Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-06 / 286. szám

Vasárnap, 1964. december 6. 5 SOMOGY 1 NÉPLAP csomn TeGnnp es ma (ív.) 1944. december HÚSZ ÉVE TÖRTÉNT... Egy bajuszos, öreg orosz katona — mint a förgeteg — végiglovagolt a falun. Az utolsó háznál visszafordítot­ta a lovát, és géppisztolyso­rozatot lőtt a levegőbe... December elseje volt 1944- ben ... Ezen a napon szabadultak fel Somogy első községei: Hajmás, Gálosfa, Cserénfa, Kaposgyarmat, Kaposhomok, Sántos, Szentbalázs és Cso­rna. — Olyan csönd lett hirte­len a faluban, hogy a halk beszéd is áthallatszott a har­madik szomszédba. A kapu mögé húzódtunk, vártuk, hogy mi lesz. Aztán jöttek az orosz katonák, autók, tan­kok, ágyúk. Két háborút szenvedtünk végig — mond­tam akkor a férjemnek —, hát most már ne legyen több a mi életünkben és senki életében. Csillogó szemű, görnyedt kis öregasszony. — Az én férjem nagyon sokat szenvedett még az el­ső háborúban. Tizenegyben vonult beá huszárőrmester volt, az első menetszázaddal vitték ki a frontra Amikor a ló maga alá temette, egy évig betegeskedett, halálhír is jött róla, én meg — fia­talasszony — itthon voltam minden nélkül az öregekkel. Tizenkilencben párttag lett. Képzelheti azután mi volt! A csendőrök, ha meghallot­ták Orbán János nevét, már jöttek érte. Hetvenhat évé­ből csak rosszat ért meg éle­te nagyobbik felében az én férjem. Negyvennégy novemberé­ben Csornába is eljutott a hír, hogy közel vannak a szovjet csapatok. — Apatint mondták, hogy felszabadult, aztán Pécset. Lassan, kényelmesen ciga­rettát sodor az öreg Orbán. — Az egész falu tele volt németekkel. Lent, a vasút alatt volt a repülőterük, annyi stukával, hogy az ször­nyűség. Orbánéknál két törzsőr­mester volt beszállásolva. — Egy bombázó meg egy gépvezető. November har- mincadikán este lementek a kocsmába, valami bankettjük volt, Azt mondta az egyia német a feleségemnek, hogy »Mama, éjjel háromkor szól­jon, mert jön értünk a vo­nat ...« Akkor éjjel az egész falu a bombákat hordta a repülő­térről, a német parancsnok géppisztolyosokkal odahur- coltatott tíz-egynéhány eke- fogatost, és megparancsolta nekik, hogy reggelig szánt­sák fel a repülőteret. — No, Hanzi — mondtám én az egyik törzsőrmester­nek —, jönnek az oroszok. Az csak legyintett, és el­ment a bankettre. Halotti tor volt az inkább, mint bankett, mert másnap haj­nalban úgy * eltakarodtak a németek, hogy írmagjuk se maradt. Csornán sok embert kér­deztem erről a napról. Volt, aki arra emlékezett, amikor az állomást bombázták; más ormótlan szürke tankokról mesélt; sokan a bajuszos, öreg oroszt emlegették, aki először lovagolt végig a fel­szabadult falun, és sorozatot lőtt géppisztolyából a leve­gőbe ... Azóta nem dörrent fegy­ver Csornán... ... Húsz év alatt teljesen átformálódott a község. Há­rom éve lebontották az útol- só zsúptetős- házat,- az or­szágút mellett estenként uj házak nagy ablakai világíta­nak, és Dóczi Sándor, a haj­dani cseléd egyre ritkábban gondol Kis Mihály Sándor­ra, Baranyó Józsefre és Sza­bolcsi főjegyzőre. A falu egykor leggazda­gabb embere nem kívánja vissza a fillérkuporgatással szerzett még-több-föld esz­tendeit, hanem új házat épít­tetett a termelőszövetkezet­től kapott pénzen. Egy hajdani szegény em­ber azt mondta: — Régen mindig elmond­tuk az imát a mindennapi kenyérről, de legföljebb csak sovány kenyér került az asztalra. Most meg olyan természetes a mi gyerme­keinknek, mint a lélegzés, hogy nincs gond soha enni­valóra, új ruhára, tanulás­ra... Gond azért van most is. Áprilisi fagy lepte meg a Tavaszi Fény Tsz-t, a fiata­lok elmentek a faluból, jó lenne egy korszerű, szép művelődési ház, utat kelle­ne még építeni... — De mi lenne velünk gondok nélkül? — kérdezi a tanácselnök. — Dolgozunk, gondjaink vannak, megpró­bálunk valamennyin segíte­ni. Hazatérve azon gondol­kodtam, hány fejezetre le­hetne Csorna történetét fel­osztani ... Elsőnek talán a cselédsor­sok esztendeit és a föld utá­ni vágy kzegény gazdagságát írnám meg. A második úgy­kezdődne, hogy egy bajuszos, öreg katona végiglovagolt a falun ... Földosztás lenne a harmadikban, és az is, hogy a Dóczi Sándorok ingyennap­számba jártak, nogy xogawor kapjanak a módosabbaktól. Később megalakult a terme­lőszövetkezet, Dóczi Sándor házat épített, gimnáziumba járt és leérettségizett a lá­nya. Az ötödikben elmonda­nám a Tavaszi Fény Tsz tör­ténetét, a földmelegedést, a hirtelen jött fagyot; beszél­nék az akaratról, az újabb megerősödés reményéről. Később biztosan újabb fe­jezetet is hozzáírhatnék. Néhány fiatal — talán több is — hazajön a csornai földekre (Vége) Vincze Jenő { 1944. december 2-án Levitan, |a moszkvai rádió bemondója ♦ a műsort néhány pillanatra ; megszakítja, hogy beolvassa a I Legfelsőbb Parancsnokság pa- jrancsát, melyet a frontparancs­♦ noksághoz küldött: »A 3. Uk- Xrán Front csapatai kifejleszt­ővé a támadást, két nap alatt ♦ elfoglalták Szekszárdot, Ka- i posvárt, Paksot, Bonyhadot, és { Dombóvári. ... Ma, december %2-án 20 órakor hazánk főváro- |sa, Moszkva a haza nevében | kétszázhuszonnégy ágyú húsz lössztüzével köszöntse a 3. Uk- irán Front dicső csapatait.« t Amikor eldördül Moszkvá­iban az utolsó díszlövés, Ka­♦ posvárra 'ráköszönt az első | szabad este, és ez a nap egy Júj, emberi korszak kezdetét ♦jelenti városunk történetében. ♦ November rettegéssel és vá­rakozással teli éjszakázások- {kal telt el. Senki nem remélte, ♦ hogy ép bőrrel menekül meg ♦ a bombázások és a nyilas ban- íditák tobzódásának hónapjá­éban. Azután kezdenek a német | győzelmi jelentések elmara- Jdozni a »nagy magyar Alföld { térségéről«. Budapest I. hul­♦ lámhosszán a bemondó nagy­♦ hangon elemzi, hogy a »szov- t jet erők hídfőszerzése a Du- jnántúlon ideiglenes, és kato­♦ nailag jelentéktelen«. Novem- ♦•ber 27-én a Pécs felé vonuló { német fasiszta páncélos dan- fdárt a kaposváriak három nap ♦ múlva újból láthatták, de most ♦ már szétverve, nyugat felé {menekülőben. A véres fejjel ♦ visszavonuló, bosszútól lihegő ♦ német és magyar fasiszták ci- {vil áldozataik holttestét, ki­♦ fosztott és megrongált gyára­ikat, üzemeket hagynak maguk ♦ után. { A már eddig is alapos mód­♦ szerességgel fosztogató íasisz­♦ ták városunkban is emlékeze- Itessé teszik magukat. Még az ♦ősz folyamán Karl Schaukel ♦ és Kari Wusow főhadnagyok ♦ fejenként 3—4 kilogramm ék- {szert küldenek Németországba ♦ Kaposvárról. Most már nim ♦ csenek ekkora értéjrek, de {számtalan magánházban, üz­♦ leiben van még elvinnivaló. ♦ Szinte versenyfutás kezdődik {a magyar és a német fasiszták {között a még elrabolható érté­♦ kékért. Hisz maga a nyilas ve­♦ zérkar is hétpróbás rablókból {áll, és most mindegyik vezető ♦ testvér csak magára gondol. A ♦ nyilas vezetők október végi ♦ 50 000 pengős zsarolása a cu- {korgyári részvényesektől a ♦ most összerabolt állami és ma­♦ gánértékekhez képest kra.icá- {ros tételnek látszik. November ♦ 26-tól kezdve a helyi fasiszta ♦ hatóságok már csak rablással {foglalkoznak. Kühl »megyeve- {zető testvér« — civilben ci­♦ pész — most a legnagyobb {szakértelemmel menekrt el sa­il át zsebére két teherautó bőr­♦ árut, hogy később Nagykani­♦ zsán »elfeketézze«. { A közbiztonság és a rend {felbomlása láttán a nyilasok­étól visszahagyott kisebb ér­♦ téken a város lumpenelemei {osztoznak. Ez a néhány kétes {egzisztenciájú alak behatol a {zsidó templomba, és a depor­táltak itt maradt holmiját ♦ fosztogatja. Kifosztanak min- {den boltot, főleg az óra- és ék­♦ szerüzletek érdeklik őket. ♦ t-------------------------------------------­Két s'oba-összkomfortos pedagóguslakások építését kezdték meg a tavasszal Törökkop- pányban. A két lakás 120 000 "ori‘ő i '»mga' '>'épiil fel: a község fejlesztési alap­ból so 000 forintot költenek a : a tár ’ érni munka és a helyi anyag értéke ili OiM tor iái. A teljesen anarchikus álla­potba került városban nincs egyetlen rendőr, elmenekült a honvédség és az eddig hőskö­dő nyilas karhatalom is. Az utolsó pillanatban össze­szedett néhány szerencsétlen leventegyerek kezébe nyomnak egy-egy kispuskát és kézigrá­nátot. Egy rumszagú, árpád­sávos tiszt a Honvéd-laktanyá­ban december 1-én hajnalban bemutatja, hogyan kell bizto­sítani a gránátot, és utána irány a város »védővonala«. A Sétatér utcai iskolából 50—80 főnyi német és magyar kato­na, csendőr meg nyilas vonul ki. A szovjet hadsereg páncé­los előőrsei már Jövik a város szélén elhelyezkedőket. Ami­kor az első szovjet harckocsi a pécsi országúton december másodikénak hajnalán megje­lenik, menekülve menti irhá­ját valamennyi fasiszta. A le­venték még az éjszaka meg­szöktek, jórészt ezt tették a magyar katonák is. A nyilas »hősök« pedig eldobálva feke­te egyenruhájukat, alsónad­rágban vagy az óvatosabb ja civilben »rugalmasan elsza­kadt« az ellenféltől, pániksze­rű futásban keresve menedé­ket. A Városban rekedt közép- és nagypolgárság már napokkal előbb reszketve gondolt eldu­gott értékeire, és szinte törté­nelmi anekdotának is beillik az a félelem, amely eluralkodott rajtuk. November utolsó nap­jaiban, a legnagyobb zűrzavar idején közvetítői útján tudo­mására hozta az akkor illegá­lisan szervezkedő kommunis­táknak. hogyha a munkásság rendet teremt, és megakadá­lyozza a további fosztogatást, akkor tekintélyes összeget ad a város felszabadulása után. A huszonöt évig hatalmaskodó somogyi burzsoázia, mely ad­dig elnyomott minden mun­kásmegmozdulást és százszám­ra gyilkolta le a Tanácsköz­társaság bukása után a kom­munistákat, most felajánlko­zik, és remeg vagyonáért. Mondani sem kell, hogy vissza­utasították. 1944 decemberének első szombatja emlékezetes nap az 57. Szovjet Hadsereg 6. gárda- lövészhadtestjének, 10. gárda­hadosztályának és Kaposvár lakóinak. A város dolgozói azon csodálkoznak, hogy a »legyőzhetetlen német ármá­dia« milyen gyorsan és rugal­masan tűnt el, és hajnalban már az első gárdista harcoso­kat köszönthették. A cukor­gyári munkástelepen, a don­nert munkásházakban szeretet­tel kínálják ennivalóval és egy pohárka »lélekmelegítővel« a vörös csillagé« katonákat. A szovjet harcosok átfésülik az utcákat, és az előjövő embe­rektől megkérdezik: »Nye- mencki szóidat jeszt?«. Mikor megkapják a választ, nevet­ve mutatják egymásnak, hogy merre iszkoltak el a fasiszták. A város északnyugati határá­ban még gyér ellenállással ta­lálkoznak, de a fasiszták zöme pánikszerűen menekül az át­karolás elől a kiépített »Mar- git-vonalra«. Ilyen előzmények után kö­szöntött a város" harmincezer lakójára az első szabad nap, a döntő fordulat napja. A hu­szonöt éves magyar fasizmus átszeli hangon ócsárolta, rá­galmazta a szovjetrendszert. A városban erős kispolgári szel­lem és vallásos "befolyás ural­kodott a Harthy-korszakban. A módszeresen elhintett fa­siszta propaganda éreztette ha­tását. Jarcsenko felderítő had­nagynak több kaposvári előtt meg kellett mutatnia, hogy nincs szarva és nem ördögfió­ka. A munkások tudták, hogy "felszabadítójuk érkezik, a kommunisták és más balolda­liak tisztában voltak az ese mények történelemformák erejével. A város többi lakója néhány nap múlva meggyőződ­hetett arról, hogv ez a hadse­reg más szellemű, mint a »di­cső német szövetséges«, és hogy ez a hadsereg az életet, a rendet, a nyugalmat biztosít­ja. A várostól néhány kilomé­terre még jó hosszú ideig dö­rögnek az ágyúk, de itt teljes nyugalom uralkodik, és békés termelőmunka folyik. Nézzük, kik állnak élére a munkának szabadságunk szü­letésekor. December 2-án a délutáni órákban a város több pontjá­ról összejött kommunisták föl­keresik az akkor érkezett szov­jet városparancsnokot, és be­jelentik, hogy segítenek az élet megindításában, a vissza­maradt fasiszták leleplezésé­ben, a közrend és a közbizton­ság kiépítésében, megszervezé­sében, és megakadályoznak mindenféle kilengést. A szer­vezkedő elvtársak székhelye a városi rendőrség épülete (ma a Kossuth téri gyermekáru­ház). Megszervezik a rendőri szolgálatot, és a rendőrök mel­lé beosztanak két-két munkást. A szovjet városparancsnokság örömmel látta, hogy a kom­munisták élére állnak a rend­őrség demokratizálásának. Ott vannak a közigazgatás, az éle­lemellátás, az üzemek beindí­tásakor. Segítenek a vörös hadseregnek, ott vannak a munkásokkal, ahol a legtöbb a feladat. Három nap múlva van villanyvilágítás, vízszol­gáltatás. Megindul a cukor­gyári kampány, dolgozik a konzervgyár. Üzemelnek a kis és nagyobb vállalatok, kinyit­nak az üzletek, a város legna­gyobb rendben éli mindenna­pi életét. A szovjet és a ma­gyar elvtársak gondosan vi­gyáznak az emberek nyugodt hétköznapjaira. Az élet beindításán fárado­zó munkásoknak számtalan­szor mondja a városparancs­nok: »Haraso, tovarisi! — jól dolgoztok. Ez a város a tiétek, ha erősek lesztek. Mi nem avatkozunk bele a ti életetek­be. Nektek kell itt győzni!« 1944 decemberének első szombatjától húsz év telt el. Húsz év nem nagy idő egy vá­ros életében, de ez a két év­tized egy történelmi korszakot nyitott meg Kaposvár életé­ben. A szocializmus korsza­kának hajnalát, az emberek felszabadulását és újjászületé­sét jelentette egy sötét, fa­siszta időszak után. Andrássy Antal Az ígérd szép szó • • • A Somogy megyei Faipari Vállalat dolgozói szerint en­nek a régi közmondásnak minden szava igaz. ígéretet felelőtlenül sohasem szabad tenni, mert annak csak rossz következményei < lehetne!-:. Példa erre az ő esetük. Ez év második felében kezdték meg a Balaton bú­torgarnitúra gyártását. Az át­szervezés váratlanul érte őket. Az év elején még nem tudtak róla, terveikben te hát az új garnitúrához szük­séges anyagok igénylése nem szerepelhetett. A felsőbb szervektől ígéretet kaptak ar­ra, hogy megkapják az anya­got. Egy kivételével meg is t - kezelt minden. Poliure.á í habanyagot azonban sajnos, sehogysem sikerült szerez­niük. Az induláskor a veszp­rémi testvérvállalat és a Ka­posvári Asztalosipari Ktsz ön­zetlenül segített, készletükből szívesen kölcsönöztek. A vál­lalat vezetői elutaztak a hab­anyagot készítő sajóbábonyi gyárba. Az áruforgalmi veze­tők megígérték nekik, hogy sürgősen kielégítik minden igényüket. Az ígéretet a mai napig sem teljesítették. Ennek az lesz a következménye hogy a Faipa­ri Vállalat nem tudja teljesí­teni idei tervét. A bútorérté­kesítő meg hiába várja az ígért bútormennyiséget. És a vásárló hiába keresi majd a bútort. Nem fog kapni, mert egy filléres anyagot az ígéret ellenére sem szállított le kellő időben a gyár. Hát akkor miért ígért? N. S. Dicséretet érdemel A minap megbíráltuk a Mértékutáni és Vegyesruhá­zati Vállalatot. Megírtuk, hogy Ady Endre utcai üzle­tük csúnya, elhanyagolt. Örömmel láttuk, hogy már­is intézkedtek. A falakat be­festették, rendbe hozták a kályhát, tiszta szőnyeget és dupla váltás függönyt kapott a bolt. A nagy forgalomra való tekintettel a pult és a szekrénysor festését a tavasz­ra halasztják. Elismerést érdemel a válla­lat a mulasztás gyors pótlá­sáért. Még egyszer a faszán ferde toronyról A nyár derekán bejárta a hír az országot: ikertestvére akadt Ta- száron a pisai ferdetoronynak. Ezzel azonban nem büszkélke­dett senki sem. A taszári embe­rek mérgelődtek az elferdült víz­torony miatt, a közvélemény, pedig kimondta a szentenciát: már me­gint az építők! A megyei döntőbizottság vizs­gálatot indított, és megtalálták a hiba gazdáit. 95 százalékban a Bu­dapesti Vízgépészeti Vállalatot, öt százalékban pedig a Somogy megyei Tanácsi Tervező Irodát tartja felelősnek. A vállalat a víz­torony és a kút között acélcső helyett azbeszt cementcsövet épí­tett be. A tervezőiroda pedig el­mulasztotta megadni a talajme­chanikai szakvéleményt. A két vállalat ezzel 255 000 forintos kárt okozott a népgazdaságnak. A döntőbizottság kötelezte a vállalatot és a tervezőirodát, hogy 1965. május 31-re állítsák helyre a tornyot. Esős, havas időben védi egészségét a gumilábbeli! Férfi sárcipő 80—37,50 Ft-ig Női Wellington gumicsizma 239,50 Ft-ig Női hócipő ala­csony és magas sarkú fiekete drapp és barna színekben 110—130,— Ft-ig Gyermek hócipő fekete és fehér színben, gombos és húzózáras kivitelben 5C—80,— Ft-ig Gyermek Wellington gumicsizma 130—173,— Ft-ig

Next

/
Thumbnails
Contents