül, de nem keseredik, mert tudja, hogy sok olyan területe van az életnek, ahol bizonyíthatja azt, hogy ember. Irénke nővér és lánya, Katinka az öregek és fiatalok szemléletének ellentétét képviselik a vígjátékban. — A darabról még annyit, hogy játszatja magát — mondta a rendező. S. N. G. Ami jár, az jár... — Hát ez meg mi? — Háztáji, fenség: Joliban talnak a napközis gyerekek A napközik helyzetéről tárgyalt a Tahi Járási Tanács V. B. (Tudósítónktól.) A Tabi Járási Tanács V. Fi legutóbbi ülésén az iskolai napközi otthonok helyzetét tárgyalták meg. A járásban három általános iskolai napközi otthon van: Tabon Kará- don és Nágocson. A járás tanulóinak 8,7 százaléka — 365 tanuló — napközis. A tíz napközis csoporttal kilenc pedagógus foglalkozik rendszeresen. Az otthonok tartalmi és nevelőmunkájának meg a közös foglalkozásoknak kedvező hatására a napközi otthonokba járó diákok tanulmányi átlaga 1—3 tizeddel jobb a napközibe nem járó tanulókénál. A javulást a tanulópárok közös foglalkozásai, az egyéni és csoportos korrepetálások, a lecke rendszeres kikérdezése, az oktató- és nevelőfilmek és a tanulmányi munkával összefüggő diafilmek vetítése mozdítja elő. A nágocsi napközi otthonban szokássá vált, hogy a nevelők rendszeresen látogatják a családokat, s évente háromszor külön tartanak szülői értekezletet a napközi otthonos diákok szüleinek. Magnófeivéfel Színhely: Falusi tanácselnöki iroda. Az utcára néző ablakon át egy éppen elkészült művelődési otthon friss vako- latú falai látszanak. Jelen vannak: A községi tanács elnöke, az építésvezető, a műszaki ellenőr, a járási építési csoport vezetője, a művelődésügyi szervek, a/KÖJÁL és a tűzrendészeti hatóság képviselői. Tárgy: A községfejlesztésből, de jelentős állami támogatással épült művelődési otthon átadása, átvétele. A magnó észrevétlenül működni kezd. Tanácselnök: — A minap azt kérdezték a falusiak: hát börtönt építettek ide? Nekünk már az is jó? Építésvezető: — Miért? Tanácselnök: — A könyvtárszobára gondolva. Két fala belülről is terméskőből van, még képet sem lehet akasztani rá, ablak meg egyáltalán nincs rajta. Műszaki ellenőr: — Kérem, ez egy modern tervezés. Tanácselnök: — Köszönjük szépen. Modern, csak éppen a célnak nem felel meg. Amiben eddig szűkében voltunk, a kisebb helyiségekben, amelyekben klubfoglalkozásokat, szakköröket, tanfolyamokat lehet tartani, ezután is csak úgy leszünk. Műszaki ellenőr: — Drága elnök elvtársam! Erről igazán nem mi tehetünk! Mi csak a terv szerint dolgozhattunk, attól el nem térhettünk. De miért nem szóltak a tervezőknek még menet közben is? Tanácselnök: — Jaj, csak ezt ne említette volna! Először is: egyszerűen nem lehetett kinyomozni, hogy ezt a hipermodern valamit ki tervezte. Építési csoportvezető: — Állítólag egy trió munkája: az egyik megkezdte, elhelyezték, aztán egy nő folytatta, ha igaz, és végül valaki befejezte. Tanácselnök: Na és módosíttatást kérni menet közben? Nem fogják elhinni: két szó kitörléséért és helyébe másikak beírásáért több mint négyezer forintot kértek. Mi volt a munkájuk? Párttitkári iroda helyett igazgatói irodát írtak. De a terven nem változtattak ám! Amikor meg azt kértem, hogy a tervet alkalmazzák a mi viszonyainkra, mivel közművesített területre készült eredetileg, tudják, mit kaptam? Semmi közük hozzá, így fogadta el a község, őket tovább már nem érdekli. Tűzoltó: — Látták a tervet, mielőtt elfogadták? Tanácselnök: — Láttuk, persze. Tűzoltó: — És megfelelőnek tartották? Tanácselnök: — Nem. A magnó üresen surrog néhány másodpercig. Tűzoltó: — A művelődési szervek nyomták ide? Tanácselnök: — Azt hiszem, nem is tudtak róla. De kérdezzük meg Horváth elvtársat, az építési csoportvezetőt. Végső soron ő hagyta jóvá. Horváth: — Az istenbe! Maga is ezt mondja? Akivel együtt nyűglődtünk? Ki harcolt azért, hogy a másik, kevésbé mutatós, de praktikusabb tervet fogadják el? Nem én? De az nem tetszett, mert modern kell a falunak is, nemcsak a Balaton-partra! Lyukas nemtudomhogyhív- jákkal, amolyan kiugró párkányfélével, nyári kerttel, fa- ragpU belső kőfalakkal. Eleget küszködtem az illetéke- ] sekkel, még azt is megkaptam, biztosan valami hasznom van belőle, hogy ennyire védem, erre beletörődtem: a rosseb ott egye meg, nem én használom, a tanácselnököt meg hadd szidja a falu, hogy nem volt elég határozott. Tanácselnök: — De Horváth elvtárs a szakember, magának kellett volna jobban tudni, mit rejteget az a rajz! Horváth: — Nem szükséges ahhoz szakembernek lenni, hogy megállapíthassa akárki is, megfelel-e az épület vagy nem. Műszaki ellenőr: — Engedelmet kérek, típusterv, volt, ezt már egyszer kiváló szakemberek felülbírálták. Tanácselnök: — Ide kellene tenni őket tanácselnöknek vagy kultúrotthon-igazgató- nak. Műszaki ellenőr: — Ne haragudjon, elnök elvtárs, mégiscsak maga volt az oka az egésznek. Nem volt elég határozott. Tanácselnök: — A fölötte- seimmel szemben? Műszaki ellenőr: — Na és? Kinek épült a művelődési otthon? A megye, a járás vezetőinek, vagy a községnek? Tanácselnök: — Könnyű ezt mondani. De amikor közölték, hogy mi ezzel a tervvel értünk egyet, mit tehettünk? Ellenkeztünk volna? Műszaki ellenőr: — Persze! Hivatkozva a józan észre, a szükségletekre, a falu anyagi helyzetére. Úgy tudom, a másik terv olcsóbb is lett volna. Igaz? Tanácselnök: — Háromszáz- ezer. Műszaki ellenőr: — Na, látja. Ezért külön is érdemes lett volna tiltakozni, még ha egy kis harag keletkezett volna is belőle. a pénz, hova fordul az ember? Megy a fölötteseihez: elvtársak, baj van, segítsenek. Folytassam? Horváth: — Fölösleges. Az a baj minálunk, hogy semminek nincs felelőse. Műszaki ellenőr: — Pedig olyan tiszta dolog: az építtető utánajár, szerez néhány tervet, azokat megmutatja a gyakorló népművelőnek, a pedagógusoknak, akik leginkább használni fogják, és persze az építési, a községfejlesztési hatóságoknak, kiválasztják a legalkalmasabbat és megrendelik. Nem? Ha rossz a terv, rossz az épület is, következésképpen az építtetőt kiebrudal- ják a faluból. Jelen esetben a tanácselnököt. Tanácselnök: — Higgye el, kapok is érte mindennap. Műszaki ellenőr: — Jogosan. És ne is próbáljon magyarázkodni, hogy így meg úgy, szidni a tervezőirodát, no meg azokat, akik maga helyett döntöttek, mert a község ilyesmit nem vesz figyelembe. Legjobb, ha töredelmesen bevallja: hibáztam, elvtársak, gerinctelen voltam, végül elhittem, hogy nekem is az a véleményem, aminek azelőtt az ellenkezőjét állítottam. Tanácselnök: — örülök, hogy ilyen derűsen látja a helyzetemet. Műszaki ellenőr: — Nem tesz semmit. Horváth: — Hagyjuk, elvtársak, ezzel már semmire sem megyünk. Legföljebb intő példa a jövőre. Sajnos, most már csak egyet tudunk tenni: összeállítani a jegyzőkönyvet. Írja, titkár elvtárs- készült 1965. január hó ... Somogyi Károly Tanácselnök: — Igen? És! jönnek a nehézségek, nem elég' Mégis életképes erzencén a színjátszó csoport (Tudósítónktól.) Sokan színházpótlónak, életképesnek tartják a községi színjátszó csoportokat, míg mások a televíziók elterjedésével a műkedvelő csoportok végzetét hangoztatják. Berzen- cén a színjátszó csoport eredménye és sikere azokat igazolja, akik azt állítják, hogy a televíziókészülékek szaporodása ellenére is életképesek a színjátszó csoportok. Berzeneén Tarafás István művelődésiotthon-igazgató vezetésével, Csikós Ilona, Pálfi János és Illés József pedagógusok közreműködésével és segítségével olyan színjátszó csoportot sikerült létrehozni, amely az igényes nézők előtt is megállja a helyét, és eredményesen, nagy sikerrel szerepel. Heltai Jenő «A néma levente" című darabját ötször kellett bemutatni Berzeneén. 1550 néző volt kíváncsi a színjátszó csoport előadásaira. Az öt előadás bevétele 14 000 forint volt. Most szombaton Gyékényesen mutatták be telt ház előtt — nagy sikerrel — a színdarabot. A tiszta bevételből keskeny- filmvetítő-gépet akarnak vásárolni, hogy az ismeretterjesztő előadásokat filmmel szemléltethessék. Februárban lehet jelentkezni a középes szakmunkástanulóiskolákba A gimnáziumok és a technikumok első osztályaiba — az idei tanévhez hasonlóan — a következő tanévben is mintegy 68—70 000 fiatal fölvételét tervezik. A szakmunkástanuló-iskolákba előreláthatólag 70—73 000 fiatal vesznek föl. Azokban a középiskola-típusokban vagy egyes középiskolákban, amelyekben túljelentkezés lesz, a tanulók kiválasztásakor arra törekszenek, hogy elsősorban a legjobb eredményt elért, legfelkészültebb fiatalok kerüljenek be. A jelentkezéseket februárban bonyolítják le. A jelentkezésekig hátralevő időben a pedagógusok szülői értekezleteken, illetve osztályfőnöki órákon ismertetik a pályaválasztási és a továbbtanulási lehetőségeket. Azokat a szakmákat, amelyek hosszabb felkészülést, középiskolai, egyetemi végzettséget igényelnek, természetesen az olyan fiataloknak célszerű választaniuk, akik az általános iskolai tanulmányukat a legjobb eredménnyel végezték el. (MTI) ■SOfiOJr, Nem vicc! A marcali járás egyik általános iskolájának igazgatója a minap az alábbi átiratot kapta az egyik eltávozott nevelője jelenlegi iskolájának vezetőjétől: — Kérem igazgató elvtársat, szíveskedjék X. Y. kartárs minősítését megküldeni és munkájáról egy őszinte értékelést is mellékelni. — sk — ... Halad a korral a világ egyik legrégibb újságja Svédország és egyben a világ egyik legrégibb újságja, a Post och Inrikes Tidningar megjelenéséinek 321. esztendejében most közölte az első fényképet. Ez is egy pályázati hirdetésben jelent meg, és az ország legészakibb csücskében, Arjeplogban egy kórházat ábrázol, ahol megüresedett egy orvosi állás. A lap 1644 óta jelenik meg, s hivatalos kormányzati és egyéb közigazgatási közleményeket tartalmaz. Kiadója a Svéd Királyi Akadémia, előfizetői magas rangú kormánytisztviselők, és olyanok, akik «előkelőnek« tartják olyan lapot olvasni, amit senki más nem vesz a kezébe. ... Mi ösztönöz a gyorsaságra? Az észak-amerikai Richmond város polgármestere meg volt elégedve a kísérlet eredményével: 600 tisztviselője 3 perc 30 másodperc alatt levonult az óvóhelyre, öröme azonban rövid ideig tartott, mert nemsokára meglepő jelenséget tapasztalt: a munkaóra lejártával a tisztviselők ugyanis mindössze 2 perc alatt teljesen kiürítették az épületet. * * * Rókák mint „fejőnők" A kazahsztáni Miljityinsz- kij állami gazdaság kukoricatermesztői munka közben észrevették, hogy a kukoricásból két róka tűnt fel, és a réten legelő tarlca tehén felé futott, majd magasba nyújtott nyakkal szívta ki a tehén tőgyéből a tejet. A két róka a következő napokban is meglátogatta a tehenet. A tarka tehén annyira megszokta új «fejőnőit", hogy a rókákat megpillantva maga sietett feléjük. ... A francia rendőrség egy távoli falu elöljáróságának megküldte egy több rendbeli bűncselekménnyel gyanúsított ember fényképét, akiről azt gondolták, hogy a szóban forgó faluban bujkál. A hét fénykép a gyanúsított bűnöst hét különböző életszakaszában, különböző pozíciókban ábrázolja. Egy héttel később a rendőrség a falu bírájától ezt a táviratot kapta: «Hat embert letartóztattunk, a hetediknek nyomában vagyunk." Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztői WIBTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latínka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 13-11. Kiadja a Somogy megyed Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15 16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzüials meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft Index! 25067. Készült a Somotfv megyei Nyomdaipart Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándo* utca &
