Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-24 / 301. szám
Csütörtök, 1964. december 24. 3 SOMOGVI NÉPLAP Mire költsék a pénzt? HUSZONHÉTMILLIÓ FORINTOT KAPOTT Balaton- parti üzlethálózatának fejlesztésére a Csemege-Élelmi- szerkereskedelmi Vállalat. Többen azt mondják, hogy ez nem volt helyes. Jobb lett volna — teszik hozzá —, ha ennek a pénznek egy részét a Somogy megyei Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat kapja meg. Ez a vállalat ugyanis — amely a Balaton-parti forgalom kilencvenöt százalékát bonyolítja le — igen korszerűtlen boltokkal rendelkezik. Másoknak viszont (természetesen nem Somogy megyeieknek) az a véleményük, hogy jobb, ha a Csemege- Élelmiszer-kereskedelmi Vállalat használja föl ezt a pénzt. Kinek van igaza? Mire költsék a huszonhétmillió forintot 1965-ben? Hogy a kérdésre helyes választ adhassunk, félre kell tenni a megyei és a vállalati szempontokat, s a népgazdaság érdekeit kell nézni. A népgazdaság érdeke az, hogy a Balaton-parton pihenő embereket lehetőleg a legkisebb költséggel, a lehető legjobban lássák el élelmiszerekkel. Ezt csak úgy lehet biztosítani, hogy a rendelkezésre álló pénzt ésszerűen használják fel. Nos, ha megvizsgáljuk, hogy az említett huszonhétmillió forintot mire költik, azt kell megállapítanunk, hogy az nem eléggé hatékonyan mozdítja elő az említett feladat végrehajtását. A Csemege-Élelmiszerke- reskedelmi Vállalat a huszonhétmillió forintot néhány új üzlet, kombinát építésére fordítja. Egyebek között Bala- tonbogláron egy AEp-áruhá- zat és egy kombinátot létesít. Kimondhatjuk, hogy jelenleg nincs szükség a balatonboglá- ri hálózat ilyen nagymérvű fejlesztésére. A községben a Somogy megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat boltjai ki tudják elégíteni az igényeket, sőt van tartalék is. Ugyanis az élelmiszerüzleteket, amelyek eddig csak nyolc órán át álltak a vásárlók rendelkezésére, ha szükséges, két műszakban is nyitva tarthatják. A SOMOGY MEGYEI ÉLELMISZER-KISKERESKEDELMI VÁLLALAT vezetői, dolgozói, akik látják, hogy Balatonbogláron kihasználatlanok maradnak az új üzletek, elszoruló szívvel gondolnak korszerűtlen boltjaikra, elárusítóhelyeikre, amelyeknek bővítésére egy fillért se kaptak. Azt kérdik; Szabad-e Balatonbogláron ilyen nagy mértékben fejleszteni a kereskedelmet, amikor a megyei vállalat balatoni bolthálózata kétségbeejtően korszerűtlen? Szabad-e fölöslegesen új épületet emelni, amikor náluk az élelmiszerboltok azért nem fogadhatják az árut, mert nincs hova lerakni? Vajon érdeke-e ez a népgazdaságnak? Használ-e ez az országnak, ha egyik helyen kihasználatlanul áll egy üzlet, a másik helyen pedig az emberek bosz- szankodva szidnak mindenkit azért, mert nincs áru. "Vajon jó-e az, ha egyik helyen unatkozik az eladó, a másik helyen pedig a gondok miatt meg akar szökni; nem tudja megvédeni az árut a társadalmi tulajdon fosztogatóitól? Nem, az ilyesmi nem használ az országnak! A népgazdaság érdekét az szolgálta volna jobban, ha a huszonhétmillió forintból adnak valamennyit a Somogy megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnak raktárra, a kereskedelem legelemibb föltételeinek biztosítására. Félreértés ne • essék, nem azt akarjuk mondani, hogy ne építsünk új, korszerű boltokat. Építsünk. De ne fölöslegesen, ne a Somogy megyei vállalat rovására. Mert ne felejtsük, a vásárlók az ellátást nem a két-három vagy tíz korszerű üzletnek, áruháznak, hanem annak a sok száz apró bódénak, boltnak a munkája alapján ítélik meg, amely a forgalom kilencven százalékát bonyolítja le. A HIBA BECSÚSZOTT. Úgy tudjuk, 1965-ben kijavítani se lehet már (legföljebb profilrendezéssel lehetne enyhíteni a gondokon). De vigyázzunk! 1966-ban ne kövessék el ugyanezt a hibát. S hogy elejét vehessék hasonló, nem egészen célszerű lépéseknek, határolják el egymástól a kereskedelmi vállalatok működési területét. Ki-ki feladataihoz mérten kapja meg a korszerűsítéshez, a hálózatbővítéshez szükséges pénzt. Tegyünk többel érte Aleshas előkészítés, színvonalas közgyűlés Magyaregresen Szegedi Nándor Három asszony nem tette meg mindazt, ami föltétele annak, hogy megkaphassa a kukoricából ígért részt. Az érdekeltek — Koren Lászláné, Polgár Lajosné meg Szalai Gyuláné — mégis számítottak az év elején meghatározott javadalmazásra. Még az ősszel is úgy látszott, hogy nekik lesz igazuk. A vezetőség hiába próbált a tervtárgyaló közgyűlés határozatának talaján állni, némely »együttérzők« és sajnálkozók pártfogásukba vették a három asszonyt, és igyekeztek mellettük közhan gulatot teremteni. Ez a kérdés élénken foglalkoztatta a tagságot. S szinte az egész falu nagy érdeklődéssel figyelte várta, mi lesz a dolog vége. Nem kényes kérdés Emberség is van a világon! Az esőzés latyakossá változtatta az utakat. A gyalogjárók nem győzik kerülgetni a tócsákat. A járművezetőket azonban ez nem érdekli, S kocsijukkal öt-tíz méterre is szétfröcskölik a sarat. A napokban Kaposváron egy asszony szürke bundáját zúdította tele vizes sárral egy teherautó. A 67-es úton egy kerékpáros majdnem elvágódott, mert az öt előző autó kerekei arcába, szemébe vágták a sarat. Kaoosváron a Honvéd utca egyik házának ablakát egy dömper kerekei úgy telefröcskölték sárral, hogy alig látszott az üveg. A Béke és a Damjanich utca házainak eredeti színét alig látni a sáros esővíztől. — Nem léptem túl a megengedett sebességet — mondta egy gépkocsivezető, amikor lefröcskölt áldozatának panasza után beszélgettünk vele. Ez igaz. S az is, hogy a szabályok nem kötelezik a járművezetőket a • sebesség csökkentésére, ha az úttesten tócsa vagy sártenger van. De emberség is van a világon! Nem lehet olyan sürgős egyetlen gépkocsivezető útja sem, hogy ne csökkentse a sebességet, ha azt látja, hogy a pocsolya mellett gyalogjáró vagy kerékpáros halad el. Vagy ha sietős az út, induljon el korábban. Csak elismerés jár azoknak a járművezetőknek, akik figyelemmel vannak embertársaikra. Magyaregresen korábban néhány problémát gyakran nyilvánítottak kényes kérdésnek. Még a vezetőség tagjai között is akadt, aki erről a vitás ügyről most is így vélekedett: »Tagokról, tagok követeléséről van szó; nem várhatjuk, hogy rovásunkra döntsön a közgyűlés.« Hangoztatták ezt a faluban is, a vezetőség ülésén is azok, akik óhajtották, kívánták ugyan a dolog elrendezését a közösség igazsága szerint, mégsem merték remélni, hogy ez meg is történik. »Kényes« kérdés_... Mégis a tagságra tartozik. A közgyűlés elé kell tárni, vitassa meg, és mondjon ítéletet róla a falu népe. Hiszen az övé a szövetkezet — ő károsodik, ha némelyek érdemtelenül visznek el mázsákat a közös kukoricából, és viszont az ő javára válik, ha a közös góréban marad ez a szövetkezetét illető termésmennyi ség. Sok egyéni akarat és elképzelés összeötvözése egységes és helyes szövetkezeti közvéleménnyé meg az a néhány máTraktorosok lesznek Megkezdődtek a téli politikai és szakmai oktatások, s megindultak a traktorvezető-képző tanfolyamok is. Gépállomásokon, állami gazdaságokban és néhány termelőszövetkezetben gyűltek össze elméleti és gyakorlati képzésre azok az emberek; akik kedvet éreznek ehhez a szakmához. Ellátogattunk a berzencei Jobb Élet Termelőszövetkezetben nemrég kezdődött tanfolyamra. A pártklub egyik helyiségében huszonötén jönnek össze naponta. Simon Imre, a Jobb Élet Tsz gépesítési csoportvezetője, Székely Tamás, a gazdaság agronómusa, dr. Horváth István, a Csurgói Járási Tanács jogásza és Fekete István, a járási tanács előadója vezeti a foglalkozásokat, A traktorosjelöltek között Berzence mindkét termelőszövet- keztéből akad néhány, és vannak olyanok is, akik eddig másutt dolgoztak, de a tanfolyam befejeztével szövetkezetben akarnak traktorra ülni. Zsirai János növénytermesztő és három társa a Búzakalász Tsz tagja. — Szeretjük a gépet, meg akajuk ismerni a kezelését, hogy bánni tudjunk vele — mondja egyikük. A Jobb Életből öten járnak a tanfolyamra. — Nem számítunk arra, hogy teljesen új gépet bíznak ránk, ha megszerezzük a vezetői engedélyt. A traktort azonban csak úgy lehet jól kihasználni, ha két műszakban dolgoznak vele, ezért nem elég hozzá egy ember. Váltótársnak majd ott leszünk mi ... Telnek a füzetek a fontos tudnivalókkal. ismétlik a korábban tanultakat. Bognár István a tanfolyam végeztével a Jobb Életben lesz traktoros. Szabó Vendel is a termelőszövetkezetben dolgozik majd. Az előadásokat jól fűtött teremben hallgatják. Az oktatók részletesen megmagyaráznak mindent, amit a traktor- vezetőnek tudnia kell. A gyakorlati képzésre a Jobb Élet Termelőszövetkezet műhelyében kerül sor; a műszaki berendezésekkel jól ellátott műhelyben a traktorosjelöltek megismerkedhetnek a mező- gazdaságban használatos korszerű gépek alkatrészeivel, a szereléssel és a munka közben adódó hibák elhárításának módjaival. A tanfolyam hallgatói elmondták, hogy amíg az új szakma elsajátításán fáradoznak, egyéb gondok is tetézik napi elfoglaltságukat. Csurgóról hárman járnak oktatásra, a Zrínyi-telepről nehezen tudnak eljutni Berzencére. Akadnak, akik amiatt aggódnak, hogy a tanfolyam idejére nem kapnak munkaegységet, mások pedig a favágás időszakában nem szerezhetnek elég tüzelőt. A gazdaságok oly módon enyhíthetik leendő traktorosaik gondját, hogy a tanfolyamra küldött tsz-tagoknak pénzért is adnak tüzelőt. Minden termelőszövetkezet a'ap- szabályában van egy olyan határozat, amely kimondja, hogy a szövetkezetből tanfolyamra küldött tsz- tagoknak mennyi munkaegységet adhatnak az oktatás idejére. Ezt közgyűlésen döntötték el a szövetkezeti gazdák, tehát eszerint kell díjazniuk a traktorvezető-képző tanfolyamon részt vevőket is. A berzencei Jobb Élet Tsz azzal, hogy lehetőséget nyújtott a helyi traktorosképzésre, huszonöt embernek teszi elérhetővé ezt a szakmát. zsa kukorica — nem esnek beláthatatlan távolságra egymástól ezek a dolgok, sőt nagyon is szorosan összefüggnek, teljes és szerves egységet alkotnak egymással. No, párt- szervezet, itt a lecke, mondd fel, hogy jól megtanultad-e — így kérdezett az élet nemrégiben Magyaregresen. Egyébként éppen a november 20-i taggyűlésen, a vezetőségválasztáskor határozták el a szövetkezet kommunistái, hogy nem ismernek, de a vezetés se imerjen többé kényes kérdést, mindent tárjon a tagság elé. Persze nem úgy, hogy »itt & probléma, döntsetek!«. Ilyenből érdemi döntés aligha származna. Az a célravezető, ha az ügyet előzetesen, sokoldalúan megvizsgálják, józanul mérlegelik, és a kialakított helyes javaslatot minél többen támogatják. A párttagság szót kér A pártszervezel taggyűlése indította meg az erjedési folyamatot. Makker János, a titkár bírálta a párttagokat, mert a közgyűléseken eleddig nemigen hallatták szavukat. A hallgatóság megfordította a dolgot. Kozári Imre tehenész, Nagy Lajosné növénytermesztő, Szabó János traktoros meg másók sorban — álltak föl, és mondták el: »Mihez szóljunk hozzá, mi mellett foglaljunk állást, ha sok mindenről mi is ott, a gyűlésen hallunk először? Miért nem tájékoztattok előbb bennünket?« Igaz megállapítás ez, a párttagság jogos igénye kap hangot benne. Érdemes volt ezt szóvá tenni, mert ott a taggyűlésen, azon nyomban határozatot hoztak a kommunisták ennek a módszernek — tudniillik az előzetes és rendszeres tájékoztatásnak — meghonosításáról. Ami igaz, az igaz: a pártszervezet már eddig is tett egyet s mást evégből, de a szervezettebb megvalósítás kezdetéül a novemberi taggyűlést tartják számon. Ilyen előzmények után készültek Magyaregresen a szövetkezet decemberi közgyűlésére. Úgy határoztak, hogy Finta Lajos elnök beszámolója alapján megtárgyalják az idei év termelésének és gazdálkodásának főbb tapasztalatait, és állást foglalnak a bevezetőben említett premizálási vitában is. Mindezzel egy fontos célt akartak szolgálni: megtartják az előzetes zárszámadást, enyhítenek a zárszámadó közgyűlés programjának zsúfoltságán. sen nyilatkoznak, azok a meghívottak vajon a közgyűlésen majd mit csinálnak, hogyan viselkednek: beszélnek-e, vagy a hallgatást választják: képviselik-e a vezetés álláspontját, vagy ellene lépnek föl? Tekintélyes gazdák, szókimondó emberek vettek részt a vezetőségi ülésen. Érdeklődnek a falu, az ország, a nagyvilág sorsa és eseményei iránt, ezért többségük — ugyancsak számosán pártonkívüli is — jelentkezett a pártoktatásra. Hallgatnak rájuk a faluban, figyelik tetteiket is, szavaikat is. Most a vezetőségi ülés után úgy hozta a sora, hogy a pártoktatásban éppen a mezőgazdaság időszerű kérdései kerültek napirendre. Makker elvtárs, a párttitkár — aki a tanfolyamot vezeti — úgy intézte a dolgot, hogy a hallgatók még alaposabban megismerjék az összehívandó közgyűlés témáját, hadd hallják meg már most, hogy a vita után elfogadott vezetőségi határozat szerint mi minden és hogyan kerül ott szóba. S aki vagy a vezetőségi ülésen, vagy a pártszervezet tanfolyamán mindezt megtudta, tovább is adta: beszélt róla a családban, a szomszéddal, a munkatársakkal és mindenkivel, akivel találkozott. Ez aztán előkészítés a javából! Szinte az egész falu felkészülten mehetett december 6-án a közgyűlésre. Máskor is így csinálják A pártoktatáson is Nézzük csak, hogyan fogtak hozzá az előkészítéshez. Az alapszervezet határozata szellemében ült össze a szövetkezet vezetősége. Meghívtak oda még tíz-egynéhány embert: párttagokat és pártonkívülie- ket vegyesen. Egyetlen aggály maradt csupán: hkik itt vannak, és a vita után helyeAz elnök elismeréssel szólt a közgyűlésen az asszonyok egész évi munkájáról. A párttitkár külön méltatta a traktorosok őszi fáradozásátj és helytállását. Több felszólaló beszélt arról, hogy a vezetők jól megszervezték a vetés* és a betakarítást. Egyszóval: nyugodt légkörben zajlott le a közgyűlés. De nemcsak az történt, hogy mindenki dicsért mindenkit. Megvitattak érdemben valamennyi szóba hozott dolgot, nem hagytak nyitva egyetlen kérdést sem. Az említett prémiummegvonásról nem csupán a vezetők elmondása alapján határoztak. Beszélt erről okosan és elfogadhatóan érvelve Kántor István tsz-gazda is, aki meghívottként részt vett az előző vezetőségi ülésen. »Mi határoztuk el a tervtárgyaláskor, hogy a prémiumot az a növénytermesztő kaphatja meg, aki teljesítette a kötelező munkaegységet. Ha most ettől eltérnénk, mi lenne jövőre? Tartsuk tiszteletben saját elhatározásunkat, tartsuk magunkat a rendhez« — mondta. S a tagság helyben hagyta szavait. A közgyűlés sikerült. Nem fulladt kudarcba, nem uralta a hangulatot néhány brszo- szelt ember. A józan hang. a megfontoltság tartotta kezében mindvégig a tanácskozást. Meg is fogadták újólag a tsz-veze- tők, hogy ezután is hasonló gondossággal készítik elő a közgyűléseket. Vagy ha lehe'. még gondosabban. Kutas József Szövetkezeti műkedvelő csoportok előkészületei a Latinka Sándor kulturális szemlére (Tudósítónktól.) A legtöbb művészeti csoport megkezdte felkészülését a Eatinka Sándor kulturális szemlére. Az irodalmi színpadok érdekes összeállításokkal készülnek a fel- szabadulás évfordulójára. A barcsiak Április 4-ről szóljon az ének, a nagyberkiek A szabadság nyomában, a nagyatádiak a Számvetés, a nemesvidiek a Himnusz a békéről c. összeállítással, a so- mogyváriak József Attila-műsor- ral készülődnek. A színjátszó csoportok műsorválasztása elég változatos. A sza- básiak például Pintér Tamás Fekete és fehér c. darabjával, a barcsiak Bacol Tíz kiló arany, a háromfaiak Simon Magda Százházas lakodalom, a somogvsSmsorPak Móricz. Rokonok, a böhönyeiek _ Csengeri Judit Ne feledd c. daiierncsz t erenc i rabjával neveztek be a szemlére. A kórusok közül a somogyszili, a csurgói, a fonyódi és a böhö- nyei készül a szereplésekre. A koppenhágai vendégszereplésre készülődő siófoki Balaton Együttes Vadasi Sarkantjűs táncával és Együd Szatmári szvit c. kompozíciójával vesz részt a szemlén. A buzsáki népi együttes, amely meghívást kapott a pécsi országos táncfesztiválra, Pálfi— Olsvai Két bál Buzsákon c. táncjátékát gyakorolja. A szennai együttes aratási játékkal, a cso- konyavisontaiak a Táncoló ifjúság c. összeállítással, a csurgóiak történelmi képekkel, a szöllőskis- lakiak pedig a Fonóban c. táncjátékkal és a többiek is sok új műsorral állnak majd a kulturá is szemle bemutatóin a közönség elé.
