Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-04 / 284. szám
Somogyi néplap • 7.. MS’ZMp; MtÓVEl P' 17T T 5 Á G A £ -S A MEGYEI TAN ÁCS LAPJA )f\. NEVELNEK A GYEREKEK RAPORT A FÜRDŐSZOBÁBAN A tanító néni szerény kis nevelési tervet dolgozott ki az I/B osztály számára. Egyik nap, minthogy éppen az volt soron, a fogápolásról beszélt tanítványainak. — EJizony, nemcsak hogy sok kisgyerek nem mos fogat, de ismerek olyan családokat, ahol még a szülőknek sincs fogkeféjük. Ilyen családokban nektek kell rávenni a szülőket, hogy ők is mossanak fogat. A gyerekek mélyen elgondolkozva hallgatták az egészségügyi tanácsokat. Másnap reggel hat órakor a kis Jutka fölébredt ágyában. Hálóingben odamászott apjához és fölkeltette: — Apuka! Szoktál te fogat mosni? Az apa felriadt. — Mi? ... Micsoda? ... Persze, hogy szoktam... Hogy jut ez most eszedbe? — Én még sose láttam, hogy fogat mosoL KÖZI Május vége. Balaton-part. Az üdülőkbe már megérkeztek a nyaralók első csapatai. Hömpölyög a tömeg a műúton át a sárga csíkos átkelőhelyen. Autók surrannak, motorok berregnek, kerékpár villog sok fiatal alatt az úttesten. A járdán rendőr áll, mellette két fehér inges, piros nyakkendős úttörő. Az a feladatuk, hogy figyeljék a közlekedést, s a szabálysértőket figyelmeztessék. A járókelők odanéznek a hármas csoportra, összesúgok, némelyik mosolyog is a ómoly arcú, mozdulatlanul álló úttörőkön. De a szelesek lelassulnak, a nők megállnak, jobban körülnéznek, mint máskor. Végre is gyerekek figye— Mert te akkor még alszol. Aludj már! — Nem lehet. Gyere csak ki velem fogat mosni. Az apának felborzolódott a haja a gyerek makacsságától. — Észnél vagy, kislányom?! — Gyere csak! Ha nem szeretsz is fogat mosni, majd megszokod. A tanító néni is mondta, hogy az a legjobb, ha a gyerek együtt mossa a fogát a szüleivel. Nincs erősebb kar a világon, mint egy hatéves gyereké, ha megfogja az apja kezét. Mit volt mit tenni, az apa azon álmosan, botladozva kiment a kislánnyal a fürdőszobába, és egyszerre kezdték mosni a fogukat. — Dörzsöld csak elöl is meg hátul is! — mondta Jutka. Állandóan figyelték egymást. Csak a kefék súroló hangja hallatszott. Közben fölébredt az anyuka is. Megtapogatta a két ágyat, s álomtól bódult EKEDÉSRENDI lik őket, s nagyobb szégyen lenne, ha előttük fütyülne rá a rendőr a szabálytalanul közlekedőkre. Nem is történik semmi szabálytalanság. A rendőr azután elmegy a tér sarkára a másik utca forgalmát figyelni. Robognak a Trabantok. Moszkvicsok, Wartburgok. Két suhanc érkezik a térre, meglátják az úttörőket, lenézően mosolyognak. Mit akarnak ezek? Csak azért is szabálytalanul mennek át, szinte úgy bújnak ki a csikorogva fékező autók között ötvenlépésnyire az átkelőhelytől. Éles sípszó harsan fel. A forgalom szinte megáll, a rendőr odahívja a két suhanfejjel, ijedten futott a fürdőszoba felé. — Hói vagytok? — Jó, hogy jössz — mondta a kislány. — Szoktál te fogat mosni? — Hogy jut ez most az eszedbe? Csupa fogkrém a hálóingetek! Most majd kimoshatom újra... Az apa elvágta a szóáradatot. — Felelj szépen a lányod kérdésére, aztán fogd a kefét, és mosd meg a fogadat, mert úgyse hiszi el. De ne csak elöl, hanem hátul és belül is! Az anya se tehetett mást hozzáfogott a fogmosáshoz. Hárman előrehajolva hangos súrolással dolgoztak. Végül a kislány elégedetten megszólalt: — Most majd elmondhatom a tanító néninek, hogy nálunk a családban mindenki mossa a fogát! SZÉT cot, hosszan magyaráz nekik. Aztán elereszti őket. — Hülye! — mondja társának a borzas hajú. — Te mondtad, hogy az úttörősrácok nem mernek ránk fütyülni, hát menjünk át — Ki a fene látta a rendőrt! — Gondolhattuk volna, hogy elbújt valahova! A két úttörő fehére-pirosa ragyog a napfényben. Mozdulatlanul állnak, néznek, figyelnek. Nem avatkoznak be, ahhoz nincs joguk. Az emberek észreveszik őket, egy kicsit csodálkoznak, bólogatnak, vagy a homlokukat ráncolják, de a szokottnál óvatosabban teszik rá lábukat az úttest aszfaltjára. Városi strand több medencével. A víz piszkosszürke, mintha szappanos volna. A medencék előtti homok tele van fürdőzőkkel, a strand gyepes részén sűrűn egymás mellett feküsznek vagy ülnek az emberek. A tömeg egybeolvadó zsivajából egy kis harmadik osztályos fiú sírása válik ki. Kétségbeesetten jár egyik játszó csoporttól a másikig, keresi elveszett labdáját. De sokféle labda pattog a zöld gyepen, s fröccsen a vízben. A fiú egyre lassabban halad. Szeme alatt barna csíkokban a megszáradt könny. Egyszer csak két 13—14 éves fiú megállítja. — Mi baj, öcsi? Milyen volt a labdád? — Nagy, kék-fehér pöttyös. Kidobtuk ide a partra, és tovább játszottunk a vízben. De mire kijöttem, eltűnt. — Megismered? Na, gyere velünk! A három fiú sorba járja a játszó csoportokat. Csak a kék labdákat nézik. Megállnak egy-egy labdázó csoport mellett, s némán, sandán, csak a könyökükkel kérdezik a kisfiút, hogy ráismer-e labdájára. De ő egyre rázza a fejét. Egy árnyékos zugban két fiatal férfi fejelgeti egymásnak a labdát. Nyárfagallyakból csináltak maguknak kaput, s dűl róluk az izzadság. A labdájuk nagy, kék-fehér pöttyös, olyan, amilyet a fiúk keresnek. Űjabb kérdés a könyökkel. A labda hirtelen elgurul, a kisfiú utánafut, megforgatja, isA STRANDON merős nyomot keres rajta. Aztán a szemével int a fiúknak, hogy ez az! — Tedd csak le, te kölyök! Elvesztetted a labdádat, s most szeretnéd elvenni a mienket, mi? — mondja neki durván a fekete hajú. — Kot- ródjatok innen a fenébe. A fiúk összesúgnak, s a hosz- szabbik megszólal. — Bácsi, kérem, ez a labda a kisfiúé. Szöggel karcolt bele egy jelet. — Elmenj innen, mert szétrúglak! — villog a fekete hajú. — Ezt én hoztam hazulról. Már tavaly megvolt! A közelben levők közül mind többen figyelnek oda a szóváltásra. — Hallatlan! Ilyen szemtelenek a mai gyerekek! — dohog egy idős, szemüveges férfi. — A felnőtteket is meghazudtolják. Nem szégyellitek magatokat? — Az a labda ezé a kisfiúé! — mondja csökönyösen a hosszú. — Talán én hazudok? — üvölt a fekete hajú. — Elkot- ródjatok innen, amíg nem késő! Most már a társa is beavatkozik. ö más módszert alkalmaz. Nem kiabál, de fenyegetően megindul a gyerekek felé. Okiét összeszorítja, mintha ütni akarna, de lehet, hogy csak ijesztgeti őket. A kisfiú újra elkezd sírni, és a hosszú mögé húzódik. Látszik rajta, hogy már szívesen lemondana a labdájáról. A hangulat egyre fenyegetőbb lesz, sokan a gyerekek I ellen fordulnak. Záporoznak a I sértések és a fenyegetések feléjük. De a legnagyobbik köztük sápadtan, rendületlenül szembenéz a felnőttekkel. Makacsul ismétli: — Az a labda a kisfiúé. Fölismerte a jelet rajta! S ekkor váratlanul egy sötét napszemüveges, sovány férfi is beleszól a vitába. Eddig nyugodtan olvasott az árnyékban egy pádon, s most becsukja a könyvet és feláll. — Én itt voltam, kérem, amikor ez a két fiatalember megérkezett. Akkor nem volt náluk labda Még mondták is, hogy jó lenne egy kicsit fejelni. — Ki mondta ezt? Ne hazudjon! — kiált rá a fekete hajú, de a szemüvegest ez nem zavarja. — Maga elindult, hogy majd szerez egy labdát — mutat rá a fekete hajúra. — No és? A kabinomból hoztam ki, már tavaly megvolt nekem. — Ez még egészen új labda. A hangulat egyszerre a két suhanc ellen fordul. Érzik, hogy elvesztették a játszmát. Csúnyán káromkodnak, megvetően odadobják a labdát a fiúknak, s a szemüvegesnek megígérik, hogy majd találkoznak vele este a sötét utcában. A három gyerek elindul a labdával. Némán, komolyan mennek egymás mellett, csak a kicsi szorítja magához a labdát, mintha valami talált kincs volna. Tari János 1 LEESETT AZ ELSŐ HŐ A legszebb könyvek mesterei Napi tízezer kötet a Kossuth Nyomdából Alberto, a kovácslegényből lett haladó művész a spanyol szabadságharc bukása után emigrálni kényszerült. A Szovjetunióban alkotott fantáziagazdag képeit, a népművészetből sarjadó szobrait most ismertük meg egy négynyelvű modern albumból, amely a közeli hetekben jelenik meg. S már hány művész alkotása vált barátunkká a Kossuth Nyomda szép kiadványaiból! A legszebb reprodukciós albumoknak, színes ' nyomtatványoknak, bibliofil könyveknek szülőhelye ez az üzem. — Tízezer kötetet készítünk naponta — mondja a szép Al- berto-könyv tervezője, az üzem Kossuth-díjas könyvművész igazgatója, Lengyel Lajos —, a legkülönfélébb szépirodalmi és művészeti kiadványokat, de mindig igényeseket. Valóban, a művészi munka mellett is üzem, komoly gyár ez: ezerkétszáz ember, tizenkét szakma mesterei szorgos- kodnak itt. Sas Ferenc, a reprodukciókészítés mestere harminchat éve dolgozik a szakmában, negyed évszázada készít reprodukciókat. — Most a múzeumi csoportot vezetem. Ugyanis külön részlegünk dolgozik a Szépművészeti Múzeumban, a Nemzeti Galériában és az Országos Széchenyi Könyvtárban. A legértékesebb művészi alkotások reprodukcióihoz helyben készítjük a kliséket, hogy munka közben állandóan előttünk legyen az eredeti. így sikerült a Kossuth Nyomdának elérnie, hogy ma már színben — a legfinomabb árnyalatokban is — 80—90 százalékos hűséggel dolgozik. Bizonyságul a Szépművésze- j ti Múzeum Raffaele-képének | új reprodukcióját mutatja, i Lüktet a papíron a sapka vöröse, eleven színű az arc, ki- ! tűnőén érzékelhető a háttér. Valóban, akárcsak az eredeti. — Nagyon sok kézi munka kell hozzá. Mert ennél a munkánál nem is a gépek a legfontosabbak. Nemrég egyiptomi mérnököket láttunk vendégül, s mondták, hogy ők korszerűbb gépekkel dolgoznak, mi hát a látnivaló nálunk? Aztán megmutattuk kiadványainkat, s megértették, miért híres a nyomdánk. Majdnem ugyanezt mondták a lengyel szakemberek is: ugyanazok a gépek, könyveink mégis szebbek. Csak az emberekben, a tapasztalt, régi műszakiakban lehet a siker titka. — Ezt kísérőnk, Hegedűs Lajos mondja, maga is régi szakember, harmincöt éve nyomdász, jelenleg a műszaki fejlesztési csoport vezetője. Éppen ezért méltán büszke a gépekre is. Kötegekben állnak a Képes Krónika lapjai, amelyek olyan hűségesen idézik az eredeti kódexet, hogy még a pergamen halvány, ódon foltjai is érezhetőek. Innen a kötészetbe kerülnek a kész lapok, ahol fűzik, vágják, kötik a könyvet. Csupa gép. Az egyik ragasztja a borítót, a másik egyengeti, a harmadik rögzíti a lapokat, a negyedik már préseli, s néhány perc múlva Illés Béla új anekdotás könyve a raktárban várja a karácsonyi könyvvásárt. Pontosan, kiszámítottan halad a munka a kötészetben. — De nem gépiesen — tiltakozik az üzemvezető, Kökény Imre. S igaza van. Ez a kötésekből is látszik, meg abból, is, hogy a nyomda már több nemzetközi díjat nyert művészi munkájával. R. Gy. «0**1 SOftOf' Eltoltuk Svájc fővárosát Tegnapi lapunkban hírt adtunk Vaszary János festményeinek zürichi kiállításáról. A hír utolsó mondatában közöltük, hogy a tárlat ma nyílik meg Svájc fővárosában. Ami azt illeti, egy kicsit meghökkentettük olvasóinkat megállapításunkkal Igaz, hogy Zürichnek 440 000, Bernnek pedig csak 222 000 lakosa van a peremvárosokkal együtt, ez azonban nem ok rá, hogy Svájc beleegyezése nélkül eltoljuk a fővárost északnyugatra. Ha már megteszi Bern a svájciaknak, maradjon az a főváros! * * * Á szerelő fia A Ms Max, egy villanyszerelő fia feldagadt arccal jön haza. — Mi van veled? — kérdi ijedten az anyja. — Egy mehet fogtam el, és nem volt szigetelve. Iskolai felelet — Mi történik egy aranypénzzel, ha szabad ég alatt hagyjuk? — kérdezi a tanár. — El fog tűnni. Nem szabad ingerelni a gengsztereket A londoni rendőrség oktatást adott a banktisztviselőknek, hogyan viselkedjenek, ha gengsztertámadás éri őket. íme, néhány részlet az utasításból: Fogadjatok szót! Ha azt mondják, »föl a kezekkel!«, ne csináljatok fél munkát: jól emeljétek föl a karotokat! Ne mozgolódjatok, ne köhögjetek. Ha parancsolják, töltsétek meg a zsákot pénzzel. De: 1. Ne tegyetek többet bele, mint amennyit kémek. 2. Ha a zsák nehéz és kényelmetlen, a műkedvelő genszter megelégszik vele, a hivatásos gengszter nem. 3. A bankjegyeket összevissza zsúfoljátok bele. Minél több helyet foglaljanak el. Ha meg tudjátok tenni, természetes mozdulattal hul- lajtsátok el a pénzt, de minden erőltetés nélkül. Ha nehéznek ígérkezik, meg se próbáljátok, ne veszélyeztessétek karátsaitok életét. 4. A gengszterek jelenlétében ne nevessetek, ne tréfálkozzatok, ne öltsetek gúnyos ábrázatot. Nagyon érzékeny emberek: megharagudnak, és nyomban lőnek! Állati zene Állatliangokból »komponált« szimfóniát egy argentin zeneszerző. Évekig gyűjtötte magnószalagra a különféle állatok hangját, majd fáradságos munkával összemontírozta szerzeményét. Hívei szerint a mű eredeti és megdöbbentően modern. Dél-dunántúli képzőművészek kiállítása Szekszárdon A Magyar Képzőművészek Szövetségének dél-dunántúli területi szervezete december 6-án nyitja meg kiállítását Szekszárdon, a megyei múzeum kiállítótermében. Lóránt János, Gerő Kázmér, Ruisz György, Ungvári Károly, Hon- ty Márta, Weeber Klára, Szabados János és Szekeres Emil somogyi képzőművészek vesznek részt alkotásaikkal a tárlaton. Baranya, Somogy és Tolna megye művészeinek kiállítását januárban Székesfehérváron, a Csók István Galériában, február—márciusban pedig a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban mutatják be. Elkészült az IBUSZ jovo évi utazási terve A turisták egyebek között kétezer-ötszáz tóra érvényes vízi jártassági igazolványt kaphatnak a Mazuri-tavakra. részt vehetnek az 1600. Lipcsei Vásáron. Növekszik a nyugati utak választéka is: először indul turistacsoport Svájcba, utazni lehet Belgiumba és a holland Tulipán-ünnepekre is. Somogyi Néplap MSZMP Somogv me«vei Bizottsága és a So roct meeve' Tanáé* lapja. Főszerkesztői WIRTB LAJOS. Szerkesztőségi Kaposvár. LatJnka Sándor u. i Telefon 15-10 15-11. Kiadj» a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár Latinka s. u. t Telefon is in Felelős kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem Órzüi&u meg, és nem adunk vissza. ? erjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helvi postalTvatalok'ná* és postás kézbesítőim él Előfizetést fltl hónapra t? Ft fndex: 250€*J Készült H Somogy mesvpi Nyomdaipart Vállalat kaposvári özemében. Kaposvár. Latinka Sándor utca 6
