Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-13 / 292. szám

Vasárnap, 1964. december 13. 5 SOMOGYI NÉPLAP VISKÓK Segesden sem elég a pecsét meg az aláírás... Iskolán kívül is kétféle — NEM SZERETEK ITT LAKNI, BÁCSI — mondja a bozontos kisfiú. — Nagyon sö­tét van, és a szederfáknál mindig jár egy ember kés­sel... — Igazán késes? — Igazán! — mondja tágra nyitott szemmel. — A Béla mondta, hogy igaz. Én még nem láttam, csak félek tőle a sötétben... A késes ember — mese. A kisfiú félelme — valóság. A város szélén — csak ho­mályosan látszanak ide a ka­posvári házak — keskeny pa­tak csordogál, az ócska falu­don túl salakot terítettek egy darabon a nagyon sáros gya­logúira. Följebb szőlők vannak, a keskeny utat öreg fák szegé­lyezik. — Mindjárt látjuk a kalyi­bákat — mondja a tanácsi ember. Fölfelé kapaszkodunk az agyagos úton. — Tessék! Az ivánfa-hegyi új telep ... Tenyérnyi alapterületű tég­laviskók, itt-ott egynéhány rendesebb ház, de ahány, any- nyiféle elgondolás és terv sze­rint épült: az egyik tizenöt méterrel beljebb az úttól, a másik egészen az út szélén. — Kossuth-díjat biztosan nem kapna a telep tervező-' je ... — jegyzi meg egyikünk. — Miféle tervezője? Ezeket a házakat úgy »tervezték«, hogy néhány ágat a földbe dugtak, lépéssel kimérték a majdani szoba kerületét, ás­tak egy kis fundamentumot, aztán felhúzták a falakat... — Vadépítés? — Engedély nélküli. Az Ivánfa-hegy külterület, építési engedélyt itt senki sem kaphat, mert a tanácsnak még a — lélekszámhoz viszonyítva nagy területen fekvő — város közművesítése is nagy gondot okoz, nem beszélve az útépí­tésről! Kaposvár belterületén ötvenhat kilométernyi földes járda és út van, a Donnerban egyáltalán nincs szennyvízcsa­torna, ötven utcának pedig nincs jó ivóvize. — Természetes, hogy szi­gorúan ragaszkodunk a belte­rületi határvonalhoz, nem en­gedjük, hogy terjeszkedjen a város, és olyan helyeken épít­kezzenek az emberek, amiket még húsz vagy harminc év múlva sem tudunk közművesí- teni, sem járdával ellátni. MÉGIS MI TÖRTÉNT az Ivánfa-hegy oldalán? Három testvér földjét ta­valy az ÁFTH egyik mérnöke felparcellázta, ők aztán — igaz, mezőgazdasági ingatlan­ként — eladták a földdarabo­kat. Bár mezőgazdasági ingatlan­ra nem lehet építeni, ettől kezdve gomba módra nőttek ki a földből a kis viskók. — Az új tuladonosok enge­dély nélkül kezdtek építkezni. Amikor a tanácson ezt meg­tudtuk, azonnal határozatot hoztunk, hogy bontsák le a fél- Kész épületet. A törvény ti­zenöt nap föllebbezési időt biz- cosít számukra, ezzel éltek is. A tizenötödik napon benyúj­tották a városi tanácsra a föl- lebbezést, mi továbbítottuk a megyére. A megye a mi ha­tározatunkat hagyta jóvá. és úgy foglalt állást, hogy az en­gedély' nélkül épített házakat le kell bontani. Igen ám, de amíg határozatot hoztunk, és lebonyolódott a föllebbezés, el­készült a ház, a lakók beköl­töztek! No, most mit lehet tenni? Ha kötelezzük őket a lebontásra, másik lakást kér­nek ... Tudják nagyon jól, hogy az utcára nem tehetjük őket... Benyitunk néhány viskó aj­taján. Földes szoba, sűrű ételszag, vetetlen ágyak, egymásra zsú­folt, kopott bútorok; az ajtóra rossz szőnyeget akasztottak, hogy valamivel kevesebb hi­deg szökjön be kintről. Vé­kony és nedves falak, az em­ber nem talál hirtelen más el­nevezést — nyomortanya ... Itt, egy ilyen »lakás« ajtaja előtt mondta el a kisfiú a »ké­ses embert«... Este nagyon sötét van a te­lepen, ősszel meg télen rideg és barátságtalan a környék. Sajnálom az itt lakó embere­ket, nemcsak nyomorúságu­kért, hanem tájékozatlanságu­kért is. Jó néhány ezer forint költséggel viskót eszkábáltak össze maguknak, holott OTP- kölcsönnel rendes házat is építhettek volna. ELMONDOM MINDEZT dr. Légár Béla ügyvédnek, aki az ivánfa-hegyi »telepesek« igazát próbálja védeni a ta­nács előtt. Tájékoztat a parcellázás történetéről, aktákat mutat, majd azt kérdezi: — Járt az Ivánfa-hegyen? — Igen. jártam. — Mondja meg őszintén, el­képzelhető annál egészsége­sebb, kellemesebb hely? — Láttam a lakásokat. Bor­zalmasak ..: — Van rendes is ... — Van, de sok a földes, nedves viskó ... — De a levegő, uram, a friss, szabad levegő, a szép környezet! A fák!... Később azt is mondja, hogy a belterületen nincs hová épít­kezni, és különben is itt mé­regdrága egy lakóház fölépíté­se ... Egyhavi fizetésből biztosan nem építhet házat senki sem. De az az összeg, melyet a vis­kókba beleölnek az ivánfa-he- gyiek, alaptőkének elég lenne egy rendes építkezéshez. OTP- kölcsönt kaphatnak, s ha nem is három hét alatt, de három hónap vagy fél év múlva für­dőszobás, egészséges lakásba költözhetnének. A másik, hogy nincs hova építeni... Valóban, a sok apró családi ház miatt a városban telek­gondok is vannak, de azért volna hely... A tavaszi építkezéshez szüksé­ges meszet már most vásárolja meg a föld­művesszövetkezeti TÜZÉP tele­peken. Tsz-ek és közületek ré­szére vagontételben is bizto­sítani tudják a telepeken a szállítást. (3784) igazság Elmondok az ivánfa-hegyi kapcsán egy másik esetet is. NEMRÉG NYOLCVANHÉT ALÁÍRÁSSAL levél érkezett a szerkesztőségbe. (Kiderült, hogy nemcsak ide, hanem a Népszabadsághoz is, a Magyar Rádióhoz is, a tanácsokhoz, a pártbizottsághoz, minisztériu­mokba, s ki tudja, még hová?) A város általános rendezési tervében ugyanis szerepel, hogy a Zöldfa utca és a Gyár utca szomszédságában két új utcát nyitnak, s itt százhúsz családi házat lehet majd épí­teni. Ez körülbelül ötszáz em­bernek ad új otthont. A nyolc­vanhét aláíró — Gyár és Zöld­fa utcaiak — az új utcák nyi­tása ellen tiltakozik mondván, hogy ha kisajátítják telkük egy részét, akkor nem tarthat­nak disznót, kisebb lesz a kertjük... A maguk szempontjából iga­zuk van, de föltétlenül fonto­sabb, hogy ötszáz ember ott­honhoz jusson, mint az, hogy egynéhány család disznót tart­son. A tanácson azt mondották hogy a két új utcát minden­képpen megnyitják, az ott la­kókat pedig a kisajátított tele­kért kártalanítják. Tehát lesz telek itt is, és van még másutt is. Légár doktornak ezt tudnia kell, mert a Zöldfa és Gyái utcaiakat is ő képviseli. Ami­kor az utóbbi ügyről kérde­zem, ezt mondja: — Hatóság előtt levő. el nem bírált ügy ez. túlzásnak tartanám, hogy nyilatkozzam. BENNEM MÉGIS FÖLME­RÜLT néhány kérdés: Miért szép és egészséges külterületi viskóban lakni, s miért fontosabb egy darabka kert és a disznótartás ötszáz ember új otthonánál? Hogyan lehetséges, hogy egy ügyvéd két ilyen — egymás­nak ellentmondó — ügyet kép­visel? Vagy talán az igazság is for­gatható? ... Vinczc Jenó' Segesden a közelmúlt­ban vb-ülésen tárgyalták meg az 1964/65. művelő­dési terv végrehajtása közben szerzett tapaszta­latokat. Megállapították, hogy a határidős tervek jó részét nem teljesítet­ték. Eredményesen műkö­dik ugyan a dolgozók ál­talános iskolája, de a 38 beiratkozott hallgató kö­zül csupán 22 jár az elő­adásokra. Nem kezdődött meg a termelőszövetkezeti akadémia és a nők isko­lája, és egy-két ismeret- terjesztő előadás is elma­radt. Működik az irodalmi színpad, a bábcsoport és a rajzszakkör, azonban a há­romezer lakosú községben mindez édeskevés. A nyá­ron a kulturális bizottság igen szép és megvalósítha­tó tervet állított össze. Teljesítéséért azonban az illetékesek vajmi keveset tesznek, noha az a bizott­ság együttesen felelős a közösen vállalt feladato­kért, Nem elég csupán egy pecsét meg egy aláírás, amit a terv végére köny- nyen odabiggyesztenek. A mulasztás nem pótol­hatatlan. Ezért szólunk idejében... D. S. hasznosságból íz orosz nyelv tanulásáról Cukrászati és hidegkonyhai bemutató Nagyatádon (Tudósítónktól.) A Gábor Andor Járási Mű­velődési Házban rendezte meg a Nagyatád és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet kará­csony előtti cukrászati és hi­degkonyhai árubemutatóját. Különféle salátákat, tortákat, szendvicseket, teasüteménye- ket és több cukrászati újdon­ságot mutattak be. Az árukat Szalai György, Cipáth Dezső és Pajzer Elek cukrászmeste­rek és Szalai Csaba ipari ta­nuló készítették. A földművesszövetkezet a helyszínen közvéleménykuta­tást rendezett, hogy milyen árufélék állandó készítését ké­rik a fogyasztók a jövőben. Hatezer holdat szántottak fel tsz-eink a múlt héten Mintegy kétezer hold kukorica töretlen még Szövetkezeteink a múlt hé­ten csaknem háromezer hold föld kukoricatermését takarí­tották be. A csurgói, a fonyódi, a marcali és a siófoki járás gazdaságai végeztek ezzel a munkával, a barcsi járásban a terület egy százaléka töretlen még. A megyében összesen mintegy 2000 hold kukoricát kell még betakarítani, ennek nagyobbik része a kaposvári járásban van. A termés beta­karításával 'egyidejűleg vág­ták a szárat tsz-eink. A csur­gói, a marcali és a siófoki já­rásban rövidesen végeznek ez­zel a feladattal is. A csúszós, sáros talajon ne­héz a mélyszántás. Ennék el­lenére mintegy hatezer hold őszi mélyszántást végeztek a múlt héten. A barcsi és a csur­gói járás szövetkezetei már túlteljesítették tervüket, de jól haladnak a munkával — 93 százalékával végeztek — a Majakovszkij, a nagy szovjet költő írja egyik versében: ha neger lenne vagy idős, éltes ember, akkor is fáradságot, erőt nem kímélve megtanulná az orosz nyelvet, mert az Le­nin nyelve. S valóban, ezt a nyelvet ma már tanulják és ta­nítják nemcsak a baráti, ha­nem a vezető tőkésországokban is. Hazánkban az egyén, de a társadalom szempontjából sem érdektelen, mi lesz azzal a szellemi tőkével, amelyet az orosz nyelv tanításával az is­kola fektetett bele a fiatalok­ba. De az sem közömbös szá­munkra, hogy a Szovjetunió­val minden területen fejlődő kapcsolatainkhoz rendeike- zünk-e kellő számú, az orosz nyelvet beszélő felnőtte], s hogy az élet legkülönbözőbb területein dolgozó szakembe­rek ismerik-e azokat a techni­kai, tudományos vívmányokat, amelyeket a legtapasztaltabb és legfejlettebb szocialista or­szág felhalmozott, és szüntele­nül gazdagít ma is. Ezért oly fontos az egyén és a társada­lom szántára, hogy mind töb­ben tanuljak az orosz nyelvet iskolán kívül is. Aligha kell bizonygatnunk a szovjet tudományok, a techni­ka fejlettségét, hiszen azt egy­aránt elismerik Keleten és Nyugaton. Mégis műszaki könyvtáraink tapasztalatai sze­rint mérnökeink nem használ­ják fel a különféle területek szakirodalmát a kívánatos mértékben, s ennek kétségkí­vül egyik nagy akadálya a nyelv ismeretének hiánya. Ke­vesen tudják talán, hogy a Szovjetunió vezet a virágon a tudományos, technikai kiadvá­nyok számában. Azt jelenti ez, hogy mérnökeink, 1 adósaink orosz nyelvű könyvekből hoz­záférhetnek olyan tudományos publikációkhoz is, amelyekhez l hazai irodalomban különben nem juthatnának hozzá. Az orosz nyelv tanulásának hasznosságát azonban más té­nyezők ugyancsak bizonyítják Vajon levontuk-e már a meg­felelő következtetéseket a fe'- nettek nyelvtanulásár. r. vonat­kozóan például az ideger.forga- 'jiom ugrásszerű emelkedéséből? ' Százezrével érkeznek hazánk­ba turisták Csehszlovákiából, s minő többen jönnek vendég­ségbe hozzánk Bulgáriából, Jugoszláviából, Lengyelország­marcali és a nagyatádi járásiból is. Aki az orosz nyelvet be­gazdaságai. A tabi járás telje­sítménye jóval a megyei szint alatt van, viszont itt egy hét alatt 65-ről 71 százalékra emelkedett a mélyszántott te­rület aránya. Az őszi munkaversenyben változatlanul a csurgói járás vezet. A marcaliak a negyedik helyről a másodikra kerültek ismét. A harmadik a barcsi, a negyedik a siófoki, az ötödik a nagyatádi, a hatodik a fonyó­di, a hetedik a tabi, a nyolca­dik a kaposvári járás lett. széli, annak nem okez különö sebb nehézséget megértetnie magát ezekkel a vendégekkel. S évről évre nő a hazánkba lá­togató szovjet turisták szánta is. Az idegenforgalom, a ven­déglátóipar területén dolgozó tíz- és tízezer embernek tehát szinte munkabeli szükségletté válik ismerni, beszélni az orosz nyelvet. S még nem is szóltunk arról: hazánkból is évente száz- és százezrek láto­gatnak el ezekbe az országok­ba, ahol az orosszal mindenütt jól lehet boldogulni. Az orosz nyelv iskolán kívü­li oktatása eddig három szerv hatáskörébe tartozott. Nyelv­ta nfolyamokat szervez minde­nekelőtt a Magyar—Szovjet Baráti Társaság, azután a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat és a Pedagógusok Szakszervezete. fz 1964 65. tanévre az MSZBT tanfolyamaira vidéken 3155 hallgató iratkozott be, mintegy lő százalékkal többen, mint tavaly. Mindenekelőtt Szabolcs megyét kell kiemel­nünk. Itt elérték, hogy a külön­féle iskolák esti és levelező ta­gozatain tanuló felnőttek kö­zül sokan beiratkoztak orosz nyelvtanfolyamokra. Elisme­résre méltó igyekezettel szer­vezték a tanfolyamokat, és jó eredményeket értek el Nógrád, Somogy. Borsod, Komárom. Baranya. Szolnok és Hajdú megyében is. Budapesten a központi nyelviskola 58 tanfo­lyamára ebben az évben 1412 hallgató iratkozott be, s ezen­kívül a kerületek 73 tanfolya­mán további 1351 hallgató ta­nul. (A múlt évihez képest Bu­dapesten is több mint 10 szá­zalékos a hallgatók létszámá­nak emelkedése.) De még így is azt kell mon­danunk: az orosz nyelv iskolán kívüli tanulásában jóval a szükséglet és a lehetőségek alatt vagyunk. Ez indította az illetékes szerveket arra, hogy megvizsgálják az orosz nyelv iskolán. kívüli tanulásának helyzetét és feladatait. A nemrégiben megtartott vizsgálatból született az az el­határozás, hogy összefogottab- bó, egységesebbé teszik a nyelv tanítását. A jövőben az MSZBT-n kívül a TIT és a SZOT szervez nyelvtanfolya­mokat. A szakszervezetek munkájában, sőt a KISZ tevé­kenységében is nagyobb szere­pet kap az orosz nyelv tanítá­sa. A szakszervezetek és a KlSZ-szervezeték valóban so­kat tudnak segíteni. Széles1 kö­rű kulturális munkájukban s mindazokban a mozgalmak­ban. amelyekben az ifjú mes­tereket, a műszakiakat segítik szakmai továbbfejlődésükben, igen fontos szerepet játszhat az orosz nyelv tanulásának propagandája a tapasztalatcse­réktől kezdve a könyvtármun­káig. Intézkednek arról is, hogy felkészültebb nyelvtanárok foglalkozzanak a hallgatókkal, s hogy az orosz nyelv iskolán kívüli tanításában mind szé­lesebb körben használják fel a nyelvtanítás modem módsze­reit, eszközeit. B tanítás színvonalának eme­lésére vonatkozó intézkedések akkor lesznek igazán gyümöl­csözőek, ha ezzel párhuzamo­san mind szélesebb körben, mind többekben ébreszti föl az igényt az orosz, nyelv iskolán kívüli tanulására. S ebben a népszerűsítő munkában a leg­meggyőzőbbek azok az érvek, amelyeket maga a szovjet nép szolgáltat a technikában, a tu­dományok fejlődésében, a kul­túrában elért eredményeivel. Ezek nagyszerűen bizonyítják az orosz nyelv tudásának hasz­nosságát. Aggasztó hírek érkeztek ok­tóber elején Nagyszakácsiból a Marcali Járási Tanácshoz: az óvodából elmaradoznak a gyerekek, alig nyolcan-tízen jelennek meg, a vadonatúj, kéttermes, vízvezetékes épüle­tet a teljes elnéptelenedés ve­szélye fenyegeti. Amikor no­vember elsején az új óvónő, Pintér Mária — az óvónőkép­ző levelező hallgatója — át­vette elődjétől az intézményt, mindössze öt gyerekkel látott munkához. De nem keseredett el. Tudta, hogy harminckét óvodáskorú él a községben, és bármennyire kedvezőtlen is a falu települése — öt kilomé­S az óvodások tér hosszan nyúlik el a főut­cája —, biztosítani lehet a működéshez szükséges létszá­mot. Egy hónappal később már huszonegy kisgyermek játsza­dozott az óvoda ragyogóan tiszta, kellemesen fűtött, de­rűs hangulatot árasztó termé­ben. Az óvónő boldogan mu­tatta az újonnan vásárolt já­tékokat — melyeknek beszer­zéséhez a tsz is hozzájárult —, a sokféle virágot, szobanö­vényt, a diavetítőt, amelyet épp az imént is használt. újra jönnek... — Hogyan győzte meg a szülőket? — Nem is tudom. Mindegyi­ket meglátogattam, ha kellett, kétszer is, beszéltem nekik a terveimről, az óvodai nevelés fontosságáról, mindenről, ami csak eszembe jutott, és gondol­tam, hogy használ. — örül a sikernek? — Igen, de elégedett nem vagyok. Mihelyt az idő engedi, szeretném megteremteni az udvari élethez szükséges föl­tételeket, több szülő már fel is ajánlotta segítségét. Jó len­ne az is, ha egész éves nap­közit működtethetnénk, mert akkor valamennyi 3—6 éves gyermek óvodás lenne. így azonban a falu végéről, külte­rületeiről nehéz bejárni télen a csöppségeknek, és arra a né­hány órára nem is tartják ér­demesnek a szülök. Igazgatója a kezdeményező­készségét dicséri. Szereti a gyerekeket, a munkáját; intéz­ményét a jó gazda gondossá­gával igyekszik mind szebbé tenni. A falut is hamar meg­kedvelte. Itt is akar megtele­pedni. Szolgálati lakásán az utolsó simításokat végzik, ta­lán karácsonyra már be is köl­tözhet. Ujjún a karikagyűrű arról árulkodik, hogy már nem sokáig lakik egyedül. — U —

Next

/
Thumbnails
Contents