Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-16 / 294. szám

Szerda, 1964. december 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP SZÁRSZÓI BESZÉLQETÉSEK Fásultság, közömbösség. Még a szavakban is van valami bántóan kongó üresség. Az utóbbi időben több embertől hallottam ezeket a Erről beszélgettünk Balatonszárszón is. szavakat. nemrég A falu 1500 holdas határa megkopaszodott. Néhány ház­táji kivételével sehol sem lát­ná lábon álló csutaszárat. A raktáraik körül bizottság. Lel­tároznak. — Még biztosat nem mond­hatok — mondja töprengve Szekér László elnök —, de a tervezett harminchat forintnak feltétlenül meg kell lenni... — És a prémium? — Az még ezen felüL Kuko­rica húsz százalék, burgonya tíz százalék, cukorrépa szin­tén ... Ezzel együtt megköze­lítjük a negyven forintot;.. Hat évvel ezelőtt_még tizen­nyolc forintot osztottak, aztán évről évre többet. Tavaly 12 100 forint jövedelem jutott egy tagra, ez valószínűleg 13 000 fo­rintra emelkedik az idén. Nem, igazán nem mondható rossznak az eredmény... Mégis valami furcsát tapasztalok. Rengete­get töröm a fejemet, hogy mi lehet az oka.. Mert nem mondom, dolgoznak az embe­rek, de olyan kedvetlenül te­szik. Ügy érzem, valami nincs egészen rendjén, itt is, ott is afféle fásultságba ütközöm.. s — Mi lehet ennek a magya­rázata? — Már arra is gondoltam, hogy talán a bor. Az idén jó volt a termés, s ezek a problé­mák inkább az ősszel jöttek elő. Kevés a munkaerő. Ott van a csutaszár, le kéne horda­ni, elvermelni egy kevés ta­karmányrépát. Máskor hama­rabb elvégeztük ezeket a mun­kákat Csak úgy találomra beme­gyünk egy házba. — Szerenke Istvánná ill Ö meg a férje mindennapos munkások a kertészetben; — "Jól mondod, Laci, eddig azok voltunk. De jövőre? ... Nem tudom, hogy megyek-e még valaha a kertészetbe. — Miért? Mi a baj? — Az idén jó, ha meglesz a kétszázhúsz egységem. Ilyen keveset még sohasem keres­tem .,. 220 egység egy asszonynak — nem tudom, rajta kívül még hányán ítélnék ezt ke­vésnek .. s — Meg tudom mutatni a fü­zetemet ... Pontosan jegyez­tem mindent. A kertész nem mindig számolta el a teljesít­ményt. Megtörtént, hogy a nor­ma helyett csak órákat írt be... — Ne felejtsd el, ti is kér­tétek, hogy ne teljesítményre, hanem órára dolgozzatok. — Az igaz! Volt! Akkor, mikor szakadó esőben, a sár­ból szedtük a zöldséget. De én a nyárra célzok:.. Az asszony panaszkodik. A lakás modernül berendezett, szűkölködésnek nyoma sincs. Szerenkéné nem is szokta mindig fölvenni a havi 14 fo­rint munkaegység-előleget. Jobb lesz majd egyben meg­kapni .:. És mégis ott akarja hagyni a kertészetet. — Pedig higgye el, nagyon szeretem. Hat .évig egyfolytá­ban ott dolgoztam. Próbálom meggyőzni. Arról a munkáról, amit szeret az ember, nem mond le köny- nyan. Észrevételei, panaszai jogosak. De nem nagy dolgok­ról, nem elrendezhetetlen vi­tákról van szó. Apró-cseprő, hétköznapi nézeteltérésekről, tévedésekről, melyeket nagyon egyszerűen el lehet rendezni. Nem most, már korábban kel­let volna. De még nincs ké­sőn. És ez az időszak alkal­mas erre is. Csakhogy tovább ne mérgesedjenek ... Mert a fásultságnak, az el- kedvetlenedésnek talán ez az első számú magyarázata: az apró, orvosolatlan tűszúrá­sok ... magára, amikor így nyilatko­zik a többiek előtt? — Ha megharagszanak, másnap kibékülnek. Be kell látni, hogy egy óra késés sok­szor napokra elodázhatja a munkát... Csak tudja, néha az emberek zúgolódnak elé­gedetlenkednek. A múltkor Sallaira pirított az uram. Fitymálódott, fásultan be­szélt. Végül mégiscsak azt mondta: »Igazad van, Lajos, soha nem éltem olyan jól, mint most.« Nem, nem elége­detlenkedni kell, hanem dol­gozni, akinek megvan hozzá az egészsége. Ha így csinál az ember. _ s amit megkeresett, beosztja, akkor én mondom, nem panaszkodhat... * * * Fásultság, közömbösség — fel-felbukkanó szavak.- Torma Lajosné szavai bizonyítják, hogy a fásultság nem minden­kinek a tulajdonsága. Sőt egyáltalán nem jellemző tü­net! Hiszen a gazdasági ered­mények jók. Könnyen meg­szüntethető hibák következ­ménye az itt-ott tapasztalható közömbösség. Szüntessék hát meg ezeket a hibákat! Vörös Márta o — A nyáron, amikor reggel hazajött az uram a jószágok­tól, mondom neki: hallottam, hogy kévét raknak össze a gép után. Menj a gyerekekkel, dé­lig is kerestek valamit. Mentek is ... Én igazán nem panaszkodom, aki akar dol­gozni, és van egészsége, az szépen kereshet..; Nekünk úgy ezer egység jön össze évente... — Hárman keresnek? — Hárman? Van úgy, hogy mindannyian! Ahogy hozza a munka. A gyűjtésnél például ott volt a két kisebb gyerek is. Torma Lajosné a félig ki­hűlt tűzhelynek támaszkodik. A férje állatgondozó. Í7 éves fia is a tsz-ben dolgozik, most traktorosiskolára megy. A fia­talokról esik szó. Itt is kevés van belőlük: — Az én fiam minden ál­dott nap itt dolgozott. Néha nyolcvanforintos napszámra :s csábították. Csak egyszer akart elmenni, egy napra. De megmagyaráztam neki: te itt be vagy osztva, rád itt számí­tanak, itt a helyed! — És megértette? — Szófogadó gyerek az. Megmondtam, döntsél. Ha itt maradsz, akkor itt leszel, és nem fogsz ide-oda kapkodni, mint néhány tagunk. Mert ő is motyogott néha, mint azok, ha olyan munka adódott, ami­vel nem lehetett olyan na­gyon jól keresni. De egy gazda­ságban azt is meg kell tenni, ami nem tetszik..; Nemcsak azt a napi három egységet kell nézni... De ezt még ke­vesen értik meg. — Nem haragszanak meg NYÚLTENYÉSZTÖ SZAKKÖR működik a Háromfal Általános Iskolában. A szakkör tizennyolc tagja a gyakorlati foglalkozáson megművelt 600 négyszögöl terület lucerna- és kukoricaterméséből szorgalmasan eteti és gondozza az állományt. A felelősség a tettek alapja A SZOCIALIZMUST ÉPÍTŐ EMBER egyik legszebb jellemvonása a felelősségtudat, s nagy öröm, hogy szép pél­dáival lépten-nyomon találkozunk. Mai nyugodt, kiegyensú­lyozott életünk is a felelősségtől áthatott tettek, a felelős­ségteljes politikai és gazdasági munka eredménye. Annál szembetűnőbb és szomorúbb, ha itt-ott még törekvéseink vállrándító lebecsülésébe ütközünk. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nemrégiben vizs­gálatot tartott egy termelőszövetkezetben, s végül kénytelen volt a legsúlyosabban elmarasztalni az elnököt, aki — ke­vés felelősséget érezve a gondjaira bízott közösség iránt — hűtlen módon kezelte a közvagyont. Az elnök bűnhődni fog annak rendje szerint, csakhogy a dolog ezzel még nincs el­intézve. A vizsgálat bizonyára azt is megállapította: ez a felelőtlen ember nem csupán azzal okozott kárt, amit önző céljaira elsajátított; a nagyobb pusztítást az a csalódás okozta, melyet a bűnös felelőtlenség a közösség tagjaiban támasztott. Sajnos, az ilyen eset nem egyedülálló. A felelőtlenség, ez a pusztító féreg néhány helyen még változatos formá­ban élősködik, és gyakran megtalálja az ügyes kibúvót is a felelősségre vonás elől. A határban maradt termény vagy a felszántatlan föld vagy az üzem udvarán rozsdásodó gép és a huzavona az elmulasztót határidővel jelzi a felelősség hiá­nyát, akkor is, ha különféle magyarázatokkal, »objektiv« és egyéb körülményekre való hivatkozással néhányszor sikerül kivédeni a kérdőre vonást. A FELELŐTLENSÉG — ha jobban szemügyre vesszük — többnyire kiderül, hogy egyéb hibákkal, jellemgyenge­ségekkel szoros szövetségben jelentkezik. A közöny és az önzés a leggyakoribb útitársak. Az ellene való harcot a kis dolgoknál kell kezdeni, nehogy nagy károkat okozhasson, Nincs helye semmiféle elnézésnek, érzelgősségnek. Nyilván az em­lített szövetkezeti elnök fölöttesei is elnézték az első, kisebb hibákat. Talán nem akartak bizalmatlanok lenni vele szem­ben? Abban igazuk van: a bizalom nélkülözhetetlen vele­járója a vezetésnek, de egyáltalán nem zárja ki a szükséges ellenőrzést. Hiszen annalf nem a felelősségre vonás az első rendű feladata, hanem a segítés, a tévedések, hibák gyors kijavítása, a tennivalók megtanácskozása. Persze az is célja, hogy az esetleges felelőtlenség idejében lelepleződjék, s ne okozzon a közösségnek jóvátehetetlen károkat. Akiből hiányzik a felelősségérzet, s közönyös, hányaveti módon teszi kockára, vagy tulajdonítja el azt, amit sokak verejtékes munkája megteremtett, számonkéréssel kell kö­telességeire figyelmeztetni. A szigort ilyen esetekben is a közösség iránti mély felelősségérzet követeli. A MI TÁRSADALMUNKBAN a felelősségtudat alap­vető erény. A mi világunk embere felelős önmagáért, tár­saiért; a felelősséggel dolgozó emberek és közösségek vállán nyugszik jövőnk és boldogulásunk. S ha most elsősorban visszájáról vizsgáltuk is e fontos problémát, tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy a felelősségtudat mindinkább társa­dalmunk sajátjává válik, együtt terebélyesedik az önérzet­tel, az önbecsüléssel, a mások megbecsülésével, a szocializ­mus iránti hűséggel és szeretettel. K. Gy. TOVÁBB A LENINI ÜTŐN Szép ruhához divatékszert! Karácsonyra ajándékot a földműves­szövetkezeti kultúreikk­boltokban vásároljon Ajánlatunk: karóra, ébresztő­óra, divatnyaklánc, nyakken­dőcsipesz, mandzsettagomb mind kedves ajándék. (3796) ádár János elvtárs be- szédeinek és cikkeinek új gyűjteményes kötete két esztendő harcainak hű króni­kája. Lapjairól elénk tárulnak az elmúlt évek eseményekben gazdag napjai, azok a küzdel­mek, amelyek során népünk megoldotta a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, a szocializmus alapjai lerakásá­nak forradalmi feladatát. A kötet gondolatokban gaz­dag anyagából egy rövid cikk keretében nehéz még a legfon­tosabbakat is kiemelni. Ezért csupán arra szorítkozhatunk, hogy a beszédek és cikkek né­hány közös vonására utaljunk. Az egyik kérdés, amelyre az olvasó sokoldalú választ kap a könyvből: Miért volt képes a párt nagy horderejű felada­tainak a megoldására? Minde­nekelőtt azért, mert megtisz­tult a személyi kultusz és a dogmatizmus ballasztjaitól, új­játeremtődött és a marxizmus —leninizmus útmutatásai szel­lemében végezte munkáját. Életereje annak az osztálynak az életerejéből fakad, amely a kommunizmus eszméinek ter­mészetes hordozója, a magyar munkásosztályéból. Kádár elv­társ beszédein vörös fonalként húzódik végig az a gondolat, hogy a párt nem önmagáért van, a pártot a történelmi szükségszerűség szülte. leg­alapvetőbb feladata és létének értelme pedig a nép szolgála­ta. »A vezetés nem uralkodás, és az a munka, melyet mi végzünk, olyasvalaminek a szolgálata, aminél szentebb számunkra nincs: a szocialista haza, a Magyar Népköztársa­ság és népünk szolgálata. Min­dig tudatában kell lennünk, hogy mi nem uralkodásra el­hivatott új kiválasztottak, ha­nem a nép szolgálatára ren­delt emberek vagyunk.« Ezért mindig arra ösztönzi a kom­munistákat, hogy a nép önzet­len harcosai legyenek, akik sa­ját boldogságukat is az egész nép boldogságáért való küz­delemben, a társadalmi hala­dásért vívott áldozatos harc­ban találják meg. "C1 zeket a beszédeket és ■*-J cikkeket a párt és a tö­megek közötti kapcsolat állan­dó erősítésének szükségessége, a nép iránti határtalan tiszte­let hatja át. Kádár elvtárs minden alkalmat felhasznál, hogy felhívja a kommunisták figyelmét arra, hogy a szocia­lizmus az egész népnek épül. »A/ciJc pedig megértik, hogy politikánk az egész népé, az egész népnek szól, azok azt is megértik, hogy ezt a politikát csak az egész nép valósíthatja meg a gyakorlatban, a szocia­lizmust csak az egész nép épít­heti fel.« Nem egy beszédében hang­súlyozza, hogy az országot mindig a nép építette, az el­nyomatás éveiben is, még ha csak gond és szenvedés jutott is akkor neki osztályrészül. Ezért olyan gyakran visszatérő gondolata a beszédnek a kom­munista eszméknek az az alap­vető törvénye, amelyet úgy le­het röviden összefoglalni: hű­ség a néphez, bizalom a nép­ben, párttagok és pártonkívü- liek testvéri szövetsége a kö­zös célért folytatott harcban. A párt politikájának ez az alapja. »-Enélkül, a tömegek iránti bizalom nélkül nem lé­tezhetünk — mondja —, mert minden eredményünk között talán a legjelentősebb... a párt és a dolgozó tömegek ösz- szeforrottsága... a nép összes alkotó erőit felszabadító és mindjobban kibontakozó szo­cialista nemzeti összefogás és egység.« És a kommunistáknak nem szabad arról sem megfe­ledkezniük — figyelmeztet —, hogy a nép bizalmát, amelyet pártunk hosszú és évtizedes küzdelmek árán, a dolgozó tö­megek odaadó szolgálatával vívott ki, napról napra, újra ki kell érdemelni, meg kell szerezni, és munkálkodni kell annak erősítésé». U redményeink másik J-í alapvető forrásaként Kádár elvtárs a proletár nem­zetköziség eszméjéhez és gya­korlatához való hűséget jelöli meg. Beszédeiből kiviláglik, hogy a nemzetköziséghez való hűség a kommunista párt si­kereinek elengedhetetlen föl­tétele. Számos helyen utal ar­ra, hogy a magyar kommunis­ta mozgalom csaknem fél év­százados harcát mindig átha­totta a nemzetköziség eszméje. A magyar kommunisták a ha­zát sohasem tekintették füg­getlennek a munkásosztály nagy nemzetközi küzdelmeitől. A párt annak tudatában vé­gezte tevékenységét, hogy a nemzetközi és kommunista mozgalom, a nemzetközi pro­letariátus forradalmi harcának sikerei a magyar dolgozó nép ügyét is szolgálják; a mi si­kereink, a mi eredményeink pedig harcra lelkesítik más or­szágok dolgozóit, a még elnyo­matásban élő népeket. Ez a gondolat — a proletár inter­nacionalizmus leglényegesebb vonása — különösen időszerű napjainkban. Ugyanis »egyet­len egy országban sem létez­het olyan győzelmes kommu­nista forradalom, amely a kommunista világforradalom rovására, annak gyengítése árán erősödhet... A mi né­pünk érdeke egyetlen lényeg­be vágó kérdésben sem ütkö­zik a nemzetközi kommunista mozgalom, a szocialista világ- rendszer érdekeivel, hanem egybeesik azokkal.« Nemzetkö­ziség és nemzeti érdek, az igaz hazafiság és a nemzetkö­ziség eszméje tehát egybefo­nódik a párt politikájában, mint ahogy egybefonódik pár­tunk vezetőinek minden tetté­ben és föllépésében. Pártunk hűen ápolja a ma­gyar kommunista mozgalom internacionalista hagyomá­nyait. Kádár elvtárs nem egy beszédében visszaidézi a múl­tat, utal arra, hogy a magyar kommunisták mindig helytáll­tak a nemzetközi forradalmi osztályharc különböző front­jain. Ott voltak a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom bölcsőjénél, a spanyol népsza­badságharcáért folyó nemzet­közi küzdelemben, a hitleri fa­sizmus ellen harcoló szovjet csapatokban és partizánok so­raiban éppúgy, mint a francia, a belga és más ellenállási moz­galmakban. A magyar kom­munista mozgalom internacio­nalista hagyományai folyta­tódnak, immár magasabb szin­ten, a magyar—szovjet barát­ságban, a többi szocialista or­szághoz és a nemzetközi kom­munista mozgalom ügyéhez való törhetetlen hűségben is. Kádár elvtárs következetes hirdetője annak a pártunk po­litikájában törvényszerű gya­korlatnak, hogy a kommunis­ta pártok szolidaritása a világ első szocialista országával ma is kifejezője a nemzeti felelős­ségérzetnek, a nemzetköziség­nek, annak, hogy a kommu­nisták szívükön viselik népük sorsát. T ovább a lenini úton. Tömör meghatározása ez a céloknak, utaknak, esz­közöknek, amelyekkel a párt az ország és népünk előtt álló feladatokat megoldotta, és amely egyben program is szá­mára. Hitvallás és útmutatás ez a könyv, amelynek minden sorát, minden lapját a kommu­nista eszmeiség, a nép ügye iránti odaadás, a haladásért, az emberiség jövőjéért érzett nagy felelősségtudat hatja át. Ezeknek a beszédeknek nagy részét hallottuk, olvastuk a sajtóban, mégis így együtt, egy kötetben az újszerűség erejé­vel hatnak. Gondolatot éb­resztenek, tettekre mozgósíta­nak mindenkit, aki hazánk je­lenén és jövőjén becsülettel akar munkálkodni. Vass Henrik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents