Somogyi Néplap, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-23 / 300. szám

Somogyi Népim MS'ZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES a MEGYÉI tanacs lapja Egy hős—aki nem is olyan hős Az ördöglovas bemutatója a Csiky Gergely Színházban KÄLMÄN-OPERETTBEMU- TATÖRA, a szerző egyik ké­sői alkotásának, Az ördöglo­vasnak előadására vállalkozott a Csiky Gergely Színház. Az operett meséje — hazafiasko- dó sziruppal nyakon öntött mese — silány, fordulatokban szűkölködő és szemléleti buk­fencek sorozatától tarka. Van itt minden, ami a hamis il­lúziókhoz kell: császári udvar, snájdig huszárok ivászata ve­zényszóra; lovasbemutató, me­gyebál, palotás, csillogás és álmagyarkodás, amitől csak úgy repes az ember szíve... A cselekmény időpontjában nagy idők szele fújdogált, a közeledő reformországgyűlés szele. Csupán egy mozzanat ebből a cselekményből: A csá­szár neje Sándor Móric gróf­tól kapja meg a gyűlést sür­gető memorandumot. Attól a Sándor gróftól, aki a hírhedt magyarfaló reakciós bécsi kancellárnak, Metternichnek a ve je. Szegény... Ha tudta volna, hogy egykor ünnepelt magyar operetthős lesz. Harminc. éve e lovastettei­ről híres alak köré történetet szőttek: a grófnak nimbusza van, »tetteit« és délceg terme­tét megörökíti a dal meg a tréfa. De hogy ma, 1964-ben Metternich vejét színpadon láthatjuk mint karakán ma­gyar fiút, ennek a fele sem tréfa! Mindezen nem segít Kálmán Imre bőven (kicsit túlságosan is bőven) áradó zenéje sem. Ügy tetszik, hogy Kálmán vé­nája (melyből negyedszázad alatt tucatnyi operett szüle­tett) Az ördöglovasban mintha kezdene apadni __ Van egy­e gy nagyslágere, de sorra buk­kannak fel a Maricából, a Zsuzsi kisasszonyból és mások­ból ismerős dallamfordulatok, sőt betétszámok is. (Pl. a »Lá- rifári...«) AZ ELŐADÁS JOBB AZ OPERETTNÉL, s ez elsősor­ban néhány szereplő szeren­csés kijelölésének, rendezői öt­letnek és a zenei anyag kor­rekt, élvezetes tolmácsolásá­nak köszönhető. Bagó László rendezése igyekszik a második és a harmadik felvonásban egységbe fogni azt, ami az el­sőben nem sikerülhetett. Az expozíció unalmas, ólmos las­súsága fárasztó. Később némi­képp kárpótol bennünket he­lyenként a muzsika elevensé­ge, egy-egy eredeti ötlet, de a darab humora gyöngécskén csordogál, s egy-két figurára épül. Találkozunk a nevette- tés régi, elcsépelt eszközeivel is (pl. amikor az álruhás nyo­mozó többször elküldi-vissza- hívja a lányokat). Károly és a lovasversenyen nem tudni honnan elkerülő balettosok je­lenete a Csárdáskirálynő is­mert »cicás« számára emlékez­tet. A harmadik felvonás spa­nyol táncánál (az 1820-as években!) felcsillanó Ravel- motívum egy kicsit meglepett. A hibákat leszámítva azonban elégedettek lehetünk a rende­zéssel: gyenge műből kihozni valamit nem könnyű, akarat megvolt A Várkonyi Sándor zenekar teljesítménye elmélyült, igényes érzünk. Hangulatos, muzsikát tolmácsolnak, s s a ]o­vezette mögött munkát árnyalt ez a produkció egyik fő erőssége. Az énekesgárdából Rózsa Tibor játéka fesztelenebb, si­mább lett, hangja kellemes, szép fényű. Partnerével, Hu­bay Anikóval ők nyújtják az est legkiforrottabb énekestel­jesítményét. Oláh Magda ked­ves, üde és Kalmár Zsóka itt egy-egy villanásában eredeti jelenség, de prózai pillanataik sikerültebbek. Két kitűnő fi­gura — két kitűnő alakítás: Metternich hercegé Forgács Tibor és Pfleiderer nyomozóé Komlós István megformálásá­ban. Emlékezetes még Takács Anna császárnője, a rendőr­főnök szerepében Holl János és Somogyi Géza mint Hono- rius. Révész Istvánt szíveseb­ben látnánk más szerepkör­ben. A tánckar teljesítménye vál­tozatos. Szöllősi Ágnes koreo­gráfiája főleg a harmadik fel­vonás harmadik számában hangulatos, dinamikus. A bo­leróbán a kasztanyettacsat­togásnak nem sikerült utolér­nie a zenekar diktálta ritmust. Szépek Bata Ibolya jelmezei. Tarr Béla díszletei kifejezőek. Wallinger Endre A felelős szerkesztő délután négyre a veterán nyomdászok találkozójára ígérte el magát, s ezért a befejezés irányába igyekezett fordítani a beszél­getést. — Valóban kedves öntől, igazgató elvtárs, hogy ennyi alapossággal ismertette velem a Zenés Körszínpad megala­kulásának történetét. ígérhe­tem, hogy egyhónapos vendég- szereplésük alatt a megyei sajtó ébren tartja majd a kö­zönség érdeklődését bizonyára színvonalas műsoruk iránt. — Ja, igen, a műsor — kap­ta el a szót Dezsényi igazgató —, ez alighanem külön tanul­mányt érdemel. Mint már em­lítettem, művészi törekvéseink középpontjába a klasszikus színjátszás nemes hagyomá­nyainak és a zenés darabok mai frisseségének olyan ötvö­zetét állítottuk, mely az ope­rett reneszánszát ígéri... Kép­zelje el, szerkesztő elvtárs, Glavari Hanna nem nagyesté­lyiben, hanem tógában jön a színpadra a Víg özvegyben, az Orfeuszban viszont a tánckar tvisztet jár a kánkán helyett. Hát nem ragyogó? — Valóban újszerű, sőt meg­hökkentő elgondolások — vá­laszolt a szerkesztő, s közben a faliórára pillantott, amely­nek két mxitatója veszélyesen közeledett a megbeszélt idő­pont fele. — A díszleteket még nem is említettem — lelkesült fel új­ra Dezsényi. — Színpadunk egyetlen és állandó kelléke a háttérben leomló koromszín függöny. A többit fényhatá­sokkal jelezzük, egyébként ki­tűnő művészeink játéka amúgy is érzékelteti a színhely tár­gyait ... Es ami a halásznad- rák újdonságával hat majd: a játéktér átrendezésének ki­kapcsolása lehetővé teszi a fel­vonásközi szünetek eltünteté­sét. Megszakítás nélkül adha­tunk így elő négy-ötfelvonásos darabokat is. Hogy tudomá­nyos hasonlattal éljek: a szín­játszás viszonylatában elérjük az űrrakéták sebességét. A rakétákról és a sebesség­ről a szerkesztőnek ismét a megbeszélt találkozó jutott az eszébe, s mikor az óra zenélve négyet ütött, megadta magát a sorsnak: — önök valóban a modern színjátszás úttörői, kedves De­zsényi elvtárs; kitüntetés lesz kritikusainknak, ha tollúkkal társulatuk érdemeit méltathat­ják. — Érdem, érdem... — há­rította el a könnyű győzelem Lehetőségét egyetlen kézmoz­dulattal az igazgató —, csu­pán egyszerű közkatonái va­gyunk a kulturális forrada­lomnak, amely a szocialista realizmus fennkölt tételeit ir­ta zászlajára. Szórakoztatva nevelni és nevelve szórakoz­tatni — ezért fáradozunk éjt nappallá téve. Hogy csak a közelmúlt eseményeit említ­sem ... — Talán majd legközelebb — törölte meg gyöngyöző hom­lokát a szerkesztő. — Addig mi is megismerjük a közön­ség véleményét, és bizonyára hasznos tapasztalatokat cserél­hetünk ki... Es most ne ha­ragudjon. igazgató elvtárs. máris elkéstem egy megbeszé­lésről. A szerkesztő felállt, Dezsé­nyi a fuldoklók kétségbeesé­sével ragadta meg a karját: — Csak égyetlén percet még. Hiszen voltaképpen nem. is említenem jövetelem cél­ját ... Társulatunk előadá­sait ... —... o közönség szeretetébe ajánljuk. — Igen, igen. De a színját­szás új ösvényeit ... —... külön méltatjuk, ki­emelve az újtások jelentőséget. — Én arra gondolok, hogy művészeink elmélyült teljesít­ményeit ... VIDÉKI TÖRTÉNET Forgalmi dugó A MÁV karácsonyi ajándéka volt ? — Húsz óra negyvenkét perckor érkezünk Dombóvárra — mondta udvariasan a kalauz a pesti gyorson. — A vonat­nak szemclycsatlakozása lesz Kaposvár felé . .. A személycsatlakozás késett, jó fél óra múlva mégis befu­tott Kaposvár felől. — Igyekezzünk a felszállás­sal! ... — mennydörgőit a hangszóró, mert a vonatnak néhány perc tartózkodás után indulnia kellett vissza Kapos­várra. Négykocsis, rövid vonat, zsú­foltság, rengeteg ember, vé­gül azért elhelyezkedett min­denki. Akkor jött a MÁV karácso­nyi ajándéka két vasutas ké­pében. Az utolsó kocsiból — közvetlenül az indulás előtt —• kiszállítottak mindenkit, mond­ván, hogy ez a kocsi nem megy vissza Kaposvárra. Az utasok — mi mást tehettek? — bőrön­dökkel, csomagokkal, apró gyerekekkel felcihelődtek, és az amúgy is zsúfolt maradék három kocsiba préselódtek. Párnás szakasz csak a le­akasztott utolsó kocsin volt, az első háromban nem. Elképzel­hető, milyen volt a hangulat a vonaton Dombóvártól Kapos­várig . . . Akinek első osztályra szóló jegye volt, azt reklamál­ta, mások fél lábon állva, min­den oldalról nyomva, prése- lődve »dicsérték« a dombóvá­ri állomást, ahol az utolsó pillanatban döntötték el, hogy nem négy, hanem három ko­csi megy Kaposvárra, az is el­ső osztályú szakasz nélkül. (Vincze) Sikeres évet zár az Idegenforgalmi Hivatal kaposvári kirendeltsége Szerteágazó feladatot lát el az Idegenforgalmi Hivatal. Egyebek között a hazai és a külföldi szállodarendelések, a fizetővendég-szolgálat, az egyé­ni és társasutazások, a valu­ta-, devizaügyek, vízumintézés tartozik a hatáskörébe. 1964-ben ezerhétszáz somogyi dolgozó vett részt a kaposvári kirendeltség külföldi társas- utazásain. Igen népszerűvé vált a vízumszolgáltatás. A nyugati államokba utazók ko­rábban napokat töltöttek el a fővárosban egyik vagy másik követségen. Ez év júliusától 2—5 nap alatt háromszázhu­szonhat nyugati vízumkérel­met intézett el a kirendeltség. Ebben az évben mintegy száz- ötvenezer ember fordult hoz­zájuk. Az Idegenforgalmi Hivatal sikeres évet zár Kaposváron. A kirendeltség héttagú kollek­tívája most a jövő évi terve­ken dolgozik. Ebben több száz hazai társasutazás szerepel. Sokan juthatnak el jövőre is az IBUSZ-szal külföldre. E társasutazások között lesz földközi-tengeri kirándulás, hollandiai, angliai út, sőt egy harmincnapos utazás Kubába is. Gazdaságtalan fű íberendezés Októberben másfél vagon szenet tüzeltek el a tabi Zichy Mihály Művelődési Házban. — ... nem hagyjuk figyel­men kívül, s elemző írásaink­ban ott lesznek a dicsérő jel­zők. Dezsényi keze reszketni kez­dett, az ideges vibrálás átfu­tott a szerkesztő karjára is, és hirtelen megérezte, hogy most az elvi engedmények pillanata következik: — Rendben van, igazgató elvtárs, ttidom, hogy a gazda­sági szempontok néhány eset­ben elhalványítják a művészi lobogás harsány színeit... Méltányolni fogjuk ezért már a puszta igyekezetei is, és higgye el, nem lesz hiány az elismerő sorokban. Dezsényi leverten visszacsú­szott a székbe. Tekiytetével, hangjával alázatosan és ké­rőén rimánkedott: — Mindent, csak ezt ne, szerkesztő elvtárs... Ne te­gyenek tönkre az elismerő bí­rálattal. írják meg, ha száz­szor is nem igaz, hogy kispol­gári giccset játszunk, hogy a dalbetétek zenéje édeskés slá­germuzsika, hogy a szerelmi jeleneteknél a tizennyolc éven felüliek is elpirulnak. A szerkesztő kereste a sza­vakat: — De hát miért? Dezsényi fiatalosan pattant fel, pillantása hűvös volt, mint a jegeskocsi: — Mit kell az ilyesmit ma­gyarázni? ... Mert telt házakat akarunk! B. T. I Pedig még nagy hideg sem volt. Érthető az aggodalmuk, I hogy kevés lesz a télre az öt- vagonnyi készlet — amelynek fele máris elfogyott. A nyáron szerelték át — a cserépkályhák helyett — gőz­fűtésre és légfűtésre a műve­lődési házat 130 000 forintért. Az új fűtőberendezés, a -há­rom darab Marhat 8-as ka­zán gazdaságtalan. Rossz a huzata, a szén csak hatvan- százalékosán ég el. Negyven százalék fűtőanyag kárba vész. A szakemberek megállapí­tották, hogy rossz volt a be­rendezés. egyet szétszedtek, néhány kazánbordát ki kell cserélni. A szerelők most dol­goznak. A művelődési ház vezetői póthiteR kértek egy motor­hajtásos aláfújó-berendezésre. hogy a huzatot biztosítsák Ehhez harmincezer forint kel­lene. — Hogyan vették át a be­rendezést, ha ilyen rossz és gazdaságtalan? — kérdem Sg- mogyvári Imrétől a művelő­dési ház vezetőiétől. — A próbafűtéssel semmi baj sem volt. Néztük a fűtő­testeket, meleg volt — és át­vettük. Menet közben derült ki minden hiba. Egyebek kö­zött az is, hogy egyetlen veze­téken sincs biztosítószelep. Ha valahová levegő szorul, el kell vágni a csövet... Nem végzett dicséretre mél­tó munkát ezzel a gőzfűtés- szereléssel a Kaposvári Taná­csi Építőipari Vállalat. Sürgős segítséget vár a tabi művelő­dési ház. S. N. G. Egy idős asszony jelent­kezik a rendelőintézet labo­ratóriumában vizelet- és vér- cukorvizsgálatra. — Hoztam ám én mindent büszkélkedik, majd előke­rít a zsebéből egy kis üve­get és egy zacskót. — Itt a cukor ... Nem baj, ha csak kristályt kaptam? * * * Ismerősöm 27 hónapja vár lakásra. A sok-soik ígérgetés után talán az idén beköltöz­hetnek, a napokban volt az épület műszaki átadása. Is- merősömék lázasan tervez­getnek, készíttetik a csillárt, az előszobafalat, a heverő!. Tegnap találkoztunk az utcán. Ismerősöm alig akart kezet nyújtani, szorongatott valamit a markában. — Csak nem Lajos-ara- nyakat rejtegetsz? — kér­deztem. — Ä, dehogy. Értékesebb... — titokzatoskodott, s csoma­golni kezdte. — Biztonsági zár az új lakásra ... — Iita * « * Hogyan kel! karriert csinálni? A Westfälische Rundschau­ban közölt történet színhelye Kanada, de ugyanúgy leját­szódhatott volna másutt is. A nagyon jóképű és na­gyon törekvő fiatalember nagyon, szerényen kezdte pályafutását a rádióban. Alacsony kezdőfizetést ka­pott, és önként jelentkezett éjszakai műszakra. Kanadá­ban egyes rádióállomások megszakítás nélkül 24 órán át sugároznak műsort. Tizenkét hónapi igen szor­galmas munka után úgy lát­szott, hogy a derék fiatal­ember elnyeri méltó jutal­mát. A rádiótársaság vezér- igazgatójának dolgozószobá­jába hívták. Miután belépett, a főnök fölkelt, odalépett hozzá, és megveregette a vállát. »Egyesztendei szorgalmas • munka igen kis fizetéssel, egy esztendő, mely alatt minden kötelességét sok jó­indulattal teljesítette — el­ismerést érdemel.« A vezérigazgató egy pilla­natra elhallgatott, majd így folytatta: »Mindig büszke voltam, ha tehetséges fiatalembere­ken segíthettem, különösen, ha megérdemelték ... Eb­ben az országban, a mi szép hazánkban nem szégyen lentről kezdeni... Fiatalko­romban én is kifutó voltam, és bél veget ragasztottam a borítékra ; .. A tehetséges emberek azonban előbb- utóbb kiugranak! Különösen, ha megvan bennük az aka­raterő is!« A vezérigazgató cigarettá­ra gvúitott. és elgondolkod­va nézett ki az ablakon. Maid ismét megszólalt: »Jutalmat annak, aki meff- écdemli! íme, az úi szerző­dés- kinevezem helyettesem­mé! Tizennvolcezer dollár évi fizetéssel...« A tehetséges és szerény fiatalember örömében elmo­solyodott. Aztán csak ennvit mondott: »Köszönöm, pa­pa. ..« Somogyi Néplap \z MSZMP somoev mesyei bizottsága ps » somoev megye' Tanács lapja. Pőszerlíesztfli WTRTD f.A.IOS. Szerkeszto-sée: Kaposvár. Katinka Sándor a. i Telefon 15-10. 15-11. Kiadja »íomocrv megyei Lapkiadó vállalat. Kaposvár r atinka s 2 Telefon 15 la Pelelft« kiadó? Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem őrzütiu meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő- fizethető a helvt postahivataloknál és postás kézbesítőknél. Előfizetési dij egv nőnapra 17 index: 2506?. Készült a Somogy mesyei Nyomda­ipart Vállalat kaposvári özemében. Kaposvár, Latinka Sándor utca &

Next

/
Thumbnails
Contents