Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-06 / 286. szám

! áncol a bála, mint vén haza az apámhoz. Kétlábú vo- hogy jobban értsem, amit ma- megint A-t, a hatodikra N-t? Körülötte öt naton. Éjjel a faluvégi szalmabog­gyaráz. _ _ Na, érted már? Ez eddig, ha ! — A mi műhelyünkben hat egymás mellé rakod, akkor í 1 /l " „."ÍJ. T^.,4-A — . _. 7 X medve, ember. — Kutyanehéz! — szusszant lyából, ahol aludtam, csendőr pad volt egymás mögött. Futó- Kálmán - « A teljes szöveg* az egyik, és öklével a négymá- ráncigáit elő. Ó! Hogy fújódott szalagon készültek a babák. Dedi2 mint későhh m«*.,,?! zsás gyapottömbre üt. volna föl a gebe helyett! Ordí- Elöl a cella társam ült. Ö ra- tam, ez volt- »-Kálmán mindent ! A másik a nadrágjához ejti tott: »Maga miért szökött gasztotta az összevarrt anyag- tagadjon hogy kiengedjék mi * a kezét: meg?! A Hódy úr följelentette, ra a betűket. Előtte kis doboz- mindent’magunkra vállalunk«! Álljunk kicsit, erőt kell Szerződést csináltak, maga meg kában nagyon sok, mindenféle szedni. tesz a földre!« »Megdöglött a A bála a gyárudvaron moz- lovam« — mondtam. Végül, tömte, a harmadik hajat tett a dulatlanul áll. mert parancs volt rá, bekísért bábu kopasz fejére öregember — kis bibircsók az őrszobára, az orrán — hüvelykujjával törli a szájára ragadt port, és azt mondja: — Hát pihenjünk. Az öreg a hűsre jön, és kezet a fülembe, ad. Érzem tenyere récéit. A raktárépületnél két fiű R A p'T A T A birkózik. Döngetik egymást es rt. DriKl/í L/iJ Uo. nevetnek: a kedvük feszül. betű... A másik fűrészporral ^f**“4* so*f a tömte * v, armoHit v,oía+ . dozmbol, a fust kékén száll. s így ment ez sorba. Én a nyílásokat Egészen reggelig, míg feljött varrtam be. Unalmas volt. De a nap, jegyzőkönyvet csináltak, a többiek mindig izgalommal meg paragrafusokat mondtak várták a következő babákat, és ha megkapták, bólogattak... Hangjuk végigmegy az udva­ron. — Jó nekik — mondja az öreg. — Kölykök még..; Az évek, mint morzsák, elpeneg- nek, és azt mondják: hohó! öt­ven vagy, öreg. Rám néz fáradtan. — Bizony, így van ez, öcsém. — A cellatársam egyik este, amikor már bekaptuk a fekete kenyeret és a teát, azt kérdez­te tőlem: »Mondd, Bakó, is­mered te József Attilát?« »Az ki?« —i kérdeztem vissza. A felhajtott giallérú rabkabátban elmondta egy versnek utolsó sarait Még most is emlékszem rá ... Szépen mondta. Kicsit később odamentünk a rácsos ablakhoz, és kinéztünk az égre Este volt, már fény­lettek a csillagok. A cellatár­Két hét zárka után a járási A műhelyben tilos volt a be- sam sokáig mozdulatlan állt. szolgabíróságon elítéltek. Vagy széa. Hatunkra két fegyőr vi- Egyszerre megszólaltam: »Mit —----v, -c~---------, —négyszaz pengő karté- gyázott nézel annyi sokáig?*« »Látom a A fiatalság elmegy, az emléke ritest niert na később vet- , . , í+ házamat a feleségemet me-e a marad Sokat mesélhetnék te- ne^» rosszabb lesz a termes —, Az öreg hamisan hunyorít, nazamat, a teieseöemet meg a leírhatnád a világ összes papír- vagy leülöm a büntetést. Mi- ™int aki azt mondja: na, hé- gyerekemet. Szőke, amilyennek ját. Alumínium ---------------------, v ágott dohányból kövér ciga- tam: pihenek egy kicsit es rettát sodor. — Húsz évvel ezelőtt vei fizetni nem tudtam, azt kas, figyelj, most következik a akartam.« Megint buta voltam, dóznit kattint, ^ndtom^ ^^ulöm.«,gondol: beszéd java. megkérdeztem: »Hát van ne­Négy hét után azt kér- ked feleséged meg gyereked?« passz... meg­döglött a lovam. Akkor nagyon }®,n mintha karima volna, íe- szomorú voltam, azt mondtam: “er haja csillog. A napba néz, a kalapja szé- dezte a fekete szemű ember: Mosolygott, és most nagyon jobb lett volna pusztulni vele. Ma meg örülök, hogy így tör­tént ... — Rám néz: — Kaci­fántos észjárás, ugye? ... Szívja a dohányt, cuppogva, mintha pipát szívna. Sötét sze­mében szelíd a mosoly. — Hát tudd meg öcsém, an­nak a lónak a hitemet köszön­hetem. Megélénkül, beleint a levegő­be: — Na, vedd elő a plajbászt. Elbeszélek mindent. — A börtönben nem volt ne­vem. 112-es, így hívott az őr. TT., . ., De tudd még, itt éreztem elő- 231 ~Hat tudd »Mondd, a babaműhelyben te nem vettél észre semmit?« »Nem én« — feleltem az iga- mondta szép volt az ember: »Még nincs, de majd lesz — átfogta a váltamat. — »Gyere, nézd te is a csillagokat, és akkor te is látod a gyerekedet.« És én is néztem a csillagokat, és én is láttam a gyerekeimet, pedig nekem se volt. szőr, hogy az állatoknál mégis abg hallhatóan —, mi öten jobb az ember.;. egy gyárban dolgoztunk, és Tekintete túlszáll a gyárka- sztrájk miatt vagyunk itt. A purges megáll egy kémény te- babákkal ^ üzenünk.„- 'Bekísértek a cellába. A üzentek?« - csodálkoztam priccsen egy fekete szemű em- nagyot. Az ember rábólintott: bér ült. Lábát rossz lópokróc »Üzenünk. Van harminckét be­takarta. Amikor csattant a re- tűformánk... mi kell még? A éves a gyerekem. tesz, végigmért és megszólalt: . , . »Munkás vagy?« Közel léptem, babak kezrol kezre mennek’ úgy feleltem: »Béres voltam.« sorba, én pedig mindig rára- udvaron gyors táncot jár, Már S üt a nap, és folyik a szó Ennyit mondott: »Ugyanaz.« gasztom a szöveget.« Nem ér- öt ember ereje a ritmus. j?alurf-o,tam Hogy ne vacogjunk, átölel- tettem sehogy sem. Elmagya- A raktárépületnél két fiú Nyolcévi szolgáié" után kiborít S k’on^ásf hlllot^' rázta' >'Tesnap az első h“1*0*3 birkózik. Döngetik egymást és z öreg hirtelen feláll, és kezet ad. — Most tizenkilenc A négymázsás bála a gyár­, , . Hajnalban kopogást hallottam. a. szalmazsákot, az is- Ne^ volt menettem az ember. tálló kövére hullottak a dugott A cellafalnál lépkedett. »Ki­pengők. Megszámoltam, száz- ötven volt. A tenyerembe fog- túrtalak« - mondtam. Erőltet­tam, és megmutattam a tehe- ve nevetett. »Nem tesz sem-1 neknek: »Látjátok, gazdag va- mit!« És mellém lépett, és el- gyok, lovat veszek a vásáron.« igazitotta a takarót. A kis motyomat a hatamra ve- “ , tettem, és megcsókoltam őket. a nap a lécesemhez Akkoriban nem ismertem jött. Az ember már a rácsos jobb embert az állatoknál. ablaknál állt: »Csodálatos az A vásáron kevés volt a ló, és élet _ mondta Pesten most ™A Térfélén'cigány állt ge- “y^ák a kapukat a házmeste- bével. Na, mondom, föl lehet rek. A villamosok csilingelnek, ezt hizlalni, ha olcsón adja... anyám az ágyamhoz lép, hogy Alkuba kezdtem. fölkeltsen: Sanyi, mindjárt du­»Kétszáz az utolja ár« — ,,, mondta a cigány. — »Kehes ez! da a gyfr ’' ’ g y’ Száznál egy garassal se töb- sa“ mindig elfelejti, hogy nem bet« — így én. Végül fizettem vagyok otthon...« Én is az két deci bort meg százhúsz ablakhoz léptem, és ahogy a 0“g4|éSe“iS^U ‘rJZ»«»**. “ “l14™ holdat. Két napig minden ment gondoltam. simán, de a harmadik napon Mikor a foglár kivitte a fe- felbukott a gebe. Mondtam ne- ketekávés bögrét, visszaordított ki: »Ne, te, ne! A fene beléd, a kémlelőnyíláson: »Igyekez- Állj fel!« De az csak nem moz- ni! Munkára!« Bizonyosan ér- dult. Azt hittem, hogy fáradt, tétlenül néztem, mert cellatár- de nem. Egyszer csak láttam, sam azt mondta: »Ebédig ba- hogy nő, nő a hasa, aztán rúg bákat csinálunk. Kitömjük fű- egyet és kész. Fogtam az ásót, részporral, és betűket ragasz­eltemettem. Ágat tűztem a tunk a hasukra, hogy a nagy­dombra, aztán jó napot..; ságos urak gyerekei játékból Átkoztam még az anyámat tanulják az ábécét.« Tetszett a is, hogy világra hozott. Any- dolog, és nevettem rajta... K betűt ragasztottam, a má- nevetnek: a kedvük feszül, sodikra Á-t, a harmadikra L-t, Közülük az egyik tizenkilenc a negyedikre M-et, az ötödikre éves. QózJl’l cAtüla.: MUNKÁSOK Forgolódnak a tőkés birodalmak, csattog világot szaggató foguk. Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak, s mint fészket ütik le a kis falut. Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, — kis, búvá országokra rálehel a tatot tőke sárga szája. Párás büdösség-felhő lep bennünket el. S hol zápfog rág, a város érdes része, hol a vasbányák fuvallata ing, gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce, lendkerék szíja esetten és nyalint, hol a fémkeblű dinamókat szopják a sivalkodó transzformátorok, itt élünk mi. És sorsunk összefogják a nők, gyermekek, agitátorok. Itt élünk mi! Idegünk rángó háló, vergődik benn’ a múlt síkos hala. A munkabér, a munkaerő ára cincog zsebünkben, úgy megyünk haza. Újságpapír az asztalon kenyérrel s az újságban, hogy szabadok vagyunk — poloskát űzünk lámpával s a kéjjel s két deci fröccsel becsüljük magunkf. Elvtárs és spicli jár a csöndben erre, részeg botlik, legény bordélyba lóg, mert hasal az éj s pörsenéses melle, mint szennyes ingből, füst alól kilóg, így élünk mi. Horkolva alszunk s törten egymás hátán, mint odvas farakás s hazánk határát penész jelzi körben a málló falon; nedves a lakás. De — elvtársaim! — ez az a munkássági mely osztályharcban vasba öltözött. Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! És búvunk érte, mint az üldözött. A történelem futószallagára szerelve ígyen készül a világ, hol a munkásság majd .a sötét gyárra szegezi az Ember vörös csillagát! ‘Tóorg.aj (Béla: ARCOD TAVÁBAN Tél jön, elítélt csillagok tánca, de engem már a nyár vakít, Látom a fagy homályos tükreiben az összekuszált fák álmait; Köröskörül a földön semmi, de arcod tavában észrevenni: gazdag a nyár, magas az ég, s rettegő kis birodalmak nézik a felhők gyöngymenetét. Csend. Csukott szemű madarak, égig érő tornyokhoz ütődnek, lábunk alatt félelmében szárnya nő a kőnek, eső suhog, sötét zizeg, hanyatt dől a házak tornya, — arcunk hamvát a szél a most születők arcára sodorja. A MÉLTATÁS MŰVÉSZÉ 80 éve született Kárpáti Aurél nyit sem mondtam senkinek, hogy befellegzett, megindultam Vékony, száraz ágat kapar fel a földről, azzal rajzol a porba, RUISZ QYÖRQY: SZÁNKÓZÓK (OLAJ) Űj Kossuth-díjasokat köszön­töttek 1960 márciusában az írószövetségben. Az ünnepeltek egyike Kárpáti Aurél volt; egész élete művéért, elsősor­ban sok évtizedes kritikai munkásságáért részesült a ma­gas kitüntetésben. Eleinte le­sütött szemmel hallgatta a munkáiról szóló dicsérő szava­kat, majd kiosont, s csak ak­kor tért vissza, mikor már rég nem róla beszéltek. A sok epi­zódból, amit emlékeként őrzök, csupán ezt említem. Akkor is, később is egyik elbeszélésének hősét juttatta eszembe, aki va­lósággal menekült, ha szemé­lyére, személyes sikereire tere­lődött a méltató szó. De mennyivel inkább öröm­mel osztotta az elismerést má­soknak és mások érdemeinek! A csaknem fél évszázados, hal­latlanul széles körű — az iro­dalmat, a színművészetet és a képzőművészet egy részét át­fogó — kritikusi tevékenysége bizonyítja: ritkán tévedve, avatott kézzel tapintott rá az értékekre, s bőven elhalmozta őket — olykor serkentésnek szánt dicsérettel. A méltatás művészeként tartottuk szá­mon. Ugyanakkor azonban ki­tűnő »vívó«-ként is, aki nagy­szerűen vette célba a művészi teljesítmény gyengébb pontjait, és »találatait« sosem harsány, hanem az igazi mesterekre jel­lemző atyai figyelmeztetőül ad­ta tudtunkra. A művek érték­rendjének felállításában a sha- kespeare-i mércét tartotta szem előtt, azt, hogy az alkotás »tük­röt tartson mintegy a termé­szetnek, hogy felmutassa az erénynek ön ábrázatát, a gúny­nak önön képét és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát«. Min­den műben, amelyet vizsgált, a humánumot, a mélyen embe­ri »tükrét« kutatta, és igyeke­zett felmutatni. Az 1884. december 5-én Ceg­léden született Kárpáti Aurél a tanítóképző elvégzése után festőművésznek készült. Ezzel az »álmával« azonban hamar felhagyott. Versek publikálá­sával kezdte írói pályáját. Köl­teményei, noha két kötete (Az én örökségem, 1909, Kaláris, 1920) is napvilágot látott, szá­mos más versét pedig a külön­féle folyóiratok hasábjai őrzik — feledésbe merültek. Nem így elbeszélései, novellái, különö­sen az első világháború előt­tiek (Éjszakai ballada; Budai képeskönyv), vagy mint regé­nyei, elsősorban az) 1918-ban közzétett Három régi esztendő. E megejtően szép, lírai hangvé­telű kisregény alapján — amelyben a századforduló fi­nom hangulatát eleveníti meg — bírálói joggal rokonították őt Krúdy Gyulával. De azután belevetette magát a színházi életbe. Krónikása lett a magyar színműirodalom­nak, színjátszásnak és vele egy időben a magyar irodalomnak is. Attól a naptól, hogy az el­hunyt Ambrus Zoltán kritiku­si székét örökölte a Pesti Nap­lónál, úgyszólván egyetlen bu­dapesti színházi bemutató sem múlott el, amelyről ne szá­molt volna be. Bár színibírála­tainak zöme közvetlenül az előadás után készült, mégis többet jelentenek a beszámo­lóknál: kortörténeti hátteret is adnak, s a nemzeti színjátszás legjobb hagyományaihoz mér­ve mutatják be a szóban forgó teljesítményt. Feledhetetlen színészportrékat örökített meg: a többi közt Pethes Imre Ham­let-, Ódry Árpád Solness-, Törzs Jenő III. Richárd-, Som- lay Artúr Hamlet- és Ladányi Ferenc Peer Gynt-alakítását. Ilyen irányú munkáit Főpróba után (1956) és Színház 1959 c. köteteiben gyűjtötte össze. A nemes művészet iránti ra­jongói tisztelet vezette irodal­mi kritikáinak és írói portréi­nak megformálásában is. Nagy műveltségével és megelevenítő készségével szinte személyes is­merősünkké tudta tenni a ma­gyar és a világirodalom több kiemelkedő alakját. így pl. Madáchot, Cholnokyt, Színi Gyulát, Krúdyt, Bródyt, Ka­rinthyt, Molnárt, Kiss Józsefet, Dosztojevszkijt, Turgenyevet, Defoe-t és Jack Londont. Iro- dalomismertető munkáid tar­talmazza az 1961-ben kiadott Tegnaptól máig c. könyve. Hivatásának tartotta az iro­dalom és a művészet legjobb értékeinek népszerűsítését. Nemcsak ilyen jellegű írásai­val, hanem személyesen is részt vett a közéletben. Veze­tőségi tagként aktív szerepet játszott az írószövetség újjá­alakításában és a Pen Club te­vékenységében egészen 1968 februárjában bekövetkezett ha­láláig. E halk szavú művész élete nem volt megpróbáltatá­sokkal terhes. Valahol egyszer úgy határozta meg az epikus és drámai hős közti különbsé­get, »az előbbi keresztülmegy a világon, az utóbbin keresz­tülmegy a világ«. Kárpáti Au­rél az előbbiek közé tartozott — áthaladt a világon küzdve, harcolva az irodalmi és a mű­vészeti közízlés nemesítéséért. <Virtu Jfílkiói: AZT SZERETEM A SZERELEMBEN, hogy olyan egyszerűek a szavai, mint a költőké és az anyáké, mozdulataik természetesek, mint a fiatal állaloké, de magukba foglalják a kézfogások ünnepi csendjét és termékenységük tudatát, azt szeretem a szerelemben, hogy megújítja bennem a gyerekkort.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents